Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-09 / 186. szám

A lakosság szolgálatában Mese már a segédszivar Fiatal munkások az üzemben A Danuvia nagyatádi gyár­egysege tanműhelyének ve­zetője, Tarnóczi Gyula ör­vendeztetett meg a segéd­szivarról szóló mesével. — Amikor annak idején fölszabadultam és élsóhóna- pos őseged úrként- bementem a gyárba, zsebemben lapult a trafikban vásárolt, szivar­ral teli doboz. Ezzel körbe kellett kínálni a mester ura­kat meg az idősebb segéde­ket. Nekem egy maradt. Az­után rá kellett gyújtani. És az volt a baj! Nemigen do­hányoztak akkor a fiatalok, s főleg nem szívtak szivart. Én még ma sem dohány­zóm. De hát a segédszivart el kellett szívni, együtt a többiekkel. Ók persze hol az egyik sarokba, hol a másik­ba fordultak, s nevettek a sápadó zó, zöddülő, öiklende- ző ifjú láttán ... Azután be­fejeződött a heccelődés, és az új munkatársat befogad­ta a közösség. Ez volt hát a segédszi­var. Ma már nincs . ilyen. Fájrontvinkli is volt (A fáj- rontvinkli mindegy, hogy mi, fő hogy nagyon nehéz le­gyen: ezért küldték el a zöldfülűt a lehető legtávo­labbi zugba, s nagy derült­séggel fogadták, amikor megérkezett vele, alaposan kifáradva.) De az is csak volt S mi van ma ? Molnár József személyzeti és oktatási vezető: — Szeptemberben tartjuk a szakmunkásavató ünnep­séget. Olyankor apróbb-na- gyobb jutalmakat kapnak a fiatal . munkások és azok, akik a tanulóikat pártfogol­ták. A munkába lépés napja így egyszerű hétköznap. Ta­lán kár a segédszivarért, kár, hogy elmaradt a tré­fás, »kitolásos« figyelmes­ség, amely föloldja az első­napi szorongást. A figyelem azonban nem hiányzik. A harmadéves tanulók már a szakmunkások között dol­goznak, s nem érkeznek tel­jesen ismeretlenül a gyárba. És miután megérkeztek, két­hónapos «-türelmi idő« is segíti beilleszkedésüket. Ek­kor még nem bűn, ha nem sikerül teljesíteni a normát, s mindig akad segítőtárs, ha ki kell igazítani a gyakor­latlanság miatt elkövetett kisebb hibákat. Nemcsak emberbaráti cse­leket ez a segítség : a gyár gazdasági érdekei is azt dik­tálják, hogy meg kell köny- nyíteni az újdonsült szak­munkások első hónapjait. Ebben az időszakban, az el­ső élmények alapján döntik el a legtöbben, hogy marad­nak-e avagy fogják a ván­dorbotot, és továbbállnak. Most, amikor a Danuviá- ban nagy fejlesztési előké­születek vannak, különösen fontos, hogy megtartsák a munkásokat. Sikerül-e? Papp Lajos esz­tergályos esetében ügy lát­szik, nem: — Rendesek a munkatár- sok. Kezdetben úgy fele-fe­le arányban még gyereknek tartottak avagy rögtön egyenrangúnak fogadtak el, ma már senki sem érezteti, hogy nemrég még tanuló voltam. Nem rossz hely ez, de nem hiszem, hogy mara­dok. A nagy sorozatok gyár­tása nem nekem való: vál­tozatosabb munkára vá­gyom. A fizetés is elég ke­vés. Az egyik termelőszö­vetkezetbe akarok elmenni esztergályosnak; nekem job­ban tetszik az a munka és többet is fizetnek érte. — Ösztöndíjat kapott a Danuviától. — Takarékba tettem. Kö­rülbelül tizenegyezer forint; visszafizetem. Rossz évek után Először lesz nyereséges Tanácsaink többsége elké­szítette már a következő öt évre szóló programot. Ebben az is szerepel, hogy tevé­kenységük alapvető megha­tározója a lakosság, a vá­lasztók tervszerűbb, követ­kezetesebb szolgálata. Sok helyen kutatják en­nek legmegfelelőbb módsze­reit. Ezt a törekvést segíti a ma már jó néhány város­ban, nagyközségben műkö­dő ügyfélszolgálati iroda. Az ügyfél — a választó — nem bolyong irodáról irodára, ha­nem egy helyben megkapja a szükséges íölvilágosítást, nem egy esetben azon nyom­ban intézkednek ügyes-ba­jos dolgában. Az állampolgárok értékes órákat, sőt a korábbi tapasz­talatokat figyelembe véve, értékes napokat takarítanak meg így. Persze nem min­denütt szükséges és nincs mindenütt lehetőség ilyen ügyfélszolgálati irodák létre­hozására. Arra azonban igen, hogy a korszerű államigaz­gatási gyakorlatot mindenütt úgy alkalmazzák, hogy a vá­rosházára, tanácsházára be­térők érezzék: az ott dolgo­zóknak egyik legfontosabb feladata, törekvése a lakos­ság a választók szolgálata, ügyeinek körültekintő, gyors es udvarias intézése. A félfogadás időpontja nem egy helyen, főként a székhelyközségektől távol eső társközségek lakóinak kedve­zőtlen. S ez különösen a nyári nagy dologidőben hat rosszul a tanácsok és a la­kosság kapcsolatának az ala­kulására. A nyolcórai hiva­talkezdés, az utazással és a várakozással elvesztegetett idő hátráltatja a sürgető me­zőgazdasági munkákat. Ez ösztönözte a berzencei közös tanács vezetőit arra, hogy az ügyfélfogadás idő­pontját a helyi igényeknek megfelelően szabályozza. Hat honapja reggel hét órakor is fogadjak az állampolgáro­kat a tanácsházán. Ezt az elhatározást az is elősegítet­te, hogy többen a tanács dolgozói közül a szomszédos Somogy udvarhelyről járnak Berzencére, korábban érkez­nek a hivatalos idő kezdeté­nél, s így ők sem tétlenked­nek. És azt is bevezették, hogy a hivatalos félfogadás lejár­ta • után vagy azokon a na­pokon, amikor az előírás ér­telmében nem kellene felek­kel tárgyalni, akkor is elin­tézik a sürgős ügyeket — hogy ne kelljen az emberek­nek fölöslegesen járkálniuk á tanácsiházára. Ez a gyakor­lat elégedettséget keltett a székhely- és a társközségek lakóinak körében. A tanács dolgozói valóban a lakosság szolgálatában állnak — mondták többen is. Ami Berzencén sikerült, bizonyára megvalósítható másutt is. Elsősorban, ott, ahol hozzájuk hasonló mó­don látják feladatukat a ta­nácsok dolgozói, vezetői. Pirosodik az illatos para­dicsom a kaposfői termelő- szövetkezet kertészetében, a »paprikásban« pedig hatal­mas, vastag húsú »fehér özön« sárgul a levelek kö­zött. — Fél hektárnyi fóliánk van; először salátát vetet­tünk alá, azután paradicso­mot és paprikát — mondta Szűcs László fökertész. — Szabadföldi paradicsomunk 20 hektárnyi területen van, saját nevelésű palántákkal. A szabadföldi paradicsom a nagyatádi konzervgyárba kerül, a fóliás áru pedig sa­ját üzletünkbe és a Zöld- ért-hez. — Mióta van saját bolt­juk? — Négy esztendeje, és be is vált. A zöldség- és gyü­mölcsüzlet mellett van még egy szövetkezeti bolt is, ahol ugyancsak a tsz-ből szárma­zó tejet és kenyeret árusí­tanak. — Mivel foglalkoznak még? — A 153 hektárnyi zöld­borsót már betakarítottuk: a konzervgyár dolgozza föl, akár a negyven hektáros zöldbabot, amit a múlt hé­ten kezdtünk szedni. A pa­radicsomszedéshez megpró­bálunk gépet szerezni. Nagy gond nálunk a munkaerő- hiány: túl közel van a vá­ros, a vonzása nagyon erős. Tizennégy tagú a kertész­brigád, a c6úcsmunkák ide­jén pedig 80—85 ember kel­lene. Az őszi idényben a diákok segítségére is szá­mítunk. A munkaerőgondot azonban végül is csak gé­pesítéssel tudjuk megoldani. Évek óta sokat fordítunk er­re: van borsócséplőnk, bab­kombájnunk és más gépe­ink. — Megtérülnek ezek a ráfordítások? — Igen. A kertészet éve­kig nem tudott »felszínre jutni«, tavaly 1,5 millió fo­rintos veszteségünk volt, s hosszú idő után ez az első esztendő, amelyben nyere­ségre számítunk. Milliós nagyságrendű is lehet; per­sze minden a betakarítástól függ. Eddig szépek a kilá­tások. Optimális időben ve­tettünk, alapos volt a talaj- előkészítés és a növényvé­delem. Az olajárak miatt nem fűtöttünk a fóliasátor­ban, hiszen primőrkertésze­tünk mindig veszteséges volt. A már »lefutott« salá­táért« így is kaptunk 86 ez­ret. A zöldborsó 2.3 milliós bevételi tervét százezerrel túlteljesítettük, emellett meghagytunk .30 hektárt vetőmagnak, s ez további 5—600 ezer forintot jelent. A betakarításkor 150 vagon siló is keletkezett, az állat- tenyésztés számára. Zöld­babból a tervezettnek meg­felelő bevételre számítunk, paradicsom pedig várhal óan kétszer annyi les/., mint amennyit terveztünk. M. E. Sz. L. Energiatakarékos villamos berendezéseke; gyártanak Energiatakarékos villamos berendezések és háztartási gépek gyártását kezdte meg a Villamos Berendezés es Készülék Müvek — jelentet­tek be pénteken Székesfe­hérváron, az elektrotechnikai vándorgyűlés befejező nap­ján. A Dil-jelzésű, új olvadó biztosító család országos el­terjesztésével például évente 35 ezer megawattóra elektro­mos energiát takaríthat mes a népgazdaság A magyar elektrotechnikai egyesület 27. székesfehérvári vándorgyűlésén elmondták, hogy elsősorban az esti csúcs- fogyasztás csökkentése a cél, amelyet például a hangfrek­venciás központi . vezérlés megvalósításával segítenek elő. A karbantartást nem igénylő, hanghullámmal ve­zérelt elektronikus jelfogó­kat jövőre kezdi gyártani a VBKM, így Győr után két év múlva a fővárosban és kör­nyékén is bevezetik az új üzemirányítási rendszert, amellyel 50—70 megawattal tehermentesíthetik az esti csúcs terhel est. A beilleszkedés sikerűit, de a fiatalember elmegy ... Tarnóczi Gyula nem éppen vidáman mondja : — Hiába tagadnánk, a leg­nagyobb vonzerő a pénz. Az atádi gyárban még mindig kevesebbet keresnek az em­berek, mint a Danuvia bu­dapesti munkásai ; holott ugyanúgy dolgozunk, semmi­vel sem rosszabbak az itte­ni teljesítmények. A régi munkások persze maradnak, s azt szeretnék, ha meg­szűnne ez a különbség. A fiatalok, ez érthető, türel­metlenebbek: nem várják ki azt az időt. Szita Pál köszörűs szak­munkás az ittmaradókat képviseli : — A társaság jó, a mun­kám változatos, valódi szak­munka. Van olyan társam, aki velem egy évfolyamon végzett, másik szakmában, és most betanított munkásnak való feladatot kap. Én sze­rencsésebb vagyok. Tanulni is akarok, érettségit szerez­ni. Támogatják. — Es az anyagiak? —Nem fogok gyorsan meggazdagodni. Nem is aka­rok. Ha néhány, év múlva úgy látom, hogy kevesebbet keresek, mint amennyit ér­demelnék, majd meggondo­lom, hogy maradjak-e. Most rögtön kár lenne csak eziért továbbálni. Molnár József ugyanerről, más szemszögből : — A gyárnak el kell bír­ni, hogy néhányan elmen­nek. Különben sem abban a pillanatban kell gondolkod­ni a munkások megtartásán, amikor valaki kéri a mun­kakönyvét: a tervezéskor, az oktatás szervezésekor kell pontosabban számítani, ha azt akarjuk, hogy elegendő emberünk legyen a későbbi­ekben. Ha kimondjuk, hogy gazdasági érdek a munkások megtartása és merjük vál­lalni a létszámnövelést, ak­kor ehhez megfelelő feltété-' lek kellenek. A feltételek megteremtéséhez pedig a gazdaságos, korszerű terme­lés adja az alapot. L. P. Végső szakaszához érkezett áz augusztus 19-én nyíló 69. országos mezőgazdasági kiállítás és vásár előkészí­tése. Ez a rendezvény arról a fejlődésről ad áttekintést, melyet a mezőga.zdaság, az élelmiszeripar, az erdészet és faipar az V. ötéves terv során elért, s egyben tájé­koztat a VI. ötéves terv főbb programjáról is. Ennek szellemében szemléltetik a bemutatók az egyes ágaza­tok népgazdasági szerepét, exportképességét, fölhívják a figyelmet a különféle együttműködési formákra, a gazdaságos termelés módsze­reire. Több mint. száz hazai gaz­daság és vállalat mutatja be önálló kiállítóként a termé­keit, termelési eredményeit, köztük megyénkből a Ka-hyb és a Kaposvári Szarvasmar­ha-tenyésztő Közös Vállalat. Ott lesznek a mezőgazdasági termelésben jelentős szerepet játszó rendszerek és azok az ipari vállalatok, amelyeknek gyártmányai nélkülözhetet­lenek a mezőgazdaságban. Az OMÉK nemzetközi jel­legének erősödését bizonyít­ja, hogy húsz ország és Nyu- gat-Berlin is részt vesz raj­ta. A szocialista országok kö­zül Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyel- ország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és ' Vietnam mutatja be eredmé­nyeit, legjellemzőbb termé­keit. a KGST keretében va­ló együttműködését. Anglia, Ausztria, Hollandia. Japán, Libanon, Svájc, Svédország Uj búzából készül Megérkezett az első. új búzából készült lisztszállítmány ta a sütőipari vállalat kaposvári kenyérgyárába. Naponta 30* mázsa lisztet használnak föl itt, s több mint egynegyede már az idei termésből való. Színrendszer a tájékoztatásért Gazdag program a mezőgazdasági kiállításon és Nyugaf-Berlin egyénileg kiállító cégekkel, Franciaor-' szág és Tajvan kollektív be­mutatóval, Kanada, Líbia, az NSZK, Űj-Zéland és az Egyesült Államok nWnzeti bemutatóval vesz részv az OMÉK-on. Ez lesz az első alkalom, amikor a külföldi kiállítók élőállat-bemutató­val is szerepelnek. Az igen nagy területen megrendezett és rendkívül sok témát átfogó kiállításon az idén figyelemre méltó színrendszert alkalmaznak — ez jelentősen megkönnyíti a látogatók tájékozódását, a keresett téma megtalálását. A fehér szín a kiállítás fő­pavilonját jelzi, ott kaptak helyet az agrárpolitikai, a nemzetközi együttműködés­sel, a szakoktatással, a ku­tatással, valamint a vezetés­sel. szervezéssel kapcsolatos témák. Piros a színe a nö­vénytermelés, növényvéde­lem, kertészet, valamint a háztáji és kisegítő gazdasá­gok bemutatójának, kék színnel jelenik meg az ál­lattenyésztés, a takarmányo­zás. a méhészet e.s halászat, az élelmiszeripar színe sár­ga. Barnával jelölik az er­dészet, a la ipar. a vadászat, a földhasználat és földvede­lem témáit, míg a fekete a műszaki és az építőipari ágazat színe. A bemutatókhoz igen sok szakmai program kapcsoló­dik. Közülük néhányat em­lítünk meg: augusztus 21-én lesz az agrártörténeti em- Irkgyüjlök találkozója. az országos virágkötészeti ver­seny, 25-én tartják a szak­tanácsadók országos fóru­mát. a következő nap, au­gusztus 26-án lesz a ter­melőszövetkezeti nap. ezen belül többek között előadást és szakmai fórumot tartanak az élelmisztermelök és for­galmazók együttműködésé­ről, 28-tól két napon át nemzetközi mezőgazdasagi filmszemlére kerül sor, 30-a az ifjúság és a méhészek szakmai napja; szeptember 2-án, a tudomány napján találkoznak a díjazott kuta­tási eredmények alkotói és a fiatal agrárszakemberek. Igen hosszú a sora emel­lett a szórakoztató rendez­vényeknek; a bemutatópá­lyán mindennap szerveznek gépfelvonultatást, lovas prog­ramokat, a látogatók között játékos vetélkedőket szervez­nek, a legfiatalabbak, a gye­rekek körében nagy népsze­rűségre tarthat számot a pónilovaglás. A szokásosnál több vendéglátóipari egység áll majd a látogatók és a kiállítók rendelkezésére: több mint negyven helyen tizenhat vállalat és .szövetke­zet árusít hideg és meleg ételeket, italokat. Újdonság lesz az Új Icrmékrk áruhá­za. ahol megvásárolhatók azok az új exportra készült élelmiszeripari termékek, amelyek eddig még nem voltak kereskedelmi, forga­lomban. SOMOGYI NÉPLAP »

Next

/
Oldalképek
Tartalom