Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-18 / 167. szám

NEMES

SZENVEDÉLYEK

VONZÁSÁBAN

Két szenvedélye van a buzsáki Máté Ferencnek: a sport és a fafaragás. Az elsőért él-hal, a másodikból él. Immár tizennyolc esztendeje, mióta egy üzemi baleset miatt kénytelen volt leszáll ni a traktor nyergéből.

A versenyzés, a sokoldalú testedzés, a mozgás igénye gyermekkorától munkál benne; amíg tehette, futballozott, atlétizáJit, népi táncos volt. Sérülése Titán csak a szurkolód és szervezői szenvedélye maradit. Elsősorban az utóbbi gyümölcseként épült fel — azt hiszem, senki nem tiltakozik amiatt, hogy személyének ilyen jelentőséget tulajdonítok — a buzsáki sportpályán a jóival nagyobb községek által is megirigyel hető öltöző és klubhelyiség.

Az emeletes sportház ugyanis nevetségesen kevés összegből készült. Ahogy építésének történetét megismertem, hajlandó lennék azit is elhinni: falait nem téglából, hanem lelkesedésből, leleményességből, költség- kifnétó ötletek soraiból rakták fel. És abból a fáradhatatlan sportszeretetből,

mellyel a bottal járó, hosz- szabb útra Trabantjával induló Máté Ferenc viselte a beruházó, a tervező, a művezető, az anyagbeszerző, a raktáros az ellenőr, es ha kellett, a kivitelező tisztet is — egy személyben.

Mert hogy nemcsak a bi- zsókkal tud bánni, hanem a fűrésszel, a gyaluval is. Látogatásunkkor is műhelyének forgácshalmaá között találtuk. Szavaiban még ott vibrált az építkezés feszültsége, az aggódás izgalma, hogy minden a helyén lesz-e, tagiéképpen elkészül-e a vidlanybekötés a tervezett Időre, a buzsáki búcsúig.

Még akkor is visszatér egy- agy töredékmomdaittad az építkezés megannyi buktatójára, de inkább az újabb erőt adó segítőkészségre, melyet egyéneknél, hivatalos szerveknél, brigádoknál tapasztalt amikor fő foglalkozásáról, a faragásról beszélt, és a szekrényből elővette készülő munkáit. Szabadkozott; az előző nap volt szállítás, csak azok a darabok maradtak itthon, melyekkel a szokásos helyi augusztusi kiállításra készül: néhány különböző nagyságú tál és egy különleges esztergályozás- saä készített, díszítésre váró csutora.

Sérülésének hosszan tartó gyógyulása idején kezdett rendszeresen faragni. Apjától ugyan nem kaphatott úbravaiot ehhez, de a varró, hímző anyja, nagynénje révén szinte beleszületett a

Sokat kérdeznek

Kölcsönösen előnyös

most készülnek egy zaporozsjei, a Somogy sámsoniak egy úzbég csoport fogadására.

Amikor az Inturiszt balatoni képviselőjével beszélgettem e látogatásokról, elmondta, hogy a csoportok már az indulás előtt találkoznak, s tájékoztatják őket Magyarországról, olykor még filmeket is vetítenek. A szovjet tuçistâkat érdekli egy- egy szocialista ország múltja, mégis elsősorban az iránt érdeklődnek a legjobban, hogyan élnek, miként dolgoznak hazánkban. Éppen ezért sokat jelent, ha egy- egy vállalattól, mezőgazda- sági üzemtől meghívást kapnak, s ott saját szemükkel láthatják a szovjet és a magyar nép együttműködésének gyümölcseit, érzik a testvéri barátságot. A somogyi üzemekben, szövetkezetekben látottakat otthon is elmondják a családban, a munkahelyükön, a szomszédoknak. A jó munka híre így több ezer kilométerre eljut. Somogynak is dicséretére válik, amikor a Ferihegyi repülőtéren búcsúzó csoport tagjai a baráti találkozót említik legnagyobb magyar- országi élményükként.

Az élmény tennészetesen kölcsönös. Példaként felhozhatom a Kaposvári Húskombinátot Az MSZBT-tagcso- port ma is levelez az üzemben járt csoportok közül a vlagyimiri pedagógusokkal, a litván erdészkórussal, a ka- linyini bábcsoport tagjaival. Ök nagy gondot fordítanak a vendégek fogadására. Kidolgoztak egy forgatókönyvet, abban az is szerepel, hogy milyen jellegű csoportnak mit mutatnak meg Kedves meglepetés a hímzett terítő. Ezt szocialista brigádok készítik a vendégeknek.

A Kapostáj Termelőszövetkezetben hállottam, hogy ha a szovjet csoportokban szakember is van, akkor rögtönzött szakmai tapasztalatcserét tartanak. Egy gépészmérnök magyarázta el például azt, hogy a T—135-ös traktorokat miként üzemeltethetik a legnagyobb hatásfokkal. A KGST egyik mérnöknője pedig a közeljövőben gyártandó mezőgazdasági gépekre hívta föl a figyelmet A somogyi üzemekbe élj utó szovjet turisták érdeklődését a föltett kérdések tömege jelzi.

A szovjet turista üdülés közben is politikus ember, minden érdekli, különösen egy baráti országban. Nagyon jó, hogy kialakult ez a somogyi üzem- és tsz-láto- gatási rendszer, hisz igy módot ad hétköznapjaink megízlelésére is.

Lajos Géza

buzsáki népművészet formakincsébe. A mesterségbeli tudást a faragás • helyi és környékbeli nagy öregjeitől tanulta. Feledni ugyan nem képes, de ma már nem bánja, hogy megrokkanásakor a gazdaság oly csúnyán kisemmizte. Szépen megél a munkájából. Segít a család is — felesége, fia — a na- . gyobb darabok előkészítésében, illetve a felületkezelésben. Megbecsülését jelzi, hogy a fővárosi szövetkezet négy buzsáki iparművészből álló csoportjának ő a vezetője.

Egyéni panaszt nem említ. A maga és társai által folytatott értékmentő, hagyományőrző és -fejlesztő tevékenységét félti azoktól, akik tehetségtelen utánzókként sorozatban gyártják és árusítják ajándéktárgyaikat — buzsáki faragások címen. Jó néhány lelkiismeretlen vásározó használja fel ugyanis a környék jó hírnevét arra, hogy ízléstelen, a

om I i veszettől messze álló árucikkeit a gyanútlan köles belföldi érdeklődőkre sózza.

Jogos dobogásával együtt Is elégedett ember Máté Ferenc. Hiszen szerte a világon sok száz faragása ad ízelítőt a buzsáki faragóművészetből. Ezekben a hetekben azonban — ne tekintsük ezt hűtlenségnek — elsősorban a sportházat tartja kiemelkedő alkotásának. Még akkor is, ha itt a dísztelen célszerűség irányította szervező és építőmunkáját.

P. L.

Mindenki, felkapta a fejét

az asztalnál, amikor a szovjet turistacsoport egyik tagja, a zsdtomiri zeneiskola igazgatója gratulált a böhö- nyeiéknek a község fejlődéséhez. Beszéd közben 5 is észrevette a meghökkenést, s mindjárt hozzátette, hogy a szovjet hadsereg őrnagyaként Kaszópusztán állomásozott a háború után, s akkor többször megfordult Böhö» nyén. A most látottakat aa akkori faluról megmaradt emlékeihez hasonlította, igy van alapja a gratulációnak.

A vendéglátók elsősorban mezőgazdasági programmai rukkoltak ki a Balatonról érkezett szovjet turistáknak, s a fehér asztalnál került szóba, hogy ők a zsitomiri zeneiskola csaknem égés* tanári kara. Az igazgató tréfásan azt mondta, hogy trombitaszót otthon is hallhatnak, csöppet sem bánják» hogy nem zeneiskolát mutattak nekik, hiszen a magyar mezőgazdaság eredményeiről már hallották, így a program során meggyőződhettek ezek forrásáról is.

Sok ilyen kedves epizódról tudnak beszélni azok, akik a siófoki Vénusz-szálló- ban pihenő szovjet turista- csoportok somogyi üzem- és termelőszövetkezeti Iá toga-,

tásait szervezik. Most már szép hagyományuk van e baráti találkozóknak. Az idén például . mintegy harm ina csoport kapott meghívást Marcaliba és környékére. Siófokra és környékére. A balatonszentgyörgyiek már

Múzeumkerti hangverseny

A tihanyi múzeum kertjében megkezdődött a nyári hangversenysorozat. Elsőként az Ars Renata együttes adott ízelítőt a reneszánsz muzsika szépségéből.

Nem, nem szabad elveszítenem: ez a szilaj vágy egyre vadabbul dörömböl bennem. Meg kell tartanom minden áron! Hisz ez a kapcsolat alighanem a legutolsó esélyem, ha ki akarok törni a szürke egyhangúságból, és nemcsak értelmét, de folytatását is szeretném látni életemnek ... Étivel tíz éve elünk együtt, dé sohasem esett teherbe. Hogy meddő-e, nem tudom. Sosem futkostunk orvosokhoz; a mi korunkban ez már groteszk lett volna ...

De ahogy futnak, s egyre riaszióóte iramban futnak

«e évek, égy féj egyre Jókban a gyermek hiánya. Hogy nem folytatódom. Hogy nyomtalanul múlok ed erről a világról ... Ez a vágy egy gyermek után mostanában mindennél hatalmasabbá terebélyesedett bennem ; ha a múlt században élnék, azt mondanám : kategorikus

imperatívuszává lett életemnek. S azt is tudom, hogy ha gyermekre egyáltalán még van reményem, azt csakis Jutkától várhátom, aki egyszer már adott életet, tehát semmiképpen nem meddő, s akinek életkora is a lehető legalkalmasabb a szülésre, ami szegény Étiről nem mondható el éppen ...

Csak hát egyetlen dolgot nem tudok: hogy hajlandó volna-e a feleségem lenni, sőt, hajlandó-e egyáltalában férjhez menni. Hiszen többször is említette, hogy elege volt a házasságból, többé nem hajlandó az életét elrontani ... Vajon általánosságban beszélt-e, vagy csak azért, mert nincsen kérője — hisz ezt a kényes témát mindeddig kínosan kerül - tem ...

De éreztem: a bújócska ideje elmúlt Ha csakugyan nem akarom elveszíteni, legfőbb ideje, hogy tiszta vizet oateek « pohárba. Egy

augusztus végi napon — a

jó öreg Pöttöm y ai Andrisék nyaralójában, mert közeledett az iskola, és a család már hazaköltözött — azt mondtam hát Jutkának:

»Olyan biztos, hogy elrontanád?«

»Mit? — nézett rám meglepetten.

Még az ágyon feküdtünk, könnyű lepedő fedte kihe- vtilt testünket.

»Az életedet, egy új házassággal. Egyszer art; mondtad, nincs annyi életed, hogy többszőr is tönkretedd. Emlékszel ?«

Igent biccentett

»De biztos, hogy tönkretennéd ?«

»Mit akarsz most ezzel?«

— nézett rám megütközve.

»Semmit. De megkérdezhetem, nem ?«

»Az ember ilyesmit nem kérdez csak úgy... ok nélkül !«

Megcsókoltam a vállát.

»De gondolkodhat, töprenghet a jövőn, nem?«

»Kién?« — nézett fürké- szőn a szemembe.

»A magáén... — Megint belecsókoltam a nyakába

— Másokén .. .«

Kis idegesség vibrált » hangjában, éreztem, * ezl jó ,jek*eá retterft.

»fis ? Mine jöt, ha tűnődik'.' Nem jós az ember!«

»Nem — sa haját simogattam. — De ha csak a jósok törődhetnének a jövővel. nem volna holnap! Márpedig mindenki tervez, töri a fejét, hogy és mint lesz, mihez kezdjen, hogy fogjon hozzá ... Hisz a ■ legtöbb embert a jövő élteti: a ter- vezgetés, a remény .. .«

»Költői hangulatban vagy!« — mondta enyhe gúnnyal.

34.

»Csodálod? — hajoltam fölébe. — Egy ágyban fekszem veled, vagyis egy gyönyörű, független, fiatal növel, aki mostanában szabadon tervezgethet, mert a sors néhány hét miül va kezébe adja a jövőjét, egy lapos kis lakáskulcs alakjában. és aki attól kezdve úgy rendezheti be az életét, ahogy akarja ... Olyan sok ember mondhatja el ezt magáról, mit gondolsz?«

»Nem értelek, Miklós — mondta végül. — Isteni idő van, talán a nyár legszebb hete. végre megint itt vagyunk Nógrádverőcén, sze- i-ettük egymást, érezhetted, hogy mennyire imádlak — és te most filozofálsz?«

Kürté* heáiatoilaas.

Senki sem sejti még, vajon olyan kellemetlenül csapadékos lesz-e a hétvége, mint e sorok írásának perceiben. -Szerencsére akkor sem kell majd unatkoznunk, ha eső veri szét a fürdőzéssel, napozással kapcsolatos reményeinket. Kiváltképp a muzsika barátainak járnak kedvében a kulturális intézmények a következő három napon.

A kőröshegyi mőemrtek- templomban Kovács Endre orgonaművész és a Magyar Rádió népszerű gyermekkórusa ad hangversenyt ma este nyolc órától. Ugyanekkor kezdődik a barcsi művelődési központban a pécsi Jeunesses Musicales-tábor részvevőinek koncertje. Szombaton este Ladon kerül sor fúvóskoncertre: ott az országos kamarazenei táborba összegyűlt szólisták és együttesek avatják föl a szép arborétum közepén épített szabadtéri színpadot. Vasárnap délután — a remélhetően kellemes vizen és napfényen kívül — szabadtéri fúvóskoncertet is élvezhetnek a barcsi strand vendégei, s ha tetszik a muzsika, meghosszabbíthatják az élvezetet: este nyolckor a Tarjáni-kürtkvintett lép föl a művelődési központban.

A bogiári vörös kápolna előtt, a szabadtéri színpadon

igazi szellemi csemegével ízesíthetik nyaralásukat a Balaton-part vendégei szombaton és vasárnap este ”ki- lenctőL Beckett »Godot-ra várva« című színművét — a kaposvári Csiky Gergely Színház egyik legemlékezetesebb produkcióját — újítják föl a szép környezetben, Ascher Tamás rendezésében. A már klasszikussá vált kamaradráma szerepét Vajda László, Helyey László és Kottái Róbert alakítja. Azoknak a turistáknak sem kell elfecsérelniük idejüket, akik esetleg órákkal az* előadás

»Tűnődöm.«

»De min?«

A szemét kerestem.

»Hogy hogyan lesz később ?«

»Micsoda ?«

»A kettőink élete« — mondtam halkan.

A szeme megrebbent.

»Nem értelek ...« — saőfö

vontatottan.

»Értesz, te engem !« — sóhajtottam. — Pontosan olyan jól tudod, mint én, hogy miről beszélek!«

Cigarettáért nyúlt az éjjeliszekrényre, rágyújtott.

»Most mit vársz?« — fújta ki a füstöt — Mit mondjak?«

»Ami a szívedből jön!«

Rántott a vállán.

»ígéreteket tegyek? Sírig tartó hűséget fogadjak? Ezt már egyszer megtettem az anyakönyvvezető előtt, de .látod: azt sem sikerült megtartanom! — Fakón mosolygott — Engedd meg, hogy most én filozofáljak: ki tudja, mit hoz a holnap? Én arra neveltem magam, hogy annak örüljek, amit a mai nap ad! — Átölelt, szenvedéllyel megcsókolt. — És a mai nap adott eleget! Ne- ':ed nem?«

eo&a&tk)

előtt érkeznek: ők Gerle Margit kerámikusrriűvész és Jávor Piroska iparművész kiállítását tekinthetik meg a kék, illetve a vörös kápolnában. Megér egy kirándulást a közeli Balatonszemesen a postamúzeum, a balatonszár- szói József Attila-emlékház és a siófoki Beszédes József Múzeum is, mely a hajózás történetéről ad keresztmetszetet (képünkön), meg a balatonszentgyörgyi Csillagvárban a végvári vitézek életét bemutató kiállítás. Gyermekeink kedvéért bizonyára érdemes egy hosszabb autó- útra is vállalkozni. — Nagyatádra. Ott, a Gábor Andor Művelődési Központban, nyitják meg szombaton délelőtt a gyermek- és ifjúsági képzőművészeti alkotótábor kiállítását A kicsinyek szórakoztatása a célja annak a »játszóháznak« is, mely ma délelőtt tízkor kezdődik Kaposváron, az ifjúsági házban. Innen csupán néhány lépésnyire, a megyei könyvtár előadótermében kerül sor hétfőn Banff y György színművész estjére, »Anyád nyelvét bízták rád a századok« címmel.

Jobbára a könnyű szórakozás esélyével csalogatják a hét végére a látogatókat a filmszínházak. A kaposvári Vörös Csillag mozi a világhírű Francois Truffaut alkotását tűzte műsorára »A férfi, aki szerette a nőket« címmel. Megtudhatjuk belőle, milyen sors vár azokra a férfiakra, akik a szebbik nem képviselőiben kizárólag meghódítandó tárgyat látnak. .. A Szabad Ifjúságban a »Bizalmi állásban« című amerikai bűnügyi filmet vetítik. A siófoki kertmozi műsorán Ingmar Bergman világszerte nagy tetszést aratott alkotása, »A kígyótojás« szerepel szombaton és vasárnap : témája a német fasizmus kialakulásának folyamata, a Weimari Köztársaságot szétfeszítő ellentmondások elemzése. Balatonföldvá- ron a »Hair« című musical remek filmváltozatát tekinthetjük meg ismét a hét utolsó napjaiban.

Napozás közben és szomorú időben egyaránt kellemes időtöltés az olvasás. A felnőtteknek ezúttal két olyan művet ajánlunk* amely nem csupán a gondolatok igényességével bilincséi le, de szórakoztat is. Graham Gree~ ne »Az emberi tényező« című kitűnő regényének főhőse egy angol hírszerző, aki kettős játékot űz: fontos

adatokat juttat el. — nem politikai meggyőződésből, hanem személyes hálából — a szovjet kémszolgálatnak. Az izgalmas mű a hatalmi és az emberi tényezők összeütközésének drámája. Katona Imrének a Gyorsuló idő sorozatban kiadott tanulmánya — akár hegyi túrára is elvihetjük, mell- vagy farzsebben — a politikai viccek keletkezésének okait és mechanizmusát tárgyalja, sok »poénnal«, mulattató szellemességgel.