Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-05 / 260. szám

Kukoricagondok

A túl korán megérkezett tél megálljt parancsolt a mezőgazdászig amúgy is megkésett őszi munkáinak. Üzemi vezetők, . szakirányítók ma már joggal mondják, hogy az utóbbi évek legnehezebb helyzete állt elő. Földben még a répa egy része, sok ezer hektárnyi búza vetetlen, nem is beszélve a legnagyobb területen — csaknem hatvanezer hektáron — kinn levő kukoricáról. A. betakarítás, az átvétel, a tárolás feladatairól, gondjairól Kékesi Jenő' vei, a Gabonaforgalma és Malomipari Vállalat igazgatójával és Tarkanyi László igazgatóhelyettessel beszélgettünk.

— Az ütemes felvásárlást nehezíti a tárolókapacitás hiánya; ez a mondat olvasható az őszi munkák felkészülésére és végrehajtására vonatkozó megyei programban.

— A nehézségek élőre láthatók voltak, ennek tudatában szerveztük meg az őszi csúcsra a felkészülést A gondok egyik krónikus forrása a megye szűkös tárolási kapacitása. Azzal együtt igaz ez. hogy az utóbbi évek beruházásaival javult a helyzet. épp a közelmúltban helyeztük üzembe, pontosabban próbaterhelés alá, a barcsi tízezer tonnás silót, de összességében még nem értük utol magunkat. Az ösz- szes állandó és ideiglenes tárolóterünk 235 ezer 285 tonna.

— Ezek egy része, gondolom, tele van gabonával.

— A nehézségek másik, de hozzá kell tenni, végsősoron örvendetes forrása, hogy a jó gabonatermés következtében a tervezettnél ötezer vagonnal több gabonát vásároltunk föl. Tény, hogy a megyei és az országos főhatóság segítségével, jó együttműködésben a vasúttal igen jelentősek a kiszállítások. Ám feladataink megoldásához elengedhetetlenül szükségünk van arra. hogy a nagyüzemek ■ kilencvenöt ezer tonna kukorica bértárolására vállalkozzanak. Azzal együtt igény van erre, hogy most is épül csaknem négyezer tonnányi ideiglenes tároló és továbbiak létesítéséről is tárgyalunk.

— Vállalkoztak-e a gazdaságok az említett menynyiség tárolására?

— Ez ideig 67 ezer 600 tonna kukorica bértárolására kötöttünk megállapodást. Bízunk abban, hogy a korábbi évek során kialakult gyakorlat, a nehéz időkben mindig fokozottan érvényesülő együttműködés alapján sikerül megoldani ezt. Akkor válik csak súlyossá a helyzet, ha jelzettnél jóval több kukorica »fut be« ...

— Mennyire kötöttek

szerződést a gazdaságok?

— 149 ezer 550 tonnára. Ez azonban már az átvételi megállapodások során módosult: az üzemek akkor kétezer tonnával többet jeleztek. A kukorica sorsa és mennyisége még mindig meglehetősen bizonytalan, közös és fontos érdekünk azonban, hogy lehetőleg elkerüljük. ami például a múlt évben is jellemző volt: a betakarítás vége felé jelentkeztek a gazdaságok több száz vagonos ajánlattal. A tisztánlátás, a kölcsönösség, a termés biztonságos megőrzésének közös érdeke úgy

kívánja, hogy ebben a rendkívül nehéz helyzetben legalább megközelítő pontossággal lássuk, mire kell számítanunk.

— Hol tartanak most az átvétellel?

— A nagy fokú lemaradást jól jellemzi, hogy tavaly november elejéig csaknem 134 ezer tonna kukoricát vettünk át, most mindössze 35 ezer tonnát. Tulajdonképpen október utolsó tíz napjában »induit be« a felvásárlás.

— Az érés jó három hetet késik, a tél viszont három héttel előbb jött.

— Ez súlyosbítja az amúgy is nehéz helyzetet. Jóslatokba nem lehet bocsátkozni ; bizonyos, hogy a hótól falázott talajra nem mostanában lehet rámenni. és a tárolásnál is szűkebb »keresztmetszetű« a szárítási lehetőség, ami befolyásolja a betakarítás ütemét. Aggasztó a helyzet, így hatványozottan fontos, hogy fokozott ' összhangban, kölcsönös segítségnyújtással oldjuk meg gondjainkat.

A vállalat vezetőivel folytatott beszélgetést többször szakította meg a telefon csörgése: vezetői segítséget, intézkedést kértek és kaptak kirendeltségek, mezőgazdasági üzemek. Feszült, izgalmas napok ezek.

V. M.

Elkészült a századik Prakticomp

Elkészült a Vilati századik kisszámítógépe, amely kis-', és középvállalatok raktár- készletének nyilvántartására és más adminisztrációs feladatok megoldására, valamint különféle műszaki programok kidolgozására, tervezésre, ipari berendezések vezérlésére alkalmas.

A saját fejlesztésű Prakticomp nevű számítógép a: kereskedelemben. kapható társainál jóval olcsóbb, mivel szolgáltatásainak köre is szőkébb. Elsősorban azoknak a vállalatoknak, intéz-. menyeknek ajánlják, ahol még csak most ismerkednek a számítástechnika alkalmazásának lehetőségeivel és nincs régi szakembergá rciá- \juk, amely a nagyóbb tel- j es ítmény ü gép „tudását” is kellően hasznosítaná.

A Prakticomp az eddigi továbbfejlesztések eredményeként sor nyomtatóval,

mágneses tárolóvá! és különféle periféria egységekkel bővült. Az eddig készített száz példányból már szállítottak

I és Bulgáriába.

Megkezdték a facsemeték árusítását

Feladatok a termelőerők fejlesztésében

A Politikai Főiskola Közleménye

A termelőerők dologi elemei fejlődésének, összefüggéseinek vizsgálata az. elmúlt években nem kapott fontosságának megfelelő figyelmet — állapítja meg Kahulits László A szocializmus anyagi bázisának fejlesztése című írásában. Ezért is vállalkozik arra, hogy áttekintse az alkotóelemek kölcsönhatásait egymással, illetve a konkrét társadalmi, politikai folyamatokkal.

Cikkében több — figyelemre méltó — megállapítást tesz. Egyebek között hangsúlyozza — és ez válasz is napjaink sokat vitatott ideológiai kérdéseire —, hogy nem lehel „általában” a legjobbnak minősíteni egy valamely tulajdonformát, ha nem vizsgáljuk, milyen termelőerőknek -ad mozgásformát.

A szerző részletesebben elemzi azokat a számottevő különbségeket, amelyen, az anyagi-műszaki feltételekben szocialista viszonyaink között is megmaradtak egyes ágazatokban, illetve a termelési folyamatok egyes szakaszai köpött. Az így fennálló feszültségek akadályozzák az ország termelőerői dologi oldalának általános fejlődését, ugyanakkor jelentősen hátráltatják a szubjektív elemek — mindenekelőtt a munkaerő — hatékony fölhasználását, az emberi képességek igénybevételét, ösztönzését, kibontakozását. (Gondoljunk csak arra, hogy egyfelől a foglalkoztatottaknak mintegy

negyven százaléka az anyag- mozgatasban dolgozik, jórészt segédmunkásként, másfelől a műszaki színvonal emelkedésé több esetben egyszerűbb képzettséget kíván.)

Az elemző írás az anyagi - műszaki bázis továbbfejlesztésének irányát mindenekelőtt az egységesség kialakításában jelöli meg. Hangsúlyozza tovább,a, bogy

a műszaki-tudományos kutatás eredményeit a jövőben nem lesz elégséges alkalmazni. az újratermelés folyamatában. hanem annak szerves részét kell képeznie. Végül nagyobb összhangra van szükség az anyagi-műszaki bázis és a munkaerő fejlesztése között.

A közlemények összevont 2—3. számában a politizáló emberek sokaságát érdeklő fenti cikk mellett megemlítendő még Wirth Áriámnak A szocializmus dialektikájának kérdéséhez című írása — egy elméleti konferencia vitaindító előadásának

d

anyaga — amely korunk ellentmondásos folyamatainak elemzéséhez ad elméleti fogódzót Balázs József az enyhülés ideológiai és politikai kérdéseiről tesz közzé összefoglaló tanulmányt.

Az említett cikkeken kívül több olyan írás található a különböző rovatokban — a Tájékozódásban a Műhelyben, a Dokumentumban, —, amelyet haszonnal tanulmányozhatnak mindenekelőtt a propagandisták és az ideológiai, politikai kérdések iránt mélyebben érdeklődő olvasók.

laton-parti elárusítóhelyekre. Az idén az utóbbi évti- ■ zed leggazdagabb választékát kínálják őszibarack-csemetékből. Június végétől októ- .berig érő 21 fajta közül választhatnak az érdeklődők. Kapható ezenkívül kilenc fajta cseresznye, ugyanannyi kajszibarack, tíz fajta téli és nyári, alma, 12,.fajta, köyte, ,valamint kisebb mennyiségben szilva és meggy. A dísznövényekből is nagyobb a választék, mint a korábbi években. Jelenleg 85 fajta örökzöldet, díszcserjét, sorfát és sövénynek valót árusítanak.

A szőlöoltványok értékesítései november 7-e után kezdik meg. A balatoni borvidékek legkeresettebb fajtái közül kapható lesz saszla, szölöskertek királynője, Pannónia kincse, rizlingszilváni, olaszrizling, tramini és otthonéi! muskotály.

Háromszor nyolcvan új lakás

Három épület alapozását kezdik* meg Nagyatádon a Rinya partján Mindegyikben IA Jak as lesz, az első épület fogadoszintjen pedig jarauboit kap helyet

80—

Házak - elhagyottan

E

gyet magam is megnéztem közülük. Szomorú látvány volt. Meg szívderítő is egyben. Nem kell ugyanis tűi nagy fantázia ahhoz, hogy az ember belep lmod ja az életet. Elképzeltem, hogy odabent duruzsol a tűz, az ablakokat színes függönyök takarják, halk zene szól, s a korongozón fiatal, energikus ujjak formázzák az agyagot. Vagy talán nincs is zene, csak a dédanyám-kori szövőszék vetélőjénsk csapdosását hallom. De emeletes ágyakat tiszta ágyneművel, asztalt térítővel, egyszerű székeket és tisztaságot épp úgy el tudok képzelni a falak között, mint a napjainkban még zsúfolt raktárakban porosodó, egymás hegyén-hátán tárolt népművészeti emlékeket, ott, amint a falakról, a tárlókból a múlt megbecsülését sugallják a látogatóknak. De hagyjuk az álmodozást: a falak valójában üresek, a termek hidegek; az ajtó alatt benőtt a csalán, s a piszkos, félig nyitott ablakokban pók fogdosott magának legyeket óriás hálójával.

Pamukon jártam. Nem magamtól vetődtem el arrafelé, hívtak. Jó szándékkal, segítséget kérőn. Nem tudnak mit kezdeni a még el sem készült művelődési házzal. Pedig mi mindent megpróbáltak már! Átsétáltunk a vasúti sínen — a tanácselnök meg a tsz párttitkára szegődött mellém —, s homlokzatáról, méreteiről könnyen fölismerem az elhagyott házat. A tábla még kint van: orvosi rendelő is volt itt Valamikor, de jobb helyet talált. A falak kívülről még vakolatlanok, a nagyterem betonpadozatú, parkettára nem telt akkoriban. S bár mondták: zárra a ház, a tsz-nél a kulcs; a főbejáratot kivéve minden ajtón be tudtunk menni. S ahogy néztem a rozoga színpadot (nyitott pléh öltözőszekrények éktelenkednek rajta), kísérőim jóvoltából megismerkedhettem az épület igazán rövid történetével. Kellett a falunak. Mindenütt kellett a kullúrház. Kiverekedtek, és sokat dolgoztak érte. A- mintegy 350 négyzetméteren tágas előtér, két klubszoba, egy kb 10x18 méteres nagyterem, klubnak is használható hatalmas öltöző. Téglaépület, csaknem hivalkodó homlokzattal. Üresen, elhagyottan. 1967. január 1-én »avatták«. A befejezéshez nem volt pénz. Így is négy évig épült. S a hatszázezer forinthoz bontási anyag, rengeteg társadalmi munka, a helyi kisiparosok önkéntes vállalkozása társult. Most nem kell senkinek. Először a tanács szűnt meg a faluban, azután az iskola. S ez utóbbi átrendezéséhez kevesebb pénz kellett, mint a művelődési ház befejezéséhez. Átköltöztek a fiatalok az iskolába, ide került az orvosi rendelő is. Nyugdíjas tanítóházaspar lakik még itt, ahogy hallottam, nem sokáig. Parkettás a terem, pingpongasztal a közepén, körbe székek és szégyellem elmondani : mocsok; csikkek, hamu, gyufaszálak tömege a földön. Most ez a »művelődési ház .. .«

Minden próbálkozás csődöt mondott. Az elhagyott húz nem kell a tsz-nek, a ktsz-nek — még bérbe sem, s bár több vállalatnak felajánlották raktározási célra, ezzel sem mentek semmire. Mit gondolhatnak most azok az emberek, akik önzetlenül hordták a téglát, a habarcsot?

Korábban a megüresedett tanácsházakról beszéltünk; manapság iskoláról, és íme, művelődési házról is, amellyé, nem tudunk mit kezdeni. Szerettem volna megtudni; menynyire tehető Somogybán az elhagyott és még nem hasznosított épületek száma? Végig kellene járnom minden falul. Képtelenség. Kimutatás csak azokról az iskolákról van, amelyeket eladtak már vagy hivatalosan átminősítettek. Balaton- berény iskolája persze nem okozott gondot: gyorsan megvették-üdülőnek. De mi van másutt?

K

ár. volna most azon elmélkedni — hiszen viszonylag ú épületek is vannak az elhagyottak között —, hog mi mindent építettünk megfontolatlanul, az előrelátás legcsekélyebb jele nélkül. Ezen már úgy sem segíthetünk. Akkoriban — mondom: akkor.’ — szükség is volt rájuk. (Többnyire.) De mit kezdjünk velük most? Volt. amit megvett az áíész. volt, amely szociális otthonhoz került; egyik iskolából üzem Is lett. De milyen sors vár a többire? Hagyjuk őket ebek harmincadjára? Nagy könnyelműség lenne.

Eszembe jutnak a régi kastélyok. Mennyit bajlódunk velük! Csak azért, mert későn vettük észre őket. Tudom; a tanácsházak. az iskolák, a művelődési házak értéke e kastélyokénak nyomába sem ér. Mégis meg kell mentenünk őket!

Szerencsére tudok jó példákról. A nagyberki iskola a levéltár gondjain enyhít, a batéi kiskastély a múzeumén. És hallottam egy ragyogó ötletről — közel a megvalósításhoz —, amely arra buzdít, hogy hagyjunk föl minden nosztalgiává., és keressünk, teremtsünk megoldást! Töröcske közel van Kaposvárhoz, voltaképpen a megyeszékhely része. Általános iskolája kiürült ugyan, de nem elhagyott. Hét és félszer tizenhárom méteres terme van, és külön épületben háromszobás, az előbbi méretet meghaladó szolgálati lakás. Környezete szép, 1800 négyszögöl egy szép domboldalban, gyümölcsfákkal, lent halastóval. Csekély átalakítás után itt működik majd a megyei művelődési központ népművészeti stúdiója. Birtokukba veszik a fonalasok (a hímző-, varró-, szövő fiatalok és öregek), a bőrösök, a fafaragók, a fazekasok. Szemléltető anyagokat készítenek az iskolák számára a népművészeti alkotások elemzéséhez; előadásokat tartanak a gyerekeknek, akik egy-egy kiránduláson ismerkednek majd a zselici tájjal, s közben tanulnak, látják, miként formázzák az agyagot. Ide kapcsolják a népi hangszeresek képzését is. Igaz, Töröcske közel van Somogy székhelyéhez. De Pamuknak állomása van, s bekötőútjának minőségét száz kaposvári utca lakói is megirigyelhetnék. Végtére is nincs ma távolság, amely visz- szavethetné az okos gondolatot. Ha van. De miért ne lenne?

Házakról beszélek, elhagyottakról. Nem tudom, hány van még belőlük, hány lesz a közeljövőben .De hiszem, hogy a tőröcskei példa ébresztgeti a lelkiismeretet, a felelősségérzetet. Nem szabad túl sokáig várni a »csengetésre«. Mert azért hallottam Bőszénfáról (bútort tárolnak volt iskolájában. még nem készült el a megyeszékhely iskolája), Nagykürtös pusztáról, ahol félmillióért felújították az egy év múlva elhagyott iskolát, mondván: »Az ő gondjuk, hogy mi lesz a sorsa«, és más egyéb »csemegéről«, amelyeket jobb nem fölemlegetni. Nem volna más lehetőségi

B

evezetőmben «csak« álmodoztam. Olcsó turistaszállókról (úgynevezett »kulcsos házakról«); korongozómú- helyröl. a népi szövés ifjú szerelmesének bérelt Otthonról, apró kis helyi múzeumokról, kiállításokról, hogy élet legyen ott, és ember, aki gondoskodik e házak fennmaradásáról. Arra gondoltam például: milyen boldogság lenne, ha Pamuk Csurgó közelében helyezkedne el, mert megmutathatnák felmérhetetlen értékű kincseiket (helytörténeti gyűjtemény címszó alatt) s nem a raktárban őriznék. Pamuk, sajnos, messze van Csurgóhoz. De nincs-e a közelben egy feltárulkozó «Pamuk«? S még mindig csak szerény — ismeretek híján korlátok közé szorított — ötleteket mondtam. Ifjú korongozók, népművészek, faragok, szövők es képzőművészek élnék szűkebb pátriánkban. Egytknek-másiknak nincs hol dolgoznia. Azt hiszem, érdemes volna gondolkozni azon; melyik házakat adhatnánk bért»«, mar csak azért le, hogy « legyenek elhagyottak.

Jávori Bél a

I

«

Megérkeztek az első gyümölcsfa-szállítmányok a Ba-