Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-04 / 233. szám
Hat csónak és a katamarán A somogyi úttörők régi álma vált valóra az idén: júniusban ■ végre birtokukba vehették a fonyódligeti tábort. Teremi Józseffel, a tábor gondnokával az első nyár tapasztalatairól beszélgettünk. — összesen hét turnust fogadott a tábor, ebből öt üdülöturnus. egy őrsve vetoes rajtitkárképző, egy pedig felnőtt vezetőképző volt. Összesen 4815 gyerek táborozott nálunk 328 pedagógus irányításával. — Milyen volt a tábor fölszerelése? A nyitás előtt néhány héttel még a gon- dokrol beszelt. — Minden szükséges fölszerelésünk megvolt, a sátrakat is be tudtuk szerezni. Igaz, ezek még a régebbi típusúak, de valamennyi jó állapotban van. A melegvizet most szerelik be, ám a fürdést a nyáron is igyekeztünk megoldani: használhatták a személyzeti zuhanyozót és a saját fürdőszobámat Az egészségügyi ellátást kiválóan szervezte meg a megyei kórház, ezért; köszönet jó*-. — Hogyan értékelhető összességében a tábori munka ? » — Nagyon jő volt a nevelők hozzáállása, a záráskor száz dicséretet osztottunk ki. Két kiváló mozgalmi vezetőnk volt, Mányok Jánosáé kadarkúti csaipat vezető es Nagy Károlyné kutas! csapatvezető-helyettes. A legjobb tábort a kaposvári járás csinálta, tartalmi munkájuk kiemelkedő volt, de érdemes megemlíteni a kaposvári Rákóczi általános iskolát és a barcsi I. sz. általános iskolát. — Milyen programokat szervezték a gy ei-ekeknek? — Az egyes táborok nagyrészt maguk állították össze a napi programot, a vezetőségnek csak az volt a kérése, hogy a gyerekeknek minél több lehetőséget adjanak a fürdésre, a játékra. Volt külön horgász-, képzőművészeti és sporttátoor is. A Mahart nagyon jó partnernek bizonyult, turnusonként kétszer megkaptuk a katamaránt sétahajózásra. Az idén hat csónakunk volt, jövőre már tizenkettő lesz, s elkészül a szabadtéri -színpad is. Megteremtettük a sportolási lehetőségeket, hat füves kispálya és két beton- pálya van. Ezekhez a villanyt a Dédász társadalmi munkában szereli föl. A következő nyáron mái- állnak a kő pingpongasztalok. A kuttúrprogramok alkalmával a Kerékkötő egy ütéssel találkoztak az úttörők, s kétszer vendégük volt a BM Kaposvár Táncegyüttes. Műsort adott ezenkívül a barcsi pol-beat együttes és a tamási beatzenekai-. — Gondok? — A meleg víz hiányán kívül a látogatásokkal volt bajunk. Bár előre kihirdettük, hogy nem engedélyezünk ilyet, ezt nem mindig tartották be. Nem tudjuk megoldani a rengeteg látogató fogadását. Egyszer megpróbáltuk, és hatalmas szeméthalmok maradtak utá' n-uk. A tíz na;p nem nagy idő, nincs okvetlenül szükség a látogatásra. Emellett a szeméttárolás okozott gondot, ugyanis kevés konténert kaptunk, ezt jövőre jobban meg kell szervezni, összességében azonban nagyon jól sikerült ez a nyár, persze a tapasztalatokból is okultunk. I. E. Pályázat az indiai nemzetközi rajzversenyre A magyar gyermekek rajzait is várják a Shankar indiai nemzetközi rajzversenyre. A pályázaton az 1985. január elseje után született gyermekek vehetnek részt festményekkel, rajzokkal. A pályaművek témája kötetlen, mérete viszont nem lehet kisebb 30x40 centiméternél. Készítésükhöz bármilyen anyagot használhatnak, csak fekete ceruzát nem. Mindegyik versenyző hat rajzot, illetve festményt küldhet be. Ezeket nem szabad keretezni. A képek hátoldalára kell írná — nyomtatott betűkkel — a pályázó nevét, teljes címét, születési évét, nemzetiségét, a kép címét, valamint a szülő, a gondozó vagy a tanár nyilatkozatát arról, hogy a pályaművet a versenyző önállóan, segítség nélkül 1980- ban készítette. A pályaműveket a« Qr- szágos Pedagógiai Intézet esztétikai nevelési csoportjához kell beküldeni november elsejéig. I smerősöm sohasem olvasott egyebet a bűnügyi regényeken kívül, asztalán mégis mindig ott hivalkodott valamelyik elegáns és lehetőleg alig ismert folyóirat. A látszat megért számára húsz forintot egy héten ... Egy elkenődött postai bélyegző egykori iskolatársamat leplezte le, aki nyilván évek óta őrizgetett olaszországi képeslapjait a jugoszláv tengerpartról küldte el — pwkkasztásul-— sok szeretettel. Két példa a kínálkozó sok ezer közül arra, hogy a magánéletben mennyit adunk a látszatra. Többnyire ellenszenves, de legalább ártalmatlan „emberi dolgok” ezek. Kártékonnyá, sőt veszélyessé akkor válnak, amikor a munkahelyeken vagy a közéletben is a látszat fontosabba lesz, mint a valóság. Amikor a látszatmunkához több érdek fűződik, mint a ténylegeshez, amikor a képmutató álaktivitással több elismerést szerezhet valaki, mint a — talán kevésbé látványos, ám annál hasznosabb munkával. — Utasítás jött, hogy adjunk jelentést, milyen takarékossági intézkedéseket tértünk az év során — mesélte az egyik dél-somogyi tsz elnöke. Szó, ami szó, nem vettük túl komolyan ezt az utasítást. Voltak ugyan sok megtakarítást hozó megoldásaink a melléktermék-hasznosításban vagy a szárítók üzemeltetéseben, rendszeresen diagAdunk a nosztizáltattulk gépeinket is, ezeket azonban csaknem magátol értetődő lépéseknek tekintettük, s nem láttunk benne semmi különös „jelenteni- valót". A kért számadás így nagyon is vázlatosra sikeredett. A gazdaság vezetőségét néhány nap múlva elmarasztalták. Egy évvel később már nem követtük el ugyanezt a hibát. Jócskán föltupírozott, a megtakarítást bizonygató számításokkal tűzdelt, tízegynéhány oldalas jelentést küldtünk, jóllehet a gazdaságban egy év alatt e téren semmi sem változott. Az eredmény az lett, hogy a felügyeleti szerv ügyintézője tapasztalatcserét akart szervezni a jó módszereink elterjesztésére. (Csak nehezen sikerült őket lebeszélni róla.) Azóta sem járt nálunk senki, alki megnézte volna, hogy az ott kimutatott megtakarítások valódiak-e vagy látszólagosak és csupán a pazarlás mérséklését jelentik ... Valószínű, hogy a jelentéseket összegező ügyintéző szempontjából ez már teljesen mellékes volt, A számadások alapján készült ösz- szegezés elment, és a feladatot végre „kipipálhatták”. Ehhez hasonló, de talán még több erkölcsi kárt okozó és tipikusabb esettel találkoztam nemrég. Szerezzenek tapasztalatokat Ifjúmunkások, ipari tanulók közös rendezvénye Nagyszabású rendezvény- sorozatra készülnek Siófok ifjúmunkásai és szakmunkástanulói, A városi KISZ- bizottság ugyanis az idén először rendezi meg a vállalatok és a két szakmun kás - képző intézet KlSZ-bizottsá- gaival, alapszervezeteivel közösen az • ifjúmunkás és szakmunkástanuló napokat. Orbán Ferenc, a városi KISZ-bizottság titkára elmondta, hogy a rendezvény- sorozat két hétig tart (október 11-től 26-ig), s a programot a fiatalok kívánsága szerint állították össze. A szervező munkában szinte valamennyi ifjúmunkás- és diák-alapszervezet részt vesz. A rendezvénysorozatra természetesen a KISZ-en kívüli fia ta lokál is várják, sőt bizonyos szakmai vetélkedőkre, kiállításokra általános iskolásokat is meghívnak, hogy a pályaválasztásban se. gítségükre legyenek. A rendezvény egyik fontos célja, hogy a szakmunkástanulók az ifjúmunkásoktól tapasztalatokat szerezhessenek, jobban lássák az üzemi, munkahelyi életet, s a vállalatok vezetői, szakemberei (akik köziül ugyancsak sokam résztveszmek majd a rendezvényen) és a fiatal szakmunkások megismerjék jövendőbeli munkatársaikat. A már kinyomtatott plakátok és programfüzetek a kővetkező rendezvényeket ígérik: gépjárművezetők versenye, pályaválasztási kiállítás, biztonságtechnikai és munkavédelmi vetélkedő az esztergályosok szakmai- politikai vetélkedője, »Az egészség is érték« című vitafórum, a »Számítástechnikai játék« című előadás, vendég látói pari szakmai be. mutatók sbb. Megrendezik továbbá a fiatal műszaki értelmiségiek konferenciáját, filmvetítéssel egybekötött előadást tartanak a Balatonnal kapcsolatos környezetvédelemről, s különféle kulturális és sportrendezvényekkel színesítik a programot. Kiállítás — leltárhiánnyal A képzőművészeti világhét idei jelszava — Művészet a változó világiban — arra ösztönözte a megyei művelődés- ügyi osztályt, hogy számot adjon a Somogy közterületein és középületeiben elhelyezett legfrissebb alkotásokról. A június, végi szervező munka azzal kezdődött, hogy fölkértek tizenhét művészt a már elfogadott terveik, illetve elkészült alkotásaik bemutatására. Júliusban a válaszokból már kide- rülnetett volna, hogy az eredeti elképzelés nem valósítható meg. Kevés a műtárgy, belőlük nem lehet kiállítást rendezni. Lássuk sorjában. Hat műalkotás kivitelezése folyik, amelyet, be is mutathatnak a Somogyi Képtárban terv tormájában. Gera Katalin Virág című szobrát a gyakorló általános iskola tíiel- lett állítják majd föí, Szabados Janos üvegmozaikja az illetményhivatalba kerül, Trischler Ferenc Beszélgetők című szobra pedig arra vár, hogy kijelöljék, végül is hol állhat. Kustár Zsuzsa Népmese című gobelinjét a csurgói házasságkötő terem számára szövik, Dobi Piroska gobelinjét a fonyódi házasságkötő terembe szánták, Weber Klára Noszlopy Gáspár újvárfalvi szülőházának a falára tervezett portrét Ezek voltak tehát a tervek, a kiviteleizés alatt álló munkák, amelyekről tájékoztatást kap a néző. Az utóbbi években helyére került műalkotásokról: Honty Márta Napos, Holdas világfája a balatonsaemesd Vadvirág kempingben látható megvalósult formájában — a kiállításon a tervekkel találkozunk —, Szilvitzky Margit textiljét az illetményhivatal adta kölcsön a bemutatóra, Janzer Frigyes Csokonai-portréjának .gipsz- terve azoknak szól, akik még nem látták az elkészült művet Hedreheiyen. Szenes Zsuzsa textilje szintén az illetmény hí vafcal dísze. Gyur- csek Ferenc Táncolok című szobrát a barcsi határátkelőhelynél az idén avatták föl — a terve itt látható a kiállításon. Honty Márta nagy . . méretű tűzzománca aligha mozdítható el a SZÜV-től, így csupán a tervvel ismerkedhetünk meg, Sass Valéria mászóplaszti- káját is. javában használhatják a nagyatádi kicsinyek ezekben a napokban, a plasztika tervével szerepei a szobrásznő. íme a leltár — illetve a kiállítás műjegyzéke. Tájékoztatásnak kevés, kiállításnak vérszegény. Munkabe- m utalónak t— miként lesz. a tervből műalkotás? — pedig elfogadhatatlan, mert nincs módszertani útmutató hozzá, nincs rendszerbe fogIáivá a kérdés megválaszolása. A tárlatnak mégis létre kellett jönnie, ezért a képtár nagy feladatot kapott: szeptember 26-ra rendezze meg a kiállítást Szabados János vezetésével. A képtárat tehát meg kellett tölteni. Megfelelő számú műalkotás hiányában kölcsönkért és gyors munkával elkészíthető fotókkal: csaknem száz év szobrairól... (Az 1911-ben fölállított Kossuth-szobor is bevonult a Somogyi Képtárba az idei képzőművészeti világhétre.) Ha csupán '•háttéranyag« lenne, hogy teljesebben mutatkozzon be a város, és mintegy összevetésre is gondolhassunk — megérteném a rendező szándékát és el is fogadnám. De ha bármilyen öreg kaposvári szobor fotója fontos volt, nem lett volna-e még fontosabb. hogy több eredeti alkotást — tervet — szerezzen be az elmúlt néhány év — akár egy évtized — terméséből. Igaz, tűzoltógyorsa- sáiggal már nehéz lett volna ; korábban kellett volna felülbírálni az eredeti elképzelést és akkor: láthatnánk, milyen gazdagok vagyunk. Egyetértek néhány véleménynyilvánító vendégkönyvi bejegyzővel, hogy örülnek, mivel képet kapnak a Somogy közterein és középületeiben. elhelyezett alkotásokról. De nagyon szegényesei ! Csupán emlékezetemre támaszkodom most, hogy néhány példával alátámasszam, miiyen gazdagok vagyunk. Siófok köztéri alkotásai közül ide kívánkozik Víit Tibor, Varga Imre, Somogyi József és Bors István egy- egy művének a terve. Honty Márta csodálatos gobelinjei közül mondjuk a csoikonyavisontad. (A megyei tanácstól Zalaegerszeg kérte kölpsön az ottani kiállításra.) Barcsról a Zsolnai-gyárban készített szökőkút makettje, Nagyatádról a köztereken. látható faszobrok tervei, Makrisz Agamemnon Marcalinak készített nőalakjának a terve. így nemcsak hűbb képet nyújtana a kiállítás a megye képzőművészeti kultúrájáról, hanem több értékes művet ismerhetne meg a közönség. A fotók nem pótolják ezt az élményt, sőt pontatlanul tájékoztatnak, mivel csak szerény válogatást nyújtanak — rendszertelenül. Mi rejlik a kudarc mögött? Azt hiszem, ennek vizsgálata nem az én feladatom. Csupán annak megállapítására vállaikozhatom, hogy elfedi a valóságot ez a kiállítás; másképp is sikerülhetett volna a »leltár«. Azt hiszem, ha egyszer találkozik a szándék és a megvalósítás, mindenkinek megnyugtatóbb lesz. Horányi Barna látszatra Az egyik tsz üzemi lapban a szocialista brigádok múlt évi munkáját értékelő cikk jelent meg: „A traktorosbrigád teljesítménye leadott brigádnapló híján nem volt értékelhető. (Sajnáljuk, hiszen közismert, hogy traktorosaink is részt vettek a faluszépítő társadalmi munkában, fizikai szemléltető eszközöket készítették az iskolának, és az is, hogy közülük többen eredményes újítómunkát végeztek.) Példájuk figyelmeztet, hogy nagyobb gondot kell fordítani a napló vezetésére .. Sajnos nem nehéz olyan példát találni, ahol csak szép napló volt... Az egyik gazdaság kitüntetett „kiváló közösségéről” fél délelőttnyi beszélgetés után kiderült, hogy távolról sem közösség, hogy viszályok és áskálódá- sok rontják a légkört, hogy a brigád által épített buszváró munkálataiban a 21-ből öten vettek részt, hogy az óvodánál végzett társadalmi munkánál csupán az a három dolgozott, akinek a gyereke odajárt, hogy a munkájuk minőségével, munkahelyük rendjével kapcsolatos vállalásaik nem mérhetőek, a közös szórakozásra és művelődésre vonatkozó naplórészletek pedig egyszerűen nem igazak. Félreértés ne essék: a jól vezetett napló valóban fontos dokumentuma a brigádéletnek. Ha azonban egy közösség munkáját kizárólag ennek alapján értékelik, köny- nyen a fentihez hasonló mérhetetlen eszmei-erkölcsi kárt okozó ellentmondásokhoz vezet. A jól adminisztrált álmunka megjutalmazása az egész brigádmozgalom hitelét és eredményességét rontja. Az alábbi esetet egy műszaki ágazatvezetőtől hallottam. — Feltűnt nekem, ahányszor a gépműhely udvarán megjelenek, az egyik ember rögtön elkezd serényen kalapálni. Egyszer aztán odamentem hozzá és megkérdeztem, miért végzi ezt a céltalan munkát. Az illető fülig vörösödön és beismerte, hogy csak azért csinálta, hogy lgsp sam, nem 1 lazsál. Addigra már többen is körülállták. Ott mondtam él az embereknek: a hozzáállást legkevésbé annak alapján üelem meg. hogy valakit cigarettasizünet vagy „serény munka” közben találok. A szóban forgó szakember tehát nem „dőlt be” a látszatnak. Mi történt volna azonban akkor, ha nem tudja megkülönböztetni a buzgó semmittevést és a valódi munkát? Ez esetben valószínű, hogy a szerelő képmutatása eléri célját... Mif de még inkább kik tartják életben a látszatok láncolatát? Meggyőződésem szerint egy sajátos embextí- pus : a felkészületlenségüket jelentéstornyok mögé rejtő lapítok, a csak nyugdíjig „kihúzni” akarók, a mániákus önigazolók, akiket nem érdekel munkájuk tényleges eredménye, csak az, hogy papíron fedezve legyenek. Ide tartoznak a szakmailag lemaradt, emberileg alkalmatlan vezetők, akik elfogadják a látszatteljesítést, mert nincs mércéjük és tudásuk a valódi teljesítmény megítéléséhez, akik beérik a papírral, mert hisz a? ő munkájukat is csak a papírok alapján értékelik. Ide tartoznak azok, akiket ha megkérdeznek, mi a napi feladatuk, zavartan válaszolják : szervezünk, koordinál unk... Olykor valamiféle álhumánum, máskor a „festett díszletek mögötti semmi” föltárásától való félelem („Miért pont én, még az lesz a látszat, hogy...”) az oka, hogy ezek az emberek helyükön maradhatnak. Csakhogy jelen társadalmigazdasági helyzetünk egyre kevésbé képes elviselni a látszatokat. Ha úgy tetszik, a mérhetetlen álmunka valódi értékének'a hiánya nagyon is mérhetővé vált. Rövidesen a fejlődés alapfeltételévé lesz. hogy sikerül-e munkám minden területéről kiküszó bölni a látszatot. Bíró Ferenc SOMOGYI NÉPLAP Gera Katalin Virág című szobrának a terve. Trisch 1er Ferenc Beszélgetők — szoborterv.
