Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-10 / 212. szám

\ Terűi«ti bemutató Kaposváron Népművészet—szabadidőben Kétszáztizenegy népmű­vészeti alkotás, díszített tárgy, hímzés érkezett az üzemi népművészek III. or­szágos kiállításának terüle­ti bemutatójára • Kaposvárra, Somogyból es Tolnából. Az országos kiállítást Dunaúj­városban rendezik. A terü­leti bemutató anyagát mától tekinthetik meg az érdeklő­dök Kaposváron, a Latinca Sándor Művelődési Központ­ban. A nézők elé a zsűrizett munkák kerülnek; hétfőn délután az alkotók közösen vitatták meg a bíráló bizott­ság tapasztalatait. Az asztalokra helyezett tárgyözön — úgy érzem — valós képet adott arról, hogy a szabad idő hasznos eltöl­tésén ki mit'ért. Láttunk íz­lésesen és a mesterség biz­tos ismeretével megmunkált bőrtarisznyákat, politikai plakát szerepét vállaló in­tarziaképet, bronzlapból összeállított öngyújtós vasa­lót, lombf űrésszel megmun­kált eikornyás lámpáikat, ru­tinos faragással díszített _ használhatatlan tárgyakat, ' értő kezekről valló hímzése­ket, ’ összetákolt bútorokat. Láttunk tehát mindent, amit az otthonok elrejtenek a szemünk elől, és jó-rossz példaként a boltokban, ipar­engedélyes ajándéktárgy­készítőnél kapható. Az idő pénz — tartja a magyar közmondás; az utóbbi idő­ben ezt így módosította a gyakorlat: a szabad idő is pénz. Azaz sok, magát ama­tőr népművésznek valló em­ber csupán azért farag, esz- kábál, hogy többletjövede­lemhez jusson. És kelendő cikk mindenféle ajándék- tárgy ! Kapcsolódik-e népmű­vészet örökségünkhöz, ha­gyományainkhoz az öngyúj­tós vasaló? Az alkotót a kérdés nem lepte meg, mert rögtön tudta a helyes vá­laszt. Csupán azt tehette volna hozzá, hogy „nem így gondolta”. Mármint, hogy nem a népművészetből in­dult ki, amikor a vesződsé­ges munkához látott. Péterfy László szobrász avatott ismerője a népmű­vészetnek: a kiállításra ké­szített tárgyak alkotóival ’ — a személyiség megsértése nélkül — magyarázó sza­vakkal megérttette, hogy a szabad idő hasznos eltölté­se egyénileg és társadalmi­lag egyre fontosabb, s azt kell elősegíteni, hogy érté­kekkel gyarapodjunk. A tárgyformálás, öröme, a szak­mái ismeretek megszerzése lehet az alapja annak a te­vékenységnek. melyet az amatőrök széles tábora vé­gez. « A járható útra — úgy látszik — könnyebb eljutni a közösségben. Nem vélet­len, hogy az ÉDOSZ Mű­velődési Otthonban működő népművészeti stúdió jól sze­repelt az üzemi népművé­szek III. országos kiállításá­nak területi seregszemléjén. A tizenöt bőrtarisznya és egyéb, bőrből készült hasz­nálati tárgy mindegyike részt vehet a dunaújvárosi bemutatón .Ugyanígy minő­sítették a stúdió hímzőit. A két szakkörön kívül Tolnai Ferencné (Marcali) buzsáki hímzése, Miseta Györgyné (Kaposvár) rátétese, Stier Sandorné (Kaposvár) hímzé­se, Pecséri Rózsa (Siófok) széki és karádi hímzése, Tóth Károlyné (Siófok) dí­szes térítője, Mautner József- né (Kaposvár) hímzése, Be- lányi Péter ebédlőszékei ve­hetnek részt a dunaújvárosi országos kiállításon. H. B. Engedjétek hozzám jönni a szavakat Hazai könyvkiadásunk szép ajándéka Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavakat című kötete, ihely a bukaresti Kriterion sze­rény példányszáma után a közelmúltban a Magvető Ki­adó jóvoltából végre köny­ves-boltjaink kirakataiba ke­rült. Tudom, pontosabban csak érzem, hogy mit is kellene most mondanom, de valami ágy nyomaszt, a félelem gör­gősen köti gondolataim .bok­áit. nehezen áHnák' rendbe a Ä.avak. nem akarnak enge­delmeskedni. Úgy vagyok, mint a készületien tanítvá­nyaim. Tessék elhinni, ké­szültem én, hogy számot ad­jak a szülőföldemről, arról a kis somogyi faluról, amelyet Bodrognak hívnaik. Lehet hogy szülőfalum etnikai szempontból nem olyan egy­séges, mint Pusztakamarás, de abban bizonyos vagyok, a dunántúli nyelvjárást a Balaton északi partján sem beszélik szebben. Fölnevelő dajkáink csodálatos érzékkel ajándékoztak meg bennünket a fel igekötő édes testvéré­vel, hogy fölemeljük a já­tékunkat, hogy fölmenjünk a padlásra, ha kerülni akar­tuk a felnőttek tekintetét. Most már jól tudom, ezt az édes ízt a déli nyelvjárás kö­zelségének köszönhetjük. Gazdag örökség ez, de nem hallgathatom el azt az irigy­séget, amely elemi iskolás korom óta gyötört : Petőfit is, Arany Jánost is «elrabolták« tőlünk, az Alföldön szület­tek, nekünk, dunántúliaknak csak Berzsenyi, Vörösmarty jutott. Gyermeki önérzetem tiltakozása, mohó kíváncsi­ságom ágaskodása indított el Fenyvesiek könyvesboltjába tízéves koromban, hogy meg­vásároljam »magamnak« Pe­tőfi Sándor összes költemé­nyeit. Igaztalan lennék, ha elhallgatnám a János Vitéz­nek és a' Toldinak is a me­séje izzította föl a' képzele­temet. akkor még hogy is tudhattam volna, hogy Sza­vaink Nagyfejedelemségébe jutottam. Azt viszont már két évvel korábban megérez- tem. hogy Petőfi haramiáitól nem kell félnem, valahogy mások, mint a nagyapám tü­zes patájú emberei. Akkor még az. élőszó ereje jobban vésődött a tudatomba. A kis emberke száméra a legnagyobb örökség az édes­anya szívverésén, szorításán »(sugárzó anyanyelv melege, amely befonja egész lényét: kapaszkodó, fény és irány­tű egy életen át. Boldog va­gyok, mert úgy érzem, ne­kem az. De hogy érezhette a tizenhét hónapos László, amikor kiszakadt a szűk csa­ládi fészekből rang és cím könyvespolc nélkül, hogy a nagy- és déd- szülők irányítása alatt éljen Szavaink Nagyfejedelemsé­gében? »Szó-lakóinak számát némelyek kerek egymillióra s még hatvanötezerre becsü­lik« — avat be a Nagyapa a bejár-hatatlan birodalom titkába. Sütő András ebben a két­száz oldalas könyvében a gyereknevelésnek olyan cso­dás arcát mutatja föl, ámely- lyel eddig sem a szép-, sem a pedagógia irodalmábarí nem találkoztunk. Próbálga­tom a különböző műfajok formaruháit, de egyikhez sem lehet hasonlítani. Ez a gyönyörű benne. A bölcses­ség és a szeretet, a féltés és az aggodalom, a meggyőző­dés és a kétkedés, a tapasz­talás és annak a megkérdő­jelezése, a múlt, jelöl és jövő sorjázik a lapokon. »Fegyverben a figyelmünk reggel hattól este nyolc óráig. Közöttünk csörgedez örökösen tiltott — mert ve­szélyes — irányba, puszta kézzel neki a tűznek, forró víznek, késhalomnak, álma­tag lábbal a meredek lépcső­nek a pici Nagysándor.« Ho­va vezet az utad, iciri-piciri Nagysándor, ha nem vigyáz­za lépteidet a vének taná­csa? Tudsz-e uralkodni a szavak hadseregén, vagy ne­ked sem engedelmeskednek, mint a legyőzhetetlen elő­dödnek? Te nem járhatsz úgy, mert mindig őrt áll a nagyapa és az örökmécses nagyanya. Neked el kell jut­nod Ábel mesét termő, erdőt járó rengetegébe, Farkas- laka nagy fiához, Tamási Áronhoz, hiszen nagyapád is az ö tekintetének fényében tisztálkodik. Neked is lázró­zsát csal majd arcodra a fe­jedelmi népfd, János vitéz, arra ösztönöz Toldi, a ki­rályoknak se félj megmonda­ni az igazat. Utadat árija rengeteg tárgy, majd segít jataia, ketten erő­sebbek lesztek a mesebeli sárkánynál. Aranyágacskáról röppennek el nagyapa szóvi­rágai, a Mezöség hosszan ej­tett magánhangzói. Beépül­nek ' a szíved lüktetésébe, a mozdulataidba, építőkövei lesznek a Szavak Nagyfeje­delemségének. Mosd meg ar­codat a reggeli nap lágy fé­nyében, merítkezz meg a munka édes ízében, legyen párnád és takaród az ember - melegű béke. Lacikák, Lackók és Lász­lók, legyetek hűséges polgá­rai a Szavak Nagyfejede­lemségének. Esztergom. Szár­szó, Segesvár vigyázza sza­vaitok fényét, no és a szé­kelyföldi Farkaslaka, a me­zőségi Pusztakamarás. Rádiós Károly '»•O. Apáti Miklós A fekete yen titka 41. — Látja, Mária .. . zaklat­nak. Egész egyszerűen zak­latnak. — És . .. tudnak . .. róla ? — A Fekete Génre gondol? — Igen. — 'Nem, nem tudnak nóta. Nem tud róla senki, csak magij. — Bocsásson meg. profesz- szor úr .. . de tulajdonképpen még most Sem értem ponto­san. Mi ez a Fekete Gén? — A tudomány csodája, a pályám vége. a csúcs. — Igen ... igen. De mit tud? — Mindent. A belőle létrehoz­ható utód igen furcsán viselked­ne, ha megszület­ne... — Mit csinálna? — Nem lehet teljes pontosság­gal kiszámítani. De ennek a földi civilizációnak vé­ge lenne, az biz­tos ... csupa ne­gatív erkölcsi tulajdonság... magas intelligenciahányados mellett, aránylag tisztes, meggyőző külsővel, kifelé irányuló aktivitással ... Na­gyon veszélyes . .. — Mint egy antikrisztus... — Pontosan. Nem kellene ugyan elfogadnom ezt a tu­dománytalan meghatározást, de mit tehetek? Ha maga így jobban érti, hát értse így : igen, Antikrisztus... — Ezért van hát páncél­szekrényben ... Most már értem'.,. — És ott is kell maradnia. Mária, a Feke Génért ketten vagyunk felelősek! Maga és Á varázsfuvolista — Az eddigi versenyszereplé­seim közül a Con­certino Praga hozta számomra a legnagyobb sikert: második 1 helye­zést értem el, s a Supraphon cég le­mezre vette játé­komat. Remélem, egy hét múlva, a Budapesten ren­dezendő nagy nemzetközi ver­senyen ismét si­kerül majd bizo­nyítanom. Nem lesz könnyű, a mezőny igen erős­nek ígérkezik, el­jön Aurel Nicolet professzor számos növendéke és meglepetések vár­hatók a tucat­nyi japán fuvolistától is. A távol-keletiek »betörése« az utóbbi években alaposan megváltoztatta az erőviszo­nyokat. Mindenesetre a leg­jobb tudásom szerint készül­tem, mind a kötelező mű­vekkel, mind a szabadon vá­lasztottakkal. A többit zavart mosollyal, csöppet sem kiszámított gesztusokkal mondja el Dra- hos Béla. A beszélgetés per­ceiben már szinte szédül a fáradtságtól, amin aligha csodálkozhatunk, ha tudjuk: hosszú és nehéz darabokból álló versenyműsorát mutatta be hétfőn este rendkívüli hangversenyen a kaposvári zeneiskola nagytermében. A sokak által páratlanul tehet­ségesnek tartott fiatal fuvo­laművész persze nemcsak af­féle bemelegítésnek szánta ezt a koncertet: gesztusnak is, tiszteletnyilvánításnak egykori iskolája, volt tanára, Csupor László és természe­tesen a kaposvári közönség iránt. A hálaérzetből és a versenydrukkból kimagasló zenei élmény fakadt, Bach- szólószonáták — tiszta ' és gazdag tónussal, kápráztató stílusbiztonsággal. Köhler G-dúr etűdje, a futamok •játszi könnyedségű interpre­tálásával. Doppler Ferenc kevéssé ismert Magyar , fan­táziája — komótosan lépege­tő. majd felgyorsuló verbun­kosdallamokkal. Mozart D- dúr fuvolaversenye, egy, a világ szépségeire rácsodálko­zó fiatalember fölényes de­rűlátásával, játékosságával. S egy szép Fauré-darab, mely­nek hallatán igencsak tör­hettük a fejünket: meddig terjedhetnek egy hangszer lehetőségei, parancsolhat-e valami megálljt a fuvolajá­ték fejlődésének? Drahost még az sem zavarta, hogy új, számára szokatlan fuvo­lán kellett játszania. Legfel­jebb a koncert előtt tapasz­taltunk magatartásán némi idegességet, melynek nyo­mán azt a kérdést kellett föltennünk Pröhle Henrik fuvolaművésznek, Drahos Béla egykori tanárának, a Zeneművészeti Főiskola ad­junktusának, a nemzetközi versenyek sokat tapasztalt zsűritagjának: létezik-e esz­ményi versenyzőtípus? — Egy ilyen vetélkedés eredményében nem csupán a muzsikálás színvonala ját­szik szerepet, a képesség, a tudás mellett döntők lehet­nek a lélektani tényezők is. Egyes versenyzők úgy lépnek a pódiumra, mintha vesztő­helyre indulnának, mások pedig mintha mulatságba mennének. Általában ehhez a második csoporthoz tarto­zó, kötélidegzetű versenyzők helyzete az előnyösebb. A muzsikálás minősége náluk kevésbé függ a pillanatnyi diszpozíciótól. A legfontosabb tényező mégis a formálási készség, a stilusbizlonság, a szuggesztivitás és a szemé­lyiség vonzereje, a kottán, alapuló egyéni szemléletmód, kisugárzása. S ez utóbbi szempontok alapján jó esélyt adok Drahos Bélának. A vasárnap kezdődő nagy­szabású budapesti versenyen — melyen csaknem százan, vesznek részt a világ min­den tájáról — kevés lehető­ség lesz arra, hogy az ifjú művészek műsorválasztá­sukkal befolyásolhassák a zsűrit: az elő- és a közép­döntőben csak kötelező mű­veket adhatnak elő, szaba­don választott darabokkal kizárólag a döntőben csillog­hatnak. Reméljük, Drahos Béla ott is oly sok vastapsot arat, -s kezét sem szorongat­ják majd kevesebben, mint a kiemelkedően szép kapos­vári hangverseny után. S a kaposvári zeneiskola egykori növendékének játéka éppen olyan jótékony hatást gyako­rol majd a hallgatókra, mint a sorsüldözött Tamiho herceg varázsfuvolájának zengése Mozart mesebeli birodalmá­ban. t. A. Gyorsmérleg a nyári egyetemekről Evek óta fejlődik a TIT nyári egyetemeinek színvo­nala, emelkedik a rendezvé­nyekre külföldről érkezők száma — ez tűnik ki abból az összegező értékelésből, amelyet a két hete lezárult rendezvénysorozatról e na­pokban készítenek a TIT or­szágos központjában. Az idén 16 városban 18 nyári egyetem nyitotta meg kapu­it a magyar és a külföldi érdeklődők előtt. Üj kurzus ezúttal nem invitálta prog­ramjaira a kellemes kör­— Egy utolsó kérdést, pro­fesszor úr... ha megengedi. — Tessék. — Mi szükség volt... rá? — A Fekete Génre? Tulaj­donképpen semmi. De, tudja, Mária, ilyen az ember, főleg a tudomány embere: azt haj­szolja, arm már a falon túl van. Am.i tilos, amit nem szabad. Mert ott vannak a csodák, s a tudomány élén csak az haladhat, aki föltár­ja a csodákat... Ha akarja, Mária, mindezt fogja föl egy öregedő ember hiúságának, önteltségének .. . Ha akarja, tiszteljen: a tudomány egyik lehetséges végpontjára érke­zett el ... — De miért? — Ismeri a legkorszerűbb fegyvereket? A neujronbom- bát, a különböző vegyi-bio­lógiai hatas'ú kábító bombá­kat? — Nem ismerem, de hal­lottam róluk... — A Fekete Gén az embe­riség egészére nézve sokkal veszélyesebb, mint a fölhal­mozott fegyverek együttvé­ve. .Hiszen a fegyver csak fém, csak testetlen energia: nyezetben tanulni kívánó­kat, a pécsi — Népek Barát­sága — nyári egyetem kere­tében viszont első ízben megszervezték a kisplanetá- riumi tagozatot. A sikeres kezdeményezés nyomán ezentúl kétévenként talál­koznak a Mecsek alján a csillagászát iránt érdeklődők és a szakemberek. Huszonkilenc országból érkeztek vendégek az isme­retterjesztő nyári rendezvé­nyekre. Az 1613 magyar de a Fekete Gén ember... a Fekete Gén szellem is: aka­rata van, és akaratát nem a világ, nem a földi társada­lom megmaradásának vágya irányítja, hanem csak ő ma­ga ... Egyedül ö maga. — Értem, professzor úr, értem .. — Mária elgondol­kozva bólogat, szinte oda se figyelve hallgatja a profesz- •szor ömlengését. — De eny- nvi elragadtatással nem le­het ntit kezdeni. — A Fekete Gén nem a Gén bank teremtménye, a Fekete Gén az enyem! És a magáé, kedves Mária... De senkinek, érti? Senkinek sem szabad a Fekete Gént ki­adnia! Esküdjön meg Mária, az emberiségre kérem: es­küdjön meg! Ezt a narancs- sárga kapszulát senkinek nem adja oda ... — Esküszöm... — Marra teljesen gépiesen, mereven viselkedik. Látszik, hogy egé­szen máshol jár az esze. . — És az ügynökségek... Ok a mi igazi ellenségeink! Képzelje el, mi történne, ha valamelyik megkaparintaná ! résztvevő mellett 698 szocia­lista, 399 nyugati és 15 fej­lődő országbeli hallgatója volt az előadásoknak és a kiegészítő programoknak. Azok között a nyári egye­temek között, amelyek első­sorban a külföldiek érdeklő­désére számíthattak, a leg­népesebb hallgatósága a nagy hagyományú debrece­ninek 'volt. Az Országos Bé­ketanács békemozgalmi em­lékplakettjével idén kitün­tetett kurzus eddigi legna­gyobb sikerét könyvelhette el : 27 országból 286 hallgató érkezett az alföldi városba. A hagyományostól eltérő­en az idén az eddigieknél kevesebb résztvevője volt az eszperantó hyari egyetem­nek. Az eszperantó nyelvet tanító pedagógusok évek óta folyó továbbképző tanfolya­ma jövőre Gyulán a nyári egyetem. szekciójaként mű­ködik majd. Tizenkilenc országból ér­keztek érdeklődők a Duna­kanyar' nyári egyetemre, me­lyen a külföldön változatla­nul népszerű Kodály zene- pedagógiai módszer volt a téma. A szakmai módszer­tani foglalkozásokon ezúttal minden korábbinál nagyobb létszámban, 11-en vettek részt. Hetedik alkalommal adott otthont Eger a film­művészettel foglalkozó kur­zusnak. Az idén — első al­kalommal — a nyári egye­tem részeként itt tartotta meg a Filmtudománvi Inté­zet a szocialista országok j fikmareh ívum-vezetőinek ta­nácskozását. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom