Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

Boksa-ember A MOST UTÓPIÁJA Annak « boksának a me­leget éreztem a hét egyik télhideg őszi estéjén a ka­darkúti művelődési •'ház klubjában, amelyről Varga Csaba novellát irt. Égő bok­sáról, szép szavú szénége­tőről szólt az elbeszélés. Ilyen izzásban levő boksa­ember ő is, akinek írásait mindig szívesein olvasom. EzetJkitetiésZáznegy ven hal­ban született, Budaipesten él. 1969-ben mutatta be az Élet és Irodalom publiciszti­kával, majd folyóiraitpubli- káciők következtek. Tavaly jelent meg Azon túl ott o táguló világ címein Bdnlaky Pállal közös tanulmányköte­te; az ő feladata volt jövő- modeLit vázolni a nagyköz­ségek és főleg a mezőgazda- sági ibűnikások elé az élet­mód és kultúra fejlesztésé­hez. Most a Városfalán falu címmel a Forrás-könyvek sorában Fülöpazállásról írt szociográfiája jelent meg, Bántak y Pál, Mózes Lajos, Temesi Ferenc szerzőtársa­ként. Ö volt az eredménye­ket felmutató olvasótábor- mozgalom egyik szellemi atyja, szervezője, s ő a Fia­tal Művészek Klubjának igazgatója. Az a kadarkút» író—olva­só találkozó Varga. Csaiba „induktori” jelenlétére eszmecserévé alakult, a részt­vevők nemcsak őt, hanem magukat is faggatták. Var­ija Róbert, a megyei könyv­tár képviselője Róka Lász­ló, Spartes Ágnes, Répay Gábor, Varga László és más kadantkúti értelmiségiek ta­pasztalataikat osztották meg a valósá^kutatóva L, s kérdéseikkel „írták is” eat az interjút — Városi ember létére miért épp a falu világa iránt a legfogékonyabb? — A családom tanyasi, falun volt gyerekkorom egy részét magam m ebben a közegben éltem le. Paraszt munkás, értelmiségi nagy- szüleim az ország legkülön­bözőbb vidékeiről kerülitek össze, s ezzel a rokoni kö­téssel nemzetiségek békültek össze bennem. Osztályélmé­nyem középosztálybeli, a család folyton törekedett e felé az életmód felé, noha nem volt igazán középosz­tályú. Hogy a kérdésre vá­laszoljak: otthon érzem ma­gam falun, annál is inkább, mivel öt évvel ezelőtt száz magyar faluval volt lehető­ségem megismerkedni, ezek­ben vizsgálódni, Így kerül­tem például a somogyi Ne- mesdédre vagy Balaton sza­badi ba ; tapasztalataimról szó esik az Azon túl ott a tág világ című könyvben is. — Bánlaky Pál e kettős tanulmánykötetében a diag­noszta szerepét vállalta ma­gára, a „vidékiségnek” mint gondolkodás- és életmódnak tüneti jellemzését föltárva. Talán nem szubjektív meg­állapítás: az ön feladata en­nél nehezebb volt. Mire ju­tott? — Bánlaky Pál vizsgáló­dásai alapján bizonyította, hogy a vidékiség vagy pro­vincializmus (s ez éppúgy „ jellemző lehet a fővárosban, mint a községekben) jellem­zői között a fő tünetek a helyi hierarchia abszoluti­zálása, a helyi értékrendhez igazodás, ezzel együtt a szellemi horizont, valamint az egyén cselekvési terének leszűkülése. Nekem önként vállalt feladatom az volt, hogy próbálkozzam egy olyan modell felállításával, amely ezeket a zárt rend­szerekéit nyitottá képes ten­ni, s ezáltal az egyént is fel­szabadítani, teljesebbé gaz­dagítani. Így született A most utópiája című tanul­mányom. — Ebben azt ajánlja: »Az elkövetkező években... szer­vezzünk utcaközösségeket’’. Mit ért ezalatt? — Olyan, egymást ismerő (olykor félreismerő) embe­rek csoportosulását, akik e közösségcsirákban önmaguk tervezik, szervezik., irányít­ják igény-létrehozta klubju­kat, klubkönyvtárukat. Va­gyis a hagyományos rakom látogatások, baráti összejö­vetelek továbbfejlesztését, kitágítását a családiasság jegyében. E spontán közös­ségekben az őszinte véle­ménycserének, a szórakozás­nak, a művelődésnek, a sportnak egyaránt tér nyíl­na. Az utcaklubstruktúrára épülő közművelődési modell­ben a közművelődési intéz­mények elsősorban szolgál­tatókká válnának, és mód­szertani tanácsokkal, eszkö­zökkel, előadókkal stb. lát­nák el az utcaközösségeiket. A megvalósításhoz elsőren­dűen fontos a kovász-embe­Játsszunk együtt! Szeptemberben nemcsak a tanulás kezdődött el az álta­lános iskolákban, hanem az új úttörőév is. Ez az úttörő­szövetség megalakulásának 35. évfordulója jegyében telik majd el. Kertésztié Nezdei Valéria megyei úttörőtitkárt arról kérdeztük, hogy. mi foglalkoztatja most a gyere­keket, hogyan készülnek az évforduló «megünneplésére. — Az idén hirdette meg először az úttörőszövetség a „Játsszunk együtt!" sportak­ciót. Ennek célja a raj- és őr­si közösségekkel, a szülőkkel és a KISZ-es fiatalokkal való kapcsolat erősítése; reméljük, hogy népszerű lesz a gyere­kek körében. A pajtások őszi, téli és tavaszi túrákon vesz­nek részt, ezek egyikére el­hívják a testvér alapszerve­zeteket és a szülőket is. A ki­rándulások közötti időszak­ban pedig egymással vetél­kednek az őrsök. A másik mozgalom — amelynek első feladatait most teljesítik — a zánkai úttörővárosban meg­hirdetett Orion expedíció. Ez a Balaton környezetének vé­delmére indult. — Gyakran találkoztunk az utcákon papírral, hasznos hulladékkal megrakott kocsit húzó gyerekekkel az utóbbi hetekben. — Meg javában tart a hul­ladékgyűjtés. Most van a nagy hajrá, ugyanis a MÉH ebben a hónapban fölemelt áron veszi at a papírt. A ka­pott pénzt az úttörőcsapatok közös célra használják fői. A gyerekek a társadalmi mun­kákból szintén kiveszik ré­szüket: elsősorban az iskolák környéket szépítik. Ismert do­log a mezőgazdasági üzemek­nek nyújtott segítségük. Ta­valy például 9100 úttörő vett részt ilyen munkában; a me­gyében összesen 436 ezer tár­sadalmi munkaórát dolgoztak a gyerekek. — A legfontosabb úttörő- feladat a tanulás. — Jól bevált a bukásmen­tes őrs címen indított tanul­mányi mozgalom. Ezt most is célként tűzték ki a pajtások. Az úttörő matematikusok a házi versenyekre, az irodal­mat, zenét, táncot kedvelők pedig a kulturális bemutatók­ra készülnék. Részben a tanu­láshoz kapcsolódik az a poli­tikai fórum is, amelyet a he­tedik-nyolcadik osztályokban vezettek be; a gyerekek fi­gyelemmel kísérik a napi po­litikai eseményeket. — Hogyan készülnek a 35. születésnapra? — A csapatoknál megtart­ják a névadók hetét, s meg­emlékeznek az úttörőcsapa­tok alakulásáról. Az idén elő­ször megyei fenyőünnepet is rendezünk. Erre háromszáz pajtást varunk; a kivaló út­törőket és kisdobosokat, vala­mint a kiemelkedő munkát végző művészeti csoportokat látjuk vendégül. A nagy szü­letésnapi ünnepség a jövő évi gyermeknaphoz kapcsolódik, s szeretnénk nagyon vidáman és színvonalasan megrendez­ni. L EL rek megnyerése, tehát a nő­ké, akik eddig is részt vet­tek a közösségi életben és önzetlenül mások helyett is dolgoztok. A közeljövő sze­mélyiségének persze minél több és különböző közösség­be kell tartoznia. A most Utópiájának épp ezért fon­tos része, hogy a termelő- szövetkezet (és a többi mun­kahely) brigádjai egyre job­ban megközelítsék az elkép­zelt közösségeket. —; Tudjuk, hogy a tanul­mányban jóval összetetteb­ben foglalkozott „a most utópiája”-val; e rövid be­szélgetésben nem térhetünk ki a kérdés minden vonat­kozására. Ami azonban vi­lágossá válik az olvasóban a mű konklúzióin túl, azt így fogalmazhatnánk meg: Varga Csaba közösségcent­rikus ember, író, gondolko­dó. Ezért szervezője az olva­sótáboroknak is. — Már nem is nevezném ezeket egyértelműen olvasó­táboroknak: ott ugyanis ha­tékony közösségi neveles fo­lyik. A fiatalok művelődé­sét, ónépítkezését és társa­dalmi aktivitását szeretnénk segíteni vele. Hét-nyolc éves kísérlet ez, s meglepő ered­ményeket is hozott : a disz­kóhoz szokott szakmunkás- tanulót, tsz-fiatalt a művé­szetekhez szelídítette. Átél­ték, befogadták a bonyolult gondolatsorokat, a metafo­ráktól terhes modern verse­ket, mert sikerült hozzáse­gítenünk alkalmanként öt­ven-nyolcvan hátrányos helyzetű fiatolt, hogy fölis­merje: a versek, művek sa­ját kínjait, vágyait, gondja­it is tükrözik. Ezáltal önis­meretük hatványozódott meg. A tóbor közös szelle­mi kaland... Idézhetnénk még hosz- szan a kadarkút! est bok­sa-emberének gondolatso­rait, válaszait, sőt kérdéseit is. Ehelyett munkái megis­merésére biztatunk. Hiszen mostanában épp somogyi té­májú szociográfián dolgozik. — Balatonszabadiród írok, ahol a termelőszövetkezet messze az átlag fölött van, ahol minden üzemág ipari rendszerként termel négy-öt év óta. Csapatmunka ez, de önálló felelősségvállalással 1 Gyorsan reagálnak az ese­ményekre, érződik szellemi fölényük, s ez ritkán tapasz­talt vidámság eredője a gaz­daságban. Oda nem akárkit vesznek föl vezetői beosztás­ba: vizsgálják, hogy tud-e önállóan szervezni, dönteni és beszéli-e a beosztottak nyelvét... Milyen jó lenne ez újabb modellnek, boksa-ember ! Leskó László Nemzetközi diáknap v, Nem volt diákvezér Amikor 1939. szeptember 1-én a német fasiszták Len­gyelország lerohanásával ki* robbantották a második vi­lágháborút, a cseh nép már majdnem másfél esztendeje ismerte a megszállás nyűgét. A megszállás néhány_ hete után a birodalmi Protektor kénytelen volt beismerni, hogy a nácik állal kikiáltott »Cseh és Morva Protektorá­tusban« a lakosság csak át­meneti epizódnak tartja a megszállást. Csehországban a nyílt ná­ciellenes színvallás 1939 ta" vaszán kezdődött, Húsz János megégetésének évfordulóján. A németek megértették a jelbeszédet : szeptember el­sején, a világháború kitöré­sének napján a Gestapo mintegy nyolcezer em bért tartóztatott le. De már ok­tóber 28-án, az első Csehszlo­vák Köztársaság megalakulá­sának évfordulóján ismét hatalmas embertömegeik sé­táitok föl-alá a megszállt Prága utcáin, énekelték a cseh himnuszt és Hitlert gú" nyolták. összetűzésre került sor a Gestapo embereivel, s eldördültek az első lövések... A késő délutáni órákban Karl Hermann Frank állam­titkár ultimátumot küldött a protektorátus kormányához, hogy rövid idő alatt teremt­sen rendet és biztonságot, különben könyörtelenül be­vetik a német erőket. Aznap este 6 óra után a protektorá­tus rendőrsége a Vinohradyi térről a Zitná utcába szorí­totta. be az összegyűlt em- bertöm.eget. Ott egy Gextapo- szakasz belelőtt a torlódásba. Az első halott egy fiatal munkás, Jan Sedlácek volt. Öt további személy megsebe­sült, közöttük a Károly Egye­Jan Opletal orvostanhallgató lem orvostudományi karának hallgatója, Jan Opletal. November 11-én Jan Op­letal belehalt sérülésébe. So­ha ném volt diákvezér, nem is foglalkozott politikával; ugyanúgy vett részt az utcai tüntetésben, mint sők ezren mások: ki akarta fejezni a náci hódítás iránti ellenszen­vét. A gyilkos golyó talán véletlenül találta el, de neve a nemet megszállással szem­beni ellenállás a cseh diákság szabadságharcának szimbó­lumává vált. Jan Opletal temetése no­vember 15-én új tüntetésre adott jelt. Ezen elsősorban diákok gyülekeztek. A Ká" roly-térről több mint két és iéleziren indultak, de sokat közülük az SS-alakulatok már a jogi kar épülete előtt feltartóztattok és elhurcol­tak. November 16-án von Neu" rath, birodalmi protektor es K. H. Frank államtitkár Ber­linbe repült, s beszámolt Hit­lernek a történtekről, és uta­sítást kért, A vezért utasítás lényegéről a csehek másnap szereztek tudomást: a Gesta­po rátört a kollégiumokra, a diákokat ki hurcol ta. az épüle­tekből és egy Prága környéki kaszárnyába szállította. Ki­lenc diákot, akinek semmi személyes köze sem volt a spontán tüntetéshez, minden bírósági eljárás néikül kivé­geztek . . . Még aznap bezár­ták az egyetemeket és a fő­iskolákat — három évre. November 19-én bezárult a diáikok mögött Sachsenh.au- sen koncentrációs táborának kapuja. A prágaiak után odavitték a biünni és a pribrami dááíkokat is. A nácik bestialitása nyo­mán több gyárban sztrájk robbant ki. November 17*ről 18-ra virradó éjszakán Frank magához rendelte az egyik protektorátus! minisztert, Klumparát, s közölte vele: »Olyan híreket kaptam, hogy bizonyos értelmiségi körök sztrákjba akarják vinni a munkásokat. Ha valahol sztrájkra kerülne sor, a vál­lalat egész személyzetét fel­sorakoztatjuk, s az üzemi bi­zottságot előttük agyonlő­jük.« November 18-án mint­egy ezerkétszáz diákkal kö­zölték, hogy vezetőiket agyonlőtték, s őket deportál­ják ... 1941-ben — ennek a nap­nak évfordulóján — nemzet­közi diáktüntetésre került sor Londonban. Huszonhat ország képviselője november 17-ét nemzetközi diáknappá nyilvánította. Jiri Rulf Orbis — KS Diáktüntetés Ján Opletal temetésén Szakmunkásképzés Marcaliban Az ifjúmunkás- és szak­munkástanuló-napokat me­gyénk valamennyi járásában és városában megrendezték. Marcaliban ma ér véget a rendezvények közül az egyik kéthetes programsorozat. E rendezvények közül az egyik legjelentősebb az a tanácsko­zás volt, amelyet a szakmun­kásképzés helyzetéről, fejlesz­tésének lehetőségeiről tartot­tak. A beszélgetésen részt vettek a járás és város álta­lános iskoláinak, üzemeinek és a szakmunkásképző inté­zeteinek a képviselői. Az első megállapítás, amely ide kí­vánkozik az, hogy rendsze­ressé kell tenni a tanintéze­tek es vállalatok ilyen talál­kozását, mert mint kiderült: bőven van mondanivalójuk egymásnak. Persze a tanács­kozásnak csak akkor van ér­telme. ha ezt változások is követik. Néhány gond, amely az üzemek részéről fölmerült. Az építőipari szövetkezet képviselője elmondta, hogy a hozzájuk kerülő fiatal gépla­katos szakmunkások nem tudnak hegeszteni. Ha ezt a hiányt pótolni akarják, akkor a vállalatnak 15 ezer forint­jába kerül egy szakmunkás hegesztő tanfolyamra küldé­se. Ehhez kapcsolódott a Vo­lán munkatársának kerese: adjanak lehetőséget arra, hogy az idősebb szakmunká­sok is megszerezzék a hegesz­tői képesítést. Tőle még egy érdekes véleményt hallot­tunk: az autószerelőkkel a pályaválasztásnál csak a szakma jó oldalait ismertetik meg. hátrányaira, veszélyes­ségére viszont csak a munká­ba álláskor jönnek rá. Ezektől a csalódásoktól könnyen meg lehetne óvni őket, lia a pálya­választási tanácsadás ponto­sabb, körültekintőbb volna. A Bőr- és Müanyagfeldolgozó Vállalat helyi gyárának kép­viselője a lehetőségekről be­szélt. Üj kétszintes épülettel bővül az üzem, géplakatosok­ra és érettségizett fiatalokra lenne szükségük Az iskolák küldöttel is el­mondták, mit kérnek. Az eg)?ik a?, volt. hogy adjon tá­jékoztatást a szakmunkás­képző intézet az általános is­koláknak az új diákok első félévi jegyeiről; az általános iskoláktól pedig őszinte jel­lemzést, az üzemektől na­gyobb figyelmet kértek. A legnagyobb vita az álta­lános iskolából kikerülő ta­nulók tudásának szintjéről alakult ki. A hiányosságok már a szakmunkásképző első évében kiderülnek, s az üze­mek célja nem a mindenáron való szakmunkásszerzés, hi­szen a mai technika magas színvonalú ismeretekkel ren­delkező szakembereket kíván. A beszélgetést gondolatéb­resztőnek szánták, a tovább­lépés lehetőségét egy ilyen alkalommal nem lehet meg­teremteni. A szakmunkáskép­zésért az általános iskola, az ipari tanulóképző intézet és a gyár egyaránt felelős: közös munkájuktól függ, hogy mi­lyen képzett szakemberek ke­rülnek majd az üzemekbe. A tanácskozás után Balá­zsi Jenővel, az 322. sz Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójával beszélgettünk. — Az eszmecsere egy kissé eltért az előírt témától. Mi­lyen a szakmunkásképzés helyzete Marcaliban és kör­nyékén ? — Az üzemek és iskolák gondja ezt világította meg, ha teljes képet nem is adott. In­tézetünkben nyolc szakmában képezünk tanulókat ; szep­temberben költöztünk át az új épületbe, háromszazhu- saonegy diákunk van. — Milyen a kapcsolatuk az általános iskolákkal ? — Tavaly a járás vala­mennyi iskolájában részt vet­tünk a szülői értekezleteken, bemutattuk a szakmákat és az intézetet. — A tanácskozás másik té­májaként a fejlesztés lehető­ségeit jelölték meg. — A felnőttképzésben kell előrelépnünk. Az új épülettel rendeződtek a körülményeink, így ez Is megoldható' lesz. Szeretnénk bővíteni az egyéni felkészüléssel történő szak­munkásképzést is, melyet egyre többen vállalnak. Izményi Éva SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom