Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
Bencze József Múzeum, te csodás világ ffCakats Gyulának ajánlomJ Múzeum, te csodás világ, műhelyt' a múlt szívének, szűk folyosón félve járok, felrévednek régi évek. Történelem, élő képzet feiziháló nemzedékek írott könyvek kusza szaván a halászok hólót kötnek, szürke szűrbe szívem tavain. Faragottan feszelegnek furulyák a víg dalokkal, s kalandoznák rómeszmélve elfelejtett vén halottak. Távoli kor, úgy dalollak, a madarak ajka fölég, s a néma múlt meredélyén csatangol egy kocsikerék. Verbőczy Antal Sanzon békeidőre Valahol valaki álmodik engem reménye rojtozott zászlaját lengem valahol valaki álmodik engem lobogom életét vadrózsán, renden valahol valaki y álmodik engem zubog a fény jám jövő-emlékül valahol valaki rámébred végül Szüret előtt a Tatay-portán A Meglepetéseim könyvét 1975. június 1-én dedikálta Győrött, egy könyv ünnepély után. Ott volt Féja Géza is — beszédében Bornemissza Pétert idézte —, eljött Pozsonyból Duba Gyula és 0.sanda Sándor-, s a Virágos katona, Gion Nándor Újvidékről. Taitay Sándor később jó ideig állita a Kinizsivel, a Puskák és galambokkal fölszerelkezett gyermekek rohamát, akiket aláírásán kívül egy-egy nagybácsi« mosollyal is megajándékozott. Ki hinné, hogy élete első emléke a rémületé, gondoltára, amikor letettem eléje a Meglepetéseim könyvét. Engem egyébként Ferenc nagybátyáimra emlékeztetett (négy anyai nagybátyám közül születés szerint ő volt a második), aki gyerekkorom nyarain a legtöbb csukát fogta a Rábcán, s horgász- kacatai között néhány jó hírű egyetem diplomája is hevert. Vele történt valamikor az ötvenes évek elején, hogy egy napon megállt a falunk főutcáján, s rémülten látta, hogy a házak inogva megindulnak feléje, s az árok fölosavarodik a villanypóznára. Valószínű, tériszonyom van, futott át rajta, majd ügigyel, bajjal, nagy félelemben hazabotorkált. Bebújt a házába, a könyvei és a hé- zinyulai közé, s csak olyankor érezte igazán jól magát, ha eső dobolt az ablakán ... Szóval rá gondoltam (orvos öccsétől kapott zakóban fele üidt a koporsójában), amikor Taitay a Meglepetéseim könyvét dedikálta. Bár tudtam» 'hogy ő éppen az a fajta ember, altit nem egykön.y- nyen keríthetnének be, ejthetnének tőrbe holmi iszonyok. Ö a házat együtt látja a fundamentumával. A szépen meszelt fal nem rejtheti el szeme elől a rossz minőségű téglákat, s a friss piros cserép, a tető megbízhatatlan alkotóelemei t... Tudtam,, amit tudtam... Nemcsak az írásaiból, hanem ' tördemdei sógorom elbeszéléseiből is, aki gyerekkorában nem egyszer látta Ta- íay Sándort, amint bort, elemózsiát szolgált föl a Rodostó turistaház vendégeinek, ö mondta azt is, hogy a hegy legszebb lányát, vette feleségül, s ez nagy merészség volt, hiszen, a hegyi férfiak a gyilkosságtól sem riadtak vissza, ha vetélytárs akadt útjukba. Éppen, a felesége, pontosabban, az anyósa révén került a »Rodostóba«, ahol tíz évig gondoskodott a vendégekről. Miután átvészelte Budapest ostromát, miután Füst Milánt, atyai barátját föltámogatta a Rádió épületének emeleti termébe, ahol a Magyar írók Szövetsége tartotta (nélküle) alakuló ülését, vissza — immár haza — utazott Badacsonyba. »Jó lesz nékem meghúzódni ott a sziklák tövén, mondtam, mert akkor már látszottak a Badacsony bazalt orgonái« írja a Lyuk a tetőn című művében. Ettől kezdve nap nap után meg- másata. a hegyet. Jókora csomagokat cipelt föl a turistaházhoz. hogy Marikának legyen miből főznie a vendégeknek. Meg kellett tanulnia — nem esett nehezére —, hogy hol lehet borért kukoricát kapni, s . kukoricáért deszkáit, deszkáért borjút; jártasságot szerzett a feketevágásban, tudta, kitől lehet halat vásárolni Fonyódon, s hogy Szentpáli Jani bácsi csónakjával lehetőleg hold- talan éjjel kell átúsztatni á Balatonon a Somogybán beszerzett nyersanyagot, »Már az is törvénytelen — emlékszik ezekre az időkre a már idézett könyvben —, hogy az ember a borospincében nyúzza meg a borjút, sőt még az is törvényellenes, ha sárgarépát tárolunk a homokban, az ászokfák között. Minden ember örökös bűnben élt.«■ Eközben, gondolom, sokszor és fájó szívvel gondolt szülőfaluja, Bakony- tamiáisd szorgalmas népére, a hajdani disznófalfcákra, hízott ökrökre : »huszonöt mázsás hízottökör párban, nem volt ritkaság az istállókban.« Talán lelki szemei előtt föl- föl tárultak az üres. hideg istállók, kamrák, pajták.. Az akkori Tatay ról a Mester is sokat mesélhetne — állok meg Eg>ry József nemrég leleplezett szobra mellett, a badacsonyi hajóállomáson. A magas; szikár alak fazékon van, összehúzott vállal, mezítláb áll a parton, s evilági dolgokkal mór mit sem törődve fürkészi a végtelent, Nekem azért eszembe jut az az átmeneti kabát — Eg.ry nemszeretem-ruhadarabja —, amiért a felesége (a Vízkeletiek révén rokona volt a Kisfaludyaknak.) Ismeretterjesztő fülszövegek A legenda szerint Brah- má, az ind mitológia jóistene a „semmiből” teremtette a nőt. Miután megalkotta a férfit, semmije sem maradt Ezért a méh zümmögését és a galamb turbé- kolását, a napfény csöndjét, a felhő mélabúját és a szél szeszélyességét, a nyúl félénkségét és a páva hiúságát, a virág törékenységét és a gyémánt keménységét, a méz édességét ■ és a tigris kegyetlenségét, a tűz forróságát és a hó hidegségét, a szarka fecsegését, a daru képmutatását és a gólya hűségét ötvözte asszonnyá. Gyakorló férjként — 'több évtizedes tapasztalat alapján -f- a szél szeszélyességét. a szarka fecsegését meg a gyémánt keménységét aláírom, de a nyúl félénkségét kétségbevonom. Az emelkedő válási statisztika pedig azt bizonyítja: a gólya hűségével — vigyázat: költöző, vándorló madár! — itt-ott bajok vannak ... O. Nagy Gábor „Mi fán terem.” című kötetéből való az alábbi idézet: „A legismertebb babonák közé tartozik, hogy kártyán elsőnek nyert vagy a vásárban először kapott pénzt megköpködik, és azt mondják: Apád, anyád ide jöjjön!” Napjainkban kiszélesedett e mondás jelentéstartalma. Egyre többször pedagógusok, jogászok, rendőrök mondják csavargó életmódot folytató és' veszélyeztetett körülmények között élő vagy elhagyott gyerekeknek. A rómaiaknál az olykor több évtizedes katonai szolgálat során a tisztek és a legénységi állományú katonák megszokták a . hosszú gyaloglásokat. Hadrianus utazásai közben katonai tábort keresett föl, a menetelő légionáriusokhoz csatlakozott, és teljes fegyverzetben. napi húsz mérföldet gyalogolt. Lelki szemeimmel már látom az Amerikai Egyesült Államok hadügyminiszterét. amint Európa országútjain — Lisszabontól Ankaráig — napi húsz mérföldet gyalogol, h.og-y meglátogassa a kontinensre telepített amerikai támaszpontokat. S amelyikhez nyugdíjba vonulásáig nem jut el, azt fölszámolják . .. Állítom, hogy ezzel a módszerrel gyorsabban megoldódna a leszerelés. Végh Antal írja 1976-ban megjelent Északi utakon című kötetében: „Stockholmban mondják, hogy nálunk, itthon a reklám és az árupropaganda egyenlő a nullával. De nem lesz egyenlő a nullával sokáig. mert állítólag az illetékesek már tárgyalnak egy svéd reklámirodával, hogy nálunk is szervezzék meg a korszerű reklámmunkát. Ha ebből viszont itt is az lesz, hogy a reklám miatt 20—40 százalékkal kerül az áru többe, akkor megette a fene ...” Nem tudom, megérkeztek-e már a svéd reklám- szakemberek, de ami az egyes árucikkek 20—40 százalékos áremelkedését illeti, azzal már egyenesben vagyunk. Kiss György Mihály többféle élelmiszert szeretett volna kapni. Kihez fordultoa- tott segítségért, az üzlet lebonyolításához?! Tatay Sándor kenyérlisztet vásárolt a kabátért, a lisztet pedig kolbászra, sonkára, krumplira cserélte, s mindezt saját tá- kolmányú szánján csúsztatta le a hegyről. 1945 decembere. . . »Szép napos, de hideg időben indultunk. A hó már jól összeállt és kifényesedett ... A Kisfaludy úton olyan jó szánkópálya kínálkozott, hogy fogtam magam, felültem a krumpliszsákra. Félútig ment ez, ott kicsit túlságosan megindult, aztán egy zökkenő, s szánkóm darabjaira hullott, csúszott jobbra, balra a rakomány.« Most úgy tetszik, emlékszem arra a decemberre. Talán életem leghosszabb decembere volt, tűnődöm, eltartott vagy háiom—négy hónapig. Hatéves korom tele, az első apa nélküli telem tele volt sziántalpnyommal, csigaszeggel. ezüstpatkóva! ... Október. Napfényes. de szeles délután. A szőlős hegyoldalban puttonyosok járnak. Seregélyriasztó durrogás, mustszag, s szünetelőket ijesztő nagy szürke folt a Bormúzeum fölött. Már mesisziről látni a piros cserepes házat. Mi vonz oda? Mit várok Tatay Sándor meghitt vagy meghittnek vélt közegétől? Talán hogy megóvjon nagybátyám immár énrám leselkedő iszonyaitól ? Vagy egyszerűen csak kíváncsi vagyok, milyen termés várható az idén a gyöngyén gondozott 800 négyszögölön. Vagy seregnyi megíogalrniazhata'ttajn kérdésre szeretnék ott választ kapni? Valószínű, hogy csupán élőszóban, alkarom hallani a Lyuk a tetőn folytatását. Vagy azt. ami a könyvből kimaradt. Például, hogy sikerült-e jó kezekbe adni a magányos öregasszony (Taitay Sándor anyósa) után maradt házat Badar- csony-Lábdi oldalában. Az író megnyugtat. A házat a felesége unokaöccse vette birtokba. Tatarozta, az épületet műveli a szőlőt. Az ablakunk a Balatonira néz, látni a túlsó partot. Tatay Sándor odébb tolja az írógépet, a kéziratlapokat, bort és házákolbászt tesz az asztalra. Hoz paradicsomot, paprikát is. Az első koccintáskor eszíembe jutnak a badacsonyi bonról szóló mondatai: »Idegent nem is nagyon merünk megkínálni, mert elhúzzák a szájukat, miért nem tudjuk mi előállítani azokat az édes, zamatos szürkebarátokat, ami előkerül palackokban az ország korszerű üzemeiből...« (Ami a »szájelhúzást« illeti: báj- mindig ilyen nedűvel telnék poharam!) A borról a szőlőre, a szőlőről a hegyre a hegyről a hegyiekre terelődik a beszélgetés. Tatay Sándort a »ben- szülöttek« apraja-nagyja ismeri és becsüli. Ki a könyvéért, ki barátkozó természetéért, ki a szőlőművelésben és általában a hegyi életben való jártasságáért. Egyszer mégis perbe fogták, mégpedig egyik novellája miatt. Ki kapós szép lány szerepelt benne, s valamelyik helybeli asszony úgy vélte,. róla mintázta, az író. »Kártérítést« követelt.. Tatay Sándor mosolyogva emlékezik az esetre. — Az itteni járásbíró áttette az ügyet Budapestre, mondván: ott jelent meg a könyv, ott történt a sértés. Egész sereg ember utazott föl a tárgyalásra, A bíró megkérdezte az asszonyt, hogy miről ismer magára a novellában. Arról, felelte, hogy Tatay úr a. falu legszebb lányáról irt. Akkoriban pedig, amikor ezek a dolgok történtek, mindenki tudja, én voltam a falu legszebb lánya. No-, és mit tart sérelmesnek? Azt, hogy az a lány... vagyishogy én a Kalmár Péterrel ezt meg azt csináltuk az árokban. Hiszen a Kalmár Péter neve sem szerepéi?! Mégis mindenki tudja, hogy az a legény Kalmár Péter volt, arősködött az’ asszony, mert a Tatay , úr azt is megírta róla, hogy kilenc évet ült börtönben gyilkosságért. Bejött a koronatanú, Kalmár Péter. Megkérdezték tőle, maigára ismer-e a novellában. Azt felelte, nem ismer magára, mert azt a kilenc évet 6 nem tartja jellemzőnek. A történet idejében elég sok gyilkosság esett a hegyben, s általában kilenc évet kellett ülni érte. magyarázta. A bíró erre azt kérdezte, hogy olvas-ta-e az elbeszélést. Igen, olvastam, felelte. A börtönben ugyanis megszoktam, hogy olvasással is el lehet tölteni az időt. Ha nem kerülök börtönbe, sohasem olvasom él azt az írást. De elmondhatom, ha a Tatay úr könyvét előbb olvashatom, nem követem el azt a gyilkosságot, így végződött a per. Eszembe jut első — még diákköri — Tatay-élményem : a Ház a sziklák alatt. Kemény írás volt, film is készült belőle. Vajon a filmet hogyan fogadták a hegyiek? — A hegy nem emelt kifogást — mondja az író. — Mások annál szívósabban küzdöttek ellene. Ez a novellám még a negyvenes években jelent meg, Várko- nyi Nándor pécsi folyóiratában, a Sorsunkban. Makk Károly elolvasta, megtetszett neki. Egy évig dolgoztam a forgatákönyvön. Makk Károly és Bacsó I*éter (ő volt a dramaturg), amit csak lehetett, azt kifacsarták belőlem. Fiatalok voltak, lelkesek. Akkor berzenkedtem, mit nyúznák annyit, de végül örültem, hogy jó film lett belőle. Mégis a Ház a sziklák alatt vette el a kedvem a filmírástól. Amikor a sajtóbemutatója volt, mindenki elragadtatva gratulált. A kritikák viszont levágták. Pesszimistának nevezték, bemutatásra sem javasolták. Erre elvitték külföldre eladni. A velencei f i lmf észt i vál kereske delmi bemutatóján vetítették, s ott figyelt fel rá a San Fran- ciscói-i fesztivál titkára. Elkérte és bemutatta San Franciscóban. Megnyerte a nagydíjat. Ráadásul Görbe János a legjobb férfi szereplőnek bizonyult, én pedig a legjobb forgatókönyv írónak járó díjat nyertem el. Itthon erre azt kezdték rebesgetni, hogy azért tetszik a film Nyugaton, mert Magyarországot rossz fényben mutatja. Jött egy szovjet film- küldöttség. megnézték es rendkívül tetszett nekik. Kd- vitték Moszkvába, és bemutatták. Ezután jutott el a hazai mozikba. Egyébként ez a magyar film nyert először díjait Nyugaton, és én voltam az első forgatókönyvíró, aki nem kapott prémiumot. Makk Károly ezt nagyon nehezményezte, s verte az asztal t. Erre összehívtak egy értekezletet, ahol a film alkotóit szembesítették a kritikusokkal. írókat is meghívtak. Eljött Földeák János, Jankoivich Ferenc, Mesterházi Lajos, Lengyel József és mások is. Érdekes találkozó volt. Mindenki .mondott valamit. Főként azt hangoztatták ismét, hogy a film pesszimista, és rossz fényt vet, a magyar parasztra. A kritikusok között akadt, aki úgy vélekedett, kár volt bemutatni, sőt felelősségre kell vonni azt, aki kivitte Nyugatra. Még az is elhangzott, hogy a műből érződik az írói antihumanizmus. Erre én bátorkodtam megjegyezni, hogy ez azért túlzás, mert ha én antihumánus ember vagyok, akkor mit keresek az irodalom házatá- ján . .. Jankovich Ferenc szelídítette a dolgot, mondván : az antihumanizmus nem illő kifejezés, inkább az a probléma, hogy nincs benne (mármint a filmben) katarzis. Erre a következő felszólalók a pesszimista szót elhagyták, helyette a katarzis került a mondatokba. Végül fölállít Lengyel József, aki mellesleg fi-lmszakembsr is volt, s azzal kezdte, hogy rendkívül csodálkozik ezen a beszélgetésen. Azt mondta, először is adják meg a legmagasabb prémiumot a ren- dezőnek, az írónak, hiszen a film nagydíjat. kapott, dicsőséget 'szerzett, s utána vitassák meg az alkotást eszmei, művészei szempontból. Tatay arcán szőlőérlelő októberi fény... — Tulajdoniképpen, szerencsés ember vagyok — folytatja. — Valahogy mindig meg tudtam keresni a kenyeremet, és sose kényszerültem arra, hogy anyag: szükségből mást írjak, mint amihez kedvem volt. Pedig sohasem volt úgynevezett állásom, világéletemben szabadúszó voltam. Elképesztően lehetetlen vállalkozásnak tetszhetett például az ötkötetes Simeon család. Hiszen akikor mindenki arról beszélt, cikkezett, hogy az úgynevezett nagyregénynek leáldozott a napja. Az elnyújtott regénynek szerintem , sincs jövője __De ha öt köt etre terjed az ember mondanivalója, miért tartóztatná magát? Egyébként a Simeon család fejezetei szerintem novellaként is megállnák helyüket. Tíz évig tartó munka volt, minden oldalért megküzdöttem. Persze közben mást is csináltam. Például írtam ifjúsági regényeket. A Kinizsit és a Puskák és galambokat újra és újra kiadták, a kettőt összesen már több mint egymillió példányban. Nemrég mondtam ezt egy franciénak, aki alig lakar- ta elhinni, hogy Magyarországon ilyesmi létezik. Egyébként nehezen és lassan írók. Ha egy-egy novellánál úgy érzem, tudok még rajta csavarni, nem sajnálom tőle a két—három .hónapi érlelést. Nincs lelkifurdalásom. Mást csinálok olyankor. Van mindig valami tennivaló a ház körül. Az író nagyszülei: Tatay Sámuel (Jókai, Petőfi pápai diáktársa) és a 48-as eszmékért. haláláig csatázó alsóbü- fci Sziedenics Róza portréja alatt üldögélve belémmar, hogy hamarosan mennem kell. Az utolsó hajó 17 óra tíz perckor indul, s a túlsó parton várnak az írás hétköznapjai. Jó lenne lekésni a hajót... Keresni egy kis házat itt a közelben, s megtanulni a szőlőművelést, a borkezelés t... Talán még nem lenne késő... Szapudi András SOMOGYI NÉPLAP
