Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
VÉGE Madárkavalkád a lakásban Nélkülük nem tudom elképzelni az életemet A bajuszos, göndörhajú fiatalember — Bárány János — régi ismerőse azoknak, akik rendszeres látogatói a díszmadár-kiállításoknak, bemutatóknak. — Gyerekkoromban kezdtem, visszaváltott üvegbetétből, megspórolt tízórai és uzsonnapénzből. Amikor dolgozni kezdtem — fodrász a mesterségem —, több jutott szórakozásra. Aztán megnősültem, belefogtunk ebbe a házba, és ismét kevesebbet költhettem a „csipogókra” ... — Hányfajta madara van? — Három, de ennek számtalan változata. A tenyésztés egy bizonyos fokán már nagyon sok árnyalatbeli különbség fordulhat elő. Házigazdánk a Móricz Zsigmond Művelődési Központ kaposvári díszmadártenyésztő szakosztályának a titkára. A kérdésre — milyem népszerű a díszmadár tartása és tenyésztése Magyarországon, illetve a megyében — ilyen „minőségben” válaszol: — Az orázágban nagyon sok tartó van, aki állatszere- tetből — hiszen a madár nem igényel túl nagy teret, étkezést, ugyanakkor látványos, szép állat — foglalkozik velük. Ők a boltban veszik a most már méregdrága búzát, és általában csak egy vagy két madarat tartanak. A tenyésztők már nincsenek olyan sokan, de szervezett keretek között dolgoznak, gyakran cserélik ki tapasztalataikat, évente több kiállításon vesznek részt. Élnek, halnak a kis állatokért. A megyében, a városban is megvan ez a kör. Sokan összejárunk, beszélgetünk. — Milyen értékű egy kis pinty vagy mondjuk egy nagyobb papagáj? — Az előbbi kevesebbet, az utóbbi pedig többet, attól függően, hogy milyen ritka állat. Egy nagy és.ritka papagájnak az ára elérheti a több ezer forintot is. Ezeket a tenyésztők nagy becsben tartják, féltve őrzik, nem is igen akarják eladni őket. Magam is így vagyok ezzel. — Ügy tudom, az utóbbi időben több értékes díjat is nyert a különböző kiállításokon, bemutatókon. — Igen, a madárkáim jól szerepeltek többek között a szekszárdi, a pécsi és az évenként novemberben megrendezendő kaposvári kiállításon is. Nekünk, somogyi tenyésztőknek ez a legjelentősebb esemény minden esztendőben. Egyébként rendszeresen részt vesznek rajta román, jugoszláv és csehszlovák vendégek is. — Az odúk, saját készítésű ketrecek oldalán különböző feliratokat látek. — Mindent pontosan könyvelek. Napra mennyi idős' a madár, mikor fog költeni, volt-e valamilyen betegsége, sőt még azt is felírom, milyen furcsa szokásai vannak. — Mi lenne akkor, ha egyik napról a másikra azt mondanák, nem foglalkozhat többé madarakkal? — Nem is tudom. Valamilyen állat akkor is kellene. Volt már nekem teknősbé- kám, halam, no meg persze kutya, macska is. Nagyon szeretem az állatokat, nélkülük nem tudom elképzelni az életemet, K. Zs. Pattan a nád, rebben a kócsag Tő a nagybajomi erdőben Kínt. szemerkél a? eső. bent a nagybajom!. erdészet vezetőjének irodájában csillogó víztükör, szélfútta nádas kel életre a szavakban. Szálát László erdészetv.ezető mesél a falutól távol, az erdő karéjában kialakított pihenőhely szépségeiről, a létrehozás munkájáról, gondjairól. — Gyönyörű volt ez a hely, csak nagyon elhanyagolt. amolyan »ősdzsungel«. , Néhány éve a kaszói ősláp környékén voltam erdész, de az meg sem közelíti. Nemcsak a szakember mondatja vele: Magyarország egyik legszebb helyéről van szó. 1978 őszén kaptak engedélyt erdészház építésére, akkor kezdődött a tó rendbetétele. Víz alatt, motoros kaszával vágták le a nádat, a. gyékényt, a sulymot — a többit a halakra bízták, az amurokra. A környék parkosítását, a ház építését az erdészet dolgozói — munkások, erdészek, irodisták — hétvégeken, társadalmimunkában végezték. — Pénzbe csak az anyag került; egyszer kaptunk ötvenezer forintot, ehhez még harmincezer jön, de abban a tó karbantartása is szerepel. Halakat telepítettünk; ősszel esedékes a lehalászás. A pihenő az erdészet jóléti- szociális céljaira készült. Halastóról lévén szó, tilos a horgászat; kirándulásra, pihenésre azonban bárki fölkeresheti. Az építéssel, parkosítással nerrj állt meg a munka, a félszigeten pihenőpadokat helyeztek el, díszsövényt telepítenek. Földúton közelítjük meg a falu központjától nyolc kilométerre eső tavat. Tölgyek árnyékában, pár lépésnyire a harminchektáros víztükörtől vezet a gyalogösvény a löltésig, onnan már csak néhány perc az erdeszház. Él a tó: szél fodrozza a vizet, nagy hal vonulását mutatja a pattanó nád. Nemeskócsag rebben a magasba. »Négy van bélőlük« — csengenek vissza az erdész szavai. Miattuk és társaik érdekében csak átvágni lehet a százméteres nádast — kibontani a tó közepén a szigetet, teljesen eltüntetni a vízi növényket nem. Vigyázó, haletető, a tó tisztaságáért felelős egy személyben Lassú János nyugdíjas erdész. A piros zsindelyes ház tornácáról kémleli a túlpar- ti ösvényt: mintha mozogna ot-t valaki... Tűzrakóhely az épület előtt, gereblyézett utak és rengeteg virág. — Ügy szép a ház, ha szép a környéke — mondja. Szívesen' invitál beljebb. Vendégszoba, tárgyaló (az erdőgazdaság vezetőinek) csempézett konyha. Ideális berendezés a »vadonban«. Hosszú stég vezet a szigetre, kőlapokon. virágsövény között visz az út a ka- csázó-magaslesig. Ezt is inkább csak a kirándulók használják. • Több parkosítást nem bír® el a sziget. Alacsony fekvését mutatják az öreg fűzek, égerfák. Balra nádas, körben tavirózsa- koszorú csábít szemlélődésre Viszatérünk a partra, s tölgylócára telepedve csendbe burkolózunk. Iszapból szabadult sulyomcs-llagot hoz a víz, mocsár halvány emléké't élesztgeti. B. Z. Vízparton, kapásra várva Batonríos ez a nyár.. » Loccsan a víz a zsombék mellett, szinte karnyújtásnyira. Két árva nád zászlója barnán bólogat. Friss, kora reggeli szél karikázik surrogva a lejtőn, a tavon kölyök hullámok kergetőznek ... A hetvenéves Dobos Józsefiéi beszélgetek. Kényelmes tábori széken ül, két hosszú bot mögött. — Régóta űzi-e a „mesterséget”? — Csak négy éve. — Korábban? — Soha. Gyerekkoromban persze én is próbáltam: vékával a patakon .. . Aztán hogy itt a tó, én meg,ráérek, kiváltottam az engedélyt. Mondom: több horgásszal is beszélgettem már, és azok se dicsekednek. — Azt mondják, halat itt se igen fognak már. Az „öreg Dobos” rámnéz, s nyugodtan, magabiztosan mondja: — Periig nincs igazuk. Én nemigen szoktam hazamenni innen komolyabb hal nélkül. Csak ma ... Az egyiket — a bot felé int — pontyra csaliztam, a másikkal eddig két kárászt emeltem ki . . . — S bizonyságképpen előveszi a „fogási naplót”. Szép számsort mutat — én a felével- is megelégednék .« . Itt, a hegy alatt ■■ virágos rét, szemközt szemet nyugtató erdő; a parton mélyzöld sás, előttem kék a tó. A Dese- da. Kaposvár legnagyobb horgászvize. Partján — bar hétköznap van — egy pár száz méteres szakaszon vagy két tucat ember, munkás, tsz- lag. s jó néhány diák. Mint a szomszédom. Sípos Zoli. Meg a nyugdíjasok. — Mozog-e a hal? — Biztosan, csakhogy mi nem látjuk — feleli a sárga nólóinges, fiatal férfi, miközben új csalit tűz a horogra: aranyló-sárga szép kukoricaszemet. ' — Éjszakás voltam — mondja —; utána rögtön ide jöttem. Talán most sikerül. — Reménykedik? — Bizony, nemigen kényez tét a szerencse. Bolondos ez .a nyár. — A Ralatonon mindenki erre panaszkodik» A KAPOSVÁRI HÚSKOMBINÁTHOZ felveszünk / * 18—40 év közötti térti és női dolgozókat, okikét csontozol munkára betanítunk. A betanítás idejére 15, —Ft-os- órabért biztosítunk. Várjuk a húsipari szakma iránt érdekődő dolgozókat, fiatalok jelentkezését. Szükség esetén kulturált elhelyezést tudunk biztosítani új munkásszállásunkon. Jelentkezés személyesen vagy írásban a húskombinát munkaügyi osztályár ahol bővebb felvilágosítást adunk Cím: Kaposvári Húskombinát Kaposvár, Vörös Hadsereg u. 67—óv — Pedig gyönyörű az idd horgászásra is. Valóban. Régóta ez az első igazi nyári nap. Egyik ismerősöm — vakációzó tanár — bodor kis füst- fellegeket. pöfékel ■ szalmakalapja alól. S figyel, moccanatlanul. Csak amikor melléje lépek, üti meg a fülem a zene: népdalokat hallgat táskarádión. Ügy, hogy a tőle tíz lépésre levőt se zavarja ... Ketten — egy kissé távolabb — már csomagolnak. — Mi már befejeztük; délután műszak, s még otthon is van tennivaló. — Hal? — Egy mohó kárász ... De micsoda pontyot láttunk! Hű... — és már meséli is, hogy mikur tekerte föl, megakadt az egyik zsinór. De nem úgy, mintha tuskó lenne ott. . . — Valaki más fogta és bennszakadt, aztán most az én horgom az etetőkosaraba akadt... így azonban nem tudtuk kiszedni ; a fene egye • meg! — s nevetnek, mert nem mindennapi az ilyen kaland. Már-már föladtam : hiszen akivel csak beszéltem széles e parton, hal nélkül a halakra panaszkodott. S akkor váratlanul mégis megjelent. Sárga biciklin egy .nyurga kamasz: Steller Lajos ifihorgász kari- kázott hozzánk. És zsákjában jóképű „harminchármas” ponty ringatódzott... K. F. SPORTFILATÉLIA Bélyeg és olimpia fO!tl (047047) A Magyar Posta első, sporttal kapcsolatos bélyeget 1925-ben adta ki, s majd negyven esztendő telt el addig. míg az első olimpiai sor 1952-ben megjelenít a helsinki játékokról. A hat bélyegből álló sorozat még kevésbé volt színes, mint a maiak, de szép mívű rajzolatai révén nagy örömet szereztek a sportmotívum gyűjtőknek. A hat forint névértéket képviselő sor két. azóta híressé vált tervező művész, Vertei József és Gál Ferenc munkája. Az olimpia II. sor már nyolc »darabból« állt, a tervezője ugyancsiak Vertei József. Áz ausztráliai Melbour- ne-ben megrendezett XIII. újkori játékok alkalmából kiadott sorozat mai ára postatisztán 15, bélyegezve 8 forint. A vágott sorozaté a mai számítás szerint 160 forint. 1960-ban már 11 értékből álló sorozatot bocsát ki a magyar posta, s mindehhez még blokk is tartozik az örök várost jelképező farkassal és a két testvérrel, Romulusszal és Rémusszal. A sorozat egy 10 filléressel kezdődik, és három forintossal zárul. A tervezők ezúttal Légrády Sándor és Zsigmond János voltak. Kibocsátásakor a sorért 11 forint 20 fillért kellett fizetni. Ebben az évben már a téli olimpiáról is adott ki bélyeget a Magyar Posta, egy 6 forint 30 fillért érő sort. A tokiói sor 10 címletből áll. a tervező Földiák János, a névérték 13.70 A sorozat. szép rajzolatainak mai »vágott ára« 210 forint. Valamivel később jelent meg az olimpiai blokk, amit ugyancsak az előbb említett Földiák János tervezett. Ábrája az olimpiai központi stadiont, az olimpiai lángot, távolabb pedig a »fuzsiá- mát« ábrázolja. Ezt egy tizenkét bélyegből álló olimpiai érmesek »sor« követi. A mexikói olimpia alkalmából kiadott sorozat nyolc értékből álí, a tervező Vertei József Az olimpiai blokk is az ő alkotása. 1972-ben jelent meg a Sap- porótól Münchenig blokk tíz forint kibocsátási árban, korlátozott vágott példányszámban. Értéke ma 1000 forint. Nyolc címletből s egv blokkból áll a »Müncheni sor« és blokk, amelynek tervezője Kékesi László. Ismét eltelik négy év. s máris Montrealban vagyunk. A Magyar Posta újabb sorozattal emlékezik, a tervező Dudás László. Hét bélyeg és egy blokk, összesen huszonhat forint névértékben. Még ebben az évben a 'ták ki az olimpiai érmesek sorozatát Is, amely öt nyomatból és egy blokkból áll. És elérkeztünk Moszkváig. A posta ez év június 13-án bocsátotta ki a tizenöt forint árú sorozatát, amelyhez húszforintos blokk is tartozik —, a XXII. nyári olimpiai játékok tiszteletére.
