Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
Tömegkultúra, elitkultúra A polgári ideológiában az elmúlt időszakban meghonosodott a kultúra »tömegkultúrává« és -elitkultúrává« történő szétválasztása. Ez részben kifejezi a fejlett tőkés társadalomnak a kultúra fejlődésére gyakorolt ellentmondásos hatását, részben elméleti magyarázatul szolgál a valóságos kulturális folyamatok megértéséhez. A marxizmus és a polgári ideológia alapvetően ellentétes módon próbálja megmagyarázni a kapitalista fejlődésnek a kultúrára gyakorolt hatását. Marx világosan látta, hogy a tőkés termelés ellentmondásos folyamatokat hoz létre a kultúra és elsősorban a művészet termelésében. A kultúra és a művészet termékei a tőkés társadalomban áruvá válnak, s ezzel önmaguktól idegen értékrendbe kerülnek, ez pedig elkerülhetetlenül a művészi alkotófolyamat válságához, egyben a művész és a közösség hagyományos viszonyának fölbomlásához vezet A műalkotás — bekerülve a tőkés termelés rendszerébe — már nem képes azokat a közösség összetartó funkciókat betölteni, amelyeket az előző korokban betöltött. De ugyanakkor a művészet mégis igényt tart erre a funkcióra, nem mond le eredendően közösségformáló és összetartó küldetéséről. S e kettősség — a valóságos folyamatok és a művészek önbecsülő vágyai — a művészet és a kultúra látszatkettősségét hozza létre. Az a művészet, amely belenyugodott a megváltoztathatatlannak vélt társadalmi folyamatok szükségszerűségébe, elfogadta a »tömeg- kultúra« értékrendjét Az a művészet pedig, amely föllázadt ellene s tisztán a művészet belső értékeivel akart értékelődni, «elitkultúrává« változott. A fejlett tőkésországofc tömegtermelésének fokozódásával, az úgynevezett fogyasztói társadalom feltételei között a »tömegkultúra« lehetőségei és a fennálló társadalmi status quót védelmező funkciói megnövekedtek. hiszen a kulturális piac nagymértékben megnőtt, a kialakult tömegigényeket ki kellett elégíteni. A kulturális ipar nagyon földuzzadt és elárasztotta termékeivel a fogyasztót. A »tömegkultúra« az átlagember esztétikai és művészeti igényeit elégíti ki. s egyben nagymértékben konzerválja, megfelelően alacsony szinten tartja. A »tömegkultúra« ugyanakkor nivellál is: igyekszik átlagízlést kialakítani, megszüntetni az egyes társadalmi rétegek közötti ízlésbeli különbségeket. Ezért látszólag — hallatlanul demokratikus, hiszen a »tömegnek« szól, kielégíti annak »jogos« igényeit. De ugyanakkor igyekszik kiirtani a kultúrában meglevő kritikai elemeket, igyekszik — Marcuse szavaival élve — »egydimenziójú- vá« tenni az emberi gondolkodást Holott a kultúrának és főleg a művészetnek elidegeníthetetlen tulajdonsága a valóságra való állandó rákérdezés, a társadalmi jelenségek áldandó kritikus szemlélete és az ítéletalkotás. A »tömegkultúrában« ezek a tulajdonságok megszűnnek, így maga a kultúra a fennálló viszonyok burkolt apológiájává, a kritikai szellem megszüntetőj'évé válik. Az »elitkultúra« látszólag védelmezi a művészet . és kultúra született jogait, de mivel a valóságos társadalmi folyamatokon kívül és csak annak ellenében működhet, hatásszférája leszűkül. s legföljebb csak egy szűkebb értelmiségi réteg igényét elégítheti ki. Mivel társadalmi bázisa és hatása végtelenül leszűkül, úgy önmaga a fennálló társadalom számára is veszélytelenné válik: csak beavatottak kódolhatják üzeneteit. A kultúra kettőssége így végsőfokon a kultúra eredeti funkcióinak kimerülését és lehetetlenülését jelenti. A fejlett tőkés viszonyok nem marxista kritikusai — Marcuse, Galbraith Mills, Gorz és mások — igyekeztek föltárni a fogyasztói társadalomnak a kultúrára gyakorolt romboló hatását, de nem láttak megoldást a kultúra eredeti egységének helyreállfsára. A marxizmus abból 'mdö5 ki, hogy a tókestarsadalomban végletekig kifejlődő elidege- nedési folyamatok, így a kultúra elidegenedése történetileg feloldhatók. A kommunizmus mint a visszavétel nagy történeti korszaka feloldja a fejlődés antinómiáit. Ez a fejlődés azonban csak történeti léptékben képzelhető el. Hiszen a fejlődő szocializmusban a kultúra előbb vázolt ellentmondásai (a kultúra és árutermelés antinómiája) részben megmaradnak, újratermelődnek, és csak a társadalmi fejlődés hosszú történeti folyamatának szükségszerűségével oldódnak meg. ízléskultúránk differenciált, minthogy differenciált a társadalmi struktúra is, így a kulturális termelés és fogyasztás szükségszerű szintjei tovább léteznek. De míg a fogyasztói társadalom »tömegkultúrájának« alapvető célja a kritikai magatartás elvetése, a társadalmi folyamatokra való figyelés kiirtása, a szocialista társadalom célja ezen magatartási formák erősítése. T ehát nálunk a polgári értelemben vett »tömeg«- és »elit« kultúrának nincs meg a szocializmus céljaival és feladataival magyarázható értelme. Nálunk legföljebb rétegkultúrák különböző szintjeiről lehet beszélni, melyek különböző fogyasztói igényeket elégítenek ki, mindig fenntartva a célt a »magasabb«, éitékesebb kulturális szinthez vadó közeledésben, vagyis tudatosan vállaljuk a kulturális »mobilitás«, az előrelépést, ellentétben a »tömeg- kultúra« nivelláló és konzerváló hatásával. M. T. 1300 éves gepida falut tártak fel a mohácsi síkságon A Kárpát-medence eddig ismert legnagyobb avarkori települését tárták fel a mohácsi síkságon a Magyar Nemzeti, Múzeum munkatársai: Kiss Attila régész és K. Zoffmann Zsuzsanna antropológus. A múzeológus házaspár egy évtizede dolgozik a hatalmas ásatáson, amelynek eredményeit most összegezték. A munka egyedülálló voltát az jelenti, hogy a temetőt és a települést is megtalálták, s ezek együttes feltárása nyomán komplex módon tanulmányozhatják az ősi népközösség életmódját, termelőtevékenységét, kultúráját. 1970-ben egy mezőgazdasági építkezés földmunkái vezették nyomra a régészeket: nagy kiterjedésű — körülbelül kilencszáz sírt magában foglaló — temető került napvilágra. Az úgynevezett feketekapui temetőben 670 sírt tártak fel. Majd megtalálták a hozzátartozó települést is, amely a Duna árterületének szegélyén fekszik. Eddig 117 lakóház, 128 gabonásverem és 88 sütőkemence, valamint számos különféle rendeltetésű árok kerüli napvilágra. Találtak továbbá a falu területén, egy száz síros — a településsel azonos korú — újabb temetőt is. KÖRUTAZÁS PERUBAN fl Csodatevő Or ünnepe A limai óváros szíve — a Plaza de Armas (Fegyveresek tere) — felé sugaras fényküllőként futnak a keskeny mellékutcák. A tér maga: megelevenedett spanyol barokk. Szép koloniális stílusban épült, cirádás, fabalko- nos paloták. Egyikben a mindenkori limai püspök lakik, egy másikban pedig — Francisco Pizarro egykori rezidenciájában — a Perui Köztársaság elnöke. (Pi- zavról aligha • keli bemutatni: ő végzett az egykor hatalmas inka birodalommal. SpengLer szavaival élve: hihetetlenül rövid idő alatt úgy lefejezett egy virágzó kultúrát, mint egy napraforgót.) A tér ma is a múlt emlékeinek gyűjtőhelye. A ka- tedrális egyik oldalkápolnájában .Pizarro üvegkoporsója. A csontváz méretei sejtetik. hogy a rettegett hírű — és emlékű — konkvisztádor kis termetű ember lehetett. Mozaikkal borított kápolnafalak: jelenetek Pizarro életéből. A főhajóban misztikus félhomály. Túldí- szitett oldalfalak, több emeletnyi magasságban keskeny, lőrésszerű ablakok. Latin-Amerika a .g »legkatolikusabb földrésze«. Peruban is rendkívül magas a hívők száma. Ennek megfelelően a katolikus egyház jelentős politikai befolyással rendelkezik. Az úgynevezett »aktív hívők« száma Peruban ugyan nem túl sok — az összlakosságnak csak körülbelül egyötöde —, a katoli; cizmushoz ragaszkodók száma viszont ennek a többszöröse. A katolikus egyház a múltban egyértelműen elkötelezte magát a hivatalos rend, azaz a reakció, a ha- ladásellenesség mellett. Az ötvenes években megindult erjedés a hatvanas években teljesedett ki: előre törtek a reformok támogatói, sőt a forradalomtól sem idegenkedő társaikhoz képest baloldalinak számító papok. A forradalom szó az egyházon belül természetesen távolról sem jelenti ugyanazt, mint — mondjuk — a kommunisA Fegyveresek tere — »Pizarro házával«, a mai elnöki palotával. (Fotó: MTI külföldi képszolgálat — KS) Shakespeare-tol Trifonovig A huszonötödik évad kínálata Az idei a 25. lesz: negyedszázada működik az állami színház Kaposváron. Mit ígér az új évad? Shakespeare Szentivánéji álom című vigjátékával kezd a Csiky Gergely Színház új szezont október első péntekjén. Ki tudja, hány százszor — ezerszer? — rendezték meg már a hajdani Southa.mpton-palotai premier óta e remekművet? Most Ács János vállalkozik rá. Jan Kott a »legerotiku- sabb« Shakespeare-műnek nevezi, joggal. Peter Brook Magyarországon is eljátszott verziója termékenyítőleg hatott az itthoni rendezésekre is; minden bizonnyal a kaposvári újdonságokkal szolgál majd. Néhány név a szereposztásból: Rajhona Ádam, Olsavszky Éva mint vendég, Bezerédy Zoltán, Máté Gábor, Básti Juli. Csákányi Eszter, Eperjes Károly, Lu- káts Andor, E darab díszelőadásával, és ünnepélyes társulati üléssel emlékeznek meg október 15-én a negyedszázados évfordulóról. A Kálmán Imre-v ilágsiker, Marioa grófnő lesz a következő bemutató október 17-én. Babarczy László rendezésében. 1924 óta szerepel a mű az operettszínpadokon. Most Nagy Anikót, Rózsa Tibort, Dánffy Sándort, Spindler Bélát és a Nemzeti Színházból visszatért Jászai - díjas művészeket — Pogány Juditot és Kaltat Róbertét — látjuk, halljuk majd főbb szerepeiben. A német romantika egyik legjellegzetesebb, legnagyobb drámaírójának, Heinrich von Kleistnek katalitikus élményt kínáló müvét, Az eltört korsót tervezi harmadik bemutatónak a színház. Az 1806-ban született színmű egy képzeletbeli, de nagyon is valóságos holland városkában játszódik, ahol »fejtől bűzlik a hal«, azaz Ádám bíró az igazságtevő vétkezik... A tavaszi szezon egyik sikere volt Känder-Ebb Kabaré című musicalje. Az idei szezonban ugyancsak terveznek a sikeres szerzőpártól bemutatót, a Csikágó című zenés darabot. (Érdekesség: a Fővárosi Operettszínház terveiben is szerepel ez a mű. Juríj Trifonov a mai szovjet prózairók egyik legizgalmasabb egyénisége. Ház a ták számára. A magukat forradalminak nevező egyházi személyiségek voltaképpen harmadik utas megoldásokkal kísérleteznek, alternatívát próbálnak keresni mind a neokolonializmus, mind a marxista-leninista erőkkel szemben Ám a haladó egyházi személyiségek térhódítása mindenképpen alkalmat teremt a hívők és nem hívők közötti konstruktív párbeszédre. Az egyik legrangosabb egyházi ünnep az úgynevezett Csodatevő Űr ünnepe. Limát "Ilyenkor földíszítik: a házsorok között színes papírszalagokat hintáztat napokig a szél. Szőnyegeket, .szentképeket helyeznek el az erkélyeken. Lila ruhába öltöznek a nők, derekukra fehér sodrott övét kötnek: e2 az ünnep egyenruhája. Körmenetek járják a vár rost. Egymást követik a misék. A szertartás szövegét, a szent énekeket hangszórók közvetítik az utcára. A Csodatevő Ür. ünnepe kissé hasonlít a mi egykori búcsúinkhoz. Csak markánsabb karaktert ad neki a túlfűtött ibériai temperamentumból es indián mítoszókból táplálkozó hívói öuzgóság. Meg persze a nyomor sok-sok árulkodó jele, a tömegben cikázó rongyos teái árusok ezrei. Papp ZtMtii rakparton című kisregénye 1976-ban jelent meg a Szovjetunióban, s nemsokára már magyarul is olvashatóvá vált a Modern Könyvtár köteteként, Szabó Mária fordításában. A mű főszereplője, Vagyim Glebov se nem jó, se nem rossz ember, azaz semmilyen, s épp emiatt válhat »történelmi bámészkodóból« cinkossá bizonyos helyzetekben. Trifo- novtól magyarul a Diákok, Válság címmel kiadott három kisregénye, egy novel- láskötet, illetve Az öreg című regénye olvasható. A Ház a rakparton című művet Bereményi Géza dramatizálja. A Halmi szerzőjén kívül még egy fiatal magyar író dolgozik darabon. Csalog Zsolt a Tavaszra minden rendben lesz, a Kilenc cigány, a Temető ősszel és a Parasztregény szerzője, ismert szociográfus és néprajzos, a színpadon debütál majd drámával. Alfred Jar- ry a századforduló eredeti tehetségű szatirikusa volt. Drámái — fesztelen és képtelen párbeszédeikkel — Apollinaire és a szürreális színház, Ionesco es az anti- dráma előfutárai. Übü király című darabja szerepel a Csiky Gergely Színház műsortervében. »Párban« Carlo Gozzi A szarvaskirály című mesedarabjával. A romantika Gozzit a legnagyobb színpadi szerzők között tartotta számon! Tartag- lia gonoszságait éppen most vasárnap követhettük a képernyőn a békéscsabai színház produkciójában.. Jarry és Gozzi darabjának »versenyzése« a bemutatásért még nem ért véget... Stúdiószínházi bemutatóként tervezi a társulat Zorin kétszemélyes játékát, a Varsói melódiát. A gyerekes pedig Dennis Scott Sir Ga- wain és a Zöld lovag című, VI. századi történésű lovagregényének színpadi változatát, illetve Medve Jankó címmel Lázár Ervin népmesefeldolgozását élvezhetik az új évadban. Tervezik más társulatok fölieptét is a színház vezetői. L. L. „Gyereksírást hallottam, segítettem...’’ Életmentő Emlékéremmel tüntették ki Petro- vics Sándor honvédet, aki Marcaliban, a Sziklai Sándor utca 7. szám alatti égő lakásból két gyermeket mentett ki. A kitüntetést tegnap délelőtt nyújtotta át Sarudi Csaba, a megyei tanács általános elnökhelyettese. Fetrovics Sándor azóta már leszerelt, elköszönt társaitól. Hazatért szüleihez, a Baranya megyei Bogátmindszent- re, s néhány nap múlva Pécsre, az uránbányába ment dolgozni. Onnan érkezett a mostani ünrlepségre. — Nem sokáig maradok, várom az útlevelem, s megyek visstza a Német Demokratikus Köztársaságba, Gera megyébe, Statroda városba. Ott vár a feleségem és ötesztendős kislányom, Alexandra . . . Esztergályosként mentem ki, még 1974 szeptemberében dolgozná az NDK-ba, s ott nősültem ... Most, augusztus 29-én lesz huszonöt éves a jó megjelenésű, határozott fiatalember. Ez a határozottság ösztönözte gyors cselekvésre is. amikor katonai szolgálatának teljesítése közben Marcaliban a Széchenyi-lakóteiepen járt, s egy idős néni a közeli lakásból kiáramló füstre figyelmeztette. — Rohantam föl a harmadik emeletre; csöngettem, zörögtem, s amikor válasz helyett csak gyereksírást hallottam, nem haboztam: betörtem az ajtót és a sűrű füstben, a lángok alatt hason kúszva vittem ki előbb egy fiúcskát a lakásból, majd amikor megmondta, hogy a húga bennmaradt, érte is visszamentem, őt is kihoztam ... Egyszerű szavakkal mondja el a történteket, nem túlozza el tettét, noha életét kockáztatta. Arról sem feledkezett el, hogy a gyermekek kórházba szállításáról gondos-kodjón, és segítsen a kivonuló tűzoltóknak a lángok megfékezésében. A tűz, amelyet a gyufával játszadozó apróság okozott, így nem járt nagyobb kárraL — Nem gondolt azokban a percekben a kislányára...? Arra, hogy mit érezne. ha ő kerülne hasonló helyzetbe? — Nem volt idő, cselekedni kellett... Azt tettem, mint amit tenne minden ember ... Gyereksírást hallottam, segítettem. Emberi kötelességemnek éreztem, hogy segítsek ... Mindenki így járt volna el a helyemben ... Bátor, gyors helytállásával két apróság: a három és fél éves Fejős Zolika és húga, a két és tél éves Andrea életét mentette meg. Ehhez gratulált az Életmentésért Emlékérmet átnyújtva Sarudi Csaba, a megyei tanács általános elnökhelyettese es Nagy Tibor tűzoltó százados. megyei tűzoltóparancsnok-helyettes. Sz. L.
