Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-31 / 178. szám
Árkon innen, villanyon túl A fejkendős asszony a szőlőből jött, s ott találkoztunk vele, ahol véget ér az utca lámpafüzére. Illendően köszöntünk, amúgy falusi szokás szerint. — Talán maguk is nótát gyűjteni jöttek, vagy csak a házakat nézegetik? Ezek is olyanok, mint én magam, roskadtak, fáradtak, öregek. Tudják, az a baj, kedveské- im, hogy az ember akar tenni. de már nem tud. Rászólnak, azt mondják, hagyja, már öreganyám, mert csak több dolgunk lesz vele ... — Mióta él egyedül a néni ? — Az uram szegény, Csapó Károly, huszonöt évvel ezelőtt a túlsó dolmboldalba költözött. Itt maradtam két öreg szülővel, a gazdasággal, az állatokkal. Az apám még a 14-es háborúban lett nyomorék, anyám harmincéves kora óta alig látott. A beszélgetés a kis házban folytatódott régi bútorok és festmények, rajzok között. Alkalmi vendéglátónk észrevette csodálkozásomat. — Nemcsak maga, mások is nagyot néztek, amikor meglátták próbálkozásaimat. Négy elemit végeztem, többre nem volt módom. A tanítóm — egy magas, bajuszos, jóképű ember — értette nagyon a mesterségét. Nem tudom már megmondani, milyen módszerekkel, de rávezetett bennünket egy olyan csuda dologra, ami bennem ntáig is megmaradt. Észrevététte velünk környezetünk, a természet szépségeit. Aztán elkerült innen, azt mondták Kapósba ment... de később már nem hallottunk felőle. Elmúltak az iskolásévek, más idők jártak, sok vihar jött, de én egész életemben úgy éreztem, hiányzik valami. Kimaradt életemből a művészet. Nem azért mert szakadatlan munka volt, hanem azért, mert sokszor nem jutott idő egy újságra, ülve aludtam el a rádió mejlett — Mikor változott meg az élete ? — Nincs annak még három éve sem. A szülők elhaltak, a lányom férjhez Somogybán is élt Feledésre ítélve Azt hiszem, az irodalomparti fiatal olvasók között kevés olyan van, akinek mond ma a név valamit. Bohuniczky Szefinek adósa az irodalomtörténet és a könyvkiadás. Az 1963-as Magyar Irodalmi Lexikon szerint: »írásai többek között a Nyugatban jelentek meg. Kétféle tárgy érdekli leginkább: elsősorban a falusi élet, a szegényparasz- tok vilaga, s ezt reális ábrázoló erővel rajzolja. Egészen elütő ettől másik tárgyköre: a városi középosztálybeli nők jellegzetes típusait vizsgálja, s túlfűtött, céltalan izgalmak közt őrlődő eletüket bírálja. Üjabban számos vissz&em lékezese jelent mgg az irodalmi és irodalomtörténeti folyóiratokban.— Művei: Nők (elbeszélések, 1930), Rigó (elbeszélések, 1930), Az eszteregi hilbizomány (regény, 1931), Szegény ember (regeny, 1933), Három év (regény, 1941), Lazas évek „ (regeny, 1947) stb.« Ebben az »stb.«- ben bizonyára benne foglaltatik máig kiadatlan, irodalomtörténeti jelentőségű memoárja is... Nem szerepel viszont a M5 sornyi összegezésben az a tény, hogy á Nyugat második nemzedékének novellistája. regényírója név szerint megtalálható abban a kis füzetben, amelybe Babits Mihály — jellegzetesen szálkás betűkkel — a Baumgar- ten-díj átadási ünnepségeire beszédeit írta. Bohuniczky Szeli ugyanis 1938-ban a ju- talmazottak egyike volt, azaz részesült az úgynevezett kis díjban. 1942-ben — már Babits halála után — a nagy díjat is megkapta. Berde Máriával. Ortutay Gyulával, Rónay Györggyel, Mátrai Lászlóval és Szentimrei Jenővel együtt vehette át a kitüntetést. A névsor is minősít! Bohuniczky Szefi (1896—. 1969) lezárt életművének főbb alkotásai figyelmet érdemelnek. Az adósságtörlesztés késik... A magyar irodalom története (Akadémia Kiadó, 1966) VI. kötete szerint: »A Somogy megyei Nagypécselyt született 1896- ban, középbirtokos családból. Apja később tönkrement és Vas megyében vállalt intézői állást.« Somogybán azonban ilyen nevű település nincs; van viszont Veszprémben a Bakony és a Balaton-felvidék határán: Pécsely, melyet Nagypé- cseiyből és Nemespécselyből vontak össze 1942-ben. Hajlok azonban a Németh Lász- 16-i I verzió felé, mely szerint': »Az apjának ötszáz holdja volt Belső-Somogy- ban, később tönkrement, gazdatiszt lett. Ö maga. amíg az urat. nem nyugdíjazlak, ' Csurgón fialalasszonykotíott... IEmber es szerep, mmm 1934). Ebben az esetben* a szülőhelye lehet, hogy nem is Nagypécsely, hanem a somogyi Nagycsepely? Nincs különösebb jelentősége. Van viszont annak: mennyirede- termináló volt életművére az az első két, vidéki évtized! Jól határolja körül témavilágát, annak »szkizoid« kettősségét a lexikon: 1930- ban mintha két íróról jelent volrfe meg novelláskö- tet Az egyik szinte móri- czian kemény, naturális (Rigó), a másik Kaffka Mar- git-ian — még inkább: cse- hovian ! — drámai, a női sorsot ábrázolva (Nők). De, ahogy Németh László 1931- es Nyugat-beli kritikájában olvashatjuk: »A két kötet legmesszebb eső novelláit kell egymás mellé állítani, s a naturalista és pszichológus Bohuniczky menten ösz- szeolvad.« B, Nagy Laszó Németh nyomvonalán halad, amikor a két kötet kapcsán így ír 1966-ban: »...a közelebbi vizsgálódás föltárhatja e kettősség mélyén lappangó azonosságot.« A szétválasztó- dás tehát csak a témavilágra érvényes; az írói stílusra, ábrázolásmódra az egyneműség a jellemző. Az úgynevezett »parasztnovellák« és »nőnovellák« pszichologiz- rnusa közös védjegye Bohuniczky írásainak. Regényeiben »a« kínos helyzetek sorozata tépázza a hős vagy hősök önbizalmát, olykor önbecsülését is. Az áporodótt világban' e kudarchelyzetek egyetlen nagy kudarcélménnyé csomósodnak, így kompenzálhatatla- nok. Az elrontott életek mögött — kimondatlanul is — ott van a kor, mint indíték. Ez az eleven háttértartomány nyomorítja lelki-quasimo- dóvá könyveinek szereplőit. Egy grófi birtok elprédáló- dasát, szétzüllését írja meg az Eszteregi hitbizomány- ban, »a« kisváros szerelemszaggató hatását a Lányok, asszonyok-ban. Ahogy B. Nagy László definiálta az írói: stílust a Szegény emberrel kapcsolatban: »Lélektani naturalizmus ez a javából, itt-ott szociális vonatkozásokkal kiegészítve.« A pocsolyanyugalom alatti társadalmi, egzisztenciacentrikus gyűrűzés ábrázolása írót kíván! (Móricznak is csak a legjobb műveiben sikerült.) S Bohuniczky Három év című regénye ma is izgalmas olvasmány. Akkor is, ha alakjai ugyanolyan alfái és ómegái önmaguknak a regény kezdetén, mint a végén; akkor is, ha kompozíció nem a legtökéletesebb. Minden figura az író ember- ismeretére bizonyság. Az etnberről mint pszichológiai személyiségről, individuumról mindent tudott! S ami manapság sem elhanyagolható szempont: élvezet, olvasni ... Ijiesko László ment, elköltözött nmen. A megtakarított pénzemen televíziót vettem, jártam a múzeumokat, képtárakat, gyönyörködtem, és megtaláltam, amire egész életemben vágytam. Aztán amikor elérkezett a tél, egy öreg tintaceruzával egy levélpapíron magam is megpróbáltam.,. Nem utánozni, másolni, amit a városokban láttam, hanem azt lefesteni, lerajzolni, ami körülöttem van. Én mindig csak a magam örömére, a magam szórakozására rajzolok. Nem is igen mondom senkinek, mert tudja, milyenek az emberek, csak kinevetik a magamfajta bolondos öregasszonyt. Talán még valamilyen bübájossággal is vádolnának. A meghívásoknak, az érdeklődésnek nagyon örülök, mert hát egyedül vagyok, de oda nem adok senkinek semmit, meg azt sem szeretem, ha fényképezni akarják a dolgaimat. Hadd legyen ez csak a magam öröme, boldogsága, néha szomorúsága is. — Képein, kis rajzain gyakran feltűnnek az állatok, a környezete, a Balaton, . de Budapest hídjait is látom. Minden óriási, az autók egymás hegyen-hátán. Ezek a képei rendkívül élénkek, mozgalmasak. — Világéletemben falun éltem, ritkán jutottam el messzebb. Nyomasztanak engem a nagy távolságok, az erős fények, a nyüzsgés, a tolongás, bár érdekel ez a világ, s kis időre nagyon szeretem. A kis ház Fonyód egyik legszélső utcácskájának végén van. Ott, átugorva a vízmosást egy másik világba érkezik a látogató. K. Zs. RESTAURÁLT KIRÁLYNŐI VISELETEK A Magyar Nemzeti Múzeumban található az ország egyik leggazdagabb textilgyűjteménye. Nemcsak a történeti múlt emlékeit őrzik, konzerválják itt,1 hanem a ma tipikus ruhatárából is szemrevaló kollekciót tudnak bemutatni. Gyűjtési körük igen széles. »Mindent gyűjtünk, ami tipikus egy korszakra — mondja Földiné dr. Dózsa Katalin, a gyűjtemény ve- zetőjer — Viseleteket, hímzéseket, szőnyegeket, vagy aminek az anyaga textil, azt itt megtalálhatjuk. Ha egy- egy korszak jellegzetes darabjai neves személyekhez vagy eseményekhez is kötődnek, különösen becses darabjai gyűjteményünknek! A történelmi vagy neves személyek tárgyai, ruhái szinte az élő személyiség jelenlétét, »létezését« valószínűsítik számunkra. így csodálhatjuk meg Kossuth kormányzói atilláját, amelyet 1848—49-ben viselt. Deák Ferenc hímzett bőrtárcáját, vagy Erzsébet királyné fekete selyem ruhaderekát, melyet a véres dráma idején viselt. A 12 ezer darabból álló gyűjtemény a hím - zésektől a szőnyegekig, a gyerektakaróktól a zászlókig, az uszályfogótői a zsebkendőtartóig és a kesztyű- tágítóig, a ruhadíszítő ékszerekig mindent magába foglal, ami kapcsolatban áll a divattal, a lakáskultúrával. . — Nem okoz gondot ennek a sok különféle textíliának a tárolása ? — kérdem Dózsa KatalintóL — Igen rossz körülmények között voltunk eddig. Évekig kellett raktározási gondjaink megoldására várni. A múzeumi főosztály két és fél milliós beruházása most korszerű raktárt eredményezett. Nagyobb gondunk az, hogy nincs megfelelő resta urátorrnühelyünk. Beszélgetésünk színtere, a szűk restaurátori szoba, elárulja, hogy egyik alapvető feltételük hiányzik: a tér. A ruhák — olykor 8 méter kerületű aljakkal nehezen tisztíthatok, kezelhetők, ezekről a gondokról szol Sipos Enikő restaurátor, aki' 13 éve dolgozik a szakmában. Mikor afelől érdeklődöm, van-e jelenleg olyan munkája, amelyen keresztül közelebbről is megismerhetnénk e szakma nehézségeit és szépségeit, Sipos Enikő egy köteg fotót vesz elő. A képeken Mária királyné (II. Lajos király felesége) menyMária királyné esküvői ruhája. asszony! ruháját láthatjuk. Az 1500-as évek első évtizedeiből származó ruhát alaposan megviselték az évszázadok. Nagy gondot okoz, hogyan tudják alábélelni megfelelő anyaggal, hiszen egészen más alapanyagú szöveteket használnak ma már. De nem közömbös az sem, milyen varrófonalat, testeket használnak. Ezeknek az anyagoknak a megszerzéséhez valóságos társadalmi összefogásra volt szükség, hiszen a gyárakban kellett megrendelniük a megfelelő anyagokat, így például a Goldberger és a Lőrinci Fo-* nő textilüzemei ingyen, terítés nélkül járultak, hozzá e nemzeti kincset érő jelentős ruhadarab restaurálásához. Vége a fényűzésnek? Se szeri, se száma a nyelv- tanulás szükségességét bizonygató érveknek, a nyelv- ismeret hasznát igazoló szólásmondásoknak. Olykor mégis úgy tetszik: nyelvet tudni hasznavehetetlen dolog, értelmetlen fényűzés. Nemcsak a gazdaságban, hanem az oktatásban is. A példáért elég a szomszédba átruccanni. A Pécsi Tanárképző Főiskolán már egy évtizede megkezdődött az angol, s jóval korábban a német szakos pedagógusok képzése — évenként összesen huszonöten-harmincan kapnak nyelvtanári oklevelet —, arról azonban nem szól a fáma, hányán jutnak megfelelő álláshoz. A számok hiányoznak, a nyugati nyelvek általános iskolai tanárait a KSH statisztikai lapja sem kezeli önálló kategóriaként, becslések szerint azonban Somogybán kéttucatnyi nyelvtanárnak kellene sutba dobnia diplomáját, azaz legalább egyik szakját. Abban a megyében, amely hazánk idegen- forgalmának egyhetedét bonyolítja le! A második idegen nyelv oktatásának rendjét és lehetőségeit ez év tavaszáig semmiféle rendelet sem szabályozta : az Oktatási Minisztérium csak néhány hónapja, tehát a tanárképzés kezdete után egy, illetve két évtizeddel teremtett módot arra, hogy az általános iskolákban Ipelégíttessék a tömeges igény, és — már a harmadik osztálytól — választható tárgyként vezessék be a német és az angol nyelvet. Ám a lehetőséget — megyénkben — megközelítően sem használta fel annyi intézmény, amennyinek szakképzett pedagógus áll a rendelkezésére. Az idegen deklinációkat és konjugációkat csupán a marcali, a barcsi, a fonyódi. a boglár- lellei kisdiákők, a kaposvári Szalma István iskola és s Kinizsi lakótelepen most épülő intézmény tanulói ízlelgethetik az ősztől. A magyarázat egyszerű: a nyelv- oktatás bevezetésével nem járhat együtt az iskola költség Velősének növekedése, a legtöbb helyen 4} módon szakköröket, énekkarokat kellene feláldozni a nyelvi kurzus kedvéért. Az áldásból ezért mindössze száz-száz- húsz gyermek részesülhet megyénkben. EÄ az újítást nem támogatni csupán látszattakarékosság. Egy csoport gyerek tanításának költsége tanevenként legföljebb,nég.yezer forintra rúg, négy év alatt tehát tizenhatezerre — egy nyelvtanár képzése pedig, ugyancsak négy esztendő alatt, ennek legkevesebb a harmincszorosába kerül. Kérdés tehát, mi az olcsóbb? A szép kezdeményezés kibontakozását akadályozni, képzett pedagógusokat keserű szájízzel megöregedni hagyni, vagy némi anyagi áldozattal segíteni az igény kielégítését, a jelenlegi állapot felszámolását. L. A. XVVI századi hímzett bársony nyereg. Indiántábor a város szélén ,Fűré lépni szabad!” — ez lesz a jelszó A héten már fölszerelik a röplabdahálót, a kosárlabda- palánkot, s kirakják a kapukat is: lehet labdázni, teniszezni, sportolni a szabad levegőn. De mi minden lesz még itt! Igazi gyermekparadicsom, amelyet a felnőttek csak »tisztes távolságból« szemlélhetnek ... Két évvel ezelőtt a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat tervet dolgozott' ki egy olyan parkerdő létrehozására, amely a gyerekek mozgási lehetőségét, zavartalan csoportos játszását szolgálja. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi • Minisztérium hozzájárulásával valóra váltották a tervet: hamarosan — augusztus 20-ig — átadják a cseri park játszóterét. A fölszerelést a vállalat készíti, de sokat segítenek — társadalmi munkában — a kaposvári vállalatok és iskolák is. Játékok itt csak fából lesznek: könnyű anyag, könnyen alakítható, esztétiI kus es főként sokkal kevésbé balasetveszelyes, mmt a fém. Létrehozható belőle minden olyan forma, amely a vasvázakból elképzelhetetlen. A cseri parkban például széles hátú teknősbéka-, krokodil- és hintalóíormá- kat is találnak a gyerekek, s épül rönkvár óriáscsúszda is. Fenyőfából faragják a babaházakat, nyírfavesszőből indiámsátrakat készítenek. Télre sem lesz elhagyatott a hely: épül itt — közel a város szivéhez — szánkódomb is. A fősétány a felnőtteké: a fából készült asztalok, padok mellett nyugodtan beszélgethetnek, míg csemetéik zavartalanul játszanak. A kivitelezők gondolnak arra is, hogy az óvodás, kisiskolás és nagyobb gyerekek nem mindig tud- , nak »békésen« együtt játszani. így az összekötő sétányok 12 térhez vezetnek: különböző rendeltetésű játszóterek várják ott a gyermekeket, korcsoportonként elkülönítve. Az elrendezésnél figyelembe vettek az időjárást. is: lesz olyan játszóhely, amely jo i*k> eseten mindig napfényes, másutt viszont kellemes árnyék borul az indiánsátrak fölé. Füré lépni szabad! — ez a jelszó a tizenkilenc hektárnyi területen. Bár a pázsitot gondozzak, mégis játszótérül szolgai: ha elesik a gyerek, ne a salakon vagy a kemény betonon zuhanjon ... A vándorcirkuszokat »kitelepítették« — ezentúl máshol ütik föl majd sátrukat, így újra a kicsiké lesz a kresz-pálya, a fölszereléssel együtt... A játszópark még egy fontos célt szolgál: helyet ad a nyári napközinek. Eddig ugyanis valamelyik kaposvári iskolában kornyadoztak a nebulók, mostantól heteket is tölthetnek a parkban, szabad, levegőn. A hatmillió forint értékű park bizonyara a kaposvári gyerekek kedves játszóhelye lesz. A. A.
