Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-18 / 219. szám

\ \ Demokratikus tervezés * N emcsak egyszerűsítő, hanem már-már publicisztikai mód­szer is lenne a demokratiz­musból származó előnyöket közvetlenül forintra átszá­mítani. Tennészetesein bizo­nyos közérdekekben fogant javaslatok forintlartalrna is kimutatható — az újítások esetében például ez rutinjel­legű izámüás —; a gazda­ság és a demokratizmus kapcsolatában azonban en­né! — szükségképpen több­ről van szó. Hogy alapjában véve — és napjainkban — miről van szó, azt azzal a lényegre redukált viszonnyal is kifejezhetjük, hogy a fo­rint és a demokratizmus között fordított arányosság érvényesül, ha ugyanis ke­vesebb a forint, akkor nem kevesebb, hanem több de­mokratizmusra van szükség. A demokratizmusnak, ter­mészetesen, nincs mérték- egysége, ezért a mennyiségi meghatározás — a gazdaság és a <iemakraitiz>rn,us politi­kai aránypárba állítása. — a gyakorlat konkrétságában nehezen értelirrjezhetö. Ám­bár segitoég-ül hívhatjuk a költői sorokat, amelyek tár­sadalomtudományos pon­tossággal — á a mi társa­dalmunk lírai előképeként — megfogalmazzák ezt a vi­szonyt: »A dolgozó nép okos gyülekezetében hangni-vetni meg száz bajunk«. A költői definícióban nem is csak az »•okos gyülekezet-« tarsada- lomszervező funkciójának ér­telmezése erdemel figyelmei hanem az is, hogy a dolgo­zók közössége, eredményei­nek * számba vétele mellett, szükségképpen keiül szembe »száz bajjal«. Arról éppenséggel bajon volna leltárt készíteni, hogy napjainkban hány bajjal birkóznak a munkaszerve­zetben együttműködő közös­ségek; azért is, mert gazdál­kodásunkat most épp az jel­lemzi, hogy a vállalati gaz­dálkodás átértékelődése, te­vékenységük differenciálódá­sa nyomán ahány vállalat, szövetkezet, annyiféle a gondok jellege, mélysége és tartalma. Általános és min­den közösségre egyetemesen érvényes v iszont az a köve­telmény. hogy a feladatok megoldásának optimális módja csak’demokratikus vi­tában alakítható ki. Ezt az általános igényt azonban célszerű ppntosíta- nunk: mit tételez föl a vál­lalati élet gyakorlatában a demokratikus vita? ‘Nem is annyira könnyű válaszolni erre, ha túllépünk az általa­mé körvonalakon és a gya­korlatra utaluk. Mostanában készül a vállalatok hatodik ötéves terve — méghozzá a korábbi középtávú terveknél sokkal bonyolultabb feltéte­lekkel, végletesebb tervvál­tozatokkal számolva. Kérdés, hogy milyen módon célszerű a vállalatok jövőjét mégha-, tározó programokat már most, a kidolgozás szaka­szában átemelni á szakem­berek köréből, az igazgatói szobákból a műhelyekbe, az­az: a vállalati közösségek nyilvánossága elé. A válasz, amit erre a kérdésre fogainvaz- hatunk, régi polé­miát érint; nem mai keletű a nézetkülönbség abban, hogy mit értenek — és ért­hetnek — e bonyolult szak­mai folyamatokból azok, akikre a megvalósítás majd mindenképpen tartozik. Any- nyit máris fontos aláhúzni : a formális nyilvánosság rosz- szabb a nyilvánosság hiá­nyánál is. Ha tehát szám­űzöm zúdítanak azokra, akik ebben néni igazodhatnak el, az éppenséggel a demokra­tizmus hiányát, nem pedig kiteljesedését jelenti. Az is kétségtelen, hogy a vállalati gazdálkodás meghatározó fo­lyamatait — az üzleti stra­tégiát vagy a fejlesztési po­litikát — nem lehet többsé­gi döntéssel, szavazással meghatározni. Célszerű most ismét utal­nunk a költői jelzőié, amely »okosnak« minősíti a dolgo­zó nép gyülekezeteit. De hát mitől válhat »okossá« — ja­vaslatra, véleményezésre, azonosulásra vagy ellenve­tésekre éretté — a munka-' helyi közösség? Ne előle­gezzük protokolláris udva­Magyar foszfátdúsitó Afrikában • Hazaérkeztek Tagóból azok a szakemberek, akik üzembe helyezték és a ga­ranciális időszak alatt is irá­nyították, segítették a Tata­bányai Szénbányák által tervezett és létesített foszfát- dásító munkáját. A magyar vállalat a Togói Köztársaság fővárosától 32 kilométerre, az Atlanti-óceán partján mű­ködő foszfátfeldolgozó üzem mellett építette fel a korsze­rű dűsítóművét. Segítségévei visszanyerik a feldolgozóból kikerülő huUadékiszapban lévő értékes nyersfoszfát 90 százalékát. Ez a foszfát mindez ideig a tengerbe ke­rült és nagy mértékben szennyezte a partszakaszt. A környezetvédelmi célo­kat is szolgáló foszfátdúsítót a Tatabányai Szénbányák a helyi előírások és követel­mények figyelembevételével tervezte és építette fel. Munkásktsrrier Azt mondják Hartmann Mihályról, hogy huszonegy évesen karriert csinált: iga­zi munkásikarriert... — Abban, hogy csoportve­zető lettem, nincs semmi kü­lönös: itt, a gyárban nem én vagyok az egyedüli fiatal, akit előléptettek. A látszólag vézna fiatal­ember arcát gyakran önti el a pír. Kicsit zavarban is van, amikor a munkájáról kérdezem. Csak a keze pi­hen nyugodtan az asztalon. Nagy, kidolgozott kezei van­nak. — Autószerelő szerettem volna .lenni, de nem vettek föl az iskolába. Akkor jött a Kemikal es agitáltak ben­nünket, hogy jelentkezzünk vegyipari szakmunkásnak. Azt sem tudtam, hogy mi­lyen szakma ez, de jelent­keztem. — Ha most autószerelőnek mehetne? — Nemet mondanék. Meg­szoktam ezt a környezetet, megszerettem a szakmát, mindenkit ismerek már itt. Az üzemben, ahol Hart­mann Mihály csoportvezető, brcplasztát gyártanak. Az ö feladata az, hogy — jó sza­kács modjara — pontosan kimérje a különböző anya­gokat, és felügyeljen arra, hogy mindent a recept sze­rint adagoljanak. Egyszóval a minőségért felel. Ezért a csoportvezetésért a fizetésén felül nyolc százalék pótlékot kap. A fizetése viszont attól függ, hogy mennyi termék hagyja el az üzemet. — Mi voltunk az első év­folyam, amelyik vegyipari szakmunkás-bizonyítványt kapott Barcson. A huszon­nyolcból huszonkettőn ma is a gyárban dolgozunk és hár­man lettünk csoportvezetők. Az én csoportomban a leg­fiatalabb ember tizennyolc éves, a legidősebb ötvenöt. — És kivel veszekszik többet? — A kollégák közül sen­kivel; mindenkit, akivel együtt dolgozom, legalább két éve ismerek. Veszekedni a raktárosokkal szoktam, a munkatársakkal legtöljebb vitatkozunk. A gyárban dicsérik a mun­káját; azt, hogy mindig pon­tos, lelkiismeretes. Ezért ka­pott az idén Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Sokan azt. mondták, hogy egy ki­esd korai volt: gyári, illet­ve vállalati kitüntetés nél­kül kapta meg a/, .igazat i el­Kertváros Csurgón r a-aggal ezt az érettséget; nyilvánvaló ugyanis, hogy a véleményformáláshoz, és ami ebből legtantosabbként következhet: az azonosulás­hoz a lényegi folyamatok is­merete, a lehetséges alter­natívák előnyeinek és koc­kázatainak átlátása nélkü­lözhetetlenül szükséges.' Ez az i'gény pedig napjainkban egészen más ■ követelményt támaszt a vállalati nyilvá­nossággal szemben, mint ko­rábban. Most ugyanis a vál­lalatok ötéves tervei nem csupán azt írják elő. hogy a minden vállalatra kiterjedő növekedés miértéke ott, he­lyileg mekkora lehet; hogy a mindenütt megtervezett fejlesztés, bővülés milyen irányú legyen. A terv ez­úttal a szó legközvetlenebb értelmében érintheti a vál­lalat jövőjét. Olykor a lé­tét, a sorsát is, de azt min­denképpen : hogyan' alakul át, újul meg a munka az előttünk álló fél évtizedben. S ezek a folyamatok szük­ségképpen a legközvetleneb­bül érintik a vállalatok dol­gozóit. A nyilvánosság tehát annak a feltételnek, a meg­alapozását is jelenti, hogy vállalják ezt az átalakulást, belássák indokait, elkerülhe­tetlenségét, s ily módom azo­nosuljanak vele. A hatodik ötéves terv ré­szeként, amint ezt külön jogszabály előírja (a Munka­ügyi Minisztérium es a SZOT elnökségének irányel­vei). mindenütt ki kell dol­gozni a vállalat öt eszten­dőre szóló szociális tervét is. A jogszabály így körvona­lazza, e tervek tartalmát: »A szociális terv emberköz­pontú terv' legyen — olvas­ható' az irányelvekben —, foglalja össze a munkavé­delmi, üzemegészségügyi, művelődési, tömegsport, va-, larr.int a munkahelyi szociá­lis ellátással és az emberi viszonyok fejlesztésével kapcsolatos feladatokat; se­gítse a munkásosztály hely­zetének javítását, az ifjú­ság és a nők gazdasági és szociális helyzetének fejlesz- tését. a népesedés- és család- politikával, valamint a mű­velődéssel kapcsolatos párt­ós állami határozatok vég­rehajtását. M aghatározó jelentősé­gű, hogy a jogsza­bály — miközben a szociális terv kidolgozásáért és végrehajtásáért, a vállalat vezetőjét teszi felelőssé — kötelezően rögzíti art is a tervezés egész folyamatában »szaksíervezeti .szemek biz­tosítják a dolgozók részvé­telét. a jogszabályokban elő­írt kérdésekben a döntést, majd a szociális célok el­érése érdekében a kollektíva köziem üködését«. ismerést. Akik a döntést in­dokolták, azt felelték erre; 'a munkájával szolgád ra. A szak mun käs-b 1 tuny " ,­vánv jó alapit jelentett, de a szakmát itt a géoek mel­leit kelteit megtanulni. Min­den újabb feladat; tapaszta­lattal is szolgált. S ezek kö­zül az egyik legértékesebb, hogy korán fölismerte: a szakmunkásképző nem ad egy életen át hasznosítható ismereteket. Érettségi bizo­nyítványt szerzett a szakkö­zépiskolában, és most tech­nikusi minősítőre készül. Olyan ».recept« *ez a tovább­képzéshez, amelyet Hart­Csurgon 1965-ig nem épült állami jakás, és a hetvenes évek elejéig is csak néhány került tető alá. Itt a »ma­gánerős« építés volt a meg­határozó. Ám ha minden si­kerül, az idén kilencvenkét állami és OTP-lakásba köl­tözhetnek be a lakók a dél­somogyi nagyközségben. Az egyénileg építkezők hamaro­san a Kertvárosban vásárol­hatnak telket, a kisajátítást ugyanis megkezdték. Az épí­tésre kijelölt parcella, meg­lehetősen nagy. A negyven­öt telek egy időre fedezi az igényeket. A kisajátításokat idővel majd ugyanott foly­tatják, s kertes-családi házas lakóövezetet alakítanak ki. Több mint hatkilométeres szennyvízvezetéket készíte­nek most Csurgón, és a Nem könnyű kinőni a sorból. Kell hozzá tehetseg és szorgalom, kitartás és küzdeni tudás, barát és el­lenség (hogy e kettőt jól meg lehessen különböztetni egymástól). Kell hozzá sze­rencse, alkotó, segítőkész légkör. Hogy hiába hangoz­tassák a SZÜRKÉK: „A szavalókórusba versmondók kellenek meg jó hangú együtténekelők”. Kellenek szólisták is. A súlyos kemenceajtó fel­húzva, előtte hatalmas, síne­ken mozglp adagológép for­golódik, rakja az alumíni- umhulladékot a vörösen iz­zó torokba. A forróságban mann Mihály magának ál­lított össze, és pontosan be­tartott. — A szabad időm nagy ré­szét elvitte az iskola. Ami még maradt, azt olvasassa! töltöttem. Nagyon szeretem a könyveket.. Mit olvasok most? — elpirul, zavarban van, hogy mondja-e vagy sem: — Találtam egy »aranybányát«: az egyik ba­rátomnak megvan az összes Rejtő Jenö-könyv. Nem le­het letenni egyiket sem, csak elaludni rajta. A tanu­lás után jó kikapcsolódás. Dr. R. I, szennyvíztelep is épül. Fon­tos, hogy a közmüvek meg­legyenek, mire az új telke­ken megkezdik az építke­zést. — Hogyan teremthető meg a lakás- és a közműépítés összhangja? — kérdeztem Pápa Imre nagyközségi ta­nácselnököt. — Az új rendelkezések szerint az OTP adhat hitelt a közműépítésre — válaszolt a tanácselnök —, a kertes, családiházas beépítésnek azonban korlátái vannak, így hosszabb távon nem oldja meg gondjainkat. Cé­lunk a telepszerű, többszin­tes lakótömbök építése: er­re ugyancsak a Kertváros­ban van területünk. Csurgón jelenleg 164 lakásigénylőt tartunk nyilván; ám többen Farkas keményen állja a sa­rat. Egÿ percig sem pihen; A többiek a kezelőpult melletti asztal körül üldö­gélnek. Egy magas termetű férfi kopott aktatáskájából elemózsiát pakol ki és fala­tozni kezd. Tele szájjal fro­cs ögi : — Mi a francnak dolgo­zik annyira? Ha így hajt, fölemelik a normát, és ak­kor kőiül nézhetünk. A többiek hümmögnek, bólogatnak. Egy barna képű felkapja a fejét ; — Jön a művezető! Pillanatok alatt kiürül az asztal környéke, mindenki rettentő nagy munkába me­rül. Farkas végzett az ada­golással. Leállítja a gépet, és leül pihenni a padra ... Karsai egy vidéki középis­koláján tanítja a testneve­lést.’ A gyerekek szeretik, mert komoly, ha kell, és vic­celődő, ha annak van ide­je. Szinte kegyetlenül őszin­te mindenkihez, ö a közsé­gi kosárlabdacsapat edzője is. Megnyerték a megyei bajnokságot, most az NB li­re készülnek. Evek ótá kö­vetkezetesen neveli az utánpótlást : reggel hatkor kel, fél héttől negyed nyol­cig együtt fut a gyerekek­kel a község utcáin. A falu­ban már nem nézik ferde szemmel „hajnali” futásai­kat sem. A község lakói látszólag egyöntetűen álltak a sport­ember mellé. De lassan őt is kikezdték a kígyónyelvek. Terjed róla a pletyka, hogy dilettáns, nem ért semmi­hez, csak lógni alkar, azért is lett testnevelő. Az sem igaz, hogy a főiskolán olyan jól sportolt, hiszen „ő volt a cserepad csereembere”. Terjed a hír, hogy az is­kolaév végétől (állítólag) egy távoli városba megy ta­nítani. Szigeti foglalkozására néz­ve tanító volt, mégis jóval is vannak, akik jogosultak, de tudják, hogy kérvényüket úgy is a teljesítés reménye nélkül adnák be. A nagyközségben gondot okoz a központ rendezése A kisajátítások, a szanálások, a foghíjak beépítése rengeteg pénzt emésztene föl. így csak lépésről lépésre haladhat­nak. A tanács költségvetési üzeme négy éve vette át az ingatlankézelő vállalattól az állami lakások kezeléséi, de a felújításra, karbantártásra, fordítható évi egymillió— egymillió 300 ezer forint ke­vés a .kétszáznál is több, romló állagú lakáshoz. A magánerős építés válto­zatlanul jelentős Csurgón. Évente harminc—negyven építési engedélyt adnak ki a tanácson. több annál : nevelő. Nemcsak az. óráira készült föl rend­szeresen, hanem minden per­cét az apróságok között töl­tötte,, mintha a saját gye­rekei lettek volna. Beszél­getett, foglalkozott velük, ta­nácsokat adott, és igyekezett őket rendre, tisztaságra, tiszteletadásra nevelni. Kollégái nem nagyon sze­rették. „Mi a fenét akar ez. itt, miért nyüzsög állandó­an?” — mondogatták egy­más között. Minden rendet­lenségért szólt, nem tudott elnézni egy kicsiny papírda­rabot sem az udvaron. Pon­tosan kezdte az óráit és pon­tos volt akkor is, ha gyúlé- seztek. Egy év óta másik iskolá­ban dolgozik. — Tudja, mikor álmodoz­tam utoljára? Tálán tíz évé. I^en, huszonöt éves lehet­tem. Készültem ra — mond­ja Kékesi —, hogy én le­szek a tsz-ben a legjobb traktoros. Tanultam az, idő­sebbektől, igyekeztem elles­ni a szakmai fogásokat. Dol­goztam lelkiismeretesen, ameddig a munkaidő tar­tott. Kezdtek strébernek nézni, „kihúzónak” tartani a többiek, ök bizony, ha kedvük szottyant egy ciga­rettára, megállították a ma­sinát, kényelmesen, letele­pedtek a fa alá, és elszív­ták a bagót. Aztán amikor a munkaegységek elszámolá­sakor észrevettem, hogy va­lahogy nekem mindig egy kicsivel kevesebb van, mint a többieknek, rájöttem vala­mire. Ne féljen, ma már én is kapóik annyit ha nem töb­bet, mint a többiek! Igaz, öregebb meg rutinosabb let­tem, de nem is vetnek meg a társak. Mi végre való ki­nőni a sorból? Elöbb-utóbb úgyis kinézik vagy vissza­húzzák az embert... Kinőni a sorból? Nem könnyű. Egy ülté ne ki ökre szükség van. De keltenék a szólisták is ... 'iyarmati László T. A. Cs. I,. Kinőni a sorból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom