Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-23 / 249. szám

MAMORÍTÓ KORTYOK Nagyfára nehéz bejutni Ember!... ez gyönyörű Koltai János és Tímár Béla előadóestje Az aFkahoiiairsLt&t ma már gyógy irtható betegségként ©integetik. Gyakran. szóba kerül, hogy milyen terápia be igazán eredményes, ho­gyan. lehet leggyorsabban rnegsaa bad ífbant káros szen­vedélyétől az alkoholistát. Ha eredménytakarnak elérni — márpedig mindem kezelésnek ez a célja — a kezelés nem éppen könnyű. De aiki egy­szer eljutott odáig, arra már auafc mondhatjuk, majdnem „egyenesbe kerüli”. Csak­hogy odáig hosszú az út. Sölt: nagyon hosszú. Hiszen æ alkoholizmus társadalmi gond, s ezért nemcsak az orvos, hanem több szervezet is foglalkozik az alkoholis­tával. Közülük első helyen keil említenünk a tanácsot. Elsősorban a tanácsi mun­kától függ, hogy elvonó ke­zelésnek vessék alá az alko­holistát. Erről beszélget­tünk dr. Mezey Zsuzsanná­val, a Kaposvári Városi Ta­nács csoportvezető főorvosa- pák — Ha az alkoholista ön­ként szeretne részt venni az elvonó kezelésen, viszonylag egyszerű az eset — mond­ja a főorvos asszony, aki a napokban a városi—járási alkoholellenes társadalmi bizottság ülésén is beszá­molt a tanácsi feladatokról. — Tulajdonképpen a kötele­ző intézeti keze Les elrende­lése ad több munkát. Míg határozatot hoznak, hosszú időbe telik. Az első lépcső­fok a bejelentés : ezt meg­telve tik a hozzá tartozók, a szomszédok, valamelyik tö­megszervezet, a munkahely vagy a körzeti orvos. Saj­nos az a tapasztalatunk, hogy gyakran bizonyos csa­ládom belüli nézeteltérése­ket akarnák így elrendezni. Azaz: bejön a feleség, és közli, hogy alkoholista a fér­je. A bejelentés azonban még nem minden. Jegyzőkönyv készül, aztán beidézik az alkohollistát'. Ha megjelenik, egyszerűbb az ügy, ha nem, a rendőrség vezeti elő. Né­ha az ilyesmi hetekig, hóna­pokig húzódik. Ha addig minden rendben ment, ak­kor környezettanulmány készül, aztán munkahelyi vé- lemehjire es természetesem szakorvosi vizsgálatra is • szükség van. Előfordul, hogy olyan betegsége van az al­koholistának. ami miatt nem vehet részt az elvonókúrán. Ilyenkor nincs segítség. — Ha mindent rendben találunk, határozatot hoz­nak. Sürgős esetekben 15 nap alatt berendelik az al­koholéi vonó-szakrendelésre, különben pedig akkor, ha épp van hely a kórházban. A hely viszont kevés. Ka­posváron 12 kórházi agy az alkoholistáiké, ezzel szem­ben tavaly negyvenkettőt «faltak be, az idén eddig negyvenhármat, és további húsz ügy vám jelenleg fo­lyamatban. A terápia hat hónapig tart, s utána még két évig jármaik utógondozásra a be­tegek. Ez azonban csak or­vosi kezelés, de ennék szín­vonala a dönitő. Ám az al­koholistának pszichés kúrá­ra is szüksége volna: az leg­alább olyan fontos a gyógyu­láshoz. A kórháznak vi­szont nincs ilyen pszicholó­gusa. A hathónapos kezelés alatt a betegek ráadásul még tétlenségre is vannak kár­hoztatva. Naphosszait a kór­házban csellengenek, s gyakran _ megesik, hogy unalmukban alkoholt csem­pésznek be... Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy 40 százalékuknál ered­ménytelen a kezelés. Ha valakinél a második és a harmadik kezelés is eredménytelen, következik Nagyfa. Azaz csak következ­ne, hiszen oda nehezebb be­jutni, mint az egyetemre. Számtalan vizsgálat, tanul­mány, ügyészségi jóváhagyás kell, és megesik, hogy évek telnek el, míg Nagyfára utalhatják a beteget. Hogy mi történik köziben, nem nehéz elképzelni.. Szükség van-e erre? Természetesen kell vizsgá­lat, hiszen, a nagyfái mun­ka-terápiás intézetben két évig vannak a betegek. s ez tulajdonképpen kétévi „szabadságvesztés”. Nem le­het tehát minden szíre-szó- ra beutalni az embereket. De az is érthetetlen, hogy ennyi időnek keil eltelnie, míg oda jut valaki. A Nagyfáról kikerülő be­tegek között kevesebb a visszaeső. Ehhez azonban az is kell, hogy ő mggat i* igye­kezzen leszokni a szeszről. — Abban az intézetben most három betegünk van, es jó eredményről számol- hatuník be. Van. aki onnan kikerülve jelentős szerepet vállalt az alkoholizmus el­leni küzdelemben is. Ami gcr.td: fizikai munkát vé­geznek a . beutaltak, s’ így oda 5U—55 éves kortól már nem küldhetünk senkit. Pe­dig sok idősebb sfflkoholista is' van, és nem 'minid visk- szaesők. Sokan épp abban a korban kapnak iá az ital­ra. Az alkoholistáknak elen­gedhetetlen az utógondozás. Ebben a körzeti orvostól a vöröskeresztes aktíváikig so­kan részt vesznek, s bár mindent elkövetnek, az ered­mény gyakran elmarad. Ilyenkor hallani a közhely­nek . ható mondatot, pedig minden szava igaz: nagyobb társadalmi összefogásra van .. szükség. — Üjább állomáshoz ér­kezett mozgalmunk Kapos­váron, aiz SZMT-székházhan alkoholellenes klub alakul. Ide elsősorban a gyógyult alkoholistákat várjuk. Elő­adásokat, * filmvetítéseket szervezünk majd nekik, és lesz alkalmuk a szórakozás­ra is. A klub patromálója egy ideggyógyász. Figyelemre méltó kezde­ményezés ez, még akkor is, ha az országban már min­denütt működnek hasonló klubok. Csalt Somogybán nem . volt még ilyen. Remél­jük, sokan részt vesznék az itteni '-munkában. És ha igaz, hogy „rablóból lesz a legjobb pandúr”, a gyó­gyult alkoholisták is ered­ményes murikat végezhet­nék majd e súlyos népbeteg­ség „gyógyításában”. De ad­dig hosszú az út, különösen akkor, ha a segítség gyakran csak ígéret, tettek nem kísé­rik. (Folytatjuk.) Gorkij Éjjeli menedék­hely című színművéből Sza- tyin monológjának a hit­vallása — „Ember!... ez gyönyörű — gyűjtötte maga köré azokat a gondolatokat, amelyeket tudósok, írók, költők fogalmaztak meg műveikben, a tisztességről, a becsületességről, a tisztaság­ról. Koltai János és Tímár Béla önálló estje, amelyet a megyei könyvtárban hét­főn, láttunk, felfoirrósiítotita ezeket a felelős szavakat, s hoigy az előadóművészét is hozzájárul a humánumhoz, illetve általa kifejeződhet a tisztesség is, a lsét színmű­vész tehetsége javát nyújtot­ta. Közös műsorukban nem­csak a gondolati egységet fedezhettük föl, hanem Kol­tai és Tímár személyes azo­nosulását is az irodalmi és zenei „alapanyaggal”. Momológrészlet, párbe­széd, versrészlet, zenei „be­tétként” megzenésített vers, musicalrészlet, népdal és tudós ember valla nása sze­gődött egymás mellé az ösz- szeállításban, egyenrangú ..társként”. Nem éreztük és nem is érezhettük, hogy egyik vagy másik mű rész-' Dán Tibor Hollóházi dísztárgyak A Hollóházi Porcelángyár l*TÍ-ben üveghutaként kezdte mű­ködését, míg alapítási évnek 1831-et ismerik el. A felszaba­dulás után alacsony feszültségű szigetelőket gyártottak itt, manapság pedig használati edényt és díszmű tárgyakat állí­tanak elő „Hétköznapi” dolgozat Az MTESZ Somogy megyei Szervezetének elnöksége a Magyar Közgazdasági Társa­ság Somogy megyei Szerveze­tével és a megyei tanáccsal közösen hatodszor hirdette meg pályázatát. Az volt a célja, hogy a megyénkben élő műszaki, gazdasági és ag­rárszakembereknek lehetősé­get biztosítson jó tapasztala­taik, kutatási eredményeik megismertetésére. A felhívás­ra harmincegy pályamű ér­kezett a bíráló bizottsághoz, köztük volt Katona Antalnak, a Somogy megyei Növényvé­delmi és Agrokémiai Állomás növényvédelmi előrejelző cso­portvezetőjének Egyszerűbb módszerek alkalmazása a ha­tékony szőlővédelemért című dolgozata is. Ezért harmadik fiiját kapott. Részlet a Somogyi Műszaki Szemle idei harmadik számá­ból: „...A szerző dolgozatá­ban figyelemre méltó mód­szert javasol a környezetkí­mélő szőlővédelemre. A szőlő növényvédelme fokozottan eszköz- és anyagigényes. A termelés költségeinek több mint egyharmadát a véde­lemre hasznait növényvédő szerek teszik ki. A javasolt eljárás a növény védőszer­költségek csökkentését ered­ményezi. A módszer lényege, hogy a vegyszeres védekezé­sek számát csökkenti, haté­konyságuk fenntartása mel­lett. Eszközigénye minimális, néhány ezer forint értékű meteorológiai és kártevőfel­vételező eszközzel és műszer­rel megoldható. A módszer bármelyik szőlőtermelő gaz­daságban közvetlenül alkal­mazható ...” A szerző szabadkozik. Ke­rülné a beszélgetést. Ahogy hallgatom, egyre inkább ér­zem : nem álszerénységből te­szi. Becsületből! „Hogy ez a dolgozat megszületett, nem­csak az 'én érdemem.” Az öt év az biztos, és hogy ezen tűt még mennyi fáradságos nap kellett a tapasztalatok össze­gyűjtéséhez, a kísérletezések­hez, a szakemberek megnye­réséhez, arra már senki sem tud választ adni... De nem is ez a fontos. A lényeg, hogy megszületett valami, amire a szakembereknek oda kell fi­gyelniük. Valami, ami mel­lett nem lehet szó nélkül el­menni. Mert nem csupán a szőlő védelméről van szó. Sokkal többről! A környeze­tünk védelméről... Katona Antal a gondolatai­ba mélyed. Számokat, szak- irodalmat idéz, bonyolult biológiai folyamatokat ecse­tel. Egy-egy gondolatsor vé­gen szinte refrénszerűen meg­jegyzi: „De mi van akkor, ha ... ?” Nem a saját elméletébe ve­tett hite ingott meg, csupán a szakember töprengése ez. Mqrt soha, semmilyen folya­mat sem lehet teljes. Mindig akadnak pontok, ahol törté­nik; (történhet) valami, ami­vel nem számolunk, nem szá­molhatunk — mert nem is­merjük ... Forgatom a dolgozat lap­jait. „Úgy véljük... hiszünk benne ... ... javasoljuk." Mindenütt a többes szám. Tiszteletadás ez a névtelen segítőknek, a munkatársak­nak. A pályázat címlapján egyetlen név, Katona Antalé a többi oldalon azonban eg lelkes közösség, munkája amely az ésszerűség határait keresve azon van, hogy a matematika, a statisztika, a biológia eredményeit segítsé­gül híva jót és egyszerűt egy­szerre produkáljon. Bizony­gatják: ha ismerjük a kárte­vők életét, szaporodását, fej­lődését, akkor adott pillanat­ban — de jól megválasztott pillanatban! — aránylag kis mennyiségű növényvédő szer­rel nagyobb eredményeket érhetünk el, mint a megfon­tolatlan permetezésekkel. Számolhatnánk úgy is, hogy a korábban fölhasznált vegyszer helyett e módszer révén egy negyedével keve­sebb növényvédő anyagra van szükség, s ez forintban is ki­fejezhető megtakarítást je­lent a gazdaságoknak. De eb­ben az esetben másról is szó van: környezetünk védelmé­ről. Akarva, akaratlan eszembe jutott egy korábbi beszélge­tés, amikor az egyik, vizeink­kel foglalkozó szakember el­keseredve megjegyezte : „A statisztikai adatokat összevet­ve arra a megállapításra ju­tottam. hogy mióta a mező­gazdaság, kemizálása teret hó­dit,’ egyre betegebb lesz a környezetünk, romlanak a vi­zeink ...” Ezt ismerték föl Katona Antalék is. Ezért olyan érté­kes dolgozatuk. Bár a cso­portvezető szerényen csak annjrit mondott: „Hétköznapi dolgozat.” Nagy Jenő lete csupán „töltelék”. Sú­lya volt minden elhangzó szónak, dallamnak. A szí­nesség, amely éppúgy jel­lemezte műsorukat, mint a feszes gondolati szerkezet, nem jelentett felszínességet. Nyilvánvalóan abból is adó­dott ez, hogy két rendkívül színes, gazdag egyéniségű színész találkozott a dobo­gón, s ez a „plusz” terem­tett igazi — színházi — él­ményt a mézeiknek. / Koltai és Tímár nem fe­ledkeztek meg arról, hogy színészek. Amit a pódium megengedett, azokkal a szí­nészi eszközökkel bátran él­tek. Ettől lett különleges va­rázsa estjüknek. A színpad illetve a dobogó és a néző­tér között mégis néha vá­kuum keletkezett. Az odafi­gyelés, ráhangolódás és azo­nosulás csorbát szenvedett amiatt, hogy nem mindenkor „jött rá” a néző, melyik mű részletét hallja. Az ismer­tebbekkel nem volt gondja senkinek, de akadt jócskán, olyan is, amit a műsor fe­dezett föl sokak számára. (Szomory Dezső Párizsi re­gény, Füst Milán Levél Oidi- pusz haláláról.. .) Szeren­csésebb lett volna — nem okozott volna fejtörést, res- telikedfest —, ha a néző kéz­hez kapja a műsorban el­hangzó művek jegyzékét, amit magam az előadás után a művészektől szereztem be. S most már nincs más hát­ra, hogy a kíváncsivá tett elhangzott müvek részleted után megismerkedjem a tel­jes alkotással. Á műsor em­lített fogyatékossága — de ez inkább a propagandához tartozik, semmint ^magához az előadáshoz — mellett is hizoayára sótokban fölvető­dik az igény, hogy utánaol­vassanak Koltai és Tímár műsorának. Horányi Barna w w Ötezer diák dolgozott Nyolcadik éve fogadnak nyáron diákokat a Siófoki Állami Gazdaságban Június közepétől szeptember, végéig tart nyitva a két tábor: Alsó- tekeresen és Balatonúj helyen. Az idén nyáron 2200 Vas és Komárom megyei fiatal dol­gozott a gazdaság gyümölcsö­sében, az utószezonban pedig 250ü-an segítették a gyü­mölcsszedésben és csomago­lásban. — Mit jelent a gazdaság­nak a diákmunka? — kérdez­tük Sebestyén Sándor terme­lési igazgatóhelyettestől. —Eétfontosságú számunk­ra. A fiatalok segítsége nél­kül veszélybe kerülne a gyü­mölcs. Terményeink 60 szá­zaléka exportra megy, őszi­barackból az ország export-^ jártak negyedét mi adjuk. — Mennyi gyümölcsöt szedtek az idén a diákok? — A főszezonban 132 vagon meggyet, őszibarackot, kaj­szit és cseresznyét, az őszi időszakban 113 vagon almát és 72 vagon körtét takarítot­tak be. Az összes termelési érték 23y5 millió forint Volt, a munka ellenértéke pedig 2,6 millió. — Hogyan értékelik a fia­talok teljesítményét? — Minden turnusban há­rom alkalommal összesítjük az eredményeket, s az első nyolc helyezett brigádot 100 forint értékig jutalmazzuk. Tavaly óta a norma fölötti teljesítményt is kifizetjük: ez évente mintegy 120 ezer fo­rint. — Milyen feltételeket te­remtenek a fiataloknak a munkához? — 1978-ban több panasz is volt az itteni körülményekre, azóta nagy változásokról szá­molhatunk be. A nálunk tá­borozó- fiatalok eléghettek; az orvosi ellátás jó, rendelőt és elkülönitőt építettünk, megoldódott a melegvízellá­tás gondja is, mivel elkészült a kazán. Ármunkába állítás, a szállítás és a szervezés ma már zökkenőmentes. Vala­mennyi fiatalnak munkaru­hát adunk. — Milyen a fegyelem? — Kirívó esetek nem vol­tak, a pedagógusok többsége jól kézben tartotta a társasá­got. Kiemelném a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolát:' ott a szervező tanár szívügyének tekinti az építőtábort munkát, és nemcsak a diákoktól köve­teli meg a rendet, hanem a gazdaság vezetőitől is: már a legkisebb mulasztásért is szól. Az ilyen emberekkel öröm együttműködni. Tv-jegyzet Az emlékmű Elkelne egy revizor ebben a gogoli kisvárosban is! Mert a szellem a régi maradt: noha a történelem szeren­csekereke többször fordult, még mindig a döntésképte­lenség, a szerviiiíi nus jel­lemzi. Arái LUves észt szer­ző maró szatírát írt a ..kis­városi gyermekbetegség­ről”. Arról, hogy kényelme­sebb a döntéseket, szempon­tokat — bocsánat direktívá­kat! — „fentiről” várni ... Liives azonban csapdát állít kisvárosunk . hivatalt viselő polgárainak: nincs mese, dönteniük kell! Eh­hez az észt író, mint bűvész a cilinderéből, élő kelléket varázsol. Afféle Nagy Orga- nizátort, llf-Petrov-i mód­szer szerint. Ez a mai Osz- tap Bender — itt Aha,kúsz­nak hívják — megjelenik „Laposvány'oam”, és elkezdi építeni saját emlékművét. Kihasználva a határozatlan­ságot, rámenősségével gép­kocsikiutalást, lakást szerez. Ismerős ez a figura honi berkekből, mint ahogy ta­lálkoztunk a képernyői kis­városéval rokon hivatalno­kokkal is. Ismerőseink a mű narrá torai : ki így, ki úgy kommentálja az esemé­nyeiket ott, a presszó aszta­lánál, de végül is kívülálló- ónt, kibickénit „vesz rész'. ' az eseményeikben. Az esem. nyék pedig egyre inkább el­fajulnak: Abaküszunk el­szereti az egyetlen cselekvő- képes ember — egy rokon­szenves fiatalember — menyasszonyát, majd hivata­los fejbólintás „pecsétjével” engedélyezve építgeti ön­maga . szobrát. A dilettáns mű azonban leleplezése előtt porba omlik. Nem a szobor, hanem a kisvárosi opportu­nizmus lepleződik le. Humoros tanmese ez. Hogy nem vált gogoli an fergeteges komédiává, ar­ról részben a. rendező, Hor­váth Tibor tehet, Az irodal- rnj alapanyagban, a műben azért több van, mint arneny- nyit a képernyőre sikerült vinnie. ’Régi televíziós be­tegség az, hogy a szatírák, vígjátékok szerepeit — fő­ként a kulcsszerepet! — kedvelt, de nem komédiá- zásra . iskolázott színésszel játszatják. Sztanluii István képtelen mást játszani, mint ezt a régen kialakított, fel­színes társalgási modorú, „belamis” figurát, aki — ez az érzésünk — csak frizurá­jának jóifésültségére ügyel. Pedig nem ártana egy kis kócosság!. ... Kazal Lászlót régen láttuk: kár, hogy nem mélyítheti el a polgármes­ter-karikatúrát ügy, hogy az alkalmatlanságot még erő­teljesebben hangsúlyozhat­ná komikus szituációkkal, játékkal. L. U

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom