Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-03 / 206. szám

A fáradhatatlan doktornő A ew*rgóiak közül sokan most is csak „a trabamtos dötatomő”-ként emlegetik dr. Bajházy Amáliát, a nagyiközség' gyermekorvosát. Noha régi autóját nemrég új Dáciára cserélte, az idé­zett jelző végleg ' rajtama­radt, a falubeliek ugyanis gyakran látták, amint öreg „járgányával” oda kanyaro­dik valamelyik ház elé, az­tán egy idő múlva élénk beszélgetésbe merülve kísé­rik ki a házbeliek, s az esz­mecsere még a kapuban is hosszan folytatódik. Nem egyszer olyan családoknál is megfordult, ahol nem volt beteg kisgyerek. Rendelőjébe!} — körben a falon — színes gyermek- rajzok: Teknőc Ernő és a többi kedves mesefigura. Nehéz eldönteni, melyik „tisztségéért” kedvelik job­ban, ismerik többen: a gyó­gyításban elért eredményei­ért vagy a közéletben kifej­tett tevékenységéért. Ő azt vallja : mind a kettőt egyfor­mán kedveli, s nem is igen lehet szétválasztani a két tevékenységet Amikor 11 évvel ezelőtt elfoglalta a csurgód állást, nem gondolt arra, hogy végleg ott marad. Lakás kellett, mert Nagykanizsán — a kórházban — csupán egy sivár átmeneti szállást tudtak számára biztosítani. Csurgón szükség volt orvo­sokra, s a letelepedéshez szükséges feltételeket is megteremtették. Tulajdonképpen a véletlen indította el a közéleti mun­kához vezető úton. A rende­lőintézet takarítónője emlí­tette meg egy beszélgetés alkalmával, hogy kézimun­kaszakkört szerveznek a művelődési házban s meg­kérdezte, nem volna-e kedve a doktornőinek is eljárni. Ott, a szaljkörben — és ter­mészetesen munkája során — ismerkedett meg azokkal a gondokkal, amelyek az asszonyokat foglalkoztat­ják. A csecsemőket rendsze­resen látogatni kell, s köz­ben az édesanyával sok mindenről szót lehet ejteni. Aki nyitott szemmel jár, annak föltűnnek azok a dolgok is, amelyekről az emberek nem szívesen, be­szélnek. Csak egy ügyes, ta­pintatos kérdés, és a kisma­ma kitárultkozik. — Amikor a községbe ke­rültem, sokkal több volt a munkám, k gondom az as­szonyokkal, mint manapság — mondja. — Néha elké­pesztő tudatlansággal talál­koztam, mostanában szeren­csére javult a helyzet Ak­kor azért határoztam el, hogy részt veszek a közéleti munfcáhan, mert úgy érez­tem: a szorosan vett felada­taimon kívül másként is se­gíthetek az embereken... Szinte észrevétlenül jöttek a feladatok, s ma már ritka az olyan nap, hogy ne csen­getne valaki a lakásomon. — ön a községi nőbizott­ság elnöke. Vajon léteznek-e a társadalomban kimondot­tan női problémák? — A legnehezebb talán az, hogy elég sóik gondot okoz az asszonyok összefo­gása. Ez tulajdonképpen természetes, hiszen minden­kinek ott van a család, a „második műszák”. Azért tartom fontosnák a szakkö­röket, mert a közös érdek­lődés összehozza a nőiket, és így tulajdoniképpen a köz­életivé válásuk első lépcső­jének tekinthető. Köziben aztán sóik mindemről szót ej­tünk, egyik legfontosabb változás, amit az elmúlt éveikben észrevettem, hogy az asszonyok mernek és tud­nak kérdezni. Akivel csak beszéltem, mindenki elismeréssel szólt a fáradhatatlan doktornő közösségi munkájáról. ' Nem kis része van abban, hogy a mostoha körülmények el­lenére a megyében a csur­gói asszonyok a legaktívab­bak közé tartóznák. Az ősz­től tavaszig rendszeresen, megszervezik a kerekasztal- beszélgetéseket a legkülön­bözőbb témákban, és a kö­zös kirándulásokra, ország­járásra is mindig zsúfoltan indul el az autóbusz. Dr. Bajházy Amália a nép fron tmozgai ómban és a lakóhelyi közéletben végzett kiemelkedő munkájáért augusztus 20-án a Népfront­munkáért kitüntető jelvényt vette át. Amikor megtudta, hogy munkáját iliy módon is elismerik, csodálkozott: „Hi­szen nem végeztem valami egetverő dolgot” — mondta. Portréjához még csak any- nyi-t: a napokban isimét be­ült az iskolapadba. Marxis­ta-leninista esti egyetemre jár, mert úgy érzi, föl keli frissítenie diák kocában szerzett ismereteit Lendvai József — Ez igaz.. 1 pontosan így van... Erről mintha Foxman is magyarázott vol­na valafnit — Mit? — Nem emlékszem már pontosan, de tudom, hogy a rákos sejtek nem tartalmaz­nak ép kromoszómákat. Tu­dom, hogy elbutult sejtek keletkeznek. — Te, énnem bí rok többet enni. Jóllaktam. — Én is.Mennem keffl.. Vár Foxman. — Elkísér jelek ? — Nem, hagyd csak. Menj haza dolgozni ! — Ja. Majd este fölhív­lak. — József! Én nagyon sze­retlek. — Én is. — Hát... akkor megyek. Majd csapd be az ajtót És csinálj egy kis rendet is .., ha lehet Mária a Génbank előtt száll ki a csekktaxiból. Föl­megy a lépcsőkön. A folyo­són nők álldogálnak, vára­koznak. Az egyik nő meg­szólítja. — Hallotta? — Nem. Mit? — Elfogytak a szőkék ... — És? Miért akkora baj az? — De én. szőke gyereket szeretnék! Kislányt. — És nincs ? — Nincs. ■— Próbálja meg holnap. — Itt voltam tegnap is. Tegnap se volt. — És tegnapelőtt se — ezt egy másik nő mondja. — Mit szól az uram, ha ma is üres kézzel megyek haza? — Kézzel? Azért ez még­is csak túlzás... — nevet Mária. Fölmegy egy mozgó­lépcsőn az emeletre. (Folytaijutej / üfÉsliptsie — Tudom. De egyedül.. 1 — Egyedül én sem eszem ilyen jókat — Mindig sietek. Várnak a kísérleteim, a munkám., nincs rá időm. — Idő mindig van. Az egészségre mindig kell, hogy legyen idő. — Tudom, tudom. De ha egyedül vagyok, ezt nem ér­zem. — Biztosan dohányzol is. — Igen. — Sokat? — Igen.. — Ígérd meg nekem, hogy nem fogsz dohányozni. — Soha? — Soha. — Hát... Megpróbálom. Nagyon nehéz lesz. — Tudom, hogy nehéz lesz. Majd én segítek. A le­vegő a legfontosabb. — Tudom. Épp erről szól­nak az én kísérleteim is. A rák... — Mi van a rákkal? — Majd ha a végére járok mindennek, ha mindent ki­számítottam, ha mindent el­lenőriztem ... majd akkor elmesélem. — Most! Most meséld el... — Űgyse 'érted... — Hátha... Mondd úgy, hogy értsem. — A műanyagokra gya­nakszom. Tudod, azóta gyakori be­tegség a rák, mi­óta általánossá vált a műanyag használata. — Műanyagok mindenhol ’ ott vannak... Már nem tudnék élná nélkülük. — Nem minden műanyag veszé­lyes. Vagy nem mind egyformán veszé­lyes. Tudod, a bőr is léleg­zik. Azok. a veszélyes anya­gok, amelyeket be tudunk lélegezni. A bőrünkkel vagy a tüdőnkkel. [— Én nem lélegzőm mS­anyagot. — Dehogynem ; csak nem ‘tudsz róla. A ruháid, a fe­hérneműid, az ételtároló anyagok, az égetés során belélegzett gőzök, gázok.... ezek a veszélyesek. — De miért? — Mert a műanyagot csak elégetni lehet, mert a műanyagok többsége nem tud eibomlani. De égetni se lehet, mert az égés során rákkeltő anyagok kerülnek a levegőbe. A földet ezért las­san elborítják a műanyagte­metők. És hiába ásod el, so­ha nem fog eibomlani, el- rohadni. Ottmarad. Még jó, hogy nem szaporodik. De ke­vesebb se lesz sajnos. — És? — A műanyagok többsége az élő fehérjékhez képest pontosan úgy viselkedik, mint az elrákosodott sejt. Buta, informálatlam. Nem tudjuk ellenőrizni a növeke­dés J ütemét. Ha egy ember testében megindul a rákoso- dás, olyan sejtek #termelőd­nek, amelyeket a szervezet nem tud lebontani, nem tud legyőz«*. Enyhítő körülmény Uj tévéfilmeket forgatnak Több új tévéfilm és -játék felvételei kezdődtek meg, il­letve kezdődnek ebben a hó­napban. Kazán István ren­dezi Tahi László Enyhítő kö­rülmény című művét, mely­nek főszereplője egy autó­stopos diákot vesz föl kocsi­jába a Balatonra menet. A frissen érettségizett fiú bele­szeret a szépasszonyba. Klá­rit Andai Györgyi alakítja, a tinédzsert Gyabronka Jó­zsef formálja meg. Heltai Jenő A 111-es című regényéből Málnay Levente forgat tévéfilmet. A történet főhőse, Réthey Zoltán ha­mar elkártyázza a jelentős vagyont, de jósorsa összehoz­za Joe Selfrigde nemzetközi hírű szemfényvesztővel... A forgatás október glején feje­ződik be. Kortársunk: Cse­res Tibor címmel Mihalyfy Sándor rendez portréfilmet a jeles írónkról, méghozzá úgy, hogy Búcsú nélkül cí­mű kisregényét te feldolgoz­za. A mű főhőse egy robban­tórészleg parancsnoka, aki megpróbál néhány bajtársá­val hátat fordítani az öldök­lésnek a második világhábo­rú idején. Illyés Gyula Különc című drámáját is képernyőn lát­hatjuk majd. A felvétel szep­tember közepén kezdődik, Vámos László irányításával. Teleki Lászlót Sinkovits Im­re formálja meg, a másik két főszerepet Pécsi Ildikó és Szilágyi Tibor játssza! A dramaturg: hitványt Károly. Foityn zeneszerző élete — ez a címe Karel Capek egyik történetének; egy tehetségte­len, önjelölt művészről szól, aki mindenkit tönkretesz maga körül. Az akarnok, pusztító ember »természet­rajzát« adja majd Felvidéki Judit rendezése. A kortársi finn irodalom egyik jelleg­zetes képviselője Claes An­der sson, akinek, A család cí­mű művét Zsombolyai János viszi szalagra. A hétköznapi történet szereplői az Anya, az Apa és három — felnőtt­kor küszöbén álló — gyer­mekük. Az író bemutatja életüket, egymáshoz fűződő viszonyukat, a család atomi­zálódását, így tulajdonkép­pen nem finn problémát fo­galmaz meg, hanem általá­nosabb érvényű jelenséget. Székely Gábor szolnoki korszakában rendezte meg először Örkény István Kulcs­keresők című darabját. Ez volt az ősbemutató. Most — a Nemzeti Színház főrende­zőjeként — képernyőre viszi a tragikomédiát. Csomós Ma­ri és Papp Zoltán a hajdani szolnoki előadás szereplői kaptak megbízást színészi közreműködésre, s játszik a tévéváltozatban Papp Vera és Avar István is! Szeptem­ber végén Hegedűs Géza A halott feleség című munká­jából Radó Gyula rendez té­véjátékot : a cselekmény idő­számításunk előtt 438-ban, Euripidész otthonában ját­szódik. EMLEKSOROK könyvespolc Jókai Mór naplója 1848-49-böl Egy huszonöt éves ifjú az isten háta mögötti falucská­ban rejtőzik el üldöződ elől a vesztett szabadságharc után. Búvóhelyén naplóírás- sail üti agyon az időt. Né­hány hónap múltán, amikor onnan is menekülnie kell, a szomszédos községben élő szép özvegynél hagyja a kéziratot, s a papírköteg százharminc éven át kalló­dik. Végre a ' f öldkerekség túlsó oldaláról, Caracasból kerül elő, az utókornak ki­mondhatatlan örömére. A helyzet Jókái-regénybe illik, a történetben annyi a kaland, hogy — látszatra — mindez csupán egy »pihent« agyból pattanhatna ki, ezt a históriát azonban a valóság szülte. A tények könnyűszer­rel »konkretizálhatok-«. A község a Borsod megyei Tair- dona, az idő 1849—50, a bá­jos özvegy neve Lónyai Kornélia, a szabadsághar­cos író maga Jókai, 9 aki a becses naplót visz- szajuttatta az óhazába-: Vladár Ervin, a már em­lített honleánynak Venezue­lában élő unokája. Az elve­szettnek hitt írás a nyáron vált közkinccsé, hála a Mag­vető kiadó immár közmon­dásos s ze míülességének. S bár gyanúmat nem erősítette meg hivatalos közvélemény- kutatás, lefogadom: a má­sodik kiadás is elkel majd az utolsó példányig, amint elkelt az első. Nemcsak az íróhoz való kiirthatatlan von­zódásunk okán és nemcsak az Emléksorok különlegessé­ge miatt, de azért is, mert Jókai számos ismeretlen részletet közöl történel­münknek eme leggyönyö­rűbb időszakáról. Igaz, • kétszáz oidakm egyetlen sort sem találunk a szabadságharc legnevezete­sebb eseményeiről : az 1848 nyarán eredménytelenül be­fejeződött egyezkedési kísér­letekről, Jellasics támadásá­ról, Bem erdélyi harcairól, a dicsőséges tavaszi hadjá­ratról, a bukásról és a meg­torlásról. Jókai egy kevésbé fontosnak látszó szeletet vá­gott ki a hatalmas tény- és élményanyagból. Kronológi­ájában 1848 decemberének vége a kezdet, az a nap, amelyen Windischgrätz el­foglalta Budát, az utolsó mozzanat pedig a független­ségi nyilatkozat kihirdetése, 1849. április 14-én. Ebben a három hónapban — azonkí­vül, hogy a kormány Deb­recenbe menekült, Görgey utolérhetetlen _ hadvezért éleslátással »vette palira« az osztrák tábornokokat az északi bányavárosok környé­kén, s Dembinski csatát vesztett Kápolnánál — sem­mi »regényes« sem történt. S talán épp ez indokolja az emlékiratok kiválóságát. Jó­kainak ugyanis, a nagy küz­delmek szüneteire- vissza­gondolva« alkalma adódott a politikai és a katonai ve­zetés belső hatalmi küzdel­meinek részletes leírására, a pártharcok elemzésére és a nagy idők főszereplőinek jellemzésére. Igaz, ítéleteit lia nem is döntően, de befolyásolta po­litikai hovatartozása: ő ma­ga — eltekintve egy-két »megingástól« — a »béke­párt« híve volt, ellenezte a trónfosztást, s Nyári Pálnak, a »mérsékeltek« egyik ve­zéralakjának, egyszersmind távoli rokonának a hatása is érezhető a memoáron. Madarász László belügymi­niszter, a radikálisoknak a gyémántpörben meghurcolt vezére az ő szemében a ma­gyar ügy kerékkötője, az Országos Honvédelmi Bizott­mány afféle tehetetlen »pót- testület«, s Kossuth sem el­sősorban éleslátásával jelle- meztetik e lapokon: hatal­mas tudásával, utolérhetetlen szónoki képességeivel nem csekély adag határozatlan­ság, befolyásolhatóság, rög- töhzésd hajlam is párosult legnagyobb mesélőnk sze­rint. Perczelt, Guyont, Klap­kát is inkább tüzes hazafiak­nak, mint felkészült hadfi­aknak vélhetnénk eme le­írások alapján, a trónfosz­tást követelő radikálisokat pedig a fonrófejűek pártjá­nak, ha a korszerű történet- tudomány nem tisztázta volna azóta a tényeket a szükséges tárgyilagossággal. Feltétlenül megalapozottnak látszik azonban a Görgeyről adott jellemzés. Kimért, ri­Valamennyi nagyhatalom, vívott már egymással há­borút valamikor, kivéve Oroszországot és az Egye­sült Államokat : vitás prob­lémáikat mindig békés úton rendezték — ez az egyik végkövetkeztetése azoknak a szovjet és amerikai történé­szeknek, akik a két ország közti kapcsolatok eredetét kutatták. A közös munka »Oroszor­szág és az Egyesült All»« írnok: a kapcsolatok kezdete 1765—1815«- címmel a Szov­jetunióban és az Egyesült Államokban egyidejűleg je­lent meg. A közreműködő szovjet történészcsoport ve­zetője, Sz. Tikvinszkij pro­fesszor, a szovjet külügymi­nisztérium diplomáciatörté­neti osztályának vezetője a Moszkkovszkije Novosztyi című hetilap hasábjain szá­molt be a nagyszabású mun­káról. A történészek — az amerikai csoport élén D. F. Trask állt — *zámc* állatni deg ember volt ugyan az ifjú fővezér, hiú és nagyra­vágyó, aki a tömegeket — Kossuthtal ellentétben — sohasem tekintette a politi­kát alakító tényezőnek, ka­tonai zsenialitása, taktikai érzéke és a nemzeti ügy iránti hűsége azonban (ezt sugallja, mi több, bizonyítja Jókai) vitathatatlan. S e ka- rakterizáiást már csupán azért is hajlamosak vagyunk elhinni, mert történészeink többsége sem állítja ma már az ellenkezőjét Mindazokat, akik ismerte­tésünkből eddig arra a kö­vetkeztetésre jutottak volna: az Emléksorok nem más, mint száraz históriai lecke­felmondás és a pártviszo­nyok sivár méricskélése, sze­rencsére módunk van kiáb­rándítani, mert — Jókai már húszas éveinek derekán is Jókai volt. Tárgyilagos leírásait gyakran váltják föl a honfiúi felbuzdulástól! ih­letett részleték, remekbe sza­bott megörökítései a szabad­ságharc egyszerű közkato­náinak és amazonjainak, a körülmények folytán hőssé avanzsált parasztemberek­nek, kocsmárosoknak, kishi- vatalnokoknaík és markotá- nyosnőknek. Külön meglepe­tés, hogy a »sztorik« közül néhányat már korábban is­mertünk, A gyémántos mi­niszterből. a Csataképekből, A kőszívű ember fiaiból, és Az én életem regényéből. Izgalmas tény- és elemzés­halmaz, sodróan lendületes leírássorozat, s emellett iro- dalo mhistóriai forrás is Jó­kai Mór 1848—49-es naplója. Lengyel András és magánarchívumot, könyv­tárakat- és gyűjteményeket kutattak át, míg végül 138 gyűjtemény és 52 könyvtár, illetve archívum anyagából összeállították a kor diplo­máciai Irányzatait jól tükrö­ző dokumentumválogatást. — Orosz diplomaták je­lentéseiből kitűnik — mon­dotta a szovjet történész professzor —, hogy Oroszor­szág kedvezően fogadta az új független állam, az Ame­rikai Egyesült Államok lét­rejöttét, s rokonszenvvel fi­gyelték az amerikai függet­lenségi harcot. A múlt is­merete, a két ország közti viszony alakulásának rög­zítése tanulságos lehet a je­len szempontjából, elősegít­heti a mai szovjet—ameri­kai kapcsolatok kedvező fej­lődését SOMOGYI NÉPLAP Elősegíti a kapcsolatok fejlődését Szovjet-amerikai közös dokumentumgyűjtemény

Next

/
Oldalképek
Tartalom