Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-08 / 236. szám

Szántód! fiizet&k Az alapítólevéltől Takáts Gyuláig Citeraszóval nyitották meg a KPVDSZ kulturá A szántódipusztai ictegen- forgalmi és kulturális köz­pont tudományos bizottsága hétfőn délután tartotta ülé­sét a műemlék majorban. Dr. Kanyar József történész kandidátus, a bizottság el­nöke és dr. Or mund y István titkár örvendetes hírekről számolt be a tanácskozás részvevőinek. A Szántód! füzeteik című helytörténeti kiadványsorozat első köny­ve, melyet a Siotour költ­ségéin a Medicina Könyvki­adó Panoráma szerkesztősé­ge jelentetett meg, hamaro­san az olvasók kezébe ke­rül. Egyelőre hat műre kö­töttek szerződést,, s ez a minden bizonnyal hasznos vállalkozás további munkára serkenti a helytörténésze­ket. A tudományos ismeret- terjesztő igénnyel készülő kiadványok közül az első S: ántődpuszta egykori bér­lőjének, Pálóczi Horváth Adámnak a munkásságával foglalkozik, s szerzője Pé­ter/! i-da irodalomtörténész. Or. Boros Marietta néprajz- kutató az endrédi csipkéről, Záhonyi Ferenc a szántód;— tihanyi rév történetéröl, dr. Sági Károly a helység régé­szeti emlékeiről. Tüskés Ti­bor Szántód irodalmi vonat­kozásairól ír monográfiát. Továbbá előkészületben van M agyar Kálmánnak. Szán- tódpuszta és környéke a kö­zépkorban című munkája, Keve Olivér pedig' a táj ma­dárvilágával foglalkozik. Az ülés következő részé­ben a tüzelek szerzői közül Három jelentős tanácsko­zássorozaton vett részt az el­őttiül t napokban Garai Gábor, a Magyar Írok Szövetsége­itek főtitkárát •’Írószövetségi delegáció élén jelen volt a "Népek, világparla,mentje a békéért« tanácskozásain és a III. nemzetközi irótalálko- zón, végül pedig egy sze­mélyben képviselte a magyar írószövetséget a Bolgár Írók Szövetségének IV. kongres­szusán. Mindhárom esemény színhelye Bulgária volt. Hazatérése után az MTI munkatársának adott nyilat­kozatában többek között a következőket mondotta : — A világparla men ten je­len voltunk a tudomány, a kultúra és a nevelés munká­sainak szekcióülésén, a ta­nácskozásokkal párhuzamo­san irodaimt matinékon, fel­olvasóesteken vettünk részt ; bemutattuk új alkotásainkat, beszéltünk írói terveinkről, hitvallásunkról. Ezek az őszinte, baráti találkozók, — Mit nem értesz? — kér­dezi Erzsébet. — Ilyen döntő órákban nem szokott csak úgy eltűn­ni. Az ember itt töri magát, dolgozik, töpreng, ő meg fogja magát, és kikapcsol. — Aludj, Dán, aludj. Nyu­godj meg. az öreged tudja jól, hogy mit miért csinál. Sok nőd volt eddig? — Sok, nem sok, egyre megy most már. Csak téged szeretlek, tőled lesz gyere­kem. Ez a legfontosabb. — Tudom, szerelmem. De mégis ... Kire emlékszel « legszívesebben? Mesélj róla... — Miért jó az neked? «*■ h* morogj. Csak. £»<**­dr. Sági Károly nyugalma­zott múzeumigazgató es Tüskés Tibor József Attila- díjas író ismertette kutatá­sainak eredményeit, készülő műve vázlatát. Dr. Sági Károly az új kő­koriéi I. Istvánig' elemzi a helység régészeti emlékeit, s mint mondta, meglepő szép anyag áll a kutató rendelke­zésére. A terület előnyös földrajzi helyzetéből adó­dott, hogy itt mindig szíve­sen megtelepedett az ember, s a rév hatása már az újkő- k urban kimutatható. Gaz­dag az új kőkori földiműves kultúra. Már a múlt század­ban jelentős régészeti kuta­tásokat végeztek itt, a leg­fontosabb leleteket érdemes lesz a helytörténeti kiállítá­son is bemutatná »Itt van az őskor, és itt van a hon­foglalás kori magyar« — hangsúlyozta a régész, s mint mondta, örömmel vég­zi a rábízott munkát. Tüskés Tibor Szántód a magyar irodalomban címmel ír ismeretterjesztő munkát. Beszámolója alapján izgal­mas olvasmányt várhatunk. A Tihanyi Alapítólevéltől Takáts Gyuláig villantja fel az irodalomtörténeti em­lékeket, és sok érdekes, új adatot, dokumentumot közöl munkájában: a Tihanyi Alapítólevélnél nyelvemlé­keinek Bárczy »értelmezé­se«, görögkori monda, Együd Árpád gyűjtötte népdalok, Pálóczi, Kazinczy, Csokonai, majd Eötvös Károly, Vas úgy érzem, visszatükröztok^a világpaciamenit sssínhelyéül szolgáló főváros lakóinak és az egész békeszerető ország lakóinak hangulatát, A béke, bolygónk remé­nye jelszó jegyében rende­zett nemzetközi írótalálko­zón 47 ország több mint lá<l írója, költője vett részt, s mintegy öt vénén szólaltaik fel. A magyar írók nevében Bárány Tamás beszélt. Szólt arról: mindent meg kell ten­nünk azért, hogy megkímél­jük gyermekeinket, unokáin­kat egy újabb világháború szörnyűségeitől. A különböző világrészeik­ről és a legkülönfélébb tár­sadalmi rendszerű országok­ból megjelent írók között teljes egyetértés alakult ki a legfontosabb kérdésekben. Egyetértettünk az enyhülés hatékony támogatásában, a termonukleáris háború el­leni harc fontosságában, a n y ugat -európai országokban dúló terrorizmus, és az Egye­— Hát, ha annyira aka­rod. Vörös, nyúlánk nő volt, csupa izgalmas vibrálás voit ez a nő, még a kisujja be­gyéből is áradt a szex. A hasáról, a melléről, a szájá­ról most nem is beszélek. Okos volt, legalábbis na­gyon okosan tudott hallgatni engem. Fényes lett a szeme a figyelemtől, az odaadástól. Bármiről mesélhettem neki. Mindent megértett, és nem felejtett el semmit. Olyan volt, mént te. — Én nem vagyok vörös. Én barna vagyok. Hagy hív­ták? — Lilian . . . Ugye milyen *zép, izgató neve van? — De ugye ... akár n*m szeietad? Gei-eben, Jókai, Herman Ottó munkái, történetek hí­res beiyárotóról, leírás Nosz- lopy balatoni átkeléséről sib. A XX. századi iroda­lomból például egy 1944-ben írt s: Szállítódon keletkezett lllyés-vers, Krúdy-jegyzet, Jankovich Ferenc és Gyur- kovics Tibor költeményei és egy Takáts Gyula-vers, ame­lyet a Kaposváron élő költő még nem publikált. (A köl­teményt Tüskés Tibor felol­vasta az ülés résztvevőinek.) A Szánlódi füzeteket a Siotour íogja terjeszteni, tőként a helyszínen, a száin- tódpusziaí idegenforgalmi és kulturális központban. Jó lenne azonban ezeket a ki­adványokat (az ülés részt­vevői méltán vetették töl) a somogyi könyvtáraknak, kö­zépiskoláknak, közművelő­dési intézményeknek is el­juttatni. hiszen a tűzetek tartalmából nemcsak az idegen, hanem a helybeli is profitálhatna. Dr. Boros Marietta nép­rajzkutató tájékoztatta a tudományos bizottságot a tervezett helytörténeti ki­állítások előkészületeiről. Legközelebb az úgynevezett 10-es épületben rendeznek kiállítást.' Bemutatnak egy századfordulói cseléd lakást, megnyitják Pálóczi Horváth Ádám emlékszobáját, agrár- és révtörténeti tárlat lesz az említett egykori cselédla­' I- 1 sült Államok bizonyos körei | által meghirdetett, 4 korláto­zott nukleáris háború gon­dolatának elítélésében. Ezt tükrözte az ülésen elfoga­dott nyilatkozat is. amelyet a holnap alkotóihoz intéz­tek a résztvevők. Végül részt vettem a test­véri ország íróinak, költői­nek IV. kongresszusán. Lju- bomir Levesetaz Írószövet­ség elnöke beszámolójában olyan elvi kérdésekkel fog­lalkozott, amelyek a mi iro­dalmi életünket, az olvasó­kat is érdeklik. Részletesen elemezte a szocialista rea­lizmus sajátosságait, az iro­dalmi hős alakjának megfor­málásét, hangsúlyozva, hogy ez a hős nem lehet ember­feletti tulajdonságokkal bíró jelenség. Magam is üdvözöl­tem a kongresszust, méltat­va a két írószövetség egyre termékenyebbé váló kapcso­latait. melynek kézzel fogba tó eredménye egymás irodal­mainak jobb megismerése. — Egy kémnő. Egy egysze­rű kémnő. Azért ügyeit min­den szavamra. És ne sírj, te kértél, hogy meséljek. — Nem is sírok. Egyálta­lán nem sírok. — Itt vagyok melletted. Veled vagyok. — Nem sírok. — Erzsébet még mindig szipog. — Itt al­szunk? — Igen. — Miért? Otthon sokkal jobb lenne ... — De a főnök eltűnt. Ha szüksége van ram, itt meg­talál. Tudnia kell, hogy min­dig számíthat vám. Még mindig nem bízik meg ben­nem teljesen. — De miért? — Mert én vittem neki a hírt; hogy az MGB megmoz­dult — M'i az az MGB? — Semmi... egy ügynök­ség. Egy vállalat. — És mit termelnek? — Semmit. Híreket. — Te, Dán. Te is híreket termelsz? — Nem. Én csak Jón— »efc «ailek. Ünneplőbe öltözött közön­ség töltötte meg hétfőn este a kaposvári Latinca Műve­lődési Központ színháztermét a KPVDSZ kulturális napok nyitóünnepélyén. Huszadik atteala rimái rendezi meg a kereskedelmi, pénzügyi, ven- dégiátóipari és a SZOT-üdül- tetés területén dolgozók szakszervezete ezt a kulturá­lis programot, mely kezdet­ben csupán néhány nap volt, ma már azonban egy hó­napig tart. A megnyitón dr. Baros Gáborné, a KPVDSZ- közpomt kultúr- és sportosz- tályának vezetóhelyettese mondott beszédet. Megemlé­kezett a szaikszeivezet nyolc­van évvel ezelőtti alakulásá­ról. s az évforduló kapcsán fölelevenitette az elmúlt időszak tevékenységiét. a szakszervezeti mozgalom harcosa inak életét. Beszélt arról is. hogy ez a mozgalom ma már nem kampánysze­rű.'Ezt. jól példázza az ama­tőr művészeti csoportok nagy szánna, az évenkénti anyanyelvi, műveltségi 'vetél­kedők népszerűsége. Köszön­tő szavai után három dolgo­zó — Bándi Margit, Dévai Zoltán és Temesi Lajos — emléklapot kapott húszéves kultű rmunk á jáért. Az ünnepi műsor összeál­lítására a Balatonmária-für- dő és Vidéke Áfész vállalko­zott. Kétórás programiban bemutatta a fenntartásában működő amatőr művészeti csoportokat. A Balatonfce- resztúri Általános Iskola út- törő-fúvószienekara már dél­után nagy sikert aratott a Latinca ’téren, ahol térzenét adott. Az együttes a marcali zeneiskola növendékeiből — És hogyan? — Hát az előbb mondtam... vittem neki egy hírt, hogy megmozdult az MGB. — És kitől tudtad meg? — Senkitől, csak láttam, hogy Lilian túl sokat mász­kál a Génbank körül. — Én is láttam gyakran egy vöröshajú, fólia-kabátos nőt a Génbankban. Beszélt Fox-mannal is, valószínűleg. Legalább is járt az irodájá­ban. — Ez igaz? — Igaz. Láttam. — Hát akkor, aludjunk. Lehet, hogy minden elve­szett. 62. Mária és József mocorog­nak a székükben. — Késő van, professzor úr... Elmegyünk haza. — Maradhatnak még, ked­ves Mária. Olyan j<j maguk­kal beszélgetni. — Nem, megyünk. Öltözz, Mária, öltözz kedvesem. — Hát, erővel senkit sem tartóztathatok. Majd Márk hazaviszi magukat. T-udják, a pi lóta ... 0 oly tatjuk.) alakult; játékukat a közön­ség vastapssal köszönte meg. Esti fellépésűik után sem vonultak le a színpad­ról, közreműködőként a balatonkereszrtúri úttörőze- nekarnaik — mely országos kiváló minősítéssel büszkél­kedhet — zenéltek. Keresz- túron nemcsalk a gyerekek szeretnek énekelni. Tengerdi Győző felnőttekből szervezett női énekkart, így az általá­nos iskolából kikerülő lányok is folytathatják a dalolást. Három számuk közül Olsvai Imre kórusműve megérde­melt sikert aratott. A bala­tonszentgyörgyi citera zene­kar népdalokból állított össze egy csokorra valót, s hogy községükben a láng is kedvelt műfaj, azt az ezüst­érmes Kis-Balaton tánc­együttes bizonyította. Patto­gó körcsárdésit, mókás kala­El&ő megyei küldőt tg)'ülé­sét tartotta tegnap Kaposvá­ron a Vakok és Gyengénlá- tók Országos Szövetségének megyei szervezete. A nemré­giben alakult kaposvári kör­zeti csoporttal ugyanis az ország megyéi közt harma- difiként teljessé lett az 1600 somogyi vak ember érdek- képviseleti szervezete. A hozzászólások közt ez­úttal is hangzottak el ap­róbb sérelmek, melyek ön­magukban talán jogosak, mégsem jók egyébre, mint­hogy tápláljak a látók vilá­gában máig is meglevő elő­ítéletet: sajnálni kell a vak embereket. Pedig hát a va­kok helyzetében az elmúlt tíz évben történt legfonto­sabb változás épp az, hogy — a még meglevő gondok ellenére — nem szorulnak »könnyes adományokra«, hogy sorsukat maguk irá­nyíthatják. Nincs ma a me­gyében vak ember, aki, ha képes és akar. ne tanulhat­na, dolgozhatna. Minden év­ben tanfolyamok sorát szer­vezik számukra, s megyei szövetségük csupán az utób­bi egy-két évben félszáznál több sorstársukat állította munkába. Néhány évvel ezelőtt a megyei szervezet elnökének éves beszámolója jórészt a »kijárt« kedvezmények és támogatások felsorolásából állt. Ma már senkit sem fenye­get a nyomor, annál inkább a magány'. Megváltozott a gondok minősége, s ezzel együtt a megyei szervezet feladata is. A titkári beszá­molónak és a hozzászólások­I nak is visszatérő mottója volt: összehozni, együtt tar­tani az embereket, közös erővel Lerombolni « tajtuilat pos táncot, valamint szép nyírségi és somogyi táncmo- tívumekat , mutatott be. A samogysámsoni népdalkor, a vörsi pávakör és a szöcsény- pusztai assaonykórus szép somogyi dalokkal szórakoz­tatta a közönséget. Érdekes, hangulatos műsorral mutat­kozott be a balatonberényi Kopzos-Pödrős együttes : a balatoni halászok népszoká­sait, dáliáit elevenítette föl. Szép élménnyel mehettek haza a huszadik KPVDSZ kulturális napok megnyitó­jának résztvevői. A szerep­lőknek sikert és sok tapsot, a közönségnek egy kellemes estét nyújtott a két és fél órás műsor, mely méltó nyi­tánya volt az egyhónapos rendezvénysorozatnak. és önsajnálat gátjait. A csökkentértékűség örökös fölemlegetése ugyanis csu­pán ön fel mentés a cselekvés alól. A beilleszkedés, az élet teljessé tételének lehetősege mindanhyiuk számára adott. Az országos szövetség be­számolójából egy tél monda­tot különösen fontosnak és etgondolkodtatón afc tartot­tam. Mint elhangzott, sajátos készségfejlesztő játékokat dolgoznak ki vak gyerekek számára. Önmagában is so­kat, elmond a vákügy mai helyzetéről, hogy az orszá­gos érdekképviseleti szerv f i­gyelme immár ilyen »apró­ságokra« is kiterjedhet. Jól­lehet nem kevesebbtől van szó, mint arról, hogy az új nemzedéket már eleve azzal a meggyőződéssel kívánják fölnevelni, hogy a vakság '<-ne'm tragikus betegség«, csupán sajátos állapot, mely­hez lehet és kell alkalmaz­kodni, amelyen fölül lehet emelkedni. Ugyanerről nem könnyű meggyőzni a tagság túlnyo­mó részét alkotó idősebbe­ket. Márpedig erre vállal­koznak naponként a megyei szervezet aktívái. Sorra lá­togatják sorstársaikat. »kí­sérő szolgálatot« szervez­nek, eljárnak ügyes-bajos dolgaikban. Az egyes körzeti csoportok mindent megtesz- atek, hogy tagjaikat bevon­ják a közösségi életbe. Sike­res klubestek, közös »könyv- hallgatások«, kirándulások sora bizonyítja: a magány nem szükségszerű velejárója a vakságnak. B. F SOMOGYI NÉPLAP A béke, bolygónk reménye GARAI GÁBOR NYILATKOZATA Apáti Miklós A fekete gén titka kei az életed. Az is, amit nélkülem töltöttél el. — Hát, lia any- nyira akarod . . Volt egy csodála­tos nő az életem­ben .., Látod, milyen ostobán hangzik . .. Hagy­juk az egészet a fenébe. — De kérlek, már úgyis bele- kezdtél... Mondd végig .... — Ugyan . i . Hogy képze­led? Tudod, mi volt az a nő? — Nem. I. E Játékok vak gyerekeknek A sötétség legyőzhető

Next

/
Oldalképek
Tartalom