Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
Battyán Kiss Mihály Hogy várunk A Biink: aközött ami etműít És ami jönni fog Amennyit éppen muszáj Mindenki annyit tesz Fel álomban szendergő világ Egy-egy jelzötüz Máglyának áíl Mint Váci Mihály. Erdélyi hétköznapok »A históriát megismerni vágyó ember önismeretre törekszik. Az eltűnt idő nyomában járva, az őt körülölelő közösség ifjúkorát nyomozza s deríti föl. Élete így tágul, így i válik teljesebbé, hiszen régmúlt századokba nyúlik vissza; s ha ép a lélek benne, önmagát is eljövendő évtizedekbe, századokba, önmaga és népe jövőjébe építi bele. Ennek a történeti önismeretnek, különösképpen ha az nemzetiségi szintű, il- lúziómentesnek kell lenhie, igazságfedezetben gazdag öntudatot, önérzetet kell sugal- galmaznia. A valóságra kell lamaszkodnia, másként nem kerülheti el a buktatókat — ezzel a hitvallással , indítja tanulmánykötetet Imre k István. A bukaresti Kriterien Kiadó Erdélyi hétköznapok címein adta ki tanulmányait egytyegyűjtve azokat az írásokat, melyek az erdélyi feudalizmus utolsó évszázadával foglalkoznak. Imreh szűikebben vett szülőföldjének lakóiról, a székely székekben magyarságról ír: szokásaikról, törvényeikről. hagyományaikról. A múltban elterjedt az a nézet, hogy a székelyek mindnyájan kiváltságos nemesek voltak. Imreh a történelmi müvekben viszonylag ritkán használatos statisztikák közlésével is bizonyítja: a szé- kelvség lélekszámbam és társadalmi alkotóerőben is legnagyobb rétege a szabad parasztok tömege volt. A határvidékek őrzéséért nyert kiváltságaikon az évszázadok során sok csorba esett ; a székely, szabad parasztok jó része jobbágyi sorba süllyedt . • Az Erdélyi hétköznapok című kötet valóságos tárháza e vidék művelődéstörténetének. s a múlt oly jelentős hétköznapjaitól tudósit. Időben még távolabbra visszanyúlva kutatja Erdély történetét Tónk Sándor Erdélyiek egyetemjárása a középkorban című művében. A szerző nyomtatott források alapján teszi közzé az 1520 előtt külföldi egyetemre beiratkozott erdei yi diákok névsorát, taglalva azt egyetemek, beiratkozási évek, illetve topográfia szerint, vagyis ahonjian a diákok származnak. A középkori egyetemi szokásokról is kapunk e kötettől olyan irformációt, mely másutt alig lelhető föl. Szikszai Károly Épület Szerelmem szomorú. Vol tam már így sokszor. Az utolsó villamosok bárgyú zörejek es az éjszaka lassan lefelé szorít. Arcod majd vér rögöm lesz de addig a konyak hogy utazzon a kéz az esz addig ezek a vérrögök, epitenek lefelé sosem hátra. És nem szeretem a Napot. m Értelmes kezek Két kiállítás a Műcsarnokban Kétszer is visszamentem a gyermekcipőkhöz, amelyek nem a cipőboltban fészítet- tek, nem is az óvodában várták — levetve — tulajdo- saikat A »Gyermekcipökol- lekció egész évre-» című diplomamunka termékei a Százéves a magyar iparmü- vész-képzés című kiállítás részeként, készítőjük megnevezése 'nélkül kerültek bemutatásra a Műcsarnokban. (A magas művészet kiállító- terme ismét, nem először és nem utoljára, használati tárgyak bemutatótermévé lett.) A pasztellszínű, puha, színezett gumi talpú bumfordi cipőcskék télre bőrből, sót vízhatlan, orkánszerű anyaggal kiegészített szárral készültek, nyárra béleletlen Műcsarnok másik kiállítása ad választ, amely A kéz intelligenciája címet viseli. Aki nem kíséri vagy nem kísérheti figyelemmel a magyar iparművészek kisebb- nagyobb kiállításait, az itt, egy helyen kap átfogó képet, nagyszerű áttekintést a témáról. De nemcsak ennyit. Egy gondolat. egy tény ugyanis az egesz kiállítást meghatározza. Nevezetesen; a kiállítók majdnem mindegyike nemcsak képzett iparművész, hanem az iparművészeién belül megtanulta a design, az ipari sorozat számára gyártás technikáját. Megtanulta, de nem lévén meg gyáriparunknak foglalkoztatásukra alkalmas háttere — az okok kifejtésére Engelsz József: Rézplasztika. itt nincs mód — mégsem ipari tervezőként, hanem kézműves iparművészként dolgozik. Az iparművészeten belül a textilművészet az, amely az utóbbi másfél évtizedben a legjelentősebb lett. A kétévenként megrendezett szombathelyi kiállítások, a velemi kísérleti műhely, sőt az ipari biennálék is ösztönözték a műfaj kibontakozását. A kiállítás mindegyik csoportjában komoly, kiérlelt munkák képviselik, bizonyítva textileseink alkotókedvét, pazar ötleteit A hagyományos anyagok és ősi technikák között helyet kap ezért a gobelin, az ó-gobelin — például Cságoly Klára két faliszőnyegén —, a kékfestő — Bódy Irén Ádámot és Évát ábrázolja hatalmas faliképéin régi nyomódúcok fölhasználásával — vagy a szövés különféle változatai. I í Jelentkeznek néhány bútorral a belső építészek is. Igényes, formaigényes, szgp darabok... : A nagyszerű kiállítás végkicsengése mindenképpen szomorú: ha ennyi, ha fele ennyi ötletet az ipar föl tudott volna használni, ha ezek az energiák, ezek a tehetségek az ipart gyarapították volna, hol tarthatnánk... Attalai Gábor: Irén (textil). bőrből, textilből. És egyiken sincs csukás, sem megkötő! A szár puha bőre visszahajtva gumit rejt, ez simíthatná a lábacskára Simíthatná. de nem simítja. Gyermekeink — mint magunk is hajdana« — füzögelnek, kötögetik a cipőfűzőt, szüleik vagy óvónénik, dadusok segítségével, rabolva az időt... Ez csak egyetlen apróság a mai iparművesz-generáció ötleteiből. És ilyenek százával születtek a »Százéves képzés« során. A mai főiskola nem kézműveseket képez. nem suszterok vagy ci- pőfelsőrészkészitők lesznek e cipők tervezői;'a sorozatban készíthető darabok az ipari termelés kívánalmai szerint alakultak, figyelembe véve a használhatóság és a szépség alapvető követelményét. Hogy mit tervez a főiskola elvégzése után az így. kiképzett iparművész, arra a Hamza Erzsébet: Díszüvegek. Andrej Szkajlisz A KUTYA Rettenetesen szeretem az állatokat, egyszer aztán szereztem is egy kutyát. Görbe lábú, bozontos kis jószág volt; hegyes farka, ha csóválta, úgy járt, mint az autók ablaktörlője. Kivittem az udvarra, hogy hamarabb megszokja új környezetét. Ahogy elmentem vele Kern szomszéd sufnija előtt, fölemelte a hátsó lábát ... Ugyanezt akarta csinálni Skimelisz és Spickhaul szomszéd ajtaja előtt is, de tovább rángattam. Észrevettem, hogy ártatlan kis kalandunk közben vizsla szemmel les utánunk Kern, Skimelisz és Spickhaul. Éreztem, hogy a levegőben lóg és egyre jobban érik egy kiadós botrány. Valóban. Alighogy becsuktam az ajtót, maris kopogtak. Kern jött be hozzám. Nagy bajkeverő őkelme: egymás ellen hergel, akit csak tud, s ő maga sem veti meg a veszekedést. De most valahogy csendes, jámbor ember benyomását keltette. — Te, figyelj csak, khm! — kezdte remegő hangon.— Nem beszélhetnénk meg magunk közt? ... Miért kell rögtön így... qö .,. hivatalosan? Hoznék egy-két üveg konyakocskát, fizetnék is, ahogy dukál, és minden el lenne boronáivá. Ránéztem. Teljesen józannak látszott. — Az isten szent nevében kérlek — mondta — teljesen elfúlt hangon —, ne nézz már igy rám! Jó. hát megtévedtem .. . Az ördög piszkait föl. hogy elhordjam a tüzelődből azt a néhány rönköt... De miért kellrög-/ tön nyomozókutyával? ... Hogy mindenki lássa!? Erre le kellett ülnöm. — No jó... Menj isten hírével! Alig tudtam visszatartani, hogy összecsókolja a kezem. — Imádkozni fogok érted, reggel is, meg este is ... Csak higgyél nekem! Többé nem nyúlok más tüzelőjéhez. Egy perc múltán megint kopogtattak. Lassan, mint aki koporsó után »lépked, Skimelisz jött be a szobába. — Megkapod az árát, s még ráadást is adok, csak valami marhaságot ne csinálj! — suttogta a fülembe. — A padláson, a kémény mögött volt a kalucsnid; csak azéj-t hoflam el, hogy el ne vigye valaki... Nem hittem volna, hogy te majd nyomozókutyával... Legyen már benned emberség! Isten bizony, soha többé!... Nyugtatót vettem be. ahogy elment, mert hevesen vert a szivem, a fülem meg zúgott. De nem. Ez utóbbi nem érzéki csalódó* volt, hanem NEM ISKOLA - LÉGKÖR Beszélgetés Italo Calvinóval Külön öröm számunkra, hogy pihenése közben ltalo Calvino időt szentelt egy rövid beszélgetésre, Rómában, a városnak abban a negyedében. a Via dei Condotti környékén, amely már egyszer híressé tette magát mint Goethe, Winchelmann sétáló helye. Az idő szűkössége miatt rövidre kellett fognunk a szót— Hazánkban úgy ismerik önt, mint aki szorosan kötődött a neorealizmushoz. Milyen jelentősége volt az ön számára érmék az irányzat- nak? — A neo realizmus sohasem volt iskola, inkább irodalmi légkör. Amikor /én írni kezdtem, az irodalom és a film neorealista korát élte, s nagy hatással volt rá az olasz népi világ fölfedezése. A második világháborű utáni idők tapasztalatai arra késztettek, hogy benne legyek abban az áramlatban. De már az első regényem, a Sentiero dei nidi di ragno (Pókfészkek ösvénye) kapcsán a mese, a fantasztikum légköréről beszéltek a kritikusaim. Ezt a két elemet már korán kezdtem váltogatni. — Írásai mind egy nagy probléma, a lét, az emberi kiteljesedés lehetőségének a gondolata köré fonódnak. — A teljesség , és ehhez hasonló fogalmak tisztázása a filozófia feladata. A szellemi síkon fölfogható dolgok nem önmagukban, hanem az elbeszélés mechanizmusának vonzása révén ragadtak meg. Ez húzott a népmeséhez is : az elbeszélés technikájának tanulmányozása, egy kifejezési forma kialakítása. Akkoriban hiányoztak az ilyen irányú strukturalista tanulmányok. de jelentősek voltak az új -fölfedezések-». — önt igen sokan olvassák, s müveiről sok kritika készült. Hogyan fogadta őket? — A kritikák rávilágítanak, hogy tulajdonképpen hányféle interpretációja lehet egy műnek. Annyiban érdekesek számomra, amennyiben olyat mondanak, amire talán nem is gondoltam, esetleg valamely új élteimet adnak műveimnek. — Akt oly érzékenyen figyeli az élet jelenségeit, mint ön, hogyan érzi magát « mostani világhelyzetben? — Véleményem szerint a mai valóság csőd. Miközben úgy véljük, hogy jobbá tesz- szük, egyre rosszabbá válik. A kirekesztettség érzete tölt el, egyre kevésbé tudok azonosulni korommal, azzal, ami naponta történik. Megpróbálom a történelmet az igazi zaj: a folyósáról hallatszott be, és egyre jobban fölerősödött, majd üvöltésbe ment át. Ahogy kinyitottam az ajtót, Spickhaul állt a küszöbön. Ügy üvöltött mint a sakál. — A szerelem vitt rá.. ■ — üvöltötte —, a kések iránti vak szenvedély... Beismerem, polgártárs ... Az étteremből hoztam el a kést... A belső zsebemben ... Rá se rántanak, ha más csinálja, de engemet rögtön kutyával... Engedj el, ne juttass börtönbe! Soha többé!... Még hallottam Spickhaul üvöltését, amikor föltettem a kutyára a nyakörvet, majd rogyadozó térddel elindultam a Legközelebbi rendőrőrszobára. — Csináljanak velem, amit akarnak — mondtam az ügyeletesnek. Kutyát loptam, ezt itt, ni... Nem tudtam, hogy nyomozókutya. Esküszöm, hogy soha többé! embertan szempontjából nézni, az évezredeken át tartó szakaszokon keresztül: nem bízom a gyors változásokban, nem hiszem, hogy a történelem nagy ugrásokkal haladhatna előre. Csak igen lassú mozgással képes fontos és igazi eredményekre. — Mik a legközelebbi tervei? — Néhány megkezdett könyvemet szeretném befejezni ... A következőről talán azt mondhatnám, hogy olyan regény lesz, amely tíz másiknak a folytatása. Azonkívül ezekben a hetekben fog megjelenni az Einaudi kiadónál egy tanulmánykötetem. — Bizonyára tudja, hogy ön Magyarországon igen népszerű. — Igen. örülök könyveim magyarországi megjelenese- nek. És úgy gondolom, Magyarország bizonyos elszigeteltségben él, a külföldi irodalom ismeretére szüksége van. — Várható, hogy ellátogat hazánkba? — Már kaptam meghívást a PEN-klubtol, de ez ideig, sajnos, nem tudtam sort keríteni az utazásra. Remélem, a jövő évben sikerül. ltalo Calvinót ismerősként üdvözölhetnénk hazánkban. Számos műve megjelent magyar fordításban, legutóbb napvilágot látott az -Eleink« című regénytrilógia második kiadása, az Európa kiadó gondozásában. Ahogy — mint Calvino mondotta — következő regénye tiz másiknak a folytatása lesz, a már megjelentekről ' is elmondhatjuk : valámíképpen egymás folytatáiái, szervesen kapcsolódnak egymáshoz, még ha műfajuk olykor különbözik is. A mindennapok mítoszai, szorongó érzéseink, emberi viszonyaink aggodalmat keltő módosulásai sejtelmesen húzódnak vagy keserű igazságként nyilatkoznak meg Calvino könyveiben. Témáinak mesei földolgozása nem más, mint — ahogy ő mondja — hajózás az -objektivitás tengerén«. A pszichikum minél mélyebb rétegeiben keresi az író a külső világ történéseinek a kulcsát, annál teljesebb a realizmusa.-Az írás úgy ér csak valamit, ha a való élet rejtez- kedik árkusod megette — írta A nenilétezö lovagban. Írói fantáziával, filozófusi gonddal kimunkált írásai nem sok derűlátásról árulkodnak, de a — fentebb is megokolt — pesszimizmusán a maga sorsát alakítja. Megértjük Calvino elbi- zonytalankodását, különösen napjainkban: elég naponta kézbe venni az újságot. Calvino véleménye egy jól tájékozott, feszült érdeklődésű író véleménye, ezért kell különösen figyelnünk elszige- teltségüríkről alkotott nézetére. S elmúltak azok az idők, mikor Bessenyei, Kazinczy és nyelvújító társaik a külföldi példán való okulást ajánlották — joggal — a művészetek és tudományok művelőinek. Ma szinte az egész világon megjelenő művek fordításaiból válogathat az olvasó, kedvére, és semmi okunk nincs rá, hogy elszigeteltnek érezzük magunkat. Miért ez mégis Calvino vé-- leménye? Valószínűleg azért látszhatunk elszigeteltnek a szemében, mert kevés rria- gyar műVet ismerhet, meri a magyar irodalom idegen nyelvű fordítása szegényes, terjesztése nem kielégítő. Ez a jelenség valóban aggasztó. Azon kell hát lennünk, hogy az alapvető hiányok pótlásával megszüntessük a hamis látszatot, hogy mihamarabb teljesedhessék a kép, melyet kultúránkról külföldön alkotnak. Ferdítő*»*: Uraik* B. B.
