Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-25 / 225. szám

A „körzetesítés" gondjai Hi legyen a kisiskolával? Rofcmk emlékezete őriz mozaikképeket — nosztalgi­kusan szépeket vagy enyhén riasztókat is — falusi, tanya­si kisiskolákról. Annak a déíelőttnek a benyomásait, amikor a Pedagógusok Szakszervezetének vezetői­vel látogatva Szolnok és Báes kisiskoláit, tapasztala­tainkat összegeztük, magam is sokáig őrizgetem még. Nem tudtunk „csak” lelke­sedni: így utólag tán nem szégyen beváltanom. Az egyik községtől mintegy 6 km-re fekvő, két tantermes iskoláiban szinte heroikus pe­dagógus-munkának lehettünk tanúi. Ám a 6—14 éves gye­rekek „együttese”, a tanítás metódusának' gondja, az. ís- wieretaryiag oktatásának kí­nos kiszolgáltatottsága a helyhiány és a nevelői lét­számhiány okán mindennek nevezhető volt, csak szépnek és korszerűnek nem. A „körzetesítés” szó halla­tán ezeknek a kisiskolásokat látogató déleiőttöknek a ké­pei kerülnek elém. Talán megengedhető ennyi szub­jektivitás, hiszen a körzetesí­tés mai útjának kapcsán is el éggé sok szubjektív — megérthető — indulat gyűrű- zésének lehetünk tanúi. Jó­formán minden megyében akadt példa a közelmúltban, illetve az utóbbi két-három tv ben arra: helyi és koránt­sem lekicsinylendő indulatok kaptak tápot, s nemegyszer nyilvánosságot is, miután egyes kisiskolásokat becsuk­tak, gyerekeket irányítottak át a legközelebbi nagyobb község iskolájába. És ezeket az indulatokat a legtöbbször jó szándék, féltés is sugallta. Túl azon, hogy szükségszerűen helyi érdekeket, szülői vagy tá- gabban értelmezve, regioná­--------- ----------i........................................ ­k önyvespolc Egy szovjet­haditudósító emlékeiből „Április negyediké az a nap, amikor a német csapa­tokat Magyarország egész te­rületéről kiűztük. A háború­nak vége: gondolom, a ma­gyarok minden esztendőben ünnepelni fogják ezt a na­pot.” E gondolatokkal zárja a Kossulh.Könyvkiadó és a Zrí­nyi Katonai Kiadó gondozá­sában most megjelent köny­vét Pavel Luknyickij, aki a második világháborút haditu­dósítóként szolgálta végig ka­pitányi rendfokozatban, s ha­zánkban szerzett élményeit Magyar Napló címmel össze­sítette. A második világháborúról, a hazánkban folyt harcokról, április 4-ről, felszabadulásunk történelmi napjáról számta­lan könyv, dokumentum je­lent meg. Mégis, a Magyar Napló nemcsak a történelmet könyvből ismerő fiataloknak jelont élményt, hanem azok­nak is, akik átélték azt. Harmincöt esztendővel a felszabadulás után is érdemes a szerző élményei alapján fel­eleveníteni a hazánkban tör­ténteket. Szeged és a Mátra, éjszakai dunai átkelés, har­cok Budapesten, a Dunántú­lon. Beszélgetések egyszerű falusi emberekkel, a pincéből hónapok után előmerészkedc pestiekkel; olyan tények, em­lékek ezek, amelyek nap­jainkban mementóul szolgál­hatnak. Pavel Luknyickij könyve azonban a személyes élmé­nyeknél sokkal többet nyújt. Bepillantást ad a szovjet hadsereg tevékenységébe, ab­ba a korszerű hadműveleti sorozatba, amelynek végered- I ménye 1945. április 4-e, ha- I zánk felszabadításának napja I fis érzelmeket is jeleztek, Ha egy kis településen szabály­szerűen megsiratták a bezá­ró kisiskolát; ha „meggyá- szolták” a településükről el­költözött egy vagy két taní­tót, tanítóházaspárt; ha fel­háborodva tárgyalták falu- szerte, hogy az a bezárt is­kola még milyen jó állapot­ban volt, és a nagyközségi iskolánál jobb körülmények közt tanuljak benne a gye­rekek — akkor ezeket a megjegyzéseket korántsem kell rosszindulatú megnyil­vánulásokként elkönyvelni. Benne vagyunk egy folya­mat zajlásában. Ez a folya­mat — amelyet egyébként a közhittől' eltérően nem sza­bályoz és nem is parancsol különleges rendelkezés — a hazai oktatási intézményhá­lózat és települési struktúra néhány sajátosságából táp­lálkozik. A háromezernél több településünk között legalább 6—10 százaléknyi az olyan, amelyben az el­múlt negyedszázad során a tanítás körülményeit túlha­ladta az élet. Ha valljuk — mert így igaz —, hogy a szaktanári ellátottság javítá­sa, az általános iskolák fel­számolása az oktatáspolitika egyik döntő kérdése napja­inkban, akkor számolni kell azzal is, hogy az osztatlan kisiskoláik sorsa — foko­zatosan — feltétlenül a fel­számolás­Más kérdés, hogy nincs parancsszerű menetrendje az osztatlan iskolák megszünte­tésének. Különösen akkor nem lehet semmiféle mecha­nikus útja-módja, ha figye­lembe vesszük, hogy a de­mográfiai hullám csúcsoso- dása folytán 1985-ig 250— 300 ezerrel több általános is­kolás diák ül az iskolapa­dokba, mint a korábbi évek­ben. lett. A Magyar Napló egyik érdekes részlete az, amelyben a szerző feleleveníti a 35 év­vel ezelőtti beszélgetését ma­gyar katonatisztekkel, akik a háború kilátásairól, hazánk ! sorsáról és saját felelősségük- 1 röl szóltak. | Ez a létszámnövekedés a falvak iskoláiban is megmu­tatkozik. Előfordulhat tehát, hogy éppen a kisiskolások egyike-másika tudja „leve­zetni a helyi demográfiai csúcsot, és a 2—4 tanerős iskola jelentősen tehermen­tesíti a közeli község na­gyobb, jobban fölszerelt, de zsúfoltabbá váló iskoláját. Arról nem is szólva, hogy tisztelet és megbecsülés il­leti mindazokat a nevelőket, akik.az osztatlan iskola min­den gondját viselve-vállalva, további tanítást vállalnak azokban az osztatlan isko­lákban,. amelyeknek a fenn­tartása célszerű és indokolt. Helyes indokoknak viszont szükségszerűen lenniük kell ahhoz, hogy a helyi lehető­ségek mérlegelésekor a „megtartás” vagy a „meg­szüntetés” közül a helyeseb­bet válassza a tanács, illet­ve az oktatási felügyelet. Egyszersmind meg kell látni a körzetesítés folyamatában azoknak a „fehér foltoknak” a keletkezését is, amelyek éppen egy-egy kisiskola megszüntetésével keletkez­tek. Egy-egy megszokott, sokszor egészen kitűnő pe­dagógus egyéniség kiválása a település életéből (legtöbb­ször eltávoznak a pedagógu­sok, lakóhelyet is változtat­nak, nemcsak munkahelyet) nem csekély űrt hagy. Mas családok is netán nagyobb településre, esetleg városba költöznek, hogy könnyítse­nek utazgatásra késztetett gyerekük sorsán Mindegek a kistelepülés mindennapjai­ra érezhetően kihatnak. Körzetesíteni, kisiskolák sorsa f elet t dönteni : sok helyen igen nehéz, bonyo­lult feladat tehát. Sürgetnek #és érvelnek az általános is­kolai oktatás fejlesztését szorgalmazó helyes oktatás- politikai elvek — egyidejű­leg megfontoltságra és min­den érv kellő mérlegelésére köteleznek azok helyi kö­rülmények, amelyeket egyfé­leképpen lehet csak vizsgál­ni: mi szolgálja legjobban a gyerekek érdekeit? Melyek azok a lépések, amelyeket elegendő — és gazdaságo­sabb talán — holnap meg­tenni? Előfordulhat, hogy a kisiskola fenntartása koránt­sem fejlődést gátló döntés. Másutt, netán a szomszéd megyében, az ellenkező elő­jelű intézkedés bizonyul cél­szerűbbnek. Erkölcsi és anyagi érde­keink, társadalmi méretű célkitűzéseink sehol nem kí­vánják sémák alkalmazását. Ellenkezőleg. Országos érvé­nyű módszer megfelelő he­lyi érvényesítés szükséges ahhoz, hogy fejlődjön a közoktatás; hogy korszerűbb legyen, és a körülmények- hez képest legjobban szol­gálja a gyerekek, a családok és a nevelés érdekeit. Várkonyi Margit Benjamin Skreko AZ ÖRDÖNGÖS GÉPEK A gombgyár új gépet. ka­pott. Az új gép a régitől el­térően a gombokba egyszerre nyolc lyulcat is tudott ütni. — Gombonként átlagosan öt lyuk esetében ez az új gép a munkatermelékenységet át­lagosan az ötszörösére növeli nálunk! — örvendezett az igazgató, látva a lyukazógép működését. Az új gép, azonban mégse növelte a munkatermelékeny­séget. Mindössze az történt, hogy Suclimanskynak, aki az automatát kezelte, ötször több szabad ideje lett. Az a formá­zógép ugyanis, mely a gyártó gépsorban az új gép előtt állt, nem vette figyelembe az új kollégái, és éppen annyi gom­bot állított elő, mint addig. Suchmanskyt majd szétve­tette a méreg. — Ez fölösleges beruházás volt! — mondta dühösen az üzemi értekezleten. — Üj for­mázógép nélkül sohasem fi- zetődik ki az új lyukazógép! A vezetőség igazat adott neki, és újabb devizát harcol', ki a főigazgatóságon. Néhány hét múlva a gyártó gépsor­ban egy új szépség ragyogott — egy Micu-Masako formá­zógép, ötször nagyobb telje­sítményű, mint a régi, csu­pán egyetlen hibája volt: a gombokat már lyukakka együtt formázta meg. Suchmansky úgy ült az au­tomata lyukazógép előtt, mint akit letaglóztak. De hiszen az lehetetlen, hogy egy ilyen gép Ajánlások a környezet védelmében Táborozást tartottak ked­den Baiatonfenyvesem az országos környezetvédelmi felkészítő tábor résztvevői. A KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfronttal közösen harmadik alkalommal ren­dezte meg ezt a tapasztalat­cseriét. amelyre a megyei KISZ-bizottságok mezőgaz­dasági felelőseit, KISZ-es és népfrontos aktivistákat hív­tak meg- A házigazda szere­pét most Somogy vállalta, s úgy tervezik, hogy a követ­kező években szintén itt ta­lálkoznak. A tábor program­ja vasárnap közös volt a Tiszta Balatonért tanácsko­zásával, melyen a három ba­latoni megye KISZ-es fiatal­jai találkoztak. Sárái Árpád, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára tartott meg­nyitót, majd dr. Gónda György államtitkár, az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal elnöke a könnyeze t védelmi kon cenció- ról és követelményrendszer­ről tartott előadást. Az első nap munkájában részt vett Gyenesei István, a KISZ KB mezőgazdasági és falusi osz­tályának vezetője is. A mostani tábor előrelé­pés az előzőekhez képest, ugyanis most először ajánlá­sokat is megfogalmaznák, melyek a KISZ környezetvé­delmi feladatait tartalmaz­zák. Jövőre két fő területet emelnek ki e tevékenység­ben: az egyik az élővizek vízminősége — itt is elsősor- ■ ban a Balaton tisztasága —, a’ másik az országos környe­zetvédelmi társadalmi aikció- sorazot lesz. A tábor hatvan résztvevő­je a három nap alatt sok érdekes témáról hallott, be­szélgetett- Megvitatták a tár­sadalmi akciósorozat tapasz­talatait, az egyes megyék példái során fény derült a hiányosságokra. Hallhattak értékes. kezdeményezések­ről, jó ötletekről is. Me­gyénkben például a KISZ és a társszervek — Hazafias Népfront, Vöröskereszt, me­gyei tanács, úttörők- jó kap­csolatáról, közös munkájuk­ról számolhattak be. Az elő­adásokon sző volt a környe­zetvédelem nemzetközi jelle­géről és szerepéről az ifjú­sági szervezetek közötti kap­csolatban. Jó lehetőséget ad­tak a vitára a csoportos fog­lalkozások, melyeken az egyéni tapasztalatok és az előrelépés lehetőségei voltak a fő témák. Egy Vas me­gyei KISZ-es munkájuk gondjairól beszélt. arról, hogy a kultúrált környezet­ért akció, ne kampány le­gyen, . hanem folyamatos te­vékenység, s ezért az ifjúsá­gi mozgalomnak még több feladatot kell vállalnia a ne­velő és propagandamunká­ban. A zalai fiatalok már évek óta meg valósították ezt a folyamatos munkát. mely­nek eredménye a megyében járva látható is. Nagy ha­gyománya van náluk a környezet fásításának, be­kapcsolódtak az országos védnökségbe. Erről beszél­gettünk Radies Istvánnal, a Zala megyei KXSZ-bizottság mezőgarzclaságii és falusi fele­lősével­— A fiatalok körében kedr veit munkaforma a fásítás, a településfejlesztési tervek­kel összhangban végezzük ezt a tevékenységet. Jó kap­csolatunk van a Hazafias Népfronttal, az úttörőkkel, a tanáccsal és az erdőgazda­sággal. Ez utóbbi nemcsak a csemetéket adja nekünk, ha­nem segítséget nyújt a szak­tanácsadásban is. Ez az egyik legfontosabb, hiszen szakemberek nélkül nem ér­hettünk volna el ennyit. — Hogyan valósul meg a KISZ védnökség? — Háromféle akciónk van: a facsemete ültetés, a major­fásítás ez a mezőgazdasá­gi üzemek területén és kör­nyékén történik — és az el­ültetett csemeték gondozá­sa. Ennek a munkának az eredményét nem lehet egy­két hónap alat lemérni, itt igazán nem érvényesülhet a kampányszerűség. A KISZ- saervezetek helyi védnöksé­get vállalnak környezetükért. Évente kétszer fásítanak a fiataioik valóban magukénak érzik ezt- Érdekes példa a baki fiataloké. Éjjel egy órá­ra hirdették meg a munkát, mert a falu kútjai kimerül­tek, s csak ekkor tudtak vi­zet venni a csemetéknek. A társzervekkel együttműkö­dési munkaprogram biztosít­ja az állandó kapcsolatot. Székely Sarolta Szabolcs- Szatanár KISZ-eseit képvi­selte, másodszor vesz részt a táborban. Öt a tanácskozás tapasztalatairól kérdeztem a második napon. — A tavalyi felkészítésen háUoibtaikat jól tudtam hasz­nosítani. .Akkor megfogott, az egészségi ártalmaikról szó­ló előadás. Otthon ismeret­terjesztő előadásokat szer­veztünk ebből a témából, nagy volt iránta az érdeklő­dés- Most épp az ilyen fi­gyelemfelkeltő előadást hiá­nyolom. Bár a tábor bezárt, a mun­ka még nem fejeződött be, hisz ezután öntik formába az- itt megfogalmazott aján­lásokat. Jövőre már lesz mit számon kérni. I. É. Minden vendégszoba foglalt Telepítéstől az érmes agancsig Erdő- és vadgazdálkodás Nagysallérban Üj telepítésű és már „be­állt'’ erdő mintegy ezerötszáz hektárnyi területen ad mun­kát a Dél-somogyi Állami Gazdaság nagysalléri vad- és erdőgazdasági kerületében a favágóknak,' az erdőművelés­ben dolgozóknak. Mint arról Simon János, a kerület erdé­szeti műszaki vezetője tájé­koztatott, az uralkodó fafaj ebben a térségben az égér, az akác, a nemes nyál- és a tölgy, Évente nyolcezer köbméter fát termelnek ki az erdőben, ennek körülbelül a felét a .gazdaság saját fűrészüzemé­ben dolgozzák fel: többnyire az üzem gazdasági épületei­hez való épüietfát készítenek belőle. Sokat értékesítenek tűzifaként a megyében — de különösen a nagyatádi járás­ban ,—, közvetlenül a felhasz­nálóknak. A papírgyártáshoz szükséges alapanyagot, az úgynevezett papírfát, expor­tálják a kerületből. fölöslegessé váljon! — gon­dolta magában. Alig várta a következő ér­tekezletet, ahol újra felszó­lalt. Megint igazat adtak ne­ki, elismerték, hogy ha már megvették az automata íyu- kazógépet, azt használni is kell. A helyzet javulása ezúttal gyorsan következett be. Per­sze a vezetőségnek ismét a főigazgatósághoz kellett for­dulnia, de most már nem újabb beruházást kértek, ha­nem azt, hogy emeljék a munkaerőlétszámot. Így is történt. És most az új formázógép és a lyukazó­gép között harminc nö HU, és szorgalmasan tömögeti epo- xiddal azokat a lyukakat, amelyeket a formázógép üt a gombokba, hogy azután a lyukazógép újra kilyukaszt­hassa a gombokat. Bizony bő­ven van mit csinálniuk, ha el akarják látni ezt a két ördön- gös gépet! ' (Fordította: Lipcse*' Lászlómé) I Az idén eddig ez a legsúlyosabb agancs. A gímbika körülbelül három mázsát nyomhatott. — Tervszerűen folyik a véghasznáíat és az új telepí­tés. A megüresedett területe­ken — huszonöt hektáron — főként sarjfelújítással új er­dő születik, ezenkívül eleget teszünk az évi százhektáros telepítési kötelezettségünknek is. A felújítások és telepíté­sek nyomán csökken az akác részaránya erdeinkben. Két, Stahl fűrészekkel ellá­tott brigád végzi a kiterme­lést, külön brigádra vár a tisztítás, s tiz-tizenkét asszony látja el a művelési, ültetési tennivalókat. A kerületben tehát van, s lesz erdő a jövő­ben is; otthont adva az apró- és nagyvadaknak, gazdag va­dászterületet kínálva a vadá­szoknak . . .* A vadásztatás fontos része a kerület munkájának. Ta­valy összesen 3485 vendégna­pot töltöttek itt a vadászok, az idén eddig 1721-nél tarta­nak, s még ugyanennyivel számolnak. Jelenleg minden vendégszoba foglalt. Szep­tember 1-től több mint fél száz külföldi vadász fordult meg a kerület erdeiben. Az érdeklődés érthető, hiszen gím- és dámszarvas, őz, vad­disznó, vadliba, vadréce, fá­cán az „ígéret”, s akik jön­nek, nem is csalódnak. Más­ként aligha fordulna elő, hogy az ebben a hónapban is ide látogatott külföldieknek mintegy nyolcvan százaléka korábban már járt itt. — Eddig ötvenkét gímbikát lőttek ki a vadászok — mond­ta Böhm István lovad ász. — Az egyiket szeptember 6-án ejtette el az egyik nyugatné­met vadász — ő is a vissza­térő vendégek közé tartozik — ; ennek a bikának a nagy- koponyás agancsa 12,95 kilót nyomott. Ez az aranyérmes, húszas angancs nálunk a mostani vadászidényben az eddigi legsúlyosabb, a va­dásznak pedig egyéni rekord­ja ez a bika. Hogy mit ér ez az agancs a vadásznak, ő tudja. S a va­dásziatoknak? Becslések sze­rint mintegy félmillió forin­tot kap érte a Mavad-tól a gazdaság.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom