Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-11 / 213. szám
VÁLOGASS U N K! fl" ....ésazolvasás V a jon elősegíti vagy gátolja a tömegkommunikáció a könyv- olvasást? Vajon az újság, a rádió, a televízió barátja vagy ellensége az irodalomnak? A vita évtizedek óta tart. Ugyanolyan biztonsággal hangoztatják némely szakemberek azt, hogy például a televízió eltávolít a könyvtől, mint ahogyan mások az ellenkezőjét állítják, mondván*. a televízió olvasásra, művelődésre késztet. Milyen egyszerű lenne, ha az egyik vagy a másik megállapítás egyértelműen igaznak bizonyulna! Egyrészt azért lenne egyszerű, mert nem kellene tovább vitatkozni, másrészt az olvasó emberek lelkiismei’et-furdalás nélkül bekapcsolhatnák vagy kikapcsolhatnák a televíziót. (Csak az olvasókról szólok, hiszen a nem olvasóknak nem okozhat szorongást, hogy egy arra érdemesnek' tartott könyv kézbevétele helyett középszerű, vagy annál is rosszabb tévéfilmet néznek.) A két álláspont között azonban nincs szakadék, sajnos, ( mind a kettő igaz. Sajnos — írom —, mert ez a kettős igazság sokkal bonyolultabbá teszi a helyzetet és ezzel együtt a sok évtizedes vitát. A tömegkommunikációs eszközök ugyanúgy gátolhatják, mint amennyire elősegíthetik az olvasást. Nyilván az olvasott, hallott, látott műtől függ — mondhatnánk —. hogy elvezet-e a könyvekhez, vagy elvisz azoktól. És gyorsan néhány példával meg is erősíthetnénk ezt a gondolatot. Jogosan. Hiszen való igaz: a Gyökerek vagy az Anna Karenina képernyőre" kerülése után e könyvek olvasóinak száma rekordmagasságokba szökött, míg a Colombo- vagy a Kojak-sorozat filmjei — hogy finoman fogalmazzak — nem ébresztettek bennünk ellenállhatatlan vágyat a betű iránt. Az újságban olvasott, rádióban hallgatott, vagy a televízióban nézett művek tartalma önmagában nem határozza meg az emberek Élmények a virágkiállításról Óriás muskátlik az ablakban Tízévenként rendeznek Bázeliben virág-világkiállítást A kertészek és a város- szépítők nagy irnenpe ez, minden jelentős virágtenme- lő ország képviselteti magát a kiállításon. Az idei világ vásárra a magyarországi kertészeti egyesülés 32 tagú csoportja is kiutazott, többen, Somogyiból. Egyikük, Farkas László, a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat igaz- ''gátója szívesen beszélt ..(Svájcban szerzett élményeitől. Olyan tapasztalatokkal . tért haza, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot. — Kétszeres látványosság volt à bázeli út. Az egyik maga a virágkiállítás, a másik maga a város és környéke. Ez utóbbit is a virágokat figyelő, a városszépítés módszereit leső szemmel néztük végig. Nem szégyen: van, bőven tanulni valónk. Az ottani párás klíma ugyan kedvezőbb a várost díszítő növényeknek, ám nálunk is meg lehet találni azokat a virágokat, díszfákat, cserjéket, amelyekkel megközelíthetjük az ott elért eredményeket. — Közihely, hogy Kaposvár valamikor a virágos »•előnevet« kapta. Volt tehát. nálunk is hagyománya a városszépítés e módszerének. — Volt, de időközben elsorvadt. Most újra nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy föléledjen ez a hagyomány. Ehhez azonban a város polgárainak segítsége is keltL Bázelben minden ablakban virág van. Messziről nem lehetett megállapítani, hogy milyen, annyi bizonyos:, ho,gy gyönyörű. Valamiféle nemesített óriás muskátlinak néztem. A városnézésen szinte percenként kiáltott föl valaki, újdonságot látva. A legmeglepőbb az volt, hogy. több helyen a háztetőn valóságos botanikuskertet fedeztünk föl. De még a villamossínek között is pázsit van, szinte minden négyzet- métert fűvel vetnek be, csak a járda és az úttest sö- • tét. — A tisztaság legendás hírű. A valóságban milyen? — Panaszkodnak a svájciak, hogy már náluk sem a régi a helyzet, sok a szemetelő. Mit mondjak s, az ottani sok szemetelőt elfogadnám itthon, nem sokat kellene utánuk takarítani. Ahol szentét van, ott néhány perc múlva megjelenik az utcaseprő és eltakarítja. Egyikükkel szóba elegyedtünk: öderült, hogy szereti a foglalkozását, mert megbecsülik, senki sem nézi le. — Érte-e kellemetlen meglepetés? — Nem volt kellemetlen, csak furcsa: épp egy gyönyörű virágágyásért lelkesedtünk, s amikor közelebbről megnéztük, kiderült, hogy az egész műanyagból vaa Annyira megtévesztő, hogy még a legjobb szakemberek is bedőltek neki. Hát ilyen is akad, de. azért a legtöbb növény valócti. A másik műanyagos .. élmény únk, hogy ott a pihenőpadok, a székek mind abból készültek. És épek. Semmit sem vésnék beléjük. — Amit említett, valóban példa lehet nálunk is, ám ehhez alapos szemléletváltozásra lenne szükség, és anyagi erőink is végesek. Milyen gyorsan hasznosítható tapasztalatokkal tért haza? — A kiállításon láttuk, és ott már a városban is inkább gyakorlat, mint nálunk: nagyon sűrűn ültetik a virágokat, s úgy a dísznövény nyomja el a gazt. A másik: a palántázás költséges, tehát ha lehet, akkor a virágot a városban magról kell vetni, ugyanolyan szép lesz, mintha palántázták volna és azután teszik ki. Mi is próbálkoztunk már ezzel, de javítani keli módszereinken. L. P. viszonyát a könyvplvasáshoz. Azt is tudnunk kell, hogy ki a befogadó — az újságolvasó, a rádióhallgató, a tévénéző. Vissza kell térnünk tehát az írás elején említett olvasó és nem olvasó emberekhez. Sőt! Még ennél is tovább kell lépnünk, és az olvasók táborában különbséget kell tennünk értékes irodalmat olvasó . és értő, értékest és értéktelent vegyítő, valamint csak könnyű könyvekhez — krimikhez, szentimentális regényekhez — vonzódó embertársaink között. Ezen a felosztáson belül még sokféle finomítást végezhetnénk. Különösen annak a szempontnak a figyelembevételével, hogy egy könyvet is sokféleképpen lehet olvasni: műveltségünk, világképünk, érzékenységünk szerint. De. ezeknek a felosztásoknak az elvégzése már túlnő egy . cikk keretem. Maradjunk most csak annál a megállapításnál, hogy . az adott tömegkommunikációs alkotás és a befogadó személye együttesen határozzák meg az olvasáshoz való viszonyt. Ebből a bonyolult helyzetből következik, hogy a tömegkommunikációs eszközök munkatársai nehéz helyzetben vannak. Ök — reméljük — mindenkinek értékes, de legalábbis színvonalas szórakoztató élményeket szeretnének nyújtani. »Mindenki« azonban nem létezik, ■ csak a különböző befogadói rétegek összessége. Ezért általában megpróbálnak sokfélét adni, és rábízzák a befogadóra, hogy válassza ki a maga számára a legmegfelelőbbet. Csakhogy ez nem könnyű feladat. A puding próbája az, hogy megeszik. De például, a televízió esetében, egy címből vagy a kétsoros ismertetőből nemigen derül ki, hogy a megnézésre szánt mű éppen a mi puddin- gunk-e? A cél az lenne — ideális esetben —, hogy mindenki . azokkal a tömegkommunikációs alkotásokkal randevúzzon, amelyek műveltségének megfelelnek, és amelyek tovább- művelődésre ösztönöznek. Ezt a célt a különböző társadalmi rétegeknek szóló képeslapok és magazinok, valamint a rádió napi hatvanórányi, széles választékú műsorával elősegíti. (A televízió esetében a csatornák száma, illetve a programok színvonala is kisebb á kívánatosnál.) A felelősség — megfelelő kínálat esetén — az egyes embert terheli: vajon van-e önismerete? Tud-e válogatni a felkínált tömegkommunikációs lehetőségek' között? Ha tud, akkor az élmények világképe szerves részévé válnak, és ezáltal pj, olvasmányok iránti igények ébredhetnek benne. Ha nem tud válogatni, akkor időt, élményt — életet veszteget el. N. G. Tarsolyból került elő Á titokzatos delfin Piller Dezső — Némi túlzással azt állíthatom: ahányszor ásóval forgatod meg a talajt itt, gamár- di környékén, annyiszor bukkansz rézköri, bronzkori, nép- vándorlás vagy honfoglalás kori leletekre. Az errefelé vetődött rómaiak, avarok, magyarok mindent megtaláltak itt, ami csak szükséges volt a letelepedéshez. Legelőket, dús fűvel, vizet, sok napfényt, halat s vadat ... Ennek a helynek a titkát úgy fedeztem föl még a hatvanas években, hogy a nagyobb esőzések után lócsontokra, bronzból készített hajtűkre, ezüstlemezekre, gyűrűkre, övcsatokra leltem a felszínen. A megyei múzeum megbízásából éveken át véd- tük diákjaimmal a területet, sőt ki is ástunk néhány síit. Nem sikerült persze minden értéket megóvnunk; a temető egy része fölé szőlőt telepítettek. Ám a »maradékot« sem becsülhetjük le. Hat-nyolc esztendeje harmincnégy sírt tártak fel, s a felszínre került leletek — köztük a bizánci hatásról árulkodó, geometrikus áb- x-ákkal díszített övesaitok és az aranylemezek — azt a gyanút ébresztették: a Kárpát-medence viszonylatában is becses lelőhely rejtőzik a lábunk alatt. A gyanú azóta — hála jórészt Bárdos Editnek, a kaposvári múzeum régészének, akinek vezetésével a hosszú kényszerszünet után a inapókban ismét megkezdődött az ásatás — igazolódott. Piller Dezső aranydíplo- más zamárdi pedagógus fentebb idézett szavait tizenegy ifjú szeretné bizonyítani október végiéig; valamennyien a Kaposvári Gépipari Szak- középiskola tanulód, akiket Németh Tibor igazgató bocsátott a múzeum rendelkezésére, hogy feltárják a Ba- latonendréd közelében húzódó ezerháromszáz esztendős avar temetőt. Az unalom veszélye nem fenyegeti a szorgalmas fiatalembereket; a föl alatt legalább ötszáz sír búvik meg. A korai avarkorból származó, gyaníthatóan, kirabolt, mégis számtalan kincset tartalmazó sírok. .Az időjárás minden viszontagságával dacoló sátorlakókat éppen a látogatásunkat megelőző napon érte »bomba- meglepetés«. Olyan leletet találták, ’ amely sok fejtörést okoz majd az archeológusoknak és a művészettörténészeknek. — Íme a lelet, melyet egy nem kirabolt sírban leltünk — kezdd a beszélgetést Bárdos Edit régész. — A bronzcsat és a -lánc egy tarsolyban rejtőzött a halott testén, amint a legkecsesebb darab, a bronzból öntött, szájában gömböt tartó delfin is. Szerepét meghatározni egyelőre nem tudjuk. Az avarok gyakran temették él ugyan amuletteket is a holtakkal, állatábrázolásokat azonban sem a negyvenhárom somogyi lelőhelyen, sem másutt nem találtak eddig. Az pedig egyenesen rejtély, hogyan választhatták talizmánul a szárazföldhöz kötött avarok —■ egy tengeri emlős bronz hasonmását. Talán bizánci hatásra? De milyen körülmények között, milyen »áttételied«? S mit jelképez a szájában"tartott gömb? Egyelőre a ködben tapogatózunk, a rejitvénytejtés a jövő feladata. Lappang azonban a láza, homokos .és a íémdíszek konzerválására ezért nem túlságosan alkalmas talajban egy másik titok is. A hatalmas avarkori lelőhely közelében egy ugyancsak kiterjedt, honfoglalás kori temető terül eL A két nép errefelé letelepedett csoportjai érintkezhettek egymással, igazolván László Gyula professzor nevezetes elméletét a kettős honfoglalásról. A bizonyítási eljárás — az ásatás — tehát tudományos szempontból döntően fontos. S az utókor érdeklődését esi gázhatja fel az a tény is, hogy Somogybán rövidke idő alatt a második olyan temetőre bukkantak, mely az avarok és a magyarok etnikai kapcsolatait látszik bizonyítani. S van egy fontos gyakorlati ok is, mely a Zamárdi közelében elterülő avar temető feltárását sürgeti. A területet köztemetőnek szemelték ki, s néhány esztendő múlva gépkocsiutat építenek a közelben. Az elmúlt évek mulasztásai után. ismét veszély fenyegeti a Kárpát- medence egyik legértékesebb avar kori lelőhelyét. A munkálatok gyorsításához fokozott támogatásra lenne szükség, s a »befektetés« éppen ■ úgy megtérülne, mint a megyei tanács által nemrégiben nyújtott póthi'tel — egy tudományos és esztétikai szempontból egyaránt fölbecsül- hetetlen értékű bromadelfin képében. L. A. A minap fölkeresett Bodo- lai Gáspárné, akivel vagy másfél évtizede egy házban laktam. — Jaj, drága szerkesztő úr ... — kezdte remegő hangon, könnyekkel a szemében. Rögtön tudtam, hogy nagy bajban lehet szegény asz- szony. Nem a könnyeiből, a dadogásából, hanem abból, hogy szerkesztőuraz. A következő félórában el- zokogla, hogy az a B. Dezső, akinek fényképét egyes — »már ne is haragudjon érte« — szenzációt hajhászó kollégáim a kékjambós galerival kapcsolatban közölték, azonos az I ő Dezsikéjével, akit én annak idején a térdemen lovag oltattam. íjem csodálja, ha nem ismertem föl, mert több mint egy métert nőtt, amióta nem láttam. hízott több mint hatvan kilót, és a haja is hosszabb három arasszal, meg loknis. — Dezsike — folytatta aztán — tündért, jó kis fiú volt, — hiszen emlékszem rá — igaz, kicsit vásott, de melyik fiúgyermek nem az. ha egészséges; a szüleit tisztelte, GALERI bár voltak vitáik — hiszen a generációs ellentétek tör- vényszerüek — s nagyon szerény volt: télen-nyáron egy farmerben járt, takarékoskodott a szappannal ■ és szépen beosztotta a heti kétszáz forint zsebpénzét. Igen, ilyen volt Dezsike, még másfél étivel ezelőtt is. De sajnos akkor megismerkedett az Emke-aluljáróban H. Tamással, és belekeveredett annak a társaságába. Sajnos azonban ő túl tisztességes ahhoz, hogy a másikra akár egy rossz jszqt is mondjon. Ezért rám hárult a feladat, úgy is »mint az igazság harcosára«, úgy is, »mint a régi jó szomszédra«, s úgy is, »mint arra, akinek Dezsike egykor a térdén lovagolt«, hogy síkra szálljak az ő ártatlanságáért. A megtisztelő bizalomtól és az újságírói kíváncsiságtól ösztökélve vállaltam a feladatot, s elhatároztam, hogy alaposan földerítve az esetet, majd bravúrosan kiszabadítom az előzetesből B. Dezsőt. Első utam H. Ta-másékhoz vezetett. A szolidan berendezett háromszobás öröklakásban bánatos tekintetű szőke asszony fogadott. Ágyútalpon elé bem tolta a Napóleont, a lemezjátszóra föltette a Csupa könny a szobámat, s miután koccintottunk, elmesélte élete történetét. Ebből megtudtam, hogy Tamáska az ö szeme- fénye, akit minden házasságába magával visz, akinek mindent megad, és aki ezért nagyon hálás is. Ha netán azt hinném, hogy azok a kék foltok a füle tövén Tamáska ökleitől származnak, alaposan tévednék; Tamáska jó, jámbor, engedelmes, és ha nem csavarja el a fejét az a. k ... G. Baby, most is itt lenne, s velünk szürcsölgetné a Napóleont, ami a kedvenc itala; különben is esnie este nyolc után szokott elmenni hazulról, és legké- " sőbb reggel hatra mindig otthon volt, mígnem az «... G. Baby édesanyja alig akart beengedni az előszobába. Ott nyomban rámtámadt, hogy miért most jövök, miért nem akkor jötern, amikor még az ő Babykája volt a megtestesült ártatlanság. Igazán szégyellhetem magam, én és mind a kollégáim, valamint a tanítók és a tanárok, úgyszintén a tanácstagok és a képviselők is, akik mindig csak utólag handa- bandázunk, ahelyett, hogy előre figyelmeztetnénk azt a szegény gyereket, hogy milyen veszélyt jelentenek reá nézve az L. Kareszek. L. Karesznek az édesapját a kiskertben találtam: épp a virágokat öntözte. Sóhajtva szakított egy körtét a fáról, amelyet Kareszka születésekor ültetett, azán elmondta, hogy most is itt Verme az ő jó fia, és nem neki kellene slagolnia, ha tavaly nem haverkodik össze avval az átkozott Jamesszal. Jameszról megtudtam, hogy őt T. Gizi hálózta be; T, Gizi viszont L. Csabának az áldozata, L. Csaba pedig V. Daninak köszönheti a züllését, V. Danit pedig R. Ildi vitte a rossz útra. R. Ildi azonban — édesanyja hiteles vallomásából ítélve — olyan ártatlan volt, mint a maszületett, mígnem B. Dezső, az a gazember visszaélt a jóhiszeműségével,.. Biztos vagyok benne, hogy ha fenti magánnyomozásomat föltárom a bíróság előtt, nemcsak B. Dezsőt, hanem mind a kékjambósokat fölmentik. Hiszen nyilvánvaló: csupán megtévesztett gyermekek ök, akik rossz társaságba keveredtek. Sólyom László ' SOMOGYI NÉPLAP