Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-11 / 213. szám

ŐSZ A GYÜMÖLCSÖSBEN Szeptember elseje a középiskolák többségében még csak « tanévkezdést jelentette, a tanulást nem. Megkezdoateu az őszi mezőgazdasági munkák, s ebben evek óta nagy segít­séget nyújtanak, a tanulók. Pordány Lászlót, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályának munkatársát ebben az idő­szakban ritkán lehet megtalálni az irodájában, ugyanis vé­gigjárja azokat a termelőszövetkezeteket, állami gazdasago­kat, melyek tanulókat foglalkoztatnak. — Hány iskola vesz részt a megyében az őszi betakarí­tásban? — Valamennyi középiskola, kivéve a Kaposvári Élel­miszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetet, mivel az iskola belső átalakításában segítenek a tanulók. Az általános iskolások egy része szintén dolgozik, az ö részvé­telük'a mezőgazdasági üzemek igényétől függ. Dolgoznak a két felsőfokú intézményünk hallgatói is. — Milyenek a munkafeltételek a megyében? — Az Oktatásügyi Minisztérium es a Művelődésügyi Minisztérium régebben közösen adott ki egy rendeletet, mely kötelezővé teszi a mezőgazdasági üzemek és az isko­lák közötti szerződéskötést, ez nem volt meg mindenütt. A nagyobb létszámot foglalkoztató termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok szálláslehetőséget is biztosítanak, érdemes megemlíteni a kutas—kozmapusztai, a kiskorpáéi és a vé­sel bentlakásos tábort. Ahol ilyen nincs, ott naponta szál­lítják a diákokat. Tizenkét napot dolgoznak a gyerekek, a munkaidő általában hat óra. Az egyéb feltételeket a meg­állapodások tartalmazzák. — Mettöl-meddig tartanak a mezőgazdasági munkák? — Nincs határ szabva, hisz itt az éréshez kell igazod­ni. Akik szüretelni mennek, csak október második felében állnak munkába, addig a tanítás folyik. A diákmunka összértékét aligha lehet fölmérni, a gaz­dasagok azonban tudják, hogy milyen nehéz helyzetben lennének, ha nem segítenének az iskolák. Az ö érdemük, hogy piacra kerülhet a paprika, a paradicsom, hogy útnak indíthatjuk az e.rporlgyümölcsöt. A jutalom: egy torta Harminchektárnyi terü­leten piroslik a paradicsom a Latinca Sándor Terme! ő- szövetkezet földjein. A .sze­déséhez négy kaposvári ál­talános. iskola 'és egy szak- középiskola nyújt segítsé­get. Szüksége van a tsz-nek a dolgos kezekre, mert hiá­ba a széli termés, ha nincs, aki- leszedje. Bár még csak másfel hete folyik a mun­ka, Szabó Gábor tsz-elnök máris szép eredményekről számol be. — Tavaly nagyon gyenge volt a termés, így .most egy hét alatt többet dolgoztak a gyerekek, mint akkor az egész szezonban. A kereske­delmi szakközépiskola és a 11. Rákóczi . Ferenc Általá­nos Iskola ötszáz tanulója egy hét alatt 22—24 vagon paradicsomot szedett le, en­nek termelési értéke 540 ezer forint. Tavaly, az egész idő­szak alatt 610 ezer forintot teiineltek. — Milyen feltételeket biz­tosítanak a munkához? — Hegy éve ____________ v au együtt­működési amolyan hagyomány. A kap­csolat azonban nemcsak a munkában van meg: autó­buszunkat szívesen kölcsön­adjuk az iskoláknak, termé­szetesen csak fél napra, mert ezzel szállítjuk saját dolgozóinkat. Gyermekna­pon ajándékot vagy pénzt küldünk a gyerekeknek, az élővilágórákon gyakran el­jönnek a termelőszövetke­zetbe. Ebben a * tanévben kertészeti szakkört szei-ve- zünk a Rákóczi iskolával közösen. — Elégedettek a tanulók munkájával? — A hetedik es a nyolca­dik osztályok jönnek hoz­zánk, szeptember húszadi­káig mintegy ezer diák se­gít. Szorgalmasak és jól dol­goznak. Lelkesedésükre szükségünk is lesz, hisz a paradicsom hatvan százalé­ka még kint van. Most a gyakorló és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 271) tanulója szorgoskodik a föl­deken. Szilvaszedés Kiskorpádon Évente visszatérő a szep­tember első felében melegí­tőben, tornacipőben az isko- ] a kapu kon reggelente kiraj­zó diákcsapat látványa. Őszi építőtáborok. A szeren­csésebbek a munkahelyhez közeli állandó táborhelyen tanyáznak, több-kevesebb napot töltve gyüimölcsszedés- sel, a szabad időben szerve­zett programokkal. Két he­lyen verhetnek tanyát a Ku- tasi Állami Gazdaság terü­letén, ám egyelőre csak Kis­korpádon dolgoznak. Nép­iéiért a kozmapusztai tábor — kéthetes késéssel érik az alma, szeptember közepén kezdődik a szedés. Kiskorpád, hétfő reggel: Lógó hasú felhők súrolják a víztorony tetejét. Zene árad k síűdió hangszóróiból, fia­talok olvasnak, beszélget­nek,. hasalnak a lakószobák ágyain. Ketten tollaslabdáz­nak a táborvezetőség épüle­te előtt, bent „kupaktanács” folyik: az első hat nap tel­jesítményét értékelik. Elé­gedettek: napról napra ja­vult az eredmény, az átlagok a legtöbb esetben meghalad­ták a normát. A piai nap: a szombat-vasárnapi vihar miatt kényszerpihenő dél­előtt, előbbre hozott ebéd­idő. s ha nem esik az eső, délután munka. Adatok. A tábor résztve­vői : a gépipari szakközépis­kola tanulói. Létszám: há­romszáz. A táborozás idő­tartama: tíz nap, szeptem­ber 12-ig. Munkaidő: fél nyolctól délután négyig. A munka szil vaszedés. Étkezés : naponta háromszor a gazda­ság szervezésében, kiegészít­ve a munka közben ’ szilvá­val. A minőség: a fiúk sze­rint mindkét esetben „tűr­hető". Orvos Kuposmérőből jár at kétnaponta. Miniatűr postaláda, naponta hozzák- viszik a levelekeL A munkaidő után több rendezvényen vehetnek részt. Az iskola KISZ-vezetőségé nemcsak a munka, hanem a programok fölött is véd­nökséget vállalt. Tábori fo­cibajnokság, tollaslabda, lö­vészet, tájékozódási futás, j á I ék os- h u moros vetél kedők, filmvetítések segítik a ki- kapcsolódást. Elköszönünk, a délutáni munka reményében három órára ígérjük a visszatérést. Háromkor: vigasztalanul ömlik az eső. Kedd, ugyancsak délután. Végre dolgozhatnak! Min­denütt sár, tócsák, az úton kátyú, kátyú mellett. Szor­galmas kezekről tanúskod­nak a mellettünk sorra „el­húzó". megrakott traktorok. Horváth Géza két saem szilváról híres. A szúrópró­baszerű ellenőrzés során ennyi hibásat találták öt ki­ló között a gazdaság ellen­őrei. A jutalom: száz forint a brigád minden tagjának. Vezet a munkaversenyben a „tizenhatos" brigád. Százötven kilót szednek na­ponta, a teljesítményre nincs különösebb receptjük. A táborvezetőség egyik tagjának Trabantjával ka­paszkodunk ki a sártenger­ből. A hátsó ülésen lécko- teg; este lövé&zverseny lesz, ezekre tűzik a lôîapokat. Érdeklődöm, hányán vesz­nek részt. Megütközve néz a fő szervező: — Természete­sen mindenki! j megái.apodá- sunk, s evente szerződést kö­tünk minden iskolával. Eb­ben pontosan meghatároz­zuk a feltéte­leket. Kilón­ként 40 fülért adunk, ez megegyezik a felnőttek bé­rezésével. Na­ponta hat órát dolgoznak a gyerekek, , a tsz és a Vo­lán autóbu­szai szállítják' őket. A múlt héten minden iskolából a legjobban dol­gozó osztály kapott egy tor­tát, ez már A pénzt könnyű elkölteni A targonca üvegtornyot helyez a futószalag elé. Csat- taná&ra kapjuk fel a fejün­ket: egy uborkával teli üveg esett ki a sorból. A szalag mellett dolgozó diákok már föl sem figyelnek rá, meg­szokott, monoton mozdula­tokkal ragasztják a címkét, hajtogatják a papirdobozo- kat, csomagolják a nehez be- í öt tes üveg elvet. Alig félórája kezdődött el a délutános mű­szak, egy kicsit nehéz bele­lendülniük. Még követni is alig tudom a szememmel Bangó Erika kezét, olyan gyorsan formálja meg és ra­gasztja össze a papírdobozo­kat, s dobja a szalag vé­gén állóknak, hogy csoma­golhassanak. Nem könnyű munka ez még napi hat órá­ban sem. alaposan megmoz­gatja az izmokat. — Tegnap reggel fölkelés- 'kor nem tudtam megfogni a paplant,, úgy bedagadtak az ízületeim. Egyébként ki lehet bírni, kétnaponként váltjuk egymást, így min­denkire rákerül a sor. — Melyik a legkónyebb munkarész? — A címkézés, azt ülve kell csinálni, i't a ladakészí- tésnél ahhoz az ütemhez kell igazodnunk, melyet a sza­lagnál levők diktálnak. — Kel hétig dolgoznak, nem sok ez? — Most vagyok negyedi­kes, én már úgyse megyek többet ilyen munkára. Az. idén elég sokat dolgoztam, voltam építőtáborban itthon és az NDK-ban, igaz, ott gyümölcsöt ^szedtünk. — Ügy hallottam, hogy a felnőtt .normát teljesítik . . . — Szeretnénk jól keresni, a mi osztályunk a ballagás­ra gyújt. Sokat segíti a taná­runk,. ha elmaradunk, beáll a sorba dolgozni. Egy másik szalagnál, ahol a szállításra kész dobozok jönnek, két fiú ül kényelme­sen. A mukaiolyamatnak ez a része pihenést jelent, nem úgy a mellettük állóké, akik a 26 kilogrammos dobozokat rakják. Négy fiú egy műszak alatt ötszáz mázsát emel meg, természetesen itt is váltják egymást. Landi Zol­tán és Beke Péter keze be­szélgetés közben sem áll meg, a mozdulatokra szinte figyel­ni sem kell. — Eljönnének ide az érett­ségi után? — Fél évre, egy évre igen, addig tudnám csinálni, de tíz, tizenöt évig nem hiszem: Nekünk erre a rövid' időre . érdekes, de hamar meg lehet szokni. ■ ■ — Mit csinálnak a pénz­zel? ' ' — Amit a nyárim keres­tem, azon bevásároltam ma­gamnak — veszi át a szol. Zoltán. — Nehez megkeres­ni. de nagyon könnyű elköl­teni a pénzt. — Konzervgyárban dol­goznak. Megkósolták már' az itteni termékeket? — Amit mi csomagolunk, ez á paradicsom és uborka nem ízlik. Kapunk azonban kompötot, szinte mindennap bontanak nekünk. A Nagyatádi Konzervgyár tíz éve veszi igénybe a gim­nazisták segítségéi, s az így felszabaduló saját munkaerő addig az egyéb termékeket dolgozza fel. A konzervgyár- tásban most van a szezon­idő. Jelenleg IBI nagyatádi gimnazistát í og la, 1 koztu f n ak, aki készárut és dzsemet cso­magol. Okét 189 csurgói gim­nazista követi kél. hétre. A diákoknak nemcsak a telje- sitmenye, a bérezése is meg­egyezik a felnőttekével. Hej, eső, eső... A népi mondás úgy tart­ja: télen a kenyeredet, nyá­ron a kabátodat ne feledd otthon! Nos, bármennyire igaz is a,szólás,, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium 600 diákjának bizony nem nagyon kedvezett a szeren­cse. Tízórait is, felsőruhát is vittek .magukkal, a hét eleje azonban nem úgy sikerült, aiiogy tervezték. Hétfőn délelőtt eső áztat­ta a földeket, kedden is bo­rús reggelre ébredtek. Nagy­ban folyt a találgatás: »Me­gy link vagy nem megyünk?« Nyolc óra körül aztán elin­dultak . . . Borsos István, a Bárdibük­ki Állami Gazdaság főkerté­sze nincs éppen, rózsás ked­vében, amikor felkeressük. Reggel hétkor még úgy lát­szott, hogy rövidesen kide­rül az ég, a szilvaszedést nem zavarja meg a szeszélyes időjárás. Telefonált a gim­názium igazgatójának: »Jö­hetnek a gyerekek, mire ide­érnek,’ felszívja a párát a reggeli n'ap.« Fél tízkor a fők er tesz na­gyon dühös. Déli irányból köd ereszkedett a tájra, alig látni tovább az orrunk he­gyénél, semmi remény rá. hogy kiderüljön az ég. A legjobb, ha hazaküldik a gyerekeket, mert a síkos­nedves fára a baleset veszé­lye nélkül nem lehet felkül- deni őket. Telex Kaposvárra: jöjje­nek vissza az autóbuszok, amilyen gyorsan csak lehet. A diákok egyelőre kint vannak a szilvásban. Varga Sándorral, a gimnázium igaz­gatójával felkeressük őket. Az első csoportnál hatalmas üdvrivalgás fogadja a beje­lentést: készülődjenek, me­hetnek haza. A másodikos óvónöképzősök szavaiból ki­derül : szeretnek kint lenni : »még mindig jobb, mint az iskolában«, a mai nap azon­ban nem ugv alakult, aho­gyan elképzelték. A hét első két napját le­számítva a lányoknak tetszik a munka. A Maszkos vászon - ból készült zsákokba sze­menként szedik le a szilvát, közben eszegetnek is bőven. Azt mondják, senkinek sem csapta el a hasát a sok .gyü­mölcs, sőt, volt aki a hét. vé­gén is szilvát evett odahaza... A fiúk elmondták: tízíös brigádokra osztották az osz­tályokat, s mindenkinek a saját teljesítménye szerint értékelik a munkáját. A jobbak gyakran külön mére­tik fel, mennyit szednek na­ponta. A bevétel azonban közös: többnyire osztályki­rándulásra fordítják. Harmadikos fiúval beszél­getünk- Az iskola egyik leg­jobb matematikusa. — Lehet itt lógni? — Vannak, akik megpró­bálják, de nem mindenkinek sikerül. — Például hogyan? — A teljesítményt a tele­szedett vödrök után irtaik. És nézze meg: az enyém a létező vödrök legkisebbike... A fiú természetesen csak tréfált. Hiszen az egyik leg­jobban dolgozó brigád tagja. A gazdaság vezetőd elmond­ták: noha a diákok teljesít­ménye nem éri el a felnőt­tek átlagát, munkájuk nyo­mán naponta 250 mázsa szil­va jut a hűtőházba, s onnan a kamionok közvetítésével Európa számos országába. Fél 12-kor megérkeznek az autóbuszok. A beszállás előtt a tanárok eligazítást tarta­nak: holnapra mindenki úgy készüljön, hogy ha rossz idő lesz, bent maradnak az is­kolában, ellenkező esetben jönnek a gazdaságba. Ra­gyogó napsütésben indulunk haza . .. Szerdán reggel szakadó esőre ébredtünk ... II héten: a pestiek szüretelnek Somogy egyik legnagyobb gyümölcsöskertje a Siófoki Állami Gazdaságé. Itt is el­kel a segítség,. hisz saját erőből aligha tudnák beta­karítani a termést. A nyári építőtáborokat követően egy hétig az ÉLTE, majd a Ka­posvári Mezőgazdasági Fő­iskola hallgatói szüreteltek náluk. Most a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem elsőéves diákjai szedik az almát, a körtét, az őszi­barackot, no meg a paradi­csomot . . . Mihályi Andrástól, az ál­lami gazdaság személyzeti vezetőjétől hallottuk : — A közgazdászjelöltek hétfőn érkeztek Siófokra. Mintegy háromszázötvenen vannak. A gazdaság táborá­ban helyeztük el őket. Ugyancsak hétfőn állt csata­sorba a siófoki gimnázium százötven tanulója, így az­tán munkáskézben nincs hiány. A munka mégis aka­dozik: hétfőn és kedden minden rendben ment, de tegnap délelőtt zuhogó eső köszönt a ta borozókra A gimnazisták nem is. jelent­keztek munkára. Az egyete­misták pedig egymással is­merkedtek, hisz dolgozni ők sem dolgozhattak. Mondták, majd »ráhúznak« a követke­ző napokban. Mert az alsó- tekeresi faiskolában, meg a központi gyümölcsösben is van munka bőven, az ex­portra váró gyümölcsöt pe­dig csomagolni, osztályozni’ kell. Pénteken búcsúznak a mostaniak, vasárnap délután már újabb vendégeket var a gazdaság. A közgazdasági egyetemről érkeznek újabb hallgatók, majd a pécsi jog- tudományi egyetem hallga­tói szüretelnek Siófokon. SOMOGYI NÉPLAP 13»

Next

/
Oldalképek
Tartalom