Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-18 / 219. szám
Csa/ácfra találtak A gyermek és a könyv A kisgyerek fogékonysága a könyvtárosokat is foglalkoztatja. A gyerekkönyvtárosok kaposvári továbbképzésének a programja, a tapasztalatokról számot adó előadások és hozzászólások bizonyítják, hogy Bács—Kiskun, Baranya, Somogy és Zala megyében a gyerek- könyvtárak készek az együttműködésre az általános iskolákkal és az óvodákkal. Keresik a hatékonyabb munkakapcsolatokat kutatják aJ$l£at a módszereket, amelyek' hozzá járulhatnak ahhoz; . hogy a gyerekkönyv tárak, az óvodák és az általános iskolák a gyermekek segítségére legyenek. A területi továbbképzések fő témája már tavaly is az óvoda es a gyermekkönyvtár kapcsolata volt, ám — mint kiderült — e témának nehéz a végére jutni. A kaposvári két és fél napos továbbképzésen tovább gyűrűztek a gondolatok, és az egy év alatt szerzett tapasztalatok összegezésének is tekinthetők a beszámolók. S a folytonosság is kifejezésre jutott abban, hogy áttekintették a gyermekkönyvtárosok az általános iskolások olvasóvá nevelésének feladatait, valamint azt, hogy miként segíthetik a pedagógusok oktatónevelő munkáját a könyvtárakban rendezett gyermek- foglalkozásökkaL Tegnap délelőtt módszfer- tani bemutató egészítette ki az elhangzottakat. A kaposvári Szabó Gyuláné bábjai segítségével hívta életre azokat a legfőbb törekvéseket, amelyek az óvodás korú gyermek értelmi és érzelmi nevelését szolgálják játékos formában. Dr. Mónus Ferencné, a hódmezővásárhelyi gyermekkönyvtár vezetője sok tapasztalatot gyűjtött, hogy — úttörő módon — rendszerbe foglalja a gyermekkönyvtárak szerepét az óvodai nevelés segítésében. Az óvodai program megerősítését szolgálja ugyan elsősorban a legtöbb gyermekkönyvtár — a közművelődési intézmény alárendeli funkcióját az oktai- tási intézménynek —, ám arra. kell, törekedni, állapította meg, hogy a könyvtár is kialakítsa sajátos programját. Az óvodás gyerekek még nem olvasnak; nincs az a bősz könyvtáros, aki arra gondolna, hogy a három—hat éves gyerekeket el kell vezetnie a betűk országába. Ám a könyvtárban tartott óvodai foglalkozások hozzájárulhatnak a kicsinyek beszéd- készségének kialakításához és fejlesztéséhez. Ugyanis — ha ez nem alakul ki — maradandó hátrányba kerül az általános iskolában. Mind az óvodának, mind a gyermekkönyvtárnak számolnia kell jelenleg azzal, hogy sok kicsiny nem megfelelő otthoni környezetben él. A gyermekekkel való foglalkozás hiányosságaira figyelmeztetnek a példák. A gye- rekintézmények sokat teltetnek ennek a fölszámolása érdekében. A könyvtárak Dunatáj Kelta falu a római Pannóniában Ismét változatos tematikával jelentkezik a Dunataj című tudományos és művészeti szemle. A Szekszárdon megjeelenő priodika ezúttal több tudományágat gazdagít tanulmányaival. Ilyen Gabler Dénes ismeretterjesztő célzatú, alapos elemzés a szakályi ásatásokról, régészeti feltárómunkáról, amely 1973-ban kezdődött. A Kapos völgyi község közelében kelta falut tártak föl: 1400 négyzetméteren 13 gödörlakást, ezenkívül két favázas építmény, három gerendavázas ház stb. maradványait. Egy múlt századi sárközi lelkész gazdasági naplójára bukkant Balázs Kovács Sándor, s ezt teszi közzé — értékes adatokat szolgáltatva az agrár történethez, érzékletes stílusban. Takács Days Megcsapatás »emlékezet okáért« címmel publikál értékes tanulmányt egy furcsa emlékezetrögzítő szokásról. Wosinszky Mór kaukázusi tartózkodásáról írt a Dunatájba Szilágyi Miklós, és oknyomozó, sokoldalúan, bizonyított tényanyagú tanulmányát annak a Guram Saradzénak ajánlja, aki Zichy Mihály és a grúz kultúra címmel kismonográfiát jelentetett meg 1978-ban Tbilisziben. Csányi László Zrínyi ürügyén címmel fogalmazta meg gondolatait, impresszióit Kovács Sándor Iván könyvéről. Takáts Gyula költői világában N. Horváth Béla mélyült el, s ennek eredményét publikálta. A szépirodalmat Galam- bősi László verse, Pákolitz István lírai prózája képviseli. flK15«*nier1iék eet * fáreadalmi szükség! etet, s az elmúlt tíz évben nagy utat tettek meg az óvodás és iskolás korú gyerekek nevelésében, a hátrányok csökkentéséiben. A következő évtized a könyvNem mostohák tárok és az óvodák — iskolák — jobb együttműködését ígéri, állapította meg dr. Mónus Ferencné. A gyermekkönyvtárakba nemcsak egyre több óvodás látogat : egyre rendszeresebben látogatják az általános iskolai osztályok is. A közművelődési könyvtárak gyermekszolgálata az ötvenes—hatvanas években reflektorfénybe került. Ám csak a köz- művelődési könyvtárak nem képesek hatékonyan segíteni a pedagógusok munkáját, ezért van nagy szükség a jól fölszerelt iskolai könyvtárakra is. Kedvező hatása volt a könyvtárak és az iskolák együttműködésében az 1971-ben megjelent minisztériumi irányelvnek, amely kimondta, hogy az oktatás korszerű igényednek megfelelő iskolai könyvtárak fejlett rendszerére van szükség. A könyv- és könyvtárhasználat módszerei kikísérletezésére a köziművelődési könyvtárak vállalkoztak — mondotta előadásában Károlyi Ágnes, a Könyvtár- tudományi és Módszertani Központ munkatársa. Nem kétséges, az sem, hogy a gyerekikömyvtárosok nagy várakozással tekintettek az új tantervek megjelenése elé. A kaposvári tanácskozás légkörére ugyan rányomta bélyegét, hogy az általános iskolák és a gyerekkönyvtá- rak kapcsolata ezek után sem lett szabályozva, ám ezen nem múlhat az oktatómunka segítése — hangoztatták a résztvevők. A jó példákat, hasznos törekvéseket kell elterjeszteni. Ebben — azt hiszem — iránymutató volt a négy megye gyerekkönyvtárosainak kaposvári továbbképzése. Horányi Barna Ahány család, annyiféle, Valamiben azonban hasonlítanak egymáshoz: miután útra bocsátották gyermekeiket, vállalták, hogy segítenek másokon. Gondozzák, nevelik azokat, akiket szüleik magukra hagytak. És ez sokszor nehezebb, mint ahogy a kívülálló képzeli. Különösen, ha fogyatékos gyermekről van szó. Az egyik család, ahol jártunk, két fiút bocsátott útra, s egy még ottmaradt náluk: a 15 éves Péter. 1969 óta a negyedik családnál van, három nevelőszülő idegeit tönkretette. Rendkívül agresszív, durva, nehezen kezelhető fiú, szinte állandóan baj van vele. Mostani nevelőszülei azonban úgy kezelik, mintha a saját gyermekük lenne. Nem is maradt el az eredmény : Péter egyre jobban „szelídül”. A másik kisfiút nevelőszülei örökbe fogadják. A gyermek jóformán nem is ismeri az anyját. Amikor megszületett, az anya hátrahagyva csapot-papot, megszökött a szülészetről. A gyerek már elmúlt négyéves, örökbe adható. A vér szerinti anyától megvonták a látogatás jogát. Gyermeksorsokról, szülőkről beszélgetünk dr. Orbán Istvánnal, a gyermekes ifjúságvédő intézet igazgatójával. — Ma az állami gondozottak egyharmada él nevelőszülőknél, .Somogybán 410 gyermek. A nevelőszülői hálózatra nagy szükség van, hiszen kevés az intézeti hely, arról nem is szólva, hogy a családoknál élő gyermekek szellemi érzelmi fejlődése sokkal normálisabb, hiszen sikerül kialakítani a SZÜIŐ7—gyermek kapcsolatot. A 250 család, ahol állami gondozott gyerekek vannak, általában tapasztalt édesanyákból, édesapákból áll: olyanokból, akik mellett jó helyük van a gyerekeknek. Nagyon ritka eset, — évek óta nem is fordult elő—, hogy a nevelőszülőről kiderül, alkalmatlan a gyermeknevelésre. Az megesik néha, hogy a gyermeknek el kell válnia a nevelőszülőtől, például családi körülmények, betegség miatt vagy épp azért, mert a gyerek továbbtanul és ahol él, ott nincs középiskola. Ahhoz azonban, hogy elfelejtse korábbi életét, azaz a lelki egyensúlya megteremtődjön, legalább 3—4 évig megfelelő családi körülmények között kell élnie. Jellemző, hogy a nevelőotthonokból a gyerekek egy része rendszeresen megszökik, elcsavarog. Ha ilyen fiút nevelőszülőkhöz ' adunk, a gond általában megszűnik. !— Az állami gondozásba vett, aztán nevelőszülőkhöz adott gyerekek általában milyen ok miatt kerülnek ei hazulról ? — Főleg a rendezetlen családi körülmények miatt. Például iszákosak a szülők, nem törődnek velük. Van rá eset, hogy az ilyenek megkeserítik a nevelőszülőik életét is. Egy 11 éves kisfiú miatt például állandó harc dúl a nevelőszülő és a vér szerinti szülő között. A gyerek — épp a korábbi körülményei miatt — lelkileg is sérült, különös gondoskodást, szeretetet igényel, és ezt meg is kapja. A vér szerinti szülők mit sem törődtek vele; nem törődtek azzal sem, hogy miattuk kelÚJ HANGLEMEZEK Pokoljárás, koronázás Taian zenei közízlésünk fejletlensége az oka, hogy közönségünk jószerivel csupán az olasz és a francia operarepertoárhoz vonzódik igazán, talán a históriánkban és művelődéstörténetünkben régebben szükségszerű német- ellenesség a jelenség magyarázata, de tény: Christoph Willibald Gluck — amint zseniális reformjainak későbbi folytatója, Wagner is — félig-meddig számkivetettnek számít zenei életünkben. Mitológiai témákra készített, hatalmas dallaminvencióról, hangszerelés! készségről és lélek- elemző igényről tanúskodó darabjait gyakran bélyegezzük unalmasnak és ridegnek, nagyképűen és igazságtalanul. Nem csekély kockázatot vállalt hát a Hungaroton, amikor most, a hanglemezhetekre, közre bocsátotta az Orfeusz és Euridike olasz nyelvű, úgynevezett bécsi változatát tartalmazó albumot. Ám. úgy tetszik, a felvétel színvonala a legmakacsabb előítéleteket is legyőzi. A szerelmesét vesztett görög dalnok pokoljárása inkább szomorúságra, mint megrendülésre ' késztet ebben a megfogalmazásban, Lukács Ervin karmester ugyanis — az Operaház zenekarának és énekkarának élén — minden egyes részletben tartózkodik a dinamikai és ritmikai ‘szélsőségektől, a romantizáló maní- ro'któl. Orfeuszt világjáró mezzoszopránunk, Hamari Júlia alakítja, vataanennyi fekvésben kiegyenlített hangon, tiszta dallamvezetéssel, általában visszafogott rezignáltsággal, csak a második és harmadik felvonás egy- egy jelenetében felizzó drá- maisággal. Euridiké szerepében Kincses Veronika közmondásos muzikalitását csodálhatjuk meg, hangja azonban | — nyilván az k utóbbi hónapok fokozott megterhelése követkéz- | tében — kellemetlen meglepetéseket is tartogat : magas regiszterei ben egyre több a kellemetlen „szorítás”, melyet már rendkívüli technikai felkészültségével is alig-alig tud palástolni. A két szerelmes ismételt egymásra találásában Zempléni Mária szerzett elévülhetetlen érdemeiket a lemezen Ámor-alakításával. Gyönyörű színű, mozgékony hangja még az igen erős hazai szopránmezőnyből is kiemelkedik — olyan kincs, mely — megfelelő gondozás esetén — világviszonylatiban is becsületére válhat majd a magyar operajátszásnak. Amint bizonyára Liszt Koronázási miséjének új felvétele som kelti rossz hírünket a tengeren innen és túl, hála. a romantikus előadásmód minden csínját- binját ismerő Rádiózenekarnak, Lehel György karmesternek és a négy Férnek szólistának: Kincses Veronikának, Takács Klárának, Gulyás Dénesnek és Polgár Lászlónak. Csupa ünnepélyesség ez a mű, amely Ferenc ' József magyar király- lyá koronázása alkalmairól készült 1867-ben, csupa csillogása a wagneri átízelle- mültségnek, egyszersmind summázata az idős Liszt halálfélelmének, a klasszikus misék szerkesztésmódjának és — mint a Rákóczi-nóta vagy a Rákóczi-induló feldolgozott motívumai bizonyítják — a világvándor mester törhetetlen hazafisá- gának. S Lehelnek sikerült e félelmetes hatású muzsika valamennyi rétegét felszínre hoznia, kiváltképpen az Ofíertorium-tétel zenekari közjátékának briliáns kidolgozásával, a Sanctus és az Agnus Dei „lohengrines” áhítatdallamainak interpretálásával és a Benedic- tusszal, amelynek hegedűszólóját Hidy Péter játssza fölényes eleganciával, áttetsző tónussal. Orgonán Le- hotka Gábor járult hozzá a zenei és technikai szempontból egyaránt kitűnő hanglemez elkészítéséhez. A műfaji teljesség kedvéért szóljunk végezetül néhány szót egy különlegességnek számító zongoralemezről, amelyen Kocsis Zoltán ad elő Chopin-, Schubert-, Liszt-, Rahmanyinov-, Bartók- és Schönberg-dara- bokat. A többnyire hangversenyeken készített felvételek Kocsis rövid, ám eseményekben d ús művészpályájának adják keresztmetszetét, s egyszersmind lenyűgöző bizonyítékát ifjú pianistánk sokoldalúságának, mellyel egyforma tudatossággal veszi birtokba Liszt Velence- és Nápoly- ciklusának érzelmességét, a Rahmanyinov-prelűdök eklekticizmusát és Bartók vonzó nyerseségét. A sok »steril« hanglemezprodukció Után érdemes figyelemmel kísérni — akár "a műhelytitkok pllesése végett is —- a rnűvéezi személyiség fejlődésének ezt az izgalmas dokumentumát. Lengyel András lett állami gondozásba venni. Két éve tartásdíj fizetésére köteleztük a szülőket, ’és abban a pillanatban buzogni kezdett bennük a „szülői szeretet”: kérték az állami gondozás megszüntetését. Részegen egy nagyobb bandával mentek a nevelőszülőkhöz, botrányosan viselkedtek, fenyegették őket. Mi a gyermek érdekeit nézzük, tehát az ilyen szülőket igyekszünk távol tartani. — Milyen anyagi támogatást kapnak a nevelőszülők? — Nem túl sokat: a gondozási díj az életkortól, a gyermek értelmi képességétől függően 480—900 forint körül van, havonta. Terme-, szelesen a heveit gyermek után is jár a családi pótlék. Segítünk az óvodai elhelyezésnél, gondoskodunk a gyermek ruházatáról, tanítási költségeiről és átlag 60 forint zsebpénzt kapnak az intézettől havonta. Ha érettségizik, tőlünk kapja a ballagási ruhát, s ha egyetemre megy, mi fizetjük azt is. Persze az anyagi segítségen kívül másképpen is támogatjuk a nevelőszülőket. Állandó a kapcsolatunk felügyelőink révén — ők valamennyien pedagógusok —, és készítettünk egy kiadványt is a nevelőszülők számára, amely a legfontosabb jogi és nevelési ismereteket tartalmazza. Körülbelül eny- nyi az, amit adhatunk. Amit ők adnak, az sokkal több:, embereket nevelnek a családjuktól elszakadt gyerekekből. Nehéz faladat: befogadni egy ismeretlent, vigyázni rá, gondozni, s mindent elkövetni azért, hogy családtaggá váljon. Ott ülni mellette amikor leckét tanul, vele olvasni a betűket... A gyerekek 60 százalékának van az új családban külön szobája. A nevelőszülők közül egyre többen teszik takarékba a gyerek után kapott gondozási díjat; is. hogy ha majd felnő, legyen miből kezdenie. Somogybán az állami gondozottak takarékbetétkönyvei ben egymillió 200 ezer forint van. Azaz: ennyiről tud az intézet. De azt is tudják, hogy vannak szülők, akik nyaralót, telket, présházat írattak a gyerek nevére — ha esetleg el kellene szakadniuk egymástól, ne maradjon üres kéz- zek Külföldre viszik gondozottjaikat, üdülni és kirándulni mennek velük. Egyszóval: többet tesznek, mint csupán gondoskodnak róluk. Nevelik őket. Megismertetik velük a környezetüket: azt a kis világot, ahol élnek. Igyekeznek helyes szokásokat kialakítani, befolyásolni személyiségük fejlődését. Sikeresebben teszik, mint egy-egy intézet, és ez természetes. A gyerek is igyekszik minél előbb kapcsolatot teremteni valakivel, akihez kötődhet, hiszen érzelmi összetartozás nélkül nehez elképzelni az életet. Fogadott gyermekek. Nem örökbe fogadták őket, nem viselik nevelőszüleik nevét. Valamit mindegyik megtartott abból a családból, ahonnan érkezett. És ez a valami legtöbbször csak a név. Máskor — sajnos — olyan károsodásokat is hoznak magukkal, amelyek nem múlnak el. Az új családtól azonban, ahová érkeztek, ennél sokkal többet kapnak: szülői szeretetet, féltést és gondoskodást. Hazajönnek az iskolából, leülnek tanulni az asztal mellé vagy fociznak az udvarom, várjak a vacsoráihoz hívó szót, az elalvás előtti simogatást — és nem érzik idegennek magukat. Nem is azok. Hanem családtagok, akik otthonra találtak. Dán Tibor SOMOGYI NÉPLAP 151
