Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-12 / 188. szám

Hódmezővásárhely bemutatkozása Ifjúsági találkozó Bányán Sátorlap és diszkó Boglár lel lén a Béke művelődési házban ISSMWm A magyar fazekasság egyik legjelentősebb köz­pontjaként ismerjük Hódme­zővásárhelyt. A múlt század második felében élte ott vi­rágkorát ez a mesterség: mintegy kétszáznegyven ipa­ros dolgozott agyaggal a vá­rosban. BogLárlellén ' a Béke mű­velődési házban gazdag anyag mutatja be az alföldi íazekasközpont egy évszáza­dos hagyománya nyomán új­raéledő kerámiát. Az Agyag- és Szilikátipari Szövetkezet csaknem tíz éve egyik fel­adatának tekinti a hódmező­vásárhelyi ősi ipar termékei­nek a megújítását. Nagy Bé­la né, a szövetkezet művé­szeti vezetője gyűjtötte föl a hagyományokat, az ő ter­vei alapján készültek azok a tárgyak, amelyek most a művelődési házban láthatók. Huszonkét éve ipari tanuló­ként ismerkedett meg a he­Gyorsan telnek a napok Józsi, a „bemondó" Józsi — ő maga hatalma­zott föl minden felnőttet az első találkozáskor, hogy így s/.ólítsá — azt a benyomást keltette a vendégekben, mintha nem is lenne magán­élete. Igaz, egyszer bejelen­tette: távol lesz két napig, viszont arra az időre is gondoskodott programról. A gyermekszáj gyorsan ellátta jelzőkkel az örökmozgó fia­talembert — ő volt a »be­mondó«, a »füttyös bácsi«; Kulcsár József, a SZOT bog- lárlellei November 7. üdülő­jének kultúrosa ki tudja há­nyadik csoport beutaltjai­nak vált népszerű idegenve­zetőjévé, házigazdájává a pihenés idejének hasznos el­töltésében. — Négy éve vagyok az üdülő kultúrosa — mondja, és sok beszélgetésre most sem futja az idejéből: várja a csoport, indulnak Boglár­nézőbe. — Minden turnus­nak igyekszünk kielégíteni az igényéit... Nos, ez nem éppen köny­nyű feladat. Mondja, hogy — mint ennél a csoportnál is — az összetétel igencsak ve­gyes, az egészen apró gyere­kektől az egyedül nyaraló házaspárokig sok mindenki tölt itt két-két hetet nya­ranta. Eltérő foglalkozású családok érkeznek az ország minden részéből. Köztük jó néhány korábban is megfor­dult itt. ismeri az üdülőt — és Józsit, a kultúrost, aki úgy hozzá tartozik a létesít­ményhez, mint a Balaton. Ha nem lenne, mind a kettő hiányozna... Józsival reggel fél nyolc­kor találkozik először a be­utalt — ha éppen nem zu­hog az eső. Pontosan kezdő­dik a reggeli torna: az abla­kok alatt fölhangzik a síp­szó — órát lehetne hozzá igazítani. És megindul áme­nét — van aki lohol, van, aki csak kocog — a parkon át a strandhoz, a tópartra. Jobban izük nyolckor a reg­geli, ha előtte jót mozog a társaság... És a naptól per­zselt bőrnek igencsak jót tesz a víz felől érkező hús szej. Reggeliméi Józsi üdvözli az egybegyűlteket, sorolja a napi lehetőségeket: mikor lehet könyvet, játékokat köl­csönözni és gyülekezni a te­keversenyhez, hol jelentkez- hetnek a halvacsorát igény- ■» lök, a hajókirándulásra in­dulók .. Megtudhatjuk, mi­kor lesz betyárvacsora,' is­merkedési est, gyermekolim­pia — ez utóbbi kötélhúzás­sal; lepényevéssel, zsákban- futással, rajzversennyel »fű­szerezve«. A rendező—szer­vező—lebonyolító kis más lehetne, mint a' kultúros? Ö a közös rendezvények játék­mestere, a versenyeknél az eredményhirdető — és es­ténként a nyugágyak össze- szedője a strandon. S még nincs vége a napnak: ő szer­vezi az esti filmvetítést a társalgóban, és már előre el­nézést kér, ha a mozisok nem azt a filmet hozzák, amit »beharangozott« ... — Mi a véleménye: jól si­került a betyár vacsora? Mondom, hogy szerintem kitűnő volt. Látom, hogy jólesik az elismerés; és azt is, hogy mások is dicsérik az etkeket, a hangulatos megol­dást. szehozunk« egy-két ilyen vacsorát — magyarázza. — Közelebb kerülnek egymás­hoz a vendégek, együtt szó­rakozunk ... — Minden turnusnak »ösz­Józsi füttyszavára — és verőfényes augusztusi reg­gelre — ébredünk. Torna, reggeli, azután irány a strand, a Balaton. . . Oly gyorsan elszállnak az üdülés napjai — értéke van az órá­nak; a percnek, amelyet a tóparton tölthetünk. Remek strandidó — vajon lesz-e résztvevője a gyerekver­senynek a parkban? Csábít a víz, a barnító nap, és még­is: több tucat gyerek gyüle­kezik Józsi körül az árnyat adó lombok alatt, s ott nyü­zsögnek a szülök is. Győzött: a kultúros programja. A Ba­laton pedig türelmesen var — hogy a verseny után visz- szanyerje a fürdőzőket... H. F. lyi fazekassággal, s később már arra is lehetősége nyílt, hogy tervezőként foglalkoz­zon a vásárhelyi kerámia megújításával. 1975-ben zsű­rizték első munkáját, az idén már több mint hatszáz ter­méke került forgalomba. Nagyszülei »gölöncsérek« voltak, gyermekei a mester­ség további folytatását ígé­rik ... A város három részén dol­gozó gelencsérek három dí­szítési eljárást alkalmaznak a vásárhelyi stílus jegyé­ben. A tabániak a sárga, vö­rös és fekete színt kedvel­ték, az újvárosiak a sárga mellett a barnát és a zöldet alkalmazták előszeretettel, a csucsiak fehér és kobalt­kék mázzal dolgoztak. Használati edényeket ké­szítettek: vizes kantát, táro­lóedényeket. Szerényebb és gazdagabb díszítéssel. A »vá­szonedényeket« a szegényeb­bek vásárolták, a mázasakat a tehetősebb gazdak vásárol­ták. A boglárlellei. kiállítás egy­öntetűen a mázas edények gazdag váalsztékát mutatja be. A munkás kezek csillo­gó edényeinek a tükrében fölsejlik nagyszüleiink verej- tékes arca is, ahogy aratás­kor szájukhoz emelték a gyöngyöző vizeskantát... Gyermekeinknek erről is be­szélni kell. : Bánya apró település Ka­posvár es Kadarkút között, Lipótfa mellett. Nevét keve­sen ismerik; nincs országos hírű műemléke, neves ven­déglője — a hét végén mégis népes vendégsereg látogatott ide. A kaposvári városi KISZ-bizottság, a megyei ta­nács, az FMV, a KPM, a bányai, illetve a kaposméröi lakóterületi KlSZ-alapszer- vezet ugyanis kétnapos if­júsági találkozót hirdetett. Vagy háromszázan léhet- tünk sátorlapokkal »fölfegy­verkezve«, melegítőben, tor­nacipőben. A házigazdák már az érkezést követő per­cekben gondoskodtak prog­ramról : kí-ki kedve szerint benevezhetett a különböző sportversenyekre, túrákra. A sakkozók a dunaújvárosi Maliié Gáspárral játszhatták szimultánt, mások ügyességi számokban versenghettek. Este Berki Taviás pol-beat- énekes daloltatta a táborla­kókat, majd Cila, azaz Hor­váth László szolgáltatott discoprogramot. Vasárnap délelőtt kedves vendéget fogadtok a bányai találkozón : Hargittai And­rás, a moszkvai olimpia ne­gyedik helyezettje, kétszeres Európa-, illetve háromszoros világbajnokunk tartott él­ménybeszámolót. (Hazaér­kezése óta ez volt az első találkozása a szurkolókkal.) Az olimpiai esőmén vek még mindenkiben elevenen él­nek, így aztán András sok kérdést kapott a szervezés­ről, a magyar sportol ók sze­repléséről. A^ vállalkozó kedvűek al­kalmi horgászfölszereléssel ballagtok a közeli halastó­hoz, hogy — a szerencsében Hargittai András élménybeszámolót tartott. bizakodva — elnyerjék a £ő- dijat: az igazi horgászbotot. A kaposvári Ezermester- és Üttöröbolt alkalmi bazai't nyitott: olimpiai jelvénye­ket, trikókat, illetve sapká­kat árultak. A tejipari vál­lalat KISZ-esei is kitettek magukért, Nagy Lajos veze­tésével : tejtermékbemutatót szerveztek. Karamellas tej­jel, krémtúróval, sajttal kí­nálták az ínyencséget ked­velőket. A szervezők egyike, Ker­tész Rezső, a megyei tanács KISZ-titkára — bár ki sem látszott a munkából «- lel­kesen mesélte: — Hónapokig készültünk erre a találkozóra. Sátrakat béreltünk, hogy szállást tud­junk adni azoknak is, akik­Több mint háromszáz fiatal jött el a találkozóra. nek nincs saját kempingföl­szerelésük. Az FMV emlék­plaketteket készített Banya 80 felirattal a sportverse­nyek győzteseinek. Az utol­só pillanatban megtréfált bennünket az idő, mégis so­kan eljöttek ... Gyakrabban kellene hasonló rendezvé­nyeket tartani : a bányai pél­da bizonyítja: van értelme, a fiatalok szabad idejükben igénylik a tartalmas progra­mokat. Czanka Valéria — nevet majdnem mindegyik sőmo- gyi s por lived ve! 6 ismeri — ezúttal is igazi háziasszony volt; faluja lányaival csak­nem valamennyi sportver­senyre benevezett,'s közben szervezett, vendégeket foga­dott, élménybeszámolót tar­tott. Az olimpián járt ő is, az ifjúsági delegáció tagja­ként. Így Hargittai András élménybeszámolójára ő is felöltötte az egyenruhát, s válaszolt a fiatalokat ér­deklő kérdésekre. Mire volt a legbüszkébb? Hobbyja a sakk, és Moszkvában igazi trófeát sikerült szereznie: Karpov aláírásával ékesített fotót. Az olimpia alatt Kar­pov ugyanis szimultánt adott,, s' így Vali is játszha­tott vele. .. Nemcsak , a bányai K1SÉ- esek teltek ki magukért: vendéglátásból vizsgázott az apró falu minden lakója. A postás saját újságjait adta el, a boltos mindkét napon nyitva tartott. És senki sem tévedjietett el, mert min­dig akadt valaki, aki útba igazította. Kedves élményekkel gaz­dagodva köszönhettünk el tőlük. N. J. KÖRUTAZÁS PERUBAN Soi és dollár Az utas, aki a pprui fővá- rps repülőteréről a centrum felé igyekszik, gyakran ta­lálkozik a szegénység külső, szembetűnő jegyeivel. A Li­mát övező hegyek külön­ben is a holdkráterek sivár­ságát idézik szürkés-fekete színükkel, növényzet nélkü­li, kopár lejtőikkel. A járműpark korszerűtlen, mindenfelé rozsdásodó, ütött-kopott kocsik. Özönvíz előtti, ajtó nélküli, horpadt buszok tömege. Itt is, ott is félbemaradt építkezések, házak torzói. Roskadozó nyomortanyák, szikladarabokkal béklyózott bádogtetők, hiányzó ajtók, üveg nélküli ablakok. Ki­feszített kötélzeten száradó tiszta, ám rongyos fehérne­mű. A házak előtt szürtos in­diángyerekek szaladgálnak. Lima legforgalmasabb útja, az Avenida Tacna. A perui főváros — kiterje­désben, lélekszámban — túl­méretezettnek látszik. A szegény vidékekről, a hegyi falvakból szünet nélkül aramlanak ide a nincstelen parasztok. A szegen y negye­dekben mintegy kétmillió- nyian laknak. Üjabb és újabb kalyibákat eszkábál- nak össze; víz. villany nél­kül tengetik életüket — leg­többen valami csodára vár­va. Sokan közülük még spa­nyolul sem tudnak, és, csak az indián nyelveket — a kecsuát — beszélik. S . bár •ma már a kecsua hivatalo­san is Peru »második nyel­ve«, nem sokra megy vele az, aki a fővárosban vagy a némi iparral — tehat mi- nirAális muri kai ehe tőséggel — rendelkező vidéki na­gyobb településeken akar álláshoz jutni. A kétmillió — jórészt pa­raszti eredetű — limai nincs­telen megalakította ugyan a maga érdekvedelmi szervet. Ez — kétségtelenül — poten­ciális erőt jelent, ám a meg­levő helyzeten. tényeken természetesen nem tud vál­toztatni. Marad az állandó létbizonytalanság, a máról holnapra való éles torzító valósága. Sokan utcai árusi ,aos<u próbálkoznak. Nap nap után ezer meg ezer árus özönli el Lima utcáit, rohamozza meg újra és újra szerény árukész­letével a közönyösen to­vábbhaladó járókelőket és persze főképp az idegene­ket. Hétköznapi aprócikke- • két, bazárárukat, cigarettát, bizsut kínálgatnak. Az utyai - árusok — a rettenetes kon- kurrencia ellenére — nem agresszívak. De nagyon szí­vósak: száz métereken ké­pesek követni a kiszemelt személyt. Halkan kínálják áruikat, ám ki sose fogynak a szóból: százszor is elismé­telgetik ugyanazt. Peru hivatalos pénzneme a soi, ám az amerikai dol­lárt ugyanúgy elfogadják — nem csupán a bankokban, a hivatalos beváltóhelyeken, a nagyobb üzletekben, hanem az utcai árusok is.. Ha kell, a visszajáró pénzt is dollár­ban adják. A limai kirakatok is mu­tatják: amerikai dömping jellemző az üzletek árukész­letére. Gépek, szerkezetek, tömegcikkek; és persze a kommerciális tömegkultúra futószalag-termékei : pornó- filmek, John Travolta-leme­zek és Harold Robbins tu­catregényeinek sorozatai, playboyok és playgirlök csá- < bitó borítólapjai. Furcsán hatnak mellettük az' indián — valamint a spanyol — rég- és közelmúlt föl-föl­bukkanó emlékei. (Folytatjuk.) Papp Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom