Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-06 / 261. szám

Reagan elsöprő győzelme mß*b*B&- az 1. otáoilwr) , 'A Andérsonsa,' kedden este a washingtoni Sheraton hotel­ben koaolle : telefonon, gratu- lá& tepwbfrkamte vetéiytár- saroak. s felajánlotta e-gyütt- íraSaödését a Fehér Ház ügyeinek átadásában. Az áj elnököt, mi.ru. ismeretes. ja­nuárt*» iktatják he hivata­lába. Ron<a®d Reagan hős Ange­lesben, a Century Piaza nevű luxushotelben ünnepelte győ­zelmét »Igaz pafltneraéget. és barátságot« igent leendő aiJ einbüenek,, George .Bush-nak. a C1A volt igazgatójának, aki nagyobb pofttikai tapasz­talatai val kétségkívül hozzá­járult győzelméhez. Hallga­tóságához fordulva Reagan a Carter-kormányzat alatt 8 százalékra emelkedett mun­kanélküliség felszámolását és Amerika problémáinak megoldását ígérte. Busch »a béke és szabadság eszmé­nyeiről^, •''erős és jóindulatú vezetésről« szónokolt. Győzelmi ünnepet tartott Washingtoniban John Ander­son, a független elnökjelölt is. Az összes leadott szava­zatok mintegy hét százaléká­nak megszerzése ugyanis szá­mára némi túlzással az adó­sok börtönének elkerülését jelenti. Anderson nagyössze­gű kölcsönöket . vett fel kampánya költségeinek fede­zésére. Az amerikai törvé­nyek értelmében ezeket az állam abban az esetben fe­lüti meg, ha a jelölt a sza­vazatok legalább öt százalé­kát megszerzi. Anderson nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy négy év múlva ismét megpróbálkozik a Fehér Ház bevételével. Vélemények a Republikánus Párt győzelméről A saowjet kornimentárok két tényezőre hívják fel a figyelmet: a választás kime­netele azt mutatja, hogy az amerikai polgárok mélysége­sen elégedetlenek voltak Carter politikájával, s ezért nem részesítettek ismét bi­zalmukban. Másrészt a szov­jet állásfoglalások elsősorban, a szovjet—amerikai kapcso­latok további alakulásának kedvező lehetőségeire utal­nak, alahuzva azt, hogy szov­jet részről mindig készek voltak az együttes erőfeszí­tésre. Azt azonban nagy nyo­matokkal húzta alá a .szovjet televízió első kommen táj já, hogy a kulcskérdés a fegy­verkezési verseny megszün­tetése, az erőfölényre irányu­ló hiábavaló törekvések fel­adása. Az első kommentárok köz­vetlenül nem elemezték Ro­nald Reagan, politikai célki­tűzéseit. A TASZSZ hírügynökség az amerikai elnökválasztás, a szenátusi és képviselői vá­lasztások eredményéit össze­foglaló anyagában ugyancsak emlékeztetett erre a tárgya­lási készségre, arra, hogy a Szovjetunió mindig készen áll a kapcsolatok rendezésé­re az Egyesült Államokkal, azoknak a megállapodások­nak alapján, amelyek még 1972-ben. rögzítették a két or. szag közötti viszony alapel­veit. Mint ismeretes, ezeket a szovjet kormány republi­kánus kormányzattal kötöt­te meg. A televízió kommen­tárja azt is aláhúzta, hogy ebben az összefüggésben de­mokrata és republikánus kor. mányzattai egyaránt megvolt a lehetőség a kapcsolatok továbbfejlesztésére. A kom­mentár külön is kiemelte, hogy szovjet részről kötöttek megállapodásokat az . Egye­sült Államokkal a hadászati fegyverek korlátozásáról, s ezek megtartása a kulcskér­dés a két ország viszonyának további alakulásában. * * * A nyugatnémet politikai pártok eltérően értékelik az amerikai elnökválasztások eredmények, Willy Brandt, a Szociálde­mokrata Párt (SPD) elnöke feltűnően hűvös hangú állás- foglalásában csupán arra hi­vatkozott, hogy az amerikai —nyugatnémet kapcsolatok a konnányváltazásoktól füg­getlenül „hagyományosan barátiak” voltok és az új el­nök hivatali idejében is el­sőrendű fontosságúak ma­radnak. A nyugatnémet szo­ciáldemokraták számára „most a legfontosabb az, hogy a két nukleáris világ- hatalom vezetőinek legyen erejük a tárgyalásokhoz. Az egész emberiség jövője függ ettől” — hangsúlyozta Brandt. A kormányban résztvevő szabaddemokraták (FDP) el­nöke, Genscher külügymi­niszter üdvözlő táviratában az NSZK külpolitika járnak folyamatosságát húzta 'alá és reményét fejezte ki, hogy Washington és Bonn szoros együttműködésben a béke érdekében fáradozik-majd. Az ellenzéki keresztény- pártok jóval nagyobb lelke­sedéssel üdvözölték a repub­likánus Reagan győzelmét. Helmut Kohl keresztényde­mokrata parteútók feltétlen támogatásáról biztosította az új amerikai elnököt, „a sza­bad vitegot fenyegető, nö­vekvő veszély idszakábam”. Franz Josef Strauss, a Ba­jor Keresztényszociáiis Unió elnöke „feltétlen és mély meggyőződésből fakadó” tá­mogatást ígért Reaganinek az atlanti tömb erősítésében „a második világháború óta legveszélyesebb jdőszakban”. * * w Az Új Kína hírügynökség Washingtoniból keltezett kommentárjában egyeljek között a következőket árja: Reagan győzelmének és Carter vereségének okait mélyrehatóan elemzik. A ; megfigyelők első reagálása szerint az amerikai elnök­választás eredményében köz­rejátszottak olyan bel-és kül­politikai tényezők, mint az Egyesült Államok gazdasági helyzetének rosszabbodása és a szovjet expanzionizmus veszélyének növekedése. Az amerikai népén úrrá lett a reményvesztettség és a bi­zalmatlanság érzése, és álta­lánossá lett a változásira irá­nyuló óhaj. Ez az irányzat Reagannak kedvezett, aki közismert konzervatív néze­teiről mind a belpolitika, mind a külpolitika kérdései­ben. Az amerikai szavazók érdektelensége az elnökvá­lasztás iránit további oka le­het Carter vereségének, mi­vel a szavazástól távol ma­radottak nagy része demok­rata párti volt. Az elnök személyében történő változás azonban mitsem változtat az amerikai realitásokon, és az új elnöknek bel politikailag és külpolitikailag egyaránt ugyanazokkal a bonyolult problémákkal kell szembe­néznie — mutat rá a kínai kommentár. * * * A NATO brüsszeli főhadi­szállásán hivatalosan nem nyilatkoztak az amerikai vá­lasztások eredményéről, arra _ való hivatkozással, hogy „nem szokás nemzeti jelle­gű eseményeket kommentál­ni”. NATO-diiplomaták azon­ban magánbeszélgetésekben nem titkolt megelégedettsé­güknek adtak kifejezést Rea­gan győzelme felett. Ennek alapján ugyanis — ahogyan több NATO-díplomata mon­dotta —, remény van arra, hogy az amerikai politika szilárdabb és egyenletesebb lesz. NATO-körökben — ugyan­csak nem hivatalos formá­ban — rámutattak, hogy a SALT—II. szerződés jelenle­gi formájában mindenképpen lekerül a napirendről. Ami az amerikai—nyugateurópai kapcsolatokat illeti, meg kell várni, kit választ az új el­nök ikülügy- és hadügymi­niszterének, valamint nem­zetbiztonsági főtanácsadójá­nak. * * * Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök szerdán délelőtt táviratban üdvözölte Ronald Reagant választási győzelme alkalmából. A francia államfő hangsúlyoz­ta, hogy a két ország között „természetes a párbeszéd”, Franciaország és az Egyesült Államok „örök barátok és szövetségesek”. A francia el­nök kifejezte reményét, hogy Reagan tevékenysége „a bé­ke fenntartásának és a sza­badság védelmének ügyét” fogja szolgálni. LAPZÁRTA Az amerikai választási eredmények Az Egyesült Államok vá­lasztási körzeteinek 99 szá­zalékában összeszámlalt sza­vazatok alapján a republiká­nus elnökjelölt a szavazatok 51 százalékával 483 elektor támogatását szerezte meg. Carter a szavazatok 41 szá­zalékával 49 elektort szava­zatot mondhat a magáénak. A független elnökjelöltkent induló Anderson 7 százalékos eredményt ért el, ezzel azon­ban egyetlen elektort sem szerzett. A csaknem teljes eredmé­nyek szerint Reagan 42 930 203, Carter 34 049 492 és Anderson 5 552 010 szava­zatot kapott. Reagan 43 államban győ­zött és egy államban —ahol még nipcs végeredmény — valószínűleg szintén diadal­maskodik, további 6-tal nö­velve elektorainak számát. A republikánus jelölt vala­mennyi jelentős, nagy lélek­számú államban megelőzte vetélytársát, így egyebek kö­zött Kaliforniában, New York-ban, Pennsylvaniában, Texasban, Ohíóban Illinois- ban és Michiganban. Carter elnök csak hat államban és az önálló közigazgatási kör­zetben, District of Columbiá­ban győzött. Sikerült meg­őriznie elsőségét szűkebb ha­zájában, Georgia, államban, valamint Marylandban és Mimnesotában. Az eddigi eredmények alapján készített becslések szerint a keddi választáso­kon a részvételi arány mind­össze 52.9 százalék volt, a legalacsonyabb az elmúlt 32 évben. Ez 84,9 millió szava­zónak felel. meg. Az Egyesült Államokban 100.5 millió szavazásra jogo­sult állampolgár él, de közü­lük csak mintegy 115 millió iratkozott fel a szavazók lis­tájára. A mostani már a ne­gyedik elnökválasztás volt, amelyen az előzőekhez vi­szonyítva csökkent a résztve­vők aránya. 1976-ban Carter győzelme idején a résztvételi arány 54,4 százalék volt. Madridi találkozó Változatlan álláspontok A .madridi találkozó elő­készítő tanácskozásainak szerdai ülésén is az állás­pontok változatlansága jelle­mezte a felszólalásokat. Kampelman amerikai kül­dött — akinek felszólalását az elnökválasztás másnapján nagy érdeklődéssel várták — hangsúlyozta: az amerikai küldöttség magatartásában a madridi találkozón nem következik be változás an­nak nyomán, hogy Ronald Reagant választották meg az Egyesült Államok elpökévé. Max Kampelman délelőtti felszólalásáról Asztahov szovjet szóvivő kijelentette: az ülésen az Egyesült Álla­mok küldöttségvezetője is­mét bizonyságot tett arról, hogy álláspontja változatlan marad, ahogy azt az előké­szítő szakasz elején kifejtet­te. Ez az álláspont obstruk- ciós jellegű, és még inkább megnehezíti,, hogÿ kölcsönö­sen elfogadható kompromisz- szumot érjenek el. Etiópiái vendégek a Szevjeíunicüan A hivatalos, baráti látoga­táson a Szovjetunióban, tar­tózkodó etiópiai delegáció, amelyet Haiel Mariam Men~ gisztu, a szocialista Etiópia ideiglenes kormányzó taná­csának elnöke vezet, kazah­sztáni útjáról visszatért Moszkvába. Az alma-atai re­pülőtéren Gyinmuhamed Kunajev, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Kazah KP KB első titkára búcsúztatta a vendégeket. Ronald Reagan úl szerepben Bizonyára sokáig emléke­zetes marad Los Angeles Century Plaza nevű luxus- szállójában a kedd éjszakába torkolló ünnepség. Akit ün­nepeltek és aki ünnepelt: Ronald Reagan, az amerikai elnökválasztás győztese, a republikánusok jelöltje. Ronald Reagan az 1981. január 20-án a kongresszus épületében sorrakerülő beik­tatási ceremónia után válik hivatalosan az Egyesült Ál­lamok 40. elnökévé. Reagan a beiktatásakor közel jár majd életének hetvenedik évéhez. 0 az első amerikai elnök, aki ilyen idős korában Up hivatalba, s aki ilyen hosszú utat tett meg a Fe­hér Házig. lllionis állam Tampico im- rosaban született, apja ügy­nök veit. A politikával hu­szonéves korában kezdett megismerkedni a demokrata pártban, mint Roosevelt el­nök hive, Kenyérkeresö munkálat sportriporterként kezdte egy rádióállomás szol­gálatában. majd egy tehet­ségkutató versenyről kezdő színészként Hollywoodba ke­rült. Több mint ötven film­ben játszott főszerepet, de azt nem lehetne mondani, hogy bármelyikkel mély nyomot hagyott volna a film­történetben. Mostani politi­kai győzelme miatt lalán em­lítsük meg »Aki mer, az nyer« és a "Sötét győzelem« című filmjeit. Annyi azonban biztos, Kozmosz-1220 Szerdán föld körüli pályá­ra bocsátották a Kozmosz- 1220 jelzésű szovjet mester­séges holdat. A műhold fe­délzeti berendezései kifogás­talanul működnek. Schmidt ismét kancellár Helmut Schmidt a Bunrlesfagban meghajtott fejjel fogad­ja kancellárrá választását * j A Bundesrat szerdán a két kormánypárt többségi szavazatával a Német Szö­vetségi Köztársaság kancel­lárjává választotta Helmut Schmidtet. A leadott 490 ér­vényes szavasat közül 266 esett a szociáldemokrata po­litikusra, 222-en szavaztak ellene, míg két képviselő tartózkodott. T USZUGY Most nem sürgős Az Egyesült Államok ked­den este elutasította az irá­ni külügyminisztérium köve­telését, hogy »nyilvánosan és haladéktalanul« foglaljon állást azokkal a feltételekkel kapcsolatban, amelyekhez a teheráni parlament a túszok szabadonbocsátását köti. John Trattner külügyi szó­vivő sajtóértekezletén ki­jelentette. hogy a feltételek gondos és óvatos tanulmá­nyozására, diplomáciai kon­zultációkra van szükség. Hangoztatta, hogy Washing­ton nem kívánja elsietni vá­laszát a túszügyben, amely egyébként kedden lépett má­sodik évébe. Leszögezte, hogv az amerikai kormányzat »nem tárgyal a sajtó közve­títésével«. Hasonló értelemben nyi­latkozott Warren Christopher külügyminiszter-helyettes is. aki a nap folyamán talál­kozott az algériai nagykö­vettel, Irán washingtoni ér­dekképviselőjével. Christop­her is hangsúlyozta, hogy Washington nem kíván gyors választ adni. A tú&züggyel kapcsolatos összes amerikai jelentés egyébként azt sugallja, hogy Washington számára a kér­dés rendezése most egyálta­lán nem sürgős. Majna-Frankfurtban már mintegy 200 újságíró és szá­mos tisztségviselő gyűlt ösz- sze a túszok fogadására, de hiába utaztak a nyugatnémet városba. Kiderült ugyanis, hogy a túszokat, szabadon bocsátásuk esetén a »nagy felhajtás miatt« nem ide szállítanák. Wiesbadenben mindenesetre kiürítették az amerikai kórház egyik szárnyépületét, s minden elő­készület megtörtént a) túszok fogadására, Nyugat-európai vezetők egyébként ismét je­lét adták annak, hogy a túszügy gyors lezárását szor­galmazzák. Helmut Schmidt nyugatné.. met kancellár a túszügy első évfordulóján levelet írt az egyik túsz feleségének, Bar­bara Rosennek, akivel ápri­lisban, Bonnban személyesen alálkozott. A levelében üchmidt hangsúlyozza, hogv »most van alapja a remény­kedésnek«. hogy alakját sokan ismerték a western-jihivekböl. Suies mosolyát egykor cowboy­szerepékben gyümölcsözlet- le. Később a General Etec- Uic televíziós show műsorai­nak vezetójekent szerzett népszerűséget. Hangadónak számított a színészek szak­szervezetében. Ott figyeltek fel politikai képességeire. Akkoriban szélsőséges kom- viunistaellenességével sok haladó színészt fosztott meg kenyerétől. •Hatásos színészi reklám- alakttásai nyomán a General Electric támogatta fellépését a politikai színpadon. Rea­gan eközben partot váltott, demokratából a szélsősége­sebb köztársasági partiakhoz, vagyis kenyaradói állal tá­mogatott parthoz csatlako­zott. 1962-ben egy jobboldali nézeteiről ismert milliomos segítségével bekerült a kali­forniai politikai életbe. Gaz­dag jobboldali támogatói se­gítségévéi 1966-ban Kálifor­ma állam kormányzójává vá­lasztották, majd-1970-ben új­raválasztottak e tisztségében. .1 hatvanas években támo­gatta Nixon, majd Goidwa- ter elnökjelöltségét. A hat­vanas évek végére politikai ambíciója megnőtt, 1968-ban Kísérletet tett, hogy Nixon- nal szemben elnyerje a köz- larsusagi párt jelölését az elnöki tisztségre. 1976-ban Gerald Forddal szemben újabb kísérletet tett erre, a 68-ásnál lényegesen job u eredménnyel. Harmadik kí­sérlete az idén végül siker­rel járt: a köztársaság pán detroiti konvenciója ui atli- lulla elnökjelöltnek. A demokrata párt elnökje­löltjével, a hivatalban levő elnökkel, Jimmy Carterrat folytatott versengésben Rea­gan kerekedett /felül. A rá­adott szavazatok — úgy tű­nik — az országos tiltako­zás kifejezése Carter, politi­kája ellen. Carter elnöksé­gének négy esztendejében, 1976-os választási ígéretei­nek túlnyomó többségét megszegte. A gazdasági és a szociális helyzet erőteljes romlása, a közel 15 százalé­kos infláció, a több mint nyolcmillió • munkanélküli és a nyomorszinten elöli har­minc milliónyi serege juttat­ta kifejezésre az elegedetlen- ségét országszerte, amikor a két rossz közül inkább az is­meretlent választották, mert az ismertben, Carterban már elvesztették reményükéi. Reagan ennek köszönheti győzelmét, amelyet az USA- ban sokan politikai földcsu­szamlásnak mondanak. Mint elnökjelölt, jobbról előzte Cáriért. Konzervatív, harcias megnyilatkozásai el­sősorban arra irányulta,:, hogy meggyőzze a választó­kat: személyében az USA katonai potenciálja nagyará­nyú növelésének, a Szovjet­unióval szembeni nukleáris fölény megteremtésének em­bere kerülne a Fehér Házba. Szónoklatai után a gyakor­latban mi várható tőle? Ed­dig nem viselt országos hiva­talt. Beszédeiből ma csak annyit látni, hogy az ame­rikai lakosság és a világ bi­zonytalanságra van ítélve kormányprogramjának ki­dolgozásáig. De kétségtelen, hogy a kampány során a Carterral folytatott politi­kai csatákban hajlékony, ru­galmas tudott lenni. Még az irányvonal változtatására is képes volt. Belpolitikájában, ellentmondásos ígéretei miatt, valószínűleg lesz mit izgulni­uk az amerikaiaknak. Eddig könnyű dolga volt: Carter hibáiból élt. A hadikiadás nö­velése, a katonai-ipari komp­lexum hatalmának erősítése és a SALT—II. újratárgya­lásának hirdetése, valamint a Szovjetunióval szembeni ke­mény vonal perspektívája vi­szont meglehet, növelni fog­ja a világ gondjait. Emlékeztessünk végül arra, hogy az amerikai elnökök, megválasztásuk után, más szemmel nézik a világot, mint a kampány idején. És — mint Nixon — képesek fordulatra a világ realitása felé. Reagan végül csak azt teheti, amit a nemzetközi realitások lehető­vé tesznek számára. Meg kel’ jrtenie, hogy a világpolitika, a világgazdaság nem színpad, ahol játszani lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom