Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-07 / 132. szám

Nagyszüleink, szüléink »os­kolás« könyveit a mai diák könnyedén vihetne az álta­lános iskolába, talán fel táskára való telne belőlük. A nehéz iskolatáska ma nem annyira a szellemi »túltáplálást«, mint inkább fizikai megterhelést jelent, írásunkban a könyvekről lesz szó, még pontosabban: az olvasásról. Az ünnepi könyvhét sátrai telistele gyermekeknek szánt iro­dalommal, újdonságokkal. A vásárlói kedvvel is elégedet­tek lehetünk. Ám egy olyan népes lakótelepen, mint Ka­posváron az északnyugati, mégis joggal panaszkodott a bolt eladója, hiszen a kere­sett gyermek- és ifjúsági könyvekből^ csupán néhány példányt kaptak. Mennyit? Mintegy húszat.. 1 A szomszédos Krénusz ál­talános iskolában néztünk először utana, tudnak-e ol­vasni, tudják-e »-használni-“ a könyvet a gyerekek. Ozsváth ' Terencné, az anyanyelvi munkaközösség vezetője a gyerekek tudásá­val elégedett: a többség nemcsak megtanul olvasni, hanem szereti is a könyvet, használja az ismeretszerzés folyamán. A differenciált oktatás pedig lehetőséget nyújt arra, hogy megkülön­böztetett gonddal törődjenek azokkal, akik nehezebben sajátítják el az olvasást. A tanév végéhez közeledve fel­mérést végeztek az alsó ta­gozatosoknál olvasásból; a tantervi követelményeknek a tanulók többsége megfe­lel, csupán néhányan ma­radnak el a kívánt teljesít­ménytől. — És a felelősök is tart­ják a szintet? I— Az 5—8. osztályban már olyan nagy a tananyag, hogy csak feltételezheti a pedagógus : mindenki tud olvasni, eszközként képes használni a könyvét. Ka- . naszkorban pedig, főleg a nyolcadik osztályban, külön­leges jelenséggel állunk szemben : a gyerekek »bezár­kóznak«, a szóbeli közlés, a megnyilatkozás nem zökke­nőmentes. A néma olvasás terén azonban ebben a kor­ban sem találunk hibát. Varga József igazgató: — Az új tantervek bevezetése szükségessé teszi számunk­ra, hogy az iskolai könyv­tárt megkülönböztetett fi­gyelemmel gyarapitsuk, könyvbeszerzésre azonban a pénzügyi gazdálkodásunk nem teremt lehetőséget. Balogh Istvánná pedagó­gus az iskolai könyvtárban: — A tanulóknak csaknem a száz ; százaléka beiratkozott olvaso itt, helyben, sokan járnak a szomszédos Petőfi emlékkönyvtárba és a me­gyeibe. A Petőfi könyvtár az alsó tagozatos tanulók­nak tíz foglalkozásból álló sorozatot állított össze, s ebben a könyvtárhasználat megismertetése mellett van néhány tematikus program is: ott »olvastatják« a gye­rekeket. De fölhasználják ezeket a könyvtári foglalko­zásokat a szülőföld, hazánk megismertetésére is, néhány nyelvtani ismeretet is . be­lopnak a játékos ■ foglalko­zások programjába. — Két éve kihúzza a pénzügyi osztály a költség­vetésünkből a könyvtárfej­lesztésre tervezett összeget. Js június 4-én kaptunk ,egy körlevelet, hogy csökkent­jük harminc százalékkal ezeket a kiadásokat... Ha nincs rá költségvetés, vajon mit csökkentének a kaposvári Krénusz iskolá­ban ? A kiadások valóban na­gyok: sokba kerül a l'ütés, a villany, év’tnte a belső fes­tés, az állagmegóvás. Az elműlt négy évben az iskolában mégis négy és léi ezer kötettel gyarapodott a könyvtár. Ugyancsak négy éve fogtuk hozzá, hogy prog­ramot dolgoznak ki az ol­vasóvá nevelés fejlesztésére. Két évvel korábban hozzá­láttak a gyerekek olvasási kultúrájának a korábbinál fokozottabb gyarapításához, mint ahogy az új tantervek megfogalmazták. Két napközis csoport dél­előtti foglalkozására is kí­váncsi voltam. Néhány gye­rek előtt a tankönyv mellett szépirodalmi alkotást is ta­láltam, ezekből olvasgattak. Otthoni könyvekből, könyv­tárból kölcsönzött kötetek­ből. Általában gazdag a családi gyerekkönyvtár is. A nyolcadikosok ünnepé­lyesen iratkoznak be a me­gyei könyvtár felnőtt köl­csönzőjébe, tanáruk kísére­tében. Olvasók ! Az iskolai könyvtárak fej­lesztésének Krénusz iskolai példája nem hagyott nyu­godni. A városi művelődés­ügyi osztályon kértünk tá­jékoztatást. Ott elmondták: az iskolák tervezett kerete általában évente olyan tíz­ezer forint. A Krénusz az idénre nem tervezett, nem is kapott, a Kisfaludy utcái is­kola tizenegy ezer forintot kért, s a felét költhette könyvre, illetve átcsoporto­sításokkal akár többet is költhet. Magam is hallottam vádat az általános iskolai olvasás­tanításra a felsőbb iskolák­ból ; különösképpen a szak­munkásképzőkből érkezett sok ilyen vád, panasz. A pedagógustovábbképző in­tézetnél Rácz Jenövei be­szélgetnem. Az oktatás fo­lyamatos megújulását érzé­keltetve hihető még a pa­nasz, ha azonban az új je­lenségekre figyelünk, nincs okunk pesszimizmusra. Az új ■ tantervi követelmények előtérbe helyezik az olvasás eszközjellegét, a néma, meg­értő olvasást. Két ' év ta­pasztalata igazolja a helyes, úttörő kezdeményezést. Az olvasás tanítása a tanterv szerint most is az első és második osztály feladatá, de aki nyolcéves korára nem tanul meg értőn olvasni, az­zal a késöbhipkben is kell foglalkozni, tantárgytól füg­getlenül. Napjaink információára­datának jelentős része írott formában jut el hozzánk, és a gyerekekhez is. Az olva­sás fontos szerepet tölt be a tanulásban, a munkánk­ban. Ezért irányítottuk rá most, az ünnepi könyvhéten a figyelmet. Azt hiszem, egyetérthetünk az új tan­terv követelményeivel, de kellene tudni olvasni azok­nak is, akik nem értik az iskolai könyvtárak szerepé­nek a fontosságát. A fej­lesztésük : oktatásügyünk fontos feladata. Horányi Barna Balatoni filmhetek - ősbemutató Kojak Budapesten, azaz Földvárén Róma születése címmel kiállítás nyílt Budapesten a Szép- művészeti Múzeumban. A római és Róma környéki ásatá­sok anyagából — az olasz múzeumok gyűjteményéből — láthat válogatást a kiállítás látogatója. Képünkön: sirlelet az időszámításunk előtti X—IX. századból. A földvári üdülőkben »váltási nap« volt csütörtök, tehát nyaralók részvételére nemigen számíthattak a ba­latoni filmhetek rendezői. Mégis telt ház volt a fedett kertmoziban, a déli part legszebb filmszínházában. Helyiek és környékbeliek egyaránt siettek a hírre, hogy Kojak, azaz Inke Lász­ló Földvárra érkezik, s a film írójával, rendezőjével és még néhány szereplőjével részt vesz a balatoni filmhe­tek megnyitóján, az ősbemu­tatón. Az előadás előtt Dombó­vári László, 3 Somogy me­gyei Moziüzemi Vállalat igazgatója köszöntötte a kö­zönséget és a vendégeket: Kállai István írót. Szálkái Sándor rendezőt, Inke Lász­lót, a film főszereplőjét., va­lamint Bánfalvi Ágnest és Dózsa Lászlót. Elmondta, immár a 14. alkalommal nyitják meg a balatoni film­heteket, s most a közönség régi kívánsága teljesül: víg­játékkal kezdenek, mégpe­dig magyar ‘filmkomédiával, amely — mint ismeretes —> hiánycikk a »filmpiacon«. Ezután dr. Tóth János, a Baiatonföldvári Községi Kö­zös Tanács elnöke így mél­tatta az esemény jelentősé­gét, majd jött Kojak, aki­ről ezúttal kiderült, hogy idegenbe szakadt hazánk­fia, eredetileg Kojak Il.-nek hívták, s itthon tehetségte­len. rendőrnek bizonyult. Ko- jakot — miközben egy nem­zetközi bünbanda akarja el­tenni .láb alól — ezúttal is rabul/ ejti nyomozó szenve­délye, s egy különös gyilkos» ság vétkesei után vizslat. De hamarosan rá 'kell döbben­nie, hogy a »filmsorozat­ban« bevált logikája, intuí­ciója Magyarországon mit sem ér (»Itt nem lett vólna belőled sorozat« — jegyzi meg keserűen egykori főnö­ke), hiszen az okozatok okai többnyire ésszerűtlenek; pontosabban: »megáll-' az ész«-az okok láttán. Női ru­hadarabot talál az áldozat' lakásán, s érthető módon keresi a nőt, és helyette ta­lál két sértődékeny . »kiváló dolgozót« a Patyolatban, aki frakk helyett női napozót adott ki a megboldogultnak. A meggyilkolt Európa-hírű tudós volt, de nevét egyet­len lexikonban sem találja (majd most, miután meg­halt!), végül sok ehhez ha­sonló tapasztalat után össze­áll a kép. A professzor rend­hagyó gyilkosság áldozata : gyilkosai sokan vannak, bár közülük egyetlen egy sem gyilkos a szó valódi értel­mében. A sértödékeny Pa­tyolat-dolgozók, az aszfalt­fúró, aki tudja, hogy rossz helyen . fúr-, de neki azt mondták, hogy a professzor háza előtt fúrjon, tehát ott fúrt, és a mérnök, aki »köl­csön veszi« kocsijának kere­keit, mert nem lehet radiál- gumit kapni, s a taxis, aki­nek kétezer forint a fizetése és -négyezer a borravalója, és azt veszi föl a kocsijába, akit akar (a professzort nem ve­szi föl), meg a házmester, aki már régóta nem ház­mester, de nem lehet, kiten­ni a lakásból, és a liftszere­lő, aki következetesen nejn szerel liftet stb. Ugyanakkor Kojak ellenfelei is hasonló okok miatt képtelenek telje­síteni a távoli mafíiavezer parancsát, s végül — termé­szetesen — a zseniális 'nyo­mozó megbilincselve kíséri őket a repülőtérre. Összegezve: mulatságos je­lenetekben bővelkedő paró­dia Kállai István és Szálkái Sándor filmje, és helyenként nem is olyan nevetséges . .. A földvári közönségnek na­gyon tetszett: lelkesen ünne­pelte az alkotókat. Sz. A. Jancsi boldo Nehéz lenne boldogabb fiatalembert találni, mint Balassa János, az ádándi Fekete István Mezőgazdasá­gi Szakmunkásképző Intézet tanulója. Azaz már nem ta­nuló, hiszen néhány napja kézhez kapta a szakmunkás­bizonyítványt. Most már csak látogatóként jár az in­tézetbe, segít társainak a vizsgára való fölkészülésben. Az intézet főépületében, az egyik vitrinben ott dí­szeleg a bizonyítványa, mel­lette egy serleg, egy rádió és a KISZ Központi Bizott­ságának • elismerő oklevele. Ez mind arról vall, hogyan lett Jancsiból növényter­mesztő gépész, vizsga nél­kül. — Biatorbágyról hoztam ezeket. Ott rendezték meg a növénytermesztő gépészta­nulók országos versenyét. Minden sikerült, és első let­tem— mondja szerényen. Az ország tizenkilenc szakmunkásképző intézeté­nek legjobb gépésztanulói gyűltek össze. Azok, akik az intézetükben megrendezett versenyen a legjobbaknak bizonyultak. így került oda Balassa János is. — Tanáraimnak, különö­sen a szakoktatómnak, Ta­. kács Jánosnak köszönhetem ezt a szép sikert, ö segí­tett a felkészülésben. Az én igyekezetem, tudásom enél- kül nem lett volna elegen­dő. Az Aranyhomok „helytörténetírója” Elfeledett nevek nyomában \ Jó néhányszor találkoztam a deresedő hajú férfival a homokszentgyörgyi tsz-ben járva, mégsem tudtam róla többet, mint hogy talajjaví­tási feladatokkal megbízott mezőgazdasági mérnök. Eny- nyi egy felszínes ismeret­séghez is kevés. Kezembe került azonban Beke György­nek — mert róla van szó — néhány helytörténeti jegyze­te. Ezeket átlapozva úgy ér­zem, jobban megismertem a kusza sorok írójának érdek­lődését, emberiségét, szülő- földszeretetét, mint ameny- nyit megtudhattam volna ró­la akár estébe nyúló beszél­getéseken. Beke György helytörté- nészkedő szenvedélye szoro­san összefügg napi munká­jával. Ismereteit korántsem csupán könyvekből vagy le­véltári dokumentumokból szerzi. Egyszer egy eke' által kifordított »épületmorzsa« készteti nyomozásra, más­kor idős parasztemberekkel' beszélgetve hall lejegyzésre érdemes emlékekről. Való­színű, hogy több leírását a megye történetének hivatá­sos búvárai tudományos szempontból pontosí tandó­nak, netán vitathatónak ítél­nék, mégis úgy érzem, oly­kor vaskos köteleken át bur­jánzó adatsotoknál is többet mondanak ezek az »ember­arcú jegyzetek«. »Patosfán járva Zsófi Sán­dor bácsitól hallottam, hogy a temetőben sírásás közben mésszel borított porladó te­temekre bukkantak. Valószí­nűnek látszik, hogy az 1873- as nagy kolerajárvány ál­dozatainak fertőtlenített sír­járól van szó. A járvány ugyanis Somogyot sem ke­rülte el. Fentebbi év júliu­sának második felében a ma Baranyához tartozó hoboli pusztán az ott dolgozó tol­nai summások közt ütött ki a járvány. Innen terjedhe­tett át a fertőzés Patosfára, ahol néhány héttel később ugyancsak többen megbete­gedtek. Nyolc évvel később újabb katasztrófa sújtotta Patosfát. Földrengés volj., melyben sok ház összedőlt. A község határának déli részén van a pusztaszentegy- házi dűlő. Ennek egyik dombvonulatán ma is sok téglatörmeléket fordít ki az eke. Hajdanán itt egy Dorog nevű helység volt, amely egyebek közt az 1332—37. évi pápai dézsmajegyzékben is előfordul. Egy 1536-ban kelt adóösszeírásban még szerepel a település, ■ melyet a hagyomány szerint a török hadak romboltak porig. A földből kikerülő törmelékek az egykori dorogi templom maradványai.« Károly Róbert fia részére — annak a cseh király lá­nyával, Annával kötött el­jegyzése alkalmából — adta nászajándékul Kálmán ki­rály Csehit. 72 évvel később, 1395-ben a mai Kálmáncsa már városi kiváltságot élve­zett. Ennek a' településnek a történetéből is érdekes apró­ságokat őriz Beke György. »A Barát-erdő az 1500-as gvekben még állt kolostor­ról kapta a nevét. A Kustos- domb török katonai őrhely volt. A Rácegres nevű terü­letrészen Jellasich seregének maradéka táborozott hosszú ideig. Közelében kenderáz­tató tó is volt. A kenderből kiázó hódító anyag hatására a halak megszédültek, így Virág bácsiék 70 évvel ez­előtt, kisgyerekként, kézzel íogdosták őket. A »cseresznyés allé« né­ven említett út kialakításá­ról Flórián János bácsitól hallottam. Egy kosárba cse­resznye, fenyő. hars. nyár feliratú táblácskákat tettek. Ezeket a megbízott erdész a kosárból találomra húzva szórta szét az út mentén, A véletlen »tervezte« hát a szép fasort. A szuloki Templom téren volt található az Ájhinger- kocsma, amely most táp­cseretelep és tsz-raktár. A késő őszi és téli hónapokban ugyancsak mozgalmas a kör­nyéké. mert itt váltják be a háztájiban termesztett do­hányt. Jó néhány szuloki családnak s^ép emléke fűző­dik ehhez az épülethez, an- ' nak idején ugyanis lakodal­makat tartottak benne.« Családi emlékei között is őriz hely történ Ai érdekes­ségeket Beke György. »Nagyapám a Széchenyi- birtok intéződéként 1890-ben meg tanúja volt a mai Em­lékmajor születésének. Év­tizedeken át őrizgette a do­hányosszelencét, amelyet egy, a környéken 1912-ben tar­tott nagy hadgyakorlat al­kalmával kapott. A monar­chia itt állomásozó seregei fölött egy ízben Ferenc . Fer­dinand is szemlét tartott. A trónörökös nem sejthette, hogy két évvel később saját halála lesz az ürügy e csa­patok hadba vonulására ...« Beke György irataiban jó néhány, más módon le nem jegyzett — már csak a leg­idősebb helybeliek által, is­mert — elnevezés eredete, helytörténeti esemény adalé­ka is megtalálható. »Kurgya, Pörgölin, Alsó Ferkica, Gedloch, Tekenyő.« Az idők folyamán kialakult elnevezések a mai hivatalos használatban már ismeretle­nek. A törzskönyvekben, munkalapokon, kiadási és bevételi bizonylatokban a község nevének kezdőbetűje és a tábla száma szerepel. Például a nyilasúti dűlő K— 8-as, a »Felber« Sz—7-es, Aranycsík a H—23-as, Tol­vajvölgy az L—4-es. Az Aranyhomok termelőszövet­kezet az országos nyilván­tartásban öt számjeggyé »egyszerűsödik«: 07975 a .megkülönböztető jelünk. Valószínű, hogy épp e számok sivársága készteti Beke Györgyöt kutatásra a még fellelhető »élő emlékek« gyűjtésére. Nyilván ő is érzi, a huszonnegyedik órában vagyunk. B. F. Először dolgozatot írtak a növénytermesztésről, a ta­vaszi,* illetve az őszi mun­kákról. Ezt követte a gya­korlati feladat. Egy arató­cséplő kombájnt beállítani, porlasztót cserélni, végül pedig egy szántási művele­tet elvégezni. A szóbeli vizs­gán a gépüzemeltetéssel, a társadalmi életünkkel kap­csolatos kérdetjgkre vála­szoltak, a párt vezető sze­repéről' beszélték. Mindez Balassa Jancsinak sikerült a legjobban. Olett, az első. — Ürülök a sikernek, s annak, hogy ezzel szüleim­nek is boldogságot szerez­tem. Édesanyám sírt örö­meben ... Az iskolaév után munká­ba áll. Sagváron, az Újte­lepen laknak, s az ottani Egyetértés Termelőszövet­kezetbe megy növényter­mesztő gépésznek. Ott dol­gozik az édesapja is, ezen­túl vele együtt jár munká­ba. — Jancsi kezdettől kitűnt szorgalmával, igyekezeté­vel. örülünk annak, hogy öregbítette intézetünk hírne­vét, hiszen a versenyen elért első helyezésével egy serle­get nyert intézetünknek. Sokoldalú érdeklődésű fiú, sok ilyenre lenne szükség. A Ki tud többet a Szovjet­unióról? vetélkedőn, a ma­gyar nyelvi vetélkedőn szin­tén jó eredménnyel szere­pelt intézetünkben — dicsé­ri tanítványát Teke Miklós igazgató. Jancsi a tanulás mellett az intézet KlSZ-szervezeté- ben is sokat tevékenykedett. Elhatározta, hogy ezt a munkát majd otthon, a fa­lujában is folytatja. — Szeretnék a termelő- szövetkezetben becsülettel helytállni, s ősztől folytatom a tanulást. Jelentkeztem a Kaposvári Gépészeti Szak- középiskola Tabon levő ki­helyezett osztályába. Érett­ségit teszek, hogy minél hasznosabb munkát végez­hessek majd a' termelőszö­vetkezetben. S ha sikerül a szakközépiskola, akkor még tovább is tanulok ... Jancsival együtt örült az egész 3/a osztály. Kis házi ünnepséget rendeztek, kö­szöntötték az országos ver­seny győztesét, aki néhány nap múlva ünnepli tizenhe­tedik születésnapját. A szak­munkás-bizonyítvá/iynál szebb ajándékot nem kapha­tott volna! Sz. L. SOMOGYI NÉPLAP / KÖNYV IS ISKOLA Olvasó gyerekek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom