Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

i-SM'-i Útjaink : '.,0*9. ‘ j$f - . hét ►VÉGE Kistermelők - kiskertek Másodvelés a kiskertekben emlékei Cthengerek, kátrány főző, marógépek A zöldségek nyári vetemé- nyezése évről évre egyre fon­tosabb a nagyüzemekben és a kiskertekben egyaránt. En­nek oka, hogy a termőföld másodszori hasznosításával a jövedelmezőség lényegesen növelhető, ugyanákkor pedig a zöldségpiac igényli a má­sodterményeket Hasznos te­hát, ha a kiskerttulajdonosok is vállalkoznak a nyári vete- ményezésre. Június végére a korai zöldség — a karalábé, a karfiol, a káposzta, a salá­ta, a korai burgonya, a zöld­borsó, a retek — lekerül föl­dünkről. Megüresedett helyü­kön mindenképpen indokolt újabb zöldségek termesztése. A másodvetések időpontja június vége és július első fe­le. A legelső teendő a gondos talajelőkészítés. A gyomokat takarítsuk le — legjobb, ha elégetjük — és műtrágyával is szórjuk meg a kijelölt te­rületet. Egy négyzetméterre 1,5 dekagramm pétisót, 2,5 dekagramm szuperfoszfátot, 1,2 dekagramm kénsavas ká­lit célszerű egyenletesen el­teríteni. -Ezután alapos áztató öntözéssel biztosítjuk a talaj szükséges vízháztartását, víz­tartalékát A nedves földet egyébként is könnyebb ásni. Az ásás mélysége 15 centi­méter legyen. Az ásás után rögtön gereblyézzük el a ta­lajfelszínt. Néhány napig ülepedni hagyjuk a talajt, majd hozzákezdhetünk a ve­téshez. A kelés gyorsítása ér­dekében előnyös, ha a -vetést úgynevezett kelesztő öntözés követi. A bokor- és karósbab ve­téséhez tíz négyzetméteres területre legalább 10—16 de­kagramm vetőmagra van szükség. Javasolt bokorbab fajták a Budai piaci, a Ko­rai vaj, a Cherokee, a King- horn Wax és a Harvester. A sorok 40 centiméterre legye­nek egymástól, hogy a kapá­láshoz és a szedéshez elegen­dő helyünk maradjon. A ka­rósbab fajták közül a sárga hüvelyű Juliska bab és a zöld hüvelyű Imperátor a legalkalmasabb a másodve­tésre. Karósbab termesztésé­nél 70x70 centiméteres távol­ságban négy karóból álló gúlák tövébe vessünk karón­ként 8—10 babszemet. A borsó is eredményesen termeszthető másodvetésben. Főként a Rajnai törpe, az Expressz, a Gloire de Quim- per és a Debreceni világos­zöld fajták termesztése java­solt. Tíz négyzetméterre 25— 28 dekagramm vetőmag szük­séges. A sortávolság 25 cen­timéter lehet s a borsósze­meket egymástól 3—5 centi­méterre célszerű elszórni. Ügyelni kell arra is, hogy a magok általában 4—8 centi­méter mélységbe kerüljenek. A gyökérzöldségeket július közepéig vethetjük- másodve­tésben. A sárgarépa fajták közül a Duwicki, az Amszter­dami és a Nantesi alkalmas a másodvetésre. Száz négy­zetméternyi terület bevetésé­hez 40—60 dekagramm vető­magra van szükség. Petrezse­lyemből nyári vetésre a Ko­rai cukor és a Félhosszú faj­ta javasolható. Száz négyzet- méterre 30—40 dekagramm vetőmagot szórjunk ki 30 centiméteres sortávolságban. A nyári és az ősz eleji idő­szak egyik legkedveltebb zöldségnövénye az uborka. Másodvetésként azonban csak rövid tenyészidejű fajtákat érdemes vetni. Ilyen a Budai csemege, a Rajnai fürtös, a Budai félhosszú, a Kecske­méti 113, a Budai korai és a Kecskeméti bőtermő. Tíz négyzetméterre 5—6 gramm magot vessünk el egy mé­ternyi sor és 20 centiméte­res fészektávolságban. Egy fészekbe 2—3 magot vethe­tünk. Ebben az időszakban vet­hetjük a spenótot is. A Ma­tador, a Wiroflay, a Vitai és az Eszkimó fajták termeszté­se gazdaságos. Mivel a spe­nót rövid tenyészidejű nö­vény, másodvetésre kiválóan alkalmas. A magokat 2—3 centiméter mélységű baráz­dákba, 20—30 centiméteres sortávolság betartásával ves­sük el. A legnagyob testű őszi és téli retek vetési ideje is el­érkezett. Tíz négyzetméter terület bevetéséhez 6 gramm vetőmag szükséges, 25—30 centiméter sor- és 10—15 centiméter tőtávolság mel­lett. Termesztésre az Erfurti fekete retek javasolt. Vethető még csemegekuko­rica is. A legalkalmasabb fajta a Fehér mazsola. Az optimális sor- és tőtávolság 50x50 centiméter. Egy-egy fé­szekbe 2—3 mag kerüljön. Az őszi savanyúságkészítés gyakori alapanyaga a cékla- répa. A vetési idő július ele­je. Javasolt fajták a Det­roit és a Bíbor henger. A cékla termesztésénél azon­ban nem szabad megfeled­kezni az egyelésről. Mindezekből kitűnik, hogy milyen bőséges választékban lehet termőterületeinket má­sodszor is hasznosítani zöld­ségtermesztéssel. R. F. Petőfi szölőföldjekétit te­men az ország Kiskőröst. A csinosodó, s már város rangú nagy település impozáns fő­terén, modern épületek szom­szédságában húzódik meg a tér sarkán a gondosan kar­bantartott szülőház, mindig vendégvárón. Elqtte élére ál­lított papírtekercsre emlé­keztető térplasztika — szo­bor — emelkedik, nem mesz- sze pedig a hadvezér szobra, kit fiúként tisztelt, szeretett, kiért — mondhatni — rajon­gott a költő: Bem tábornoké, vagy meghittebben, Bem apóé. Egy útmester gyűjtéséből A szülőház előtt a tér ol­dalán a tábla azonban más kiskőrösi látványosságra is felhívja a figyelmet. Egy sa­játos, mondhatni, egyedülálló Régi mérföldkő múzeumra. A neve: Közúti Múzeum. Nincs messze a vá­rosközponttól. A Solt felé vezető út bal oldalán a kerí­tés mögül kilátszanak a régi közúti gépek. Főleg úthenge­rek. Ott a múzeum, amely ez év őszén már ötéves fennál­lását ünnepelheti. 1975 no­vemberében nyílt meg. Egy felvidéki származású útmes- ternek, az azóta elhunyt Lé- várdy Imrének a magán­gyűjteménye képezte az alapját, amelyet az ágazat széles körűvé gyarapítóit, s azóta is gazdagít, meg-meg- újít. A múlt őszön is új kiál­lítást rendeztek be. Nyugalmazott munkagépek Ahogy belépünk a kapun, elsőnek mindjárt egy-két ré­gi jelre vetődik a tekinte­tünk. Régi mérföldkő áll a kerítés közelében, hirdetve, hogy Pozsony 14, Varasd pe­dig 35 és egyhatod mérföld; A szomszédságában egy útel- ágazási tábla, mintha azt mutatná: honnét hová „ro­bog” a mögötte lévő nyugal­mazott úthenger ... Nemcsak az útépítés múltjának, ha­nem egyúttal a MÁVAG gépgyártási történetének az emlékműve. Körültekintve különböző évekből való útmunkagépe- ket — hengereket, aszfaltfő- zőket, hóekéket és marókat stb. — láthatunk, s egy épülő útszakasz szerkezetét, réte­geit is bemutatja a szabad­téri kiállítás. Az első kövesúttól De nemcsak az udvar kí­nál látnivalókat! A múzeum belső ki állítóhelyiségeibe» van a régebbi és a több ma­gyarázatot nyújtó emlék­anyag. Térképek és tárlók mutatják be úthálózatunk fejlődésének egy-egy fontos szakaszát. Láthatjuk Széche­nyi István közlekedési ter­veit, az al-dunai Széchenyi- utat, az első alföldi kövesút 300 km-es pályájának vona­lát és építését 1895 és 1900 között, a két világháború kö­zötti időből pedig a buda- pest—balatoni, illetve a tó körüli betonút építését. Lát­hatjuk a XIX. századi főbb földutaink — postaútjaink — s az 1936. évi úthálózatunk rajzát. Megtekinthetjük a közlekedésrendészet 1863 és 1952 között fejlődését tükrö­ző dokumentumokat. S mind­emellett a munkák szerszá­mait, az utak és települések jelzőtábláit, egy makadámút metszetét s munkaeszközeit, a munkások öltözeteit és hol­mijait is. Egészében látványos, érde­kes, a múltat emberközelbe hozó, s az útépítés és fenn-, tartás fejlődését meggyőzően bemutató látványt nyújt ez a kiállítás, érdemes felkeres­nünk! N. F. Tűvel és fenesllal A .szövőjáték modellje Prósz Veronika iparművész kiállításon mutatta be játé­kos ötleteit. Tűvel és fonal; lal — hirdette a kiállítás az Ez a divat közönségszolgála­tának budapesti helyiségé­ben — sa bemutatott játé­kokhoz valóban nem kellett más: egy kis maradék fonal, tű és egy kis ügyesség. Kö­tött, horgolt babák, állatfi­gurák, ruhadíszek, poháralá­tétek, szívek, övék. Olyan hulladékból, maradékból ösz- szeügyeskedett tárgyak és já­tékok, amelyet a mamák gyorsan elkészíthetnek cse­metéiknek. S amelyeknek a gyerekek bizonyára jobban örülnek, mint a drága, készen vett játéknak. Hát még ha a készítés titkaiba is beavat­juk » kicsinyeket. Meri Prósz Veronika arra is ad lletekel, hogy a maiink a> óvónők, a pedagógusok köny- nyű fogásokra, gyorsan meg­tanulható fortélyokra tanít­sák a gyerekeket. E módsze­rekkel aztán a gyerekek is készíthetnek ajándékot szü­leiknek, testvéreiknek, egy­másnak. A kiállításon a gyerekek százait ismertette meg ügyes, ötletes szövőjátékával. Óvo­dások, kisiskolások egymás kezéből kapkodták ki a kis „szövőszéket”. Bújtatták a fonalat, csa­vartak, fontak, játszottak. A kiállított tárgyakat kézbe ve­hették, forgathatták, lemásol­hatták. Játszhattak és ját­szottak szívesen, önfeledten. A legilletékesebbek, a gyere­kek körében osztatlan sikert aratott a fiatal iparművész. De érdeklődéssel figyelték munkáit a pedagógusok, a szülők is. Hiszen alkotó, örömszerzö játékokat tanul­tak meg itt. Olyan ügyesség­fejlesztő gyakorlatokat, ame­lyeknek • haszna is van, amelyben a játék és a mun­ka is megtestesül. Hogy önök is kipróbálhas­sák, elmondjuk, hogy készül a szövőjáték. Kartonpapírból vagy haj­lékony farostleinezből könv- nvedén készíthetünk mini szövőszéket. Az ábra szerint vágjuk ki az alsó, felső szé­len szabályosan ismétlődő, fonaltartó nyílásokkal ellá­tott szövőlapot. Az alapterü­let mérete néhány centimé­terrel növelhető, a túl széles kereten azonban nehezebb dolgozni. A keresztirányú szálak befűzése, a szövés nem válhat fárasztó megter­heléssé a kis kezek részére. A megadott méretű szövőla­pon már 3—5 éves gyerekek is eredményesen tudnak al­kotni. A szövés elindításához szükségünk van még egy vastag, tompa végű, nagy­lyukú merkelőtüre, vastag désénél, a szálemelővel, a már befűzött sort kissé fel­toljuk, helyreigazítjuk. 4. A folyamatos haladás­nál, a sorvégeken a szélhaj - tás kissé lazán marad, így a készítendő munkadarab egyenletes oldalszélekkel for- mázódik. A már néhány cen­tis kész szőttest vastag filc- tolall feltámasztjuk, így könnyebb a folyamatos mun­ka. (lehetőleg lekoptatott végű) kötőtűre, rossz filctollburko­latra. Vastagabb fonalmara­dék minden háztartásban akad,« kiválogathatjuk a cso­mómentes, simasodrású da­rabokat. 1. A fonalvégződésre cso­mót kötünk és szorosan az első fonalvágatba illesztjük. A fonalat a szövőkeret mun­kafelületén végigfektetjük,' majd a felső szélen, a két fonalvágat közötti tüske alatt átvezetve, folyamatosan, egy­szer fentről lefelé haladva, egyszer lentről felfelé halad­va, hosszirányú szálakat he­lyezünk a szövőkeretre. Az utolsó fonal vágatba ismét el- csomózott fonalvégződést il­lesztünk. 2. A szálemelővé kineve­zett vastag kötőtűt minden második szál alatt átbújtat­va, felemeljük a megfelezett sort, majd a merkelőtűvel a fonalat ezen áthúzzuk. A kezdőszélen 1—2 cm hosszú fonal­nyúlvány marad, melyet a munka- : darab elkészülte |; után vékony hor- f; golótű segítségé- § vei a következő B sorba visszabuj- 1 tatjuk. A tanuló- |§ daraboknál a fo­nalat — különö­sen, ha 10—15 cm hosszú szála­kat is felhasznál­tunk — vissza­bújtatás nélkül, 2—3 cm ráha­gyással visszavág­juk. 3. A szálemelő­vel, az első sor alsó szálai , alatt átbújva, a sort fel­emeljük, majd a fonalat áthúzzuk. í***- Az új sor kéz- Ezt is a kiállításon láttuk. Szövőlapon készült a 24,5x9 cm nagyságú lapocska. Igazi sikerélmény az ebből hajto­gatott és esetleg az anyuka segítségével összevarrt nyak­ba akasztható kulcstartó tar­soly. Az oldalrészt 9 cm ma­gasan visszahajtjuk, s a dup­la szélvonal szálközeibe öltve összevarrjuk, majd a tarsolyt kifordítjuk a jobb oldalára. A varrásvégződésekhez 4 szál összefogásával készített sod­rott zsinórt varrunk. K. M. Kalocsa népművészette Nemcsak hagyományápo­lás, egyúttal szép divat is a népművészet — lakásunk­ban, öltözködésünkben egy­aránt. Sajátos színt képvi­sel e vonatkozásban az egyik legkedveltebb: Kalocsa nép­művészete. Népét hosszú századokon át próbára tette a történe­lem és sok természeti csa­pás. Szenvedett a török hó­doltság idején és a kis vert falú, nádfedeles házakban sok kárt tett a gyakori ár­víz is. A város neve szláv eredetű és ingoványos vidé­ket jelent. Az egész környé­ket ugyanis a Duna holt­ágai, elhagyott medrei és mocsarak hálózták be. A vadvizek lecsapolása, a fo­lyó szabályozása csak a XIX. század közepén in­dult meg. Mindez meghatá­rozta a település formáját: a házakat az árvíz ellen vé­dekezésül mesterséges dom­bocskákra építették, nádfe­dővel borították, mely gyak­ran fél méterrel is túlter­jedt a falon, hogy az eső el­len védjen. Kalocsa laikói régen és most is szerették, szeretik a szépet. Messze földön hí­res népművészetük központ­ja maga a város. Innen ter­jedt el a közeli kis falvak­ba — Öregcsertőre, Szak- márra, Homokmégyre, Drág- szélre, — és a hozzájuk tar­tozó tanyákra, szállásokra a sokféle kézügyességet, jó ízlést, szín- és formaérzéket egyaránt igénylő sokféle mesterség. A Kalocsa-vidéki népmű­vészet legrégibb és ma már kivesző hagyatékai a dísze­sen faragott házoromzatok és kiskapuk. Maguk faragták a használati eszközöket, szer­számokat, bútorokat is. A legrégibb, több mint száz éves festett ládák díszítése egyszerűbb, ám a későbbi bútordarabokra — így a sa­rokpadokon, padkákon, szé­keken, tálasokon, tulipános ládákon — már változatos a díszítmény, gazdagabbak a motívumok. A férfiak kifa­ragták, az asszonyok, lányok kifestették. Valószínűleg a bútorfestésből fejlődött ki később a pingálás, a falfes­tés művészete. Ezzel eleinte csaknem kizárólag az asz- szonyok foglalkoztak. A por­festéket tejjel keverték. lila -e hagyomány ápolói e szép mesterségek tovább- vivői a népművészeti és há­ziipari szövetkezetben tevé­kenykedő s bedolgozó ügyes kezű lányok—asszonyok. Termékeik szépen illeszked­nek mai világunkba, ottho­nunkat színesítik, gazdagít­ják. Például a sarokpadok, a padkák, székek hangula­tos elemei napjaink étkező­sarkának, étkezőfülkéjé­nek, akár konyhájának is. A tulipános láda ágynemű­tartónak, úgynevezett min- denesládának, vagy éppen szennyestartónak egyaránt alkalmas, de színes gyer­mekbútorokból kialakított kisszobába játéktartó szek­rénykének is jó. A kalocsai ruhák, meg az ugyancsak reneszánszukat élő legszebb — igaz, legdrágább — al­kalmi toalettek közé tartoz­nak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom