Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-20 / 195. szám
wpivai'fi* âta, hlQ Ft SOMOGYI NÉPLAP XXXVI. évfolyom, 195. sióm 1980. augusztus 20., szerda Alkotmány-napi nagygyűlések Németh Károly és Sarlós István ünnepi megemlékezése Alkotmányunk . törvénybe iktatásának 31. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést rendezett kedden Debrecenben, a városi sportcsarnokban a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei és Debreceni Városi Bizottsága. A nagygyűlésen csaknem tízezren vettek részt: a debreceni üzemek munkásai, a vállalatok, intézmények dolgozói, a hajdúsági 'városok és községek küldöttei, termelőszövetkezeti tagok. A Himnusz» hangjai után Sikula György, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott ünnepi beszédet. —■ Augusztus 20-a nagy nemzeti ünnepünk. A magyar nép hatalmát, államalkotó, országépítő erejét, a szocialista hazánk függetlenségét megtestesítő alkotmánynak és az új kenyérnek az ünnepe. Ezen a napon emlékezünk meg államalapító nagy királyunkról, I. Istvánról is — kezdte beszédét Németh Károly, majd hangsúlyozta: — A felszabadulást követő' gyökeres társadalmi változások útján korszakos jelentőségű állomás volt államunk alaptörvényének elfogadása 1949-ben. Ez szentesítette a munkásosztály, a nép hatalmát, és a nemzet programjaként törvénybe foglalta a kizsákmányolástól mentes, szabad társadalom, a szocializmus felépítését. — Alkotmányunk napja nagyszerű alkalom arra hogy demonstráljuk a szocialista nemzeti egységet, azt az ösz- szefogást, amely ma a fejlett szocialista társadalom felépítésében összefűzi a nemzet alapvető osztályait és rétegeit, a párttagokat és a pár- tonkívüLieket, az ateistákat és a vallásos világnézetű embereket, a magyarokat és a hazánkban élő nemzetiségieket. A Magyar Népköztársaság közös hazánk, együtt építjük, óvjuk. és gazdagítjuk. — Most az a legfontosabb, hogy a XII. kongresszus útmutatásait kövessük, a közösen kialakított politika valóra váltásáért egységben cselekedjünk. Pártunk és kormányunk a kongresszus határozatainak megfelelően a fő figyelmet az építőmunka fel- ételeinek biztosítására fordítja. Arra, hogy az országban olyan jó politikai légkör, egészséges közszellem legyen, amely népünket egységbe fogja, és. munkára, alkotásra serkent. Sok történelmi leckéből, saját tapasztalatainkból tanultuk meg, hogy a nép legfőbb ereje egységében van. Ez az igazi »alapja a haza felvirágoztatásának. A szövetségi politikát folytatva ezen az úton járunk a jövőben is, mert ez jó út, ez sikeres út. Ezután arról szólt Németh Károly, hogy népünk a júniusi országgyűlési és tanácsi választásokon ismét kinyilvánította bizalmát a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája, a Hazafias Népfront programja iránt, s tetteivel bizonyítja, hogy magáénak tekinti a pártnak a népünk érdekeit kifejező és szolgáló törekvéseit. — Előrehaladásunknak fő feltétele — hangsúlyozta —, hogy amit közösen elgondoltunk, azt egységes akarattal hajtsuk végre. A jóv végrehajtáshoz viszont elengedhetetlen, hogy fenntartsuk, tovább fejlesszük azt a megoldást kereső vitaszellemet, tettrekészséget, amely a kongresszus és a választások idején országszerte megnyilvá- nült. Az együttes gondolkodás közös dolgainkról — az együttes cselekvés legfőbb ösztönzője. Szilárd elhatározásunk, hogy a kongresszus útmutatásait követve, tovább mélyítjük, feljesztjük a szocialista demokráciát. A nagyobb követelmények érvényesítésének és a társadalmunkban még jócskán megtalálható közömbösség, tunyaság, fegyelmezetlenség, bürokrácia és pazarlás elleni harcnak is ez az egyik legfontosabb feltétele. — Gazdasági feladataink eredményes megoldásához is nélkülözhetetlen — emelte ki a szónok —. hogy együtt gondolkozzunk és egységben cselekedjünk. Gazdasági céljaink elérése, amelytől döntő mértékben függ az ország fejlődése, mindenkitől erőfeszítést, fegyelmezett munkát és magatartást követel. Annak a követelménynek hogy maximális ésszerűséggel hasznosítsuk a rendelkezésére álló anyagi és szellemi erőforrásainkat, csak akkor tudunk eleget tenni, ha minden területen magasabbra emeljük a mércét. Gyorsabban jutunk előre, ha mindenütt azok kapják a legnagyobb anyagi és erkölcsi elismerést, akik arra rászolgálnak. A továbbiakban arról beszélt a Központi Bizottság titkára, hogy népünk túlnyomó többsége tiszteletet érdemlő módon, eredményesen dolgozik az éves feladatok megoldásán, s külön is szólt az idei aratásról. Hangsúlyozta: — Egész társadalmunk nagyra értékeli azokat az óriási erőfeszítéseket, amelyeket a betakarítási munkák résztvevői, irányítói tettek- a termés megmentéséért, a károk csökkentéséért. Az ország jövő évi kenyere biztosított. Tisztelet és megbecsülés érte! Ezután a legfontosabb gazdasági tennivalóink kapcsán Nemeth Károly kiemelte: — Most az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben. minden területen arra kell összpontosítani erőinket, hogy sikeresen megoldjuk az év hátralevő részében előttünk álló feladatokat. Azt kérjük a szocialista munkaverseny résztvevőitől, a szocialista brigádoktól is, hogy felajánlásaik pontos, jó teljesítésével adjanak újabb lendületet a gazdasági építőmunkának. — Az építőmunka feltételei most nehezebbek, a korábbinál több akadály áll a fejlődés útjában. De bizakodhatunk, pártunk és népünk együtt sok bonyolult feladatot oldott meg eredményesen. Ha mindannyian akarjuk s egységben cselekszünk, elérjük a kitűzött célokat, megőrizzük és megszilárdítjuk nagy történelmi v-n-mánypin- kat, megvetjük egy későbbi lendületes fejlődés alapjait. Van világos programunk, szilárd alapokra építhetjük a jövőt! — zárta beszédét Né- metn Károly. A nagy tapssal fogadott beszéd után a komádi Bihar Népe termelőszövetkezet fiataljai új búzából sütött kenyeret és egy kulacs bort adtak át a központi bizolD ság titkárának. A nagygyűlés az Interna- cionálé hangjaival ért véget. (Folytatás a 2. oldalon) Megnyitotta kapuit a 69. OMÉK Eredmények, lehetőségek sokoldalúan, színvonalasan A megnyíló ünneoség vendegei megtekintik a B. pavilonban levő agrárpolitikai kiállítási. Tegnap délelőtt a kőbányai. vásárközpont fellobogó- zott dísztérén ünnepélyesen megnyitottak a t>9. országos mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállítást és vásárt, valamint az ezzel egy időben Rendezett nemzetközi anyagmozgatási es csomagolási kiállítást, a «Budatranspa- ckoG, Az ünnepségen megjelent Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Marjai József. a kormány elnökhelyettese; ott voltak a diplomáciai testületek, a hazai és külföldi kiállítók képviselői. Fél tízkor, a Himnusz elhangzása után Veinasa Jenő mezőgazdasági es élelmezésügyi miniszter mondott megnyitót. Az öt év után most ismét megrendezett kiállítás jelentőségéről szólva kiemelte, hogy ez a rendezvény sokrétűen, gazdag anyaggal érzékelteti a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdő- és fagazdaságban elért eredményeket, a kutatásban és a szakoktatásban tapasztalható fejlődést. — Arról adhatunk számol — mondotta —, hogy tovább tart az a lendület, amely különösen «'szocialista átszervezés óla jellemző a mezőgazdaságra, a hazai élelmiszertermelésre. Az egy lakosra jutó 1,2 tonnás gabonatermelés, a 150 kilós hústermelés nemzetközi mércével is az élvonalba tartozik. A továbbiakban a miniszter a javuló hazai ellátásról és az agrárágazat növekvő exportszerepéről szólt. Folyó áron számolva a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari export értéke az 197(1. évihez képest a múlt évre több mint kétszeresére nőtt. Eredményeink egyik forrása — és ez jól kifejezésre jut a .kiállításon — az a nemzetközi egy üttműködes. amelynek részesei Vagyunk. — A mezőgazdaság ma már csak nagyon magas színvonalú ipari háttérrel fejlődhet — mondta a továbbiakban Váncsa Jenő. — Akik az eszközöket, berendezéseket, anyagokat előállítják, kutatólaborban vagy akar öntödében dolgoznak, részesei a hazai élelmiszer- termelésnek. így a politikai szövetség mellett ez a mind jobban bővülő kapcsolat tartalmi tényezője a munkásparaszt szövetségnek is. amelyről az új kenyér ünnepén, augusztus 20-án országszerte megemlékezünk. Szólt a miniszter jól - bevált agrárpolitikánkról, arról a fontos érdekünkről, hogy a gazdaságos termelés- növelés minden lehetőségét hasznosítsuk a nagyüzemekben, a háztájiban, a kistermelők körében egyaránt.. Hangsúlyozta, hogy a nagyüzemek fejlesztése változatlanul a legfontosabb társadalmi. gazdasági feladat, de emellett továbbra is nagyon lényeges a háztáji és kisegítő gazdasagok termelési lehetőségeinek kihasználása. Kettős feladatot keli megoldani a mezőgazdaságnak: a termelés mennyiségi novelese mellett fokozni kell a hatékonyságot. s ebben nagyon segíthet a tudomány és a gyakorlat eddiginél is szorosabb kapcsolata. Kiemelte: nem mindig a drága a korszerű és nem minden fejlesztés jelent egyben beru- íázast. (Folytatás a 2. oldalon) Stotz Mihály grafikája Jogok és kötelességek P olitikai közgondolkodásunk nem mindig és nem mindenütt mentes az egyoldalúságtól: az állampolgári jogok és kötelességek egysége helyett esetenként csak a számunkra előnyt jelentő jogot hangsúlyozzuk. Közhelyként fújjuk a munkához való alkotmányos jogunkat, de néha feledékenyen elsiklunk a pontos, szöveghű tartalom fölött: »A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes állampolgárnak joga, és kötelessége, hogy képességei szerint dolgozzék«. Tehát kötelessége is! És képességei szerint, azaz a tőle telhető legjobban. Sokan nem látják, nem érzik át elég mélyen a jogoz és kötelességek összefüggésének objektív voltát, elszakít- hatatlanságát. Mindenki elismeri ugyan, hogy egyazon éremnek két oldaláról van szó, de egyesek hamis pénzzel hamisan játszanak »fej vagy írást«, úgy, hogy tenyerükben az érem lehetőleg mindig az előnyős oldalát mutassa. Az 1949-ben törvénybe iktatott — és negyedszázad múlva a fejlődés fényeire alapozva továbbépitett — alkotmányunk szigorúan logikus, objektív és kikezdhetetlen összefüggésrendszert zárt magába. Bármely pontján, akár a munkáról, akár a közéleti tevékenységről van szó: a. jogok érvényesülésének a kötelezettségek teljesítése a biztosítéka. Az a fajta — elítélendő — társadalmi magatartás, amely a nehezebb oldalt mellőzi vagy igyekszik kibújni terhei alól. a másik oldalt veszélyezteti. A munkával arányos jövedelemszerzés, a pihenés, az egészségvédelem, a betegség és öregség esetén js csorbítatlan a, létbiztonság. a művelődés, és a többi alkotmányos jogunknak nyilvánvaló anyagi—gazdasági alapja van. Erről a törvény igy szól: "A Magyar Népköztársaság állampolgárainak alapvető kötelessége: a nép vagyonának védelme, a társadalmi tulajdon szilárdítása, a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozása, műveltségük gyarapítása, az ország természeti és kulturális értékeinek oltalmazása, a társadalom rendjének erősítése.« Ünnepnapokon sem ünneprontás az önkritikus nemzeti — és személyes — önvizsgálat. Valóban valamennyien mindent megteszünk-e a „Magyar Népköztársaság gazdasági erejének' fokozásáért?’’ Aligha kétséges az időszerűsége ennek a felelősségünknek, kötelességünknek. Társadalmunk — alkotmányunkban is elismert — vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak idei, XII. kongresz- szusa, és Központi Bizottságának jó néhány korábbi határozata okkal állította tennivalóink középpontjába eppen a gazdasági feladatokat, népgazdaságunk korszerűsítését, erejének es stabilitásának fokozását,, munkánk minőségénél es eredményességének javítását; méltán követeli meggyőző érvekkel minden magyar dolgozótól személyes képességének teljes latba vetését. Csak igy gyarapithatjuk eddig elért eredményeinket, életszínvonalunkat, csak így védhet- jük meg társadalmunkat, vívmányainkat, vagy azt is mondhatnánk ezúttal: csak így érvényesíthetjük továbbra is az alkotmányban biztosított jogaink legtöbbjét. A múlt evben es az idén is kétségtelenül biztató, egészséges nepgazdasagi folyamatok kezdtek kibontakozni, nem állíthatjuk azonban, hogy ez valamennyi gazdasági egységnek. minden közösségnek és minden magyar dolgozónak egyaránt köszönhető. Pedig a kötelességek mindenkire vonatkoznak. A kedvező tendencia erősítésére van szükség. Népgazdaságunk helyzetének megszilárdítása, szorító gondjaink és bonyolult feladataink megoldása csakis közös erőfeszítésünk gyümölcse ' lehet. Nem reménykedhetünk semmiféle csodában, a világgazdasági helyzet számunkra kedvező megváltoztatásában —- nekünk magunknak kell felnőnünk a feladatokhoz, szívósan és kitartóan alkalmazkodnunk a szigorú körülményekhez, amelyeket éppúgy nem all módunkban megváltoztatni, mint mondjuk az időjárást. T örténelmünk — nemcsak a jelenkori, hanem a régmúlt is — azt bizonyítja, hogy népünk azért tudott fennmaradni, mert nehéz helyzetekben is képes volt alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, fölismerni és megoldani társadalmilag szükségszerű feladatait. Szocialista alkotmányunk ünnepén méltán emlékezünk egyúttal államalapító István királyunkra is. A mi elő alkotmányunk mellé méltán tehetjük oda — ha persze csak muzeális kultúrtörténeti ériékként is. de tanulságos dokumentumként — oz ö szigorú törvényeit, amelyek a magyarságnak akkor újat jelentő és fennmaradásai eredményező feudális társadalmi rendet szilárdítottak meg. Nem könnyű helyzetben és nem könnyen. Múltunk tanulságaiból is erőt mentve figyelmünket j természetesen elsősorban mégis mai és holnapi tenniva- ' lóinkra fordítjuk: arra a munkára, amellyel népünk jövőjét — a fejlett szocialista társadalmat, további etor.haladásunkat — most es itt kell megalapoznunk.
