Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-27 / 200. szám
Kölcsönösen elSnySs kooperáció Belföldi kooperáció eredménye Á ta ki gépkocsiutánfutó Még a pénzes riagyválla- latok között is fehér hollónak számít, amelyik új termékének bemutatása után egy év alatt sorozatgyártásra tud berendezkedni. A Ta- bi Építő- és Vegyesipari Szövetkezet huszárv ágásnak is beillő bravúrral bebizo.- nyította, hogy a szállítási és a kooperációs nehézségek ellenére is lehet országos érdeklődésre igényt tartó — bonyolult műszaki feltételeknek és követeményeknek eleget tevő — terméket piacra dobni, rövid idő alatt. Tavaly ősszel mutatták be a budapesti nemzetközi vásáron gépkocsiutánfutóikat, és egy év múltán az első szállítmány már az Áfát Mozaik utcai telepén várja, hogy az Autókéi- forgalomba hozza. Az »-utánfutócsalád« nemcsak egy kis szövetkezet nagy vállalkozása, hanem a jelenlegi gazdasági körülmények kihívására adott sikeres válasz is. Az eredeti elképzelések szerint importból származó több alkatrészt is építettek volna, az utánfutókba, így azonban egy év alatt alapvetően módosítanunk kellett az elképzeléseket. Sok alkatrészt hazai vállalatokkal kellett elkészíttetni ; szinte csavaronként, szögen- kén derítették föl a szövetkezet szakemberei a legelőnyösebb hazai kooperációs lehetőségeket. Hosszú, fáradságos munkával igy született meg a teljesen belföldi kooperáción alapuló gépkocsiutánfutó. Mindezek után áll- ' jón itt a Kereskedelmi és Minőségellenőrző Intézet szakvéleménye: formailag és esztétikailag ilyen jó hazai utánfutóval még nem találkoztak. örvendetes, hogy 'a Magyar Acélárugyáron és a Fővárosi Finommechanikai Vállalaton kívül két somogyi üzem vesz részt ebben az országos jelentőségű együttműködésben. A kaposvári Mezőgép bagodi gyáregysége az egész kerékagyat és a tengelyeket, a Kaposvári Vasipari Szövetkezet pedig a kocsiszekrényeket szállítja Tabra. Október 30- ig négyszáz — 150 és 350 kilogramm hasznos terhelésű — utánfutót ad a tabi szövetkezet az Autókernek. A kékerekű termék nagyon kapós, hiszen a vevők a múlt heti első szállítmány óta telefonon és levélben egyaránt ostromolják az Au- tóker Liszt Ferenc téri irodáit és a tabi szövetkezet közponját. A Tabi Építő- és Vegyesipari Szövetkezet elnöke, Kovács András elmondta, hogy a gyártási kooperáció megszervezése rengeteg energiát kívánt, de megérte. Az őszi BNV-n egyébként bemutatják a továbbfejlesztett és jövőre forgalomba hozandó utánfutó prototípusát. Ez méreteiben és formájában is különbözik az eddigiektől: ponyvatartója magasabb lesz és felhasználási területe is szélesebb körű. A szövetkezet üzemcsarnokában ott sorakoznak az elszállításra váró utánfutók. A világos kocsiszekrényeket színes lámpatestek élénkítik. Mindenki maximális »-test- bedobással« dolgozik. Racz László részlegvezető: — Precíz, körültekintő munka kell az utánfutókhoz. Természetesen büszkék vagyunk a hőlégfúvóra és az Axikalorra is, de erre különösen, mert ez valóban a nagyközönség elé kerül. Az utánfutónak a Kresz követelményeinek is meg kell felelnie. Őszintén reméljük, hogy az autósok megkedvelik, s nem vallunk szégyent vele. Ez pedig nemcsak a szövetkezetnek, hanem Tab- nak is dicsőséget jelent. Cs. L. Pánfszalagok exportra is Kaposplast-termékek a Budatranspack kiállításon Az OMÉK keretei közt megrendezett Budatranspack nemzetközi anyagmozgatási és csomagolási kiállításon a kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalat a legkülönfélébb színű és méretű ládapántoló műanyag szalagait mutatta be. Feltűnt, hogy a Kaposplast standja mellett lévő svájci csomagológép-gyártó cég — boszorkányosán ügyes — ládapám- toló automatája -gyanúsan hasonló« pántsza tagokkal dolgozik. — Talán Waony hamisítják a Kaposplast termékeit? — Szó sincs róla — nyugtatott meg Szilvást Lajos igazgató —: a svájci gép a mi szalagjainkkal csomagol. Kooperálunk ugyanis a Cyk- lop Universum céggel: ők csomagológépeikkel akarnak betömi a magyar piacra, mi viszont pántszalagjainkból 600 tonnányit állítunk elő évente, és szeretnénk minél többet exportálni. Az együttműködés, első eredménye, hogy húsz tonnányi pántszalagot már útnak indítottuk Svájcba. — Nem kell hozzá szakembernek lenni, hogy lássuk: ez a gép a világszínvonalon áll., Elő tud-e állítani a Kaposplast Ilyen kiváló minőséget? — Tény, hogy a gépi föl- használás lényegesen jobb minőséget — méretpontosságot, szakítószilárdságot — kíván, mint a Magyarországon még nagyobbrészt alkalmazott, kézi eszközökkkel történő pántolás. Számtalan, a svájciakkal közösen végzett kísérlet viszont azt bizonyítja, hogy pántszalagjaink megfelelnek-e magasabb követelményeknek. — Szerencsés«! találkozott tehát e két egymást dgénylő termék, az együttműködési szerződést aláh-ták. Mi egyéb célja van még e bemutatónak? — A pántszalagok adják vállalatunk termelési értékének nagyobb részét, így természetesen minél több ezzel kapcsolatos üzletet szeretnénk köni. A Budabras- pack igen jó alkalom erre, hiszen itt az érdeklődők jó része csomagolási szakember. Ugyancsak fontos célunk a márkanév állandó »karbantartása«; a minőség mellett az állandó piaci jelenlét is hozzá tartozik a név jó csengésének megalapozásához. B F. Gyümölcsöt szedtek a fiatalok Építötábori tapasztalatok Nyaranta egyre több középiskolás diák tervei között szerepel az építőtáborozás. Az idén 2052-en vettek részt ezen. Előkelő helyet foglal el Somogy: az előre meghatározott keretszámot az idén is túllépte. A munka már mindenütt befejeződött, s a megyei KISZ- bizottság munkatársai elkészítették az értékelést. A 222 szakmunkástanuló hat szakmát — lakatos, kőműves, asztalos. hegesztő, erdesz, festő — képviselt, az erdészeknek az idén volt először szakmai táboruk Szán- tódon.Bár az utolsó pillanatban vállalta át a szervezést Borsod megyétől Somogy, sikerült jól megcsinálni, s így az erdésztanulók értékes ismeretekkel távozhattak. Az úttörők szintén kivették részüket a munkából. Az idén először a középiskolasoktól elkülönítve dolgozlak, s minden brigádhoz egy ifivezetőt osztottak be. A kunfehértói tábor azonban a Vártnál rosszabb eredménynyel zárult : nem volt megfelelő a mozgósítás sem — a járási-városi úttörőelnökségek feladata volt —, és kedvezőtlen személyi meg helyi feltételek közt dolgoztak az úttörők. Nem váltak be a taborvezetessel megbízott egyetemisták, s mivel nem érett be a gyümölcs, a meghirdetett munka helyett is mást kellett végezniük a gyerekeknek. A középiskolások Kun teher tó, Halásztelek és Répce- szentgyörgy építőtáboraiban kaptak munkát. Két turnus kivételével valamennyien elérték a száz százalékot. Szőlőmunkát végeztek, megy- gyet es kajszit szedtek, ezenkívül vasúti talpfák vasszerkezetei szerelték Az elhelyezesse!, az étkeztetéssel es az egészségügyi ellátással meg voltak elégedve, volt lehetőségük sportolásra is. A fegyelemmel itt-ott bajok voltak, örvendetes viszont, hogy szeszfogyasztás miatt senkit nem kellett kizárni. Meglepte* ákonbao a szervezőket egy, az előző években nem tapasztalt jelenség: hat középiskolás és öt úttörő megtagadta a munkát. (Ezért hazaküldtek őket.) Ugyancsak most történt először, hogy az első nap után 26 szakmunkástanuló ónként elhagyta a tábort, mert — mint mondták — mostohák a munka- és életkörülmények. A táborvezetőségek pedagógusokból. egyetermsla’k- bol, főiskolásokból és tanítóképzősökből állták. Különösen. jó munkát végeztek a nem tanárképzés hallgatók. Külföldi táborok is voltak az idén: ezekben a testvér- megyei kapcsolatokat ápolták. A megye, iskoláiból öt- venen töltöttek egy hónapot Lengyelországban, a tavaly legjobban dolgozó harminc szakmunkástanuló pedig Kardzsaliban volt. Helyettük harminc' bolgár fiatalt fogadott a csurgói építőtábor — ők a parkerdő kialakításában segítettek. Helyi szervezésű tábor volt Barcson, Csurgón és Nagyatádon; ez utóbbi már tizedik alkalommal. A megye területén három központi tábor működik, az egyik a már említett szántód! A Siófoki Állami Gazdaság Alsótekeresen komáromi, Üjhelyen Vas megyei fiatalokat foglalkoztatott, A fiatalok azonban rossz tapasztalatokról számolták be. Sok panasz volt a gazdaságra. A Balaton bogiad Állami Gazdaság táboraiban főként lányok dolgoztak. Boglarlel- lére Szabolcs megyéből jöttek, Lengyeltótiba budapesti gimnazisták. Ez utóbbiaknak a magatartásával sok gond volt. A következő években a tap aszta latokat. mind énképpen figyelembe veszik. Izményi Éva N émi vívódás után elhatároztam: ma »kibeszélek« valamit. Nem úgy, hogy magamra öltöm az »intimpisták« jólértesültségről valló mosolyát, hanem ' tiszta szándékkal, örömmé! Amit mondani akarok, az nagyon is komoly. Azt gondoltam, feljogosít erre a szocialista demokrácia, és az is, hogy ha lehet, elérjük: ne minden »furcsa és rosszízű« megnyilvánulást a vezető szerveknek, netán általánosítható jelenségnek tulajdonítsanak az emberek. Hiszen nincs vagy nem mindig van igazuk. Ültem a székház egyik irodájában. Beszélgettünk. Közös dolgainkról — természetesen, es as sor varaUanui megszoiati a telefon. Ilyenkor az ember udvariasan megseroi, Hogy ki- menjen-e a szobából. De mert erre való utalásnak a jelet sem latiam, látszólag elmélyedtem az egyik ujsugoan. A megosztott figyelem nelkülozneíetlen»a szasmánsöan, viszont a dolog termeszeiénél fogva csak a drót egyik végén elhangzottakat tognattam föl. Es egyszer hirtelen fölkaptam a fejem. Beszélgetőtársam ugyanis nalkan es szenvedélytől mentesen, üe nagyon hatarozoitan azt mondta: »Ez önmagaoan is etegieien minősítés! Ha nem mond le a követeléséről, me g j onto ina in, hogy egyultaian foglalkozzunk-e a kinevezésével.« Anogy kivettem a szavából, a telefon másik végén levővel egyetértett ebben. . Talán mondanom sem kell, hogy a téma felcsigázta ér- deklouesemet, es nemi »mvancsiskouás« után meg is tudtam a lényégét. Arról van szó, hogy tisztességes manna ja, tehei- sége, emoeri tartusa, politikai es szakmai hozzáértésé, elhivatottsága aiapjan »kiszemeltek« és lo Iker tes egy fiatalembert egyik intézményünk vezetői teendőinek ellátására. Az illető azonban-azt válaszolta: »Vatlaiom, na a vezető szervek garanciát adnak arra, hogy megoldjak lakásproblémámat.« Azaz benyújtotta a számlát. Massént: ö kötötte feltételhez a kinevezései. S mert ez nem ritka dolog, és mert az »alkudozáson« a vezetői posztok tekintélyét romooljak, okvetlenül beszelnünk kell róla. Minaenekelott azért, mert jó volt hallani a határozott és elutasító véleményt, a szilárd elhatározást. »Követelése önmagában is elégtelen minősítés ...« Azt olvastam a XII. kongresszus határozatában: »...növekedjék a vezetők felelőssege a káderek kiválasztásában, felkészítésében, előlepteteseoen, - cseréjében.« Előfordulhat, hogy megnöxken az oivasó, én mégis a határozat megvalósulásának egyik mozzanatát fedeztem iól ezen a szürke, hétköznapi delelótlön. De hogy megértsék örömömet, ennez meg el kell mondanom egyet es mást. Szereplőnket — aki kaposvári lakos — egyszer már kiszemellek egy vidéki intézmény igazgatói posztjára. Akkor azért » mondta vissza«, azaz nem vállalta a megbízatást, mert személyes — és jogos! — igényét nem tudták azonnal, illetve megnaiarozott időre kielégíteni. (Mar akkor is figyelmet érdemlő lett volna a magatartása!) Most viszont abban a városban él, ahová kineveznék. Honnan vett bátorságot az »árukapcsoláshoz«? Miért kellene más állampolgárokkal szemben előnyhöz, megkülönböztetéshez jutnia? Csak azért, mert vezetői lisztet ajánlottak föl a szamara? Elképzelhető, hogy száz közül ö az egyik, akit alkalmasnak találtak a posztra. Nem lehet annak örülni, hogy ő a »kiválasztott«? Nem kellene megbecsülni ezt a lehetőséget? De az is eszembe jutott: végtére is hallatlan — és előlegezett — bizalommal kínáltak foi számára az előrelépés lehetőséget. Nyilvánvaló, hogy e bizalom mellé nem is akármilyen kocká- zatvalialas társul a hivatalos szervek részérő! Honnan mégis a »bátorság«, a jogalap ahhoz, hogy ő szabjon feltételeket, holott egy »kitöltetlen csekket« nyújtottak át neki. Nehéz magyarázatot találni __ M a i témám persze nem az ő személye, magatartása körül forog. Ámbár az is igaz, hogy — ha nem is általános — jellemző magatartás tanúi vagyunk; mintha báik.nek, mondjuk a testületeknek vagy a közösségeknek hálásaknak kellene lenniük azért, mert valaki vezető beosztást vállal. Mintha megfordult volna valami, nem gondolják? Jó, tudom, s ezen kár volna vitatkozni; nem könnyű manapsag vezetni. Ezt azok is tudják, akik országosan vagy helyben a » kormány pálcát« tartják a kezükben. De hányszor mondjuk el: a vezetés megtisztelő megbízatás; a vezetés szakmai hozzáértést, politikai tisztánlátást, szocialista emberi magatartást feltételez; a vezetes szolgalat. S ez elkötelezettség nélkül, az egyéni érdek előterbe helyezésével, az »elönyszerzes jogának« követelésével nem megy. (Hosszú távon legalábbis nem tartható.) Mégsem értik nehányan, ráadásul az arra egyébként méltóak közül sem, hogy miről van szó, mi a követelmény. Elgondolkozom ezen a jelenségen, és gyanítom: lehettek előzményei. Elképzelhető, hogy voltak esetek, amikor hasonló példákat láttak vagy feltételeztek maguk körül az érdekeltek. Lehetséges, hogy amikor sokáig és sok személyi próbálkozás után sem tudtak betölteni egy-egy vezető posztot, megalkudtak az illetékesek. Nincs kizárva — és nem is lesz soha — a szubjektivitás, ámbár az a reményünk megalapozott, hogy egyre minimálisabbra csökken. Mindez azonban nem ok és nem érv ahhoz, hogy bárki személyes előnyszerzéshez kösse »vállalkozását« Magyarán: elítélendő — és ma már el is ítélik azt, mint a fenti telefonbeszélgetés bizonyítja —, aki valamiféle igénylistát nyújt be, ahelyett, hogy döntése előtt előhozakodna: miként képzeli el a munkát, a vezetest új munkahelyén, mit és hogyan szeretne megvalósítani; vannak-e új elképzelései, mihez kérne egyetértést, segítséget. Ezúttal nem a vezetők, hanem a vezetői posztok tekintélye vagy tekintélyének csorbulása jutott az eszembe. (Azt hiszem, mindkettő létező valóság.) S az, hogy emberünk példája. vagyis a követelőd zés re adott szigorú válasz, éppen a vezetői posztok tekintélyének megszilárdítását szolgálja. A ki- sebb-nagyobb vezetői beosztások nem veszíthetik el önmagáktól a tekintélyüket, csak attól: miként éltek, élnek a megbízatással az elődök vagy azok utódai. Harmincöt év épp elég idő volt ahhoz, hogy ki-ki, még aki negyedszázada született is. megértse: vezetőnek lenni nem kiváltság nálunk. A mindenáron előnyt szerezni akarókat nem sokra értékeli a társadalom. Átmenetileg élhettek, virulhattak ugyan, de nincs és nem lehet jövőjük, ha nem a közösség szolgálata áll figyelmük középpontjában. Nem, ne vádoljanak. Szó sincs arról, hogy lebecsülném az egyént, a vezetésre érett, fölkészült embert; hogy háttérbe szorítanám személyes és családja eletét vagy valamiféle aszkétának képzelném e! Vannak és legyenek is személyes vágyai, érdekei mint minden más embernek. De nem mindegy hogy ezeket hol helyezi el vezetői értékrendjében. S mert nem Is panaszolható, hogy a vezetők életvitelükben valamiféle hátrányt szenvednének dolgozótársaikkal szemben, azt hiszem, teljesen jogos a felháborodás amiatt, ha bárki is személyes előnyszerzésre akarja fölhasználni vezetői beosztását. M os, hát azt hiszem, az Önök számára is megnyugtató volt az az epizód, amelyet »kibeszéltem«. Megnyugtató és ösztönző ez mások számára is, akik vezetői posztok betöltéséről döntenék. Ahhoz, a bizonyos hármas követelményhez (jóllehet áttételesen benne foglaltatik) ugyanis hozzá tartozik egy negyedik is, amelyet jellemnek, emberi alkatnak htunak. Jávori Belá
