Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
A vállalati belső mechanizmus tartalékai Gyárak és központok (Hozzászólás »A munkapadtól a vezérigazgatóig-“ című cikksorozathoz.) Időszerű téma került a közvélemény elé. Szakmai körökben két-három éve erőteljes vita folyik a vállalati belső tartalékokról és ennek korántsem formai vetületeként a vállalatirányítás mechanizmusának megítéléséről. Az írás nagyon érzékletesen az irányítási lánc túlzott tagoltságát állította kritikai megjegyzéseinek középpontjába. A cikksorozat azonban nem hangsúlyozza eléggé az alapvető okot, a jelenségek lényegét. Az ipar irányításának rendszere az elmúlt 30 évben országosan megváltozott. Az adott iparágat vagy termékcsoport-gyártást átfogó (és így monopolhelyzetbe kerülő) trösztök, ruagy vállalatok túlsúlyba ' kerültek. Ez vitathatatlanul könnyebbé tette a népgazdasági és a minisztériumi irányítást, a tőke centralizációját, s ez a nagyobb léptékű és extenzív jellegű fejlesztések, telepítések alapjává vált. Jelenleg azonban a hatékonyság szerinti működésnek nagy részben gátja a rugalmatlanság, a vezetés és munkapad közötti „szakadék” növekedése. Megyénk iparában is meghatározó a tröszti és nagyvállalati termelőszervezetek súlya. Ezek a vállalati központok megyén kívüli székhelyűek. Az iparban foglalkoztatottak 60 százaléka, a termelőeszközök több mint 70 százaléka ilyen termel őszerveaetekben található. A korlátozott önállóságú termelőszervezetek. létrejöttének oka az, hogy nagyipari hagyományokkal nem rendelkeztünk és ásványi alapanyagban való szegénységünk sem tett lehetővé országosan kiemelt beruházást. A foglalkoztatás gondjai azonban» szorítottak. Kiutat az jelentett, hogy többségében budapesti vállalatokkal kötöttünk ipartelepítési megállapodásokat. Ennek nyomán 29 új üzem és 12 ezer munkahely jött létre az elmúlt 15 évben. A teljesítés módjából szükségszerűen következett az a vállalati magatartás, hogy a megyében befektetett tőke kamatozzon, az egész vállalat érdekében eredményesen működjön, ezért a termelőegységet szoros felügyeletben tartotta. Az irányítás erős centralizációját a viszonylagos ^vezető és szak-káderhiány, a munkások alapításkori szakképzetlensége félig-meddig kényszerré is tette. Az utóbbi években azonban lényegesen megváltozott a helyzet: nőttek a hatékony- sági követelmények: Megyénkben kialakult a szakmailag is képzett munkásság, a gyárak és üzemek élén majdnem mindenhol felsőfokú végzettségű és tapasztalatokkal rendelkező szakemberek állnak. A társadalmi nyíltság, az üzemi demokrácia kiteljesedése is követelményeket támaszt minden vezetői szinten. Ezekről azonban nem mindig akart tudomást venni a vállalati irányítási rendszer, a belső mechanizmus. Elhatalmasodott a „mindent csak központból lehet intézni” szemlélet. Ezt felszámolni ma már objektív alapokra épülő követelmény. Néhány tapasztalatot ennek alátámasztására kiemelek. Kaposvári gépipari üzemünkben dolgozik a nagy- vállalati létszám 20 százaléka, így ennek megfelelő arányos képviseletet kaptak a szak- szervezeti tanácsban is. Az egyik tanácsülésen a gyár képviselője — társai és a gyári dolgozók nevében — az előterjesztéstől eltérő javaslatot tett, kifogást emelt; ez a jegyzőkönyvbe nem úgy került, hogy a vidéki gyár teljes létszámát érintő kifogás hangzik el, hanem úgy, hogy négy fő ellene szavazott a határozatnak. Furcsa jegyzőkönyvezés ez! Egyik köny- nyűipari üzemünk a vállalat munkáslétszámának 65 százalékát foglalkoztatja, termelésének 70 százalékát állítja elő. A szervezet vezetőinek azonban csak a munkásfelvétel és a termelési folyamat közvetlen irányítása volt a feladatuk, ez is oly módon, hogy dekád- illetve havi programot a központtól kaptak. Nem volt ismeretük a termelés értékéről, gazdaságosságáról. A termelési tanácskozáson csak arról tudtak beszámolni, hogy csökkent a selejt, illetve az operatív programot miként teljesítették. Az üzem vezetője nem számított felsőszintű vezetőnek. Még egy példa. Egyik tabi üzemünkben évről-évre ingadozott a termelési érték 150—250 millió forint között. Az oka az volt, hogy a budapesti gyárban esetenként előálló kapacitáshiány feloldására a tabi gyárat utasították — programon kívül — belső kooperáción munka végzésére. Értékben is meghatározható feladatot viszont csak efölötti kapacitása kihasználására kapott. Mit tehet ilyenkor a gyár vezetője a termelőkapacitások észszerűbb kihasználására? A vállalati tartalékok kihasználását, a helyi vezetés és a munkások kezdeményezését lehetetlenné vagy eredménytelenné tevő tényezők általánosíthatók. a) Alapvető, hogy a termékelőállítás egy bizonyos folyamatát telepítették a megyei üzembe. Ritkán alakult ki az adott gyártmány szempontjából teljes technológiai folyamat, illetve többféle technológia telepítése mellett is csak meghatározott alkatrészeket és részegységeket gyártattak az üzemekkel. Így a helyi vezetés a gyártási folyamatba nem tudott beavatkozni: nem voltak olyan információi, és nem volt hatásköre sem, mellyel az előző és SOMOGYI KRÓNIKÁJA Az ősz volt a most véget ért hét legfontosabb témája: október első felében a nyakunkba zúdult a novembert idéző eső. Ez a tegnap reggelig tartó csapadékos idő egy csapásra mindent sürgőssé és nehézzé tett. Napok óta a legfontosabb témák egyike a lakások melege A megyeszékhelyen minden kazánház dolgozik. Az Arany János utca 4. számú ház lakói viszont azt tapasztalták, hogy az 1KV szakemberei csak lassan végzik a radiátorok cseréjét. Most folyik a 48-as ifjúság útja 38—40. számú házakban a radiátorok szelepcseréje. A Búzavirág utca 9—18. számú ház lakói pedig nem tudják, milyen a meleg lakás: 164 család kérdezi nap nap után, hogy mikor lesz fűtés, és ahogy hül a levegő, úgy lesznek egyre ingerültebbek a kérdések. Maradjunk ennél az utóbbi esetnél, mert — korántsem megnyugtató— válasz itt a legegyszerűbb: a házak melegét biztosító hőközpont még nem készült el. Széki Tibor, az IKV főmérnöke tegnap azt mondta, hogy két napja megérkeztek a hőcserélők, s bár a rendszert még nem vették át, már feltöltötték —, hogy minél előbb fűteni tudjanak. A megyeszékhely többi hideg lakásának bérlői, tulajdonosai napokon belül kapnak meleget. Hogy mikor, az két dologtól függ: a munka ütemétől és a lakók készségétől. A hidegben didergő emberek azt mondják: lassan dolgainak a szerelők. Az IKV. viszont azt, hogy a lakók hátráltatják a munkát, mert nincsenek otthon, amikor kopogtatnak a szakemberek. Megint a főmérnök véleménye: „A havi túlórakeretet felhasználták már az ott dolgozók, mi szeretnénk gyorsítani a munkát, ezért azt keressük, hogy csúsztatás ellenében miként lehetne tovább dolgoztatni az embereket.” Arra a kérdésre azonban nincs megnyugtató felelet, miért csak most került sor a radiátor- és szelepcserékire. Miért húzódott ilyen sokáig a munka? A sok bizonytalan- sági tényező között egy biztos is volt: október elején — sok évi tapasztalat alapján — már fűteni kell. Kint a határban és az utakon ugyancsak hiányzott a jó idő: a háromnapos eső pihenőre kényszerítette a gépeket. Az őszi vetéshez jól jött a csapadék, a betakarítást viszont megnehezítette, és nem használt a szőlőnek sem. Embert próbáló napok ezek a földeken. A kukorica még csaknem teljesen kint áll a határban, és a vetőgépek munkájának java is hátra van még. Amikor az idő engedte, nyújtott és kettős műszakban dolgoztak a traktorok. Erre most még nagyobb szükség lesz. A betakarító járművek és a terményt szállító vontatók egyre gyakrabban tűnnek föl az utakon, ahol a forgalom nem csökkent viszont a sár és a víz újabb veszélyforrásokat jelent. Mindez paran- csolóan írja elő a nagyobb Óvatossagot és a ügyeimet. Rövid hír jelent meg lapunk tegnapi számában arról, hogy megalakult a határ menti árucsere-forgalom bővítését segítő dél-dunántúli társaság, a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat és partner vállalatai hozták létre. Mit takar e néhány soros hír? A határ menti árucsere 1967-ben kezdődött, mikor először adtak el szifonpatront sörért. Azóta évente nyolcmillió dollár értékű jugoszláv és ugyanennyi magyar áru cserélt gazdát. Ezt a forgalmat most növelni kívánják. Somogybán és Baranyában negyvenhárom partnervállalata van a Konsumexnek. A pénteken alakult társaság azt a célt tűzte ki, hogy tovább bővítse a Jugoszláviával folytatott kiegyensúlyozott, határ menti — ezen beiül a határ mentén települt áruházak közötti — árucsere-forgalmat és a termelési kooperációt. így körös érdek hogy föltárják és a határ- menti árucsere szolgálatába állítsák a helyi ipari és mezőgazdasági kapacitásokat, illetve a kereskedelmi árualapokat. Exporttal és importtal egyaránt foglalkozik a társaság, s nekünk, vevőknek ebből az lesz a hasznunk, hogy tovább javul fogyasztási cikkekből az ellátás. A tagvállalatok száma — a negyvenhárom — nem végleges. Az alapítók leszögezlek: új tagokat várnak, akik elfogadják a szerződés feltételeit. Az új szervezet működésének hatékonyságát a boltokban kell majd lemérni. Dr. Kcrcza Inure « következő feldolgozást fázisok is összhangba hozhatók. b) A termelőüzemek többségénél minimálisak a vállalaton kívüli kapcsolatok, nem téve lehetővé a változó piaci és minőségi követelmények közvetlen érzékelését. Ezzel függ össze, hogy műszaki (gyártmány- és gyártás-) fejlesztő jogot és feladatot a gyár nem kap. Ugyanakkor e belső szabályozás akadályozza a műszaki és gazdasági szakemberek vidéki üzemekben történő munkába állítását és alkotó feladatokkal való megbízását. c) Az előzőekből lényegében következik, hogy sem a reál (műszaki), sem a gazdasági (főleg pénzügyi) folyamatok nem zárulnak, nem találkoznak a gyárvezetés szintjén, hanem külön-küión szálon kapcsolódnak a központi apparátushoz. Az adott gyár gazdasági vezetője 8— 10 központi főosztállyal, osztállyal kénytelen kapcsolatot tartani, és minden 'egyes problémát, feladatot részenként egyeztetni. d) A belső mechanizmus korszerűtlensége összességében abban mutatkozik meg, hogy nincs vezetői kényszer a gyárak Szintjén komplex működési és anyagi érdekeltségi rendszer kialakítására. Így sokszor lehetetlen megítélni a gyári szintű gazdaságos és hatékony tevékenységet. A jövedelmezőséget növelő tartalékok feltárására lényegében hiányzik mind a kollektív, mind az egyéni ösztönzés. Hiszen ha gyári szinten a termelés gazdaságossága nem ítélhető meg (mert nincs nyereségmutató), ezért a bérfejlesztést is központilag határozzák meg abszolút értékben „túl nem teljesíthető” módon. Kialakult tehát, hogy mindent a központból kell intézni, s ezzel megoszlik, elmosódik a felelősség a központ és a gyár, a vállalati különböző szervek között. A megyei gyáraknál eltérő az irányítás konkrét rendszere. Egy-két esetben megfelelő a működési és érdekeltségi rendszer, ez azonban kevés számú kivétel. Megítélésem szerint az adott üzemben, gyárban a termelés (és ehhez kapcsolódó kiszolgáló segéd- valamint elszámoló-) folyamatok zártságát kell biztosítani az önálló gyártmány vagy részegység előállrtásá-- ban. Akkor megteremthetőek a komplex megítélés és befolyásolás alapjai; erre műszaki és gazdasági hatáskört a gyárnak lehet adni. Az ipar távlati fejlesztési programja kapcsán a megyei szervek kiemelten kívánnak foglalkozni a vállalati belső irányítási és érdekeltségi rendszer korszerűsítésével. Ebben az érintett nagyvállalatok tettekben megnyilvánuló hozzáállására építünk. Dr. Orosz László a megyei tanács ipari osztályának: vezetője Inkább elkészítem . Rá egy évre megindult a traktor — Azt a lapályt — int Beregszászi István, a nagyatádi Danuvia csoportvezetője az üzemmel szemben húzódó szántóföld felé — húsz év után én szántottam föl először. Azzal a géppel... Apró helyiség otthon, a melléképületben. A tenyérnyi munkaasztalon fúrógép, köszörűgép, satu ; katonás rendben a fogók, csavankul- csok a fali polcon. Az udvaron ponyvával letakarva áll a kisíraktor. — A szerszámkészítő-műhelyben dolgozom, és igazából soha nem tudtam megválni eredeti, gépszerelői szakmámtól. Megmaradt hobbinak. ötszáz négyszögöl kert tartozott a régebbi lakáshoz. Föl-föitörte a markát az ásó: évente kétszer keüett forgatni. megmunkálni a talajt. Tíz éve gondolt rá először, hogy traktort barkácsol a munka könnyítésére. Egy évig rajzolt, tervezgetelt, számolta az anyagszükségletet szabad idejében. Három évig járta szombatonként fűrésszel, csavarkulcsokkal a MÉH-telepet, mire minden alkatrészt megszerzett. Rá egy évre megindult, a traktor. — Könnyért, kis helyen meg tudjon fordulni, s nagy vonóerőt fejtsen ki, ez volt a célom. Ezért döntöttem a lánctalpas megoldás mellett. Hidraulikus működtetésűvé tettem a régi fogatos ekét; a traktor negyed méternyi mélységben könnyen viszi. Négy és fél kilométer az óránkénti legnagyobb, valamivel több mint három a munkasebessége. Hatezer- hatszáz négyzetméternyi területet tudok ezzel nyolc óra alatt fölszántani, elboronálni.-,. Egyik munkatársa hétvégi telkét szántotta két éve. Akkoriban szerveztek Csurgón kisgépbemu tatot, s látta dolgozni a traktort a kiáli.tai egyik szervezője. Bizut, ta a részvételre. Az eredmtny : első helyezés. Még abban az évben újabb első helyezés a kaposvári kiállításon. Innen már csak egy lépés volt. hogy nevezzen az oMÉK-ra. — Amikor ismertették a fél te leiekét, érez.am, hogy ht *iiem rúghatok labdába« ... A műszaki megoldásokkal nem lett volna goni, de külön pontozták a munkagépek«.. Ea meg csak az ekét vittem . . . Szere iné to v á,bb fej ! esz*, en i a traktort: gumikerekekre átszerelhetővé. Ehhez idővel rotációs kapa készülne. De papíron vannak már- egy újabb, erősebb kístraktor tervei is. -(»Ne beszéljünk ' még róla« ...) Nem a sikertelenség ösztönzi, mint inkább a nyug- Hataüansága, a »bütyköles« öröme, a »csak akarni kell« kedve. Hetente akad apróbb- nagÿobb újítani való a gyárban; inkább elkészíti, mint beadja papíron. (»Jobb így..'.« — mondja.) Legutóbb a menetvágásra használt körkések gyártásánál tízszeres anvagmegtakaritó megoldást dolgozott ki.... Egy éve költöztek új lakásukba, s nem hívott szobafestőt, parkettást, inkább maga csinálgatta. — Picinyke a kert. hatvan négyszögöl. Ügy alakítgatom, hogy használni tudjam itt is a traktort. Ne »pihengessen« sokáig a gép. li. Z. Választásra készülnek Boglárlellén Továbbítják a lakosság jelzéseit Választásra készülnek a népfrontbizottségok, szerte a megyében. A mozgalom ötévi tevékenységét teszik mérlegre, s közben párbeszédet folytatnak a lakossággal is. Boglárlellén arról tájékozódtunk: miként készítették elő ezt a fontos eseménysorozatot. Az újjáválasztás tartalmi szempontból nagy feladatot ró minden testületre, náluk az új szervezés ugyancsak sok tennivalót ad. Most először választanak ugyanis úgynevezett körzeti bizottságokat, mégpedig ötöt. E héten kezdik el az úgynevezett falurészgyűlésefcet. Ezeken megválasztják a körzeti bizottságokat, valamint a küldötteket a nagyközségi népfrontbizottság novemberi újjáválasztó gyűlésére. A pontos terv már elkészült, így mind az öt helyen átfogó tájékoztatást kap a lakosság az üdülőhely társadalmi, mozgalmi, gazdasági fejlődéséről. Nem marad egyetlen kérdés sem megválaszolatlan, hiszen a tanács szintén képviselteti magát a falúrészgy üléseken. Számítanak rá. hogy sok jó ötlet, javaslat, okos vélemény elhangzik majd. Ez azért is fontos, mert jó alapot ad a nagyközségi népfrontbizottság további tevékenységéhez. Sokat várnak a körzeti bizottságok megalakulásától. Ez a hálózat fontos szerepet játszik majd abban, hogy a tanács döntéseit, terveit gyorsan megismerje a lakosság, s ugyanakkor eljuttassa a boglárlelleiek javaslatait is a vezetőkhöz. El sem képzelhető a szoros kapcsolat a tanács és a lakosság között a körzeti bizottságok nélkül a nagyközség jelenlegi keretei között. A település társadalmi munkája eddig is elismerést vívott ki. Az emberekben megvan a készség a környezet szépítésére, egy szervezetre azonban szükség van, amely összefogja őket: Ilyenkor a lendület is nagyobb. Most a körzeti bizottságok ott lesznek kint, a területen, felsorakoztathatják az embereket társadalmi munkára a tanácstag mögé. Boglárlellén szép hagyománya van például annak, hogy a lakosság építi magának az utat. A tanács tervet ad, anyagot, az emberek pedig társadalmi összefogással elvégzik a munkát. Hol van már az a szinte anekdo- tikus időszak, amikor az egyik tanácstag így panaszkodott egykor : »Csináljanak már végre valamit, mert ha azt akarjuk, hogy ugasson a kutya, talicskán tolom ki, akkora a sár!« A külterületeken élőket ma könnyen lehet mozgósítani, hogy elsősorban ők csináljanak valamit, ha kényelmesen kivannak közlekedni. S mivel egyre több a gépkocsi, ez nagy hajtóerő útépítési programúit megvalósításában. A körzeti bizottságok nem lesznek majd egyedül a munkában. Az elképzelések szerint együttműködnek a tanácstagokkal, aztán az utcabizottságokkal, sőt a környezetvédelmi őrökkel is. Egész biztos, hogy ez az üdülőhely szépítésében is meghozza gyümölcsét. L. G. SOMOGYI NÉPLAP
