Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-11 / 239. szám

Színházunk huszonöt évm Hűség Tapsoltunk Simon Györgynek és Demeter Hedvignek is. Hűséges: nagyon odaadóan, vagy szolgálatra ké­szen hű (személy)... (A magyar nyelv értelmező szó­tára.) Tóth Béla be kellett termi a sÄnb Sz­ép ü letet. Avtpróbák szüneté­ben takarítottunk, renovál- tunk. * 1 • • Komlós István, á másik »huszonöt éves« szól közbe, alá a Jászai Mari Színháztól érkezett negyedszázada Ka­posvárra : — Éppen a páholyok piros bársonyát keféltem, amikor Pusztay Péter kollégám fel­szólt hozzám: “Jól csinálod. Nem árt, ha van egy szakma a kezedben !« ... Egyébként engem Sugár László szer­ződtetett. A Szent István körúton találkoztam vele: »Most neveztek ki Kaposvár­ra igazgatónak a miniszté­riumban ... Örülnék, ha ve­lem jönnél, pondolkodási idő két óra.-“ így kerültem a Csiky Gergely Színházba. Rajtuk kívül még Zsíros Ferenc zenekari tag áll ne­gyedszázada Thália szolgála­tában. De közelíti ezt Dani Lajos, Körmendy Éva, Si­mon László is. Rajzanak az emlékek. A sok szerep, .melyet Kornlós István és Tóth Béla elját­szott 25 év alatt. Tóth Béla Sarkadi Imre Szeptember cí­mű drámájában »ugrott ki*. Sipos Palit játszotta, aki téeszt szervezni érkezik ha­za. Amikor ezt közli az öreg Sípossal, megfagy a levegő. Pali kifelé indul. Földübör- gött a nézőtéren a vastaps, s akkor is tartott, amikor Tóth Béla már az öltözőben volt. Komi-ős Istvánt hamar megkedvelte a közönség. El­játszotta az összes Latobár-, Feleki-. Rátonyi-szerepet. S nemcsak Kaposváron, hanem »tájon« is: —. ValócK »hőskorszak« volt az. Karádon például a színpad ailatt volt az öltöző. A táncosok dobbantásaikor hullt a fejünkre az »égi ál­dás«. Volt úgy, hogy kopor­sóraktárban öltöztünk. Más­kor meg tyúklétrán mász­tunk a. színpadra: majdhogy­nem ólból a »palota terem­be-'. Bárdíbüikkön egyetlen dobogó volt a színpadunk. De mindig kárpótolt ben­nünket a zsúfolásig megtelt kultúrterem hálás közönsége: nem lehet elfelejteni a csil­logó szemeket, kipirult ar­cokat . ... NEVELÉSRŐL 'gyedszázadából idézünk föl előadásokat. Artur Miller Az ügynök halála című tragé­diáját említik, a nagyszerű Homokay Pál főszereplésé­vel. Priestley Veszélyes for­dulóját. Shakespeare Hamlet­ját. Osztrovszkij Erdő című tragikomédiáját. Sütő And­rás Egy lócsiszár virágvasár­napja című színpadi művét. Bereményi Géza Halmiját. — Nagyon szeretjük ezt a mai, fiatal társulatot. Érté­keljük a törekvéseiket, Kell­ner Béíóékkal a szünetben rögtön meg is beszéljük a tapasztalatainkat. Ök is törzsnézők. Mint zenét sze­rető ember mondhatom: He­Komlós István a János vi­tézben. vési András nagyon sokat tett ezért a zenekarért. Sok­szor még a színház nem éppen tökéletes akusztikai viszonyait is feleden, ha ő vezényel. Néha a nézőt is meg kel­lene tapsolni. Huszonöt év. Nagy korsza­kok váltakoztak a jelenték­telenebbekkel. Sugár Lász­ló, Zách János, Ruttkay Ot­tó, Sallós Gábor, Gáti György, Laczina László, Ko­mor István, Zsámbéki Gábor, után most Babarczy László igazgatásával munkálkodik újabb sikereken a színház. A negyedszázad alatt olyan rendezők dolgoztak a Csiky Gergely Színházban, mint Miszlay István, Kamarás Gyula. Giricz ,, .. Mátyás, Horváth Jenp, Bozóky István, Sándor János, Sző­ke István, Ascher Ta­más stb. Játszott itt So- mogyvári Pál, Tordy Géza, Homokay Pál, Fillár István, Makkal Sándor, Szokolay Ot­tó, Csikós Gábor, Horváth Sándor, Baranyi László, Tímár Éva, Verebes István, Simon György, Demeter Hedvig, Lehoczky Zsuzsa, Varga Tibor, Molnár Piros­ka, Vajda László. A teljes­ség igénye nélkül soroltuk. Sokan eljönnek majd a huszonöt éves színházat ün­nepelni. S tapsolnak majd a maiaknak, kezet szorítva velük. Leskó László Negyedszázada áll a szín­ház szolgálatában Tóth Béla színművész. Igazán illik erre a kapcsolatra a fent idézett definíció. A tiszaörsi paraszt- gyerek a háború után felka­paszkodott egy teherautóra, ez Pestre vitte, ahol négyévi segédmunkási sors után egy másik járműre, Tháiia ekhós szekerére kéredzkedett. A fő­iskola után rögtön Kaposvár­ra került. — Miszlay István kezdő rendező hívott az új somogyi színházba. A mai Kgpos szál­ló helyén lánykollégium volt, mi is ott kaptunk szállást az egyik épületrészben: ha-ngár- nagy szobában négy vaságy állt. Komlós Pistával, Csur- ka Lacival, Pólyák Zolival laktam az egyiket. Ahhoz, hogy játszani tudjunk, rend­Régi . kollégákról beszélge­tünk. Kiből mi lett, hová került. Az egykori bonviván, Juhász Pál ma az innsbrucki opera tagja, Hollay Bertalan népdal- és nót.aénekes. Pusz­ta g Péter Szolnokon játszik, Körösztös István és Barcsa Éva kitartottak Békéscsabán. Kenessy Zoltán a Népszín­ház utazó társulatának szín­művésze. Vannak, akik el­hagyták a pályát, mások el­hunytak. Kornlós István egy derűsebb epizódot elevenít föl : — Játszott itt akkor egy Szép Zoltán nevű színész, s volt egy Hercig Bertalan ne­vű tagja is a színházunknak. -•Gyerekek — mondtam ne­kik —, mit mondanak er­ről a színházról, ha ti kel­ten bemutatkoztok valahol? Itt csupa szép meg hercig színész van?« így lett Her­eiéből Hollay. Komiós István kezdettől titkára a színház szakszerve­zeti csoportjának, Tóth Béla a pártalapszervezet vezető­ségének tagja. Mindkettejük­ben él a cselekvés igénye a társakért. Együtt legköze­lebb a Marica grófnő című operettben látjuk őket. Hűségről beszélünk. A szí­nész, a műszaki dolgozó hű­ségéről. De legalább ilyen odaadást jelent a néző hű­sége. A Csiky Gergely Szín­háznak több olyan bérlője is van, aki negyedszázada ki­tart a társulat mellett. Egy közülük Szilárd György fo­gász, aki a jobboldali 7-es páholy bérlője, feleségével. — Jól emlékszem, huszon­öt évvel ezelőtt nagyon vár­tuk azt, hogy színházunk le­gyen. Korábban két-három hónapos vendégjátékok vol­tak: Tolnay Andor társulata szerepelt itt. L adomerszky Margit, Jávor Pál is ebben az együttesben bontogatta szár­nyait. Aztán, 1955-ben végre megnyílt az állandó kapos­vári színház! Sugár László igazgatót még Szegedről is­mertem. A temesvári szovjet kórházba tartva Szegeden marasztalt egy apróhirdetés, mely szerint az ottani szín­ház karnagyot és koncert­mestert keres. Miután én több hangszeren játszottam, fölvettek. Lehotay Árpád volt az egyik igazgató, s ott játszott Beregi Leo, Beregi Oszkár, Pataky Kálmán. A zenekarban Tóky Horváth Gyula ült mellettem... A kaposvári színház ne­Az embereket mindig re­gatta önmaguk és társark hajlamainak, képességeinek, szokásainak, azaz lelki éle­tének megismerése. Hiszen ha valakit jól ismernénk, szinte pontosan nrteg tud­nánk mondani, hogy az ille­tő adott helyzetben hogyan cselekszik, mennyire szá­míthatunk rá. mire alkalmas, és így tovább. Csakhogy a gyakorlati emberismeret nem könnyű, mert az emberek nagyon különbözőek. Koszto­lányi kifejezésével élve számtalan »egyedüli pél­dány« él e földön. Viszont azt már megállapították, hogy az emberek és a gyer­mekek főbb vonásaikban gyakran hasonlítanak egy­másra. egyező vagy rokon tulajdonságaik vermek, s ezeknek alapján típusokba sorolhatóak. A következők­ben a tipológiából (a pszi­chológia résztudományából) ragadunk ki egy-két öoigot. A máig legnépszerűbb el­mélet az ókort bölcstől, Hip- pokratésztől szármaak': a vérmérsékleti típusok tana. Ö vérmérsékleten (tempera­mentumon} az ember érzelmi életével kapcsolatos sajátos­ságot ertelte. s azt vizsgál­ta, hogyan jönnek létre az illető érzelmei, milyen tartó­sak. milyen hatékonyak, vagyis mennyire fejeződnek ki az ember külső megnyil­vánulásaiban (arcán, mozdu­latain) és cselekedeteiben. Négy típusát a következőek jellemzik: A »szalma láng« típusú — szangvinikus — ember érzelmei gyorsan ki­alakulnak. Könnyen örül. de könnyein elkeseredik. Érzel­mei nem tartósak, ezeket gyorsan kinyilvánítja, meg­látszik rajta, ha szomorú vagy vidám. Beszél az ér­zelmeiről, gondjairól. A ko- lerikus — erős — típusú em­ber, érzelmei gyorsan kelet­keznek és erőteljesek. Az ilyen ember heves, indula­tos: érzelmei tartósak, lelke­sedése nem szalmaláng, de a haragja is tartós. Többnyire nem tud nyugodni, míg ér- zeímeiit cselekvésben nem vezette Je. Ö , az, aki meg- 'jTtond.ta a magáét mindenki­nek, aki elégtételt vesz a sérelmekért, de kiáll máso­kért. A melankolikus típusba a »csendes« emberek tartoz­nak; nehezen és lassan fej­lődnek ki érzelmeik, de utá­na »agy erősségig íokozód­hatnak. Hajlamosak a szo­morúságra, lehan goi ts ágra. Tarlós érzelmi életükben a bánat, a szomorúság vagy a csendes öröm, nyugodt han­gulat uralkodik el. Több­nyire félénkek, zárkózottak. Végül a flegmatikus, a nyu­godt embertípusról kell szól­nunk: érzelmei lassan fejlőd­nek ki, de általában ném érnek el nagy erősséget. Min­den hevesség, felfokozott ál­lapot távol áll tőle. Érzel­mei nem tartósak, apró bosszúságai könnyen elmúl­nak. Szegényes érzelmi éle­teben gyakori az unalom. Arca szinte Sohasem »sugár­zik« az örömtől és sohasem »feldúlt«; heves mozdulato­kat. cselekvéseket nem fi­gyelhetünk meg nála. Azért matattak be ilyen részletesen a vérmérséklet típusokat, mert esst a meg­figyelésen alapuló elméletet kísérleteivel lényegében megerősítette századunk nagv tudósa, Pavlov. Nála az élénk típus szerepel, ez megfelel a szangvinikusnak. A nevében benne van, miért kedvelt gyermektípus ez a pedagógusok körében meg a családban, ismerősök Icozött. Változó Zselic Tudományos tanácskozás Szennában Öt kötetben csaknem öt­ven tanulmány, több nagy­szerű, olykor a gyakorlatban is hasznosítható, sőt haszno­sított ötlet és fölfedezés bi­zonyítja, hogy a zselici na­pok néven ismert regioná­lis tanácskozások az utóbbi kilenc esztendőben módfe­lett erjesztően hatottak So­mogy és Baranya tudomá­nyos életére. Több érv in­dokolta, hogy a konferenciát hatodízben is megrendezzék a két megye tanácsai, mú­zeumai, levéltárai, művelő­dési központjai. Mert a Zse­lic afféle megtisztítatlan, csiszolatlan kincs még, mely­nek megszépítéséhez igen sokat kell tenniük a mező- gazdasági, településfejlesz­tési, környezetvédelmi, kul­turális szakembereknek, a honismereti mozgalom buz­gó aktivistáinak. Nemcsak magukat mutatni, nemcsak a szabadtéri múzeumot meg­tekinteni, s nemcsak a ke­mencében sütött finom po- gaesakülönlegességeket meg­kóstolni jöttek hát tegnap Szennára a Zselic birtoklásá­ra büszke két megye kuta­tói és művelődésügyének ve­zetői, meg a honszeretettől tüzelt szakkörvezető pedagó­gusok; valamennyien tud­ták, hogy e tanácskozás is befolyásolja majd a szép táj­egység jövőjét. És — amint a kilenc előadásból kiderült — azt sem feledték el, hogy nemcsak dicsérniük, méltat­niuk kell, hanem figyelmez­tetni, figyelmet felhív,ni is: a Zselicben sok érték ment már, s megy ma is veszen­dőbe. Eltörpült az a tény, hogy a hasznavehetetlen köldökbámulások, • jelenték­telen lés z tele lem zések kö­vetkeztében egyik-másik re­ferátum inkább a tudomány karikatúrájának látszott, mint „konvertálható” érték­nek. Azok a döntésre hivatott vagy följogosított vezetők, akik olykor a tudósok véle­ményét is figyelembe ve­szik, elsősorban dr. Veress Lászlónak, a Kaposvári Me­zőgazdasági Főiskola tanárá­nak előadásából „mazsoláz­hattak” volna remek ötlete­ket. Igaz, a frappáns hely­zetelemzés témaja — a juh­tenyésztés múltja, jelene, távlatai a Zselicben — első pillanatban roppant prózai­nak látszik. Ám, ha meggon­doljuk, hogy a juh világpia­ci ára magasabb a szarvas- marba áránál, ugyanakkor a gyepgazdálkodás szempont­jából kedvező dombvidéken nagy akadályokba ütközik a juhtenyésztés a legelők mes­terségesen előidézett hiánya és ' egyéb bürokratikus for­maságok miatt, bizony, el kell szomorodnunk. S akkor sem kerekedik jókedvünk, ha megtudjuk: ezen a vidé­ken, mely jó egy évszázada még a birkák eldorádója volt, ma szuperérzékeny mikroszkóppal is alig le­lünk felkészült juhászt — a képzés hiányosságai miatt. A professzor súlyos mulasz­tásokra figyelmeztetett. Ide­je volna hallgatni érveire! Remélhető, hogy Szabó Tündének, a megyei tervező- iroda mérnökének a zselici népi műemlékek pusztulásá­ról tartott előadása sem marad hatástalan, s a kitű­nő népzenekutató, O Isi: ai Imre sem , a pusztába kiál­tott, amikor a népkultúra elsorvadásának veszélyére figyelmeztetett, s értékes da­lok egész sorát mutatta be magnószalagról. Együd Ár­pád, a Rippl-Rónai Múzeum igazgatóhelyettese több mint kétezerre becsülte előadásá­ban a cselici népdalok, illet­ve daliam- és szövegváltoza­tok számát; ezekből az a kérdés kínálkozik, mikor lesz végre elegendő „kapa­citás” az összegyűjtésükhöz, feldolgozásukhoz, közreadá­sukhoz. Knézy Judit nép­rajzkutató elemzése szerint a Zselicben — folklórelem­zési szempontból — vannak még fehér foltok. Vajon mi­korra tűnnek el? S a Zselic régészeti topográfiáját is­mertető Bárdos Edit szavai mögött is mintha Mopie- cuccöli híres mőndása húzó­dott volna meg — felszólí­tásként. Kanyar József kandidátus érvelését — a Zselic társa­dalmi mozgásfolyamatait, az életmódátalakulását, a fel- szabadulás óta eltelt évtize­dek változásait, az iparban dolgozó falusi emberek „két- lakiságát” még sohasem vizsgálták meg szociológiai szempontból,' sőt a kutatók az errefelé elterjedt gyü­mölcstermesztés, kertégzke- dés tudományos feldolgozá­sával is adósak — ugyancsak érdemes megszívlelnünk. S ma a konferencia második napján bizonyára sok hasz­nos javaslat hangzik el is­mét a baranyai Kishársá- gyon. A tervezett Zselic-mo- nográfiához és talán a prag­matizmus képviselőinek, a döntésre hivatott szervek vezetiőnek a cselekedeteihez is. Mert a tegnapi tanácsko­zás azt is bebizonyította: megyénkben még mindig mély szakadék tátong a tu­dományos szemléletmód és a gyakorlat között. L. A. Az ilyen gyerek érdeklődő, aktív, mozgékony, részt vesz az oszlálymunkában, s álta­lában mindenben. Mivel ná­la az idegrendszeri folyama­tok, az ingerlés és a gátlás egyensúlyban vannak, jól tud alkalmazkodni a külön­féle szabályokhoz. Érzelmi életükre jellemző a gyorsa­ság, a változékonyság. A másik pavlovi típus: a fek­telen, a kolerikus ember-, öt feszíti a tettvágy. eleven, mozgékony. Erős és kiegyen­súlyozatlan érzelmi életéből ered szertelensége, a sokféle és hirtelen kialakuló, nem egyszer tiltott cselekvés. Erős benne a késztetés g mozgásra, a cselekvésre, a beszédre. Nehezen tűri a sza­bályokat. Az ilyen vérmér­sékletű gyerekek pajkosak, szeretnek tetszeni, a közép­pontban lenni. A harmadik típus: a nyugodt, flegmati­kus, vele nincs annyi prob­léma sem: arz iskolában, sem családban. Ö a »jó gyerek«: csendes, aikatavaizikodó. tart­ja magát a szabályokhoz, te­kintély tisztelő. Feladatvég­zésében kissé lassú, cseleke deteiben óvatos, érzelmi éle­tében nincsenek nagy szélső­ségek. Lassúbb gobdolkodá­sú, de a megértett anyagot jól megőrzi, lehet rá építem az iskolában és a családban. A negyedik a »gyenge« típu­sú, a melankolikus ember. Az e csoportba tartozók már jóval több gondot okoznak az iskolában és otthon, mert nehezen alkalmazkodnak a .szabályokhoz és a társak­hoz. gyakran jellemző rájuk a gátlásosság, bizonyos fé­lelem, szorongás és az önbi­zalom hiánya. Ezek miatt a kezdeményezőkészség sem nyilvánuld meg megfelelő fo­kon. Nem folytatom a gazdag típustani anyag ismertetését, csak egy gondolatot szeret­nék kiemelni. Azt, hogy a felnőttek, 'a gyermekek tí­pusba sorolása jelentősen megkönnyítheti megismeré­süket. De az is tény, hogy ezek a fő típusok sokszor csak alapvonásokban jelent­keznek gyermekeink nél : gyakran előfordulnak »ke­vert-« típusok is. Ennek elle­nére a gyermekünk fő voná­sainak megismerése, jellem­ző típusának föltárása segít­heti a megismerését és a ha­tékony fejlesztését az isko­lában és a családban egy­aránt. Dr. Szclcnrli Gábor SOMOGYI NÉPLAP Emberismeret és a különböző típusok

Next

/
Oldalképek
Tartalom