Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
Öntöde Barcson Hagyományok nélkül Kevés beszédű emberek, pontosain kiszámított mozdulatokkal. Meleg, fekete por. zúgás; kicsi ablakokból pasztákban beszűrődő fény. Egytagú vezényszavak; pontosan mozduló daru. pehelyként forduló, hatalmas súlyú tárgyak. Ritmikusain ismétlődő, pillanatnyi megállás nélküli munka. Minden és mindenki, ami és aki nem tartozik a folyamathoz’ fölösleges akadály. Riasztó az idegenség e hatalmas rendszerben.. Keressük, kutatjuk rendre azokat az idős somogyiakat, akik annak idején győzelemre segítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat ; akik — többnyire az első világháború monarchiái hadseregének katonáiként — fogságba estek, tisztánlátástól vezérelve megadták magukat vagy kényszerből tették le a fegyvert, s tanúi és gyorsítói voltak a »viharos alkonyainak«, majd siettek haza, hogy ott lehessenek a Tanácsköztársaság bölcsőjénél. És egyre kevsebbel válthatunk szót, egyre gyérül azoknak a száma, akikkel emlékeiket idéztethetjük, akiket meleg szavakkal, kézszorítással köszönthetünk az évfordulón.. Néhány éve még dokumentumokat — fényképeket, iratokat, leveleket — nézegettünk Csokonyavisontán egy hajdani vöröska.tonával. Arról beszélt, hogy miko-r őrségben volt, gyakran látta Lenint; magyar hadifogolytársa Szovjet-Oroszor- szágból hozott feleséget, esküvőjükön — odakint — ő volt az egyik tanú egy- szibériai faluban. Az asszonyt Szigetváron találhatom, mondta, oroszt tanít az egyik iskolában, a férje már régebben meghalt... Szomorú hírrel tértem vissza Szigetvárról Csokonyavisontóra, Pedig a barcsi Épgép gyár öntödéje kis öntöde. Mezei Csaba üzemvezető mondja: •— Mindegy mekkora: az öntvénygyártás műveletei ' oly szorosan egymásra épülő folyamatok, hogy itt nincs egy percnyi megállás. Aki bejön dolgozni, annak a lógás ismeretlen fogalom. Itt nincs szükség megfigyelésre, »hajcsárra«: mindenki teszi a dolgát. — Aki bejön? a házaspárnak ugyanis akkor már csak a lánya élt. Most, hogy az évforduló alkalmából a forradalomra emlékezünk, gondoljunk, azokra is, akik már nem lőhetnek itt közöttünk az egykori harcosok közül ! Fegyverrel vagy szóval küzdöttek, mérhetetlen hittel vitték győzelemre a lenini eszmét, magyarként — vagy ha úgy tetszik: »somogyi illetőségű« forradalmárként — segítettek megteremteni a világ első szocialista államát. Sírjukon ezeken a napokon megsokasodik a virág, a koszorú. Kegyelettel és megbecsüléssel adózunk nekik — harcos, újat. teremtő életükért. Büszkék vagyunk rájuk. Példájukat követve később is sokan — köztük több somogyi is — csatasorba állva, életüket áldozták a nemzeti és a nemzetközi szabadság ügyéért, internacionalista kötelezettségtől indíttatva, golyózáporos harcokban. Sokak sírjánál nem róhatjuk le tiszteletünket, de rájuk is emlékezünk a mostani évfordulón. hagyománya nincs a rasas szakmának. Tehát törzsgárdája sincs, megszokott évtizedes fegyelme sincs. Az emberek nehezen szosnak hozzá; néha sok a hiányzó, az igazolatlan mulasztó. Pedig igen szigorúan büntetjük az indokolatlan távolmaradást. Az öntödei létszám hetvenkettő. Ötvennyolcat sorolnak közülük a produktív — munkás — állományba. A tizennégy nem produktív »munkaerő« ilyen megkülönböztetése — enyhén szólva — furcsa ; megkockáztatom : sértő. Közéjük tartozik például a darus, aki nélkül megállna a termelés. A hetvenkét ember közül csak kilenc szakmunkás. Nemsokára végez nyolc harmadéves tanuló: ők már most is jócskán kiveszik részüket a munkából. Öntőtanulónak csak a »megszállottak« jelentkeznek vagy azok, akiknek fogalmuk sincs az egészről. Először is egy évet kell várni, mert csak tizenötödik életévét betöltött gyerek jelentkezhet öntőnek. Kevesen szeretik úgy . ezt a szakmát, hogy hajlandók legyenek erre a várakozásra. A munka is sokkal nehezebb, mint sok más szakmában, s az érte járó fizetés viszont arányosan nem több. Az üzemvezető: — Van mézesmadzag. Egy jó tanuló már az iskolaidő alatt ösztöndíjjal és egyebekkel összehozhat havi kétezer forintot is meghaladó keresetet. A szakmunkástanulók között ők az »arisztokraták«. Mégis futni kell utánuk. És ki tudja, hogy a végzősök közül' hányán maradnak itt. Van olyan öntő szakmunkás, aki sofőr, van aki elment rakodónak egy szállítási vállalathoz. A barcsi öntöde szigorú napi ütemezésben szállít a FÉG-nek konvektoralkatrészeket. Éj jel-nappal rendben megy a munka. Az öntvénypiac manapság »pang«, a barcsiak mégis tele vannak megrendeléssel: van olyan minőség, amilyet az országban rajtuk kívül csak egyetlen heiyen tudnak előállítani. A régi malomépület szelíd búzához, fehér liszthez szokott falai között ma már természetes a feketeség, a kemény fém. A kedélyes molnárterefere helyett a szótlanság. A csarnok eldugott szögletében a szakoktató első éves tanulókat abriktol. Az egyik kis termetű gyerek még most is ijedten néz. Pedig rég volt már az iskolaév kezdete. — Nem véletlenül mondtam így. Barcson semmiféle Velük nem foghatunk kezet ÖRÖKSÉG / Teljesítették a tervet Az import energiahordozók költséges beszerzésének gondjait enyhítették szénhid- •ogénbányászaink azzal, hogy a utóbbi években rendszerint túlteljesítették a hazai termelési előirányzatot. \z Országos Kőolaj- és Gáz- : «ári Tröszt számításai szerint így az V. ötéves tervidőszakra előírt koolajterme- iési előirányzatot is hamarabb. már október 25-ig valóra válthatták, s ezt megelőzően már az ötéves földgáztermelési tervet is teljesítették. Az év végéig az OKGT szénhidrogénbányászai várhatóan 455 ezer tonna hazai kőolajjal és 2.1 milliárd köbméter földgázzal tetézik meg ötéves tervüket. A világpiaci árak alapján így 450 millió dollár értékű import szénhidrogén beszerzésétől mentesítik a népgazdaságot. A tröszt vállalatainak ’.olgözói a lakosság gázellátását is a tervezettet meghaladó ütemben bővítették. Olyan hosszú, mint a kisebbik lányom volt 1976- ban. Éveinek száma ... Ezt n©m tudom. Öreg lehet, még a tüskei országúinál is öregebb. Hajlott, göcsörtös. Mondták gamósbotnak, pásztorbotnak, kampónak. Vidéke válogatta. Ez itt nem ama cifra rokonai közül való. Nem véste, munkálta kusztora. Sima, de a feje olyanforma, mint az elefánté. Csak éppen olyan hosszú ormánya nincs. Dédöregapámé volt; most öregapám lehozatta a padlás- zugból, hogy nekem adja. Kiszáradt, megrepedezett vén pásztorszerszám. Körtefából faragta egykori gazdája? Inkább csak öregölte. sebtiben csinálhatta. Amilyen gyorsan jött az a megbízatás, hogy azontúl juhászként szolgáljon. Sohasem találkoztam vele. és most mégis.. . E könnyű, de szívós botban talán még üzenetet is küldött. Ilyen lehetett maga is. Ilyen kemény. száraz, erős ember. Ballagdált hét határnak a nyáj után. Ezzel a munkaeszközzel húzta magához a birkát, kampóként bánva a juhászbottal, ha gyógyítani készült vagy vágni. A juhok ott tétlenkedtek gyerekkorom vidékén : tartottak oregapámék néhányat, alighanem emlékeztetőül egykori életükre. Milyen lehetett az az élet Birkamajorban. Tüskepusztán? Nem tudom. Ha olyan idegen asszonyokat ridegített napjaival, mint dédnagy- anyám, akkor kutya kemény élet volt. Ismertem őt. Öt igen! De soha, egy szóval sem mondta, hogy köze van hozzám. hogy bennünket vérségi kapcsolat fűz egymáshoz. Csak felnőttként eszméltem rá, hogy a szomszédban üldögélő, fák alatt hüsölgető öreg matróna a dédnagyanyám volt. Egyszer pogácsát nyújtott felém, s én elvettem. Messzebbre húzódtam. a »zsákmánnyal« és falni kezdtem. De kilvöptem rögtön, mert a szokott sós ízt vártam, ez pedig édes volt! »Boszorkánypogácsa !« Szénakazal oldalába rejtettem, és iszkoltam, ahogy a lábam bírta. Hol volt ez a görcsös juhászkampó akkoriban ? Hol rej főzött ? Dédöregapám — így mesélték — gondolt egyet, és letette örökre. Pionír-lelkű nagyszerű ember lehetett. Este bejött a pusztáról az idősebb fiával — négy fia volt — a községbe. Házat akart nézni. Nézett is: egyszerre kettőt. Volt kis pénze: élére rakták a garast. Kitüntetések november 7-e alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulója alkalmából kitüntetési ünnepséget, rendeztek tegnap délelőtt a megyei párt- bizottságon. A kiemelkedő politikai, szakmai, közéleti tevékenységet végző dolgozókat köszöntötték. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után a Munkácsy Mihály Gimnázium diákjai adtak verses, dalos ünnepi műsort. Sugár Imre, a megyei tanács elnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára méltatta az októberi forradalom nemzetközi jelentőségét. Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára adta át az Elnöki Tanács által adományozott kitüntetéseket. Több .somogyi dolgozó a Parlamentben, a minisztériumokban és a tömegszervezetek ünnepségein vette át a kitüntetést. A Munka Érdemrend arány fokozatát kapta Bakos József nyugdíjas, böhönyei tsz-fő- könyvelő; Bata Ferenc nyugdíjas, a Csurgói Nagyközségi Tanács társadalmi elnökhelyettese; Deák Ferenc, a kaposvári városi pártbizottság első titkára; Honfi Istvánná, a Magyar Vöröskereszt megyei titkára; Parolázott, és megvette mindkét épületet. Másnap körüljárták a nappali fényességben: nem ért sokat egyik sem. A kisebbik gyenge kis tömés ház volt — abban születtem. Dédnagyapa a motyóját a vállára vetett juhászKampóra dobta, ballagott a kocsi nyomában, mélyen ott szorongott a família. Micsoda vakmerőség, fantázia kellett ahhoz. hogy egy szolgaságba szokott — lehet azt megszokni? — ember boltot nyisson! Mert nyitott egy kis szatócsboltot Kétfilléres csokoládé- cserebogarat vásároltak nála a mezítlábas gyerekek. Lisztet. cukrot, zsírt a fehérnépek. Almáért elküldte nagy- i anyámat a Bácskába. Mindenki az alkalmazottja, beosztottja volt a nagy családban. Erről az öreg botról meg elfeledkeztek. Azaz egy valaki nem hagyta veszni. Nagyapám mindent »megment«. megőriz. Történelem fordulópontjain értékét vesztett pénzt, lejárt igazolványt, sziva.rosdobozt. görbe szöget, patkót, kaszát... így jutottam e dédapa!, nagyapai örökséghez, ehhez a csúnya, de nekem kedves pásztorkampóhoz. Őrzöm, s majd továbbadom. L L. Mihály Géza nyugdíjas, barcsi pártmunkás; Tolnai Sán' (lor. a megyei pártbizottság osztályvezetője; Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese; Varga Gyula, a megyei tanács csoportvezetője; Varga Sándor, a hetest tsz elnöke A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kaipta dr. Borsos Sándor, a marcali kórház igazgatóhelyettese; Dánffy Sándor, a Csiky Gergely Színház párttitkára ; Desz- tics Gyuláné, a babócsai cérnázóüzem vezetője: df. Egyed Lajos, az állategészségügyi állomás igazgatója; Egyed László, a tabi áfész elnöke; Gombaszögi Jenő, a babócsai tsz nyugdíjas elnökhelyettese; Guth József, az SZMT osztályvezetője; Győri József, a ságvári tanács elnöke; Horváth L a- josné, a Kaposvári Húskombinát csoportvezetője; Kálmán Sándor, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára; Komlós István, a Csiky Gergely Színház szó-titkára ; Kopácsi Sándor, a balaton- szabadi tsz brigád vezetője; Marosi Zoltán, a » Mészöv ellenőrzési iroda vezetője; Pálfi Janos, a gyekényesi tsz ellenőrző bizottságának elnöke; Pellérdi Gyula, a megyei , könyvtár- csoportvezetője; Pozsonyi Lajos, a hatéi tsz főállattenyésztője; Zemankó Gyula, az FMV 3. számú gyára pártvezetőségének titkára. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Ballér László, a Boiglárlellei ISZ lakatosa; Bokor Antalné, a Nagyatádi Járási Hivatal csoportvezetője; Böröcz Jó- zsefné, a kisgyaláni tsz tej- házkezelője; Csőm Lászlónc, a balatonmáriad áfész boltvezetője; Csordás János, a Dél-somogyi Állami Gazdaság állattenyésztési telepvezetője; Gyurisics Dániel, az igali termálfürdő nyugdíjas igazgatója; Hayden Ferencné, a kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalat üzemvezetője; Hegedűs István, a megyei tanács gazdasági hivatalának csoportvezetője ; Berke Miklós, az Oktatási Igazgatóság tanszékvezető tanára; Horváth Ferenc, a Siófoki Állami Gazdaság szállításvezetője; Horváth József, a mesztegnyői tsz raktárosa; Illés János, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság asztalosa; 1 nke Sándorné, a megyei pártbizottság ügykezelési szakelőadója ; dr. Kiszling Mátyás balatonszentgyörgyi népfrontelnök; Kovács István, a nagyatádi tsz traktorvezetője; Lóvási Sándor, a sütőipari vállalat balaton- szárszói üzemvezetője; Magda Endre, a marcali járási pártbizottság munkatársa; Miklós János, a kaposíüredi tsz brigádvezetője; Sasvári Lászlóné, az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat nagyatádi boltjának helyettes vezetője; id. Szabó János, a tabi tsz traktorvezetője, Tye- tyerin Mihályné, a balaton- földvári központi étterem szakácsnője; dr. Ulrich Károly, a Kaposvári Járási Hivatal osztályvezetője ; Varga Árpád, a somogysámsoni tsz elnökhelyettese: Varga Gyula, a siófoki járási pártbizottság munkatársa ; Várfalvi István, a megyei tanács osztályvezető-helyettese. A Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozatát vette át. Pomucz János, a Siófoki Spartacus SE elnöke Úttörővezető Érdemérmet kapott Ba,kó Béla somogysámsoni csapatvezető; Bodo- lay Gyuláné, a siófoki 2. sz. iskola rajvezetője; Szabados András, a boglárleilei 1. sz. iskola csapatvezetője; Szabó Lajosné, 3 nagyatádi 1. sz. iskola kisdobosraj-vezetője; dr. Vámos Istvánná, a barcsi 1 sz. iskola, csapatvezetője. Jól jár, ha nálunk jár! Díjtalan a bútor házhoz szállítása a Kanizsa ÁRUHÁZBÓL november 15--ig 80 kilométeres körzetben. (118330)
