Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-17 / 218. szám

Hetvenöt éves az Édosz Emlékülés Kaposváron Illatos zsemle, frissen sü­tőn, kenyér, hófehér cukor­répa, szépen csomagolt cu­kor és megannyi más élel­miszeri pari termék fogadta tegnap délután Kaposváron, az Édosz Művelődési Házba érkezőket, A megyeszékhely öt legnagyobb élelmiszer­ipari üzemének — a hús­kombinátnak, a 'cukorgyár­nak, a kenyérgyárnak, a ma­lomnak és a tejüzemnek — rögtönzött kiállítása nem volt véletlen: hetvenöt éves az Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezete és az évfor­duló alkalmából emlékülést tartottak tegnap Somogy megyes aékhelyén. Az Élelmezési Ipari Dolgo­zók Szakszervezete Somogy megyei Bizottságiának elnö­ke, Csanádi József köszön­tötte a megjelenteket, illet­ve a vendégeket, köztük dr. Müller Lajost, az SZMT megyei titkárát,, Vanek Bélát, az Édosz osztályvezetőjét es Farkas Gábort, a Pest me­gyei Pincegazdaság igazgató­ját. Kovács iMSzlótrtík, » Fo­nómankás Kisszímpad tagjá­nak szavalata után Tóth Zol­tán, az Édosz megyei titká­ra emelkedett szólásra. Ün­nepi beszédében, a szervezett élelmiszeri pari m unkásmoz­galom kezdeteinek ismerteté­se után külön kiemelte, hogy hetvenöt évvel ezelőtt — június 25-én — alakult, meg az Édosz jogelődje, az Élel­mezési M unkások Országos Szövetsége. Első tagjai kö­zött ugyanúgy ott voltak a kádárok, a pékek, a borászok vagy a cu kargyári munkások és a hentesek, mint napja­inkban. A föl jegyzések sze­rint épp az utóbbiak szer­vezték meg Kaposváron — 1870-ben — az élelmezési dolgozók első sztrájkját. A régmúlt idők óta na­gyot változott hazánkban az élelmiszeripari dolgozók helyzete. Ebben nagy szerepe volt hazáink felszabadításá­nak. és ánnak. hogy újjá­szerveződött szakszerveze­tünk, amely mindig az ipar­ágban dolgozók érdekeit kép­viselte. Tóth Zoltán elmondotta: a felszabadulás előtt me­gyénkben az élelmiszeripar és a könnyűipar volt a meghatározó, s jelenleg is az ipari termelés felét az élelmiszeripari üzemek ad­ják. A Kaposvári Húskom­binát txportsertés-vágóhídja és sonkakonzervüzeme nem­csak a hazai húsipar, hanem Euiopa egyik legkorszerűbb ryen üzeme. Jelentősen fej­lődöd a cukorgyár, a Nagy­atádi Konzervgyár, új, kor- ' szerű tejüzem épült — szol-, gálva a dolgozók érdekeit is. Nehez párhuzamot vonni az elmúlt évek és a ma között. Farkas Gábor, az Ünnepi ülés egyik vendége mégis vállalkozott erre: har­mincnégy éves szakszerveze­ti útjának fölelevenítesével arról beszélt miként válto­zott szakszervezetük tagjai­nak munkája, mit tettek az Édosz dolgozóinak érdekvé­delmében. Szólt arról is, hogy október 11—12-én tart­ja az Édosz XLV. k on gr esz- szusát, ezen tíz somogyi kül­dött is részt vesz, s minden bizonnyal hasznosan képvi­seli majd megbízóit A hetvenötödik évforduló alkalmából rendezett ünnepi ülés a Vörös Hadsereg úti Általános Iskola úttörőinek enekevel ért véget. Geofizikai szimpozion Csomagolják a kész term ékeket. Import helyett hazai pernye Három műszak a barcsi Kemikálban - A vártnál több megrendelés AZ A BIZONYOS JOBB KÉZ ügy éve múlt májusban; hogy elkészült az Autófel­ügyelet kaposvári vizsgáló- állomása a Vásár téren. Az­óta eltűnt az építési törme­lék, szépen parkosították az udvart is, az épület előtt le­vő teret is. A parkosításért százezer forintot fizettek. A környezet kialakításában je­lentős társadalmi munkát vállaltak a felügyelet mun­katársai. Rendet teremtettek és tartottak: az udvarnak nincs takarítója, de szeme­tet sem lehet találni: mun­kaidő után ők maguk teszik rendbe. A múlt héten meglepő lát­vány fogadta az itt dolgozó­kat: a Délviép munkásai légkaiapáccsal bontani kezd­ték a betont, és árkot vág­tak a szépen gondozott pá­zsiton: szennyvízcsatornát fektettek le. Ahol végeztek, ott betemetik az árkot, és vi­rít a sárga föld. A faragóit köszegélyeket betonnal »pó­tolják«. A felügyelet dolgo­zói pedig keseregve figyelik, hogy miként megy tönkre mindaz, amit másfél év alatt ízléssel, szorgalommal létre­hoztak. Nem értik — és mi sem értjük —, hogy másfél évvel ezelőtt, amikor még tartott az építkezés, törme­lékkel volt tóié minden, miért nem jutott eszébe sen­kinek ez a szennyvízvezeték? I’edig a tervei minden bi­zonnyal készen voltak már akkor, és aligha lett volna megoldhatatlan feladat ezen a szakaszon még betonozás előtt földbe helyezni a csö­veket. A munkák összehangolásá­ban — a példa bizonyítja — van még tanulnivaió. Ren­det kellene teremteni ebben is, mert a jobb kéz nem tudja még, hogy mit csinál a Ital. nr. K. I. Az ajnknlmaiaott geofizikai kutatásokról, valamint a fej­lődés lehetőségeiről keadö- dött tegnap négynapos nem­zetközi geofizikai tanácsko­zás Székesfehérváron, a technika házában, 19 ország I 3ö0 szakembereinek a nészvé- I telével. A Magyar Geofizá- ’ kusok Egyesületének, vaja- . mint Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország es az NDK illetékes szervezetei által rendezett tudományos ülés résztvevőd megismer­kednek az ásványi nyers­anyagok és az energiahordo­zók lelőhelyeinek feikutatá­sában elért eredményekkel, a kutatások hatékonyságá­nak fokozását célzó fejleszt tewi irányzatokkal, s egye­bek között a nagy mélységű fúrások vizsgálatának ta­pasztalataival. Három műszakot szervez­tek a Ketndkál barcsi építé- simüanyag-feldqlgozó gyá­rának csaknem valamennyi üzemében. Erre azért volt szükség, mert július közepe óta jelentősen megnőtt ter­mékeik iránt a kereslet. Az importot korlátozó intézke­dések hatására a felhaszná­lók elsősorban, azokat az anyagokat keresik, amelye­ket eddig külföldről szerez­tek be. A Flizin homlokzat­festék, a padlósimitó anya­gok szinte alig „pihennek” a gyár raktárában. Más ter­mékeiket az árváltozások tették gazdaságossá. Éve­kig alig tudták eladni pél­dául az útépítéseknél és fel­újításoknál használt bitu­menomul ziót. Az ilyen mun­kákkal foglalkozó vállalatok a hagyományos termékeket használták: azokat, amelyek­nek keveréséhez kőolajszár­mazékokat i használtak. A barcsi termék viszont vízzel készül, s emiatt olcsóbb elő­demel .... Gittinger Pál, a gyár mű­szaki vezetője azt mondta, hogy a megrendeléseket fi­gyelembe véve a tervezett 285 millió forint helyett az év végére a termelési érték eléri a 350 millió forintot. A három műszakot nem lét­számnöveléssel, hanem belső átcsoportosítással, a tartalé­kok felhasználásával szer­vezték meg. A hirtelen meg­nőtt igények kielégítése mel­lett arra is vállalkozott a gyár, hogy tovább csökkent­se termékeiben az import , részarányát. A jót ismert padlósimító anyag egyik al­kotó része eddig külföldről került a gyárba. Kiserietek sorozatai végezték el, hogy megtalálják hazai helyette­sitőjét. A kulcsot a banhidai erőmű jelentette: jelentős mennyiségű pernye keletke­zik ott, amellyel eddig nem tudtak miit kezdeni: kiderült, hogy kémiai összetétele lé­vén kiváló helyettesítő anyag lesz. A kísérletek be­fejeződtek, és már meg­kezdődött az üzemszerű fel- használás. Az idei ér bizonyítja: megtalálta helyét az új Drá- vai-panti gyár az építőanyag- iparban. A tervezettnél gyor­sabb ütemű termelésemet ke- des, a hatékonyság növelé­se lehetővé tette, hogy a számítottnál gyorsabban növeljék az itt dolgozó em­berek bérét. Az év elején — a megrendelések és a ter­vek ismeretében — két es fel százalékos béremelést határoztak el. Ezt ösztönző módon, azokon a területe­ken használják föl, ahol le­hetőség van a termelés és a gazdaságossag növelésére. Nagyobb arányban azok ré­szesednek beLőle, akik töb­bet tettek a gyár céljainak elérésében. ÁRUELLÁTÁSI KÖRKÉP Aggódó kiskereskedők Az őszi és téli ruházati el­látásról tartottak megbeszé­lést tegnap a megyei taná­cson a nagykereskedelem es a kiskereskedelem képvise­lői. Ezt a tanácskozást a ha­gyományoknak megfelelően hívta össze a megyei keres­kedelmi osztály. Szépséghiba csak az volt, hogy a tájékoz­tatás alapjául szolgáló írás­beli anyagot — amely a nagykereskedelmi felkészü­lésről ad képet — csupán a tanácskozás szervezői kap­ták meg, s így a többi részt­vevő »fölkészületlenül-« ült tárgyalóasztalhoz. Enyhíti azonban e hibát, hogy a kis­kereskedelmi cégek képvise­lői mindennapi tapasztala­taik alapján mégis egyen­rangú partnerként vettek részt az eszmecserén. A legfontosabb tanulságot előre kell bocsátanunk: a nagy- és. a kiskereskedelem azt az árut tudja eladni, amely itthon beszerezhető es amelynek importálására van elég pénz. Ezt a tanácskozás résztvevői is jól tudták, mi­előtt összegyűltek volna, mégis voltak vitás kérdések, mégis »röpködött a levegő­ben« több olyan áru névé, amely hiánycikk. Ezek kö­zött akad olyasmi is, amit körültekintőbb árubeszerr /essél, a termelők fölkutató savai pótolni lehetett volna. A keresletre érzékenyebb kiskereskedelem előtt hiány esetén, több út áll: jelez a nagykereskedőnek, nyakába veszi az országot, s megke­resi a termelőt vagy bele­nyugszik a hiányba. A vá­sárlói igényekre kevésbé ér­zékeny nagykereskedelem könnyebb helyzetben van, s néha ennek megfelelően megingathatatlan szfinxként mosolyog. (Megtették ezt képviselői közül nehányan e tanácskozáson is.) Milyen is lesz hát mind­ennek tükrében az őszi-téli kínálat a boltokban? A vá­laszt egyszerűen is meg le­het fogalmazni : a szokásos. Egy kissé bonyolultabban: alapvetően kielégítő, ám »bi­zonyos területeken« mennyi­ségi és választékhiány elő­fordulhat. És míg a nagyke­reskedelmi vállalatok beszá­molhatnak arról, hogy a ta­valyi »bázisszámokhoz« és a tervekhez viszonyúvá jói állnak, a kiskereskedők már ennél kisebb derűlátássá! néznék az. ősz. ele. Túlzottnak tetszett az a hiánylista, amit a beszélge­tés alapján össze lehetett ál­lítani. Olyan, őszi-—téli cik­kek :— gyapj üszővel, kabát- szövet, átmeneti kabát, laka- ró, pulóver, kardigán, öl­töny — beszerzési gondjairól esett szó, amelyek az. alap­vető áruk körebe sorolhatok. Ezeknek hiánya nemcsak a termelés, az ipar, hanem a nagy- és kiskereskedelem •hibáit is tükrözi. E hibák kijavítása sok té­nyezőtől függ, és csupán hármat emelünk ki közülük: a nagykereskedelem életkö­zei ibb, a fogyasztói igényeket jobban figyelemmel kísérő munkájára, a kiskereskede­lem szélesebb körű, a ter­meltetést előtérbe helyező tevékenységére lesz szük­ség. És . a két kereskedelmi szervezet szorosabb kapcso­lata, egymás jobb tájékozta­tása — nemcsak egy ilyen tanácskozáson — is segítheti a gondok megoldását. Ezen a tanácskozáson — hasznosan — az eredmények és a kiegyensúlyozott ellá­tást ígérő területek részle­tezése kevesebb teret ka­pott, es mi sem vészmadár­ként emlegettük a fenti gon­dokat. Az. ellátásért felelős­séget érző. a vásárlóknak eleget tenni kívánó kereske­dők voltak ezúttal a hang­adók, nem »engedélyezték« a belenyugvást. S ez lehet majd az őszi—téli ellátás egyik föllendítője is ,— ezért bízhatunk abban, hogy 198ő végénél; árukínálata jobb lesz. mint amilyet a tegnapi értekezlet kissé borúlátó hangulata föltételezett. u r. II bűvös kör M agam is elcsodálkoztam azon, hogy milyen hallatlan erővel hat vissza az emberre saját témája. A bú vos körről készültem mondani valamit; arról, hogy „újító kedvünkben” gyakran megváltoztatunk jól bevált módszere­ket, szokásokat, s azután visszatérünk az eredetihez: amikor rádöbbentem: az újságírás sem kivétel ez alól. Feljegyzéseim­ből ugyanis — némiképp megerőltetve emlékezetemet — ki­derült, hogy egyik-másik megközelítési módot bizony kilenc­tíz évvel ezelőtt már elpuíogtattam. Azzal vigasztaltam ma­gam, hogy ezek a megjegyzések azóta is aktuálisak. Különbé:; is: ki varhatná el tőlem, hogy kivételes jogokat feltételezve kívül maradjak a bűvös körön. Ne csodálkozzanak hát, hu netán ismétlésnek hat egyik vagy másik észrevételem. Különben is a történelem az oka mindennek. Egyik bará­tom — aki nem is olyan mellesleg marxista — azt mondta : már az ókorban kialakult a fejlődés rendje. A jó öreg Sene- cá»a hivatkozott, s még néhány bölcselőre, akinek a gondola­taihoz csakugyan nem árt időnként visszatérni. Mégsem idé­zem őket. Egy sokkal kevésbé bölcselő, de népszerű embert citálok inkább, úgy hívják, hogy Tabi László. Egyik írásában ugyanis kétségbeesve tette föl önmagának a kérdést.: „Úristen, mi lesz, -ha az emberiség már mindent fölfedezett a földön?" És válaszolt rá, ha nem is szó szerint így: Sebaj, kezdjük élő­ről... Nos, hát szerény kis gyűjteményt állítottam össze a válasz igazságtartalmának bizonyítására. Megosztom önökkel És rögtön ismétlésbe bocsátkozom; Az ötvenes években — mint jól tudják — volt nálunk külön népművelési és okta­tásügyi minisztérium. 11157-ben — az egységes irányítás meg­teremtése céljából — összevonták a kettőt, s megszületett a Művelődésügyi Minisztérium. 1974-ben azonban — ugyancsak az egységes irányítás miatt — kettéválasztották: kulturális és oktatásügyi minisztérium lett- belőle. 1980-bán — ezt vi­szont már mondanom sem kellene: az egységes irányítás meg­teremtése miatt — összevonták őket, most Művelődési Minisz­tériummal dicsekedhetünk. S ha már a témánál, az oktatásnál és a közművelődésnél maradunk, számtalan szemléletes pél­da kínálkozik. A reformok létjogosultságát senki sem vitatja. Csupán az a kérdés: úgy reformálunk-e, hogy eredményére egy idő után (rohanó világban élünk) újabb reformokat épít­hessünk vagy úgy. Iwgy elkerülhetetlen lesz a visszatérés? Ha jól emlékszem, a hatvanas évektől .,mindössze” négyszer ..újí­tották meg” az érettségik rendjét. A hat tantárgy után először háromra, azután kettőre csökkentették a kötelező tárgyak szá­mát, egyről kettőre növelték a szabadon választhatót. Most úgy hírlik: újra négy lesz a kötelező (végre bekerült a törté­nelem!). Nem csodálkoznék, ha két év múlva „insszakiván- kozna” legalább egy idegen nyelv is, hiszen nyelvtudásunk kritikán aluli színvonalára csakúgy rájöttünk már, mint az ifjúság történelmi szemléletének hiányosságaira. A nagy „újí­tások" közben persze meghökkenve érzékeltük, hogy a diákok' csak a kötelező tárgyakat tanulják, a többire ügyet sem tét­nek, legföljebb a bukástól kímélik magukat. A z ágazat más „érdekességeket” is rejteget. Az ötvenes évek végén az Idegen Nyelvek Főiskolája és a Lenin Intézet felszámolása révén megszűnt a fordító- és tolmácsképzé?. 1978-ban — ha nem is önálló intézetekben — újra kezdték a budapesti és a szegedi bölcsészkaron. Azután általános iskolai nyelvszakos tanárokat képeztek (angolt, né­metet) csakhogy ezeket a nyelveket nem tanították az isko­lákban. A hatvanas évek felfogása szerint a brigádvizsgalat volt a szakfelügyelet egyetlen üdvözítő módja. Ilyenkor há­rom-négy hónapig megszálltak egy iskolát, a pincétől a pad­lásig mindent megvizsgáltak a legteljesebb mértékben meg­bontva ezzel az iskola tanítási rendjét. Mindenki elítélte ezt a módszert. S lám napjainkban újra a brigádvizsgálat sorvaszt­ja az iskolai munkát. (A rosszhoz is vissza lehet térni.. .) De beszeljünk más területekről! Itt van például a mező- gazdaság. Emlékeznek még a kacsalábon forgó betonistállók korára? Megvetettük azokat, akik a látvány hatására iskolás gyermekeik elhelyezési körülményeit vetették össze a marhá­kéval. De rövidesen jött az egyszerűbb, az olcsó szerfás istálló. Mint ahogy a legeltetés is a betonbunker levegőtfensége és nyomasztó hatása után. A visszatérésnek persze anyagi oka is volt. Vagy gondoljanak csak a műtrágyafelhasználásra. Mi­csoda erőfeszítést követelt, hogy éljenek vele, hasznosítsák a gazdaságok. Hirtelenében aztán elkezdték szórni, mintha in­gyen lenne. Egy idő után nemcsak anyagi okokból, hanem a föld „teherbíró képessége” miatt is ésszerűen mérsékelni pró­báltuk a felhasználást Most meg nem fogy a műtrágya a gyárakból. De majd eladjuk. Mint ahogy ezt tettük azzal az iszonyú papírmennyiséggel is, amelyet az újságok oldalszam- csökkentése ellenére is behoztak külföldről... Folytathatjuk a sort. Trösztöket hoztunk létre s népgaz­daság érdekében, s most trösztöket szüntetünk meg a nép­gazdaság érdekében. Korszerűsítettük, ami nem volt még rossz, s most a korszerűsítés jelszavával visszaállítjuk — mondjuk — egynémely üzem önállóságát. Megszüntettük a technikusképzést. De mivel már a mérnöki felkészültségű em­berek is technikusi munkakört látnak el, most — némi átté­tellel — visszaállítjuk a technikusképzést. A mozgalmi élet? Gondoljanak a sraksservezetekre! A mozgalom hőskorában — nem véletlenül — a bizalmiak hatásköre, jogköre volt « meghatározó. Azutáni a kollektivitás eltúlzásával, a testületek sokasodásával a bizalmi mint olyan „kiesett a eukorpikszisböT”. Következményét ismerjük. Ezért tértünk most vissza a jóhoz, a szakszervezeti bizsinataik sze­repének, tevékenységének visszaállításához. S nem kétlem : előbb-utóbb a KISZ is „felfedi” a hőskor pozitív és vonzó elemeit. De beszélhetnénk a községek irányítási módszeréről is. A régi körjegyzőségektől eljutottunk az aprófalvas szem­léletig”, azaz minden településnek önálló tanácsa voit Most visszatértünk a nagyközségekig, a körzeti felfogásig. Igen ám, de közben minden megszűnt — csak az élet nem! — a társ­községekben. Tekintetünk egyre inkább feléjük fordul, s ki tudja, még mit „újítunk” az ő érdekükben. M em folytatom, pedig tízesével sorolhatnám a példalkat. A kiegészítést az olvasóra bízom. Egy félreértést azon­ban mindenképpen szeretnék elkerülni. Ne higgyek, hogy valamiféle cinikus alapállásból, gunyorosan vetettem föl a bűvös kör példázatát. Életünk bűvös köre ugyanis nem olyan, mint amikor a macska kergeti a farkát. Azt tanultuk: a fejlődés „spirális’’, azaz magasabb színvonalon ismétlődnék meg a dolgok. És csakugyan. A tehén több tejet ad, a föld több búzát, a gyerek többet tud (ha nem is mindig abból, amiből kellene), és így tovább. A megfontolatlan „újítás", -az ésszerűtlen reformok sora legföljebb lassíthatja az előrejutást, erőt von el onnan, ahová többet, pénzt, értelmet kellene össz­pontosítani. ’Megnyugtató viszont, hogy életünk, társadalmi berendezkedésünk lényégét sohasem fogjuk „megreformálni csuk azért, hogy visszatérhessünk valahova . . Jávori né!»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom