Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

I Kadarkúti jegyzetek Tervszerűbb, szervezettebb munka Átalakult, megszépült à nagyközség központja, a Hő­sök tere. Akik évekkel ez­előtt jártak utoljára Kadar- kúton, örömmel fedezhetik föl a változást. Tisztaság, virágok, gondozott utak — olyan kép fogadja az ide érkezőket vagy az átutazó­kat, amely valóban méltó egy nagyközség rangjához. — Megváltozott az embe­rek szemlélete, s nemcsak a székhelyközségben élőké, hanem valamennyi települé­sünkön lakóké is. Szívesen dolgoznak a közösségért, ön­magukért. összefogva a népfronttal, tanácstagjaink­nak sikerült az utóbbi évek­ben elérniük, hogy egy-egy településfejlesztési feladat megvalósítását mindenki a magáénak érzi. Ezt fejezi ki, hogy öt esztendeje még csak 120 forint volt az egy lakos­ra jutó társadalmi munka értéke, tavaly pedig 876 fo­rint. Ezért mertünk erre az évre 3 millió forint értékű társadalmi munkát tervezni, s ennek több mint a fele az év első hat hónapjában már megvalósult. Hetesi Lajos tanácselnök­kel rövid sétát teszünk a községben. Járjuk az utcá­kat, terveikről beszél. Meg­valósításuk érdekében a ko­rábbinál is tervszerűbb, szervezettebb munkát akar­nak végezni. Az új buszváró mögött ha­talmas téglahegyek, emelke­dő falak, serénykedő embe­rek. A Nagyatádi Tövál munkásai építik az új szö­vetkezeti vendéglőt, amely­ben bisztró és presszó is lesz. — Decemberre tervezi a fogyasztási szövetkezet a 9 milliós létesítmény átadá­sát. Nagy szükség van erre Játszadozó gyermekek az óvoda előtt. a vendéglőre, hogy az átuta­zók és a helyben lakók kul­turált körülmények között étkezhessenek. A közétkez­tetést igénylők száma csak­nem eléri a kétszázat, s en­nél még jóval többen lesz­nek. Az elavult, régi vendég­lőt lebontják, s tovább bő­vül, szépül a főtér. Hama­rosan eltűnik onnan a most még raktárnak használt dü- ledező épület is — mondja az elnök. Jókedvű apróságok játsza­doznak az óvoda udvarán. Mögöttük egy befejezés előtt álló épület, amely szeptem­bertől újabb ötven kadar­kúti apróságnak teszi lehe­tővé, hogy óvodába járhas­son. Ez egyik szép példája a társadalmi összefogásnak: a Bárdibükki Állami Gazda­ság adta a kavicsot, a helyi Szabadság Tsz a tetőszerke­zethez szükséges faanyagot. Most a mikei Rákóczi Tsz­szel együtt az udvar feltöl­téséhez szükséges földet szállítják az óvodához. ípül az ól szövetkezeti vendéglő Sokan megcsodálják az átutazók közül a korszerű szolgáltatóházat, mely a községben tevékenykedő kis­iparosok társadalmi összefo­gását, a községért érzett fe­lelősségét dicséri. Az iskola, a kollégium ud­varán levő bitumenes kézi­labdapálya elkészítésén' egy- egy alkalommal 100—130-an — szülők, pedagógusok — dolgoztak. Esti mérkőzéseket is játszhatnak itt, mert a Dédász egyik szocialista bri­gádja társadalmi munkában elkészítette a pálya világí­tását. Hamarosan áj utcákat nyitnak. A község központ-' jából nyílik majd a Rákóczi utca, ott már megkezdődtek az építkezések: itt 70 föld­szintes családi ház és 16 kétszintes épület részére ala­kítottak ki telkeket. Az út mentén emelkedő tucatnyi ízléses, többségében emele­tes családi házat mindenki megcsodálja. > Kevés az iskolai tanterem. A következő tervidőszakban újabb négy tanterem, poli­technikai helyiségek, torna- és napközis terem is épül­nek. A többi településről sem feledkeznek meg a tanács vezetői. A következő öt év­re szóló program, melyet a tanácsülés már elfogadott, figyelembe vette ezeket az igényeket és a lehetősége­ket. A volt mikei tanácshá­zából a múlt hónapban ki­alakítottak egy ifjúsági klu­bot, az épületben helyezték el a községi könyvtárat. Hencsén a régi iskolából művelődési termet létesíte­nek, s e célra alakítják át Alsótapazdon a tsz volt do­hánypajtáját is. Megkezdik a törpevízmű-társulás szer­vezését Hedrehelyen. — Bizakodással várjuk a következő ciklust. Olyan tervek megvalósítását tűztük magunk elé, melyek a lakos­ság igényeit, javaslatait tar­talmazzák. Tudom, számít­hatunk mindenkire, ezért is bízunk abban, hogy az egy lakosra jutó társadalmi mun­ka értéke meghaladja majd az ezer forintot — mondta Hetesi Lajos tanácselnök, amikor elbúcsúztunk. Szalai TjÄszIö SOROMPÓ R HALÉL ELÉ Egyszer majd végképp ki- tak vért A jelentkezők kő­alszik bennünk az a piros fény, amely akkor este hiá­ba villogott. Az ember úgy védekezik a borzalmas em­lékek ellen, hogy igyekezik őket elfeledni. El fog múl­ni az a kísérteties éjszaka is. Elhal a mozdony elé fu­tott autóbusz halálos sikoL tása, s nem halljuk többé a - gyanútlanul vágtató monstrum kerekeinek csat- togáisát sem. Talán egyszer majd a hozzátartozók szi­vében is enyhül a fáj­dalom. Mert az ember úgy védekezik, hogy megpróbál felejteni. S lesz idő, amikor csak arra fogunk emlékezni, ami e- borzongató éjszakán sorompót vetett a halál elé, az életért. Az áldozatra kész menteni akarás emberarcá­ra... Elhalt a mentőszirénák hangja, de nem felejtjük a mentősofőrök, az orvosok, az ápolónők néma harcát. Néhány év múlva nem fo­gunk emlékezni a hangszó­róba beszélő rendőr szavára, csak a mondandója lényegé­re. Az első mentők, az el­ső véradók a rendőrök vol­tak. Egy szűkszavú köszö­net nekik is jár. E rövid jegyzet fogalma­zása közben arra gondolok, milyen nehéz erről a témá­ról írná. S milyen nehéz le­het a hivatalos jelentések hangvételéhez szokott toli­nak ... ».. .mintegy 700— 800 önkéntes véradó aján­lotta fel segítségét a súlyos közlekedési baleset sérült­jeinek a siófoki kórházban. Sokan közülük először ad­zott számos, a Balaton-par- ton nyaraló külföldi is volt. Felajánlották szolgálatukat az itt pihenő egészségügyi dolgozók is ...« önzetlen segítség ... Mi­lyen színtelen, élettelen ez a jelzős szerkezet máskor, másféle írásokban ... Bi­zony, a sok használattól el- íonnyadt, s zörög, mint a száraz levél. S most? Élet­tel, vérrel telt. Elsősorban a város lakos­ságának jár a köszönet. Te­hát a siófokiaknak. Egy- egy helységnevet szomorú emlék, katasztrófák emel­nek ki az ismeretlenség ho­mályából. Tűzvészek, véres csaták, földrengések. A Ba­laton-parti város neve rég­óta híres. Aki idézi, gondta­lan vakációra, strandra, napfényre, fehér hajókra gondol. Arról nevezetes te­hát, hogy egy szép tó part­ján fekszik, s szívesen lát üdülővendégeket. S valljuk meg: lakóit nemegyszer em­legették úgy, mint akiknek túlságosan is fejlett az üz­leti érzékük. Akik, ha érde­keikről van szó, néha meg­feledkeznek a magyaros vendégszeretet jó híréről, s esetenként az emberségről, a tisztességről. Aki azon a keddi éjsza­kán a siófoki kórház kör­nyékén járt, többé nem fog­ja a város szemére hányni az utóbbiakat. Siófok em­berségről, áldozatkészségről tett bizonyságot. Példát adott. Bárcsak kevés ilyen alkalom adódna. Szán » dl Andres Tovább csökkent a szántóterület Javítani kell a talaj kémhatását Az elmúlt két hónapban a megyei népi ellenőrzési bi­zottság 13 ellenőre 40 napig a földvédelem és a meliorá­ciós tevékenység helyzetét vizsgálta megyénkben. Pon­tosabban azokra a változá­sokra voltak kíváncsiak, melyek 1976 óta történtek, hiszen annak idején a négy évvel korábbi időszakra ter­jedt ki a téma alapvizsgá­lata. A mostani utóvizsgá­iét során megnézték a be­ruházások eredményességét, és azt, hogy miként valósul­tak meg a földvédelemre hozott rendelkezések. A mezőgazdasági területe­ken a művelési ágváltozáso­kat vizsgálva kiderült, hogy tovább csökkent megyénk­ben a szántóterület: mint­egy 10 ezer hektár a vissza­esés. A szántó helyére első­sorban erdőket, valamint ta­lajvédő gyepterületet telepí­tettek. Jelentéktelen az úgy­nevezett párlagterületek ará­V) h­>­Z PC 00 Másfél szoba összkomfort De most, hogy szávfájdító­an lágy szellők kezdtek ka­varogni a megkékült ég alatt, egyszer-egyszer távo­labbi utakra is merészked­tem vele kettesben. Egyszer például Vácon uzsonnáztunk, másszor meg Gödöllőn. Ezen a napon azonban vacsorázni hívtam, s nem is messzire, csak egy kedves budai ven­déglőbe. Korán érkeztünk, még a vacsoravendégek előtt Hatig voltunk bent a labor­ban, s bizony zúgó fejjel ültem be a kocsiba : alig vártam, hogy kiszellőzzék kissé a friss levegőn. Oda­bent az étieremben lesaegett fejjel mentem oda az egyik üres asztalhoz, - mindjárt magam elé vettem az étla­pot, s csak annak fedezéke megüt néztem körül. »Ismerős?-» — kérdeztem halkan Jutkától. »Senki!« »Az intézeti»® 7« Mintha türelmetlenül «lat­tant volna a hangja: »Senki 1« »Biztos?« »Nem vagyok vak !« Szusszantam egyet. »Akkor «nézzük, miből élünk! Rántott borda, jó lesz?« »Jó — biccentett, — És inni mit iszunk?« Rámosolyogtam. »Ezúttal én döntök. He­lyes ?« Megint bólintott. »Csak tessék !« Kevés vendég volt. mon­m; már jött is a pincér legrendeltem az ételt, az­tán megkérdeztem, milyen pezsgőjük van. A Reservé mellett döntöttem. »Na! — nyílt rám a sze­me, amikor a pincér elment —, hát mi van ma? Szüle­tésnap?« »Majd novemberben, Most március van.« Elmosolyodott, tündérien. »Akkor a tavaszra iszunk«? — És az asztal alatt megsimogatta a kezem. »Ihatnánk arra is! — szo­rítottam meg a simogató ke­zét. — Amilyen tavaszt va­rázsoltál körön... De az nem most kezdődött, mint ez a hivatalé«, a naptár­ban ...« »Hanem? — csillát meg a szeme. — Prémium?« — S fölemelte poharát, mert a pincér közben kihozta a pezsgőt, kibontotta és töl­tött. »Följebb!« — mondtam titokzatosan. Nevetett. »Mégis a tudományok dok­tora lesz!« »Följebb!« — mondtam, s melengettem kezemben a jéghideg pezsgőt. Csak nézett, nézett; tana­kodott. »Starker megy és maga...« — s intett, hogy a székébe ülök. Fejem ráztam, letettem s poharam, tempós mozdulat­tal a zsebembe nyúltam, elővettem a cédulát, amit Étitől kaptam tegnap. Sze­memhez emeltem, mintha alig tudnám kibetűzni, s ta­golva, iskolásán olvastam: »Rimóczi utca négy, hato­dik emelet három . ..« Rám meredt, tűz csapott fel arcán, és alig tudott meg­szólalni. »És ezt csak így ?... És csak most? ...« A pezsgőspohárra mutat­tam. »Így akartam ,..« Nem a pohárért nyúlt; a céduláért mohón. »Rimóczi utca négy, hato­dik emelet három! — lehel­te áhítattal. — Garzon?« »Ugyan ! Gyerekkel ? Kony­ha, fürdőszoba, kamra. Egy nagy szoba, egy kicsi! Más­fél szoba összkomfort!« »Ez nem igaz! — Lecsap­ta a papírt, odahajolt hoz­zám, s az egész vendéglő szemeláttára megcsókolt. — Drága, drága Miklós! — súgta aztán. — És ez már végleges?« (Folytatjuk) nya. A földhivatal határ­szem le-jegyzőkönyvéből ki­tűnik, hogy tavaly 'mintegy 238 hektárnyi szántót és 5 hektárnyi szőlőt nem mű­veltek meg. Ez a szőlő ki­zárólag zártkertekben van, és ott található a szántó egy része is. Elsősorban mere­dek lejtőkön levő földekről van szó, olyanokról, melyek géppel nem művelhetők, gazdaságosan nem haszno­síthatók. Jelentős területen végez­tek meliorációs munkát az utóbbi években megyénkben. Belvízi vizfolyásrendezés 21 kilométeren volt — több mint 23 ezer hektáron javí­tották így a talaj termőké­pességét. Tavaly a terület- rendezést — tábl ásítást, út- kialakítást — több mint 21 ezer hektáron fejezték be. Nagy területeken végeztek mésztrágyázást, altalajjaví­tást, alagcsövezést, illetve komplex talajvédelmet, víz­rendezést. A munkák jelen­tős állami támogatással va­lósultak meg. Tavaly 43 mil­liót költöttek erre, az idén 60 millió forintot használnak fel. Az így javított földeken nőtt az egyes növények ter­mésmennyisége. Az utóvizs­gálat tapasztalatai szerint például a Dél-somogyi Álla­mi Gazdaság és a szennai termelőszövetkezet elsősor­ban az 1976-ban befejezett meliorációs munkák hatásá­ra nem volt veszteséges. Az üzemekbe« tovább fo­lyik ez a tevékenység. Egy­más után készülnek a ter­vek, részben azért, hogy a gazdaságok teljessé tegyék határukban a «nelroráciöt, másrészt az elmaradt mun­kákat fejezik be. A karádi tsz például 360 hektárnak az alagcsövezéséi, 1200 hektár­nak az alaptalaj lazítását és 160 hektárnak a vízrende­zését tervezi 1983-ig, össze­sen 17 millió forintos költ­séggel. A háromfai tsz 1981- ben 40 milliós programot in­dít új területeinek rendezé­sére. A Dél-somogyi Állami Gazdaság a legutóbbi NEB- yizsgálat óta önkéntes terü­letcserét hajtott végre a környező tsz-ekkeL így mint­egy 3500 hektár szántón in­dokolt a rendezés. Megyénk talajainak leg­nagyobb része erősen sava­nyú, így a termésnövelés­nek, a továbblépésnek alap­feltétele a kémhatás javítá­sa. E talajok meszezé6sel ja­víthatók, Az állami támoga­tások odaítélésekor, a kivi­telezési tervek engedélyezé­sekor ezt figyelembe kell venni. A vizsgálat tapaszta­latain alapuló NEB-javasla- tok között is ez szerepel az első helyen. D. T. R arad—Kopp ányvöl gy r Afész 7. sa. felvásárló 7383 Somogyacsa MNB 396 46712 sz. feliratú i bélyegzője elveszett, hasnmálata érvénytelen. (43204) Felvételre keresünk 1 raktárkiadót, 2 autószerelőt és 1 segédmunkást. AFIT 05 sz/ üzem Kaposvár, Vár u. 16. (043524)

Next

/
Oldalképek
Tartalom