Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-26 / 277. szám
Kombíjnok „könnyebb” talajon Három műszakban szárítanak A múlt hét végén vezetőségi ütésen értékelték, az őszi munkák végzését és meghatározták a legközelebbi tennivalókat a bala- tonszabadi November 7. Termelőszövetkezetben. Azóta — egyebek mellett azért, mert kedvezőbbre fordult az idő és a kukoricabetafcantó kombájnok már- »könnyebt^« talajon dolgozhatnak — meggyorsult a munkák üteme. Tegnap Kőszegi Rudolf - né. főkönyvelőtől kaptunk tájékoztatást, pillanatnyi helyzetképet az időszerű feladatok megoldásáról. Sikeresen — a vártnál, illetve a tervezettnél jóval kedvezőbb eredménnyel — takarították be a napraforgót: 198 vagonnal értékesítettek, sa tervezett 15,8 milliónál így kétmillióval több bevételhez jutottak. A megüresedett napraforgótáblákon október végéig mind a 805 hektáron elvetették az őszi búzát. Most a kukoricabetakarítással egyidőben végzik a mélyszántást. A szövetkezet 1800 hektáros kukoricatermő területen birkózik az igencsak nagy feladattal; eddig a terület kétharmadáról takarították be a termést. A Bábolna szárító óránként 15 tonna kukoricából vonja el a nedvességet, s hogy teljesítőképességét a lehető legjobban kihasználják, három műszakban üzemeltetik. Erre annál inkább szükség van, mert a betakarítás kezdete óta a kukorica 23—30 százalékos nedvességtartalommal érkezik a táblákról. (.Most többnyire 28—30 százalékos szemet adnak a kombájnok.) A legutóbbi vezetőségi ülésen arról is döntöttek, hogy ennek az értékes takarmánynövénynek a betakarítását december 6-ig befejezik. Az eredmények azt mutatják, hogy meglesz a tervezett hozam; elismerés illeti ezért a munkákban részt vevőket, s fontos, hogy egyúttal nem okoz zavart az alkatrészellátás sem. Az időre is kevesebb a panasz, noha az utóbbi napokban a köd némiképp visszavetette a munkát; a rossz látási viszonyok miatt délelőttönként 9 —10 óra előtt nem indulhattak a kombájnok. A terület viszont már kedvezőbb, s mivel a betakarítást a mélyebben fekvő helyeken Huzavona az ellátás körül Mi lesz a hűsboittal? A Kaposvári Húskombinát meg akarja szüntetni az üzem mellett levő boltjában az árusítást, azaz csak saját dolgozói vásárolhatnak ott húst november harínincaöi- kától. Jó ideje hírlik már, s a környékbeliek, sőt a megyeszékhely más területein lakó emberek is „mérsékelt örömmé!” beszélnek róla. A megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőhelyettese, Széles József erről a következőket mondta : — A bolt ilyen „bezárásával a városi tanács vezetői nem értenek egyet, a bolt ugyanis alapellátást is nyújt, a környéken lakók másutt nem. tudnak húst vásárolni. Előrecsomagolt tőkehús korlátozott mennyiségben ugyan van a Vörös Hadsereg úti ABC-ben, de az nem elégíti ki az igényeket. A zárás ellentmond a termelői boltok létesítését, fönntartását szorgalmazó országos elképzeléseknek is. Megértjük a szűk üzlet miatt előálló nehéz helyzetet, de szeretnénk, h.a a hatodik ötéves terv elején a közelben felépülő új élelmiszerbolt megnyitásáig megmaradna a húskombinát boltja. A húsellátásnak zavartalannak kell lennie. A Kaposvári Húskombinát igazgatója, Tóth Lajos így foglalta össze érveit: — Áprilisban kezdeményeztük az árusítási engedély visszaadását, a bolt ugyanis nem bírja a nagy forgalmat. Kezdetben is azért hoztuk létre, hogy saját dolgozóinkat ellássa. A húskombinát munkásai többször bírálták a vezetést, hogy mire műszakváltás után a boltba érnek, nem jut nekik hús. Egyszer már korlátoztuk a ' forgalmazást: bizonyos időszakban csak a kombinát munkásai vásárolhattak. am ez a rendszer nem vált be. men az emberek fittyet hánytak a kiírt szabályozásnak. Áprilisban értesítettük a tanácsot és elmondtuk, hogy a közelben korábban bezárt húsboltot némi felújítás után újra kinyithatná a kereskedelmi vállalat. Oda akár napi háromszori szállítással is elvinnénk a kombinát termékeinek teljes választékái. A városi tanács azóta sem intézkedett, hanem minket próbál felelőssé tenni mindenért, A városi tanács termelésellátásfelügyeleti osztályának vezetője, dr. Fűzi István: . — Bízunk benne, hogy rá tudjuk venni a húskombinátot az újabb hosszabbításra. Más terveink is vannak, de azok egy-két hónap alatt nem valósulhatnak meg. Az első változat: a kaposvári áfész közeli kis ABC-áru- házában komolyabb húsosrészleget lehetne kialakítani. Erről tárgyaltunk, s a tanulmányterv rövidesen elkészül. A második: jövőre a régi húsboltot meg lehetne nyitni hatósági húsboltként. Elég rossz állapotban van, de fölmérjük, hogy miként lehetne fölújítani. Tervek tehát vannak. Korábban Is lehettek volna... A boltban csúcsforgalom idején jártunk. A húskombinát dolgozói tárgyilagosan és szenvedélyesen ugyanazt mondták: egész nap húst „készítenek”, szeretnék a boltban megvenni, örülnek a nyílt árusítás megszüntetésének. A sorbanállókat is kérdezgettük, Kasza Jozsefné, a VBKM dolgozója elmondta: — Megértjük a kombiná- tosok panaszát. De hova menjünk, ha ez a bolt bezár? A város másik végébe? A Vörös Hadsereg úti iskolában néhány hónapja volt egy gyűlés, ott a tanács illetékese — mivel sokan fölvetettük a húsbolt bezárásának kérdését — azt ígérte, hogy hamarosan újra kinyitják a régi húsboltot. Tehát a tanács tudott a dologról, csak épp nem intézkedett. E három nézőpontból sikerült véleményeket gyűjtenünk, és elsősorban, az utóbbi helyezi ..más megvilágításba” az ügyet. A húskombinát Igazgatója egyébként elmondta : . november S hur- mincadika volt a .legutolsó határidő. Atn mindent mérlegelve, a környék lakosságai is megértve, liejlandók még egy-két hét engedményre, ha addigra a városi tanács és a kiskereskedelmi vállalat valóban „megmozdul” és tesz valamit az ellátásért. November utolsó hetében vagyunk. Lntltár Péter A kukorica betakarítása embert, gépet egyaránt próbára tesz kezdték, ott már végeztek a munkával. ~ A termést a két, egyenként .négyszázvagonos, dunaújvárosi színükben, illetve hariaonitál tárolójukban helyezik el. Nyolcszázötven vagonnyinak a bértárolására kötöttek megállapodást a Somogy megyei Gabonafor- galmi és Malomipari Vállalattal. Három műszakban szárítják a termést Az első nagy üzlet Jövőre az NSZK-ba Az utolsó exportszállítmányokat indítja útnak a kaposvári Delta Ipari Szövetkezet ezekben a napokban. Az év eleji bőráremelés mintegy tíz—tizenöt százalékos bevételkiesést okozott a kaposvári szövetkezetnek. A változó körülményekhez azonban gyorsan alkalmazkodtak. Bokor József, a szövetkezet elnöke: — A labdaexportnál nem volt különösebb gond.- a munkavédelmi cikkeknél, különösen az exportpiacokon. azonban erősen érződött az áremelés. Magyarországon nyolc—liz számottevő munkavédelmi cikkeket gyártó vállalat van. s az idén mindegyik megrendült: negyven—hatvan százalékos létszámcsökkentéssel, a termelés visszafogásával tudták átvészelni a nehézségeket. Szinte csak mi maradtunk talpon az ilyen cikkeket gyártók közül. . — Hogyan változtak a körülmények az év folyamán? — Nálunk is volt. visszaesés. Minden vevő az olcsóbb munkásvédelmi kesztyűt kereste. A takarékosabb gazdálkodás körülményei között kevesebbet költenek erre a vállalatok, meghosszabbítják a hordási időt. jobban megnézik, mire költik a pénzt. A bőr ára májustól újra esni . kezdett, es máig majdnem visszament az áremelés előtti szintre. Termelésünk meny- nyisége nem is csökkent, de az alacsonyabb árú cikkek felé eltolódott kereslet bevételkiesést okozott. Szinte újból kellet kezdeni az exportot, új piackutatással, új vevőkkel. A bőr árát november 1-től ismét a világpiaci árhoz igazították, így a most közölt árakat a vevők megfelelőnek tartják. A munkásvédelmi kesztyűk exportjánál az is segített, hogy a tőkés cégek között is kevés olyan jó! szervezett, zárt technológiával rendelkező üzem van. mint a mienk. Ezért jó, ha nemcsak a kereskedő jön hozzánk üzletet kötni, hanem a vevő is: kedvező benyomást kelt, ha partnereink látják. milyen hatékonyan termelünk. — Jövőre miként alakul az export? — A napokban tárgyaltunk egv NSZK-beli vevővel : az első negyedévi szállításra .megrendelt, mintegy 70—80 ezer pár munkásvédelmi kesztyűt, neavedmillió párra pedig kapacitáslektttést adott. Ez uz üzletkötés egyben már a hatodik' ötéves terv első, induló programja is. Az Artex Külkereskedelmi Vallalat december elején vesz részt egv olyan versenytárgyaláson, ahol mi is érdekeltek vagyunk. Az idén harmincezer védőkötényt is szállítottunk tőkés exportra. Jövőre is ez a tervünk. Cs. U Rangon alul? A gondolatsort egy jelentéktelennek tetsző epizód Indította el. A központi ünnepségre igyekeztem, s az esti félhomályban, a nem eppen látványos, de sokszor megenekelt „betonteknő” mellett haladva rámköszönt egy régi ismerős. „Felhívom a figyelmedet az ünnepség utáni műsorra. Érdemes megjegyezni, hogy kik lepnek û pódiumra. Mar csak azért mondom, mert nem tartják rangon alulinál;.” Figyeltem. S bár rögtön kiderült: nem egészen egyedi esetről, netán világot lengető csodáról van szó, de éppen a tett jellege es hangulata, színvonala és példázata juttatóit el ismét a Közéletiség gondolatköréhez. Es lam, mennyire egymáshoz kapcsolódnak az élmények ... Párttaggyűlés volt a kisvárosban, az ifjúság kozéleüségé- ről beszélgettek a kommunisták. Nem azt elemezték, hogy ki, hol és mit csinál, hanem voltaképpen egy dilemma ant az érdeklődés középpontjában. Találgatások, kérdések hangzottak el, vita folyt arról : vajon mi a közéletiség tartalma. Valamiféle tevékenység vagy látványos önmulogatás? Szemléletes véíemenytükrózödés? Szereplesvágy vagy csupán érdeklődés? Közéletiség-e önmagában, ha valaki valamilyen szervezet tagja? Vagy cselekedni, tenni kell a közösségért az élet legkülönbözőbb területein? A kialakult vélemény lényégé az volt, hogy az említettek közül — persze nem az önmutogatásra gondolok — ,sok minden ide sorolható. A dilemma mégis jogos. Már csak azért is, mert a közéletiség tartalmi összetevői változnak, igazodnak mindennapjainkhoz. Végtére is az emberi tevékenységek és folyamatok összességéről van szó, amelyek az egész népközösség állami, társadalmi, politikai életével, az emberek életviszonyaival kapcsolatosak. De hagyjuk a, szigorú meghatározásokat. A siófoki színpadon egy új közösség lépett pódiumra a forradalom évfordulóján. Olyan szereplőkkel — s nem lehet vitás, közéleti szereplőkkelI — találkoztam, akik mondanivalót, plusz energiát és tettvágyat fedeztek föl önmagukban; olyat, ami nagyrészt elüt mindennapi hasznos tevékenységüktől. És azt hiszem: még csak nem is önzetlenek. Hiszen amit tettek, amivel előálltak, az érdeklődési körük, szellemi táplálékuk része, önzetlenségük abban van, hogy át akarják nyújtani másoknak is. Kedvet ébresztőn, elgondolkodtatón, sodró lendületet, együttgondolkodást kívánón. Egy örökösen, ütköző, az ügyért veszekedő — sokak szemében kellemetlenkedő — .tanárember vezetésével (akinek tudását senki sem vitatja, miként azt sem, hogy hibáival együtt mer egyéniség lenni!) irodalmi színpadot alakítottak. S a pódiumról a tanácsi osztályvezető az érces hangú munkással és a félénk diákkal, az ügyvéddel és a közművelődési előadóval együtt — a nyolc általánostól és a doktori címtől, a beosztástól függetlenül —, mondom: együtt zengték o költők szavát. Ki vonhatná kétségbe, hogy nemes cselekedetük közéleti tett volt a javából? Ki merné azt állítani, hogy rangon aluli tevékenységre vállalkoztak? Es mégis — jóllehet, ahogy fejlődik a társadalom, egy re többen kukkantanak ki zárt, egyéni kis életük falai közül — milyen sokan rangon alulinak minősítik a munkamegosztás szerint elfoglalt helytől független, máskor azzal szerves egységet alkotó kimozdulást! E mlítettem: nem egyedi példa a siófokiaké. Hallottam már orvost, amint József Attilát, Illyést szavalt; postást, aki a falutörténetnek áldozta minden szabad percét; jogászt, aki utólérhetetlenül járta a palotást a nyitótáncban; de láttam sportlétesítményt betonozó tanácselnököt és párttitkárt; fuvolaművészt, aki csak a kiállítás hangulatáért, a közösség magas szintű szórakoztatásáért emelte ajkához hangszerét, és pedagógust, aki — először önmagát fölkészítve — szenvedélyesen tanította a faluközösséget a gyümölcs- termelés fortélyaira. Nem sorolom tovább a példákat. Valamennyi azt tanúsítja: lehet és kell — többet adnunk önmagunkból, mint amiért a fizetésünket kapjuk. Mégis találkozunk torzulásokkal ; a közélet legkülönbözőbb'színterein. Gondoljanak csak arra, még mi mindent határoz meg a látszat a tettel szemben, a jelenlét a cselekvéssel szemben, az üres felszólalás a mondanivalóval szemben, jóllehet ez utóbbi kényesnek tetsző, a szokásostól elütő, tartalmában épp ezért figyelemre érdemes jegyeket hordoz. A társadalomfejlődés minőségi korszakába léptünk. És mégis: mi mindenben érvényesül a mennyiségi felfogás. Mert ennek alapján könnyebb megítélni az embert. A jelenlét, a tagsági viszony egy-egy szervezetben sokszor még elegendő „érv” a kitüntetéshez, a társadalmi elismeréshez. Gyakran még felszínesen ítélkezünk. A tettek valósághű mérlegeléséhez bátorság kell, s még szélesebb, tartalmasabb demokratizmus, hogy az igazi értékek kerüljenek napvilágra követendő példaként. Vagy ismételjem újra: milyen torzulások követik néha emberközpontú alapelveinket? Pedig hosszabb távon semmiképp sem tűri el a társadalom, hogy indokolatlanul humánusak (azaz álhumánusak) legyünk az egyénnel szemben, miközben antihumánus cselekedeteket hajtunk végre a társadalommal szemben. Nemrég erről így nyilatkozott egy előadó, s nem ok nélkül: „Inkább az egyén bántódjék meg, mint a közösség!” S e mondatban a közéletiség igazságtartalma fedezhető fel. Lehet-e rangon aluli az, ami közéleti? Semmiképp. Pedig a közfelfogásban, a mindennapi gyakorlatban még igencsak találkozunk efajta felfogással. De térjünk vissza a közművelődéshez. Bizonyos körökben — illő volna beiátni — még közöny, rangon aluliság, passzivitás tapasztalható. Jó, hogy tudok követendő példákról. Olyanokról, ahol az igazgató nem átall elmenni a TIT-előadásra, a pártvezető a színházi bemutatóra, s még arra az eseményre is, amikor például a vasutasok mérik össze képességüket egy szavalóversenyen. Ilyenkor a jelenlét nem önmulogatás, hanem mások tetteinek megbecsülése. elismerése; tapasztalatszerzés (az önművelésen kívül!) amelynek alapján — ha kell — erkölcsi alap birtokéban van jogosultsága egy-egy vezetőnek védeni vagy támogatni az ügyet. Elképzelhető, hogy a puszta megjelenés is lehet nagy horderejű közéleti tett? Igen! Hierarchia minden társadalomban létezik. Csak a torzulásoktól óvjuk magunkat! Mert azt hiszem, nem természetes, hogy a titkárnőnek mindenki kezét- csókolomot köszön, a takarítónőnek meg jónapot. Hiszem ugyanis, hogy nincs rangon aluli munka, csak munka van! Kisebb nagyobb felelősséggel járó, felkészültséget követelő, de a társadalom számára hasznos, nélkülözhetetlen munka. A közéletiség azt is jelenti, hogy benne élek mindenben, részese vagyok annak, ami történik, körülöttem. Nem szabad hál teret, adni az igencsak elterjedt, ironikus változatnak, miszerint: „Nem mindig a lét, hanem a hollét határozza meg a tudatot”. S iófokon az voit a november 6-i műsor címe, hogy: „Sok van. mi csodálatos, / de az embernél nincs / semmi csodálatosabb”. A már említett néhány közéleti szereplő tette is ezt a gondolatot sugallta. Mert összecsengett a közös akarat — beosztástól, felkészültségtől, iskolai végzettségtől és társadalmi hovatartozástól függetlenül. Nem hiszem, hogy méltóbban zárhatnám a mai jegyzet alapgondolatát mint a költő megidézésével, aki azt. mondta: ..Ki ekevei, k kalapáccsal, tollal / építse, építse, építse-ezt a hazát!" Jéveri Béla
