Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-02 / 180. szám
» Van hozzá cérnája Atádi mimes À' éérraagyári raktárban fűzi fonalra az ötleteket? Nem tudom. De ez a munkahelye Végit Árpádnak, az atádi mime&nek. Parádés pantomimet, mimes paródiát csinált nem is túl régen a Televízió Forgószín című sorozatműsorában, amelyben — Ki mit tud?-mintára — amatőrök mutatkoztak be. Bajuszos, mokány magyar Végh Árpád. Itt, az ízlésesen berendezett Kossuth utcai lakásban — második emelet, 6-os ajtó — ki nem nézném belőle a hajlamot a filmparódiákhoz. Épp műszakba készülődik: farmert, inget ránt — Hogyan jutott eszébe paródiával parádézni ? — Korábban amatőr versmondó, színjátszó voltam. Dorcsi Sándor, aztán Kluj- ber László és Csákabonyi Balázs is foglalkozott velem; egyikük itthon, másikuk egy fonyódi továbbképzésen, Gyakran szerepeltem író—olvasótalálkozóikon vers- és prózamondóként, sőt később ezek szervezőjeként. Igenám, csakhogy a hagyományos műfajokban kevés a fóka és sok az eszkimó! Rengetegen mondanak verset, és nem is rosszul. Valami más kellett! Így jutottam el, elősizör csák gondolatban a pantomimig. — A televízióban filmstí- lusokat parodizált. .. — Pedig vagy öt éve nem voltam moziban. De egyfajta filmtörténetet szerettem volna bemutatni: így aztán a western, a neorealizmus, a lélektani film, a cinéma vérité egyaránt szerepelt a programomban, természetesen fullánkosan! A westernparódiában »hősünk« gyanútlanul lovagolt a prérin, majd lövéseket hallva pisztolyt rántott maga is, de több találat érte, sebesülten térdre rogyott. Majd a golyókat szép lassan, kényelmesen kezdte kima- zsolázgatmi testéből, rendületlenül majszolgatva a rágógumit. Végül hangosan kiáltotta: »Minden időben Smith-rágógumit!« Megtapsolták Végh Árpádot. Az olasz neorealista film paródiájának ötlete ez volt: külvárosi szerelmesünk szerelmet vall kültelki imádott- jánák, ám az elutasító. Még szenvedélyesebb mimikájú, gesztikiilációjú vallomás. Ám a signorina mintha nem is Dél szép leánya, hanem Észak jéghegye volna. A temperamentumos udvarló térden csúszik, majd kétszer- háromszor pofon vágja egyetlenjét, és igy tovább ... — Ki a példaképe Végh Árpádnak« — Alfonzé, a paródia mestere! Magas fokon műveli ezt a műfajt. A nagyatádi parodists harmincnégy éves, nős, két fia van. Balázs tízéves, Valér nyolc. A kisebbik ügyes mímesnék ígérkezik. — Milyen visszhangja vblt a városban tévészereplésének? — Az ismerősök gratuláltak. A művelődési központban- nem tudom, látták-e; én szóltam a főelőadónak... — Nincs lehetősége a szereplésre színpadon? — Az az álmom, hogy egyszer Kaposváron felléphessek olyan amatőrök társaságában, akik maguk is ezt a paródia műfaját választották. Nem elérhetetlen álom! L. L. Pedagógus fiatalok a KISZ-iien Folklórtalálkozót szerveznek ESŐBEN, SZÉLBEN Könyvterjesztők az utcán A nyári szabadságok és a mezőgazdasági munkák miatt a KISZ-alapszervegetekben is lelassul ilyenkor az élet. Ezt az időszakót a szeptemberi kezdéshez előkészítésre használják föL Sovák Bajostól, a kaposvári járás KIE2-bri»ttságának titkárától a következő félévi tervekről érdeklődtünk. A járás 26 termelőszövetkezetéből 24-ben működik önálló alapszervezet, egyben pedig csoport, ők most aligha gondolhatnak mozgalmi munkára, hiszen nagyobb feladatuk van kint, a földeken. — Százhat alapszervezetünk és 2200 KISZ-tagunk van — mondta a járási KISZ-bizottság titkára. Tíz lakóterületi KlSZ-bizottsá- gunk közvetlen irányítása alá 70 alapszervezet tartozik, a fennmaradó 36-ot a járási bizottság igazgatja. A mezőgazdasági jelleg a döntő, ám jól állunk a pedagógus fiatalok bevonásával is: ők eddig tíz alapszervezetet alakítottak; a megyében ösz- szesen 34 van. — Mi a programjuk a termelőszövetkezeti KISZ-fia- tal oknak? — Ök elsősorban a helyi gazdasági1 feladatokhoz igazítják a programot, vállalásaik a munkához kapcsolódnak — vette át a szót Fekete Géza, a járási KISZ- bizottság munkatársa, ennek a területnek a felelőse. — A gazdasági vezetők minden fórumon kiemelik, hogy elégedettek a fiatalokkal. A mezőgazdaságban dolgozók körében még növelnünk .kell a szervezettséget. A következő időszakra van jó néhány feladatunk, így a fiatal agrárszakemberek tanácsainak megalakítása, az érdekvédelem erősítése. Ez utóbbi a legfontosabb helyen áll a KISZ-munkában : ezzel minden mozgalmi vezetőnek tisztában kell lennie. Előttünk áll még az alkotó ifjúság pályázat fejlesztése és a Radar-mozgalom is, kevés helyen működik megfelelően. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezen a területen a gazdasági munkában való helytállás az első. — Milyen a KISZ-élet a lakóterületen ? — Ott a szabadidős tevékenység vain előtérben — mondta Sovák Lajos —. mivel a fiatalok ott munkaidő után találkoznak. Nagyobb szerepe van a klubmozgalomnak is, ahol a KISZ-en kívüliekkel közösek a programok. A hasznos- anyag-gyűjtésben példát mutatnak, s ez szerepel a következő tervekben, is. Értékes munkát végezitek a tiszta, kultúrált környezetért, és szeretnénk elérni, hogy ez ne egyszeri akció legyen. Jól állunk a sportlétesítményekkel, népszerű lett a tavaly fölavatott nagyberki sportpark. — Hogyan érték el enynyi pedagógus-alapszervezet megalakulását ? — A járásban sok olyan, fiatal pedagógus dolgozik, aki nemrég végezte el a főiskolát, s az ottani lendületet a munkahelyre is átmentette. Az ő feladatuk főként a helyi iskolák úttörőmozgalmának segítése, de nagy a szerepük a községek köz- művelődésében is. Néhány szót a terveinkről: augusztus 9—10-én Bányán »mini olimpia« néven ifjúsági találkozót tartunk. Ezt a ka- posmérői KISZ-bizottság és a megyei tanács KISZ-bi- zottsága szervezi. Augusztus 24-én a nagyberki sport- parkban várjuk a járás fia- tatjait az alkotmámykupa honvédelmi és sportnapra, szeptemberben meg októberben pedig a szennai falumúzeum lesz a helyszíne rendezvényeinknek: ott múzeumi játékot, néprajzi vetélkedősorozatot tartunk szombatonként, s ezenkívül, a tavalyihoz hasonlóan. újra megrendezzük a járási ifjúsági folklórtalálkozót. Közben szeptemberben kezdődik a politikai képzés : az aktivista-kör, az ifjúsági vitakörök és a titkárképző tanfolyam. Novemberben pedig a fiatal agrárszakembereknek tartunk módszertani tanácskozást, Mi így csináljuk címmel. I. É. — A havi forgalmunknak csaknem egyhatodát — százezer forintot — bonyolítja le a három utcai árus — mondja Csendes Ferenc, a kaposvári Tanácsház utcai könyvesbolt vezetője. — Nagy előnyük, hogy a szabadban vannak, bárki odamehet, válogathat — más, mint a pavilonból, üveg mögüli árusítás. Frissen kapják a könyveket, minden reggel megjelennek, feltöltik a készletet, napról napra igazodhatnak az olvasók igényeihez. __ Reggel kilenctől délután négyig áll guruló »boltja« mellett Szegfű József né a Kossuth téren. Augusztus közepéig helyettesíti férjét, aki három ,éve foglalkozik ' könyvterjesztéssel. — A rendszeres vásárlók hiányolják a férjemet, megszokták, talán meg is szerették. A nyár holt szezon számunkra, az igazán nagy forgalmat ősszel bonyolítjuk le. A kereset? A bevétel hét százalékát kapjuk jutalékként. Ilyenkor kevés a pénz, de jószántából is csinálja az-- ember, öröm, ha látjuk: szeretik a könyvet. Az ellátás nem a legjobb, de ez nem az itteni központ hibája. Kevés a mesekönyv, nincs verseskötetünk. — Valami szép, »állatos« könyvet tessék adni, a kis- unökámnak — mondja egy fejkendős néni. — Sajnos... — tárja szét karját az asszonyka. A Somogy Áruház átjárójába települt Pánovics József. Nyugdíjazásától, azaz öt év óta árusít könyveket. — Sláger a krimi, de keresik a magyar klasszikusok műveit is — sajnos ezekből nincs utánpótlás — mondja. — Miért ezt választottam? — ismétli a kérdésemet. — Szeretem a könyvet. Nagy a jövés-menés az autóbusz-pályaudvaron Varga István standja körül. Egy éve, nyugdíjazása óta árusít könyvet. Panaszkodik a nyárra — elviszi a Balatonpart a keresettebb könyveket. Ennek ellenére nagy á forgalma — negyvenezer körüli a havi bevétel. Hobbi? — néz rám csodálkozva. — Természetesen az olvasás! — Fél tizenegy, és ma még nem volt három vevőm ! — sóhajt Horváth Józsefné, a Noszlopy Gáspár utcában nemrég megnyílt pavilon vezetője. — Nem könyvterjesztésre való ez a hely, nagyon eldugtak bennünket. Nyáron húszezres a forgalmunk — hatvanezres készlettel. A felkapott könyvekből mindig keveset kapunk, legföljebb öt példányt, ami egyenlő a semmivel. Sokan keresik a térképeket, sajnos alig akad néhány. Szabadidő? Horgászni járunk a férjemmel! Megszoktuk az utcai árusok látványát. Hozzá tartoznak az utcaiképhez. És a könyvbarátokhoz. B. Z. Szentjakabi kertbarátok Úgy látszik, a szentjakabi művelődési ház klubja ellenállhatatlanul vonzza a kertbarátokat. Először csak á szentjakabiak jöttek, azután bekapcsolódott Kapos- homok, Taszár, megjelentek a toponáriak is, és nemrég társultak be az igali kertbarátok. A szentjakabiak csak negyvenen vannak, a művelődési ház szakköri foglalkozásain azonban a többi községbelivel együtt olykor a százat is meghaladja az érdeklődők száma. Az »egyszemélyes« kis művelődési otthon pedig szívesen lát mindenkit: csak jöjjenek, az ajtó nyitva áll. Hobbiszakköröket, kiállításokat, kirándulást gyermekfoglalkozásokat szervez, jóllehet költségvetési keretét igen apróra méretezték. Vajon mi lehet a titka, hogy egy-egy előadás kedvéért a megye viszonylag messze fekvő területeiről is »elzarándokolnak« ide a kertbarátok és mások? Az egyik talán a művelődési ház igazgatójának szeA pénzespostást mindenhová behívják — Figyelem! Oltsuk ei a cigarettákat, teljes csöndet kérek. Megkezdjük a pénzátvételt — hangzik a hangszóróból. Az idegenek sietve elhagyják a helyiséget, az ajtókra táblát akasztanak: »Az átjárás szünetel«. Az ellenőrökön kívül csak huszonhét postás tartózkodik a teremben. Az asztalpkról elpakolnak mindent, a fiókokat becsukják, kezüket az asztal lapjára helyezik. Egyetlen pisszenés sem hallatszik. Az osztályvezető ismét beleszól a mikrofonba : — Egy dísztávirat címzettjét keressük. — Következik a név és a lakcím, majd így folytatja: — A megadott címen nem találtuk. Ki tud róla? Kinek a körzetébe költözött? Többen is szólnak, hogy ismernek hasonló nevű .személyt, valamennyi adat azonban senkinél nem egyezik. Az osztályvezető úgy dönt: a postások .majd megkérdezik, vajon van-e a feladóval azonos nevű rokon... Kiosztották a megszámozott pénzeszsákokat, s most csak a ropogós bankók sur- rogása hallatszik. Miután mindenkinél egyezik az ösz- &zeg, a postások aláü'ják az elismervényt, el rakják a pénzt meg a leveleket, vál- lukra akasztják a nehéz bőrtáskát, s kirajzanak a kaposvári főposta épületéből. Kilenc óra múlt néhány perccel, amikor Gyönge Jánossal elindulunk. Jókora körzetet kell végigjárnunk, ennek ellenére nem sietünk — »postásléptekkel« haladunk. — Aki harminc éve űzi ezt a foglalkozást, előbb- utóbb rájön, hogy csak úgy őrizheti meg az egészségét, úgy tudja elkerülni a lábfájást ha nem rohanja végig az utat — mondja. — Lépcsőket járni. emeletekre mászni fájós lábbal nem lehet. Alig teszünk meg néhány lépést, máris megszólítják az utcán: egy idős néni jötteléje. Levelet vár a hozzátartozóitól, s mint már napok óta, most is hiába ... Lépcsöházak levélszekrényei. előtt időzünk, magas kerítésekkel elzárt házak kapuján csengetünk be. Egy Laci nevű kutya dühösen ugat, aztán mikor meghallja a postás hangját, farkcsóválva elsomfordál. Több mint húsz év nagy idő egy körzetben. Gyönge János ennek a városrésznek szinte minden lakóját név szerint ismeri. Ahogy évekkel ezelőtt sorra eltünedeztek a Honvéd utca földszintes házai s fölváltották őket a sokemeletes épületek, úgy nőtt ismeretségi köre, gyarapodott a munkája. A bejárandó terület változatlan, a lakók száma viszont sokszorosa a réginek. A »postásbácsi« kedélye azonban változatlanul derűs maradt. Szinte mindenkihez van egy-egy jó vagy tréfás szava — kinek mi ' dukál. Kacér szemű fiatalasszonyok és fájós derekú öregek egyaránt örömmel, bizakodva fogadják. Van, aki a fölborult családi életi'e panaszkodik neki, mások megrendült egészségi állapotukról számolnak be. Olyan őszintén, olyan bizalommal, mintha családtag volna. — Mivel lehet ezt viszonozni? — Szívből jövő érdeklődéssel, tapintattal, és ... titoktartással. A postás sok mindent lát, tapasztal, de nálam alapelv, hogy nem adom tovább. Dél körül jár az idő, a Honvéd utca emeleteit járjuk. A gyermekgondozási segélyt hoztuk kJ a gyesen levő fiatalasszonyoknak. Szinte minden lakásba behívtak bennünket. Többnyire a konyhaasztalon történik az »elszámolás«, s közben arra is van idő, hogy megállapítsuk, hol rendszerető az asz- szonyka, kinél kellene a férjnek egy kicsit jobban a feleség körmére nézni ... Rójuk a kilométereket — ki tudja, hányadikat, ö még sohasem számolta. Az újságírónak már fáj a lába, korog a gyomra. Egy óra elmúlt, s alig vagyunk a körzet felénél. Miközben bű- csúzkodunk. lefékez mellettünk egy Wartburg, s a tulajdonosa odaszól hozzánk: — János, eladnám a kocsimat ... Nem tudsz rá vevőt? — Dehogynem. Épp tegnap szólt valaki, hogy venne —s már diktálja is a címet. .. Azt írtam, Gyenge Jánosnak harminc éve ez a foglalkozása. Az együtt töltött idő alatt meggyőződtem róla: hivatásnak tekinti, amit csinál. Két éve van a nyugdíjig. S bár a felesége azt mondta, szeretné, ha a férje hatvanéves korában abbahagyná, később az utcán megjegyezte: »Nana, lesz ebből még vitám otthon azasz- szórtnyal«. !.. J. mélyében keresendő. Ért az emberek nyelvén, szereti őket. S ez az, ami eredményt hoz a szűkös lehetőségek között is, ami »megfogja« a kertészeket, galambászokat. A kertbarátok foglalkozásait a legjobb előadók, ismert kutatók vezetik.. Szó szerint »csak« vezetik, mert a klubestek legfontosabb része a kötetlen beszélgetés, amelyen mindenki elmondhatja gondjait, ötleteit, választ kap kérdéseire. Kihelyezett szakköri előad ásó Irat is szerveznek az érdekelt községekben, ezzel szélesítve a kört. Az összejöveteleken mindenről sző esik, ami érdekli a résztvevőket, az uborkatermesztés rejtelmeitől a borkezelés titkaiig. Bekapcsolódtak a Népművelési Intézet által kezdeményezett. kísérletbe, mely a kertbarát-foglalkozásokat kulturális témákkal, a résztvevők műveltségi szintjének emelésével köti össze. Jövőre író—olvasó találkozókat is szerveznek a hobbikertészeknek. Az idén áprilisban »házi« borversenyt rendeztek, saját zsűrivel, jókedvvel és pincepörköltös vacsorával. A hobbizsüri érthetett a borokhoz: az első három helyezett bor ugyanis arany- és ezüstérmet nyert a megyei versenyen. — Részt veszünk az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon is — mondta Gábor István szakkörvezető. — Egy jó hónapja készülünk rá. Augusztus 27-től szeptember 1-ig kaptunk helyet, sajnos csak 15 négyzetmétert. Ezen a szűkre szabott területen 22 kistermelőnek kell majd elférnie — lesz szőlő, paradicsom, paprika, szamóca; csemegekukorica, zöldbab, káposzta. alma, körte, szilva; sárgarépa ; petrezselyem ; uborka; őszibarack; kajszi- barack és a »Kertike« nevezetű kistraktor. Az országos kiállítást megelőzően augusztus 19—20-án Barcson ' is . bemutatjuk ezeket a termékeket, az OMÉK-re pedig — a művelődési ház támogatásával — kirándulást szervezünk a kertészeknek. Bizonyos, hogy a Szentja- kabon. összefogott kis csoportnak minden esélye meg- , van a jó szereplésre még egy~* országos kiállításon is. M. E* SOMOGYI NÉPLAP
