Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-28 / 279. szám

Mozgalmi módszerekkel S okkal könnyebb kije­lölni a célt, mint megszabadulni az el­érését gátló rossz beidegző­désektől. A pártmunkában elviselhetetlen a formális vonás, a hivatalnoki mun7 kamódszer — mégis burján­zik a bürokrácia. A XII. kongresszus is sürgette a változtatást. A határozatok­ban olvassuk, hogy fejlesz­teni kell a párt belső éle­tét, munkastílusát, növelni kell a pártmunka mozgalmi jellegét. Határozottan föl kell lépni a formális voná­sok, a fölösleges párhuza­mosságok, a hivatalnoki munkamódszer ellen. Az országgyűlés őszi ülésszakán Kádár János, a Központi Bizottság első tit­kára felszólalásában újra foglalkozott a politikai munkában előforduló átfe­désekkel, a növekvő bürok­ráciával: „Egy ülésre — le­gyen az párt-, szakszerve­zeti vagy KISZ-ülés — szinte már csak tudomá­nyos felkészüléssel lehet el­menni. Annyi papírt és sta­tisztikai adatot kell elolvas­ni, hogy szédül tőle az em­ber.” A pártkongresszus óta gyakran mondogatjuk hogy fordítsunk kevesebb erőt az „önmutogatasra”. Sez termé­szetes is. hiszen a. politikai munka lényege az emberek között végzett munka. Az a célunk, hogy meggyőzzük őket politikánk általános helyességéről, egy-egy újabb tervünk, elképzelé­sünk, határozatunk, intéz­kedésünk átgondoltságá­ról. Nem ismerünk kényes kérdést, politikánk az őszinte párbeszéden alap­szik. Ha viszont valahol en­nek ellenére elmaradnak a válaszok, akkor elsősorban az „első vonalban” küzdő­ket. az alapszervezetek kommunistáit terheli a fele­lősség. A gyárban, a gaz­daságban, az intézményben megválaszolható kérdéseket nem hagyhatják figyelmen kívül. Amikor a mozgalmi jel­leg erősítésére ösztönzünk, általában azt tartjuk a ki­indulópontnak, hogy a párt- bizottságok adjanak több. érdemibb segítséget az alapszervezeteknek. Egy év telt el a pártvezetőségek újjáválasztása óta. s termé­szetesen ez az idő még ke­vés volt arra. hogy az űj tagok mindent megtanulja­nak, minden ismeretet meg­szerezzenek. biztosan eliga­zodjanak. A- helyszíni útmu­tatás, segítség, s különösen ennek színvonala sokat len­díthet előre. A pártbizottsá­gokon ma már’ kialakult a területfelelősi rendszer, s az általános tapasztalat sze­rint élőbb, tartalmasabb így a kapcsolat az alapszerve­zetek és a pártbizottságok között. A nagyatádiak pél­dául azt a módszert is be­vezették. hogy a levelek, információk eljutásának útját is rövidítik a pártve- zetőségékhez ellátogató te­rületfelelősok révén. Ez azért is jó. mert a kérdé­sekre a helyszínen válaszol­nak. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem mindig s nem mindenütt arányos a kapcsolattartás, sőt olykor az egy-egy alapszervezet munkáját segítő területfele­lős változása is zavart okoz. S nem véletlen, hogy álta­lában is szó van a papír­munka csökkentéséről. Meg­figyelhető, hogy egy-egy jelentés elkészitésének idő­szakában a területi el el ős nemigen tud odafigyelni az alapszervezeteire, kijutni Aranygyűrű a hűségért Alapítók és ifjú utódok Fen náüásának hanminca- dik évfordulóját ünnepli a Somogy—Zala megyei Élel­miszer-, Háztartási és Ve­gyiáru Nagykereskedelmi Vállalat Az elmúlt három évtizedre tegnap emlékeztek az alapítók. A széksorokat gálám bősz vagy deresedő hajú emberek töltötték meg: egy részük nyugdíjas már, de sokan — felelős beosz­tásban — ma is a vállalat­nál dolgoznak. A három évtized változá­sait számokkal is jól lehet mérni. Dévényi Zoltán igaz­gató — aki három évtizede nem egészen húszévesen ke­rült ebbe a beosztásba —■ az ünnepségen felsorolta a leg­jellemzőbbeket. Azt. hogy az alapítást követő első évben nem egészen ötvenmillió fo­rint volt a forgalmuk, és ezt 150 árucikkből érték el. Az idén négymilliárd forin­tos forgalomra számítanak, es mintegy nyolc—tízezer árucikket kínálnak a kiske­reskedelmi boltoknak, üdü­lőknek. Csak korszakokban mérhető a különbség a haj­dani molnárkocsitól a szá­mítógéppel programozott konténeres áruszál lj^a^ig. Minőségi különbség van az alapítást követő években végzett áruelosztás és a je­lenlegi kereskedelmi munka között is. Az ugyancsak a fejlődés bizonyítéka, hogy az akkori szervezetben az érettségi is ritka volt, most pedig egyetemet, főiskolát végzett szakemberek irá­nyítják a vállalatot. Ezekhez a számokban is mérhető eredményekhez emberi sorsok — örömök, bánatok, gondok, sikertelen­ségek és sikerek — kapcso­lódnak. Amikor azokról em­lékezett meg az igazgató, akiknek mindennapi apró­munkája. szakmaszeretete és áldozatvállalása juttatta si­kerekhez a vállalatot, el­csuklott a hapgja. Szá­mukra a kitüntetések — tizenketszei; . volt .kiváló a vállalat, háromszor kapta meg a szocialista munka vállalata címet, négyszer ré­szesült miniszteri dicséret­ben és négyszer kapta meg a minisztérium és a szak- szervezet vörös vándorzász­laját — nemcsak sikert, ha­nem újabb feladatokat is hoztak. A harmincéves Fűszértnél ma harmincnégy év az át­lagos életkor. Amit a száz alapító kezdett, most csak­nem ezer ember folytatja. »Az induláskor nem gondol­tuk — mondta az ünnepsé­gen Horváth József fiók- igazgató, az egyik alapító —, hogy egyszer gépesített, jól berendezett otthonunk lesz. Megértük azt is, hogy a munkahelyre nem gyalog já­runk. Elhinni sem tudtuk, hogy lesz olyan időszak az életünkben, amikor szabad szombaton vikendet csinál­hatunk, s vállalati költségen külföldre járunk tanulmány­útra.« Az ünnepségen — ame­lyen részt vett Tóth Attila, a Belkereskedelmi Minisz­térium főosztályvezetője, dr. Nagy Ivan, a megyei pártbizottság gazdaságpoli­tikai es Széles József, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezető-helyettese is — a múltat idézték azért, hogy tanulságait, tapasztalatait a jövő érdekében hasznosítsák. A feladat ma tartalmában is, minőségében is más. A jó árukínálat biztosítása ré­vén tehetnek legtöbbet a ke­reskedők az életszí nvonal­politikai célkitűzések megva­lósításáért. Ehhez, a jövő év­tizedek feladatainak megol­dásához pedig igényes em­beri és vállalati munkára van szükség. Ezért, valamint a válla­lathoz való ragaszkodásért kapta meg a Kiváló mun­káért miniszteri kitüntetést Lentz László, a barcsi fiók igazgatója és Kaposi Mária a központ dolgozója. A törzs­gárda harminc- és huszonöt éves tagjai aranygyűrűt. a húszéves törzs gárda ta sok pedig órát kaptak ajándék­ba a vállalattal. pedig niég nehezebben. A napokban beszélgettem egy ilyen területfelelőssel, aki amiatt kesergett, hogy az asztalán fölhalmozódott pa­pír miatt egy hónapja nem jutott ki területére .. . Néha észre sem vesszük a hivatalnoki gyakorlat el­uralkodását. Párttitkárok tették szóvá, 'hogy a titkári értekezleteken olykor olyan „kimerítő” előadások hang­zanak el, s éppen a leg­fontosabbra nem marad idő: kérdéseik föltételére, a kötetlen eszmecserére. A túlszerveaés ebbén az eset­ben mindenképpen a moz­galmi jelleget szorítja a, háttérbe, s tegyük hozzá, hogy a határozatok pontos megértését is megnehezíti. Akkor sincs életközelség például, ha hiányzik a ru­galmasság, s nem. tekinte­nek el egy-egy téma kötele­ző megtárgyalásától, ha azt az alapszervezet jellege, helyzete nem indokolja. Nem egy esetben vitára, összeütközésre ad okot a merevség. Nagyok még a tartalékok a pártbizottsági tagok cél­irányosabb foglalkoztatásá­ban. Érdemes például rendszeresen meghallgatni a különböző témákhoz leg­jobban értő tagokat, mi­előtt a testület elé kerülne az anyag, ez ugyanis sok­kal jobban megalapozhatja a döntést. „Nyugtatok” Marcoliban Az elvándorlás megállt M : nden pártbizottsági tag kötelessége, hogy tevékenységé­ről tájékoztassa a munka­helye pártszervezetét, vala­mint a testület döntéséről, a határozatáról! Ez szintén elvétve fordul elő. Minden­képpen ki kell aknázni a benne rejlő lehetőségeket Sok jó példája van a mozgalmi módszerek alkal­mazásának, most azonban inkább néhány visszahúzó beidegződésre próbáltam fölhívni a figyelmet. Van erőnk, hogy megszabadul­junk tőlük, s akkor célunk­hoz több lépéssel is köze­lebb kerülünk. Lajos Gén Az év elejen az érdeklődő még úgy érezte, darázsfé­szekbe nyúlt, ha a Rákospa­lotai Bőr- és Müanyagiel- dolgozó Vállalat marcali gyárában beszélgetett az em­berekkel. Evekig tartó anyaghiány, bizonytalanság, lucaszék módjára készülő gyárbővítés. következetlen központi irányítás, alacsony kereset és még egy sor gond került elő pillanatok alatt. Csordás Attila gyárvezető aki egy hónapja került Mar­caliba, nem lepődölt meg, amikor a gondokról kérdez­tük. ám a néhány hónappal korábbi keserű hangulatból neki már alig mar.adt: — Akkor érkeztem ide, amikor a gyár a hullám­völgyből kifelé haladt. Van persze még jó néhány ten­nivaló, de nekem már vi­szonylag könnyű a dolgom. Ma másféle gondokkal baj­lódunk, kellemesebbekkel : a megújulásra készülődünk, a fölfutó termelés szervezési nehézségei kötnek le min­ket. A változást Farkas János műszaki vezető élte át. Így beszélt a fordulópontról: — Tavaly a vállalati köz­pont több szakemberrel is erősödött. Vezetösegváltás volt, es az űj szellem hoz­zánk is hamarosan eljutott. 1980 második negyedévétől fokozatosan javult az anyag­ellátás, s ezzel együtt szin­te minden bajunk megszűnt. Némi »nyomásra« a Tanép is nagy lendülettel nekiállt az addig igen lassacskán épülő új üzemcsarnoknak és a napról napra gyarapodó építkezés látványa gyógyír­ként hat. — Ezek szerint minden gondjuk az anyagellátás hi­ányosságaiból fakadt? — Igen. És nagyon egy­szerűen bebizonyítható is-: az év negyedik hónapjától nincsenek fölmondóievelek, megszűnt az elvándorlás. Ko­Elő állatokat is szállít a Volán Jobban kihasználják a kapacitást Két hónapja szállít a ka­posvári’ Volán a húskombi­nát megrendelésére élő ál­latot. Ezt a feladatot októ­ber elsején a járművekkel együtt vette at a Volán 13. számú Vállalata. Sokak ál­tal vitatott kísérlet megva­lósítása kezdődött ezzel. Az állatszállításnak vannak ha­gyományai már a Volánnál: néhány vállalat alkalomsze­rűen foglalkozott ilyen fel­adattal. Az újszerű mun­ka a kaposvári Volánnak a számítások szerint mintegy négyszázalékos teljesít­ménynövekedést jelent majd, s előnynek tartják, hogy egesz évre jól van ütemez­ve a szállítás. Hosszas előkészítés után huszonhat gépkocsit es ugyanennyi pótkocsit adott al a húskombinát a Volánnak: nincs szükség arra, hogy a fő profiljától messze eső szállítás szervezéséről, a járművek karbantartásáról és beszerzéséről gondoskod­jon. Helyette a Volán nagy­üzemi fuvarszervezését, a karbantartást, a célfuvarozó hálózatát kapta meg. De Sorgo Tibornak, a Volán igazgatóhelyettesének az a véleménye, hogy mindkét fél számára előnyös ez a megoldás. — Már az utóbbi két hó­nap tapasztalatai is azt mu­tatják, hogy a járművekkel többet lehet szállítani. Ja­vult az eszköz- és a bér­arányos jövedelmezőség, az autók napi teljesítménye időnként már harminc szá­zalékkal is több. mint régen volt. A húskombinátnál egy kirendeltséget hoztunk lét- ’ re: ez állandó kapcsolatot tart az elöáilat-förgalmazá­si osztállyal és irányítja a járműveket. Az autókkal ti­zenhét gépkocsivezetőt és tizennyolc árukísérőt is át­vettünk, változatlan munka- feltételekkel és keresettel. Teljesítménybérben, dolgoz­nak* így keresetük a szállí­tási teljesítménnyel együtt nőtt. Amikor a húskombinátnak nem volt elég jármüve a szállítási csúcs ideién, ak­kor más üzemrészek autóit is igénybe vette. A Volán­nál viszont további teher­gépkocsik állnak rendelke­zésre. — A tapasztalatok eddig kedvezőek. Mi a garancia arra, hogy mindkét fél ele­geden lesz később is? — A feladat átvételéről október elsején kötöttük meg a szerződést, november­től három hónapig kísérleti jelleggel szállítunk. A szer­ződés meghagyta azt a le­hetőseget. hogy ha ez a fu­varozási fonna nem épül be a húskombinát termelési technológiájába, nem tudja folyamatosan - kiszolgálni- a termelést, visszaállíthassuk a korábbi állapotot.. Meg­győződésem. hogy ez csak egy biztonsági záradék. A fuvarozás zavartalanul fo­lyik. A Volán tröszt is meg­ígérte segítségét. Ezt való­színűleg a szállítás korsze­rűsítésére. kétszintes szállító- kocsik típusának kiválasztá­sára és alkalmazási kísérle­teire vesszük majd igénybe. A húsipari tröszt közölte azt is. hogy ha a somogyi kísérlet beválik, akkor or­szágosan bevezetik az élő­állat-szállításnak ezt a for­máját. Os L. Ma már gyersan halad az építkezés rabban szinte hetenként ki­lépett egy-egy dolgoz«, mert nagyon keveset keresett, na- pokig-hetekig nem volt munkája. Két évig szinte semmiféle nyereséget sem hozott a gyár, és a tervek- ' tői is elmaradtunk; idei szá­mainkkal azonban szívesen dicsekszünk: október hu­szonnegyedikén teljesítettük a tervet, 459 ezer 450 divat­táska készült el addig. Ma már -több mint 490 ezernél tartunk. Termelésiérték-ter- vünket is túlteljesítettük, és a nyereségünk megközelíti a tízmillió forintot. A fél tu­cat gyáregység köaött ez­zel a legjobbak vagyunk. Ilyen eredmények és ilyen fordulat — néhány hónap alatt. Érdemes visszagondol­ni a korábbi időre. Mert a gyáregységek »sorsát« tük­rözik a fentebbiek. Nem túl szívderítő, hogy egy alig több miint fél év kedvező hatásai után tízmillió forint nyereségre képes gyáregy­ségben hány millió forint veszett el évek alatt à köz­ponti szervezetlenség mi­att A növekvő teljesítmény, az ütemes munka még in­kább kiemelte az alacsony keresetek gondját. S erre is megérkezett a »nyugtató«, — Kilencszázalékos bér- ' fejlesztés volt az idén —. monda Csordás Attila —; most harmincnégy és fél ezer forint a gyárban az évi ■átlagkereset. Tavaly alig »kerültük el« a harnxincez- ret. Csökken tehát a fe­szültség, bár a munkások még most is elmondják: más gyárakban negyvenezer forint fölött járnak a válla­lat dolgozói. — A fizetések körüli vita csak gyáron kívüli ténye­zőknek tulajdonítható? — Nem, bajok voltak a kéri lésen belül is. Most a közvetlen termelésirányítók kezebe adtuk a döntési le­hetőséget: ők szervezik meg a dolgozók munkáját, tehát nekik kell dönteniük a köz­vetlen anyagi ösztönzésről, arról, hogy munkája alapján ki kapjon többet és ki ke­vesebbet »a köaös kalapból«. A legközelebbi különleges alkalom nemsokára lesz: a gyár idei eredményei lehe­tőséget teremtettek ahhoz, hogy karácsony előtt rendkí­vüli jutalmakat osszunk. Gyáron kívül — az épít- . kezés miatt — hatalmas a rendetlenség, de »belül« egyre nagyobb a rend, — Hogyan tovább? — A központi anyagellatás javul. Nemsokára elkészül a központi szabászat kész­letező raktára, s a gyáregy­ségek kiszolgálásához alkal­mas szervezési rendszert ve­zetnek be. Itt pedig az új üzemben új technika és új munkaszervezési rendszer lesz. amelyben a munkások­nak meg sem kell mozdul­niuk azért, hogy a kezükben legyen az anyag. A gyártó­soron felsőpályás anyag- és termékszállító rendszer fut végig, mindenki mindig mindent kézhez kap. A pi­acról meg elég annyi : a női táska mindig keresett cikk. Tanulság? Végkövetkezte­tés? Azt hiszem, a fentiek után fölösleges. Oly egysze­rű... A keserű előzménye­ket azonban mindenki szí­vesen elfelejtené. Jók vi­szont mindenkori figyelmez­tetésnek. I.ufhar Péter Korlátlan piac Málna* és ribiszketelepitések Csurgón és környékén sok olyan te­rüket van, melynek nagyüzemi- hasznosítására nincs mód. Ezekre a terüle­tekre szólót, gyümölcsösöket telepítenek. A csurgói áfész gondot fordít arra, hogy egy-egy család ■ bogyós gyü­mölcsök, főleg málna és ribiszke termelésével fog­lalkozzon. A korábbi évek szervező munkájának ered­ményeképpen 1980-ban ősz-, szesen .9 vagon málnát es ribiszkét vásárolt t'el az áfész a kistermelőktől, két vagonnal többet, mint az előző évben. Tavaly 36 ezer málnasarjat ültettek el főleg Zákány, Porrógszentpál és Somogy- bükkösd környékén. A feke­te és piros ribiszkét inkább Csurgón termelik. Ezeknek a gyümölcsöknek korlátlan a piacuk. A csurgói áfész fel­vásárlói újabb erőfeszítése­ket tettek azért, hogy ez az exportcélokat is szolgáló gyümölcs termelése tovább terjedjen. A kistermelők ké­résére a szövetkezet újabb -5 ezer tö málnát és 5 ezer tő fekete, illetve piros ri­biszkét hozatott, amelyek már a földben is vannak. Az áfész a szaporítóanyag árá­nak csak 20 százalékát kér­te a termelőktől. Azok a kisgazdaságok, amelyek igénybe vették a kedvezmé­nyes szaporítóanyagot, négy évre kötöttek szerződést a szövetkezettel a termés ér­tékesítésére. A málna- es ribiszke-sza­porítóanyagon kívül a szö­vetkezet 3 ezer gyümölcs­facsemetét és ugyanennyi csemege- és borszőlővesszőt hozatott a kisgazdaságok igénylései alapján. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom