Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-13 / 137. szám

Pusztuló gesztenyefa-katedrálisok A tanulók műveltsége évi munkájukat is nehezeb­bé teszik. Miért is gondol­nának: rá, hiszen ott van még a rudalókötél... Vajon elpusztul-e most ez a szép gesztenyesor is, vagy gyors intézkedéssel gátat lehet vetni az elfaj­zott pusztítóknak? Megszámlálhatatlan sok régi érték ment veszendőbe már. Itt az ideje, hogy védjük a megmarad ta- kat! Az országgyűlés tör­vényt hozott a természet, a környezet és a táj védel­mére, s több értékes terüle­tet védetté is nyilvánítot­tak. Hogy mit jelent a vé­delem? Jó példa rá az el­dugott zug másik szeglete: az intézet mögött a nyolc- hcxldas erdő. Alagcsövezett támfalak mellett visz az út, a magasban a hajdani szőcsényi vár maradványai. Lenn száz—százötven éves bükkóriások. különleges nö­vénytársulások, reliktu­mok. És tiszta madárdal. Az intézet tanulói gondos­kodnak arról, hogy itt min­den háborítatlan maradjon, noha az erdő nem tartozik az intézethez. De hát maga a környezet is kötelez: a várdombra futó szép erdő, az intézet udvarán találha­tó fa- és bokorritkaságok (tulipánfa, ámbraía, pálma- levelű juhar, kilométer hosszan kanyargó buxussor, és a harminc méter átmérő­jű kűszó-boróka cserjés...) Ideje, hogy a részben társadalmi természetvédő buzgalomhoz az állami vé­dettséget biztosító akarat párosuljon. Cs. T. Az iskolai oktatás megúju­lási folyamata ma mar el­képzelhetetlen a tanulok kozmúvelodesi szemleleté­nek fejlesztése nélkül. Első­sorban az iskolára var az a leiadat, hogy a tantervi anyagot kiegészítse a tanu­lók személyiséget formáló, öntevekenységre nevelő is­meretekkel. Az iskolju »mű­helymunka« nyitott. Az ok­tatási és közművelődési in­tézmények sajátos kapcsola­ta azonos céi érdekeben jón letre: a tanulók műveltsé­gének gyarapítását szolgálja az együttműködés. A Kapos­vári Városi Tanacs e heten tartott végrehajtó bizottsági ülésének a témája volt e kapcsolat tartalmi vizsgála­ta. A művelődésügyi osztály jelentése az oktatási intéz­mények közművelődési te­vékenységét elemezve azt a legfontosabb megállapítást tette, hogy elsősorban a köz- művelődési intézmények készsége dicsérendő, az isko­lák — kevés kivételtől elte­kintve — az együttműkö­dést befogadóként gyümöl- csöztetik, az önálló kezdemé­nyezés még nem fejlődött ki minden tantestületben. Vagy csupán egyes közművelődési intézményekkel tartanak szorosabb kapcsolatot: a vá­rosban a legelterjedtebb a könyvtárakkal közösen ki­alakított program. Kaposvár valamennyi köz- művelődési intézményé fel­adatának tekinti, hogy segít­séget nyújtson a tanulók műveltségének a gyarapítá­sához. Üj lehetőséget je­lent a nemrégen átadott if­júsági és úttörő művelődési központ. A közművelődési intézményekre a jövőben még fokozottabban támasz­kodniuk kell az iskoláknak, amelyek — különösen az újonnan épülők — zsúfoltak, két műszakban tanítanak, es szeles fasorok által határolt területeket. Itt azonban nem hintók gördültek az allén, a fáknak komoly gazdasági szerepet szántak: a szőcsé­nyi völgy ki van téve a Balatonról érkező szelek­nek, s ezek fölfogására te­lepítették oda a fákat. A vad légmozgást csillapító nagy fák megakadályozták a termőföld megbontását, télen megkötötték a havat, biztosították a csapadékot. Erre kitűnően alkalmas a gesztenye, a platán és a je­genye. A platánról azt mondják, hogy »-szabad ál­lásban földig gatyás« — vagyis: ágai szélesen elter­peszkedve a földig érnek. Platán és jegenye csak nagyon kevés maradt mára. Miért maradtok meg a gesztenyék — a sudár je­genyékkel, a széles törzsű platánokkal ellentétben ? Ennek is gazdasági az oka. A gesztenye az egyik leg­értéktelenebb faanyag, szemben a platánnal és a jegenyével. S a Véseiek utáni tulajdonosok ugyanis kivágták, eladták az érté­kesebb fát. S e »gazdasá­gossági« szemléletnek na­gyon nehéz megálljt paran­csolni, Így ment tönkre az nem rendelkeznek a tanter­meken kívül olyan helyise­gekkel, amelyekben csopor­tos vagy összevont foglalko­zásokat lehetne tartani. De nemcsak a szükség diktálja, hogy a gyerekek rendszere­sen eljárjanak a közművelő­dési intézményekbe, hanem így törvényszerű is. A kiál­lítások, hangversenyek és egyéb rendezvények a ma­guk helyszínén a legalkal­masabbak arra, hogy élményt nyújtsanak a tanulóknak. A pedagógusoktól függ, hogy élnek-e a közművelő­dési intézmények programkí­nálatával. A jelentésből ki­tűnik: a pedagógusok egy ré­sze még nem ismerte föl a közművelődési intézmények sajátos szerepét az oktatási anyag megsokszorozásában, a tanulók személyiségének alakításában. Egy részük tá­jékozatlan is az intézmé­nyekben folyó munkáról, nem képes programot aján­lani a gyermekeknek. Az iskolák könyvtárcentri­kus közművelődési kapcsola­tát számos példa igazolja. Tavaly a városi könyvtárak­ban háromszáztizenhat gye­rekfoglal kozast tartottak. Ugyanakkor a Somogyi Kép­tár hiába kezdeményez mű­vészettörténeti látogatásokat, az iskolák nem használják ki a lehetőséget. Ügy is mondhatnánk: foghíjas a tanulók művészeti nevelése. Az amatőrmozgalom után­pótlását az általános isko­lákban tanuló fiatalok alkot­ják. Szükséges, hogy bővül­jön a tevékenységi formák köre. Nemcsak a tantervi anyag földolgozása követeli meg a pedagógusoktól a friss szemléletet, hanem az oktatás és közművelődés egy­ségének az értelmezése is. Ennek érdekében az eddi­gieknél többet keli tenniük. H. B. Másfél összkomfort Most én simogattam meg a kezét. »És a férjed? Ö mit szól ehhez?« Legyintett. »Anyuka fiacskája ... Azt hiszem, titokban még élvezi is, hogy nincs vesződség a gyerekkel. Hazajön, cuppo- gat neki, fölkapja, megszo­rongatja, megdögönyözi — ezzel kész! Aztán jön vissza a mi lakásunkba, Krisztike meg marad a maminál, hisz most már ott is alszik ná­luk, hogy mindig kéznél le­gyen ... Mi meg úgy élünk a két szép, érintetlen szo­bánkban, mint a magtalan házasok ... Lassan már semmi közünk egymáshoz.« Nem feleltem, csak simo­gattam a kezét. Idő múlva megfordította tenyerét, ujjai az enyémbe kapcso­lódtak. Hallgattunk. Nekem az járt a fejemben, hogy egy hajdani haver a régi pinceklubi bandából az egyik új szállóban portás; talán épp ő van szolgálatiján. Zse­bemben a teljes kétheti fi­zetésem: föl kellene hívni! Március eleje, igazán nem idegenforgalmi szezon; talán tudna egy szobát adni... Fölálltam, a telefonhoz léptem, kikerestem a szálló számát. A túlfűtött szállodaszoba forró levegője a csontunkig átjárt a kinti szíjas szelek után. Magamhoz szorítot­tam, és most már inkább melegünk volt. Eloltottam a csillárt, csupán egyetlen ol­vasólámpa égett. S a sűrű, fülledt félhomályban szinte egyszerre kezdtünk vetkőz­ni. Aztán a kis lámpát is eloltottam; olyan sötétbe hulltunk, mint valaha ré­gen, kilenc esztendeje, ott a hajdani almáskert zizegő fái alatt... Vadul, vadul ölelt, szinte magához láncolt. S mikor a testem megismerte megint a testét, fölsírt, szájával a szá­jamba mart, úgy súgta: »Csak te maradtál meg nekem ! Egyedül csak te 1« 17. Honnét van az embernek ereje ahhoz, hogy olyasmit csináljon, amit se teste, se lelke nem kíván? Mi ez: becsület? Kötelességtudat? Vagy inkább csak kényszer? Nekem is, vajon honnet volt erőm rá akkor este, ott a szálloda előtt, hogy Ákostól elbúcsúzzam és hazamen­jek? Mit is beszélek, dehogy haza! Csak vissza, abba az Somogyzsltfa titán,' Tá­mospusztánál kettős geszte­nyesor vágja ketté a gabo­natáblát. Száz—százhúsz éves fák bókotnak a szélben — azzal a méltósággal, amit csak egy évszázad terhei adhatnak meg... Kellemes hús van a tömör, súlyos lombkoronák alatt, és egy csepp áhítat. Mint az év­százados katedrálisokban. Gesztenyefa - ka tedrálisok ban. Szőcsénypusztán, az Er­dészeti Szakmunkásképző Intézet igazgatói szobájában Ott György szavai nyomán megtelik jegyzetfüzeteim e félreeső kis táj történeté­nek néhány fejezetével. Va­lamikor a Vései családé volt a néhány pusztát (Sző- csényt, Támost) magába foglaló birtok, mellette az ötezer holdas erdő és köze­pén a kastély. Annyi más kastélytulajdonostól eltérő­en a Véseiek korszerű gaz­dálkodást folytattak : vízve­zeték-rendszer hálózta be a birtokot, több helyen alag- csövezték a környéket. A fasorok sem pusztán a sze­met gyönyörködtették: a birtokot táblásították, s a táblákat mindenütt kettős fasorok határolták. Allé — így nevezik a intézet melletti öreg hárs­fasor. A hársnak mindhá­rom fajtája él itt (kis- és nagylevelű, illetve ezüst- hars), tehát különlegesen értékes ez a sor. Egyik éj­jel — minderre fittyet hányva — a »szorgos« hárs- virággyüjtők rudalókötél- lel meg lóval tördelték le az öreg fák ágait, fosztották meg ékességüktől a hárs- matuzsálemaket. Szemet vetettek a geszte­nyékre . is. Újabban a virá­gát is gyűjtik, nemcsak a termését, s ez mind több kárt okoz a vén katedráit- soknak. Tépik, szaggatják az elérhető ágakat. A tör­zsek körül levágott, tört, el­száradt csonkok vannak mindenütt... Mintha a rom­bolás szelleme járt volna vitustáncot az alléban. A gyűjtőknek aligha jut eszükbe, hogy ezzel jövő HÉTVÉGI Barcsról kaptuk a héten az első híradást: a Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központban rende­zik meg az építők napját. A program ma 19 óra 30 perc­kor dr. Németh Jenő tanács­elnök ünnepi köszöntőjével kezdődik, 20 órától pedig a Pécsi Nemzeti Színház mű­vészei — Mester István, Péter Gizi, Krasznói István, Horváth István, Melis Gábor és Papp Zoltán — lépnek föl; utána éjjel 2-ig tánc­est... Vasárnap este a »ha­gyományos« diszkóműsorra kerül sor. A Dráva Múzeum­ban Kunffy Lajos képei te­kinthetők meg. kor kezdődik az idénynyitó szabadtéri előadás: Halló, itt Balaton ’80 címmel neves énekesek, előadók lépnek föl. A megyei művelődési köz­pont arról értesített bennün­ket, hogy szombaton a bala- tonszemesi művelődési ház­ban Somogy népművészeti alkotásaiból rendez kiállí­tást. Tizenegy órakor lesz a megnyitó. A gazdag anyag augusztus 8-ig látható na­ponta 10—12 és 14—18 óra között. Színészek és fodrászok rendeznek futballshow-t va­sárnap 10 órakor az NB I-be jutott Rákóczi mérkőzése előtt. Jó alkalom arra, hogy A loncsos medve címmel Illyés Gyula meséjét hallgat­ják ma a bodvicai gyerekek klubjukban. A diákok szom­baton Arany Jánosról be­szélgetnek majd egy könyv Kanosán. Nagyatádon, a Gá­bor Andor Művelődési Köz­pontban bizonyára ök is megtekintik ma este a Csiky Gergely Színház előadását, Kálmán Imre Csárdáskirály­nőjét. Változatos programot szer­vezett a gyerekeknek nyár­ra a kaposvári Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődé­si Központ. Ezekről »menet közben« tájékoztatjuk a gyerekeket tájolónkban. Ugyancsak »kitesznek ma­gukért« a város könyvtárai is. Tehát: unatkozniuk nem kell a nyarat itthon töltők­nek sem. Mint már jeleztük: a lei­lei szabadtéri színpad és if­júsági park újra megnyitot­ta kapuját. Ma és holnap ifjúsági parkként »üzemel«, > vasárnap este 20 óra 30 perc­áporodott levegőjű kriptába, abba a megaszalódott bol­dogtalanságba, amelyben ak­kor már hosszú idő óta él­tem. Én édes istenem, hogy ho­vá tettem én a szemem ez­előtt hat évvel, amikor Ákossal szakítottam? Hová a szívem? Hová az ép el­mém? Persze, nem tudhat­tam én még azt akkor, hogy mi vár rám Tatároknál; mit is tud egy tizennyolc—tizen­kilenc éves lány? Csak annyit^ hogy menekülni akar otthonról. Hogy önálló akar lenni. Hogy únja az anyja szekatúráit, az apja zsarnok­ságát, részegeskedését, zsu­goriságát. Hogy az öreg, ha kedve van rá, egy ültő he­lyében leereszt egy százast a torkán, de egy új haris­nyanadrágért néha hetekig könyörögtet magának, pedig egy üveg bor árából kijön­ne... A fiú meg olyanokat duruzsol a fülébe, hogy mel­lettem semmiben nem lesz hiányod, Juditkám, én ad­dig nem is nősülök, amíg tisztességesen el nem tudom tartani a feleségem! Vég­eredményben a huszadik század harmadik harmadá­ban élünk, több mint ne­gyedszázaddal . a háború be­fejezése. után; teljesen kor­szerűtlen volna nyomorogni ! — Minek tagadnám, hogy hatott rám ez az érvelés. Tizenkilenc éves korára egy mai lány ismeri mái- any- nyira az életet, hogy tud­ja; nem farsangi mulatság vár rá, amikor férjhez megy. (Folytatjuk.) spoj-t és művészet találkoz­zék... A kaposvári filmszínházak közül a Vörös Csillagban a Goodbye és Ámen című szí­nes, szinkronizált olasz bűn­ügyi film látható a hét vé­gén. Damiano Damiani ren­dezőt nem kell bemutatni a magyar mozinézőnek, hi­szen több maffiaellenes al­kotását forgalmazták nálunk is. Ezúttal Francis Clifford regényéből forgatott filmet. Egy római szállodából vak­tában lövöldöz és öl meg embereket egy férfi, majö elbarikádozza magát egy sz.o- baban, túszul ejt egy házas­párt, megakadályozva a rendőrséget abban, hogy rá­törje az ajtót. A gyilkosról kezdetben csak annyit tud a néző, hogy az amerikai nagykövetség környezetéhez tartozik. Hogyan kerül a »krédóba« a CIA, arra is vá­laszt ad Damiano Damiani filmje, meglehetősen kihasz­nálva az izgalomkeltés mű­vészi eszközeit. A főbb sze­repekben Claudia Cardinale. Tony Musante, John Forsliy- te John Steiner, Anna Zim­mermann. Az olasz produ­cer így reklámozta Damiani alkotását; »A CIA összees­küvése Cardinale ellen ...« Nem is rossz reklám! A Szabad Ifjúság moziban a korai előadáson színes, szinkronizált NDK-lilm koc­kái peregnek. Címe: Zsuzsi és a varázsgyűrü. Bizonyára sok gyereknéző lesz kíván­csi Zsuzsira is, a varázsgyű­rűre is. A két későbbi elő­adáson — 18 és 20 órától — a Piedone Afrikában című »hétpróbás« színes olasz— NSZK kalandfilmet vetítik. Búd Spencer akkora, de ak­kora pofonokat oszt benne...! Partnere egy kedves, bájos néger fiúcska. A Latinca mozi a fantasz­tikus filmek kedvelőinek kedvez szombat—vasárnap. Az amerikai szuperproduk­ciót, a Csillagok háborúja című kétrészes, színes sciíit játsszák. Ez az ürmese per­lekedik ugyan a valósággal, a jövő várható kozmoszbeli eseményeivel, viszont jó szó­rakozást biztosít a nézőnek. Fotónk a csurgói helytör­téneti gvűjtemény egy rész­letét mutatja be. Nem tit­kolt célunk, hogy érdeklő­dést keltsünk múzeumaink, képtáraink, gyűjteményeink iránt. Aki ezeket ismeri, többet tud szülőmegyéjéről, lakóhelyéről. Érdemes föl- keresiu e helyeket! SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom