Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-29 / 202. szám

Fordulópontok Röplabda NB II Az Izzó az élre tört A hét végén, megkezdődött a küzdelem az NB II-es röp- labda-bajnokságiban is. A somogyi együttesek közül a K. V. Izzó nőd gárdája egy­ből a listavezető Szombat­helyi Spartacus Styl ottho­nába látogatott, s bár mind­két csapat, idény eleji for­mát mutatott, a kaposvá­riaknak sikerűit nyerniük. Méghozzá nem is akárho­gyan! Az első két játszmát megnyerték, s köftnyeu 3:0- as győzelemmel térhettek volna haza __ A nagy lehe­t őség azonban idegessé tette a játékosokat, s a szombat- helyiek ki tudtak egyenlíte­ni. Szerencsére a döntő játsamá&an újra magára ta­lál* a somogyi együttes, így 3:2-re sikerült nyernie. Ezen a találkozón utoljára az Iz­zó színeiben Marek Györgyi, aki tanulmányait Debrecen­ben az egyetemen folytatja, s most játszott öt év után újra kaposvári színekben Simonne Kutas Zita. Mind­ketten nagyon jó teljesít­ményt nyújtottak. Ezzel a győzelmévé! az Izzó beérte a Szombathelyi Stylt, s holtversenyben (mi­vel azonos a pontszámúk és a jatsamaarány is megegye­zik) áll a két együttes az NB II elén. K. V. Izzó—Szombathelyi Spartacus Styl 3:2 (14, 10, —9, —14, 10) K. V. Izzó: N övék, Simon­ne, Csonka, Marek, Oláh, Lengyel. Csere: Hollósi, Tóth, Németh, Bódis, Pintér. Ed­ző: Vermes Károlyné. A tv képernyője előtt ülve az avatatlan szemlélő egy- egy gyenge labdarúgó-mér­kőzés láttán, gyorsan kije­lenti: igy még a járási baj­nokságban is futballoznak. Az osztálykülönbs^get iga­zán csak az érzékeli, aki mezt húzva ott száguldoz a játéktéren és egy-egy gyen­ge teljesítmény „ellenértéké­ként” is a sokszorosát kell izzadnia annak, mint né­hány osztállyal lejjebb. Ré­gi megállapítás: minél ma­gasabb az osztály, annál ke­vésbé lehet büntetlenül el­szalasztani a lehetőségeket. Nézzük ezt a Rákóczi eseté­ben! Mert mi volt az NB II-ben? Ha kimaradt egy helyzet, oda se neki; a leg­több mérkőzésen számolatla- nul alakultak ki újabbak, tehát volt lehetőség a javí­tásra. A szurkoló emlékeze­tében legföljebb a legna­gyobb elpuskázott lehetősé-, gek maradtak meg. No, és természetesen az elért gólok, és következményük, a győze­lem. A-z eltelt négy NB I-es forduló bizonyítja, hogy „fenn”, az élvonalban ko­rántsem ilyen egyszerű a helyzet. Lássuk csak! Az a lelkes kis szurkológárda, amely a Rákóczit elkísérte az MTK VM elleni mérkő­zésre, szemtanúja volt, hogy valójában mikor nyerte meg a találkozót a zöld-fehér csapat. Volt a mérkőzésnek néhány olyan fordulópont­ja — más szóval: lélektani pillanata —, amely a leg­jobbkor jött. Gondoljunk csak az első félidő utolsó perceiben az egyenlítő gól­ra, majd a vezetés megszer­zésére két perccel a máso­dik játékrész megkezdése után. Aztán az öngólt köve­tő zavart pillanatokra, ami­kor egy perc elteltével újabb gólt lőtt a Rákóczi. Ha a kaposvári szakvezetőnek, dr. Puskás Lajosnak kellett volna előre elkészíteni a mérkőzés forgatókönyvét, ő sem időzíthette volna job­ban a gólokat. Olyan for­dulópontok voltak ezek, amelyektől még egy erősebb együttes is össze rop pan. El­lenpontként idézzük föl a Videoton elleni mérkőzés egy részletét: Kétgólos fe­hérvári vezetés után szépí­tett a Rákóczi, s ez kétség­kívül számára jelentett lé­lektani előnyt. Ilyenkor szokták mondani: levegőben lóg az egyenlítés. Azon a mérkőzésen is „lógott”. Em­lékezzünk csak az 54. perc­re, amikor Fábián már csak a kapussal állt szemben. Ha belövi, akkor — meggyőző­désem szerint — azt a mér­kőzést döntetlenként jegyzi föl a sportkrónika. Aligha képzelhető ugyanis, hogy kétgólos előnyt elveszítve mert volna vállalkozni a Videoton újabb viharos tá­madásokra. Minden bizony­nyal inkább védelembe vo­nul és az egyik pont meg­tartására törekszik. Ehelyett mi lett? Még az 54. percben egy ellenakcióból ők lőtték be a harmadik gólt. Ezzel a Rákóczi „padlóra került”. És így volt Tatabányán is. A hazaiak vezető gólja után a „minden mindegy” elv alapján rohamozó somogyiak kétségtelenül lélektani „előnybe” kerültek. Felelős­ség kevésbé nyugodott a ■ vállukon, hisz nekik már nem volt veszítenivalójuk. Nem véletlen, hogy akkor alakítottak ki több holtbiz­tos helyzetet, és nem akkor, mikor még az egyik pont a zsebükben volt. Ha legalább az egyiket értékesítik... De ne találgassunk, hiszen so­hasem derül -ki, miként ala­kult volna tovább. Annyi bizonyos: az egyenlítés őket „dobta volna föl” és a bá­nyászokat tette volna bi­zonytalanná. Az idézett pillanatokkal és perctoredékektoei nem sect akartam igazolni, hogy „csak” ezeken, múlik egy- egy mérkőzés sorsa. Váltig aláhúzom a kilencvenperces akarás, verejtéket csalogató ' küzdelem jelentőségét. De épp ez hozza magával a vá­ratlan „fordulópontokat” amelyek végsősoron megha­tározzák a találkozó kimene­telét. Ez vet föl egy újabb gondolatot: nemcsak a lab­darúgót, a szurkolót is ne­velni kellene. Ha tömegesen „ráéreznének” ezekre a pil­lanatokra, óriási segítséget adhatnának csapatuknak. Ebben jár elöl és ezáltal lett ’„nagy” a Fradi, a ZTE vagy például a Békéscsaba szur­kolótábora, És talán részben ennek hiánya miatt nem „oroszlán barlang” a csepeli stadion és a Hungária kör­út. És rá kellene éreznie er­re a labdarúgóknak is. Igen, a rutinos játékos egyik jel­lemvonása, az azonnali, gyors helyzet (lehetőség) föl­ismerése, és alkalmazkodás az adott szituációkhoz. A bajnokság igazi nagy küzdelmei még ezután kö­vetkeznek. A folytatásban, is hasonlókra .kell fölkészülni. Előre „tervezni” (ha nem is percre) és a taktikát igazíta­ni az adandó pillanatok ész­szerű kihasználásához, bent kell szerepeljen minden együttes programjában. Sőt bizonyos eseteket sablonsze­rűén előre még gyakorol ni is lehet. A labdarúgásból, a leg­több szempár által kísért já­tékból merítettem a példá­kat. De aligha tagadható, hogy ugyanezek a törvény­szerűségek uralkodnak va­lamennyi csapateportághan. Tehát a fentiekből tanulhat­nak, okulhatnak a kosarasok' kézilabdázók, röplabdázók és a többiek is. Elsősorban azok az együttesek, amelyek most hasonló jelszót írtak zász­lajukra, mint nemrégiben a Rákóczi. Az ilyen részletek­re való kitérés és a rájuk való fölkészülés fontos pon­tokat eredményezhetnek. És ne feledjük, az NB I-ben a pontok értéke hatványozot­tan magasabb. Jutási Róbert ORTsK§toSPORTsfôrRTaSPOR sport Kudarc, csőd vagy csak kisiklás? Volt jobb, ez kétségtelen. S az is, hogy az egymonda­tos összefoglaló sem állna torzan a szemünk előtt, ha ezt olvasnánk: »Az ered­mény a hazai csapatra néz­ve hízelgő.« Mert mi is történt szerdán este a Népstadionban? Csu­pán annyi, hogy erőtlenül, zavarodottan játszó váloga­tottunk kikapott a szovje­tektől. Mégpedig 4:l-re, s ez azért egy kicsit soknak lát­szik. Aki azonban nézte a találkozót, láthatta, hogy a szovjetek ’ az értékesített helyzeteken túl még legalább ennyit ki is hagytak —, ak­kor, amikor nekünk még helyzetünk is alig akadt. Ezen az estén tulajdonkép­pen nem is láthattunk olyan túl rossz mérkőzést. Mi ve­zettünk, majd a vendégek egyenlítettek, később pedig át is vették a vezetést. Az iramra nem is nagyon lehet panaszunk. Azonban a pár­harcokban, a sprintekben rendre álul maradtak a ma­gyar játékosok; erővel, ener­giával valahogy nem vol­tunk megáldva. Hiányzott az a robbanékonyság is, ami a szovjetekben megvolt. Ráadásul »klasszisaink« sem igen remekeltek. Törő- csiknek a 90 perc alatt alig volt egy-két jó megmozdulá­sa, Kiss Lacinak az 55 perc alatt talán kétszer annyi. Nyilasi pedig úgy játszott, mint a mesében: hol volt, hol nem volt. Tulajdonkép­pen mezőnyjátékosaink kö­zül csak Pásztort lehet di­csérni, aki — egyedül — igyekezett szervezni a táma­dásokat, és a védekezésben is próbált olykor-olykor se­gíteni. Ráadásul gyönyörű gólt lőtt! A másik fiú, aki dicséretet érdemel: a pécsi kapus, Katzirz. Rá igazán Robert nem maradt adós nem panaszkodhatunk. (Kép­zeljük el, mi lett volna, ha ő nem véd olyan jól!) Ezen a találkozón a hát­védsorunk a sodronyinghez volt hasonlatos': lyuk hátán lyuk. Többször is előfordult, hogy három védőnk öt (!) támadóval nézett farkassze­met. S ez pedig a középpá­lyás sor kritikán aluli telje­sítményét támasztja alá. Per­sze a csatárok sem remekel­tek, mint már az egyéni ki­emelésnél említettük. ezen az összecsapáson a ma­gyar válogatott legjobbjai, illetve- milyen sorrendet ál­lítottak volna fel az egyes játékosok között teljesítmé­Az idén, május 17-én a bécsi Körcsarnokban a saj­tóközpontban egy zokogd óriás követelte, hogy sürgő­sen kapcsolják neki Belgiu­mot. Bejött, és a szőke fia­talember (mezítláb, a csel- gáncskimonót a vállára vet­ve, amúgy »panyókára«) még mindig sírva, azt mondta a telefonkagylóba : nyi (145), Garaba (132), Pa- róczai (128), Kereki (94), Turner (69), Burcsa 153). Kú­ti (33), Mészáros (31). Csong­rádi (24), Varga (20). lett a tatamiszeleteket a meccs után... Csakhogy a csoportselejtezős vereséget később korrigálni tudta. Moszkvában már egyenes kieséssel haladt a csata a 95 kilósoknál. Méghozzá milyen nevekkel! Az ő ágán az a francia Rougé, aki számolat- lan Európa- és -yilágbajnoki címet »harácsolt össze«, 31. életévével. — Becsben nagyon dühös voltam, mert a 95 kilósok között Jean-Luc »megetetett« velem eg y wazaari értékű akciót. Az a hétpontos ve­reség lezárta az utat az aranyhoz; szerencsére az ab­szolút kategóriában fürgesé­gemmel célba értem. Most, az általam ismert moszkvai csarnokban (elég jól ment neki tavaly ugyanott a spar- takiádon) yuko-vao vertem Rougét, s akkor mondtam is az edzőmnek, hogy én leszek a bajnok. A döntőben, a szovjet világbajnok, Hubu- luri ellen már olyan felsza­badultan dzsudóztam, aho­gyan Rougétől olvastam. _ ??? — Igen, ne csodálkozzanak. Rougénak a cselgáncsról írott könyve egyik legkedve­sebb olvasmányom. Még 29 évesen is sok mindent ész­reveszek magamon, elmélyü­lök a francia mondanivaló­jában. s hozzáteszem azt a gyakorlati élményanyagot, amit Japánban tett látogatá­saimon szerzek. Nyílt titok, hogy a Belga Cselgáncsszövetség minden évben jelentős összegeket ál­dozott. és áldoz Van deWal- le eredményeiért. Legkeve­sebb két hónapig »a felkelő nap országában« tartózkodik Robert. A belga szakembe­rek most biztosan áldják jó szemüket. Robert nem ma­radt adó*. Szóval kikaptunk. Egy mérkőzésből messzemenő ta­nulságokat levonni persze nem lehet. Kudarc. csőd vagy csak kisiklás? Ezen a találkozón kétségtelenül ku­darcot vallottunk. A váloga­tott csapat folyamatos telje­sítményét figyelembe véve azonban reméljük, hogy csak kisiklásról van szó. Olyan­ról, amelyről még lehet ja­vítani. Mért van mit, és van kiveL Hiszen a válogatott­ban szereplő játékosok azért nemcsak »ennyire« tudnak focizni! Ezt bizonyították már több ízben. A szovjet labdarúgást nem ■számítják a világ élvonalába, a VB-selejtezőre való fölké­szülése azonban — úgy lát­szik — jól sikerült.* Nekünk még van időnk, hogy »hely­rerázódjunk«. Hiszen a mi tétmérkőzéseink csak jövőre következnek. S addig a baj­nokság színvonala is emel­kedhet még. Gy. L. Telefonszavazás A szerdai Magyarország— Szovjetunió labdarúgóimét'­kőzés után — az előzőekhez hasonlóan — a szurkolók szavazhattak telefonon arra. hogy szerintük kik voltak — Mama, megnyertem, ér­ted?! Megnyertem! Robert van de Walle volt, a belga sport büszkesége. Évek óta az. Nagy név, ké­pes legyőzni bárkit; de az említett időpontig még nem nyert nagy versenyt. Huszon­kilenc évesen aztán három hónap alatt »vií^szatérült« a rengeteg befektetés; Van de Walle a bécsi győzelem után a moszkvai olimpián is cél­ba ért. Európa- és olimpiai bajnok lett rövid idő lefor­gása alatt. A két győzelem közölt azért van némi kü­lönbség. Az osztrák főváros­ban ugaynis nálánál 30—40 kilóval nehezebb legényeket döngetett el, az abszolút ka­tegóriában szerzett EB-ba- bért. Ügy, hogy ő alig ütötte meg a 95 kg-ot. Mert az az ő igazi súlycsoportja. Bécs- ben mindössze egy »gyufát« szenvedett el, a mi Ozsvár Andrásunk vágta oda ippon- nal, úgy, hogy igazítani kel­nyük alapján. Ezúttal Pász­tor került aa élre 1583 sza­vazattal, Tor öcsik lett a má­sodik 1074 »telefonnal«, míg Nyilasi került a harmadik helyre 1010 ponttal. A to­vábbi sorrend: Katzirz (821), Kocsis (447), Kiss (384), Tóth (310), Esterházy (176), Bodo­’• , ü VC < V • 'xT ■ mir 3ÍCE>r isi»'.' ■ •' a Hll 3EK ? ■ ‘i • ; AUGUSZTUS A nap 5.59 órakor kél, 19.30 órakor nyugszik; a hold 21.36 órakor kél, 9.50 órakor nyugszik. PÉNTEK Beatrix A várható időjárás: Időnként megnövekszik a felhőzet, de csak néhány helyen, elsősorban délnyugaton^ vár­ható zápor, zivatar. Gyenge, napközben élénk, változó irányú lesz a szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet ma, pénteken: 24—29 fok között. A Balaton vizének hőmérséklete Siófoknál csütörtökön ti órakor 20 fok volt. — Aktívaértekezletet tar­tott a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága tegnap dél­előtt Kaposváron. Klenovies Imre, a megyei pártbizottság titkára időszerű nemzetközi kérdésekről tartott előadást az őszi szolidaritási akció előadóinak. — Az egészségügyi ellátás fejlesztéséről, valamint a Ba­latoni Regionális Terv meg­valósításával összelüggő épí­tési tilalmakról tárgyalt töb­bek -között tegnap Siófok város Tanácsa. Az ülés után a tanácstagok megtekintették a városban folyó nagyobb építkezéseket. — Az idei szezon utolsó koncertjét rendezik ma Kő­röshegyen a műemlék temp­lomban. Gergely Ferenc ad orgonahangversenyt, közre­működik a Guttenberg kó­rus Botka Valéria és Csányi László vezetésével. — PIROSODIK A GALA­GONYA cserjék gyümölcse a nagy kiterjedésű ormánsági legelőkön. A galagonya — régiesen: gyümölcsény — hajdanán a jószágot legelte­tő pásztorgyerekek szegé­nyes csemegéje volt. A népi gyógyászatban gyümölcsét alkoholban áztatva szívbete­gek orvosságaként használ­ták falun. — Csendesen kimúlt húsz éves korában a LAFTA, a Latin-amerikai Szabadke­reskedelmi Társulás. Meg­született helyette a tizenegy tagot tömörítő Latin-ameri­kai Integrációs Egyesülés. A Montevideóban aláírt egyez­ség szerint az ALADI — ez a szervezet spanyol nyelvű rövidítése — nagyobb sza­badságot ad tagjainak a két­oldalú egyezmények kötésére. Termálprogram a Szovjetunióban A termálvizek felhaszná­lására széleskörű progra­mot dolgoztak ki a Szovjet­unióban. Több mint .hatvan nagy kiterjedésű termálvíz­lelőhelyet tártak fel eddig. A Kamcsatka félszigeten eddig feltárt több mint ezer hőfor­rás a számítások szerint tel­jesen fedezhetné a félsziget lakosságának és iparának teljes energiaszükségletét. Kamcsatkán működik az el­ső szovjet, részben kísérleti jellegű, geotermikus erőmű is. — Űj fotóműtermet létesí­tett a Sió Ipari Szövetkezet Siófokon. A helybeli Építő­ipari Szövetkezet alakította át a régi tűzpltószertárat, ahova a jövő héten költöz­nek át a fotósok. — Ötven hőlégfúvót ren­delt az Iparszerű Hústerme­lést Szervező Közös Vállalat állattenyésztési telepek kí­sérleti temperálására a Tabi Építő- és Vegyesipari Szö­vetkezettől. Az Egri Tanép húsz Axikalor infrahősugár- zót vásárolt a tabi szövetke­zettől az alagútzsalus öntött beton technológia ki zsaluzást idejének csökkentésére. Szerkesztőségi ügyelet este 8-íg Telefon: 11-510 35 évvel ezelőtt, 1945. augusztus 29-én jelent meg — a Magyar Kommu­nista Párt falusi hetilapja­ként — a magyar dolgozó prasztság lapjának, a Sza­bad Földnek az első száma. A kezdettől népszerű, ma is több százezres példányszámú Szabad Föld a három és fél évtized alatt mindvégig meg­találta az utat olvasói szivé­hez és értelméhez. Jelenleg a Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa hetilapjaként jut el hétről hétre a népes olvasótáborhoz, s a hazai és a külpolitikai, valamint a kulturális tájékoztatáson túl hasznos szakmai tanácsok­kal is ellátja a mezőgazdaság dolgozóit. Cikkeiben, színes riportjaiban szemléletes ké­pet ad a mai magyar falu­ról, szocialista mezőgazdasá­gunk eredményeiről és gond­jairól egyaránt. A lapnak vonzó irodalmi rovata van. Család és otthon, valamint gyermekrovata mel­lett népszerű a tudományos és sportrovata is. Szerkesz­tői üzenetei, orvosi, valamint jogi tanácsai jól szolgálják az olvasók tájékoztatását. Rend­kívül nagy számban kap le- leveleket, s az olvasói ész­revételeket a lap rendszere­sen közli. Jókai szobra Harkányban Jókai Mórnak állítanak szobrot egykori képviselői választókerületében: Dél-Ba- ranyában. A »nagy mese­mondót« sok szál jüzte a ba­ranyai néphez. Már tizen­nyolc éves korában — 1843- ban — legátusként járt Sió­fokon, Harkányban, Mária- gyűdön és Terehegyen. Ké­sőbb meghívták a felső-ba­ranyai református egyház­megye gondnokának. A hat­vanas években a siklósi ke­rület képviselője volt az or­szággyűlésen. — A Ki nyer ma? című zenei vetélkedőjét a siófoki könyvtár olvasóterméből köz­vetíti ma a Magyar Rádió.1 — Az utolsó turnus somo­gyi gyermek érkezik haza a hét végén Tóalmásról és Pa- rádfürdőről. ahol SZOT-be- utalóval üdültek. Az idén 638-an pihenhettek szakszer­vezeti üdülőkben a megye általános- és középiskolásai közül. — Üjabb 90 ezer négyzet- méternyi szabadstrand építé­sét fejezték be idén Siófo­kon s a város környékén. Az Aranypart kialakítását tíz évvel ezelőtt kezdték el. A tervezett 3100 üdülőszálló­helyből 2200 már elkészült, vagy éppen befejezés előtt 41 I. Jelentős részük már üze­melt is az idei szezonban. — Többletbevétel szalmá­ból. 50 vagon szalmát érté­kesít a sántosi juhhizlalda- nak az ecsenyi Előre Tsz. A gazdaságnak ez 750 ezer fo­rint terven felüli bevételt jelent. — Felhívás! Az 19H0/9!-es tan­évben a Bartók Béla úti Álta­lános Iskolában ismét beindul a dolgozók Altalanos Iskolája: V— VI., VII. és Vitt évfolyamokkal. Jelentkezés az iskola igazgató­jánál: IX. 1—6-ig. — TIT nyelvtanfolyamok és matematika, fizika egyetemi — főiskolai előkészítők indulnak. Beiratkozás a TIT székházban, Kaposvár, Dózsa György u. 16. 1980. szeptember 1-től szeptem­ber 12-ig. naponta 8—18 óráig. (Szombaton 8—12-ig, 12-én pén­teken Iá.30-ig.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom