Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
Á kubai jigue Szoborpark és művésztelep Egy külföldi és egy hazai szobrásszal beszélgettünk a Rinya-parti »szoborváros« művésztelepén: Ramon Haiti Eduardo havannai vendégünket ismerősként köszönthettük, hiszen a tavalyi ismerkedés után az idén nyáron dolgozni jött Nagyatádra. A művésztelepen egyaránt dolgoznak fiatalok és korosabb művészek, a legfiatalabb a pécsi Farkas László, akinek kora ellenére gazdag tapasztalatai vannak az int erszimpo zio n-mozgalomról. A szoborpark déE sarkában földhányás jelzi, hogy űj művet helyeztek oda. A fészer mellett Vili Tibor szobra várja, hogy »belépjen« a szabadtéri múzeumba. A finn szobrásznő kitartó szorgalommal csiszolja a csurgói ragasztott fa felületét; Ramon — mivel elkészült a hatalmas méretű plasztikával — most egy kisebb méretűt farag, keze szinte simogatja a fát. Egy év után ismét Nagyatádon. Tavaly egy kisplasztikát készített az ismerkedés, a tapasztalatgyűjtés alatt; most fejezte be. A béke kakasa a címe. — Készült az elmúlt hónapokban arra, hogy az idei nyáron milyen feladattal birkózik meg? — Szívesen jöttem, és tényleg készültem. Olyangue — atíogr Keleten frjsfc guije — így tartják számon Nyugatom ezt a mitológiai alakot. Afrikából ered. Táncainkban, dalainkban is megjelenik a jigue. Annyi általános figura, kifejezi az örömöt, a békét, de a bánatot is. (Érdemes lesz majd összevetni a kubai szobrász alkotását a szovjet szobrásznak a városban tavaly elhelyezett, hasonló témájú művével.) — Érdekel, milyennek látja a nagyatádi művésztelepet. — Fontosnak tartom, hogy mindenki szabadon kísérletezhet, az eredményes itt- tartózkodáshoz hozzá tartozik az egymást gazdagító együttlét is. Vannak már elképzeléseim, mit készítenék el három év múlva, s ehhez hozzájárultak az itt látott művek is. Elsősorban az hatott rám, hogy ezek a szobrok mind nagy méretben készülnek. És itt maradnak, ahol a szobrász dolgozott. Folyó és madár a címe annak a szobornak, amelyet a Pécsen élő Farkas László készített. 1972-ben végezte el a főiskolát, Mikus tanítványaként. Két ízben járt már Lengyelországban nem-' zetközi művésztelepen; ott is fával dolgoztak. Farkas László a »Folyó és madár« című munkán dolgozik. Ramon szobra, A béke kakasa. — összehasonlítva a nagyatádi lehetőségekkel, eredményekkel, mi a véleménye az itteniekről ? — Lengyelországban még nagyobb méretű plasztikák elkészítésére volt lehetőség, de a technikai fölszereltség hasonló. Ügy tapasztalom, kialakulóban van egy úgynevezett szimpozionstílus. — Mi ennek ^ jellemzője? — Az egyetemesség. A műhelymunka és a köztéri szobrászat között van a helye az általam megnevezett szimpozionstílusnak. — Nagyatádnak lehet-e szerepe, hogy változzon a köztéri szobrászat ? — Kell, hogy hasson ! Nemcsak Nagyatád, hanem a szimpozionmozgalom is alakítja a szemléletet. Azt kifogásolhatom csak a szimpo- zionokban, hogy szabadtéri múzeumok létesülnek az ott készült munkákból. A szobrok így veszítenek egyediségükből, túlságosan hatnak egymásra. Gondoskodni kellene arról is, hogy köztereinkre is kerülhessenek ezekből a művekből. A nagyatádi művésztelep idei termése most érik be. Minden vélemény hozzájárulhat ahhoz, hogy évről évre gazdagodjon a szimpozionmozgalom, amihez áldozatkész mecénásként sok támogatást nyújt a Rinya- parti város. Horányi Barna Az olvasó véleménye SÁRGA ÚTPADKÁK oyira jól érzem itt magam, hogy már arra gondolok: 1983-ban is jó lenne visszajönni. Határozott elképzeléssel. tervvel jöttem júliusban Nagyatádra, túl vagyok már a munka nehezén, hiszen elkészült a nagyméretű szobrom, most kisebbeken dolgozom. Szeretnék egy kiállítást csinálni, tizennyolc grafikát és néhány kisplasztikát mutatnék be. 'Ezek mind itt készültek. — Milyen témát talál itt egy kubai szobrász? — Magammal hoztam azokat, amelyekkel otthon foglalkozom. Nyomot szeretnék hagyni Magyarországon Kuba művészetéről. — Igen, akár a tavalyi kisplasztikát, akár a most faragott hatalmas méretű szobrot nézem, sajátos nép- művészeti formavilág tárul elém. — Ezek afrokubai motívumok. Hagyományaink egyik »kulcsfigurája« a ji■ Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy csokoládés meg púm. ízű fagylaltpor és tejszínpor érkezett a Zseiic áruházba (43405) Nem vagyok a mezőgazdaság szakértője, sem dolgozó« ja, ezért írásomban lehetnek szakszerűtlen dolgok. Mint a pazarlást meggátolni vagy legalább is csökkenteni kívánó ember fogtam tollat, abban a reményben, hogy talán lesznek, akik elgondolkodnak a következő sörokon. A mezőgazdasággal foglalkozó és a hozzá közel álló emberek — velünk együtt :— hónapok óta aggódva figyelik a szeszélyes időjárást, amely nehézzé, sok helyen pedig lehetetlenné tette az aratást. Bő termést reméltünk. A remények egy része elúszik a Körösöknél, más részét a jégverés, a ledőlt gabona, a szemveszteség teszi kétségessé. Az ország sok ezer kilométernyi útját — a gondatlan gépkocsivezetőik hibájából és a vezetők elnéző magatartása miatt — felszórták búzával, rozzsal, árpával. Vajon, hogy alakulna a 44 és a 48 mázsás hektáronkénti termés, ha nem sárgállanának az utak az acélos búzától? Az is érdekes kérdés lehet, hogy hol mérik meg először a termést? A gabo- naföldön-e, a lyukas plató- jú szállító gépkocsikra való öntés előtt vagy a magtáraknál? Nyilván a magtáraknál, mert a kombájnok által púposra halmozott gabonarakomány néhány kilométernyi út után — különösen a gépkocsik oldalfalánál — homorúra apad. Mennyi folyik el? Ki tudja? Érdekel ez valakit? Értetlenül nézem a pazarlást. Hosszú utazásaim során nem vagyok képes levenni a szemem az útpadkáról, miközben gondolatban szabotőrnek, gondatlannak, felelőtlennek ítélem az előttem haladó gépkocsi vezetőjét, aki szemét az úttestre szegezve ül a volánnál és a századik fuvarnál sem veszi észre, hogy a gumik éltet adó búzán gurulnak. Sugárban ömlik a kocsijukról à gabona a megra- kás pillanatától, de nem jut eszükbe egy darab fóliát kérni a vezetőktől, illetve előkészíteni néhány lécdarabkával a platót a szállításhoz. Nem! No, de ki ellenőrzi ezeket a gépkocsikat? Senki nem , felel értük, és senki nem vonható felelősségre? Bizonyos, hogy nem a gépkocsivezető a bűnös? TudaHorgászok a Holt-Dunán Országos verseny — somogyiakkal Ötödik alkalommal hirdette meg a Mohosz ifjúsági szakbizottsága az idén a gyermek- és ifihorgászok országos versenyét. Az egyesületek »csatározásain« és a megyei döntőkön legjobban szereplők — negyvenketten — egy hétig Fadd- Domboriban, a Holt-Duna mellett versengenek most az országos bajnoki címért No, meg az értékes sportfelszereléseket jelentő díjakért. Nyerges Béla, a Mohosz ifjúsági szakbizottsaganak elnöke elmondta, az idén Magyarország rendezi meg a szocialista országok nemzetközi ifjúsági horgásztáborát. A tavalyi verseny legjobb- jaiból alakult magyar csapat tagjai a lengyelekkel, a csehszlovákokkal és az NDK-beli »kollégáikkal« mérik össze tudásukat Az országos versenyen somogyiak is részt vesznek. A megyei döntőn a nyolcadikos Toldy Csaba' a gyermekkorosztályban, az ifik közül pedig a Uzenöt Fater Péter György verseny közben. György bizonyult a legjobbnak. így ők utaztak a Holt- Duna mellé. Mindketten barcsiak. Az országos verseny második napján Csaba szákjában még alig volt néhány hal. Társáéban, Péter Gyuriéban jóval többet láttám. Gyuri mar-már »nagy öregnek« számít : nyolc éve járja a tavakat, folyókat, több versenyt nyert — bizonyítékaként annak, lyogy jól megtanulta a »mesterséget«. Tőle hallottuk — A versenyen halfogásból, célra dobásból, evezésből, barkácsolásból kell »vizsgázni«, és persze nem maradnak el á szellemi vetélkedők sem. A legjobbak nemcsak magyar bajnokok lesznek, hanem jogot szereznek arra is — ha nem lesz rossz a tanulmányi eredményük —, hogy jövőre az NDK-ba utazzanak nemzetközi versenyre. A Somogy megyei intéző bizottság két tagjával, Száler Endrével és Hivatal Nándorral jártunk a nemzetközi horgásztáborban. Hivatal Nándor, az ifjúsági felelős mondta : — A mi táborunkban sokkal nehezebbek voltak a versenyfeladatok, így reméljük, hogy a somogyiak szép eredménnyel térnek haza a hét végén. Bár az is igaz, hogy itt nemcsak a tudás számít: szerencse is kell. A táborlakók pénteken csónaktúrára mentek, s ma. vasarnap indulnak haza. A külföldi vendegek pedig bejárják Szekszárd környékét, ellátogatnak Budapestre. Az egy hét eseményeit a Televízió filinszalagra rögzítette, s így az érdeklődők a szeptemberi Horgászötpercben jobban megismerhetik a nagy versenyt, no meg a győzteseket. W. I. tosan nevezem és neveztem bűnösnek azt, aki szórja a föld termését. Bános és hibás egyszerre és büntetni kellene a gépkocsi vezetőjét is, de a főnökét is. Büntetés alatt nem csupán a bíróság által kiszabható büntetést kell érteni, nem erre gondolok. A felszabadulás előtt a földbirtokosnak voltak, de a kapitalista országokban ma is vannak személyek, eszközök és módszerek, akik és amelyek gátat vetettek és vetnek a pazarlásnak. Vagy talán emlékszik valamelyik idősebb tsz-tag, aki 1945 előtt cseléd volt, hogy egy szem búzát vagy egy kalászt elejthetett? Nem emlékszik! Nem emlékezhet, mivel ilyen nem volt. Ha ezt gondatlanságból elkövette, másnap munkanélkülivé vált. Mi hogy állunk ezzel? Kiét szórjuk? A magunkét! Igen ám, de nem a saját zsebéből szórja a gépkocsivezető a filléreket. Azokért lehajolna, a saját búzáját összesöpörné. Nem is az igazgatóét vagy az elnökét. Ha azt szórnák, a főnök nem hagyná szó nélkül. Volna legalább egykét keresetlen szava. A miénket szórják. Mindannyiunkét. Az országét! Az országé nem ugyanaz, mint az enyém? Ügy látszik, nem. Büntetés a pénzlevonás, a kedvezménvmeg vonás is. Büntethetne a rendőr is. Augusztus 7-én délután a Keleti temető előtt állt egy rendőrgépkocsi. Ellenőrzött. Előtte fordultak be a malom felé vezető mellékutcába a gabonaszállító gépkocsik. Az egyik traktor von- tatású pótkocsis kocsiról sugárban ömlött a búza. A be- fordulásnál várakoznia kellett 2—3 percet. Ezalatt csak azon az egy lyukon elfolyt a betonra 3—4 kiló szem. A rendőrök nem élhetnének följelentéssel? Ha egy szemeteskocsi végigszórja az utcát szeméttel, a vezető ellen eljárást indítanak. Miért nem alkalmazzuk ezt a gabona és a kukorica esetében ? Megkérdeztem az egyik vezetőt: miért nem tesznek intézkedéseket a megtermelt javak elszórásának megakadályozására. A válasz: »az, elszórt mennyiség elenyésző, hiszen hektáronként 40 felett vagyunk így is«. Igazoltnak láttam, hogy nemcsak a gépkocsivezető a bűnös. Az elnök (az igazgató, a főnök) nem teszi szóvá, tehát nem számit! Senkit nem vonnak felelősségre az elszórt búzáért, ősszel a kukoricáért. Mert nem állunk meg! Nyáron búzát, rozst, árpát, őszi répát, kukoricát szórunk, szőlőlét locsolunk az utakra. Szőlőből is, kukoricából is sok terem. Talán a gépkocsivezetők egy része nem tudja (de a vezetők igen), hogy ha a gabonatermelés holdanként! mennyiségét illetően Kanada után következünk is, a legdrágábban termelők között sem maradunk el nagyon. Sok a felelőtlenség, a gondatlanság. Nem győzzük leszedni a paradicsomot, az uborkát, a paprikát, a gyümölcsöt, a leszedett mennyiség egy részét viszont elszórjuk. Mennyivel lehetne olcsóbb a boltokban a paradicsom, az uborka és más, ha nem maradna a földeken annyi, mint régebben egy gyengébb termés? Ki keltene számítani ! Ha többet számolnánk, talán jobb és olcsóbb lenne az áru, magasabb lenne az életszínvonal. Amulva néztem egy férfit Mohácstól Pécs felé haladva, hogy marékkai szedte zsákba (vasárnap dél körül) az elszórt búzát és kb. két kilométer hosszan három fél- zsákkal gyűjtött össze (a zsákok ott álltak az útpadkán). Egy fél zsák 30—40 kiló, három pedig már egy mázsa. Két kilométeren ! Mfennvi ázott már be a földbe, mennyit vitt már el a víz, s mennyit ettek meg a repülni lassan képtelen, kövér verebek és varjak? Gyors számítás. Két kilométeren 100 kiló. Igaz, itt kanyar is van, a kanyarban pedig a tehetetlenségi erő folytán kivágódik az útra 1— 2 lapáttal, tehát legyen 50 kiló. Minden kilométerre jut 25 kilogramm. Száz kilométerre százszor 25 .. . ]S[o, de ezer kilométerekről van szó! Hány kilót szórtunk el? Talán kissé csapongó, rendszertelen és erős hangvételű ez a néhány /sor, de az vesse rám az első követ, akinek nem forr föl a vére az utak szegélyének láttán. Az ügyet újra és újra szóvá keli tenni. Nem vagyunk ilyen gazdagók. Legyen * gazdasági vezetőknek szavuk a pazarlókhoz! Számolják föl a téves elméleteket, és ne keressenek magyarázatot a hanyagságra, a felelőtlenségre. f)r. Berki Mihály Tanévnyitó az esti egyetemen A marxizmus—leninizmus esti egyetem kaposvári városi csoportjainak foglalkozási helyéről és kezdési időpontjáról tájékoztatjuk a hallgatókat. Általános tagozat: I. évfolyam: szeptember 1- e (hétfő) 16 óra, Beloiannisz u. 18. II. évfolyam: szeptember 5-e (péntek) 16 óra, Beloiannisz u. Iß. III. évfolyam: szeptember 2- a (kedd) 17 óra, Beloiannisz u. 18. Szakosító l—II. évfolyam: Filozófia I. évfolyam : szeptember 10-e 16 óra. az oktatási igazgatóság klubterme. Filozófia II. évfolyam: szeptember 11-e, 16 óra, Táncsics Mihály gimnázium. Politikai gazdaságtan I. évfolyam: szeptember 11-e, 16 óra, Lenin u. 14. Politikai gazdaságtan II. évfolyam: szeptember 11-e, 16 óra, Beloiannisz u. 18. A magyar munkásmozgalom története I. évfolyam: szeptember 11-e, 16 óra, Lenin u. 8. A nemzetközi munkásmozgalom története II. évfolyam: szeptember 11-e, 16 u»«k, ja; «un hivatal. , Kiegészítő szakosítók: Filozófia: szeptember 10-e, 16 óra, oktatási igazgatóság, nagyterem. Politikai gazdaságtan : szeptember Í0., 16 óra, tanítóképző főiskola. A nemzetközi munkásmozgalom története : szeptember 10-e, 16 óra, az MSZMP járási bizottságának félemeleti terme. Speciális kollégiumok: Pártirányítás — partéiét I. évfolyam: MTESZ szeptember 9-e (kedd) 8 óra, Bajcsy- Zsilinszky u. 1/c. Pártirányitás—pártélet II. évfolyam : Mészöv, szeptember 12-e (péntek) 16 óra, La- tinca-ház. Pedagógia I. évfolyam : Leni n u. 8. szeptember 11-e (csütörtök), 16 óra. Szociológia II. évfolyam : Táncsis M. gimnázium, szeptember 11-e, 16 óra. Valláskritika H. évfolyam: szeptember 11-e, 16 óra, Táncsics M. gimnázium. Gazdaságpolitika I. évfolyam: szeptember 18-a, 16 óra. Lenin u. 14. II. évfolyam: szeptember 18-a, 16 óra, Lenin u. 14. Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Ok látási igazgatósága
