Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
•rnrr+t-i* wtAgfce egy fiatalember kői- 'lozött Jóképű. szőke, olyan hardline év körüli. El vált ember. Értesüléseit a hazmes lemétől szerezte az öregasszony, aki részletesen beszámolt mindenről a férjenek.. — Felőlem a perzsa császár is odaköltözhet — nézett fel a rejtvényből az öregember. — Ml dolgod vele? — Csak úgy mondtam — felelte az öregasszony —, hiszen sokáig állt üresen az a lakás, amióta szegély Regina ... Az öreg legyintett. Egyik este a fiatalember csöngetett bç hozzájuk. Tiszteletét kívánta tenni, mondta, hiszen így az illendő az új szomszédtól, még ha szemközti is; azonkívül meg akadna egy dolog, amiről szeretne szót váltani. Az öregek leültették. Likőrrel, aprósü teménn yel kínálták, majd kis idő múltán megkérdezte a házigazda: — Aztán miről szeretne szót váltani, öesémuram? — Tetszenek tudni — kezdte a fiatalember —, én egy szabad erkölcsű családban nőttem fel. Ne tessék félreérteni, egészen egyszerű dologban nyilvánult ez meg. Nyitott ablaknál tornáztunk reggelenként — Hiszen ebben nincsen semmi — szólt közbe az öregember —, ez nagyon egészséges cselekedet — Igen, de aú mezteSertöö tornáztunk. —■ Jézus Mária? — teb- bent ki a fohász az öregasszonyból, de a férje nyugalomra intette, akár egy gyereket, aki valami szörnyűségről hallott. — Ez a szokásom — folytatta a fiatalember — a mai napig megmaradt, viszont jól tudom, hogy közösségben élünk, és a közössé gnek megvannak a maga szabályai. — Bizony, w. szent igaz — helyeselt az öregember, és várta, hová csawarintja a szót a látogatója. — Arra kérném önöket — tért a lényegié az ifjú hogyha lehetséges nézzék el nekem ezt a szokásomat. Ezt á tízperces meztelen testgyakorlást nyitott ablaknál. Cserébe a* elnézésért fölajánlanám. hogy fölhordom a pincéből a fát, és segítek a bevásárlásban is. — Szénnel fűtünk — szólalt meg hirtelen az öregasszony, de az ura pillantására másfelé fordította a fejét. Mintha azt kutatná ki szólalt meg az ő hangjában. — Hát kérem — mondta aztán az öregember —, ez fölöttébb furcsa kívánság... Már közeledek a nyolcvanhoz, de ilyen kéréssel még senki sem állított be hozzánk ... Épp ezért ez* alaKirály László Nyár Tikkadt falusi délután párzó bogarak vállamon dögmadár hintázik a fán a hártyaszámyú unalom kocsonya-szemű öregek leheletük a levegő ülnek az esztendők felett hátha az isten erre jő a templomban mise van nem szólok közbe hallgatok pocsolyát dagasztanak boldogan a párnahátú malacok Konezek József Nézlek, te vagy hál a béke? Nézlek, te vagy hát a béke, ez a tény a szeme éke? Ez a két kéz a te kezed? Te vagy az, ki levetkezeU, hogy a szemem késvékonyra kellett húznom — el ne nyomja ragyogásod látásomat? Madarakkal te társalogsz? Béke, béke. galambnyelvü, rsókanyeh'ü, rigonyelvű. Ü tes" gsmáéké és meghényns-vetn* as assaonynyal. — Ez természete« — bólintott a fiatalember —, magam is így gondoltam ... Holnap este ismét átjönni® a válaszért. A vendég távozása után az öregember ráripekodott a nejére. — Te már mindjárt, belementéi volna! Azért kottyan- tottad el, hogy szénnel fűtünk. — Csak helyesbítettem védekezett az öregasszony —, eszem ágában se lenne nélküled dönteni.. . De kellek gondolj a szívedre meg a derekadra . .. Mindig panaszkodsz a szénhordás miatt. — Igaz — sóhajtott meg- adóan az öregember —, nagyon sok már nekem ez a két emelet... Kiszáll belőlem az erő, mire felérek Tóth-Máté Miklós ALKU Másnap a pince kulcsot szorongatva várta a fiatalembert Ezzel kívánta jelezni, hogy egyetértésre jutottak az asszonnyal, amit aztán szóban is közölt mielőtt átadta a kulcsot. — Azt a ládát hordja tele — mutatta meg a konyhában —, az kitart egy hétig, így elegendő lesz hetente egyszer... — És nem fog tomázás közben fázni ? — kérdezte kíváncsian az öregasszony, aki kijött a beszélgetésre. — Ilyenkor télen könnyen meghűlhet az ember ... Az ifjú megnyugtatta, hogy nem szokott fázni, de különben is hozzáedződött a dologhoz. Ebben segíti a sportolás is, hiszen roplab- dázik a vállalati csapatban. Azonkívül ha alkalma adódik rá, szaunázik is, amit még egy finnországi útja során szeretett meg. így ez a kis meztelenkedés igazán csak a legnagyobb föi- frissülést jelenti neki ... Hetek teltek ed, és a fiatalemberre nem lehetett panaszuk az öregeknek. Szorgalmasan telehordta a szenesládát, és segített a bevásárlásban is. — Muszáj állandóan az ablaknál ülnöd? — támadt egyszer ingerülten a feleségére az öregember. — Azelőtt sose húztad oda a széket, most meg alig mozdulsz el onnan. — Jobban látok így kötni — mutatta a félig kész pulóvert az öregasszony. — Neked csinálom karácsonyra. — Közben meg kukucskálsz! Nem szégyelled magad? — Még üyert ...? Föl sem emelem a fejem a kötésből. — Aa* Sfmsi ifisa* én» • kötést tartod fit. és k&an- dikálsz a lyufcaosokoe ... Azt hiszed, nem vettem észre ? Szerencsére még nem vagyok vak! Vagy azt szeretnéd, ha vak is lennék ? Az öregasszony szippogobt, és tüntetőén elvonult az ablaktól. Aznap keveset szóltak egymáshoz, és ami nem történt meg évek óta : elmaradt a hitvesi puszi ei- alvás előtt. Három napig kerülte az ablakot az öregasszony, de a negyediken, a postáról visszaérkezve, megint ott lepte meg az ura. — Szóval így állunk? Akkor jobb, ha az ablakkal kötsz házasságot. — Már azt is megtiltanád, hogy lemossam az üveget? Nem szórakozásból csutakolom! Nézd meg, csupa1 kosz, alig- lehet kilátni rajta. Erre csak legyintett az öregember, és átment a másik szobába. Este ott ágyazott meg magának a kanapén. Az öregasszony egyedül sí rdogált a családi nyoezo- lyán. Negyven évig hűséges volt — forgolódott az öregember —, és most bolondult meg vénségére. Ketrecbe kéne engem zárni, amiért ráálltam erre az alkuira. Kellett ez nekem? Reggel odaáldt a fedesége elé, és megkérdezte: — Mondd meg igaz telkedre : mi a fészkes fenéért bámulod azt a fiút? — Nem bámulom. — Ne hazudj, mert bámulod! De miért? Az öregasszony hallgatott egy keveset, majd csöndes pirankodással ezt mondta : — Csak összehasonlításból... — Kivel akarod Ssszepá- szátani? — Hát, veled ... Hogy ifjúkorodban volt-e ilyen jó az alakod. — És mire jutottál ebben a mustrában? — Mire? Még kérdezed, te bolond? Hát persze, hogy neked volt jobb alakod, de még mennyire. .. Akár rólad is mintázhatta volna Michelangelo a Dávidot. Nézték egymást. Az öregember egy kicsit kihúzta magát, így nem látszott annyira hajlottnak. És az öregasszony szeme is tisztábbra fényesedet*. mintha az ifjúsága kíváncsiskodna elő onnan. Mint amikor a hamut megkotorják, és egy régen eltemetett parázs újra fölszikrázik. M ásnap az öreg átment a fiatalemberhez és ' felbontotta a megállapodásukat. — Tudja kérem — mondta —, én férfiember vagyok, megértem ezt az egészet... de a feleségem nehezen bír ebbe belenyugodni... ö még az apácáknál tanult, és nagyon szigorú erkölcsű. Ezentúl hát ne pucérkod- jon előtte... A szénhordást meg köszönjük, majd csak elboldogulok azzal magam is. És aznap már ismét ő cipelte föl a szenet. Többszöri megállással ugyan, fújtatva, zihálva, de önmagával igen elégedetten. (Fdedy Gyula rajza.) Oláh János Középszer Elismerésre várni gyöngééig, s aki kicsikarja, kapzsi, de a legnehezebb a kettő között a helyes útra rátalálni. A várakozás és a cselekvőt mérlegét nem tartja senki a kezében, mégis megméretünk. Akár tudsz róla, akár nem, akár akarod, akár nem, te is e gazdátlan mérleg serpenyőjében ülsz. Van aki örömet érez, van akit szorongás fog el az ingadozást figyelve, de ez mind semmit se számit. Azt szeretném, ha nyugodtam, ha önvád nélkül fogadhatnék el bármilyen lesújtó ítéletet. Miért is irigyelném a dicsőséget azoktól, akik rászolgáltak, és főképpen azoktól miért, akik nem szolgáltak rá. Elismerésre várni gyöngééig, s aki kicsikarja kapzsi, de a legnehezebb a kettő fcüiW a helyes úton megmaradni. Feliksz Kririn A féligazság A Bolond Igazságot vett magának a piacon. Szerencsés vásár volt: három ostoba kérdésért kapta, de még abból is visszakapott három nyaklevest. Fogta az Igazságot es hazament Könnyű azt mondani, hogy hazament, hanem megtenni ... Nem is olyan könnyű az Igazsággal járni. Aki megpróbálta, az tudja csak igazán. Bizony nehéz. Föl kapaszkodni rá nem lehet, aki meg magára veszi, az bizony lassan jár. Vonszolta a Bolond a maga Igazát, bajlódott vele. Nem volt szíve otthagyni, hisz mégiscsak megfizetett érte. Alig élt, nwre hazavergődött. — Hol kujtorogtál te Bolond? — esett neki á félesége. Elmondott neki mindent a Bolond. Úgy, ahogy volt — csak az* nem tudta megmondani, hogy minek neki az Igazság. Ott hevert az Igazság az utca közepén, nem fért be egyik kapun sem. A Bolond meghányta-vetette a feleségével, hogy mi legyen vele, mire tehet használni a ház körül. Gondoltak erre, gondoltak arra, de nem jutottak semmire. Még helyet sem találnának neki. Mit csináljanak, nincs helye az Igazságnak? — Menj ! — mondta a Bolondnak a felesége —, és add el az Igazságot. Csak ne tartsd magasra az árát, örülj, ha valamit is adnak érte! Hisz örömünk úgyse sok van belőle. Elvergődött a Bolond a piacra. Jól létható helyre állt ki, kiabálni kezdett: — Igazság! Igazsági Igazságot tessék! De senkinek se»n keltett. — Hé, embefetS —- kiabált a Bolond. — Vigyetek az Igazságot, olcsón adoma! — Ugyan — mondták az emberek —, minek nekünk a te igazad, hisz nekünk i» megvan a magunké. Ám aztán odament a Bolondhoz egy Dörzsölt, ácsorgói* egy kicsit, azt an megkérdezte: — Szóval az Igazságot árulod, te legény? Na és mennyit kérsz érte? — Keveset, nagyon keveset — örült meg a Bolond. — Egy köszönömért is odaadom. — Egy köszönömért? Az sok — kezdet* alkudozni a Dörzsölt. Ekkor ért oda egy másik Dörzsölt is, és az is alkudni kezdet*. Alkudoztak, alkudoztak, s végül abban állapodtak meg, hogy ketten veszik meg az Igazságot Kettévágták ac Igazságot: így lett belőle két Féligazság. Mindegyik könnyebb is, kényelmesebb is, mint a teljes Igazság. És sokkal szemre valóbb is nála. Ment a két Dörzsöl* a piacon, és nrumdanki irigyelte. Aztán az ő példájukra a többi dörzsölt is Féligazságokat ügyeskedett la magának. Szabdalják as Igazságot, többszörösen bebiztosítják magukat Féligazsággal. Most már jobban kijönnek egymással, gördülékenyebben társalognak. Ha az* kellene monda rs: »Gazember!-« — azt lehetne mondani : »-De nehéz természete van magának!« a pimasz tökfilkót közvetlen embernek hívják, a megátalkodott hazudósáról meg azt mondják, hogy élénk • fantáziája. Meg a ml Bolondunkat sem Bolondnak hívják, hanem az* mondják róla, hogy a maga fejével gondolkozik. Hát így wabdaly®: fi* a» Igazságot (Fordított»; Brattsa László) Zelei Mikló» Magyar Alföld L. bácsi minden nyáron naponta összeszedte és néhány cento me ter mélyen befészkelte a lehullott körtét a szőlőtőkék közé a napsütötte homokba ügy is mondhatnám a föM siÁ és amíg gyűlt a nyár a sző! ót ür«Seben és a darazsakban csak én füleltem a född alól hallatszó konok ketyegésre Alekszi Andrejev A GÓLYA Balatoni táj. M»hác#i Regős Ferenc rajz*. Valaki becsöngetett Vélévé khez. A házigazda ajtót nyitott, és elcsodálkozott: az ajtó előtt egy gólya állt. Valódi gólya, és a csőrében egy bepólyázott kisbabát tartott. És bár a esőre foglalt volt, mégis egészen érthetően kérdezte: — V elesnék? — Igen... — bökkent meg Velev, ás bekiáltott a feleségének. — Micse, gyere ki! Téged keresnek... Veleva, alighogy a babát meglátta, megtántorodott, a férjébe kapaszkodott, és felnyögött: — De, mi ... — Igen, mi még nem rendelkezünk megfelelő körülményekkel egy gyerek számára — folytatta energikusan Velev. — Nem tudom, érti-e, hogy egy szobában még két ember it terhére van egymásnak. A gólya biccentett, megfordult, és elindult lefelé a lépcsőházban. Másnap a gólya íjra csöngetett. Ahogy a házigazda megjelent, így szőtt hozzá: — Gratulálok! A gyereken kívül egy délkeleti fekvésű lakát kulcsát is elhoztam önnek... — Ó. « Wtái egyetfül nem eleg! — kiáltották Ve- tevék, egymás szavába vágva, — Mt kocsira is gyújtunk? A babára pedig költeni kett: pelenka, k*s kid, hicco-cvett, mgdaiozo. gyerekkocsi ... A gálya csodálkozva bámult rájuk, és távozott. A következő nap újból becsöngetett, át tz* mondta: — Szerencséjük von. Itt a babájuk, ez m lakáskulcs és ez a sárga a slusszkulcs ,.. — Ne bosszantson már minket! — kiáltott hirtelen Velev. — Nem érti, hogy az egész fölösleges? Itt ez a tágas lakás is, a kocsi is, épp elég gond van velük, nincs szükségünk emellé egy gyerekre isi — és becsapta az ajtót. A gálya leballagott az alagsorba, és becsöngetett Ivanovékhoz, akik a garzon- lakásukban már három gyereket nevettek... (WKgray Ernőd fordítósa) SOMOGYI NÉPLAP El I
