Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-08 / 185. szám

Bemutatjuk A Magyar Színházi Intézetet Színházmodelleket is őriz az inté­zet. Képünkön: az i. e. 100 körül épült spendosi kőszínház. Budán, a Déli vasút szom­szédságában áll az a k-lasz- szicista stílusú egykori pa­lota, amely ma a Magyar Színházi Intézet otthona. Igaz, csupán »társbérletben«: az épületben van az Elekt­romos Művek egyik részlege is. Emiatt nem tud eleget tenni az intézet egyik alap­vető feladatának: az itt összegyűjtött, ládákban tá­rolt, pincékben őrzött kin­csek nyilvános bemutatásá­nak. (Az Elektromos Művek két-három év múlva kiköl­tözik.) Az intézet igazgatója a neves esztéta, fordító dra­maturg, Elbert János. Vele járjuk a termeket, szobákat. — Központunkban ugyan ma meg nincs hely kiállítások rendezésére — mondja —, de gyűjteményünk egy részét azért láthatja a közön­ség a Stromfeld Aurél utca 16. szám alatti Bajor Gizi Emlékmú­zeumban, amelyet annak idején Gobbi Hilda ho­zott létre, a reá jellemző lelkesedéssel, fárad­hatatlan buzgalommal. A múzeum jelenleg felújítás alatt áll, s rövidesen meg­kezdődik a földszinti és eme­leti rész ujjárendezése. Sze­retnénk, ha október végén, a múzeumi hónap alkalmá­ból ismét megnyithatná ka­puit. — Mi minden található az intézetben ? — Kilencvenezres fény­képgvűjteményünk szinte napról napra bővül : vásárlá­sainkkal, adományokkal. Kézirattárunk is íölbecsül- hetetlen értékű, s több ezres színházi-plakáttárunk is. Ez utóbbinak most állítjuk ösz- sze a katalógusát. Szcenikai tárunkban több ezer díszlet- és jelmeztervet őrzőnk, a ■ ■ Üzenet az utókornak Divat népművészeti tár­gyakat ajándékozni. Divat szépen bodorított hajú kis­lányokra népviseletet adni, ha külföldi vendéget kell köszönteni. Székely haris­nyába öltözött cigányzene- kar nevet ránk a magyarnó- ta-hanglemez táblájáról, csárdás-partikkal van telít­ve a Balaton környéke. Nit- rofestékkel 'Csicsásra pingált borszívó kobakokat lenget a ventillátor az éttermek fa­lain. Kedves vásárló dús­kálhat a használati érték nélküli, kommersz termé­kek sokaságában. Ezek a tárgyak meglehetősen torz képet festenek népünk mű­vészetéről. Minden valamire való pásztornak volt egy ünnepi kampója, aminek nemcsak a kampórészét, hanem a szárát is kidíszítette. Ezt vitte magával ünnepi alkal­makkor. Aztán, volt egy si­ma »hétköznaplós«, amit munka közben használt. A múltban is készítettek díszes cserepeket, azokat rakták a falra, és csak kivételes al­kalmakkor használták. A dísztelenből étkeztek. Tár­gyaikat a használatuk sze­rint alakították ki. Minden nyersanyagnak megvolt a megfelelő ornamentikája. A csapakot úgy készítették el, hogy inni lehessen belő­le, a kobakban meg vizet lehessen tartani. Pedig mi- lyen könnyű a vékony koba­kot áttörtén faragni, mint ahogy az most szokás. Az iparosok, tárgyformálók csak olyan tárgyakat készítenek, amelyeket el is tudnak ad­ni. A falu szigorú rendje, ízlése szerint végezték mun­kájukat, egyfajta közösség­ben éltek. A polgárosodás folytán fokozatosan a város felé fordult a falu közössége. El­vetették a helyi készítmé­nyeket. A készítők nagy ré­sze is beköltözött a városba, és ezzel elvesztette ízlésfor­máló közösségét. Csupán a saját ízlésére hagyatkozva dolgozott. Az alkotók és a befogadók között azóta nincs közvetlen kapcsolat. A ke­reskedelem közvetít. És nem jut el hozzá a közvetlen bí­rálat. Az elveszett tömeg- kontrolit átvette a hivatásos zsűri, amely helyettesíteni próbálja a régi közösséget. A kereskedelem a piac •igényéit igyekszik kielégíte­ni. Tömeggyártásra buzdít, az ornamentikát tartja el­sődlegesnek. Megköti, hogy mit, mennyit és hogyan ké­szítsenek. A zsűri a forma és a tartalom egységére, az anyagszerűségre, a hasznai- hatóságra, a hagyományokon alapuló feldolgozásra tö­rekszik. Azt mondja meg, hogy mit ne csináljanak. Néha éppen a struktúra fél­téséből. fakadóan akadályoz­za meg a továbblépést. Nem könnyű ma népmű­vésznek lenni. Nem mind­egy, hogy mit hoznak lét­re alkotásuk, hiszen üzenet lehett az utókornak. Az. utá­nunk jövők a ma alkotásait értékelik majd, ahhoz iga­zodnak. Felelősséggel kell dolgozniuk, hiszen a népmű­vészet nemzeti kultúránk igen fontos része. Az egye­temes kultúra szempontjából nem az a lényeges, hogy mi mit veszünk át abból, in­kább az, hogy mit adunk hozzá a magunkéból. E közös gondok megvita­tására már másodszor jöttek össze az ország faragói Mis­kolcon. Minden megyéből hárman jöttek, hogy szót értsenek; javaslataikkal se­gítsék egymás munkáját és mindazokét, akik támogat­hatják a fafaragók tevé­kenységét. A résztvevők egységesen vállalják népünk formaké­szítő- és díszítőhagyományát. Kezdő fokon a múzeumi tárgyak pontos rekonstruá­lását javasolják, majd a munkafolyamat elsajátítása után annak továbbfejleszté­sét, mai használati tárggyá formálását látják célszerű­nek. Szükségesnek tartják a népi bútorművészetről és más faragott tárgyakról szó­ló tanulmányok, kép- és rajzgyűjtemények, színes diasorok kiadását. Kérik a múzeumokat, hogy támogas­sák a fafaragókat az erede­ti anyag megismerésében. A faragók eredmé­nyes önképzésének legmeg­felelőbb formája az alkotó közösség, a szakkör. Ott nyílik a legtöbb alkalom a közös tanulásra, a szakmai irányításra, az alkotások bí­rálatára. Nagyobb figyelmet akarnak szentelni a gyerek­játékok készítésének és a gyermek-faragószakkörök szervezésének, általában a faragás szerepének a művé­szi nevelésben. Elhatározták, hogy két­évenként találkoznak, és számba veszik eredményei­ket meg a hiányosságokat. A megyei tanfolyamokra meghívják más megyék fa­ragóit, ezzel is segítve az információcserét, a jó mód­szerek terjesztését. Csikvár József múlt század ötvenes éveitől napjainkig. — Amire kivált büszkék vagyunk — folytatja az igazgató: — hangtárunk és videokazetta-gyűjtemé­nyünk. Bár a szervezett munka jelenleg még techni­kai akadályokba ütközik: rendszeresebbé kellene ten­nünk legnagyobb művésze­inkkel készített magnóinter­júinkat, és csak nemrég fog­tunk hozzá, hogy videokazet­tára vegyük a legjelentő­sebb színházi előadásokat, a próbáktól a bemutatókig. A közelmúltban került sör az első monodráma-fesztiválra Gyöngyösön: ennek teljes anyaga a gyűjteményben van. Hadd említsem meg a több tízezer kötetes szakkönyv­tárt és dokumentációs rész­leget. Ez utóbbi — szerény­telenség nélkül mondhatom — Európa-hírű. A raktárak, ládák sok ér­dekes tárgyi emléket rejte­nek. Így többi között — Jászai Mari saját tervezésű hatalmas szekrényét és görög stílusú heveröjét. Megtalál­hatók itt Bajor Gizi szemé­lyes használati tárgyai, Tí­már József kelléke utolsó szerepében ... Ném hagyhatjuk ki a Magyar Színházi Intézet munkásságának fontos ré­szét: az önálló könyvkiad­ványokat sem. Rendszeresen megjelenik — elsősorban szakemberek számára —1 a Dramaturgiai Híradó, vala­mint a Színháztudotmányi Szemle. Rövidesen új kiad­vánnyal gazdagodik a vá­laszték: Magyar Színház — Magyar Dráma címmel vas­kos gyűjteményt adnak ki, évente kétszer, orosz, angol, német, francia és spanyol nyelven, melyben hazánk színházi életéről szóló -infor­mációk és darabismerte-tések mellett egy-egy nagy sike­rű új hazai színmű teljes szövegkönyvét is megtalál­ják az olvasók. Az első szám Örkény István »Pisti a vér- zivatarban, »Vérrokonok« és- »Kulcskeresők« című színművét közli öt nyelven, az előadások lói készült fo­tókkal illusztrálva. Nagy si­kere van hazai színházbará­tok körében az intézet sa­ját kiadású könyveinek is. Például a »Cabaré« című kötetnek és az idei ünnepi könyvhét egyik »slágeré­nek«: a Várkonyi Zoltánról készült összeállításnak. — A dokumentumok és a tárgyi emlékek gyűjtése, feldolgozása, és bemutatása munkásságunknak csupán egy, bár igen fontos része — mondj-a búcsúzóul Elbert Já­nos. — De legalább annyi­ra fontosnak tartjuk, hogy bővítsük kapcsolatunkat az élő színházzal. Ennek érde­kében előadásokat, ankéto- kat, találkozókat szervezünk, elsősorban a színházi szak­ma, de a nagyközönség szá­mára is. Legutóbb például vendégünk volt Ellen Stewart, a New York-i La Mamma-színház — a világ egyik leghíresebb társulata — igazgatója. Beszámolóját zsúfolt széksorok előtt tar­totta. A jövőben szeretnénk gyarapítani az ilyen össze­jöveteleket, szakmai megbe­széléseket. » G. T. Az intézet munkatársai az emléktárgyakat rendezik. SV. Botrány a fáraó Azon a bizonyos napon egyenruhások tucatjai vo­nultak föl Tutenkámen sír­jánál. Tíz óra körül megje­lent a középmagas, nagy ba- juszű ember is, aki az »el­felejtett fáraót« megtalálta: Howard Carter. Egy rendőrtiszt állta el útját. »Állj! Itt senki nem mehet át !« Carter fölvonta a szemöl­dökét. »Ez az én sírom. Envém a licencia«. »Tudom, ki ön, Mr. Car­ter. A tilalom azonban épp Önre vonatkozik.« Az archeológus haragosan szitkozódott, mielőtt megfor­dult volna. Ö fedezte föl a sírt. Nem hagyott magának pihenőt: éjjel-nappal dolgo­zott, hogy prepárálja a le­leteket, és napfényre hozza. És most a rendőrök meg­akadályozzák abban, hogy belépjen a »saját« sírjába. 14 óra körül delegáció ér­kezett, élén Pierre Lacau- val, a kairói Ókori Intézőség vezetőjével. A királyi sírbolt bejárata - előtt Pierre Lacau egy levelet vett elő a zsebé­ből. A tartalma: amennyi­ben Carter vonakodik átad­HÉTVÉGI jjÁJOLÓ Űjabb rendezvényéhez ér­kezett a Dráva menti nyár gazdag programja. Vasárnap a barcsi strand szabadtéri színpadán délszláv folklór- délután kezdődik, 16 órától. A másfélórás műsort a mo­hácsi művelődési központ délszláv néptáncegyüttese és a jugoszláviai daru vári együttes adja. Ha esjk: a művelődési központ színház- terme várja a nézőket. Es­te a Boróka étteremben a lakácsai Dráva zenekar húz­za a talp alá valót a dél­szláv bálban. nap 10 órakor kezdődő mű­sornak Siófokon. Cirkusz a színpadon címmel gyermek- varieté szórakoztatja a ki­csiket, nagyobbakat vasárnap 10-kor Bogláron. Képünk is ez utóbbi hely­színen készült: a kápolnatár- latokra hívja föl a figyel­met Gerle Margit gyönyörű kerámiáival. Ezek és Jávor Piroska iparművész alkotá­sai vasárnapig tekinthetők meg. A szoborparkban Nagy Sándor alkotásait ál­lították ki. Marcaliban Bakó László, És most irány a Balaton­part! Méghozzá a déli. Ma estére Omega—LGT—Beat- rice-ko.ncertet hirdettek a lellei szabadtéri színpadon. Ez 20 óra 30 perckor kez­dődik. Pege Aladár és együttese vasárnap lép föl ugyanott 19 órai kezdettel. A leilei művelődési házban viszont Hódmezővásárhely fazekasságát reprezentáló kiállítás tekinthető meg, na­ponta 10-től 17 óráig. Elekes Zsuzsa orgonahang­versenye ma 20 órakor kez­dődik a kőröshegyi szép mű­emlék templomban. Balaton­szárszón »Parancsolj velem, Tündérkirálynő« címmel Ruttkai Éva előadóestjét rendezik meg. A kitűnő elő­adóest szerkesztő háziasszo­nya N Mikes Lilla. Kezdes: 20 óra 30 perckor. Siófokon Jakó Vera. Solti Károly, Puskás Sándor és mások közreműködésével népdal- és nóta estet tarta­nak, ma 20 órakor. A Halló* itt Balaton ŐRI-műsort ez­úttal Fonyodon rendezik meg. A program ma 20 óra­kor kezdődik. ' A gyerekekre Siófokon és Bogláron gondoltak. Róka­mesék — ez a címe a hol­ni a sír kulcsát, föl kell tör­ni az a'jtót. Intésére mesteremberek léptek elő. Elkezdték szét­fűrészelni a nehéz lakato­kat, melyekkel az a két vas­ajtó le volt Zárva. Ezek biz­tosították a Tutenkámen nyugvóhelyének belsejébe vezető utat. Abban az órábgn az ar­cheológia történetének leg­nagyobb leletének a soi-sa a híres »selyemzsinóron« füg­gött. A selyemzsinór ez esetben az a két vastag kö­tél volt, mellyel Carter és se­gítői á fáraó sírjának tonnás súlyú fedőlapját fölemelték. Mielőtt azonban a fede­let eltávolították volná, hogy a múmiához férhesse­nek, kitört a botrány. ,1924. február 13-án, kilenc nappal a különítmény meg­érkezése előtt, Carter meg­hívta a vállalkozásban részt vevő amerikai és angliai tu­dósok feleségeit, hogy te­kintsék meg a sírboltot. A kormányképviselőknek, kik a sírbeli murvákat föl­ügyelték, nem volt kifogá­suk ellene. Nem így az újonnan kinevezett közmun­kák miniszterének: megtil­totta Carternek, hogy bemu­tatót tartson a hölgyeknek. Az archeológus és több munkatársa, akinek a fele­sége épp akkor érkezett meg a Királyok völgyébe, afmyira fölháborodott ezep, hogy »sztrájkba« léptek. Mérgükben azt is elfelejtet­ték, hogy a nehéz kőfedél köteleken függ. Carter és Kairó haragos leveleket váltottak. Amikor Carter elutasította a tila­lom akceptálását, megvon­ták Lord Carnarvon özve­gyétől a licenciát, amely Carterre . is érvényes volt. Kimondták, hogy nem lép­het be a sírba. A király aranyszarkofág­ja fölött azonban még min­dig oft függött a tonnás sú­lyú kofedél. A kötelek min­den percben elszakadhattak, s a fedél szétzúzhatta volna a múmia arany burkolatát. A két vasajtón folyó fű­részelő munkálatok, melyek­re Pierre Lacau felügyelt, végtelenül elhúzódtak. Csak késő délután szedték le a lakatokat. S amikor a má­sodik ajtó is kinyílt, Lacau előrontott. Lélegzetvisszafojt­va rohant be a sírboltba. Tartanak még a kötelek? Pár pillanat múlva vissza­jött. Semmi sem történt. A kötelek azonban úgy meg­ereszkedtek, hogy a fedőlap már majdnem a szarkofágon feküdt. (Következik: festett szobor) Fusz Qyörgy és Merítesz György munkái láthatók — ők a szekszárdi amatőr kép­zőművészeti stúdió tagjai. A szoborpark ad zöld környe­zetet műveiknek. Kaposvár kínálata — mint általában — nem .tűi gazdag. A Kilián György Ifjúsági es Üttörő Művelődési Központ hétről hétre rendszeres prog­ramot biztosít, és ezzel szinte »fehér holló«. Ma pél­dául a Berzsenyi általános iskola udvarán — ott van a nyári napközis tábor — modellező bemutatót rendez­nek a gyerekeknek. Tizen­egyedikére diszkóba várják; a fiatalokat a művelődési intézmény népművelői. Ve­títés is lesz. Kezdés: 18 óra­kort Ajánljuk még olvasóink figyelmébe a megyeközpont múzeumát, amely Rippl-Ró- nai nevét viseli. A Somogyi Képtár szintén cél lehet, es az arnyas parkban álló Rippl-Rónai-villa is. A mozik közül a Vörös Csillag Dobray György fia­tal rendező krimijét, »Az áldozat«-ot kínálja 14 éven felülieknek. Színes alkotás ez, a főszerepben az egyko­ri kaposvári színésszel, Re­viczky Gáborral, illetve Kál­lai Ferenccel és Sáfár Ani­kóval. A Szabad Ifjúság mo­zi két filmet játszik. A ko­rai előadáson a gyerekek örömére »A vadállatok a fedélzeten« című remek szovjet vígjátékot. A 18 és 20 órai vetítéskor Az egyik énekel, a másik nem cím­mel francia film' látható a vásznon. A kitűnő rendezőnő Ágnes Varda új alkotása ez. Talán, még emlékszünk a »Cléo 5-től 7-ig« című hires filmjére! Méfiés- és Delluc- dijas rendező. Űj filmje két fiatal nő sorsát kíséri tizen­négy éven át. Amikor meg­ismerjük őket — 1962-őt ír- i nak —, Suzanne 22 éves, Pauline 17. A többit a mo­ziban ... A La tinea mozi ajánlata A Romeyke-ügy című nyugat­német film. Max Willutzki alkotásának hősnője. Vera Romeyke pedagógusként gyárlátogatásra viszi tanít­ványait, majd rekonstruálják a szalagrendszerszerű mun­kát. Kirobban á »sztrájk« : a »munkássá lett« diákok ugyanis ösztöaíszerűen rá- éreznek a tőkés termelés lé­nyegére. Vera tanárnő tá­madások kereszttűzébe ke­rül. A , Krénusz kertmozi aján­lata szombat—vasárnapra »A bajkeverő« című film; a Bartók kertmoziban a »Rocky« című amerikai al­kotást látják majd á nézők Sylvester Stallone főszerep­lésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom