Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-09 / 211. szám

S KV Izzó váratlan veresége Az NB I-re törő kaposvári lányok nem várt, nagyará­nyú vereséget szenvedtek A.ikán a Videotontól. Igaz, másnap Győrben sikerült ja­vítaniuk. de féíő, hogy eb­ben a késhegyre menő küz­delemben a »végelszámolás­kor« ez a két pont esetleg hiányzik majd. Ezen a héten nemcsak a lányok szerepeltek vidéken. A tabi férfiak Nagykanizsán léptek pályára és nyertek. .Nem így a Dózsa. A lila- fehérek esélytelenül utaztak a fővárosba, a Kossuth KFSE-hez, hisz olyan csa­pattal kellett felvenniük a küzdelmet, amelytől itthon is vereséget szenvedtek. A hét végi mérleg tehát két győzelem és két vereség. Női mérkőzések: Ajkai Videoton—K. V. Izzó 3:0 (8, 6, 5) K.V. Izzó: Lengyel, Bódis, Simonná, Csonka, Tóth, Oláh. Csere: Monostori, Hol­lósi, Novák, Pintér. Edző: Vermes Károlyné. Napos, szeles időben sza­badtéren került sor a mérkő­zésre. Sajnos a teremhez szokott kaposváriak ezekkel a körülményekkel nem tud­tak megbirkózni. Az ered­mény alakulásában közreját­szott a hazaiak nagyon lel­kes játéka. Az Izzó gyenge napot fogott ki. K. V. Izzó—Győri MÁV DAC 3:0 (2, 7, 4) Izzó: Csonka, Németh, Oláh, Lengyel, Novák, Hal­lási. Csere: Bódis, Tóth, Pintér. Edző: Vermes Ká­rolyné. Magabiztos a győzelem. A gyenge játékerőt képviselő Vendéglátók ellen valameny- nyi tehetséges fiatal szóhoz jutott az Izzóban. Férfiak: Tabi Videoton—Nagykanizsai Vízmű 3:1 (8, 12, -13, 3) Tab: Nagy, Sudár, Hor­váth, Gáspár, Szabó, Angyal Csere: Horváth L. Edző: Nagy Károly. Nem játszott tudásához mérten ezen a találkozón a somogyi együttes. Győzelme nehezebb volt. mint ahogy a játszmák alakulása sejteti. Kossuth KFSE—K. Dózsa 3:2 (5, -10, 11, -13, 5) Dózsa: Tukacs, Mester, Gál. Csere: Torma, Valle-r. Domonkos, Károly, Vidék, Edző: Vitz István. Kétórás nagy csata. Az első játszmában az ellenfél már 12:0-ra vezetett. Ké­sőbb feljavult a Dózsa, s a játék képe alapján azonos erőket vonultatott föl a ha­zaiakkal. A játékvezetés azonban .nem volt méltó a színvonalhoz. Mindkét fél részére több tévedés történt, ezt a csapatok azonban sportszerűen tudomásul vet­ték. A Dózsát lelkesedéséért illeti dicséret. napjai Sűrűsödik a program Mészöly dolgos A magyar labdarúgó-válo­gatott legközelebbi mérkőzé­se csak szeptember 24-én lesz a Népstadionban Spa­nyolország ellen, Mészöly Kálmán szövetségi kapitány­nak azonban a közbülső na­pokon is van tennivalója. Az elmúlt hét szombatján Bé­késcsabára látogatott, és . a Békés megyei edzőknek adott tájékoztatón szakmai tovább­képzés keretiben a magyar futball jelenlegi helyzetét, feladatait vázolta. Délután megtekintette a Békéscsaba —Nyíregyháza bajnoki mér­kőzést, amelyen elnyerte tet­szését a nyírségiek játéka. — Az újonc együttes tel­jesen megérdemelten és jó játékkal szerezte meg az ide­genben nagyon értékes két pontot, a békéscsabaiak meg­lehetősen enerváltan, ötlet- telenül játszottak — mondta. A Nyíregyháza csapatából különösen a gyors Kiss Mik­lós tetszett, de felügyelteim Moldován, Kovács és Klé- ninger játékára is. Jó volna őket mielőbb nemzetközi mérkőzésen is látni, miként tudnak felnőni a nagyobb feladathoz. Ügyes volt a kis termetű Kozma is, aki telje­sen hatástalanitatta a ha­zaiak játékmesterét, Pásztort Vasárnap délelőtt Oroshá­zára ment át a szövetségi ka­pitány,' itt nagy számú kö­zönség előtt a városi kultúr­teremben válaszéit az érdek­lődők kérdéseire. Hogy az elmélet csak a gyakorlattal ér sokat, azt délután bizonyította Mé­szöly: aiz 1960-ban Becsben UEFA-tomát nyert együttes szerepelt ugyanis a mezővá­rosban a helyi öregfiúk válo­gatottja ellen. Az egykori ifik — Mészöllyel a védelem ten­gelyében — 4:3 (2:1) arány­ban győzitek. Nagy szeretet­tel fogadták a 20 évvel ez­előtti »aranyérmeseket«, akik ha néha döcögősen is — jó pár kiló súllyal nehe­zebben —, de azért sokat fel­villantva régi tudásukból arattak nagy tetszést. Ez a csapat szerepelt: Száger — Menczel, Mészöly, Kürtösi — Galambos,, Muzslai (Nagy B.) — Faliszek, Kékesi, Be­A tizenketteseké a főnyeremény A 36. játékhét teíitalálafos szelvénye: x, x, 2. x, 2, 1, 2, x, x, 1, 2, x, 2 + 1, Tizenhárom plusz egy és tizenhárom találatos szel­vény nem voit. ÍH fogadóért el tizenkét találatot. Nyere­ményük 453 904 forint. A ti­zenegyesek 6930 forintot, a tízesek 1088 forintot érnek. ne, Dunai II., Krajcsi (Gál). Nem véletlenül jegyezte meg Mészöly a mérkőzés után: »Bárcsak fiatalítani le­hetne ezen a csapaton, nem lenne nagyobb gondom...« A teljesség kedvéért: a ven­dégek góljait Dunai II. (2), Bene és Mészöly szerezték. A kapitány hétfőm az MLSZ-ben tevékenykedett, kedden pedig segítőtársa, Mezey György társasátgában Londonba repül, ahol szer­dán megtekinti az Anglia— Norvégia világbajnoki selej­tező mérkőzést, megfigyeli a jövő évi két ellenfelet. Ugyanezen a napon Várná­ban Bulgária—Románia ba­rátságos mérkőzés lesz, ezt Száger György, az edzőbi­zottság elnökhelyettese és Szimcsák István, a 21 éven aluliak edzője tekinti meg. Igyekszik kénét alkotni a se­lejtezőbeli ellenfélről, a ro­mán válogatottról, amely leg­utóbb kitűnő játékkal 4:1 arányban verte Jugoszláviát. Ezt követően már sűrűsö­dik a program. A szeptem­ber 13-i bajnoki forduló után jelöli ki a kapitány az »A«. és »B« keretet, és a Nép­stadionban szereplő játéko­sok szeptember 18-tól az Olimpia szállóban készülőd­nek a Spanyolország elleni mérkőzésre. A B-válogatott az Ibériai-félszigeten lép majd pályára, ugyancsak szeptember 24-én. Apáti Miklós A fekete gén titka — Neun tudom, hogy mi­lyen. Fogalmam sincs róla. — Ezt nem hiszem ... hogy te csak úgy, magadtól bedobsz egy adatot... a kö­zösbe ... az nem létezik. .. — Lehet, hogy nem is nő — mondja Jones. — De nó: Máidénak hív­ják. — Szép név. — Nagyon ügyes név. — Ügy érzem, mintha máris mindent tudnék. .. ■— Mintha bölcsebbelc is lennénk... Nem érzed, Charlie? — Nekem nő a fejem... — Nékem da­gad a pénztár­cám ... — Hiába csúfo- lódtok ... Hiába minden. Én sze­retem Erzsébetet. Gyerekünk lesz egymástól. — Az előbb Má­riát mondtál... — De Má­riát nem isme­rem ... Értsétek meg, Erzsé­bet a menyasszonyom, ő is a Génában dolgozik, és tőle tudom, hogy Foxman meg Mária rendkívül bizalmas kapcsolatba kerültek . . . ta­lán még most is beszélget­nek. — Ezt könnyen ellenőriz­hetjük... — mondja Jones. — Kapcsoljam Foxi munt, főnök?. — Kapcsolja! SS. Foxman szobájában bérre-' gő, búgó hang. Foxman a kagylóért nyúl. — Igen, tessék. Én va­gyok, igen . .. Maga az, Jo­nes ? Parancsoljon .... Mit óhajt? — Egyetlen kérdésemre válaszoljon, professzor úr. De őszintén! Egyedül van most? Charlie és Dán feszülten figyelik Jonest és a video- késaüléket A képernyő üres. — Honnan tudja? — Onnan, hogy nem adja be a képet. . . Ejnye, profesz- szor úr __ F o ximan mél la llankpdák : — Ehhez önöknek semmi közük. Nekem is lehet ma­gánéletem. .. Mi közük van az érzelmi életemhez? ... Ha jól tudom semmi, de sem­mi ! Az égvilágon semmi . . . Igenis: ha tudni akarják, nem vagyok egyedül. .. Egyik asszisztensnőmmel be­szélgetek .. . magánügyek­ről ... Értik? 39. — Köszönjük a tájékozta­tást, professzor úr .. . — Jo­nes lerakja a kagylót. — Értjük hát. Persze, hogy ért­jük ... Köszönöm,! Don. Me­gint pon tos voit az imíormá­Küldetés klarinéttal Csaknem két óna volit még hátra a hangverseny kezdetéig Kailinyin legna­gyobb művelődési központ­jában, , Sasvárinó Perjés Margit azonban olyan hévvel kezdte el noszogatni a Ka­posvárról érkezett trió má­sik két tagját, mintha a íel- ] epésre pillanatok múlva karúit volna sor. „Menjünk, nézzük meg a színpadot! Játsszuk el mégegyszer a Glinka-dairabot, még csi­szolhatnánk rajta jvajámit!” S nem volt mit tanná, a két fiatal ernte r engedelmesbe ­deli: jó hetven percig gyö­törték hangszereiket a ren- dezkedésnek, lótásnak-íu- tásnak, csörgésnek és csatto­gásnak fittyet hányva, hogy később vastapsot arathassa­nak. Másnap a várostörténeti múzeumiban kerültem Sas- váriné mellé. „Ez mi? És az? Kérem, ezt fordítsa le nekem! S ha lehet, aizt is!” Neim akadt egyetlen kép vagy emléktárgy sem a ki­állításom, melyhez ne fűzött volna legalább egy-két mon­datos kommentárt, eredeti látásmóddal. Gondossága és nyuighatatlanságia minden- íkibein személyes roikonszen- vet ébresztett, s nemsokára hivatalosat is: a kaposvári zeneiskola kitűnő klarinét- tanárnője nemrégiben, [meg­kapta a Szocialista kultú­ráért kitüntetést. Az indok­lás : eredményes pedagógiai tevékenységéért, részvételé­ért a kaposvári (klarinétos trió — majd kvartett — fel-, lépéseim, kimagasló érdieméi­ért a zenei ismeretterjesz­tésben, s a. remek példatá­rért, mely tavaly jelent meg. A kitüntetés odaítélésének előzményeit firtatva rá kell döbbennem: a tanárnő lát­szólagos határozottsága mö­gött nagy adag szerénység búviik meg. Olykor az az ér­zésem támad: a medáliáit örömmel osztaná fel, ha le­hetne, szülei, tanárai, ze­nésztársai, tollégái, barátai között. — Azt, hogy a Rrenn- bergbányán és Veszprém­ben töltött gyermekkorom­ban felébredt a vonzalmam a muzsika iránt, elsősorban édesapámnak köszönhetem, e sokoldalúan képzett, szá­mos hangszeren játszó auto­didakta zenésznek és zene­karvezetőnek. S feltétlenül hálával tartozom későbbi ta­náraimnak, Lantos Magdá­nak, Szűcs Józsefnek, Vóczi Gyulának, Zámbó Istvánnak: az ő segítségük nélkül so­hasem hajthattam volna végre azt a — magam szá­mára is váratlan — huszár­vágást, hogy a Zeneakadé­mián, a felvételi vizsgán hat fiút „üssek ki” és egyedül engem vesznek föl a klarinét- tanszakra. Annál is inkább, mert tele voltam aggodalom­mal : mit keresek én, a vi­déki kislány, a nagyszerűen felkészített pesti gyerekek k özött ? ciód ... Cha rlie... te m«*­dent megtudsz Máriáról... Dán! Te menj vissza Erzsé­bethez, én meg megnézem, mit tudtunk meg az MGB- ről . .. Lehet, hogy máris megelőztük őket? Bei-tram és a dot tore vi­tatkozik. — Értse meg, Bertram... mást nem lehetek, egyelőre. Vámunk kell. Lilian sokkos állapotban van. Úgysem tud meg tőle semmit... — De én magától sem tu­dok meg semmit, dottore. Kik lőttek magukra? — Sajnos, csak torkolattü- zeket láttam. Embert nem. — Jonesék nem élnek ilyen módszerekkel... — Ez csak az MBG lehe­tett, ... — Ilyen primitív dolgokat csinálni.. lövöldözni az ut­cán, egy zárt gépkocsira. Meg Lilianra, egy magányos nőre... — Lehet, hogy csak takti­ka .. . így akarják valami őrültre fogni a dolgot. S A szorongás bi­zonyítási vágyba csapott át, a da« fogékonyságba : Sasváriné ma ia meghatározó él­ményeiként őrzi Richter, Oj&ztrah, Szeri ng, Menu­hin, Casals, ,Giu- lini és más világ- klasszis művé­szek budapesti fellépéseinek em­lékét, s nehezen titkolható meg­hatottsággal em­legeti volt taná­rait, akik nélkül — így mondja — semmire sem vi­hette volna: Bartha Dénesi, Kistétnyi Melin­dát, Kroó Gy" - gyöt, Nagy Oli­vért, s m 1 nd :. _ - előtt Mihály Andrást és Ba­lassa Györgyöt. Az élet „me- lódiavonoilában” azonban hamarosan ismét felbukkan az aggodalom motívuma, ez­úttal a lelkesedés ellenpont­jaként. — Mint minden zeneaífea- dómis ta, egyszer-másszor én is gondoltam arra, hogy kon­certező művész leszek. Ám valahányszor játszani hallot­tam utánozhatatlan virtuó­zunkat, Kovács Bélát, rá kellett döbbennem : mellette ..nem rúghatnék labdába"... így maradt, boldogan vál­lalt pályaként, a tanárosko- dás. Zened pályára került nö­vendékek hosszú sora bizo­nyítja: a tanítás nem csupán afféle pótcselekvés Sasvári­né számára. Szeme, ha ta­nítványai kerülnek, szóba, legalább oly furcsán csillog, mánt amikor tanárairól és művészi eszményképedről beszél. S lelkesedése a kvar­tett említésekor csap a tető­fokára. A csoport, melyben kollégáival, Balázs Istvánnal, Kardos Kálmánnal és Pallós Lászlóval muzsikál együtt, nemcsak megyei, de orszá­gos hírnévre is szert tett kí­sérletező kedvével. — Repertoárunkon a ae-' birodalomnak csaknem a teljes keresztmetszete szere­pel, a prekkassziik usoktól Meásiaeriig. S most ismét nagy fába vágtuk a fejszén­ket: Sztravinszkijnak az Egy katona története című mü­vét tanuljuk. Próbálkozása­inkat szerencsén-e a közönség is egyre nagyobb érdeklő­déssel fogadja, nem kell hát attól félnünk, hogy idővel művészi ambícióinik elfojtá­sára kényszerülünk. Viszontlátásra tehát — a Sztravinszkij -kompozíció bemutatóján. A megyeszék­helyen, és — aiz együttes szokásához híven — a , me­gye kisebb településein. L. A. Bogláron volt az első déli kikötő A balatoni gőzhajózás kezdetei »Munkában fáradt ember, ha a Balaton víztükrét meg­látja, új életet érez ereiben csörgedezni« — írta az első »idegenforgalmi szakvéle­ményt« Széchenyi István, akinek a szobra Balatonfü- reden, a parti sétányon a balatoni gőzhajózás kezdetei­re is emlékeztet. A Honisme­ret ez évi második számában dr, Várady György tollából olvashatunk azokról az erő­feszítésekről, amelyeknek eredményeképpen az első balatoni kétárbocos vitorlás, majd az első gőzhajó a vízre merészkedett. Festeticsek sokat tettek a balatoni vi­meHesieg: így akarják ártal­matlanná ten ni egyik légi on- tosaibb emberünket. — Szegény Lilian . -. Fog neki fájni? — Micsoda? Miesoda fog neki fájni? — Hát... ha maga . . . ugye, ahogy szokás... rá­kapcsolja az agyát egy kom­puterre ... — De Bertram ! Lilian nein hazudik! Lilian biztos, hogy nem hazudik, ő nyndent megtesz az M-GíB erdekeiert! — Dottore, ezt én is tu­dom. Nem is ezért kérném a vizsgálatot. Anra vagyok kí­váncsi, hoigy szeret-e. Hogy vonzódik-e hozzám . .. — Bertram, ez nagyon ve­szélyes ... ebben asz. állapot­ban ... — Értse meg, dottore, ezt tudnom kell... És nem sza­bad tévednem. Egy hajszál­nyit sem. Semennyit sem... T ehát... — Rendben van. Megcsi­nálom az agyátvilágítást. — Kösz, dottore! (Folytatjuk.) torláshajók és dereglyék ki­fejlesztése érdekében. 1797. július 24-én bocsátották víz­re a Phönix nevű kétárbo- cost. Széchenyi nemcsak a, tó különleges Szépségét fedezte föl, hanem az elmaradott­ságra is fölfigyelt, amikor ezt irta: »Az ország legkie­sebb magyar vidékét elha­nyagolt állapotából kiemelni minden hű hazafinak legkö­zelebb fekszik érdekében!« Sikerült megnyernie Herte- lendy Károly lesencetomaji földbirtokost, Zala alispánját a balatoni hajózásnak. 1845 nyarán Széchenyi szakértők­kel látogatott el Füredre, svájci és angol cégekkel tár­gyaltak. »Gőzös a Balatonon, egészén új és alig kiszámít­hatatlan életet, élénkséget hozna Magyarország e kies vidékének ...« — értesítette a tárgyalásokról Deák Fe­rencet. A hajó faváza egy évvel később el is készült Óbudán, és lófogattal von­tatták le Füredre. 1846. szeptember 1-én a Kisfaludy nevű hajó már ott ringott Füred előtt a tó ví­zén. A gőzhajózás igényeinek megfelelő kikötők építése is fáradságos előkészületeket igényelt. Hertelendy már 1847-ben jelentette, hogy Badacsonyban. Alsóörsön, Bogláron és Fülöpön, majd ezeket követően Füreden épük Az eredeti hajó 1869-ig szolgált a vízen. 1887-ben pedig már csak a bontó munkásokra várt. Szétdara- bolták és beolvasztották. Csupán néhány korabeli rajz maradt fenn róla — hites bizonyíték az első magyar gőzhajóról, mely a Balaton vizét szelte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom