Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-15 / 191. szám

I BÉREK ÉS TELJESÍTMÉNYEK Attila indulni készül • ezdj'ük a közvélemény ellenkezésével is szá­molva — a naponta tapasztalható konkrét ese­tekkel. .Ami a leggyakoribb: a vállalati középvezetők kö­zül legtöbben úgy próbálnak eleget tenni a teljesítmény szerinti bérezés kívánalmá­nak, hogy különbözőképpen emelik a béreket, de hogy az efféle megkülönböztetés ösztönző-e, azt nem mindig mérlegelik. Az egész csak a teljesítmény szerinti bére­zéssel kapcsolatos jelszó je­gyében történik, és viszony­lag rövid időre saóló alku tárgya, mondván : »-ma ti kaptok valamivel többet, de tudnotok kell, hogy a követ­kező alkalommal a többiek kapnak kicsivel többet.-« Vagy gyakran nem nyúl­nak hozzá a laza normák­hoz, s - ennek alapján nem csökkentik az indokolatlanul magas kereseteket, mond­ván: egy erdősíteni nem sza­bad. Aztán: a tenmelóműhe- lyek világában jól ismert — különösem a gépiparban — az úgynevezett pótidő utalvá­nyozása. S az is közismert, hogy emögött gyakorta sem­mi más szándék nem rejtő­zik, mint a norma teljesí örvé­nyek alapján különböző ke­resetek lehetséges kiegyenlí­tése. Ehhez hasonló az építő­iparban. az a bizonyos »ho­mok« — a szakmabeliek jól- ismerik c kifejezést —, ami voltaképpen nem más, mint az el nem végzett munkák elszámolása, hogy a dolgozó annyit keressen, amennyit a művezetője szükségesnek lát ahhoz, hogy az illető a vál­lalatnál maradjon... Unalomig csépelt példa: a szakképzett és szakképzetlen munkáért járó fizetés között egyre csökkenő különbség. Ami persze megint csak una­lomig koptatott érvekkel magyarázható, hogy tudniil­lik a segédmunka gépesítés­sel történő helyettesítése ma még nem mindig rendelke­zésre álló anyagi eszközök függvénye. Következéskép­pen manapság is legkerese- tefobek a segédmunkások. S hogy vállalják is a segéd­munkát, azért bizony fizet­ni kell. Esetenként majd­nem annyit — vagy még többet — mint a szakmun­kásoknak. A nehéz körül­mények között végzett mun­ka nagyobb arányú gépesíté­sé gyakran ugyancsak anya­gi akadályokba ütközik. Lo­gikus lenne tehát, hogy aki ilyen körülmények között dolgozik, az többet is keres, mint akinek kedvezőbbek a munkakörülményei. A való­ság pedig az, hogy a normál erőkifejtést kívánó munka­körökben dolgozók átlagbére jóval közelebb esik a hiva­talosan megállapított bérka­tegória felső határához, mint a lényegesen nehezebb kö­rülmények között dolgozók alapbére a saját kategóriá­juk felső határához. Nem folytatom a példálód- zást — pedig még nem esett szó a vezetők és a beosztot­tak között egyre szűkülő ke­resetkülönbségről, az időbé­resek körében uralkodó tö­kéletes béregyenlőségről. Szóval nem folytatom, mert ennyi is elég annak érzékel- ■tetésére, hogy a teljesítmény szerinti bérezés meglehető­sen logikátlan, sőt zavaros, kiismerhetetlen képet mutat. Fölfedezhető ugyan némi — esetenként nem is jelenték­telen — pozitív megkülön­böztetés, csakhogy ennek vajmi kevés köze van az anyagi ösztönzéshez. Nap­jaink bérkülönbséged — a jelek szerint — inkább iga­zodnak a pillanatnyi mun­kaerőhelyzethez, az időszerű tei-melésszerveaési gondok­hoz, a terv teljesítés rövid távra szóló feladataihoz, mint a valóságos munkatel­jesítményekhez. S aki ok­nyomozásra vállalkozik, an­nak nagyon messzire kell kanyarognia. Többek közölt a politika területére, a ke­reset különbségek megítélése ugyanis egyes területeken, munkakörökben — éppen az objektív mérőszámok hiá­nyában — inkább politikai, mint szakmai kérdés. Így aztán az okok aprólékos bon­colgatása helyett inkább esak két — egyébként ugyan­csak közismert — tényt kell említenem. Ugyanis: ha egy­szer a teljesítmények méré­sének adott helyeken és adott munkakörökben nincs objektív mérőiszáma, akku» * keresetkülönbségek döntően a szubjektív értékítélettől függenek. Ettől pedig a veze­tők többsége mereven elzár­kózik. Érthető, ám elfogad­hatatlan magatartás! Elfo­gadhatatlan, mert személyes ítéletek alapján is kell és lehet a munka díjazásában KISZ-es programok a sport jegyében Fiatalok szépítették Csurgót  nagyatádi járás fiatal­jai a nyártjn igazán nem pa­naszkodhattak a sportolási lehetőség hiányára: a járá­si KISZ-bizottság, gondosko­dott arról, hogy ne unatkoz­zanak ■ a hétvégeken. Az olimpia jegyében ötfordulós futóversenyt rendeztek, s mindegyik fordulóját más­más körzetben tartották. Az 198(0 méteres távot a sok in­duló közül tizenhatan fu­tották végig, mind az öt al­kalommal. Népszerű volt a Csurgón rendezett vízi sport­nap és a lányokat, asszonyo­kat megmozgató a kutasi sportrendezvény. A járásban csaknem 1800 KISZ-tag van, 93 alapszer­vezetben. Több miint ISO fiatalnak a nyári fölkészítő tábor is szerepelt .a prog­ramjában, és most mennek Balatonfenyvesre a KISZ- pa tróné ló tanárok és a gya­korlat nélküli propagandis­ták. A nyári laborok után Somogyin rnócá n 1 a Iái koznak majd a KISZ-esek, s a leli mozgalmi képzést beszélik meg. A propagandisták szep­temberben, tartják nyitó konferenciájukat, űk a kör­zeti propagandistaklubokban végzik munkájukat. Ilyen körzeti rendszerben szerve- ,zik meg a titkárképző és az, aktiv isták körét is. Három hónapja új mód­iért próbálták ki a K1SZ­titkárok tájékoztatására a járási KISZ-bizottság mun­katársai. Eddig havonta Nagyatádra hívták össze a titkárokat, hogy a feladato­kat megbeszélhessék. Ez azonban a napi munka rová­sára ment, és sokan nem is tudtak megjelenni, rájöttek tehát, hogy „Mohamednek” könnyebb a „hegyhez” men­ni, s így a járási KISZ-bi- zottság munkatársai járják Végig a körzeteket, és a megbeszéléseket is munka­idő után tai'tjak. Ezzel a kapcsolat közvetlenebb lett. Jó eredménnyel fejeződött be Csurgón az építőtábor; 58 ipari tanuló fiú és leen­dő gimnazista lány, vala­mint bolgár fiatal szépítet­te a nagyközséget. Munká­juk 357 ezer forint értékű. Mér készülnék a honvé­delmi hónap rendezvényso­rozatára is. Kiemelkedik majd az. ihai'osberényi túra; ezt az alkalmat használjak föl az ifjú-gárdisták arra, hogy bemutassák tevékeny­ségüket. A tervek között — mint a megyebeli másutt is — nem a kiemelt rendezve» nyék állnak a középpontban hiszen a cél nem a látvá­nyosság. hanem az, hngv minél több fiatalt vonjanak be a tevékenységbe. I. Ê. különbséget tenni, ha a ve­zető pontosan ismerné beosz­tottjait, az általuk végzett munkát, és adott esetben cá- folhatatlanul bizonyíthatná a differenciálással kapcsola­tod döntések megalapozottsá­gát. Ha a jobb munkáért töb­bet akarunk fizetni — és ezert többet kell fizetni ! —, akkor ez csakis a gyengébb teljesítményűek rovására történhet, akiknek munka­díja ily módon csökken. Már­pedig a vezetők — szinte kivétel nélkül — ezt vég­képp nem vállalják. Jóllehet pontosan tudják, hogy ná­lunk soha és senki nem ga­rantálta a mindenki számá­ra megvalósuló, állandó, és legfőképpen a teljesítmé­nyektől független reálbér­emelkedést. A gyakorlat azonban — elvi garanciák nélkül is — eképpen alakult (ezért kell például a terme­lőhelyeknek egyre több szo­ciálpolitikai tennivalót át­vállalniuk.) Idéznem kell itt az MSZMP első titkárának- szavait: »Néha elhangzik, hogy a szocializmus építésé­nek a dolgozók életszínvona­la állandó emelésével kell együtt járnia. Az ilyen meg­fogalmazás ellen — mondot­ta Kádár Janos, a Hajógyár­ban tartott választási nagy­gyűlésen — mindig tiltakoz­tam, hiszen ez nem lehetsé­ges. Fontos viszont a rend­szeres életszín vonaleme­lés .. .« Világos beszéd, félre­érthetetlen vélemény. S már csak azért Is esze­rint kellene cseleked­ni, mert nemi reál- beix'sökkenést éppúgy nehéz érzékelni, mint a kisméretű emelkedést. Van egy bizo­nyos persze nehezen szám­szerűsíthető — »küszöb«, aminek környékén az egyén és a család még viszonylag érzéketlen, legföljebb fo­gyasztási szokásainak némi korrekciójára szánja el ma­gát Mondom: konfekciójára,• és nem lényeges redukálásá­ra. S mert az ilyen fajta mó­dosításra amúgy , is szükség lenne — tessék csak a meg­lehetősen eltorzult fogyasztá­si szerkezetre gondolni —, akkor alighanem nemcsak szükségszerű, hanem politi­kai következményeit bátran vállaló folyamatnak ítélhet­jük a bérek most már való­ban elkerülhetetlen diffe­renciálását, s ennek velejá­rójaként egyeseknél a reál­bér stagnálását vagy épp át­meneti csökkenését. Csakis így képzelhető el a hatékony anyagi ösztönzést szolgáló teljesítmény szerinti bérezés. Minden más megoldás jóvá­tehetetlen erkölcsi — követ­kezésképpen gazdasági — ká- "rokaí okoz. ▼. Cs. Kovászos tenyerét félszeg mozdulattal nyújtja kézfo­gásra, lisztes nadrágjában megilletödötten foglal he­lyet a fotelban. Németh Attila alig egy hónapja múlt 18 éves. Ami­kor elmondtam a főnökének, miért szeretnék megismer­kedni vele, csodálkozott : nem tudta, hogy a fiú álla­mi gondozott volt. Attila eddigi életútja nem hasonlít egy „szabályos” Állami Árvácska történjeté- hez, személyiségén azonban nyomot hagyott, hogy cson­ka családban, és intézetek­ben nőtt föl. Szakadozott mondatai nyomán lassan összeáll a kép, amely egy 18 éves fiú tanácstalanságát tükrözi. 1977-ben került állami gondozásba három testvéré­vel együtt, miután édes­anyjuk elvált durva férjé­től, aki többször annyira megverte, hogy az asszony idegei felmondták a szolgá­latot: kimerültén, betegség­től gyötörve szanatóriumba került, s nem volt. aki vi­gyázzon a gyerekekre. A ki­csik szétszóródtak: a legki­sebbet nevelőszülők vettek pártfogásba, a nagyobbak a megye különböző nevelőinté­zeteibe kerültek. Attila Ná- gocson végezte el a nyolca­dik általánost. Közben édesanyjuk újra férjhez ment, ám ez a há­zassága sem sikerült; a ne­velőapa ivott, nem adta ha­za a fizetését. A négy gye­rek továbbra is állami gon­dozásban maradt, mert a gyámügyesek nem látták biztosítottnak otthoni neve­lésüket. Attila sorsát a véletlen irányította. Meg az intézet­ben fölkereste a fiúkat a sütőipari vállalat egyik szakoktatója, es ecsetelte nekik a szakma szépségűit. Attila úgy döntött, hogy sü­tőipari szakmunkás lesz. Ka­posvárra kerütl koUégiumba- Édesanyját — aki szintén a városban el —- többnyire va­sárnaponként látogatta; pénzt nem kért, nem is kap­hatott volna, hiszen az asz- szony szűkös körülmények között élt, az állami gondo­zásban levő gyerekei után megállapított havi ötszáz fo- • rint díjat is képtelen volt törleszteni, A fiú az állami gondozottak részére megál­lapított 1700 forintos úgyne­vezett „beöltöztetési” pénz­ből ruházkodott — ezt éven­te két részletben folyósítot­ták. Az apróbb holmikat, a fehérneműt az ösztöndíjból vásárolta. Az ösztöndíj az első évben csak a havi 350 forintot tett ki, a harmadik­ban viszont már 800 forint­ra rúgott. A „költségvetési egyenleg” többnyire nullára jött ki, mert a maradékot Lelassult a növények fejlődése A hűvösre, csapadékosra fordult idő nem kedvez a növények fejlődésének. Az elmúlt Víz nap gazdag nap­sütése nyomán a zöldségek, gyümölcsök, szántóföldi nö­vények »megugrottak«, s így lefaragtak a tavaszi rossz idő miatt tartó két-három hetes késésből. Most azon­ban lelassult a paradicsom, a paprika, a dinnye, a ba­rack, s különösen a meleg- igényes kukorica fejlődése. Ráadásul — amint a MÉM- ben elmondták *— a hűvös idő kedvez, a kórokozóknak. A szőlőt a peronoszpóra, a téli almai a varrásod as ve­szélyezteti. Ezért a gazdasa­gok. mezőgazdasági üzemek ezekben a napokban különö­sen nagy gondot kell, hogy fordítsanak a növényvéde­lemre. A hétvégi zatál­ban szerencsére nem érződik a mostoha időjárás hatása Bőséges kínálat les/ zöldség­ből, paprikából, paradicsom­ból. gyümölcsből. A /óidért tajekp»talasa szerint olcsóbb lesz a karfiol, 14 helvett 10 forintért kínáljak, a burgo­nya ára pedig a jövő héttől 8.40-ról. 8 forintra csökken. Heves megyéből megindul­nak a »dinnyevonatokí«, pén­teken mar 15—20 vagon jut a fővárosi piacokra, s a bő­ség az árban is megmutat­kozik, 14-ről 10 forintra csökken kilónkénti ára. Űj fajta, az eddigieknél ízlete- sebb őszibarack, a Szatymaz vidékén termő Ford is meg­jelenik sárga és fehér húsú változatban, s emellett az al­ma, valamint a körte válasz­téka is bővül. Sikere van a hosszú .éveli óla most elő­ször meghirdetett sárgaba­rack befőzési akciónak, a kajszi 8.—8 forintos kilón­kénti ara adja ehhez az ala­pot. Az Országos Meteorológiai Szolgálat jelentése szerint nemcsak a piacok mutatnak a hét végén igaz-i nyárias ké­pet, az idő is jobbra fordul Szombat-vasárnapra a déli órákban ■ már a 28 fokot js elérheti a felmelegedő: általában elköltötte: fagyira, kólára vagy mert moziba ment... Július ötödiké óta nagy­korú, teljes jogú állampol­gár. Első munkahelyét — a Balaton-parti pékséget — né­hány hét után otthagyta, mert nem teljesítették kéré­sét: gépjárművezetői tanfo­lyamra szeretett volna járni. Most egy kaposvári sütő­üzemben dolgozik, ahol csu­pán annyit tudnak róla, hogy csendes, zárkózott fiú, senkivel nem barátkozik. Igaz, „az ottani munkatem­pó erre nem is nagyon ad lehetőséget” — móndták. Terveiről, vágyairól, el­képzeléseiről faggatom. „Le­het, talán, nem tudom” — ilyen válaszokat hallok. Gépkocsivezető szeretne len­ni, mert a honvédségnél ezt a szakmát jól lehet haszno­sítani. Ha az alkalmassági vizsgán beválik — mondja — elvégzi, ha nem akkor érettségit szeretne tenni. Most édesanyjával és 16 éves öccsével él, akit a nyá­ri szünidőben hazaengedtek az intézetből. Ö az egyetlen társa, és barátja is. Vele be­széli meg gondjait, délutá­nonként együtt mászkálnak a városban. Ügy tervezik — mondja —. hogy idővel együtt építenek házat. Szép, nagy villát, hatalmas kert­tel, ahol nvugodtan lehet élni. Családra, nősülésre egyelőre nem gondol, „majd a ' katonaság után”, gyereket azonban esupán egyet szeretne. Nem akarja, hogy úgy járjon, mint ő és az apja: ha találkoznak az utcán köszönés nélkül men­nek el egymás mellett... Attila nem érzi jól magát az üzemben. Indulni készül, de nem. tudja, merre. Csak abban biztos, melyik úton nem szabad járnia. Tanácstalan. És nincs, aki megfogja a kezét. Lcndvai József t Fotelok és tévélábak Fotelokat és réteges falemezlapokat gyárt « Lakberendező Ipari Szövetkezet a Kanizsa Bútorgyár kaposvári gyárának. Fotelokból például évente tízezret készítenek. Tevéié bakot az országban egyedül ők gyártanak— az idén 260 ezer da­rabot — a Videotonnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom