Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-15 / 242. szám
A mező- gazdaság fejlesztését segítik Tartalmas szakosztályi munka Novemberben lesz három éve, hogy tisztújító ülésen értékelte tevékenységét és döntött a feladatokról a Magyar Agrártudományi Egyesület Somogy megyei Szervezetének agrárgazdasági szakosztálya. A szakosztály vezetői a közelmúltban adtak számot az azóta végzett munkáról a MAE megyei vezetőségének. Azt összegezték, miként váltották valóra munkatervük egyes pontjait; hogyan valósították meg az alapvető célt: a megye mezőgazdasága előtt álló termelési és fejlesztési feladatok teljesítésének segítését; milyen eredménynyel vettek részt a szakosztály tagjai az új módszerek kialakításában, elterjesztésében és alkalmazásában, a hatékanysgg és a minőség fokozásában. Az utóbbi károm évben az agrárgazdasági szakosztály tagjainak száma jelentősen gyarapodott, jelenleg már megközelíti a nyolcvanat. Agrárközgazdászok, közgazdasági érdeklődésű mezőgazdasági szakemberek — például termelőszövetkezeti főkönyvelők —, intézmények és vállalatok vezetői, mezőgazdaságban és élelmiszeriparban dolgozó pénzügyi szakemberek vállalták a szakosztályi tagsággal járó kötelezettségeket, illetve igényelték a program nyújtotta továbbképzést, a különböző rendezvények kínálta ismeretgyarapítást. Két évvel ezelőtt az V. ötéves terv teljesítésének időarányos eredményeit országos és megyei vonatkozásban értékeltek, s összegezték a megye termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak, illetve az élelmiszeripari üzemek együttműködésének a tapasztalatait. Elemezték a somogyi szarvasmarha-tenyésztés szakosításának és irányításának helyzetét. Tavaly — egyéb témák mellett — o mezőgazdaság műszaki fejlesztésének távlati közgazdasági kérdéseit, vitatták meg. és a megye tsz- einek melléküzemági tevékenységéről tanácskoztak. Az idén — eddig — a foglalkoztatás és a munkaerőgazdálkodás szerepelt a szakosztály programjában, es javaslatot készítettek a gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek megerősítésének formáira. Rendezvényeiken az adott témát legjobban ismerő előadók szóltak a hallgatósághoz: erre a célra főhatóságoktól, országos kutatóintézetektől, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolától, megyei szervektől kertek töl szakembereket. Főként a vitaülések, kerekasztal-beszél- getések voltak tartalmasak. Szélesebb körű érdeklődésre számot tartó programjaikra nemcsak a szakosztály tagjait, hanem a „kívülálló”, de a témában igencsak érdekelt mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek vezetőit is meghívták. A szakosztály munkájában továbbra is a legfontosabb gazdasagpolitikai célok elérésére való törekvés lesz a meghatározó — ennek a feladatnak a teljesítésére bővítik kapcsolataikat. Az eddiginél hatékonyabb együttműködésre van szükség a MAE más szakosztályaival, illetve a Magyar Közgazdasági Tarsasag agrarszakosz- teiyasft Új ABC-áruház a Béke-Füredi városrészben Nyitás: a jövö héten A karsztvíz őrei hozzájuk kerülő víz túlságosan klóros. Miért? — Jelentős mennyiségű klór csupán az avatást követő két héten fordult elő az ivóvízben. Ezt tudatosan terveztük, hiszen a Vezeték- rendszert akkor helyezték üzembe. Azóta nagyobb mennyiségű klór nem került a nyirádi karsztvízbe .. . Horváth Tivadar megmagyarázta azt is, miért érzők mégis »rossz«-.nak a vizet a megyeszékhelyen lakók. — A korábbi ivóvizet artézi kutakból nyertük, s annak a minősége köztudottan jó volt. A szakemberek, akik Kaposváron megfordultak, csak dicsérték a megyeszékhely ivóvizének ízét. A helyi készletek azonban kimerültek, így szükségessé vált a regionális vezeték megépítése. A karsztvíz a lehető legtisztább víz, az persze más kérdés, hogy íae meg sem közelíti az artéziét. Ezt a változást” vélték észre ”;'-a lakók. A szokatlan íznek tehát semmi köze nincs a klórhoz. Már csak azért sem, mert a maximálisan előforduló 0,2—0,3 milligramm klór nem érzékelhető. A kaposváriak három hónapja karsztvizet isznak, amely hosszú úton jut hozzájuk. Nyugodtan i hatják, ez a tisztasága fölött őrködő szakembereknek köszönhető. N. J. Három honapja jön Kaposvárra a nyirádi karsztvíz a Fonyód és Kaposvár közötti vezetékrendszeren. A szakemberek elégedettek: eddig nem volt különösebb műszaki vagy minőségi kifogás. A regionális vízmű- váilalat központjának, illetve megyei üzemigazgatóságának és a Köjálnak a szakemberei állandóan ellenőrzik a víz minőségét, alkotó elemeinek arányát. Hogy -minderre miért van szükség, arról Horváth Tivadarral, az üzem-igazgatóság főmérnökével és Király Gyulával, a kaposvári vízminőségvizsgá- lók vezetőjével beszélgettünk. — Miért van szükség a regionális vezetéken érkező víz vizsgálatára? — kérdezem Horváth Tivadartól. — Fonyódtól Kaposvárig ötvennégy kilométert »■utazik'« a víz, s ez körülbelül négy—öt napot jelent. Jóllehet ekkora úton, ennyi idő alatt különösebb kémiai változás nem történhet, a biztonság megköveteli, hogy figyelemmel kísérjük a fogyasztókhoz kerülő karsztvizet. A Köjál az avatás előtt üzemeltetési engedélyt adott ki, s abban pontosan meghatározta. milyennek kell lennie a kaposváriak ivóvizének, és az előírástól nem térhetünk el ... — Milyen vizsgálatokat végeznék a laboratóriumban? Király Gyula nemcsak válasszal. hanem elemzéssel ís szolgál : — A jelenlegi feltételek között mi csupán az oxigénfogyasztás és a szabadklórtartalom vizsgálatára vállalkozhattunk. Ez a két legfontosabb vizsgálat. Különösen az utóbbira kell figyelni; a kaposvári fogadó- állomáson óránként végeztük a mérést. A vizet, mindenki tudja, klórozni kell, a felhasznált. klór egy része szabad állapotban maiad, s az esetleg előforduló baktériumokat pusztítja el. Az előírás szerint a Kaposvárra érkező víznek literenként 0.8 milligramm, a távozó — azaz a fogyasztókhoz kerülő — víznek pedig maximum 0.3 milligramm szabad állapotban levő klórt- kell tartalmaznia. Hogy ez meglegyen, illetve a távozó víznél ne legyen több a klór. annak ellenőrzése a feladatunk ... — Többször is berzenkedtek a kaposváriak, hogy a Az új 61-es út kettévágta Kaposváron a Béke—Füredi városrészt A bevásárolni induló emberek épp ezért jó ideje berzenkedve nézegetik az új ABC-áru- házat, amely olyan, mintha megállt volna körülötte az idő. A bosszúság a régebbi ABC-ben még nagyobb: ez az üzlet egyre zsúfoltabb, mert a lakótömbben egymás után adják 'át a házakat egyre több ember él ezen a környéken. — Mi lesz az új bolttal? — kérdezgetik az emberek. És többféle mendemonda is kering arról, hogy majd a „jövő század nyolcvanas éveiben’* nyitják csak meg a vásárlók előtt... Az ABC épülete két és fél hónapja kész. Időnként föltűnik ott néhány ember is. szöszmötölruek valamit, aztán újra „megmerevedik a kép”. Éz némád okot bizakodásra. A további szóbeszéd megelőzésére „nyomozást indítottunk", ABC-ügyben. Íme, az eredmény ! A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat az 198U. július 30-i határidő előtt egy nappal műszaki átadást tartott. Azzal a „mellékzön- gevel", hogy az áruház hü- Uáutnuait az alvállalkozók csak 1980 végén készítik el. A Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási- és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat — a városi tanács • biztatására — így is átvette volna az áruházat, ám nerfl- csak a hűtőkamra hiányzott: akadtak egyéb hibák is. Ezeknek a kijavítására kissé hosszú idő — két hónap — kellett; .szeptember 30-ara, pótolta a hiányt a SAÉV. Tehát, a bolt készen — félkészen — áll. a berendezései viszont sehol sincsenek. Kovács Lajos, az élelmi- szer-kisker igazgatója erről a következőket mondta: — Nekünk egy évre előre kell megrendelni a berendezéseket. Tavaly az építők azt mondták: negyedik negyedév. Erre mi a Müárt- tól 1980 végére rendeltük meg a bolt felszerelését; előbbre nem lehetett, mert raktározási lehetőségünk nincs, a berendezést egyenesen a boltba tudjuk csak vinni. Időközben meggyorsult a munka, minket is rábeszéltek, hogy oldjuk meg hűtőkamra nélkül a részleges üzemelést. Csakhogy akkor már nehéz volt a Mű- ártot korábbi szállításra megnyerni. Személyes kapcsolatok révén mégis sikerült; így a vártnál hamarabb, október 24-én pénteken megnyitjuk a boltot. Ezt még megelőzi a teljes műszaki szemle; a jövö hét elején kerül rá sor. Reméljük, az ABC „átmegy a vizsgán”... A kiskereskedelmi vállalatnál tehát elégedettek — ők a reméltnél hamarabb nyílnak. Az ott lakók viszont kevésbe elégedettek, meri ók meg a vártnál később vásárolhatnák az új ABC-áruhazban. A városi tanács illetékesei szintén kevésbé elégedettek. Ez kitűnik abból Is, amit dr. Fűzi István termelés—ellátásfelügyeleti osztályvezetőtől hallottunk : — Mi többször felhívtuk az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat figyelmét, hogy mindent mozgassanak meg a mihamarabbi nyitás érdekében. ) A határidőkből, a hiánypótlásokból, a módosításokból kitűnik, hogy lehetett volna „feszesebben” is tervezni, ütemesebben építkezni. gyorsabban berendezkedni. Sok volt az üresjárat. Ezeknek elkerülésével jó nehány hónappal hamarabb átadhatták volna az új ABC-áruházal. fo r. Míívészetpártolás K ét rossz hirt kellett hallanom ahhoz, hogy jóval több jóról számolhassák be e hasábokon. A téma nem új: az allami mecenatúráról, képzőművészeink helyzetéről, alkotó tevékenységéről, hovatartozásáról beszéltünk már. ha — akkor, csaknem három évvel ezelőtt — nem is a legnagyobb elismerés hangján. Éppen ezért izgalmas a visszatérés: végtére is »más szelek fújnak« azóta. De maradjunk először a két rossz példánál! Hallottam az anekdotát — és nem most először —. hogy kisvárosunk tanácselnöke az elmúlt tiz évben egyszer már elindult! hogy meglátogassa a település egyetlen (és országos hírű) képzőművészét, de útközben »eltérítették-. Ugyanez a művész egyik remek alkotását mutatta be az új művelődési házban. A kép megvásárlását ígérték, s amikor néhány év múlva megkérdezni merészkedett, hogy mégis mi lesz festményének a sorsa, bürokratikusán sivár, rideg hangvételű hivatalos levelet kapott, miszerint semmiféle szerződést nem kötöttek vele. tehát nyugodtan és záros határidőn belül szállítsa el a müvet. Az első példához nem fűzök kommentárt, miként a másodikhoz sem. Ez pedig arról szól, hogy a nem is oly régen — ki tudja miért? — más megyébe »elszármazott tűkét", a somogyi születésű képzőművészt önálló kiállítás megrendezésére kérték föl idéhaza. Megtiszteltetésnek vette. Nagy ambícióval készült, dolgozott: végtére is nem hozhatja magaval a szülőföldjén már jól ismert, régebbi alkotásait. A kiállítás azonban elmaradt, mert a rendező szervnek állítólag nem volt pénze a katalógus (!) elkészítésére. Gondolom kár volna megvetni a művészt, amiért azt találta mondani: ezután tte számítsanak rá a somogyiak... Ez a két példa indított útnak, hogy a téma nyomába szegődjek, s megpróbáljak valamit elmondani ' az utóbbi néhány év változásairól. Mert amiket említettem, azok egyedi példák, jóllehet a többi sem más. hiszen olyan túlságosan sok képzőművésszel nem dicsekedhetünk. Ha jól számoltam, összesen huszonkét. -Alap-tagunk- van (manapság is ez a hivatalosan, elismert, de nem éppen valósághű mérce); közülük tiz-tizenkettő rendszeresen kiállít. Ennyit a statisztikából. Korábban azt »merészeltem« bírálni, hogy áz állami és más hivatalos szervek jobbara nem a képzőművészetet. hanem a művészeltel pártolják, azaz —- eset le* gességek sorozatán at. a témától, az eszmeiségtől, a minőségtől idÖnkiint teljesen függetlenül — a képzőművészek megélhetését s nem a művészetet támogatják anyagi javaikkal. Akkori megállapításai mai senki sem vitatta, nem keletkezett belőlük •• palotaháború", mint annyi más esetben, npm kellett bizonygatni e tény igazságtartalmát. Most nagy örömmel mondom el Önöknek, hogy természetesen nem a jegyzet hatására — hiszen ilyen indíttatás nyomán jószerivel semmi sem történj« —, hanem okos döntések, határozatok és állásfoglalások után (talán nem túlzás!) gyökérében változott meg a helyzet. Az egyik szak- irányító például azt mondta nekem: »A müoészelpártolás összetett fogalom, nem egyenlő az anyagi támogatással. A müoészetpártolás nem mas. mint a művészi alkotómunka kibontakoztatását szolgáló tevékenység-. Az irányítás egyes posztjain tehát mar kezdik érteni a párt m ü veszet poli t ika - jának lényegét, s nem érzik »kötelező tehernek« a megyei döntések végrehajtását. Jó jel. A két rossz példa persze az ellenkezőjét bizonyítja, s némi »rosszindulattal« találnánk még többel is. De az a fontos, ami előremutató. r E s ebből van bőven. Legutóbb például olvastam egy felhívást. Arra szólították föl — kőtelező erővel — a városi, járási tanácsokat, illetve tanácsi hivatalokat. hogy küldjék el a megyéhez képzőművészeti »beruházási-< igényeiket, elképzeléseiket a VI. ötéves terv időszakára. Azt is jelöljék meg. mennyi pénzük van rá, miből akarják fedezni, mihez kérnek támogatást. Megvallom, a művészet irányítás tervszerűségének első jelét fedeztem föl ebben. Várható eredménye nyilvánvaló. Már csak azért is, mert az irányító szerv nem abból indul ki, hogy mit alkotott a művész, hanem abból, hogy mi a társadalmi igény. Saemellenzöt azért ne tegyünk föl! Ma is igaz még, hogy képzőművészeink többségét a megélhetés, az egyéni boldogulás jobban érdekli, mint a közösség igénye. Meglehetősen laza szálakkal kötődnek még intézményeinkhez, településeinkhez. s a kiállítások tematikája, a tehetséggondozás, az utánpótlás is kevéssé érdekli őket. De azt hiszem, lezárult az a kor, amikor — mint korábbi cikkemben említettem — elég volt bevinni egy müvet a tanácsra azzal a megjegyzéssel, hogy ennek az árára még szükség volna a gépkocsi megvásárlásához, s akkor »művészetpártolás« címén megvették a műalkotást. A »támogatásért« ma már kapaszkodni kell. Nem személyi összeköttetéseket kutatva, hanem az igényeknek megfelelő művek megteremtésével! Amennyire tudomásom van róla, java képzőművészeink többsége nem is tiltakozik ez, ellen, ellenkezőleg. Felfogja a szándékot, s megérzi, hogy nem bármire, hanem »erre vagy arra« van szüksége a közösségnek, s nem is akárhol, hanem ebben az irodaházban egy meghatározott gondolatot kifejezve, abban az üzemben vagy ezen a téren, az új épület tövében vagy falán. S ez támaszt ad, gondolatot ébreszt, alkotó energiákat szabadit fel. tgy látom a jelen egyes mozzanatait, s így látom a jövőt. Gondunk persze mérhetetlen. Nincs iskolát teremtő nagy öregünk (s ha lenne, bizonyára kivetné magából — miként Bernáth Auréllal tette — középnem zed ék û mű- vészgenerációnk). Van két-három neves képzőművészünk, akit — és hadd ne említsem a neveket — »individuális-, egyéni művészetükön kívül. Somogy képzőművészetének, a lakosság izléskulturaja fejlődésének iránya is érdekel, de ők sem tudtak még egyseget teremteni, jóllehet erőfeszítéseket tesznek saját berkeikben. Van hát még tennivalója a művészetirányításnak. És van alapja rá. A megyei pártbizottság művészet politikai határozata nyomán a megyei tanács is konkret, jól érthető, követhető és végrehajtható döntést hozott a múlt évben. Országos és somogyi »szelek- fújnak hát, újak és alkotókészséget erjesztöek. Úgy tudom, soha még ennyi hivatalos, állami megbízást nem kaptak somogyi képzőművészek, mint az utóbbi egy-két évben. S ez azért is lényeges, mert a művészetpártolásnak nem elsősorban a vásárlásokban, hanem a. konkrét megbízatásokban, felkérésekben, a kor szellemének megfelelő alkotások igénylésében, megalkotására ösztönzésben kell megnyilvánulnia. M i hál a lényeg? Az, hogy tudunk-e értelmes célokat megfogalmazni a képzőművészeink számára? El tudjuk-e érni. hogy ezek megközelítőleg egybeessenek művészeink szándékával? Be tudjuk-e bizonyítani, hogy nemcsak a főváros, hanem a megyei székhely is hozhat sikert, s a kisvárosi, a nagyközségi kiállítás is adhat ösztönzést, indítékot képzőművészeink számára? S ha botladozunk is még. úgy látom egyre jobban megtaláljuk a közös hangot: partnerekre lelünk bennük nemcsak mint alkotókban, hanem mint a közízlés, a >nű vészeli ízles formálóiban is. Kezdjük hal -betonozni" s mű veszet pártolás »Jelig oly göröngyös, buktatókkal, kátyúkkal teli útját ... 4»v«ri Bek*
