Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-08 / 236. szám
Szántód! fiizet&k Az alapítólevéltől Takáts Gyuláig Citeraszóval nyitották meg a KPVDSZ kulturá A szántódipusztai ictegen- forgalmi és kulturális központ tudományos bizottsága hétfőn délután tartotta ülését a műemlék majorban. Dr. Kanyar József történész kandidátus, a bizottság elnöke és dr. Or mund y István titkár örvendetes hírekről számolt be a tanácskozás részvevőinek. A Szántód! füzeteik című helytörténeti kiadványsorozat első könyve, melyet a Siotour költségéin a Medicina Könyvkiadó Panoráma szerkesztősége jelentetett meg, hamarosan az olvasók kezébe kerül. Egyelőre hat műre kötöttek szerződést,, s ez a minden bizonnyal hasznos vállalkozás további munkára serkenti a helytörténészeket. A tudományos ismeret- terjesztő igénnyel készülő kiadványok közül az első S: ántődpuszta egykori bérlőjének, Pálóczi Horváth Adámnak a munkásságával foglalkozik, s szerzője Péter/! i-da irodalomtörténész. Or. Boros Marietta néprajz- kutató az endrédi csipkéről, Záhonyi Ferenc a szántód;— tihanyi rév történetéröl, dr. Sági Károly a helység régészeti emlékeiről. Tüskés Tibor Szántód irodalmi vonatkozásairól ír monográfiát. Továbbá előkészületben van M agyar Kálmánnak. Szán- tódpuszta és környéke a középkorban című munkája, Keve Olivér pedig' a táj madárvilágával foglalkozik. Az ülés következő részében a tüzelek szerzői közül Három jelentős tanácskozássorozaton vett részt az előttiül t napokban Garai Gábor, a Magyar Írok Szövetségeitek főtitkárát •’Írószövetségi delegáció élén jelen volt a "Népek, világparla,mentje a békéért« tanácskozásain és a III. nemzetközi irótalálko- zón, végül pedig egy személyben képviselte a magyar írószövetséget a Bolgár Írók Szövetségének IV. kongresszusán. Mindhárom esemény színhelye Bulgária volt. Hazatérése után az MTI munkatársának adott nyilatkozatában többek között a következőket mondotta : — A világparla men ten jelen voltunk a tudomány, a kultúra és a nevelés munkásainak szekcióülésén, a tanácskozásokkal párhuzamosan irodaimt matinékon, felolvasóesteken vettünk részt ; bemutattuk új alkotásainkat, beszéltünk írói terveinkről, hitvallásunkról. Ezek az őszinte, baráti találkozók, — Mit nem értesz? — kérdezi Erzsébet. — Ilyen döntő órákban nem szokott csak úgy eltűnni. Az ember itt töri magát, dolgozik, töpreng, ő meg fogja magát, és kikapcsol. — Aludj, Dán, aludj. Nyugodj meg. az öreged tudja jól, hogy mit miért csinál. Sok nőd volt eddig? — Sok, nem sok, egyre megy most már. Csak téged szeretlek, tőled lesz gyerekem. Ez a legfontosabb. — Tudom, szerelmem. De mégis ... Kire emlékszel « legszívesebben? Mesélj róla... — Miért jó az neked? «*■ h* morogj. Csak. £»<**dr. Sági Károly nyugalmazott múzeumigazgató es Tüskés Tibor József Attila- díjas író ismertette kutatásainak eredményeit, készülő műve vázlatát. Dr. Sági Károly az új kőkoriéi I. Istvánig' elemzi a helység régészeti emlékeit, s mint mondta, meglepő szép anyag áll a kutató rendelkezésére. A terület előnyös földrajzi helyzetéből adódott, hogy itt mindig szívesen megtelepedett az ember, s a rév hatása már az újkő- k urban kimutatható. Gazdag az új kőkori földiműves kultúra. Már a múlt században jelentős régészeti kutatásokat végeztek itt, a legfontosabb leleteket érdemes lesz a helytörténeti kiállításon is bemutatná »Itt van az őskor, és itt van a honfoglalás kori magyar« — hangsúlyozta a régész, s mint mondta, örömmel végzi a rábízott munkát. Tüskés Tibor Szántód a magyar irodalomban címmel ír ismeretterjesztő munkát. Beszámolója alapján izgalmas olvasmányt várhatunk. A Tihanyi Alapítólevéltől Takáts Gyuláig villantja fel az irodalomtörténeti emlékeket, és sok érdekes, új adatot, dokumentumot közöl munkájában: a Tihanyi Alapítólevélnél nyelvemlékeinek Bárczy »értelmezése«, görögkori monda, Együd Árpád gyűjtötte népdalok, Pálóczi, Kazinczy, Csokonai, majd Eötvös Károly, Vas úgy érzem, visszatükröztok^a világpaciamenit sssínhelyéül szolgáló főváros lakóinak és az egész békeszerető ország lakóinak hangulatát, A béke, bolygónk reménye jelszó jegyében rendezett nemzetközi írótalálkozón 47 ország több mint lá<l írója, költője vett részt, s mintegy öt vénén szólaltaik fel. A magyar írók nevében Bárány Tamás beszélt. Szólt arról: mindent meg kell tennünk azért, hogy megkíméljük gyermekeinket, unokáinkat egy újabb világháború szörnyűségeitől. A különböző világrészeikről és a legkülönfélébb társadalmi rendszerű országokból megjelent írók között teljes egyetértés alakult ki a legfontosabb kérdésekben. Egyetértettünk az enyhülés hatékony támogatásában, a termonukleáris háború elleni harc fontosságában, a n y ugat -európai országokban dúló terrorizmus, és az Egye— Hát, ha annyira akarod. Vörös, nyúlánk nő volt, csupa izgalmas vibrálás voit ez a nő, még a kisujja begyéből is áradt a szex. A hasáról, a melléről, a szájáról most nem is beszélek. Okos volt, legalábbis nagyon okosan tudott hallgatni engem. Fényes lett a szeme a figyelemtől, az odaadástól. Bármiről mesélhettem neki. Mindent megértett, és nem felejtett el semmit. Olyan volt, mént te. — Én nem vagyok vörös. Én barna vagyok. Hagy hívták? — Lilian . . . Ugye milyen *zép, izgató neve van? — De ugye ... akár n*m szeietad? Gei-eben, Jókai, Herman Ottó munkái, történetek híres beiyárotóról, leírás Nosz- lopy balatoni átkeléséről sib. A XX. századi irodalomból például egy 1944-ben írt s: Szállítódon keletkezett lllyés-vers, Krúdy-jegyzet, Jankovich Ferenc és Gyur- kovics Tibor költeményei és egy Takáts Gyula-vers, amelyet a Kaposváron élő költő még nem publikált. (A költeményt Tüskés Tibor felolvasta az ülés résztvevőinek.) A Szánlódi füzeteket a Siotour íogja terjeszteni, tőként a helyszínen, a száin- tódpusziaí idegenforgalmi és kulturális központban. Jó lenne azonban ezeket a kiadványokat (az ülés résztvevői méltán vetették töl) a somogyi könyvtáraknak, középiskoláknak, közművelődési intézményeknek is eljuttatni. hiszen a tűzetek tartalmából nemcsak az idegen, hanem a helybeli is profitálhatna. Dr. Boros Marietta néprajzkutató tájékoztatta a tudományos bizottságot a tervezett helytörténeti kiállítások előkészületeiről. Legközelebb az úgynevezett 10-es épületben rendeznek kiállítást.' Bemutatnak egy századfordulói cseléd lakást, megnyitják Pálóczi Horváth Ádám emlékszobáját, agrár- és révtörténeti tárlat lesz az említett egykori cselédla' I- 1 sült Államok bizonyos körei | által meghirdetett, 4 korlátozott nukleáris háború gondolatának elítélésében. Ezt tükrözte az ülésen elfogadott nyilatkozat is. amelyet a holnap alkotóihoz intéztek a résztvevők. Végül részt vettem a testvéri ország íróinak, költőinek IV. kongresszusán. Lju- bomir Levesetaz Írószövetség elnöke beszámolójában olyan elvi kérdésekkel foglalkozott, amelyek a mi irodalmi életünket, az olvasókat is érdeklik. Részletesen elemezte a szocialista realizmus sajátosságait, az irodalmi hős alakjának megformálásét, hangsúlyozva, hogy ez a hős nem lehet emberfeletti tulajdonságokkal bíró jelenség. Magam is üdvözöltem a kongresszust, méltatva a két írószövetség egyre termékenyebbé váló kapcsolatait. melynek kézzel fogba tó eredménye egymás irodalmainak jobb megismerése. — Egy kémnő. Egy egyszerű kémnő. Azért ügyeit minden szavamra. És ne sírj, te kértél, hogy meséljek. — Nem is sírok. Egyáltalán nem sírok. — Itt vagyok melletted. Veled vagyok. — Nem sírok. — Erzsébet még mindig szipog. — Itt alszunk? — Igen. — Miért? Otthon sokkal jobb lenne ... — De a főnök eltűnt. Ha szüksége van ram, itt megtalál. Tudnia kell, hogy mindig számíthat vám. Még mindig nem bízik meg bennem teljesen. — De miért? — Mert én vittem neki a hírt; hogy az MGB megmozdult — M'i az az MGB? — Semmi... egy ügynökség. Egy vállalat. — És mit termelnek? — Semmit. Híreket. — Te, Dán. Te is híreket termelsz? — Nem. Én csak Jón— »efc «ailek. Ünneplőbe öltözött közönség töltötte meg hétfőn este a kaposvári Latinca Művelődési Központ színháztermét a KPVDSZ kulturális napok nyitóünnepélyén. Huszadik atteala rimái rendezi meg a kereskedelmi, pénzügyi, ven- dégiátóipari és a SZOT-üdül- tetés területén dolgozók szakszervezete ezt a kulturális programot, mely kezdetben csupán néhány nap volt, ma már azonban egy hónapig tart. A megnyitón dr. Baros Gáborné, a KPVDSZ- közpomt kultúr- és sportosz- tályának vezetóhelyettese mondott beszédet. Megemlékezett a szaikszeivezet nyolcvan évvel ezelőtti alakulásáról. s az évforduló kapcsán fölelevenitette az elmúlt időszak tevékenységiét. a szakszervezeti mozgalom harcosa inak életét. Beszélt arról is. hogy ez a mozgalom ma már nem kampányszerű.'Ezt. jól példázza az amatőr művészeti csoportok nagy szánna, az évenkénti anyanyelvi, műveltségi 'vetélkedők népszerűsége. Köszöntő szavai után három dolgozó — Bándi Margit, Dévai Zoltán és Temesi Lajos — emléklapot kapott húszéves kultű rmunk á jáért. Az ünnepi műsor összeállítására a Balatonmária-für- dő és Vidéke Áfész vállalkozott. Kétórás programiban bemutatta a fenntartásában működő amatőr művészeti csoportokat. A Balatonfce- resztúri Általános Iskola út- törő-fúvószienekara már délután nagy sikert aratott a Latinca ’téren, ahol térzenét adott. Az együttes a marcali zeneiskola növendékeiből — És hogyan? — Hát az előbb mondtam... vittem neki egy hírt, hogy megmozdult az MGB. — És kitől tudtad meg? — Senkitől, csak láttam, hogy Lilian túl sokat mászkál a Génbank körül. — Én is láttam gyakran egy vöröshajú, fólia-kabátos nőt a Génbankban. Beszélt Fox-mannal is, valószínűleg. Legalább is járt az irodájában. — Ez igaz? — Igaz. Láttam. — Hát akkor, aludjunk. Lehet, hogy minden elveszett. 62. Mária és József mocorognak a székükben. — Késő van, professzor úr... Elmegyünk haza. — Maradhatnak még, kedves Mária. Olyan j<j magukkal beszélgetni. — Nem, megyünk. Öltözz, Mária, öltözz kedvesem. — Hát, erővel senkit sem tartóztathatok. Majd Márk hazaviszi magukat. T-udják, a pi lóta ... 0 oly tatjuk.) alakult; játékukat a közönség vastapssal köszönte meg. Esti fellépésűik után sem vonultak le a színpadról, közreműködőként a balatonkereszrtúri úttörőze- nekarnaik — mely országos kiváló minősítéssel büszkélkedhet — zenéltek. Keresz- túron nemcsalk a gyerekek szeretnek énekelni. Tengerdi Győző felnőttekből szervezett női énekkart, így az általános iskolából kikerülő lányok is folytathatják a dalolást. Három számuk közül Olsvai Imre kórusműve megérdemelt sikert aratott. A balatonszentgyörgyi citera zenekar népdalokból állított össze egy csokorra valót, s hogy községükben a láng is kedvelt műfaj, azt az ezüstérmes Kis-Balaton táncegyüttes bizonyította. Pattogó körcsárdésit, mókás kalaEl&ő megyei küldőt tg)'ülését tartotta tegnap Kaposváron a Vakok és Gyengénlá- tók Országos Szövetségének megyei szervezete. A nemrégiben alakult kaposvári körzeti csoporttal ugyanis az ország megyéi közt harma- difiként teljessé lett az 1600 somogyi vak ember érdek- képviseleti szervezete. A hozzászólások közt ezúttal is hangzottak el apróbb sérelmek, melyek önmagukban talán jogosak, mégsem jók egyébre, minthogy tápláljak a látók világában máig is meglevő előítéletet: sajnálni kell a vak embereket. Pedig hát a vakok helyzetében az elmúlt tíz évben történt legfontosabb változás épp az, hogy — a még meglevő gondok ellenére — nem szorulnak »könnyes adományokra«, hogy sorsukat maguk irányíthatják. Nincs ma a megyében vak ember, aki, ha képes és akar. ne tanulhatna, dolgozhatna. Minden évben tanfolyamok sorát szervezik számukra, s megyei szövetségük csupán az utóbbi egy-két évben félszáznál több sorstársukat állította munkába. Néhány évvel ezelőtt a megyei szervezet elnökének éves beszámolója jórészt a »kijárt« kedvezmények és támogatások felsorolásából állt. Ma már senkit sem fenyeget a nyomor, annál inkább a magány'. Megváltozott a gondok minősége, s ezzel együtt a megyei szervezet feladata is. A titkári beszámolónak és a hozzászólásokI nak is visszatérő mottója volt: összehozni, együtt tartani az embereket, közös erővel Lerombolni « tajtuilat pos táncot, valamint szép nyírségi és somogyi táncmo- tívumekat , mutatott be. A samogysámsoni népdalkor, a vörsi pávakör és a szöcsény- pusztai assaonykórus szép somogyi dalokkal szórakoztatta a közönséget. Érdekes, hangulatos műsorral mutatkozott be a balatonberényi Kopzos-Pödrős együttes : a balatoni halászok népszokásait, dáliáit elevenítette föl. Szép élménnyel mehettek haza a huszadik KPVDSZ kulturális napok megnyitójának résztvevői. A szereplőknek sikert és sok tapsot, a közönségnek egy kellemes estét nyújtott a két és fél órás műsor, mely méltó nyitánya volt az egyhónapos rendezvénysorozatnak. és önsajnálat gátjait. A csökkentértékűség örökös fölemlegetése ugyanis csupán ön fel mentés a cselekvés alól. A beilleszkedés, az élet teljessé tételének lehetősege mindanhyiuk számára adott. Az országos szövetség beszámolójából egy tél mondatot különösen fontosnak és etgondolkodtatón afc tartottam. Mint elhangzott, sajátos készségfejlesztő játékokat dolgoznak ki vak gyerekek számára. Önmagában is sokat, elmond a vákügy mai helyzetéről, hogy az országos érdekképviseleti szerv f igyelme immár ilyen »apróságokra« is kiterjedhet. Jóllehet nem kevesebbtől van szó, mint arról, hogy az új nemzedéket már eleve azzal a meggyőződéssel kívánják fölnevelni, hogy a vakság '<-ne'm tragikus betegség«, csupán sajátos állapot, melyhez lehet és kell alkalmazkodni, amelyen fölül lehet emelkedni. Ugyanerről nem könnyű meggyőzni a tagság túlnyomó részét alkotó idősebbeket. Márpedig erre vállalkoznak naponként a megyei szervezet aktívái. Sorra látogatják sorstársaikat. »kísérő szolgálatot« szerveznek, eljárnak ügyes-bajos dolgaikban. Az egyes körzeti csoportok mindent megtesz- atek, hogy tagjaikat bevonják a közösségi életbe. Sikeres klubestek, közös »könyv- hallgatások«, kirándulások sora bizonyítja: a magány nem szükségszerű velejárója a vakságnak. B. F SOMOGYI NÉPLAP A béke, bolygónk reménye GARAI GÁBOR NYILATKOZATA Apáti Miklós A fekete gén titka kei az életed. Az is, amit nélkülem töltöttél el. — Hát, lia any- nyira akarod . . Volt egy csodálatos nő az életemben .., Látod, milyen ostobán hangzik . .. Hagyjuk az egészet a fenébe. — De kérlek, már úgyis bele- kezdtél... Mondd végig .... — Ugyan . i . Hogy képzeled? Tudod, mi volt az a nő? — Nem. I. E Játékok vak gyerekeknek A sötétség legyőzhető
