Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-08 / 158. szám
Öröm vagy bosszúság? Minden komolyabb •►beszerzés" föladja ezt a kérdést, de ■ kivált a bútorvásárlás. Hogy miért? Nem is szükséges fölsorolni. Vizsgáljuk inkább a tényeket. 1968 óta országosan jó három-négyszeresére nőtt a pénzösszeg; amelyet lakberendezésre fordítunk. Akkor nem érte el a hárommiUiárd forintot, 1978-ban viszont megközelítette a kilencmilliárdot, az idén pedig jóval tizenegy- milliárd fölött lesz, minden bizonnyal. Ebben a kereskedelem átlagát meghaladó, de az egyes vevőnek nem sokat mondó növekedésben — túszéin folyó álakról van szó — szerepe volt a bútorának; többszöri emelkedésének is. De túlnyomórészt mégis az egyre fokozódó érdeklődésből növekedett meg ez arz igen tekintélyes meny- nyiség. Donra s-hálózat Ám, ha a számitfcásotoraak és következtetéseknek hinni lehet, a következő években nemigen növekszik tovább az értékesítés mennyisége. Ami persze megint csak valami nehezen megfogható ••átlagú-megállapítás, hiszen lehet, hogy Kalmárék és Fe^ ketéék jó néhány évig nem cseréink ki bútoraikat, de az ifjú Kovács házaspár és az új lakásba költöző Szabóek csak mostanában szándékoznak berendezkedni. őket pedig nagyon is érdekli ; mere számíthatnak a bútoráruházban? Nem wéletleraöl beszélünk áruházról. A kicsiny, választékot bemutatni képtelen boltok ugyanis sorra megszűnnek, és a már kiterjedt Ilonvus-hálózat tovább bővül; Szeged a tavasszal nyitott, és év végéig remélhetőleg Kaposvár, Debrecen és Kazincbarcika, majd hamarosan Pécs is egy-egy nagyszabású, új Domus-áruház- nak örvendhet. Áruházaiénak, ahol az elég sokrétű hazai bútorgyártás és a viszonylag szerényebb bútorimport egészében válogathat az érdeklődő. Ilyen körülmények között ki lehet terjeszteni az elsődleges előjegyzés rendszerét és a minta utáni értékesítést. Persze ez utóbbi iránt akkor lesz igazán bizalmunk, ha végre kevesebb lesz a hibás, sérült bútor. Azt mondják, sokkal megbízhatóbb a közúti, netán konténeres szállítás, mint a vasúti, különösen »dobozolt« áru esetében — de mindez igen költséges. És az üzletben vagy a lakásban fölfedezett hiba, amelyet ki kell javítaná — ha ugyan lehet! — vajon nem jóval költségesebb? És ha minden jói megy, megjelenik a nagy képes bútorkatalógus is, amely még inkább elősegíti a helyes választást. De ehhez is tevékenyebb vevőszolgálat szükséges, jobb és hozzáférhetőbb szaktanácsadással, amit ugyancsak tervbe vett a bútorkereskedelem. Mi kell a vevőnek? Mmdef együttesen már vaiameiyesí piackutatás is, amit módszeresen tovább kell fejleszteni. Nem úgy persze, hogy a gyárból ilyen célra az üzletekbe küldött egy-egy újfajta bútordarab a raktárban hever, és sohasem derül ki, kell-e a vevőnek. Mert az értékesítés bizonyos mértékig még mámdig a söMegszűnik a tájrombolás a keszthelyi hegyekben A balatoni üdülőkörzet regionális rendezési tervének megfelelően a pótolhatatlan természeti értékek és táji szépség megóvására a keszthelyi hegyekben fokozatosan megszüntetik a táj romboló kdbányászást. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal és Zala megye part- és állami vezetői a közelmúltban együtt vizsgálták a zalai partszakaszon működő bányák helyzetét. Keszthely környékén 28, a mező- gazdasági üzemek gazdálkodását befolyásoló homok- és kőbánya van. Ezek közül egyet máris bezártak, s az év végéig további három helyen szűnik meg a tájrom- boló kőbányászás. A megállapodás szerint 1985-ig újabb tíz bányát szüntetnek meg, s elvégzik a rekultivációt. Megmaradnak azonban azok a bányák, amelyek nem zavarják az üdülőket, és nem táj romboló hatásúak. A bányákat kezelő termelőszövetkezetek — mivel a kőre, a homokra és a kavicsra nagy szükségük van — a terv szerint társulásban nyitnak újabb bányákat olyan hegyoldalakban, amelyek nem tartoznak közvetlenül az üdülőkörzetbe, és a bánya- művelés nem sebzi meg a természeti, a táji értékeket. rw tétben tapogatózik. Amikor a közönség a szó szoros értelmében megrohamozza a bútoráruházakat — mint tavaly is —, és elég meggondolatlanul bármit megvesz, akkor képtelenség fölmérni a tényleges szükségletet, még kevésbé a diíferenciálr tabb igényeket. Most, hogy várhatóan megállapodik a kereslet, lehetséges, mi több, a gazdaságos termelés és értékesítés közös érdekében nélkülözhetetlen lesz az alaposabb tájékozódás. A nagy anyagi áldozattal felújított bútoriparunknak úgyis az a fő hibája, hogy sem a kivitel mai és várható reális lehetőségeit, de még a hazai igényeket sem mérte föl kellő pontossággal. Ezt nyögi az ipar, ezt a kereskedelem — a fogyasztó szintúgy. Igaz, bizonyos tendenciák jól érzékelhetők, ezekre a jövőben nagyobb figyelem összpontosul majd. Az elemes bútorok mind nagyobb kedvességére gondolunk, a konyha, előszoba, gyerekszoba korszerű berendezésének egyre általánosabb óhajára és így tovább. De ennél sokkal tovább keli menni az érdeklődés pontosabb, mennyiségileg is értékelhető megismerése érdekében. A kiszolgálás minősége Elválaszthatatlan ez a bútoráruházakban, üzletekben uralkodó légkörtől. Magyarul: a kiszolgálás minőségétől. Azt mindenesetre remélni lehet, hogy ahogy csillapodik a kereslet, és a vevő válogatni, gondolkodni fog, mielőtt vásárolna, máris valamelyest készségesebb kiszolgálásra számíthat. Az udvariasságra, előzékenységre azonban, főleg a fiatalabb eladókat nevelni és ösztönözni is kell. Ne feledjük: egy szobára való bútor, vagy akár egyetlen szekrény, néhány szék nem azonos egy kiló cukorral a közértből. Az effajta vásárlást rendes körülmények között alaposan meg kell fontolni anyagi vonatkozásban is, a célszerűség és a jó ízlés, a valóban kellemes otthon követélményei szempontjából nem kevésbé. Ehhez mindenekelőtt bizonyos tájékozottság szükséges. Hogy tudjuk, mire számíthatunk ma vagy netán néhány hét múlva. Továbbá az is kell, hogy a kereskedelem, az eladó is jól tájékozott legyen. És adja tudtunkra, amit tud. Akkor minden bizonnyai jobb érzéssel sürgünk-forgunk majd a bútoráruházakban, otthonosabban a Domusban, amelynek a jelentése is az otthonra utal. Balog János Intette*», hogy nagyon. De mindjárt megnyugtattam.-Negyvenezret kértem neked Star kertói, illetve a központtól. Tizenöt évre adják, havi kétszáznegyven a törlesztés«. »Mikar kapom?» — kérdezte. »Soha. Ha beto5W6z*ä, átutalják az építőszövetkezetnek«. Űjra töltött magának, s egyetlen hajtásra kiitta a pezsgőt. Azitán legyintett. »Hülyeség ! Álmodom az egészet ! Holnap találkozunk a laborban, én megkérdem: van-e miami újság, maga megrázza a fejét és azt mondja : ide túlélem keil ám, Juditka! Más a sült galamb, és megint más egy pesti szövetkezeti lakás!« Megsimogattam a . pillantásommal. »Nem álmodok Most már lassan szokjál hozzá a gondolathoz!« Hirtelen türeimetienöi körülnézeitt. »Mikor hozzak már az ételt?« »Sietsz? — kérdeztem nyomottan. — Valami programod van?« »Ugyan ! — nézett rám szemrehányóan. — De éhes vagyok. És maga is, nem tudom meddig ér rá ...« »Ráérek, légy nyugodt Most, a kísérleteknek ebben a szakaszában ... Nem lehet csak úgy fölállam, és csapat-papot otthagyni !« »Persze! — bólogatott. Aztán elmerengett, majd hirtelen megkérdezte: — Mondja, biztos, hogy ... — kereste a megfelelő szót, nem találta, tehát megkerülte: — hogy nem gyanakszanak otthon? Mostanában elég gyakran marad el estig ...« »Ugyan! — intettem közönyösen ; de jólesett, hogy erre gondolt. — Hetenként egyszer-kétszer ! És az ilyesminek mindig megvan az eredménye, A Denukál-prog- ram hozta az új televíziót. . A Dél-tamilból talán meglesz az"automata mosógép! Esetleg félreteszem, e* krcserelem a kocsit; igazán itt van az ideje ! És annyit ' a feleségem is tud, hogy a prémiumokait nem adják ingyen«. Megkönnyebbülten mosolygott. »Akkor jó ... Csak tudja, nem szeretném, ha miattam valami baja lenne. Utálom a komplikációkat !« Megpaskoltam a kezét. »Én is !« Nevettünk, aztán hirtelen elkomorult az arca, s azt mondta csöndesen: »Hiszen a felesége igazán nem érdemli ezt tőlem !« »Tőlem se! — mondtam sóhajtva. — De ha ilyen az élet ! És minden örömet csak úgy ad, ha valaki mást megrövidítünk vele ...« Hallgattunk, s ez a csönd most rossz volt; valahogyan a cinkosok hallgatása. A pincér érkezett végre, á tálakkal. Szervírozott, aztán megkérdezte ; »Szabad töltenem, uram? Ügy látom, üresek a poharak«. »Igen, köszönjük!« A derék fiú megint töltött — kevés a vendég, tőlem kell megkeresnie a mai borravalót ! — egészségünkre kívánta az ételt és az italt, aztán elment. Nyúlt a pohár után, s rám emelte azt az ördögien g'». nyörű szemét. »Rzi most mire?« Tessék, itt — Halló, megyei ügyelet? — Igen, itt Galambos zászlós. Nyugodt, megfontolt hangját. amint a lapunk ügyele- tesi szolgálatát ellátó újságírókat tájékoztatja a megyében történt tüzekről, már éppen tíz esztendeje halljuk. — Huszonhét éve, 1953-ban lettem állami tűzoltó, tizenhét esztendőn át úgynevezett vonulósként szolgáltam, tíz éve pedig a megyei ügyeleti feladatot látom el. Galambos Ferenc zászlós — mint Nagy Tibor százados, megyei parancsnokhelyettes mondja — izig-vérig tűzoltó. Mozgékony, határozott ember. Jelenlegi és korábbi beosztását szintén nagy felelősséggel látta és látja el. Valóságos vezérlőpult előtt ül. Élesen berreg föl egy csengő — így jelentkezik nála a telefonhívás —, mellette adó-vevő rádiókészülék, magnetofon. A jelentősebb eseményeket, az azokkal kapcsolatban tett intézkedéseket erre rögzítik. Eseményeket elevenítünk föl. Arról az időszakról, amikor ő is ott várta a többi vonulóssal együtt a riasztást, s rohant, hogy időben érjen. — Az egyik ilyen emlékezetes esemény volt a cukorgyári tűz, mely a mérlegház tetőszerkezetében keletkezett. Az égő tetőn át tudtunk az épületbe behatolni, s megfékezni a tüzet. A régi Béke szálló alagsorába oxi- gén-légzőpalackkal fölszerelve juthattunk be a sűrű, áthatolhatatlan füst miatt. Havas eső esett, hideg téli éjszaka volt, amikor Böhö- nyén lucernakazlak oltásához riasztottak. A csizmám az első percekben megtelt vízzel — sugárvezető voltam . —, átázva, fázva dolgoztunk »Hát a lakásra« — mondtam. »Arra már ittunk!« »Akkor a válásotokra!« Bólintott, ittunk. »Simán ment?« — kérdeztem aztán. »Igen. Nagyon rendes volt«. »Ott volt személyesen ?« »Ott. Vállalta a közös megegyezést«. 29. »No látod! — biccentettem elégedetten. — Igazán rendes fiú! Köthette volna az ebet a karóhoz, hogy te voltál a hűtlen elhagyó!« »Igen, az anyja erre is búj lógatta, hogy a gyereket neki ítéljék. De ő azt mondta: a lánygyerek az anyjáé. Ha fiú volna, harcolna érte, de így nem. Nem fogja tönkretenni a gyermeke lelkét !« »Okos, derék fiú...« — mondtam elismerően, s már- már kicsúszott a számon : miért is hagytad ott? De még idején észhez tértem. — »És a gyerektartás?« —kérdeztem aztán. »Kriszti még ott van nála. Akkortól tizet, ha a lakás meglesz, és a gyereket elhozom«. »Persze. És mennyire számítasz?"-Talán nyolcszáz forint(FolytaijuK.) tűzoltóság! másnap reggelig. Égő cigarettától lakástűz, elektromos hibától istállótűz. Emlékek, tragédiák, szerencsétlenül járt emberek, súlyos anyagi károk villannak föl. A magnószalagról a napokban történt súlyos siófoki közlekedési szerencsétlenségről adott jelentés megdöbbentő adatai hangzanak fel. Ugyanígy; rögzítenek mindent, hogy intézkedéseikről, a felsőbb szerveknek adott jelentésekről számot adhassanak a megyei parancsnokság vezetőinek. — Mi a szép egy tűzoltó munkájában? — Segíthetünk a bajba jutott embereknek. A tűzoltómunkát talán csak nagyjából érintő válasz. Nincs ebben szó arról, hogy ő és társai hány éjszakát töltöttek ébren, amíg mások pihentek. S amikor arról érdeklődöm. hogy vonulósként, megyei ügyeletesként hány vasárnapot, ünnepet, karácsonyt, szilvesztert töltött szolgálatban, csupán ezt válaszolja: — Nem számoltam, kötelességem volt. Ez a hivatással jár. Felelősségteljes az állami tűzoltók munkája, s bizony gyakran életüket, saját biztonságukat is kockáztatniuk kell, hogy mások életét, vagyonát megmentsék. Láttam őt több társával is, amikor a megáradt Kapos folyó mentén levő házakból derékig érő jeges vízben mentették a kétségbeesett emberek ingóságait. Azután amikor a kaposvári Ady Endre utcai vegyi raktárban keletkezett tíjz, s be kellett hatolni az épületbe, hogy megelőzzék a bármikor bekövetkezhető robbanást. Ezt a munkát végzi parancsnokai. szerint Galambos Ferenc igazi tűzoltószívvel. Így ismerik ő| társai is, akik csak Feri bácsinak szólítják, bárhonnan jelentkeznek a megyéből. Mindezekért néhány hónapja megkapta a Tűzbiztonsági Érem arany fokozata kitüntetést. Éppen befejezzük beszélgetésünket, búcsúzunk, amikor Nagy Tibor százados az ügyeleti szolgálat alatt történtekről érdeklődik: — Jelentem, semmi különös esemény nem volt! Fölöttese távozása után így köszön el: — Ha ezt jelenthetem, s írhatom az eseménynaplóba, akkor vagyok igazán boldog. Nem azért, mert igy nem kell jelentéseket írnom, nyomtatványokat kitölte- nem. Ekkor tudom, hogy csendben, zavartalanul telt el az éjszaka, a nappal, j s nem maradtak szerencsétlenül járt emberek. Sï. L. Csípős bosszúság: a szúnyog Egy hónapja megkezdődött az üdülőszezon, és sokan utaznak vízparti nyaralókba. A bosszúság előre látható okozója: a szúnyog. A szú- nyogtéíék családjának kb. 2000 faja van, de nagyon sok alfajt, változatot, biotípust különíthetünk el. Nem térünk ki bővebben az északi félteke hatalmas egyedszamú szúnyogíajaira, amelyeket Carl Linné annak idején, lappföldi utazásáról írott beszámolójában valóságos istencsapásnak bélyegezett. Egy későbbi alaszkai felmérés kimutatta, hogy egyetlen perc alatt átlag 70 példány repült rá egy gyapjűkesztyű- re. A trópusok szúnyogai ötféle súlyos vírusos és parazitás betegség terjesztői. A nálunk élő szúnyogfajok közül a legelszántabbak a dalos szúnyogok. A szúnyogok vízhez kötött élőlények, víztelen pusztaságokban, sivatagokban, kopár, köves hegyvidékeken egyáltalán nem élnek meg. Kis tócsákban, vizesgödrökben, vízlevezető árkokban, hordókban, íaodvakban meggyűlt vízben, lassú folyású öblökben stb. mindenütt megtalálhatók a szúnyogpeték. Hamar kikelnek; 24 óra, legföljebb pár nap elegendő, hogy,, életre keljenek. A közhiedelemmel ellentétben elsősorban nem vérrel táplálkoznak, hanem növényi nedvekkel, gyümölcslével, mézzel. A hímek nya- ló-szívó szájszerve nem is alkalmas vérszívásra. A nőstény szúnyognak ezzel szemben szúró-szívó szájszerve van. A peték »termeléséhez« elengedhetetlenül szükséges gazdag, fehérjedús tápanyagot »fogyasztanak«. Mikor a szúnyog rászáll az ember bőrére, előbb kitapasztalja, hol talál egy bőr alatti lüktető hajszáleret, majd a fűrészfogakkal ellátott mikroszkopikus kicsiny- ségű »fegyverzetével« belefúr a vérérbe. A szívógyom- rából ekkor nyálat présel a sebbe. Ez alvadásgátló anyagokat tartalmaz, biztosítja, hogy a vér — mindaddig, míg a szúnyog tele nem pumpálta szívógy ormát — ne alvadjon meg. A »csípés« helyén a szúnyogmérgek hatására kicsiny, mindannyiunk által ismert, erősen viszkető bőrgyulladás lép fel. Ez ellen különösebb védekező anyagunk nincs. A legajánialosabb Védekezési mód a szúnyogok élőhelyeinek felszámolása (mocsarak lecsapolása, belvizek elvezetése, partok kiépítése). Nálunk a Balatonon s a Büna egyes szakaszain rendszeresen irtják a szúnyogokat, kivételt képeznek a környezetvédelmi területek. Régebben DDT-vel permetezték, ma több újabb es jobb készítmény áll rendelkezésre. Ha figyelembe vesszük, hogy a szúnyogok fejlődéséhez párás, csapadékos, meleg idő szükséges, az idén minden bizonnyal bőséges »szú- Tiyogáldásban« lesz részünk. A Kis-Balaton mocsarai mindig igazi szúnyogparadicsomot jelentettek, de tekintettel a természetvédelmi területre, a sok ritka mocsári állat- és növényfajra itt tilos szúnyogirtást végezni. Minden strandoló beláthatja, hogy nemzeti értékeink védelme igazán megér egy kis kellemetlenséget. Ahol viszont ilyen tényezők nem akadályozzák, ott elvégzik a szükséges szúnyogirtást. Csűrös László A Kadarkúti Körzeti Művelődési Ház július 12-én 20 órai kezdettel műsoros estet rende« Csendül a nóta címmel. Közreműködnek: Jákó Vera, Solti Károly, Puskás Sándor, Cseke Júlia, és Mészáros Tivadar cigányzenekara. Jegyek elővételben válthatók a művelődési ház pénztáránál. (43319)