Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-28 / 201. szám
Áz emberi tényező A XII. kongresszus óta, a kongresszus állásfoglalásai nyomán mind gyakrabban hangzik el különböző fórumokon az a gondolat, hogy fejlődésünkben fokozódik az emberi tényező jelentősége. Más szóval: előrehaladásunk hajtóerői, mozgatói között fokozott figyelmet érdemelnek az emberek tudatosságával, képességével, képzettségével, továbbá — a némiképp el- ikoptatott, de azért kifejező erőt nem nélkülöző szóval élve — az emberek „hozzár állásával” összefüggő tényezőik. Vajon mi magyarázza e fölismerés térhódítását közélet ünkben? Vannak, akik ezt — olykor némi enyhe rosszmájúsággal — az anyagi eszközök szűkösebbé válására vezetik vissza, mondván: emiatt vagyunk kénytelenek mostanában a pénzt nem igénylő tényezők fölértékelésére. Valóban, aligha tagadható, hogy a gondosabb gazdálkodás kényszere is ösztönöz egy ilyen értelemben átfogóbbnak, komplexebbnek nevezhető megközelítésre Ám ez csak az egyik és nem a legfontosabb összetevő. Aikánneny- nyire bővében is lennénk az anyagi eszközöknek, akkor is fői kellene ismernünk, hogy a fejlődés menetében, a fejlett szocialista társadalom építésében általában növekszik a szubjektív tényezők szerepe. A propagandáról szóló párthatározat mar mintegy négy évvel ezelőtt fölhívta a figyelmet ar- re, s a tények azóta is folyamatosan alátámasztják e fölismerés időszerűségét. Megközelíthetjük e problémakört más oldalról is. Gondoljunk csak azokra a vizsgálódásokra, amelyeknek tanúsága szerint ma a hont iparban a termelékenység' szintje jobban elmarad a legfejlettebb országokétól, mint ahogy a műszaki fejlettség, a berendezések színvonala tekinteteiben mutatkozó különbség indokolná. Az elmaradás effajta többlete a munka szervezettségének, a munkaidő kihasználásának, vagyis köizvetlenül az emberektől függő tényezőknek az állapotából ered. Vagy gondoljunk arra, mekkora különbség tapasztalható egyes — egyébként azonos természeti feltételek közepette gazdálkodó — mezőgazdasági termelőszövetkezetek eredményei között! A magyarázat a vezetés hozzáértésében, a szakem,berekkel való ellátottságban, a munkához való viszonyukban, vagyis ugyancsak szubjektív, emberi tényezőkben található. De kilépve a gazdaság köréből, mindannyian tudnánk példákat arra is, hogy egy vagy néhány ember lendületének, találékonyságának, szervezőkészségének hatására miként tud vonzóvá válni, eleven életet élni, egy ifjúsági szervezet, egy úttörőcsapat, egy művelődési intézmény, míg másutt — hasonló vagy jobb anyagi lehetőségek birtaká- bam, de az említett személyi feltételek híján — mindent elborít a szürkeség, az érdektelenség. A szubjektív tényező növekvő fontossága, ügy is mondhatnánk, jelen, helyzetünk objektív sajátossága. Ennek az objektív vagyis a fölismeréstől és szándékunktól függetlenül létező törvényszerűségnek a tudatos számba vétele fontos erőforrás munkánkban. Ennek alapja, első lépése maga a fölismerés. Ám ennél tovább is kell jütnünk, azt is mérlegre téve, miként érhető el az emberi tényezők jobb, magasabb hatásfokú hasznosítása. Ebben az összefüggésben különös jelentőséget kap az érdekeltség szerepe. És ugyanilyen szoros az összefüggése e törekvésnek a demokratizmus elmélyítésével is. Hiszem mi az embereket nem valamiféle „csavaroknak” tekintjük a tőlük függetlenül mozgásba hozott társadalmi gépezetben, nem egyszerűen a felsőbb akarat valóra váltásában számítunk rajuk, hanem építünk kezdeményezőkészségükre. leleményességükre, vállalkozó, újító kedvükre. Ez* wek a jellemvonásoknak, •vüajdom- ságoknak a sokrétű fejlesztése csak demokratikus, viszonyok között lehetséges — olyan légkörben, amelyben az ötletek, javaslatok, a jobbító szándékú bírálatok meghallgatásra találnak, s gondos mérlegelésre kerülnek. A munka- és lakóhelyi demokratizmus elmélyítését szolgáló lépések tehát úgyszintén nem választhatók el az emberi tényező szerepének növekedésétől. Ellenkezőleg; fontos és nélkülözhetetlen elemét alkotják az e tendencia kibontakozásához szükséges feltételek rendszerének. Ebben rer. összefüggésbe« — a feltételek egész rendszerei szem előtt tartva — találhatjuk meg az erkölcsi ráhatás, az eszmei nevelés, a politikai meggyő--'s valóságos szerepét. Miközben óvakodnunk kell attól, hogy kizárólag ezektől várjuk a tudatosság és a cselekvőkészség erősödését, nem becsülhetjük le jeteimtőségüket. A tudatos ráhatás, a meggyőzés,. a szemléletformálás és a jellemalakítás semmi mással nem helyettesíthető szerepet játszik az egyének és közösségek tettrekészségé- •nek fölkeltésében, cselekvésük kedvező irányának biztosításában. Mindez meghatározza a politikai-mozgalmi szervezetek szerepét ebben a folyamatban. Túlzás nélkül mondható: ahogy nő az emberi tényezők szerepe a társadalmi folyamatokban, ezzel egyenes arányban fokozódik a párt- és tömegszer- vezetek tevékenységének súlya is. Hiszen e tevékenységnek — ha szabad ezt a kifejezést használni — a „tárgya” éppenséggel maga az ember, annak gondolkodása, magatartása, cselekvése. Épp ezért a jelen helyzetben még nagyobb hangsúlyt kap az a gondolat, hogy a politikai-mozgalmi szervezeteknek, a pártszervezeteknek nem a tárgyi és szervezeti feltételek alakítására kell a fő figyelmet fordítaniuk, nem az ilyen kérdéseket kell elsősorban napirendié tűzniük és megoldaniuk (mint ahogy ez ma még nem egy helyen történik), hanem az emberi tényezők kibontakoztatásában kell látniuk elsődleges hivatásukat. A technológia alakítását, a szervezeti korszerűsítés rendjének kimunkálását és a hasonló teendőket nyugodt lélekkel rábízhatjuk az erre rendeltetett állami, vállalati -intézményi irányító szervekre. A politikai -mozgalmi munka hivatása, hogy az emberekre hasson, őket késztesse » közös célokat legjobban szolgáló tettekre. F ejlődésünk mostani szakaszában nagyon, sok — és. egyre több — függ az emberektől. Ha ennek kihatásait mindenhol át tudjak gondolná és le tudják vonni a helyileg indokolt következtéseket, megsokszorozhatjuk erőforrásainkat és munkánk hatásfokát. Gyen«« László Az OMÉK egyik látványossága Vitákat kavaró szélkerék A tavaszi fagyok okozta kár a szőlőkben és gyümölcsösökben évente csaknem egymilliárd forintnyi. Az Állami Biztosító 1976-ban átlag 15 ezer forint kártérítést fizetett hektáronként, s ez az összeg azóta a kétszeresére emelkedett. A fagyok valószínűsége 50—70 százalék két-három tavaszi napon, s az a gazdaság, amelyik ilyenkor hatásos ■ fagyvédőmet tud kifejteni, hektáronként 50—100 ezer forintnyi értéket ment meg. Viszont elenyészően kevés a hatékony védekezőeszköz; a legtöbben, így a nagy somogyi gyümölcstermelő gazdaságok is csak a vízpermetezést és a füstölést alkalmazzák. A fagy elleni védekezés módszereivel több éve kísérletező hosszúhegyi szakemberek viszont azt állítják a füstölésről, hogy az inkább segít a fagynak, mintsem védi a gyümölcsöst. Tapasztalataik szerint ugyanis a füst egy cseppet sem akadá- lyöziza a talaj hőkisugárzását, útját állja viszont a reggeli nap melegítő sugarainak. Ha úgy tetszik: konzerválja a »fagypárnát«. A gazdaság szakemberei jó néhány módszerrel is kísérleteztek: fagyvédelmi kályhákkal, infrahő- sugárzókkal, vagy — mint a kiskun- halasi gazdaságban — hőlégfúvó óriás »fóliahurkákkal«. E módi- szerek hatásosságát aligha vitathatjuk, annál inkább gazdaságosságukat. Félő — bár ezt az érintettek cáfolják —, hogy e módszerekkel drágább a leves, mint a hús... Első pillantásra is figyelemre méltó azonban — a Magyarországon először — a hosz- szúhegyiek által kipróbált és tökéletesített eszköz, a Csapágyakat gyártanak Megközelítőleg nyolcszázféle csapágyat gyártanak immár a Magyar Gördülőcsapágy-művekben. A külföldön is jól is mert nagyüzemben a magyar népgazdaság igényelte csapágyaknak hetvenöt százalékát állítják elő. Bevásárlókörút a megyeszékhelyen Félelem a lépéshátránytól Induljunk el Kaposváron egy képzeletbeli bevásárló- kőrútra! Nem lesz nehéz, mert naponta végigjárjuk a valóságban is hosszabb-rö- videbb útjainkat. Az eredmény általában kétféle: örömmel térünk haza, mert ott lapul táskánkban az, amit venni akartunk vagy bosz- szankodva dobjuk le otthon a szatyrot, mert hiába koptattuk térdig a lábunkat. A megyeszékhely kereskedelmi ellátásáról e kétféle tapasztalat nem mond sokat, mert bárhol az országban ugyanez a helyzet. Alkalmas lenne persze az általánosításra az örömök és bosszúságok összevetése is, ha fölmérés készülne minden egyes bevásárlóról, ám ilyen statisztika híján egyéb támpontokra kell hagyatkoznunk. Bevasárlókörútunk tehat csupán a napi helyzet rögzítésére alkalmas? Nem. De a pillanatnyi benyomások összegezésén kívül egyéb adatok, tények is kellenek, hogy megvizsgáljuk, miért érzik sokan úgy: Kaposvár ellátása rosszabb, mint lehetne. S azt is szükséges megvizsgálni: helytálló-e ez a sokszor elhangzó elmarasztaló vélemény? Dr. Fűzi István, a városi tanács termelés—ellátásfelügyeleti osztályvezetője, a megyeszékhely kereskedelmének egyik gazdája segítette vizsgálódásunkat. — öt éve határoztuk meg azt a programot, amely kimondta: áruházait és ipar- cikkszaküzletek kellenek, s a lakótelepi ABC-áruházakon kívül a peremterületi kis »ABC-gyűrűt« is ki kell építeni. A tervek megvalósultak, illetve egy részük ezekben a hónapokban valósul meg. Van Somogy áruház, Zselic, s néhány mintabolt, szaküzlet is nyílt. Az idén elkészül a Domus ... De nem szabad megfeledkezni a hiányosságokról. A három áruház alapvető hiányt pótol, javítja az ellátást. A szükségletek ennél többet kívánnának; továbbra is kevés a szaküzlet és a meglevőkben is jobban kellene az igényekhez közelíteni az áruválasztékot. — A kereskedelmi vállalatok magukénak vallják-e a városi tanácson kidolgozott elképzeléseket? — Rangsort nehéz lenne fölállítani. A kaposvári áfész a legrugalmasabb, de a többiek is megfelelnek a legfontosabb követelményeknek. Ezek a követelmények azonban egyre nagyobbak, és félő, hogy lépéshátrányba kerülnek a kereskedők. A vendéglátó-hálózat fejlesztése volt a leggyengébb. Ott már lépéshátrányban vagyunk. Mennyiségileg ugyan ellátják Kaposváron is a vendégeket, de a minőséggel és a kulturált kiszolgálással sok baj van. — A kereskedelmi lépés- hátrány mit jelent? — A helyi árualap fölkutatása, a termeltetés még nem kenyere a vállalatoknak. A piackutatással is úgyszintén hadilábon állnak. Késnek az új árucikkek es ■hz új módszerek. Egy-egy üzlet áttekinthetetlen, nem »vezeti«, nem csábítja a vásárlót, nem kellemes a környezet. E pillanatban még nem égető az említettek hiánya, de holnap már az lesz. Nem célszerű ugyan »irodaházi« létszámbővítésről beszélni, mégis úgy érezzük, hogy a kaposvári kereskedelmi vállalatok elbírnának né jól hány friss szemléletű, képzett szakembert. — Milyen tervekkel készül a városi tanács a következő evekre? Hogyan lehetne javítani a helyzeten? — Folytatódik a pereir.te- í-ületi ABC-program, s a belvárosi rekonstrukció lehetőséget ad majd új üzletek létesítésére. Mindenképpen jobbá, áttekinthetőbbé, célszerűbbe kell tenni a bolj tok elhelyezését. Több termelő és kereskedelmi vállalatot igyekszünk megnyerni mintaboltok és skak üzletek létesítésére. Ez választékbővítést jelent és némi kon- kurrenciát az itt levőknek. A boltok karbantartása, korszerűsítése is szükségessé válik. Itt kaphatnak szerepet a vásárlók szokásait, igényeit jobban ismerő szakemberek, itt kérhetnek segítséget a kereskedők a belsőépítészektől. Reméljük, néhány ev múlva több és jobb árut kínálnak majd a mostaninál, szebb és korszerűbb kaposvári boltokban. — Valóra válására biztosíték? — Az árubeszerzés és az árusítás módja a vállalatok belső ügye, parancsszó nem hasznai. Ez persze nem anymi nyit jelent, hogy a felügyeleti szerveknek — így a városi tanácsnak — nincs eszköze arra, hogy befolyásolja az ellátást. Tökéletes biztosíték azonban nincs; amit lehet, azt megtesszük. A többi a kereskedőkön múiik, ókét viszont ösztönzi az egyre növekvő igények, követelmények kényszerítő ereje is. — Valóban ösztönzi? Az igények ismeretében milyen az ellátás, ha sorra vesszük a fontosabb árucsoportokat? — Az alapvető élelmiszerekből folyamatos, jó. A ruházati cikkek forgalma stagnál, színben, minőségben es méretben többször is van választékhiány. Egyéb iparcikkekből, amit az országban be lehetett szerezni, itt is árultak, bár néha a beszerzési hiányosságok miatt olyasmiből is hiánycikket csináltaK, ami valójában nem az. Az alapvető szükségleti cikkek mindig ott voltak a boltokban. Ez igaz. Am az alapvető szükségletek köre bővül, s ami ma még luxus, holnap már szükséglet. És ami holnapután lesz általános szükséglet, arra is ma kell készülnünk. A fentebb említettek nem győznek meg arról, hogy ezek a szükségletek valóban ösztönzik a kereskedőket. Vajon miért? Bevásárlóké rútunk befejezetlennek látszik. (Folytai jak.) 1 ,n tli ír Péter fagyvédelmi szélgép. Egy th méter magas oszlopra szerelt, több mint öt méter átmérőjű — traktormotorral hajtott — propellerről van szó. Az elv igen egyszerű: derült, szélcsendes, erős hő- kisugárzású tavaszi éjszakákon jelentős hőmérséklet- különbségek alakulnak ki a talajszint és a 6—lü méteres magasságban levő levegőréteg között, s az óriás ventillátor e két levegőréteg keverésével mínusz 4 fokos hőmérsékletig — konstruktőrei szerint — tökéletes, védelmet nyújt négy hektárnyi területen. A szélgépet a hosszuhegyi- ek első ízben most az OMÉK- en — háromévi kísérletezés után — mutatták be. A monstrum nagy feltűnést kelz tett, de kétkedést is ébresztett. E véleményeket elmondtuk a módszer egyik kidolgozójának, Krasznai Aladárnak, a gazdaság műszaki főmérnökének. — Három ilyen szélgép működik gazdaságunkban — válaszolta —, s ezeknek köszönhető, hogy az idei igen fagyveszélyes tavaszon sem volt kárunk a »ventillált területeken«. Az elv egyébként nem új : elvétve más gazdaságok is használják a levegőforgatásos módszert, helikopter segítségével. Míg azonban a repülőgép egyetlen üzemórája több mint tízezer forintba kerül, a szélgép működtetése még századannyiba sem. Mi bízunk benne, hogy kísérleti eredményeink meggyőzik a szakembereket, és a szélkerék elterjed Magyarországon. Valószínű, hogy e szélgépek egyelőre több vitát kavarnak majd, mint levegőt. A megoldás azonban mindenképpen megérdemli a somogyi gyümölcstermelő nagyüzemek szakembereinek figyelmét. B F. Ifjú tehenészek fejőversenye Hat szocialista ország legjobb ifjú tehenészeinek fejőversenye kezdődött szerdán az Agárdi Mezőgazdasági Kombinátban. A négynapos szakmai vetélkedésen mű- sza ki-technológiai ismeretekből, fejőgépszerelésből, vizsgáznak, majd sor kerül a fejőházi, illetve sajtáros fejőversenyre. Az egyes országok két-két tagú csapattal vesznek részt a versenyen.
