Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-03 / 232. szám

* MUNKAPADTÓL A VEZÉRIGAZGATÓIG felszippantott jogkörök A vállalati belső mechanizmus tartalékai A vállalatok belső szervezeti rendszerének korszerűsítése ál- tás köröket, a döntési lehető- landó folyamat. Amikor a tartalékok feltárásáról beszélünk, nem szabad kihagyni a belső mechanizmust sem: a korszerű szervezet biztosítja csak a gyors és megalapozott döntést, a rugalmas al­kalmazkodás lehetőségét a változó körülményekhez. A módszerek azonban vállalatonként változnak. Cikksorozatunkban e korszerű­sítés tapasztalatairól és lehetőségeiről lesz szó. A három részből álló sorozattal az is célunk, hogy vitára serkentsünk. Az írások után várjuk az olvasók véleményét, s szívesen adunk helyet min­den észrevételnek, javaslatnak, módszernek. Az érdeklődés felkeltése Elgondolkoztató folyamat zajlott le az utóbbi tíz év­ben a hazai ipargazdaság­ban: míg a vállalatok önál­lósága kiterjedtebbé, erőtel­jesebbé vált, a vállalatokon belüli munka irányítása, sza­bályozása általában — de viszonylagosan mindenképp — merevebb, kötöttebb lett. A gazdaságirányítás korsze­rűsítése — mondják a szak­emberek — tiz évvel ezelőtt megállt a gyárak kapujában, s a legtöbb vállalatnál azó­ta sem ' kapott »belépő cé­dulát«. A helyzet — kissé egysze­rűbben fogalmazva — úgy is jellemezhető, hogy mi­közben a népgazdaság sza­bályozásában a közvetett, a helyi önállóságot, felelősséget növelő, a helyi találékony­ságnak egyre nagyobb teret nyújtó módszerei kerültek túlsúlyba, addig a vállala­toknál fennmaradt, sőt: több szempontból felerősödött a »tervutasításos«, a szigorúan részletes előírásokra támasz­kodó, mindent szabályozni igyekvő, keretek közé szorí­tó, túlszabályozott (túlbizto­sított?) irányítás. A vállalati belső irányítá­si rendszer megmerevedését az utóbbi tíz évben bekövet­kezett újabb vállalati össze­vonások sora is segítette. A trösztök, a több telephelyes vállalatok létrejötte ugyanis óhatatlanul előidézte a gyá­rak irányításának centrali­zálását, az adminisztratív szabályozási módszerek elő­térbe kerülését. A korábban külön gazdálkodó, önálló gyárak összekapcsolása után ugyanis kézenfekvőnek lát­szott, hogy e gyárak eggyé forrasztását (az esetleges el­különülni vágyásuk féken- tartását) a vezetés centrali­zációja szolgálja a legjobban. Igaz, nem is volt más min­ta az összevonásokkal létre­hozott nagy gazdasági egysé­gek megnyugtató (egyszemé­lyi, felelős vezérigazgatói) irányítására. Föl sem merült, hogy a trösztök, nagyválla­latok irányításának centra­lizált formája gondokat okozhat a hatékonyság ala­kulásában. hiszen egy önál­lóan. dolgozó nagyvállalat belső mechanizmusának fon­tosságát, a vállalati ered­ményre gyakorolt hatásának mértékét a szocialista vál­lalati irányításban korábban (alacsonj'abb fejlettségi szin­ten) semmisem jelezte. Ko­rábban nem is a vállalati eredmény alakulása volt az elsődleges szempont egy vál­lalat működésének belső sza­bályozásában, hiszen, ha az eredmény rosszul alakult, vagy a beruházási kereteket t úllépték, a költségvetés úgyis segített A vállalatok belső intézményrendszerének kiépülésében sokkal inkább a rend, a fegyelem, az el- * lenőrzés szilárdsága, illetve a sok telephelyes vállalat szervezeti, ügyrendi össze­kovácsolása. kapott hang­súlyt. Azt is mondhatnánk, hogy nem a termelés szem­pontjai voltaik égetőeik, ha­nem — tisztelet az egy-két kivételnek, amelyekről még szót ejtünk — a morálisak. A népgazdasági szabályo­zok egyre inkább a vállala­tok rugalmasságát szorgal­mazták, sokfelé a vállalatok vezetői is készek már a ru­galmasság növelésére, csak­hogy a gyors tempóváltás­hoz — a gazdálkodási szem­lélet váltásához — a korábbi tempóhoz idomult vállalati belső irányítás »fogaskere­kei«, »áttételei-« változtatá­sok nélkül már nem alkal­masak. Persze érmék hatásét a vállalatok eredményességére számszerűen nehéz kimutat­ni. Ha a hazai gazdaságban egyetlen a&azaton beül azonos célú és technológiájú vállalatok körében többféle belső mechanizmus létezne, akkor az eredmények össze­vetésével az eltérő megoldá­sok rangsorolhatók lennének. A helyzet azonban az, hogy valamennyi ágazatban és még a teljesen eltérő ren­deltetésű, nagyságú, techno­lógiájú vállalatoknál is a belső irányítás felépítése lé­nyegében mindenütt azonos. A jelenleg általában alkal­mazott rendszer alapjában véve csak abban, különb özik a két évtizeddel ezelőttitől, hogy a végrehajtás és az irányítás csúcsa közé több lépcső épült be. Nem ritka, hogy a munkapad és a ve­zérigazgató közé 10—12 szint ékelődik. A tröszt (vagy nagyvállalat) központja ál­talában négy vezetési szintet foglal magában. Az első szinten a vezérigazgató, a másodikon a helyettesei, a harmadikon a főosztályok, a negyediken az osztályok he­lyezkednek eL ' Ez a felállás a tagvállala­toknál, gyáregységeknél is: igazgató, igazgatóhelyettesek (vagy főmérnök, főkönyvelő), azután főosztályok, osztályok, ezután következik — kilen­cedik szintként — az üzem­vezetők lépcsője, majd a mú- helyvezetőségek, azután a mű- és csoportvezetők szint­je. 10—15 évvel ezelőtt még általában csak 4-5 szintből állt a vállalati irányítási pi­ramis: igazgató, főmérnök és főkönyvelő, osztályok (a fő­osztály igen ritka volt), üzemvezetők, művezetők. 10- 15 év alatt tehát a vállalati belső irányítási szintek szá­ma megkétszereződött. Egy, az adott termelési színvonalhoz viszonyítva túl sok szintből álló szervezet óhatatlanul »felszippantja« az alsóbb lépcsőkről a ha­ségeket, es ez kialakítja azt a fajta döntési mechaniz­must, amelyben az elhatáro­zások túlnyomó részét már nem olt hozzák — függetle­nül azok hatóerejétől —, ahol az információ »előáll«. Tehát a végén mái- abban is »felül« döntenek és nem a műhelyben, hogy például hol álljon az esztergapad, vagy hova kellene egy polc a szerszámoknak. A túl méretezett szervezet gyűjti és gyártja is a jogkö­röket, hiszen működnie kell. Noha — s ez a szakiroda- lomban már közhelyszámiba megy — erre a nagyvállalati irányítási hierarchiára ren­geteg korszerű feladat vár­na: például a tények alapos elemzése, a vállalati straté­gia kialakítása, a vállalatok külső kapcsolatainak koordi­nálása, sőt: például éppen a vállalati belső mechanizmus tökéletesítése is. Ma azonban, különösen er­re az utolsó teendőre még csak elvétve gondodnak. Pél­dául a Taurusnál, a Rába Műveknél, a Medicornál, a Magyar Alumínium Tröszt­nél, a Telefongyárban egy­két éve folyik a (felmérő, tervező) munka a belső mechanizmus korszerűsíté­sére, ezeknél a vállalatoknál égy-egy kisebb intézkedésre is sor került, ám mindez még távolról sem jelenti azt, hogy a vállalatok többségé­nél valóban komoly elhatá­rozás létezne a belső mecha­nizmus reformjára, és ahol próbálkoznak is — az emlí­tett helyekkel együtt —, a munka ott sem halad előre a már rég szükséges gyorsa­sággal. (Legújabban, egyes helyeken az adminisztratív létszám egy részének átcso­portosítása ' a termelőmun­kába sokkal inkább a mun­kaerőhiányt igyekszik ellen­súlyozni, s '-nem a vállalati intézményrendszer átalakí­tásának kezdetét jelzi.) Mindebből pedig sok vesz­teség adódik. Gerencsér Ferenc (Következik: A felaprózott felelősség) J ó két és fél órája be­szélgettünk már a lengyeltóti pártbi­zottságon a fiatalok világné­zetéről, politikai magatartá­sáról, az ifjúság és a moz­galom kapcsolatáról., a KISZ nevelő munkájáról, párttag­gá felkészítő tevékenységé­ről. amikor szót kaptak az érdekeltek is. Azoknak a képviselői, akikről az esz­mecsere folyt. (Addig ugyan­is az idősebb korosztályhoz tartozó, nagy politikai ta­pasztalául párttitkárok fej­tették ki véleményüket ar­ról, hogyan viselkedik a fia­talság, milyen tényezők ala­kítják gondolkodását, ma­gatartását.) Egyikük — Krastenics Zoltán, a szólös- györöki tsz KlSZ-szervezeté- nek titkára — rövidre fogott két megjegyzésével olyan ta­pasztalatokra, jelenségekre irányította a figyelmet, me­lyekről addig nem esett szó. A felszólaló egyébként párttag, lelkes, bizakodó fia­talember, aki figyelemre méltó eredményekkel irá­nyítja társait. Mindössze ikét dolgot em­lített, mint a fiatalok párt­taggá nevelésének akadályo­zó tényezőit. Mindkettő ér­demes a figyelemre. Az egyik: — Sokat töprengek azon, vajon a párton kívüli fiata­lok tudják-e, milyen sokré­tű tevékenység folyik a pártszervezetekben ? Saj át korábbi tapasztalatom és a társaim véleménye alapján non tudok erre kedvező vá­laszt adni. Pedig ez nagyon fontos feltétel. Mert hogyan lehet vonzó azok számára a pártélet, akiknek csak sejté­seik, jobb esetben részérte- süléseík vannak árról: miről tárgyalnak, hogyan, dönte­nek, miként irányítanak ' a munkahely, a terület kommu­nistái. Igaz, a KISZ-titkárt, ha nem is párttag, eseten­ként meghívják, a. gyűlések­re, illetve az azzal megbí­zott párttagök elmondják, ami a KISZ-re vonatkozák: De az egész mozgalom misz­tikus homályban marad. Ennek megfelelően a köve­telmények sem világosak az érdeklődő, aktív KISZ-tagak előtt. A másik: — Nem bíznak annyit iánk az idősebbek, amennyit erőnk * szerint el tudnánk végezni. Sumrnás vélemények, és ha van is bennük kevésbé általánosítható, nem min­denütt. fellelhető elem, alig­ha lehet „lesöpörni őket az asztalról”. Mindenekelőtt el kell is­mernünk, hogy nem csupán saját tapasztalatát mondta el a KISZ-titkár. hanem a fiatalok egy jelentős rétegé­nek véleményét is tolmá­csolta. Ezt azzal is alá tu­dom támasztani, hogy más munkahelyeken dolgozó KISZ-isták is meglepő tájé­kozatlanságot árultak el a helyi pártszervezet tevé­kenységéről, határozatai­ról, nan is beszélve tervei­ről, programjáról, kapcsola­tairól. Találkoztam olyan fiatalasszonnyal, aki a jó pár éve mellette dolgozó csoportvezetőjiéről nem tud­ta megmondani, hogy párt­tag-e vagy sem. Másutt ál­talánosságokat ugyan tudtak mondani a párt szerepéről, de a hatásköri leg illetékes szervezet munkája legföljebb úgy élt bennük, ahogyan az ezzel megbízott párttag is­mertetett valamely, a KISZ- re vonatkozó párthatároza­tot, állásfoglalást. Többen szóvá tették, hogy a legtöbb­ször ez is elmarasztalások­kal zárul — éppen a jelen­levő érdeklődőbbek fejére zúdítva a közömbösség, a passzivitás vádját Azt is tapasztaltam, hogy a párt a fiatalok szemében gyakran egyenlő Laci vagy Pista bá­csival, aki több-kevesebb rendszerességgel megjelenik az összejöveteleiken. E kedvezőtlen jelenségek okait nem lehet egy irányí­tó . testület, különösen nem egy «két vezető figyelmetlen­ségében keresni. A szálak messzebb vezetnek. A párt­élet olyan hiányosságaira mutatnak, melyek azt jel­zik: akaratlanul is figyel­men kívül maradnak a fia­talok életkorból eredő gon­dolkodása, nézete, érdeklő­dése, az ifjúsági mozgalom meglevő vagy kívánt jellem­zői. Mintha a vezetőségek megelégednének egy-egy fe­lelős kijelölésével, vagy az­zal, hogy a KISZ irányítá­sában általában egy-két kommunista közvetlenül is részt vesz. Ezáltal biztosít­va látják a folyamatos tá­jékoztatást olyan kérdések­ről, melyek nem a párt bel­ső ügyei, hanem sokakat érintenek, általános társa­dalompolitikai jellegűek. Pedig az alapszervezetek ha­tása — régi tapasztalat — csak úgy érvényesül a terü­let, a munkahely társadalmi, gazdasági folyamataiban, ha mennél szélesebb rétegekhez jutnak el frissen, érthetően, meggyőzően mindazok a kérdéseik, melyekről a kom­munisták valamely fórumán szó esett., melyekről a tag­gyűlés vagy a vezetőség dön­tött. És mivel a somogyi ter­melőüzemekben a fiatalok számottevő arányban van­nak, ez a téma mindenek­előtt őket érinti. Nem a tájékoztató gyűlé­sek, megbeszélések számá­nak szaporításában látom a megoldás útját. Inkább azt tartom célravezetőnek, ha a párttagok elsősorban a ma­guk környezetében, munka­társaik körében fejtenének ki az eddigiekéi hatásosabb felvilágosító, meggyőző te­vékenységet. Nem szervezett keretek között, hivatalos hangnemben, hanem közvet­len szavakkal, ellenvéle­ményt, vitát is szívesen fo­gadva. Mindenekelőtt a fia­talok körében lenne szükség a folyamatos és őszinte poli­tizálásra. Ehhez az időseb­beknek alaposabban és ár­nyaltabban ismerniük kelle­ne az ifjúság felfogását, gondolkodásmódját — de a közvetlen beszélgetések eh­hez is jó alkalmak lenné­nek. U * gy érzem, a KISZ-tit- kár másik megjegy­zéseié is részben vá­laszt ad a fenti gondo- •latsor. Hiszen ha jobban odafigyelünk a fiatalok tájé­koztatására, közelebb hozzuk őket érzelmileg is a párt­hoz, úgy bizton számítha­tunk arra, hogy nagyobb felelősséggel kérnek részt a mozgalmi munkából. Paál László a vízparton Brigád Ködbe burkolódzik a Drá­va. A vízparton, a Barcsi Városi Tanács Költségvetési Üzemének telepén a kavics­kirakó szerkezetet lakato­sok, hegesztők javítják. Kö­zülük ketten a magasban; a víz fölé nyúlva, biztonsági övvel a szerkezet vasához erősítve, légtornászoknak is becsületére váló. mozdulatok­kal dolgoznak. — Egy kicsit szokatlan volt az ilyen munka, mert korábban mindig a földön állva dolgoztam. Tériszo­nyom ugyan nem volt, de a magasság, alattam a víz, szóval idő kellett, amíg be­lejöttem. Ma már megszo­kottan csinálom. Honvári Béla hegesztő, a héttagú Dráva szocialista brigád vezetője mondta eze­ket, amikor lejött a magas­közösségről, eddigi eredmé­nyeikről, terveikről. Néhány évvel korábban, nem sokkal azután, hogy megalakították a brigádot, találkoztam ve­lük. Akkor még csak szép célokról, elképzelésekről válthattunk szót. — Most már van miről számot adni. .. Helyettesem — Fodor György —, aki egy­úttal a brigádnaplót is veze­ti, alig győzi ezt a feladatot. Eddig még minden évben előreléptünk. Tavalyi mun­kánkkal elnyertük az arany- koszorút, s az idén meg a következő években az a cé­lunk, hogy ezt megőrizzük, majd a vállalat kiváló bri­gádja címet pályázzuk meg. Lakatosok, kovácsok, he­gesztők, festők tevékenyked­nek á brigádban. Alakulás­kor közösen határoztak a Dráva név fölvételében, mert munkájuk nagy része a fo­lyóhoz köti őket. Hajókat, kavicskirákó szerkezeteket, gépeket javítanak. A kis közösség sokoldalú szakem­berekből tevődik össze. — Ez az egyik olyan bri­gád, amelyik á legtöbbet kezdeményez a társadalmi feladatok végzése érdekében, s példát mutat. Ezt tapasz­taltuk a XII. pártkongresz- szust megelőző időszakban, amikor szabad szombaton kommunista műszakot tar­tottunk. Ök indítottak moz­galmat telepünk fejleszté­séért, s ez igen nagyszerű dolog. Kevés a pénzünk, ám igen. nagy szükség van arra, hogy a vízparton sólyateret alakítsunk ki, elkészüljön az új betonüzem. tereprendezé­se és a telep bejáratánál a gépjárműtároló. A Dráva felhívásához csatlakozott mind a tizennégy szocialis­ta brigádunk: összesen 3000 órát ajánlottak föl telepünk fejlesztésére — mondja Vil­lant József párttitkár. November 7-e tiszteletére újabb kommunista műsza­kot szerveznek, s ezen részt vesz a költségvetési üzem­nek mind a háromszáz dol­gozója. Ott lesz a Dráva szo­cialista brigád is, amely er­re az évre 200 óra társadal­mi munkát vállalt, de már 350 óránál tart. Parkosítot­tak, a barcsi iskoláknak, óvodáknak zárakat, kerítése­ket, tornatermi fölszerelése­ket csináltak. Egymásnak is sokat segí­tenek. Otártics Józsefnek vaskaput gyártottak és sze­reltek föl, ö pedig Honvári Bélának meg Fodor György­lik néhány ezer forint, ak­kor a brigád a családtagok­kal közös kirándulásra megy belőle. Most a BNV-re uta­zunk, s a kirándulást össze­kötjük budapesti városné­zéssel — mondja a brigád­vezető. Jártak már a darányi ős­borókásban, együtt a felesé­gekkel, gyerekekkel. Szalon­nát sütöttek, s kellemes hangulatban tértek haza a kirándulásról. Összetartó, jó közösség az aranykoszorús Dráva szocialisla brigád. Igen dicséretes aZ a törek­vésük, hogy összetartó kö­zösséggé akarják kovácsolni családjaikat is. Szalai László SOMOGYI NÉPLAP bői, s beszélgettünk a kk> nek lakásuk kj- festésében segéd­kezett. S ha vala­ki építkezik, vagy beszerezte a téli tüzelőt, mennek és segítenek. Egyik brigád­társuk, a köztisz­teletben álló Ha­rasztiét József, az »Öreg«, lábát tör­te. Meglátogatták a nagyatádi kór­házban, majd az otthonában, s kö­szöntötték őt áp­rilis 4-én, amikor a Munka Érdem­rend ezüst foko­zatával tüntették ki. Együtt örül» tek akkor is, amikor Honvá­ri Béla Ki­váló Munkáért kitüntetést, Zákányi István pedig ki- válójeLvényt kapott. Harasz- tia József alapító munkasőr, ma is tevékenykedik a tes­tületben. Példáját követi a fiatal Pál János, most lett előképzés. A Dráva nevet nemcsak a yízhez kötődő munkájuk miatt választották. Szeretik a folyót, többen is szenve­délyes horgászok. Szomba­ton, vasárnap szabad ide­jükben lejárnak a Dráva holtágára, Kisbókra. A kel­lemes környezetben — ugyancsak társadalmi mun­kában — szépen berendezett házikót építettek, s ez hét­végi pihenésre, brigádtalál- kozóra is alkalmas. — Van egy brigádkasz­szánk, most is van 3800 fo­rintunk. Minden fizetéskor személyenként húsz forintot tevszünk bele, s ha összegyu-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom