Somogyi Néplap, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-15 / 268. szám
Az idegenforgalom »»fogja” a vendéget Átgondolt, a lehetőségeinkkel és adottságainkkal számoló idegenforgalmi kínálat a cél — mondták a turizmus és a vendéglátás szakemberei a Belkereskedelmi Minisztérium szokásos. sasezonzáró és -értékelő találkozója után. A Gellért- szállóban tartott tanácskozáson a belkereskedelmi és a pénzügyminisztérium illetékesei értékelték a szezon eredményeit, hibáit és szóltak a jövő évi elképzelésekről, valamint a hosszú távú koncepciókról. Itt jelentették be, hogy — jövőre először — megrendezik ’ a budapesti tavaszi fesztivált. Nemcsak a művészeti programok, hanem a hagyományos vendégcsalogatók, a lovas és fürdőtúrák, a vidám, hangulatos népművészeti műsorok is megtalálhatók e fesztivál műsorában. A tíznapos rendezvénysorozat lebonyolítására mozgósítják majd az idegenforgalmi aiágazat minden szervezetét. Megméretett, és... miílió-kétszázezer a tranzitutas. A turistaforgalomból származó bevétel 14 százalékkal nőtt. Dinamikusan — 28 százalékkal — emelkedett a tőkés országokból érkező vendégek száma, s ez megfelelt az idegenforgalom célkitűzéseinek. A stabilizálódás és a bevételek növekedése ellenére hátrányosan érintette azonban az idegen- forgalmi szervezeteket, hogy csökkent a kereskedelmi szálláshelyek forgalma, a vendégéjszakák száma és a szervezett turizmus aránya. Előnyös viszont, hogy az egy vendégre jutó pénzköltés évek óta növekszik. Országosan is jól nyomon követhető a szezonjelleg erősödése. Az előszezon forgalma nagyon visszaesett, s az időjárás miatt lerövidült a főszezon is — ez elsősorban a vendéglátásban okozott gondokat. Az országos értekezlet minden idegenforgalmi cégnek feladatául szabta a szezonjelieg okainak részletes elemzését. A cél: az ebből száimazó forgalomkiesés visszaszorítása. Hová lesz a vendég? .. .»sem a feladatokat, sem a, forgalmat tekintve nem találtatott könnyűnek a magyar idegenforgalom 1980- han. Az elmúlt három év képet adott országunk idegenforgalmi felvevő- és tűrőképességéről”. A mérce: a nemzetközi idegenforgalomban meghonosodott szolgáltatások színvonala és ára. A közhiedelemmel ellentétben a magyar idegenforgalmi szolgáltatás nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét és színvonala összességében nincs ellentmondásba n az áraikkal. A színvonal természetesen rjtég jócskán javításra szórni, de elbírja ! már a kritikát. Az október elején Bala toníü reden tartott I. orszá- gos idegenforgalmi konferencián azt hangsúlyozták a turizmust irányító szakemberek, hogy a színvonalemelés két döntő tényezője az emberi magatartás, az udvariasság, valamint a környezet kulturáltsága, tisztasága. Az 1978-as rekordév után úgy látszik, hogy tavaly és az idén a nemzetközi turizmus hazánkat érintő része megállapodott. Az év első nyolc hónapjában tízmillió- háromszázezren érkeztek külföldről Magyarországra; hétmillió volt a turista, egymillió a kiránduló és kétAz országos es a somogyi tapasztalatok egybevágnak. A megyei tanács kereskedelmi osztálya által az év elején készített előrejelzés bevált. Ez a tartózkodási idő hosszabbodásával vagy változatlanságával, a kirándulóforgalom növekedésével, a kereskedelmi szálláshelyek iránti igény csökkenésével számolt. Általában a tavalyi szezonhoz hasonló vendégforgalmat vártak. A balatoni főidény bizonyította : a prognózis megalapozott volt. Május 1-e és augusztus 31-e között 394 ezer vendég hárommillió 320 ezer éjszakát töltött a déli part kereskedelmi szálláshelyein. Az átlagos tartózkodási idő 8.4 nap volt — ez kismértékben csökkent. Az osztrák turisták által itt töltött idő számuknál jóval nagyobb arányban csökkent, náluik tehát a hétvégi turizmus hódított térd A hivatalos intézkedések eredményeként kevesebb volt a csak vásárlási céllal érkező csehszlovák és lengyel turista, nem lanyhult viszont a szervezett forgalom. Ezek az adatok egybeesnek az idegenforgalmi Nógrádi Gábor Telefonálok — Halló! Jónapot kívánok! ■izéaez vagyok. — Tessék. — Jonápot kívánok! Ez- csez vagyok. — Ezt már mondta. — Igen. asszonyom, • 'én mondtam, de ön nem mondta ... — Nana! Majd mindenkinek köszöngetni fogok, meg eldarálni a Vállalat nevét... Nem vagyok papagáj! — De hiszen ön képviseli a Vállalatot... — Na és? Talán munkaköri kötelességem, hogy mindenkinek köszöngessek? Annak köszönökakinek akarok. Magának pedig, mit szól hozza, nem akarok. — Bocsásson meg, de ön a telefonközpontos... — Mii akar ezzel? Az talán nem ugyanolyan fontos állás, mint a vezérigazgatóé? Milyen jogon nézi le maga az én munkámat? — De asszonyom! — Ebben a társadalomban minden munka egy forrná n fontos; csodálom, hogy ezt még nem tudja, pedig a hangjából ítélve már megette a kenyere javát... — No, de kérem! — Engem ennél a vállalatnál megbecsülnek, én itt kitüntetést kaptam, és ilyen hangon senki sem merne beszélni velem. Méghogg köszönjek!? És éppen egy ilyen alaknak! Még ha idom lenne, és otthon valcargatnám a: apukám háláit akkor sem köszönnék .magának, érti?! De nekem nincs ilyesmire egyébként sem időm: köszöngetni meg bemutatkozni, mint egyeseknek! A CSOR- IMPEX-nél minden másodperc egy dollárt jelent... — Hát nem az agócsi méntelep? — Na, tessék! Rossz számot hív. és még van pofája elrabolni az időmet! Az ilyenek miatt megy tönkre az ország. .. vállalatok és a Belkereskedelmi Minisztérium által meghatározott általános üzletpolitikai célkitűzésekkel. Ázsiai, hogy kiegyensúlyozott, forgalom kialakítására kell törekedni, amely lehetőleg kapacitásuk felső határáig igénybe veszi a fogadóhelyeket. Az idén a balatonföldvárí Juventus szállóval és a ba- latonberényi kempinggel nőtt a fogadóképesség a tó déli partján. A fizetővendég-szobák osztályba sorolásával a szálláshelyek kínálata jói minősíthető. A kereskedelmi hálózat mintegy háromezerötszáz négyzetméterrel bővült. Ez lényeges, mert, az éttermi árak miatt többen rendezkedtek be ,,önellátásra”, a „nyersanyagokat” pedig a kiskereskedelmi boltokban szerezték be. A kereskedelmi szálláshelyek igénybe vételét mutató számot torzítja, hogy az országhatárt átlépő külföldi turisták egy része „eltűnik”: feketén kiadott szoba, rokonok, barátok és ismerősök várják őket. A magánerőnek a vendéglátásba és a szobakiadásba való még szélesebb körű bevonása azt a célt szolgálja, hogy az ilyen vendég is „megmaradjon”. Kettős igény A szézonzáró értekezleten a szakemberek a helyzetet derűlátóan értékelték. Az idegenforgalmi kereslet két lényeges irányban tolódik el : a tömegigényeknek az olcsóbb árak kedveznek, ezért nagy a jelentősége az árstabilitásnak és a rugalmasságnak, s 1 ugyanakkor több a luxusigény is. Új jelenség, fyogy Európában — még a fejlett nyugat-európai országokban is — erősödik a belső turizmus. Ezt is figyelembe kell venni a forgalom tervezésekor. A Belkereskedelmi Minisztériumban az idén megkezdték az idegenforgalmi propaganda egységesítését. Több lesz a közös kiadvány, összehangolják és szélesebb körben mutatják be a magyar idegenforgalmi kínálatot Cseke László Agrárértelmiség Somogybán Munkáinkkal Itatnak környezetükre Több ' mint kétezer-kétszázán vannak: a megye második legnagyobb értelmiségi csoportját alkotják. Az agrarer leim iség képviselőit ma már nemcsak a szorosan vett mezőgazdasági ágazatban találjuk, mint ahogy attól is messze vagyunk már. hogy a mezőgazdaságot kizárólag a szántás-vetés és állattenyésztés tudományának tartsuk. Az agrárértelmiségnek Somogybán — a mezőgazdaság „súlya” miatt — kiemelkedő a szerepe, s az utóbbi két évtizedben merőben új arculatú mezőgazdaság alakult ki. Korszakos volt ez a változás. (A megyei tanács végrehajtó bizottsága most először tárgyalt az agrárértelmiség- rol, a megye gazdasági, társadalmi életében elfoglalt helyéről. Megfogalmazlak azokat az irányelveket is, amelyeknek alapján szerepe tovább növekedhet.) A mezőgazdasági szakemberek tanácsi testületekben, népfrontbizottságokban tevékenykednek, politikai vitaköröket vezetnek, szakmai oktatásokat tartanak; egyre többen vállalnak politikai és közéleti tevékenységet, jelenlétük azonban elsősorban a termelésben meghatározó. Számuk a megyében az utóbbi húsz év során megháromszorozódott. Változott azonban az igény is: egyre több speciálisan képzett szakmérnököt várnak a mezőgazdasági üzemek. Sajnos, egyes területeken a hiányuk krónikus. Az eredmények és a szakemberek száma között szoros az ösz- szefüggés, még ha ezeket az eredményeket több más tényező is befolyásolja. A Somogy mezőgazdasági üzemeiben dolgozó min terv másfélezer agrárszakembernek nemcsak termelnie kell, hanem megismerni és alkalmazni is az új technológiát. Ök jelentik a rohamosan fejlődő tudomány és a gyakorlat közötti lahcsze- met, igy elsősorban tőlük függ; hogy a szellemi vívmányok milyen gyorsan válnak termelőerővé. Ideje volt minősíteni, hogy milyen munkát végeztek az elmúlt harmincöt év alatt, és — mint az ülésen elhangzott — itt az ideje, hogy megfogalmazzuk: mit várunk tőlük. Az agrárszakemberek helv- zete általában megfelelő, területenként és üzemenként azonban igen nagyok az eltérések. A kedvezőtlen körülmények és a gyenge szakemberellátottság között szoros összefüggés van. FigyeCITERAKÉSZÍTŐK lembe véve a követelményeket, a keresetük sem sok és jövedelemkiegészitésként körülbelül minden harmadik háztáji termeléssel foglalkozik. A szakemberek letelepedésében — a szociális körülményeken túl — a legdöntőbb tényező a lakás. (Részlet a vitából: ...a falun élő más értelmiségi réteggel szemben hátrányosabb helyzetben vannak, a legmagasabb arányban ők kényszerülnek önerős lakásépítésre ... a pályakezdő, kivált családos fiatalokat ez esetenként megoldhatatlan helyzet elé állítja.) Pedig tény, hogy a gazdaságokban növekszik a szolgálati lakások száma. 1978- tól a szövetkezetek hatvan lakást építettek, illetve vásároltak tizenöt millió forintos támogatással, ezenkívül harminc szakember saját lakás építéséhez csaknem egymillió forint támogatást kapott. Mindez mégis kevés, és a helyzetet súlyosbítja, hogy a megyénkben sok gyenge szövetkezetben — ahol épp legnagyobb szükség volna szakemberre — lakásépítésre nincs elég pénz, illetve ott van a legtöbb komfort nélküli lakás. Ahhoz, hogy az agrárértelmiség többet nyújthasson, javítani kell a feltételeket. S ehhez a lakáson kívül hozzá tartozik a falusi szolgáltatások színvonalának emelése, a gyermekintézményi ellátottság, az üdülési lehetőség stb. Mindehhez szükség van az állami és társadalmi szervek.- illetve a mezőgazdasági üzem összehangolt tevékenységére. Bár az agrárértelmiség alapvető feladata a termelés növelése, jelentős szerepet tölt be a falu társadalmi, politikai életében is. Munkájával, magatartásával, irányító tevékenységével hat környezetére. Kétharmad részük valamilyen társadalmi megbízatással is kötődik lakóhelyének közösségéhez. (Részlet a vitából: ... a termelésen túl nagyon fontos, hogy nagyobb felelősséget érezzen és vállaljon a falu fejlődéséért, kulturális, szociális felemelkedéséért.) Az agrárértelmiség szakmai terhe nagy. Ám épp a közéleti tevékenységet folytatók példája bizonyítja, hogy többet is tudnak tenni lakóhelyük fejlődéséért. Lehet, hogy esetenként ezt kérni kell tőlük, míg másokat buzdítani kell rá. Mert ez a tevékenység is visszahat a fő feladat, a termelés színvonalának emelésére. Hiszen az eredményeket azokkal az emberekkel együtt érik el, alyik között élnek. Több mint kétezer-kétsaáz agrárszakember él Somogybán, és másfélezer közvetlenül a termelésben dolgozik. Sokat tettek már eddig is a mezőgazdaság fejlődéséért, de megvan bennük az erő, a képesség, hogy még többet nyújtsanak. Vörös Márta A Bodeni-tó A Hajdú-Bihar megyei Létavértesen lakó Kiss László f Nagy József már töbl. éve készít alföldi dívákat. Edui„ ötvcn hangszer került ki a kezük alól, több külföldre is eljutott. Képünkön: Kiss László tulipánfejes dupla citerát készít. Stanislaw Dygat regényéről A rútság olykor szeretné a szépség látszatát kelteni, a kegyetlenség a szívélyességét, az ostobaság a felvilágo- sultságét, a fasizmus az emberiességét. A második világháború idején letartóztatott értelmiségiek egy részét nem megsemmisítő táborokba hurcolták hát a németek, hanem kiürített iskolaépületekbe, a Bodeni-tó partjára. Megőrzésre, „átnevelésre”, azzal az alig titkolt szándékkal: a hitleri Németország világbirodalommá válása után komoly szerep jut majd az „új rend” kialakításában ezeknek a nem zsidó és nem kommunista intellektuelek- nek... Franciáknak, belgáknak, angoloknak, lengyeleknek. A „nyájas fasizmus” e fészkében megfordul az akkoriban fiatal, azóta világhírre szert tett lengyel író, Stanislaw Dygat is. S az élményből szép regény született, mely — szokatlan, de érthető módon — csak ,jó harminc esztendővel a keletkezése után kezd „rezonál- ni” az irodalmi köztudatban Európa-szerte, így nálunk is, hála az Európa kiadónak, s mindenekelőtt a kitűnő for- dítónak, Gimes Románénak. A munkát a mindenfelé divatba jött csoportlélektani kutatások tették időszerűvé. Igaz, regénytechnikai szempontból semmiféle újdonságot nem nyújt a Bodeni-tó. Az ,.©migrációs szimptóma”, a széthúzás, a tehetetlenség, a lelki bénultság, és az akarat elsorvadása évtizedek óta „sláger” téma a nagyvilág li- teratúrájában, s ismert az a módszer is. amellyel a szerző kicsi, zárt közösséget hoz létre képzeletben tételei igazolásához. egy nevelőintézetben. mint Musil és Ottlik Géza, egy eldugott helyőrségben, mint Buzzati vagy egy hajó fedélzetén, mint Cortazar. A környező világ hatásainak „kiszűrése” — így az elmélet — feltétele az emlékidézésnek, a pszichológiai „mélyfúrásnak”, sőt a kicsiny csoport egyszersmind társadalmi modellé is szélesíthető. Ám ha módszerével nem is, tartalmával feltétlenül feltűnést kelt Dygat legénye. Tárgya ugyanis nem csupán a személyiség elsorvadásának folyamata egy -árt környezetben, hanem nemzeti önazonosság vesz lyeztetettségének állapota, a nemzettudat elvesztése Is. A kelet-eurótfei lét évszázadok óta gyötrő kérdései kerülnek felszínre ebben a jószerivel cselekménytelen, a mindennapi nyomorúság apró-cseprő mozzanataiból, naplórészletekből, vitákból fölépített regényben. Hősünk, az ifjú lengyel filológus, arra keres választ angol és francia fogolytársaival folytatott pörlekedéseiben és éjszakai merengéseiben, naplójegyzeteinek újraolvasásával, vajon önálló politikai, társadalmi, kulturális minőséget jelent-e az Odera és a Bug. az Alpok és a Keleti-Kárpátok között élni? Belekóstol a kisebbrendűségi érzésbe, amikor francia barátai a provincializmus dalnokainak titulálják Slo- wackit és Mickiewiczet, majd ajkbiggyesztve idézgetik a rosszindulatú mondást: iszik, mint egy lengyel. Szerelem: lobban egy francia lány iránt, végül rádöbben: érzelmi viszonzásra csupán azéri lelhetett, mert kelet-európai, vagyis egzotikus lény... Saját bőrén tapasztalja: a sokat reklámozott polgári’ humanizmus a nyugati értelmiség gondolkodásában csupán jelszó Kelet-Európával kapcsolatban, mely a lelkiismeret megnyugtatására talán alkalmas, másra azonban alig. S az alacsonyabbrendűség érzésének fokozódásával együtt fokozatosan tűnik el nemzeti identitásvágya — egyre gyakrabban hangoztatja, hogy egyik őse Napóleon seregével érkezett Lengyel- honba! — és hervad akarata, ellenállókepessége. A fájdalmas önvizsgálat közben föl-fölbukkanó ironikus megnyilvánulások jelzik: a szerző csak módjával azonosul hősének gondolataival. Az önelsiratás, a „sebnyalo- gatás” éppúgy görbe tükörben jelenik itt meg, mint a nyugati intellektuelek előítéletei vagy — egy-egy „iskolaőr” szellemesen rögtönzött potréjában — az általában humanista, konkrétan a kegyetlen gépezetet engedelmesen szolgáló német kispolgár tudathasadásos jelleme. Ez a hitelesen és szellemesen tálalt politikum emeli Dygat könyvét a „csoportlélektani'’ regények átlaga fölé. L. A. _ DMOGYI NÉPLAP
