Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-04 / 233. szám

Hat csónak és a katamarán A somogyi úttörők régi ál­ma vált valóra az idén: jú­niusban ■ végre birtokukba vehették a fonyódligeti tá­bort. Teremi Józseffel, a tá­bor gondnokával az első nyár tapasztalatairól beszél­gettünk. — összesen hét turnust fogadott a tábor, ebből öt üdülöturnus. egy őrsve veto­es rajtitkárképző, egy pedig felnőtt vezetőképző volt. Összesen 4815 gyerek tábo­rozott nálunk 328 pedagó­gus irányításával. — Milyen volt a tábor fölszerelése? A nyitás előtt néhány héttel még a gon- dokrol beszelt. — Minden szükséges föl­szerelésünk megvolt, a sát­rakat is be tudtuk szerezni. Igaz, ezek még a régebbi tí­pusúak, de valamennyi jó állapotban van. A melegvi­zet most szerelik be, ám a fürdést a nyáron is igyekez­tünk megoldani: használhat­ták a személyzeti zuhanyo­zót és a saját fürdőszobá­mat Az egészségügyi ellá­tást kiválóan szervezte meg a megyei kórház, ezért; kö­szönet jó*-. — Hogyan értékelhető összességében a tábori mun­ka ? » — Nagyon jő volt a neve­lők hozzáállása, a záráskor száz dicséretet osztottunk ki. Két kiváló mozgalmi ve­zetőnk volt, Mányok János­áé kadarkúti csaipat vezető es Nagy Károlyné kutas! csa­patvezető-helyettes. A leg­jobb tábort a kaposvári já­rás csinálta, tartalmi mun­kájuk kiemelkedő volt, de érdemes megemlíteni a ka­posvári Rákóczi általános iskolát és a barcsi I. sz. ál­talános iskolát. — Milyen programokat szervezték a gy ei-ekeknek? — Az egyes táborok nagy­részt maguk állították össze a napi programot, a vezető­ségnek csak az volt a ké­rése, hogy a gyerekeknek minél több lehetőséget adja­nak a fürdésre, a játékra. Volt külön horgász-, képző­művészeti és sporttátoor is. A Mahart nagyon jó part­nernek bizonyult, turnuson­ként kétszer megkaptuk a katamaránt sétahajózásra. Az idén hat csónakunk volt, jövőre már tizenkettő lesz, s elkészül a szabadtéri -szín­pad is. Megteremtettük a sportolási lehetőségeket, hat füves kispálya és két beton- pálya van. Ezekhez a vil­lanyt a Dédász társadalmi munkában szereli föl. A kö­vetkező nyáron mái- állnak a kő pingpongasztalok. A kuttúrprogramok alkalmá­val a Kerékkötő egy ütéssel találkoztak az úttörők, s kétszer vendégük volt a BM Kaposvár Táncegyüttes. Mű­sort adott ezenkívül a bar­csi pol-beat együttes és a tamási beatzenekai-. — Gondok? — A meleg víz hiányán kívül a látogatásokkal volt bajunk. Bár előre kihirdet­tük, hogy nem engedélye­zünk ilyet, ezt nem mindig tartották be. Nem tudjuk megoldani a rengeteg láto­gató fogadását. Egyszer meg­próbáltuk, és hatalmas sze­méthalmok maradtak utá­' n-uk. A tíz na;p nem nagy idő, nincs okvetlenül szük­ség a látogatásra. Emellett a szeméttárolás okozott gon­dot, ugyanis kevés konté­nert kaptunk, ezt jövőre jobban meg kell szervezni, összességében azonban na­gyon jól sikerült ez a nyár, persze a tapasztalatokból is okultunk. I. E. Pályázat az indiai nemzetközi rajzversenyre A magyar gyermekek raj­zait is várják a Shankar in­diai nemzetközi rajzver­senyre. A pályázaton az 1985. január elseje után szü­letett gyermekek vehetnek részt festményekkel, rajzok­kal. A pályaművek témája kötetlen, mérete viszont nem lehet kisebb 30x40 centimé­ternél. Készítésükhöz bár­milyen anyagot használhat­nak, csak fekete ceruzát nem. Mindegyik versenyző hat rajzot, illetve festményt küldhet be. Ezeket nem sza­bad keretezni. A képek hát­oldalára kell írná — nyom­tatott betűkkel — a pályázó nevét, teljes címét, születé­si évét, nemzetiségét, a kép címét, valamint a szülő, a gondozó vagy a tanár nyi­latkozatát arról, hogy a pá­lyaművet a versenyző önál­lóan, segítség nélkül 1980- ban készítette. A pályaműveket a« Qr- szágos Pedagógiai Intézet esztétikai nevelési csoport­jához kell beküldeni novem­ber elsejéig. I smerősöm sohasem ol­vasott egyebet a bűn­ügyi regényeken kívül, asztalán mégis mindig ott hi­valkodott valamelyik elegáns és lehetőleg alig ismert fo­lyóirat. A látszat megért szá­mára húsz forintot egy hé­ten ... Egy elkenődött postai bélyegző egykori iskolatársa­mat leplezte le, aki nyilván évek óta őrizgetett olaszor­szági képeslapjait a jugoszláv tengerpartról küldte el — pwkkasztásul-— sok szeretet­tel. Két példa a kínálkozó sok ezer közül arra, hogy a ma­gánéletben mennyit adunk a látszatra. Többnyire ellen­szenves, de legalább ártal­matlan „emberi dolgok” ezek. Kártékonnyá, sőt ve­szélyessé akkor válnak, ami­kor a munkahelyeken vagy a közéletben is a látszat fonto­sabba lesz, mint a valóság. Amikor a látszatmunkához több érdek fűződik, mint a ténylegeshez, amikor a kép­mutató álaktivitással több elismerést szerezhet valaki, mint a — talán kevésbé lát­ványos, ám annál hasznosabb munkával. — Utasítás jött, hogy ad­junk jelentést, milyen taka­rékossági intézkedéseket tér­tünk az év során — mesélte az egyik dél-somogyi tsz el­nöke. Szó, ami szó, nem vet­tük túl komolyan ezt az uta­sítást. Voltak ugyan sok meg­takarítást hozó megoldásaink a melléktermék-hasznosítás­ban vagy a szárítók üzemel­tetéseben, rendszeresen diag­Adunk a nosztizáltattulk gépeinket is, ezeket azonban csaknem ma­gátol értetődő lépéseknek te­kintettük, s nem láttunk ben­ne semmi különös „jelenteni- valót". A kért számadás így nagyon is vázlatosra sikere­dett. A gazdaság vezetőségét néhány nap múlva elmarasz­talták. Egy évvel később már nem követtük el ugyanezt a hibát. Jócskán föltupírozott, a megtakarítást bizonygató számításokkal tűzdelt, tízegy­néhány oldalas jelentést küldtünk, jóllehet a gazda­ságban egy év alatt e téren semmi sem változott. Az eredmény az lett, hogy a fel­ügyeleti szerv ügyintéző­je tapasztalatcserét akart szervezni a jó módsze­reink elterjesztésére. (Csak nehezen sikerült őket le­beszélni róla.) Azóta sem járt nálunk senki, alki megnézte volna, hogy az ott kimutatott megtakarítások valódiak-e vagy látszólago­sak és csupán a pazarlás mérséklését jelentik ... Valószínű, hogy a jelenté­seket összegező ügyintéző szempontjából ez már telje­sen mellékes volt, A szám­adások alapján készült ösz- szegezés elment, és a felada­tot végre „kipipálhatták”. Ehhez hasonló, de talán még több erkölcsi kárt okozó és tipikusabb esettel talál­koztam nemrég. Szerezzenek tapasztalatokat Ifjúmunkások, ipari tanulók közös rendezvénye Nagyszabású rendezvény- sorozatra készülnek Siófok ifjúmunkásai és szakmun­kástanulói, A városi KISZ- bizottság ugyanis az idén először rendezi meg a válla­latok és a két szakmun kás - képző intézet KlSZ-bizottsá- gaival, alapszervezeteivel közösen az • ifjúmunkás és szakmunkástanuló napokat. Orbán Ferenc, a városi KISZ-bizottság titkára el­mondta, hogy a rendezvény- sorozat két hétig tart (ok­tóber 11-től 26-ig), s a prog­ramot a fiatalok kívánsága szerint állították össze. A szervező munkában szinte valamennyi ifjúmunkás- és diák-alapszervezet részt vesz. A rendezvénysorozatra természetesen a KISZ-en kí­vüli fia ta lokál is várják, sőt bizonyos szakmai vetélke­dőkre, kiállításokra általános iskolásokat is meghívnak, hogy a pályaválasztásban se. gítségükre legyenek. A rendezvény egyik fon­tos célja, hogy a szakmun­kástanulók az ifjúmunkások­tól tapasztalatokat szerez­hessenek, jobban lássák az üzemi, munkahelyi életet, s a vállalatok vezetői, szakem­berei (akik köziül ugyancsak sokam résztveszmek majd a rendezvényen) és a fiatal szakmunkások megismerjék jövendőbeli munkatársaikat. A már kinyomtatott pla­kátok és programfüzetek a kővetkező rendezvényeket ígérik: gépjárművezetők versenye, pályaválasztási ki­állítás, biztonságtechnikai és munkavédelmi vetélkedő az esztergályosok szakmai- po­litikai vetélkedője, »Az egészség is érték« című vi­tafórum, a »Számítástechni­kai játék« című előadás, vendég látói pari szakmai be. mutatók sbb. Megrendezik továbbá a fiatal műszaki ér­telmiségiek konferenciáját, filmvetítéssel egybekötött előadást tartanak a Bala­tonnal kapcsolatos környe­zetvédelemről, s különféle kulturális és sportrendezvé­nyekkel színesítik a prog­ramot. Kiállítás — leltárhiánnyal A képzőművészeti világhét idei jelszava — Művészet a változó világiban — arra ösz­tönözte a megyei művelődés- ügyi osztályt, hogy számot adjon a Somogy közterüle­tein és középületeiben elhe­lyezett legfrissebb alkotások­ról. A június, végi szervező munka azzal kezdődött, hogy fölkértek tizenhét mű­vészt a már elfogadott ter­veik, illetve elkészült alkotá­saik bemutatására. Július­ban a válaszokból már kide- rülnetett volna, hogy az ere­deti elképzelés nem valósít­ható meg. Kevés a műtárgy, belőlük nem lehet kiállítást rendezni. Lássuk sorjában. Hat mű­alkotás kivitelezése folyik, amelyet, be is mutathatnak a Somogyi Képtárban terv tormájában. Gera Katalin Virág című szobrát a gya­korló általános iskola tíiel- lett állítják majd föí, Szaba­dos Janos üvegmozaikja az illetményhivatalba kerül, Trischler Ferenc Beszélgetők című szobra pedig arra vár, hogy kijelöljék, végül is hol állhat. Kustár Zsuzsa Nép­mese című gobelinjét a csur­gói házasságkötő terem szá­mára szövik, Dobi Piroska gobelinjét a fonyódi házas­ságkötő terembe szánták, Weber Klára Noszlopy Gáspár újvárfalvi szülőházá­nak a falára tervezett port­rét Ezek voltak tehát a ter­vek, a kiviteleizés alatt álló munkák, amelyekről tájé­koztatást kap a néző. Az utóbbi években helyére ke­rült műalkotásokról: Honty Márta Napos, Holdas világ­fája a balatonsaemesd Vad­virág kempingben látható megvalósult formájában — a kiállításon a tervekkel ta­lálkozunk —, Szilvitzky Margit textiljét az illetmény­hivatal adta kölcsön a be­mutatóra, Janzer Frigyes Csokonai-portréjának .gipsz- terve azoknak szól, akik még nem látták az elkészült mű­vet Hedreheiyen. Szenes Zsuzsa textilje szintén az il­letmény hí vafcal dísze. Gyur- csek Ferenc Táncolok című szobrát a barcsi határátke­lőhelynél az idén avatták föl — a terve itt látható a kiállításon. Honty Márta nagy . . méretű tűzzománca aligha mozdítható el a SZÜV-től, így csupán a terv­vel ismerkedhetünk meg, Sass Valéria mászóplaszti- káját is. javában használhat­ják a nagyatádi kicsinyek ezekben a napokban, a plasz­tika tervével szerepei a szobrásznő. íme a leltár — illetve a kiállítás műjegyzéke. Tájé­koztatásnak kevés, kiállítás­nak vérszegény. Munkabe- m utalónak t— miként lesz. a tervből műalkotás? — pe­dig elfogadhatatlan, mert nincs módszertani útmutató hozzá, nincs rendszerbe fog­Iáivá a kérdés megválaszo­lása. A tárlatnak mégis létre kellett jönnie, ezért a kép­tár nagy feladatot kapott: szeptember 26-ra rendezze meg a kiállítást Szabados János vezetésével. A képtá­rat tehát meg kellett tölteni. Megfelelő számú műalko­tás hiányában kölcsönkért és gyors munkával elkészíthető fotókkal: csaknem száz év szobrairól... (Az 1911-ben fölállított Kossuth-szobor is bevonult a Somogyi Kép­tárba az idei képzőművésze­ti világhétre.) Ha csupán '•háttéranyag« lenne, hogy teljesebben mutatkozzon be a város, és mintegy össze­vetésre is gondolhassunk — megérteném a rendező szán­dékát és el is fogadnám. De ha bármilyen öreg kaposvári szobor fotója fontos volt, nem lett volna-e még fonto­sabb. hogy több eredeti al­kotást — tervet — szerez­zen be az elmúlt néhány év — akár egy évtized — ter­méséből. Igaz, tűzoltógyorsa- sáiggal már nehéz lett vol­na ; korábban kellett volna felülbírálni az eredeti elkép­zelést és akkor: láthatnánk, milyen gazdagok vagyunk. Egyetértek néhány véle­ménynyilvánító vendégköny­vi bejegyzővel, hogy örülnek, mivel képet kapnak a So­mogy közterein és középüle­teiben. elhelyezett alkotások­ról. De nagyon szegényesei ! Csupán emlékezetemre tá­maszkodom most, hogy né­hány példával alátámasszam, miiyen gazdagok vagyunk. Siófok köztéri alkotásai kö­zül ide kívánkozik Víit Ti­bor, Varga Imre, Somogyi József és Bors István egy- egy művének a terve. Honty Márta csodálatos go­belinjei közül mondjuk a csoikonyavisontad. (A megyei tanácstól Zalaegerszeg kérte kölpsön az ottani kiállítás­ra.) Barcsról a Zsolnai-gyár­ban készített szökőkút ma­kettje, Nagyatádról a köz­tereken. látható faszobrok tervei, Makrisz Agamemnon Marcalinak készített nőalak­jának a terve. így nemcsak hűbb képet nyújtana a kiál­lítás a megye képzőművé­szeti kultúrájáról, hanem több értékes művet ismer­hetne meg a közönség. A fotók nem pótolják ezt az élményt, sőt pontatlanul tájékoztatnak, mivel csak szerény válogatást nyújtanak — rendszertelenül. Mi rejlik a kudarc mö­gött? Azt hiszem, ennek vizsgálata nem az én fel­adatom. Csupán annak meg­állapítására vállaikozhatom, hogy elfedi a valóságot ez a kiállítás; másképp is si­kerülhetett volna a »leltár«. Azt hiszem, ha egyszer ta­lálkozik a szándék és a megvalósítás, mindenkinek megnyugtatóbb lesz. Horányi Barna látszatra Az egyik tsz üzemi lapban a szocialista brigádok múlt évi munkáját értékelő cikk jelent meg: „A traktorosbri­gád teljesítménye leadott brigádnapló híján nem volt értékelhető. (Sajnáljuk, hi­szen közismert, hogy trakto­rosaink is részt vettek a fa­luszépítő társadalmi munká­ban, fizikai szemléltető esz­közöket készítették az isko­lának, és az is, hogy közülük többen eredményes újító­munkát végeztek.) Példájuk figyelmeztet, hogy nagyobb gondot kell fordítani a napló vezetésére .. Sajnos nem nehéz olyan példát találni, ahol csak szép napló volt... Az egyik gaz­daság kitüntetett „kiváló kö­zösségéről” fél délelőttnyi beszélgetés után kiderült, hogy távolról sem közösség, hogy viszályok és áskálódá- sok rontják a légkört, hogy a brigád által épített buszváró munkálataiban a 21-ből öten vettek részt, hogy az óvodá­nál végzett társadalmi mun­kánál csupán az a három dolgozott, akinek a gyereke odajárt, hogy a munkájuk minőségével, munkahelyük rendjével kapcsolatos válla­lásaik nem mérhetőek, a kö­zös szórakozásra és művelő­désre vonatkozó naplórészle­tek pedig egyszerűen nem igazak. Félreértés ne essék: a jól vezetett napló valóban fontos dokumentuma a brigádélet­nek. Ha azonban egy közös­ség munkáját kizárólag en­nek alapján értékelik, köny- nyen a fentihez hasonló mér­hetetlen eszmei-erkölcsi kárt okozó ellentmondásokhoz ve­zet. A jól adminisztrált ál­munka megjutalmazása az egész brigádmozgalom hitelét és eredményességét rontja. Az alábbi esetet egy mű­szaki ágazatvezetőtől hallot­tam. — Feltűnt nekem, ahány­szor a gépműhely udvarán megjelenek, az egyik ember rögtön elkezd serényen kala­pálni. Egyszer aztán odamen­tem hozzá és megkérdeztem, miért végzi ezt a céltalan munkát. Az illető fülig vörö­södön és beismerte, hogy csak azért csinálta, hogy lgsp sam, nem 1 lazsál. Addigra már többen is körülállták. Ott mondtam él az embereknek: a hozzáállást legkevésbé an­nak alapján üelem meg. hogy valakit cigarettasizünet vagy „serény munka” közben talá­lok. A szóban forgó szakember tehát nem „dőlt be” a lát­szatnak. Mi történt volna azonban akkor, ha nem tud­ja megkülönböztetni a buzgó semmittevést és a valódi munkát? Ez esetben valószí­nű, hogy a szerelő képmuta­tása eléri célját... Mif de még inkább kik tartják életben a látszatok láncolatát? Meggyőződésem szerint egy sajátos embextí- pus : a felkészületlenségüket jelentéstornyok mögé rejtő lapítok, a csak nyugdíjig „ki­húzni” akarók, a mániákus önigazolók, akiket nem érde­kel munkájuk tényleges ered­ménye, csak az, hogy papíron fedezve legyenek. Ide tartoz­nak a szakmailag lemaradt, emberileg alkalmatlan ve­zetők, akik elfogadják a lát­szatteljesítést, mert nincs mércéjük és tudásuk a valódi teljesítmény megítéléséhez, akik beérik a papírral, mert hisz a? ő munkájukat is csak a papírok alapján értékelik. Ide tartoznak azok, akiket ha megkérdeznek, mi a napi fel­adatuk, zavartan válaszolják : szervezünk, koordinál unk... Olykor valamiféle álhumá­num, máskor a „festett dísz­letek mögötti semmi” föltá­rásától való félelem („Miért pont én, még az lesz a lát­szat, hogy...”) az oka, hogy ezek az emberek helyükön maradhatnak. Csakhogy jelen társadalmi­gazdasági helyzetünk egyre kevésbé képes elviselni a lát­szatokat. Ha úgy tetszik, a mérhetetlen álmunka valódi értékének'a hiánya nagyon is mérhetővé vált. Rövidesen a fejlődés alapfeltételévé lesz. hogy sikerül-e munkám minden területéről kiküszó bölni a látszatot. Bíró Ferenc SOMOGYI NÉPLAP Gera Katalin Virág című szobrának a terve. Trisch 1er Ferenc Beszélgetők — szoborterv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom