Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
X Sajtókonferencia a mezőgazdaságról Ajtózárak sorozatban A la*d» gépkocsik ajtózárainak sorozatgyártása. 19'0-ben indult meg az Fizeti Művek sátoraljaújhelyi gyárában. Most már évente háromszázezer garnitúrát küldenek Togliattiba, cserébe gépkocsit kapunk. Burgonyából napi 200 mázsa Helybe viszik a tápot a termelőknek A szokásosnál is nagyobb várakozás előzte meg a rádió — mezőgazdasággal kapcsolatos — hétfő esti sajtókonferenciáját Fél évvel a szigorúbb gazdasági feltétel- rendszer életbe lépése után és egy gondterhes aratás végén sok az izgalmas kérdés. Hogyan sikerült alkalmazkodniuk az üzemeknek az új adottságokhoz? Metyek a különféle termékek minőségi átvételének tapasztalatai? Hogyan alakult a nagyüzemek eszköz- és anyagellátása? A különféle termékcsoportok jövedelmezősége közt indokolatlan, a munkával és ráfordításokkal arányban nem álló különbségek is vannak. Hogyan látják ezt a MÉM irányítói? Ezek közöl, sajnos, egyik téma sem került szóba. A műsor percei nem végtelenek, s aligha volt könnyű helyzetben a szerkesztő, akinek a beérkezett több száz kérdésből tízegynéhányat — a közérdekű és lényeges dolgokra vonatkozókat — kellett kiválasztania. Talán a kérdésozön miatt mellőzte a fentieket? Valószínűbb, hogy a szerkesztő és a műsorvezető nem állt feladata magaslatán. Nyilván, az idő és a hőség zavara okozta, hogy értékes percek mentek el annak megválaszolásával: lehet-e-Szentendrén csirkét nevelni; á soron levő mezőgazdásági kiállítás plakátja ízléses-e vagy sem ... Az adás két házigazdája: dr. Soós Gábor államtitkár és dr. Kovács Imre miniszterhelyettes jól vizsgázott nyíltságból. Nem az ő hibájuk, hogy ezt a lehetőséget az adás több újságíró résztvevője is rosszul használta ki A nagy jelentőségű hazai tudományos, .művészeti és egyéb eseményekre a külföldön élő magyar szakemberek szervezett meghívása, bevonásuk a tanácskozások munkájába különösen hasznos, mert erősíti, gyümölcsözőbbé teszi a kapcsolatokat. Ebből a tapasztalatból kiindulva a Magyarok Világ- szövetsége ezúttal közgazdászokat hívott meg Budapestre számos nyugat-európai és tengerentúli országból a Széchenyi emléknapokra. Bognár József akadémikus, a világszövetség elnöke keddi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy mintegy 40, külországokban élő, magyar születésű elméleti és gyakorlati közgazdászt várnak az emléknapok rendezvényeire. Budapesten és Nagycen- ken rendezi az eseménysorozatot a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Közgazdasági Társaság, abból az alkalomból, hogy 150 éve jelent meg Széchenyi István Hitel című műve, amely — mai értékelés szerint — az első nagy jelentőségű, korának gyakorlati gazdasági kérdéseivel foglalkozó munkának tekinthető. Az emléknapok központi rendezvényére a Magyar Tudományos Akadémián kerül sor: augusztus 28-án kezdődően, háromnapos programmal tudományos üléssorozatot tartanak, amelynek előadói sorában helyet kapnak a külföldről érkező magyar vendégek is. Három fő témája lesz a tanácskozásoknak: Széchenyi életműve, a vilaggazdaság jelenlegi kor. szakváltása és a közgazdaságtudomány, illetve a maA lapok hetek óta írnak az OMÉK rendezvényeiről, várható érdekességeiről, látványosságairól. Ezekután ugyancsak bosszantó volt hallani, hogy valaki, aki talán maga is többször tájékoztatott e tárgyról, megkérdezi: »Mit láthatunk az idei OMÉK-en?« Szerencsére adásba került néhány olyan kérdés is, amelyet valóban a MÉM vezetőinek kellett föltenni. Elég ösztörizőek-e a zöldség- felvásárlási árak? S ezzel összefüggésben: hogyan lehetne rövidíteni az áru útját a termelőtől a fogyasztóig ... Jó volt hallani, hogy a MÉM vezetőit is foglalkoztatják a lehetséges megoldások. Alighanem sokan várták izgatottan a kistermelők nyugdíjával és adózásuk esetleges módosításával kapcsolatos választ. Munkatársunknak a pályakezdő szakemberek helyzetével kapcsolatos kérdésére dr. Soós Gábor elmondta, hogy a minisztérium vezetői szerint is, az eddiginél több figyelmet érdemel a fiatalok beilleszkedésének, szakmai fejlődésének elősegítése. Ezzel kapcsolatban jó kezdeményezésnek tartják a gyakornokképző gazdaságok kialakítását. .. A műsor legagyafúrtabb kérdése ig.v hangzott: »Miért termel drágán a magyar mezőgazdaság?» A kérdezd nyilván jól tudta a választ, de azt akarta, hogy ezt ország-világ előtt a miniszterhelyettes mondja ki: a gépek, anyagok és energiahordozók árának emelkedése tükröződik a mezőgazdasági önköltségekben. A hasonló egyenes válaszokért volt érdemes bekapcsolni a rádiót. n F. gyár gazdaság hefvzete a nyolcvanas években. Az Angliából, Franciaországból, Hollandiából, az NSEK-ból, Olaszországból, Svájcból, illetve az Egyesült Államokból, Kanadából és Brazíliából érkező szakemberek az évfordulós tanácskozáson betekintést nyerhetnek a mai magyar valóságba, tájékozódhatnak szakterületük magyarországi történéseiről, terveiről is, A tudományos programok után a külföldi vendégek — magyar kollégáik társaságában — ellátogatnak Nagycenkre, ahol az évforduló alkalmából megkoszorúzzák a Széchenyi mauzóleumot Csúcsforgalom van a kadarkúti aies/, felvásárlóhe- lyein. reggeltől estig. Ezerkétszáz gazdával kötött termelési szerződést a szövetkezet. A termények átvétele -r tőlük meg a négy szakcsoporttól — igen nagy feladatot jelent. — Zöldség-, gyümölcs- és málnatermelö; méhész-, illetve nyúltenyésztő szakcsoport tevékenykedik nálunk. Csökölyben és Gigé- ben majdnem mindenki termel szamócát; ebből az idén 43 vagonnal vettünk át, málnából pedig mintegy 300 mázsát — tájékoztat Fekete János elnök. Most a nyári burgonyát hordják az átvevőhelyekre; naponta 150—200 mázsát vásárolnak föl. A gazdák korai es nyári krumpliból 30 vagonra szerződtek. Sokan foglalkoznak nyúltenyész- téssel is: a nyulat akkor veszik át, ha a súlya meghaladja a két kilót. Nyomban elszállítják. A fogyasztási szövetkezet körzeteben a talaj adottságai folytán igen gazdaságos az uborka termelése. Uborkából 30 vagonra szerződtek — ám a kedvezőtlen idő, a sok csapadék miatt eddig a vártnál kevesebbet vittek a föl vásárlók hoz . .. A szövetkezet szaktanácsA Badacsonyi Állami Gazdaság a Balaton védelme érdekében a parttól számított 500 méteres sávban a jövőben nem telepít szőlőt. A gazdasag ezt a sávot helyenként kiszélesíti, így a 71-es főútvonal és a, tó közötti részt szőlőkultúrával nem hasznosítja. A környezetvédelmi intézkedések érintik a parttól távolabbi szőlőterületeket, elsősorban a meredek lejtőjű Badacsonyt. Többek között újszerű talajelőkészítésre éval is segíti a gazdák munkáját télen neves szakemberek tartottak előadást a zöldség- és gyümölcstermesztésről, meg a kisállattenyésztésről. Csökölyben csaknem háromszázan vettek részt az előadásokon. Az eredmény már megmutatkozik, hiszen e községből 31 vagon szamócát szállított el az áfész, s a termelőknek több mint 14 millió forintot fizetett ki. A szamócatermelőknek a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ből 6« ezer palántát hozattak, s kedvezményesen adták a gazdáknak. Az állattenyésztéssel foglalkozóknak gépkocsival viszik minden községbe a tápot. Havonta csaknem húsz vagonnal fogy el. ősztől facsemetét és sző- lőoltványt is ad az áfész a gyümölcstermelőknek, ugyancsak kedvezményesen. Már megrendelte a siófoki gazdaságtól. Sajnos, cigányáé pártdi meggyet nem telepíthetnek u gazdák, mert ilyen fajtát nem tud adni egyetlen csemetét nevelő gazdaság sem. A kadarkúti fogyasztási szövetkezet az idén 180 vagon termés átvételét tervezte. Az említetteken kívül nyálból 450 mázsát, mézből' pedig három vagonnyit. tértek át Mély gyökerű, talajszerkezetet átalakító és talajmegkötő növényeket “fognak munkára-» ; főleg repceíélékkel készítik elő a talajt. A gyökérzet javítja a talajszerkezetet, megfelelő -ágyat« készít a szőlöoHvá- nyoknak. Ily módon mellőzhetik a forgatást, a felszínen nem nyitnak utat az eróziónak. Badacsonyban és másutt megkezdték a szőlők füvesí- tési kísérleteit is. Az eddigi eredmények kiválóak. Külföldi magyar közgazdászok a Széchenyi emléknapokon Újszerű talajelőkészítés fl kapunyitás árnyéka H ová vezet a kapunyitás? Felfogásom és meggyőződésem szerint általában az. alkotó kezdemenyezés kibontakozásához, a felszabadult érzéseket követő tettek áradásához; a fényhez, amely beáradhat a kapukon, s a természeti jelenségeknek éppúgy éltető eleme, mint a társadalmi mozzanatoké, az emberi tettvágyé. Általában. A kapuk feltárása azonban időnként árnyékot vet. Rögtön hűvöset érez az ember maga körül, mint amikor a Balaton- parton váratlanul felhő takarja el a napfényt. Szél nem borzolja a hullámokat, eső nem veri a csónakot, »csak» hirtelen jött árnyékba roskad az ember, és megborzong. Ez a nyár? — kérdezi önmagától. Ez a szocializmus? — — töpreng egynémely kapu feltárulá^a láttán. Nem mindig fényözön árad be a jó szándékkal feltárt »szárazkapu bejáratokon ...« j Baj van az értékrenddel — mondta egyik közeli ismerősöm, és nem tévedett. »Próbálj csak kétszeresét adni annak, aki a legtehetségesebb. Rögtön »otthagy« a többi, aki nélkül nem láthatod el a munkádat. Szükséged van rájuk. S nem az érték, a minőség, hanem a mennyiség határozza meg kényszerű értékítéletedet.« Nem vitatkoztam. Eszembe jutott az ötvenhat utáni konszolidációs politika, amely csoda volt, s amelyet jó néhány testvéri ország képtelen volt követni. De mi még mindig “konszolidálunk«. Az engedmények engedményekre halmozása nem lehet a jövő útja, hiszen a kapuk árnyékot vetnek. Lassan leszokunk arról, hogy morális tényezőket vessünk az emberek szemére. Hatásuk ugyanis eltörpül az »egyéni kibontakozás« előtt leltárt kapuk lehetőségei mellett. De hagyjuk az »eszmefuttatást", a valóság tényei beszédesebbek. Hallotam egy fiatalemberről, aki kínnal-keservvel, bukdácsolva végezte el az általános Iskolát. Fölcseperedve vett egy Stihl-fürészt. összehordta — azaz tömörítette — a falu lumpen elemeit, és több éve »bérfűrészelést«, azaz fakitermelést vállal az erdészetnél, a tanácsoknál, a tsz-eknél, a faluban (mindenhol, ahol munkaerőhiány borzolja az idegeket). ö a fővállalkozó. Mert van Stihl-fürésze. Átalányban vállal fakitermelést, a pénzt postán kapja, és a kocsmában zsebből fizet embereinek. Mondják, hogy egy napi munkáért 900—1000 forintot'. (Az erdőgazdaság szakembere tiltakozik: lehetetlen!) Csak amikor megszorítom, akkor vállalja: »Hát igen, vannak, akik visszaélnek a lehetőséggel.,« A fővállalkozók adót nem fizetnek, SZTK-be jelen lesi kötelezettségük van, de kikerülhetik; a baleseti veszély óriási. A hivatalos állami szervek többször megvizsgálták az efajta ügyeket. Semmit sem tehetnek, mert a megbízók állami törvényekre, jogszabályokra hivatkoznak — joggal. A Polgári törvénykönyv XXXV. fejezete a vállalkozásról szól. Pontos — jól is értelmezhető — szabályokat rögzít. Hogy minduntalan megszegik az előírásokat? »Ja, elvtársak, munkaerőhiány van. inkább elnézzük, mintsem hogy ne tudjuk teljesíteni a tervet.« Érdeklődtem többek között a SEFAG-nál. Állami erdőgazdaság. Kínlódik a munkaerőhiány miatt. »Ha jelentkezik olyan ember, akinek fűrésze, szakképzettsége van, szerződést köthet. Az idén 65 ilyen szerződést kötöttünk magán vállalkozókkal, s ezek fél év alatt 20 500 köbméter fát termeltek ki.« Naponként kapják a pénzt. Igaz, az alvállalkozókat is fel kell tüntetniük, de ezt néha (!) elmulasztják. Jogászok készítik a szerződést. (Ki ellenőrzi valóságtartalmát?) Az erdőgazdaság dolgozói 50 forintot kapnak egy köbméter fa kitermeléséért, ők 55-öt, plusz 45 százalékot a géphasználatért és a benzinért. Az erdőgazdaságnál. És másutt? Megegyezés szerint. Rögtön fölmerült bennem a gondolat: mit csinálnának ezek az emberek, ha nem volna »vállalkozói törvény«? Lehet, hogy elhelyezkednének az erdőgazdaságnál? Azt mondják: nem. Megkeresnék máshol a “szocializmus áldásait«. A z említett emberek sokasága munkából — és nem munka nélkül — teremt magának jövedelmet, mégpedig az átlagosnál jóval- nagyobbat. Ebből — akarjuk vagy' sem — egy »ki ha én nem« felfogás és a szocialistától eltérő viselkedési forma következik, amely — hiszik vagy nem — igencsak irritálja, fölháboritja a közvéleményt. Joggal. A »favágók" - nem ellenségei a szocializmusnak, hiszen számukra aranybánya. A közvélemény pedig nem a szocializmust kifogásolja, de megkérdőjelezi: vajon van-e erélye, hatalma a hatalomnak? A kapunyitás tehát néhol kifejezetten pénzszerző magatartásmódot, életszemléletet, felfogást alakít ki. A kocsma rosok, boltosok, a lángossütők, a fagylaltosok és kifőadé- sek jövedelmével jószerével megbékélt a lakosság, mert tudja, hogy hiányszakmákat pótolnak akkor is, ha utaznak a vevők megkárosítására. (Jófajta — és olcsó — ételt ettem legutóbb egy olyan panzióban, ahol a magánvillában pedagógusnő a tulajdonos es a »kézilány<\ a férj ugyancsak pedagógus.) Micsoda különbség van az ő házuk es — mondjuk — a badacsonyi Kisfaludy-ház vendéglátása (és árai!) között!'Hogy mégis mi a dilemmám? Egyszerű. Az, hogy a szocialista állam nemcsak lehetőséget, hanem gyakran támogatást is ad ahhoz, hogy magánzsebekbe »vonuljon-< a forintok milliója. Nem a módszerrel, hanem az értékrenddel van baj. Hová vezet ez a beláthatatlan kapunyitás? Volna megoldás, nem is egy. Mondjuk, a kisebb gazdasági egysegeknek (mert a nagyok csak nagy szériákra rendezkedhetnek be) jóval rugalmasabban kellene alkalmazkodniuk a piaci — és nem piaci — igényekhez. Sok gazdaságban például kitűnő mellékjövedelem származhatna abból, ha megvenne — 50—60 ezer forintért — néhány Stihl- fürészt, s a működtető brigád értéktermelése a szocialista közösseget gazdagíthatná. A vázoit jelenségek azonban — ahol elhatalmasodik az üzleti szellem — szinte törvényszerűen alakulnak ki. Emiatt háborog a közvélemény. Emiatt kérdőjelezi meg az allami, közéleti státuszban tevékenykedők magatartásai — és nem a szocializmus lényegét. Mert micsoda j »értékrend« az, amelynek keretében egy »Stihl-fűrészes* hat nap alatt megkeresi egy járási párttitkár havi fizetését? Mitől várjuk az egyébként jogos követelmény érvényesülését, miszerint az emberek becsüljék meg munkahelyüket, ha az állami érdeket (a szocializmus érdekét) képviselő bármilyen beosztású dolgozó háromszor- négyszer kevesebbet keres, mint a törvény szerint látszólag jogosan működő magánvállalkozó? M itől várjuk, hogy a négyezer forintos sebészorvos »megvívja csatáját«, amikor a hálapénzről van sző, ha egy »tizenkétezre»" maszek kerül a szikéje alá? Miért csodálkozunk, ha a reggel 8-től este 8-ig (a rekkenő hőségben) gabonát szállító gépkocsivezető este »fekete fuvart« vállal, hiszen háromnapi keresetét biztosítja ez az egyetlen -kis» szabálytalanság? Nehéz elképzelni, hogy egy vízvezeték-szerelő, aki az állami vállalatnál 3500-at keres havonta, ne keresne meg ugyanennyit egy szombat—vasárnapon a magánvillában? Hol van tehát az értékrend, és meddig tart a kapuk nyitagatása? Hiszen előbb-utóbb — mint a szép emlékű Komlós János mondta — »maszekban« jóval gyorsabban épülne föl a szocializmus... Ismerem a legújabb rendelkezéseket; értein « /Otí, tervezett hatosukat is. A/, örökös kapunyitás azonban valaha volt értékrendünket, bomlasztja. Jávori Bel* v A Kavicsbánya-vállalat nyrkláriházi üzeme hazánk legnagyobb bányája Az. idrn kclinillio hétszázötvenezer köbméter jo minőségű anyagot szállítanak innen a különböző cpiiltezesekhez. (MTl-íató — Braa*4ett®r Saauior folyj
