Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-30 / 177. szám

Javul a nagyközség vízellátása Kinek szól ? Szabadidőpark az ö reg-hegyen Korszerűsítik a zalai bekötő utat. Nagy a tabi tanács veze­tőinek feladata : az egykori járási székhely ma fejlődő, iparosodó nagyközség. Kö­zel a Balaton. Tabon kívül hét település több mint ki- lecezer lakójáról kell gon­doskodniuk. Farkas István most került a tanácselnöki tisztségbe. — Tabot, a társközségek gondjait jól ismerem, hiszen 1967-ben tanácstag lettem. Tagja voltam a végrehajtó bizottságnak, aztán a gazda­sági bizottságban is tevé­kenykedtem. Ha másutt dol­goztam is, itt éltünk és élünk a nagyközségben. A szep­temberi tanácsülésünkön va­lamennyi társközség helyze­téről tárgyalunk. A most megalakítandó tanácstagi csoportok és a tanács szak­emberei előzőleg fölmérik, hol mit kell tenni az alap­ellátásban, az egészségügy­ben, a kulturális és a kom­munális területen —• mondja Farkas István. Az iparosodás, a sok új családi ház, meg a nagy­község főútvonalának, a Kossuth Lajos utcának ké­pét megváltoztató több eme­letes lakóépületek — mint másutt — most már itt is gyakran zavart okoznak a vízellátásban. — Másfélmillió forintot kaptunk a megyei tanácstól a - vízellátás javításához. Di­cséretes a Budapesti Vegy­ipari Gépgyár állásfoglalása: megértették nehéz helyze­A mezőgazdaságban a nagy teljesítményű gépekkel dolgozó ember teljesítőké­pességet és a munka előirt minőségének a megtartását az új automaták, elektroni­kus ellenőrző műszerek biz­tosítják. Ilyen a gabona- komfyájnok' szemveszteségé­nek alakulását ellenőrző műszer is. A világ búzatermesztő ál­lamai közül hazánk előkelő helyet foglal el a gabonafé­lék termesztésében. Elsősor­ban a búza terméshozama nőtt meg az elmúlt 15—20 ev alatt. A terméshozam növekedésével , együtt nőtt a nagy teljesítményű gé­pek, továbbá a veszteség- mentes betakarítás iránti igény is. A KGST-szabvány szerint a kombájnnal való aratás során még elfogadha­tó az 1,5 százalékos szem­veszteség. A ^kombájnok jó kihasz­nálásának egyik feltétele az arató-cséplő áteresztő képes­segének optimális kihaszná­lása. A hozam, az állomány- sűrűség és egyéb jellemzők változása miatt a kombájn­vezetőnek ismernie kell a tényleges gépterhelést, hogy a haladási sebességet meg­felelően tudja változtatni. Ezt a célt szolgálják a kü­lönböző szemveszteségjelző berendezések. Ezek a műszerek jelzik a kombájnosnak a betakarító­gépek szalmarázójánál és rostaszekrényénél fellépő szemveszteséget, másrészt pedig tájékoztatnak a nem megfelelő rosta használatá­ról, vagyis a rosta esetleges eltörnöd éséről. Az EMG—2813 típusú — hazai gyártmányú — szem­veszteségjelző készülék fel­szerelésével a szántóföldi vizsgálatok során mérték a kombájn haladási sebessé­gét és területteljesítményét, valamint a szalmarázónál és a rostaszekrénynél fellépő veszteséget műszer alkalma­zásával és a nélkül is. Ez­zel az eljárással sikerült a szemveszteséget a minimá­lisra leszorítani.. A MÉM gödöllői Mezőgazdasági In­tézete a kísérleteket tovább folytatja. A hazánkban működő kü­lönböző növénytermelési rendszerek szorgalmazzák a saemveszteségjfelzö készülé­kek felszereleset a gabona­kombájnokra. Az eddigi tünket, s hozzájárultak, hogy a területükön levő két kút- juktóí építsük ki Tabra a gerincvezetéket. A Dunán­túli Regionális. Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat ha­marosan elkezdi ezt a mun­kát. Még ebben az évben elkészül a kis regionális víz­mű, s akkor négy-öt évig nem lesz gond — mondja a tanácselnök. Kapolyon törpevízm’ű­társulást alakítanak, a meg­levő kút mellé még egyet furatnak. Ezt a vezetéket szintén rákapcsolják a tabi vízhálózatra, hogy csúcsidő­ben elkerüljék a zavarokat. vizsgálatok megállapították, hogy a veszteségjelzők érté­kes információkat adnak a kombájn vezetőknek és az aratást irányító szakembe­reknek abban az esetben, ha a műszer jelzését — min­den gabonatáblán — a tar­lón maradt szemek egység­nyi területéről történt .meg­számlálásával ellenőrzik. Ha a veszteség alacsony, akkor a kombájn kihaszná­latlan és a vezető fokozhat­ja a gép sebességét, ezáltal növekszik a termelés. Ha vi­szont a veszteség a megen­gedettnél magasabb, akkor a kombájnt túlterheltük. A ha­ladási sebesség csökkentésé­vel kisebb lesz a terhelés és a szemveszteség. Dr. L. L. A főutca elején jó ütem­ben épül Tabon az a lakó­épület, amelybe az év végén vagy a jövő év elején köl­tözhetnek be az új tulaj­donosok, összesen 102 csa­lád. A művelődési ház és az egészségház közötti terüle­ten 88 lakás számára jelöL- tek ki területet, s beépítik a főútvonalon levő üres telke­ket is. Az őszre befejeződik a volt telekkönyvi hivatal át­alakítása, ott nyolcvan pvo-- dás elhelyezéséről gondos­kodnak. Az épület további bővítésével újabb húsz ap­róságot vehetnek föl. A böl­csődét viszont az épület ál­lapota miatt lebontják, he­lyette másikat kell építeni. Ez igen nagy gondjuk. Szá­mítanak a lakosság és az üzemek dolgozóinak, szocia­lista brigádjainak összefogá­sára. — A fásításkor 1400 cse­metét, ' díszcserjét, 3000 vi­rágpalántát ültettek el tár­sadalmi munkában tavaly ősszel, az idén tavasszal. A nagyközséget tovább szépít­jük. Nemrégen tanácskoz­tunk az új lakóházak bizal­mijaival, hogy a lakók se­gítsenek az épületek környé­kének parkosításában. Kész­ségesen vállalták, ezért bí­zom abban, hogy más fel­adatokból is kiveszik a ré­szüket — mondja Farkas István. Sok szép terv készült. Ezek megvalósítását elsősor­ban erre társadalmi összefo­gásra alapozzák. A nagyköz­ség központjában, az új la­kóépületek alatt iskolai KRESZ-parkot alakítanak ki. A közeli Öreg-hegyen szabadidőparkot nyitnak, el­sősorban a gyerekeknek. Ki­rándulhatnak, sportolhat­nak ott. Bizonyára a felnőt­tek is szívesen igénybe ve­szik ezt. Menedékházat állí­tanak föl, játékok, sportesz­közök is lesznek. A kaptár­üzem brigádjai vállalták, hogy a házhoz és a játékok­hoz szükséges famunkákat elkészítik. A tanács a Volánnal együtt a vasútállomás szomszédsá­gában új buszállomást épít. A terepet már rendezték, az építkezés 1981-ben kezdődik. A társközségek fejleszté­sét sem hanyagolják el. A Zalára vezető utat most kor­szerűsíti a I£ PM Közúti Igazgatósága. Ezt az ott le­vő Zichy-múzeum egyre nö­vekvő látogatottsága is in­dokolja. E munka befejezése után a kapolyi bekötő út korszerűsítése következik. A társközségekben is foly­tatják a társadalmi össze­fogás szervezését a már ha­gyományos falunapok kere­tében. Szép példák sora bi­zonyítja mindenütt a tenni akarást. Az 1979-re terve­zett 4 millió 431 ezer fo­rint társadalmi munkát 6 millió 331 ezer forintra tel­jesítették: ez lakosonként 740 forintot jelent. Ebből az ösz- szegből a lakosság a telepü­léseken több mint kétmillió forint, a vállalatok, üzemek pedig csaknem 4,3 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek a közösség gaz­dagításáért. Szálai László Új gyógyszertárak Kaposváron Mi lesz veled, Kossuth téri patika? A járókelő, aki napjában többször is elhalad a megye- székhely főterén, a Kossuth téri patika előtt, csak ko­szos üvegportált lát, no meg egy sebtében írt kartontáb- lét: Tatarozás miatt zárva! Tataroznak? — kérdi magá­ban az utca embere, s dü­hösen nyugtázza: itt se csi­nálnak semmit! Legalábbis a látszat erre enged követ­keztetni. Nincs állványerdő, nincsenek járdát torlaszoló gépek és malterosládák se. A járókelő mérges lesz. Hív­ja a szerkesztőséget, szidja a gyógyszertárakat: ígértek mindent, mégse dolgoznak, csak a nagy tumultus van a többi patikában. Valóban állna a munka a Kossuth téri gyógyszertár­nái? Menjünk csak be az udvarra! Bentről egészen mas a kép. Csöveket fektet­nek, falakat emelnek, vil­lanyt szerelnek. Knoch Aranka, a Somogy megyei Tanács Gyógyszertá­ri Központjának igazgatója mondja: — Egyetlen ' városban sem okoz annyi gon­dol a gyógyszerellátás, miiit Kaposváron. A me gyeszekhety központjában korszerűen berendezett, nagy alapterületű patikára lenne szükség. Terjeszke­désre, bővítésre pedig nem volt módunk. Most, hogy az épület emeletéről elköltözött a központunk, mód nyílt a bővítésre. Elkészítettük a terveket, s kivitelezőt keres­tünk, Csakhogy vállalkozó­ra sehol sem találtunk, de még segítőre sem. Az épü­let az IKV tulajdona, a vál­lalat azonban kapacitás hiá­nyára hivatkozva elutasított bennünket, fee állami válla­latnak, se szövetkezetnek nem érte meg a . munka. Március 31-én bezártuk a patikát. Megkezdtük a bon­tást, s közben a szomszé­dos megyéket is bejártuk építőkért. Végül kisiparosok, illetve saját szerelőink vég­zik az átalakítást. — Menhyibe kerül ez a felújítás, és mikorra végez­nek a munkaiatokba! ? — A tervek szerint három és fél, illetve négymillió fo­rinttal számolunk. Március­ban azt igértÿk, csupán egyetlen esztendőre zárunk be. Most már tudjuk, hogy legföljebb 1981 nyarán nyit­hatunk ki. — Hogyan tudja Meleg: feni az igényeket a többi gyógy idei tár? — Több patikának meg­változtattuk a nyitvatartási rendjét, de legnagyobb meg­lepetésünkre a legtöbb gyógyszertár forgalma nem változott meg. A betegek java része a Május 1. utcai, illetve a Kalinyin városrész szolgáltatóházában levő pa­tikát keresi föl. Így azokban bizony nagy a tumultus! — A Kossuth téri gyógy­szertár elkészülté megold­ja-e a város gondjait? — Részben, s ezért újabb patikákat kell építenünk. Novemberben nyitjuk meg a Béke—Füredi városrészben készülő gyógyszertárunkat, s a közeljövőben — ugyancsak ágazati . beruházásként — megkezdődik a Kinizsi la­kótömbbe tervezett patika építése is. Tehát, ha néhány hónapos csúszással is, de jövőre el­készül a Kossuth téri pati­ka. Láttuk: dolgoznak rajta. Ha figyelembe vesszük, hogy a gyógyszertári központ rö­gös úton jutott el idáig, már ez is haladás. Az azonban továbbra is kérdés marad, miért maradt egyedül a me­gyei tanács vállalata ? Csak az ö érdekük \ városunk- gyógyszerellátása? Nagy Jena I gabona veszteségmentes betakarításáért Jelzők a kombájnokon A kérdést sokféleképpen föl lehelne tenni. Mondjuk így: Kinek szól a muzsika? Válasz: á zenekedvelők­nek. Kinek szól az újság? A híréhes embereknek, a tájékozódni akaróknak. Kinek a sportközvetiiés, a ív-ben? Azoknak, akik szeretik a sportot és érdeklődnek iránta. Folytathatnám a sort, ámbár nem mindenre lehet ilyen nyilvánvaló — és elfogadható — választ adni. Vajon kinek szól a muzsika... Vagyis: Kinek mondunk el valamtt; ki veszi magára; kinek szói a »példabeszéd«, és van-e értel­me, ha hatása nincs? Kinek szól a taps, az elismerés, a fcj- bólintás, a kinevezés; kinek a messziről előre köszönés, a megbecsülés és a tisztelet, a túltengő érzelmi töltés és a megalázás? Annak-e, akinek valóban szol; a körülmények­nek, az illető beosztásának; kapcsolatrendszerünk egy-egy láncszemének vagy csakugyan annak, aki méltó rá? Kit akarunk »nevelni«? Kinek szól a propaganda, az agitáció; kihez a jó szó, a segítő szándék — oly sokszor hasztalan. A kérdések százai jutnak az eszembe, pedig töredékükre sem adhatok választ. Így hát egyelőre elégedjünk meg ennyivel. Kezdem a legnépszerűbbel, úgy hívják: labdarúgás. Az edző játékost cserél — témánk szempontjából teljesen mind­egy, hogy a mérkőzés hányadik percében. A fiú csapzot- tan, sárosán, netán sérülten jön le a pályáról, s a nézőté­ren kitör a taps. Vajon az ő játékát dicséri-e, vagy az edző szakértelmét, alti jól tudta: kit és mikor kell lecserélnie? A megoldás rejtély. Sohasem derül ki, hogy kinek szólt, a taps. Mint ahogy azt is nehéz volna kimutatni, hogy az előadó szép és igaz, megkapó, érzelmi húrokat is pengető gondolatait értékeli a hallgatóság tapsa, vagy amiatt, lel­kendezik a közönség, hogy végre abbahagyta. De e tetszés- nyilvánítás szólhat — sajnos személytől függetlenül — a funkciónak is, hiszen bizonyos beosztásokban már a mon­danivalótól függetlenül is illik megtapsolni az embereket. Kinek szól a tetszésnyilvánítás és kinek a kritika? Nehéz eldönteni. A tapssal fogadott megnyilvánulásokat ugyanis rendszerint magukra veszik, maguknak tulajdonítják az emberek; a kritikai észrevételeket a legritkább esetben. Nem voltam személyes részvevője, csak hallottam egy eseményről. De hiteles forrásból, tehát adok rá. Beiktatás zajlott le, s ha valakit beiktatnak, akkor nyilvánvaló: va­laki mást le is kell váltani. Ez utóbbit természetesen "ér­demei elismerése mellett«, az előbbit csak úgy magától. (Pedig egyszer már érdemei elismerése mellett is kinevez­hetnének valakit!) Az »előd« megbízatása lejárt, s jóllehet méltatták több éves tevékenységét, nyilvánvalóan kiderült, hogy megbízatását miért nem hosszabbították meg. Azután méltatták az »utódot«, eddigi munkásságát is annak rendje és módja szerint, nem mintha elfogadtatásának különösebb je­lentősége lenne, hiszen nem ezen az aktuson dőlnek el a dol­gok. Ezután az előadó — a munkaterületért magasabb szin­ten felelős ember — tisztességgel föltette a kérdést: kinek van még véleménye? A meglehetősen nagy számú »gyüle­kezetre« kínos csend telepedett. »Köszönöm a bizalmat« — mondta ezután néhány keresetlen szóval az utód, nyilván­valóan az előadóhoz és nem a gyülekezethez címezve szó­zatát, majd leült. Szavait csend követte. S ezzel az aktus véget ért. Nem hangzott el egyetlen jó szó az elődhöz, aki bármennyire alkalmatlanná vált is, egy csomó ember sze­mélyes útját egyengette, s az intézményét is, ha jogos ki­fogások merülhettek is fel. Nem szólt senki az utódhoz, hogy mit vár tőle, miben támogatná, mit tehetne jobban, mint az előd. Kinek szólt a hallgatás, a némaság? Kinek az »előd« vezető társainak tüntető távolmaradása? Megvallom, ilyenkor foglalkoztatná a kérdés: vajon az elődöt, az utó­dot, vágy a felettes szervet minősítetté a részvétlenség? Vagy netán az általános közömbösség számlájára írjuk az egészet? Akkor is elgondolkoztató .jelenség. Képtelenség volt megtudni, hogy kinek szólt a hallgatás. A nekdotázunk. Példázatokat mondunk kisebb és na­gyobb társaságokban. Ismerek egy baráti kört, mindig nagyon jól érzik magukat együtt — leggyak­rabban poharazgatás közben vagy egy-egy vacsoraasztalnál. Mindig van, aki állja a »cehhet«, csak egy részvevőt nem érdekei az együvé tartozás anyagi vonzata. Egy idő után megunták a többiek; példázatot mondtak arról a pernahaj- derről, aki a társaságban minduntalan »elfelejt« fizetni. Mit gondolnak, mi történt? Az illető mélységesen elítélte a »pernahajdert«, fölháborodott, tiltakozott az effajta maga­tartás ellen. És nem fizetett, Véletlenül sem vette magára a példázatot. És — némi tapasztalattal a tarsolyomban — hadd mondjam el: igy járunk mi az általános bírálatokkal, észrevételekkel, javaslatokkal csaknem mindenütt. Hát ak­kor kinek szól a példázat? Kinek a kritika, a jogos észrevé­tel? Mondhatnánk: íme a tanulság! Nevén kell nevezni a gyereket. Egyetértek. A társadalmi közszellem azonban még nemigen fejlődött idáig. (E megállapításról magam sem tu­dom, kinek szól.) De bizonyára vannait, akik magukra ve­hetnék. Netán jómagam is. Az igazságnak nem mindig tapsolnak az emberek. Ki­vált, ha annak kritikai éle van, s rájuk vonatkozik. Egyik híres éttermünkben mindig kitűnő ételeket kapok. Évtize­dek óta járok oda vidéki útjaim során, ismerik ízlésemet, kívánságaimat, kedvenc ételeimet. A jó ételek azonban — hiszem — nem a beosztásomnak szólnak. Inkább annak, hogy sohasem fukarkodom a dicsérettel, s a pincérrel üze­nek a főszakácsnak: ez bizony jól sikerült. S ez így megy függetlenül attól, hogy az utóbbi években háromszor, négy­szer is változott a vezető. Jönnek, odaülnek az asztalomhoz néhány szóra, örömmel nyugtázzák az elismerést. De leg­utóbb némi kritilzai észrevételt is tettem a környezetre. Mondtam, hogy jó volna fákat ültetni, újakat a régiek, a kiöregedettek helyére. És máris megfagyott közöttünk a levegő. Pedig nem hiszem, hogy személyes érdekemet kép­viseltem. Partnerem azonban rögtön hozzáfűzte: az elődei­nek mondtam volna; az ő nevükhöz fűződik a mulasztás... És csaknem mindig ehhez hasonlót tapasztal az ember. Akit, akiket bírálunk — szóban, írásban —, mindig egyet­ért, mert ki tudja, milyen áttételek folytán, következetesen másra gondol. Pedig a magunk ingében szoktunk, abban kellene járnunk... S mert nagyon ritkán vesszük magunk­ra a jó szándékú szót, ki tudja: mikor, kinek szól az ész­revétel? ' Egy közeli ismerősöm panaszolta: »Választóvíz volt, amikor megszűnt a funkcióm. Néhány ember elmaradt mel­lőlem. és általában hűvösebb, tartózkodóbb lett körülöttem a légkör. Ha meglátogattak is néhányan, az már csak amo­lyan »alibi« látogatás volt. Pedig tudták, hogy nem buk­tam le, nem követtem el semmit, nem nyomhatja teher a lalkiismerelemet. Mégis. És akkor eszméltem rá: minded­dig nem nekem szólt a tisztelet, a barátság, a kalapemelés. Átmenetileg elkeseredtem. Hiszen még a kollegiális viszony is eltorzult ebben a furcsa hierarchiában. Túl vagyok rajta. Hiszem: egyszer majd azért fognak becsülni, amit teszek, amiért becsülettel dolgozom, és nem azért, mert átmeneti­leg valamilyen funkciót akasztottak rám . ..« A z illető Siófokon él; ma is megbecsülésre méltó em­ber. Kezdik észrevenni a képességeit, tar!rimas munkájának hasznát. De mikor érjük el. It '.'y min­den és mindig annak szól majd, akinek mondjak? És csak az, sohasem mos veszi vállára a »terheket«? Jávori BMm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom