Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
Gitáros nő. (Drozsnyik Isíván grafikája.) Kerék Imre Elhúzódva Mint a kóbor kutyák, !. Megint megalázva, kiverten. Dorongvég emlék-medáliája oldalamban, elhúzódom, hátat fordítva a jóllakottság zsíros édeneinek, öklendezve csillagrendszereket a kiaszott füvekre, tovább, tovább. Megint az öszbe-zütlö utak, földek sivatag-csöndje, kopár mezők örökkévalósága. Vonulok egyszál- magamban, elveszetten, kipusztított madarak utolsó pillantásával szememben. Mint a kóbor kutyák. Figyelemre méltó vállalkozás Operai tervek E s akkor Lacő aayta úgy sirt, hogy az istennek sem volt már maradása tőle... Még enni, mag aludni sem bírt az isten ... — Sanyi elhallgat, és fölnéz rám. Két szeme két aranyfekete napraforgótányér, de most a vád magvai peregnek belőlük. — Nem is figyelsz rám — rebegi becsapotton. — De bizony figyelek. — Akkor mondd meg: miért sírt Lacó anyja! — Mert odaadták a fiát a sárkánynak három évre, hogy mesterséget tanuljon. És a sárkány azt mondta, hogy ha három év múlva ráismer még a fiára, visz- szakapja; ha nem, akkor a sárkányé marad ... Hálával gondolok az egykori néprajzstúdiumokra, Sanyiban pedig talpára fordul a tótágast álló erkölcsi világrend. A mese valahogy mégis ki röppenhetett gyapjas kis buksijából, mert tárgyilagosan megkérdi: — Holnap mikor jössz kezelésre? — Ebéd után, ahogyan szoktam. — Akkor nem is tudunk elbúcsúzni — fénytelenedik el a fahéj barna arcocska. — Mert engem már reggel hazavisznek ... azt mondták ... A mama jön értem autóval — teszi még hozzá, lapos pillantással. — Nagy, sárga autónk van. Tegnap telefonáltunk a mamának. Otthon a konyhában van a telefonunk az asztalon. Piros. A szobában is van egv. Azon meg a kistestvéreim telefonálnak. Várja a hatást. Nézzük egymást. Hallgatunk mindketten. ■»Notórius hazudozó« csó- válgatná a fejét Sanyi másik patrónusa, a szép szőke Ilka nővér, ám szerencsére csak egymás között vagyunk, így Sanyi töri meg ismét a csendet: — Aztán lehet, hogy mégis rhentővel megyek haza. Elvihetem a könyveidet? — Hát persze, hogy elviheted, hiszer^ neked hoztam őket... Furcsán kong a hangom, mintha a szomszéd szobából hallanám. B elyárfészek inkább az ötvenes, mintsem a nagykönyv szerinti kórterem. Heten laknánk, akár a gonoszok, de sohasem válhat tartóssá a teljes létszám; a közénk csöppent »átmenők« egy-két napon belül a műtőbe kocsiznak, onnan meg szolidabb tájékra gurítják őket tapintatos kezek. Fogadásokat kötünk, hogy mennyi időt tölt majd az ürge a műtőasztalpn, a cuccáért melyik nővér iparkodik be hozzánk a másik folyosóról, s hogyan kezdi paskolni saját őrangyalunk az új huzatot a gazdátlan ágyneműn ... Ez itt a Csontbrigád, a baleseti sérültek Korlátolt Felelősségű Társasága. Hajnalonként előkotorjuk a szíverősítőt, amelyet a legmódszeresebb ellenőrzés sem tudott még rejtekhelyéről kifüstölni, bárhogy facsarja is bűze az éppen ügyeletes orrokat... Kifelé mutat a szekerem rúdja, megtehetem hát, hogy már az ajtóban fölkattin- tom az öngyújtó lángocskáját. Szélfogó ujjaim résén át pillantom meg Sanyit, aki alig karnyújtásnyira szeren- csétlenkedik, az új betegek esengő bizonytalanságával, melyen ott púposodik eddigi életének tíz kurta kis esztendeje. — Hát téged hogy hívnak? — Orsós Sándornak — feleli elszánton. — Keresel valakit? — Mentővel hoztok — mondja, s szavában már több a dicsekvés, mint a pana**. — Leestem a szalmakazalról, és eltörött a késem. De már egy cseppet sem fáj. Otthon nem is tudják. Itt meg azt moedti8t, hogy ebbe a szobába kerülök. Csak még pizsamát meg papucsot hoz nekem a nővér ... Ügy fogadjuk be Sanyit, mintha rajtunk múlnék a sorsa; épp csak népszavazást nem rendezünk. Tollászkodik begipszelt kis karjával, mint egy törött szárnyú feketerigó, aztán olyan módszeresen veszi birtokába a velem szomszédos ágyat, mintha sohasem akarna kiszállni belőle ... Látogatási nap volt a mai, ám a Csontbrigád törzsszállásán valahogy most ez is balul sikerült. Senkihez sem az jött, akit igazán várt, s mikor a legutolsó jövő-menő után is bevágja a huzat a lépcsőházba vezető ajtót, elkezdjük gyűlölni egymást. F ortyog bennünk a lefojtott, néma düh — az egészséges külvilág iránt —, és mind sűrűbben megcikkan egy-egy utálatos, rosszul célzott szellemesség a levegőben. Föllé- legzünk, amikor a lázmérőket osztja az ügyeletes nővér, de hát ez sem tart sokáig. Később undorral félretoljuk a hideg vacsorát, aztán nézegetjük végeérhetetlen önéletrajzi filmjeinket a mennyezet sárgás mozivásznán egészen lámpaoltásig. Az Öregé nagyon egyhangú lehet; túlontúl sokszor láthatta már, mert most megtöri a csendet, és Sanyit kezdi vizsgáztatni az egyszeregyből. A kölyök beszédhibás. Egyre riadtabban kuporog az ágy fejénél, alattomos támadást számától, s már arra sincs szava, amit álmában is tud. Több sem kell a legénységnek; fertályórán belül az egész Csontbrigád a kis cigány rovásává. élcelődik. Utálkozom, de valahogy nincs erőm, hogy a védelmére keljek. Sanyi egyre kisebb lesz, már csak két szeme izzik sötéten az ágy- nemükupac mélyéről. Szerencsére belép a nővér, jóéjszakát kíván, s lekattintja a villanyt. Csak az ajtó feletti halvány, zöld lámpács- ka marad égve. Megnyikordul az ajtónk, s a bevágódó fénypászma borzalmas jelenésre esik. Mezítelen váz-férfi imbolyog a küszöbön, arcát szörnyű hegek torzítják íölismerhe- tetlenné, szeme fölfelé fordul, csak villogó fehérjét látni. Vonít, mint a farkasok, kezében vizelettel teli edényt lóbál... Az agysérü- léses az őrzőszobából; megszökött, amint egy percre felügyelet nélkül maradt. A rém a gyerek agyához közeledik, Sanyiból kiszakad a kétségbeesett sikoltás. Kezemet nyújtom feléje . olyan görcsös erővel ragadja meg, hogy ujjai a bőrömbe vágnák. Pillanatokig . tart az egész, rohannak a nővérek, s elvezetik az agysérülésest, de a gyerek tovább reszket. Hallom, ahogy vacognak a fogai. Nincs jobb ötletem, mesélni kezdek neki. Sanyi manó történeteit mondom a Sárga Sündisznóról, a Lét- rás Törpéről, Huhu Varázslóról. Mire annak a mesének is vége lesz, amelyben Sanyi manó elcsente az Ust- foltozó Cigány hat szem szilváját, a mi Sanyink összegömbölyödve, édesdeden alszik, de ömáhaa seas s veszti el a kezemet. ». Heggel, útban a dohányzáshoz biztonságot ígérő ablakmélyedés felé, Sanyi hozzám szegődik. — Sanyi manó cigány volt? — érdeklődik vizsgáló tekintettek — Nem, nem volt cigány — lepődöm meg. — Egészen közönséges réti manó volt, amilyenből tizenkettő éppen egy tucat. — És ő lopott a cigánytól szilvát...? — Ö bizony. De jóvá is tette a hibáját. A manó meg én imigyen polgárjogot nyertünk Sanyi világában, s már árad is rám a kiérdemelt bizalom: — Én cigányul szoktam álmodni. Otthon • mindig cigányul beszélünk; magyarul csak akkor tanultam meg, amikor iskolába kerültem. — Miért ismételtél osztályt? — mutatom a jól- értesültet. Behúzza a nyakát, s bizonytalanul mondja: — Hát... nem ment a számolás. Meg az írás se. De olvasni, azt szeretek. Létrejön az egyezség: ellátom Sanyit olvasnivalóval, ő meg viszonzásul számol velem, s megpróbálunk együtt leszokni arról a csúnya selypítésről, amely igazán nem illik a férfinéphez. Alijuk is a szavunkat vitézül, s bizony beleizzadunk a becsületbe, viszont egy hét múlva Sanyi úgy megropogtatja »paprikáskrumpli« hangjait, hogy gyönyörűség figyelni rá. E lőször én költözöm haza a kórházból, s már csak a folyosón találkozhatnál kis barátommal naponta, aztán kitelik Sanyi ideje is. A nővérektől hallom meg másnap, hogy a gyerek szipogva búcsúzott. Húzta az időt, s nem akart beszállni a fényes-fehér mentőkocsiba, pedig különben rajong az autózásért ... A barátságos sárkányra gondolok, aki megérintette leheletével a törött szárnyú fiókát, miután az kizuhant a rozoga fészkéből. Sanyi elöbb-utóbb elindul a keresésére — hogy leszolgálja nála az idejét. Kemény próba várt rá. De hiszek Sanyiban, és tudom, hogy akkor is ráismerünk majd egymásra, amikor ismét útjára bocsátja a sárkány. Mi ketten együtt tanultuk a varázsigét. Tótisz András A hozzá nem értők szerint az erdő fölgyújtása a természetjárás magasiskolája. A gyakorlott kirándulók viszont tudják, hogy ez csak a látszat. Igaz ugyan, hogy a tűzzel nagy ramazuri van, de maga a fölgyújtás művelete egyáltalán nem olyan nehéz, mint hinnénk. Sőt: egyes szakértők szerint minden hülye meg tudja csinálni... A legtöbb meg is csinálja. Míg a régebbi iskola mottója: »Ne az erdőtűzzel kezdjük«, a mienké: »Ne elégedjünk meg az erdőtűzzel!« Remélem, tudják érzékelni a különbséget? Előadásunkat azoknak szánjuk, akik a természetjárás alapiskolája mel- liett a finomabb, árnyaltabb mesterfogásokat is szeretnék megtanulni. Az erdőben való viselkedés alapszabályai olyan triviálisak, hogy szinte szégyellem mondani. Elég eny- nyi: törekedjünk mindig a természetes viselkedésre! A lényeg,'hogy a lehető legnagyobb zajt csapjuk. Megfelel a célra a kurjongatás, a visítás, az éneklés, a harsány füttyszó stb., de igény Még le sem zárult az Operaház idei évadja, június végéig — 29-ig — játszik az Opera- és az Erkel Színház is, de már elkészült az 1980—81-es színházi évad programja. Bemutatók, felújítások, új betanulások, külföldi vendégszereplők föllépései teszik érdekessé a műsortervet. Figyelemre méltó vállalkozás, hogy a Bartók centenárium alkalmából, márciusban felújítják a nagy magyar zeneszerző három színpadi művét. A kékszakállú herceg vára új elképzelések szerint kerül színre, a karmester Ferencsik János lesz. A fából faragott királyfihoz Seregi László új koreográfiát komponált. S a csodálatos mandarint a hagyománytisztelet jegyében az 1956-os, világhírű Harangozó Gyulaféle koreográfiával újítják föl. Híres produkciója volt hajdan az Operaháznak Puccini Triptichonja, három egy- felvonásos operája. Napjainkban csak a Gianni Schicchi című műve szerepelt az Operaház repertoárjában. Most bemutatják a hármas másik két operáját is: A köpenyt és az Angelibe vehetjük a korszerű technikát is. Ma már mindenki könnyen hozzájuthat hordozható rádióhoz, magnetofonhoz. Esetleg tévéhez. Nem érdemes spórolnunk : egy márkás készülék hangja kilométerekre elhallatszik. Akkor a legkönnyebb a dolgunk, ha csoportosan megyünk. Az alapgyakorlat, amit minden kezdő megtanul: csatárláncba húzódva átfésülni az erdőt, és közben társalgást folytatni a legtávolabb levővel. A csoportos zajkeltés nemcsak technikailag könnyen kivitelezhető, hanem az az előnye is megvan, hogy kellő létszám esetén nem vernek meg minket »Ne üvöltözzön, nem az erdőben van!« felkiáltással. Lényegesen nehezebb a feladat, ha egyedül vagyunk. Tegyük tol, hogy rádió 6incs nálunk, tehát teljesen a találékonyságunkra vagyunk utalva. Igaz, a jó szakember nemigen megy fölszerelés nélkül az erdőbe. Legalább kutyát visz magával. A kutya akkor jó, ha hangosan ugat. és megtámadja az idegeneket, akik abban bíznak, ca művét. Békés András rendezésében, Kóródi András vezényletével. Ismét műsorra kerül Richard Strauss- nak A rózsalovag című operája, Ferencsik János vezényletével. Verdi Simone Boccanegráját, a világhírű olasz karmester, Giuseppe Patané tanítja be, Mikó András rendezi s a mű két szereposztásban kerül a közönség elé, olasz nyelvű előadásban. Seregi László új, egész estét betöltő balettet komponált Shakespeare színművéből, a Viharból, amelyhez Purcell zenéjét használják föl. A Hoffmann meséi című Off enbach-opera színre- vitelére a zeneszerző 150. születésnapja ad apropót. A fordulatos, dallamos operát Szinetár Miklós viszi színre. Űj betanulásban láthatjuk jövőre Rossini Hamupipőkéjét, Verdi A végzet hatalma és Wagner A Rajna kincse című operáját. Ez utóbbinak Melles Károly, a Bécs- ben élő magyar karmester lesz a dirigens. Üj énekesek veszik át Donizetti Don Pasquale és Beethoven Fide- lio című operájának főszerepeit. A Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház rehogy »amelyik kutya ugat, az nem harap«. A jól fölkészült természet- járó persze akkor sincs elveszve, ha valóban egyedül marad. A lehetőségek széles tárházából bemutatjuk a kutyatrükköt. Kiáltsunk torkunk szakadtából a négy égtáj felé: »Gazfickó! Hol vagy? Gazfickó, gyere visz- sza, mert kapsz a szí jjal !« Fütyülhetünk is hozzá. Így folyamatosan nagy zajt csaphatunk anélkül, hogy bolondnak néznének. Kedvelt módszer a »periodikus idegbaj«. Hallassunk bizonyos időközönként fülsiketítő füttyöt. Kis idő múlva a környéken sétálók mind azt fogják találgatni, hogy mi ez, honnan jön... És egy nyugodt pillanatuk sem le^., mert várják a következő füttyöt. Végül ismerkedjünk meg a »halálsikoly« trükkel, hiszen egyike a legsűrűbben alkalmazottaknak. Alapja az, hogy egy velőtrázót si- kóltunk, esetleg néhányszor segítségért kiáltunk. Sajnos, ez az alapváltozat annyira elkoptotott, hogy magára pertoárján összesen 48 mű — opera, balett — szerepel. Mint. minden évadban, a következőben is számos külföldi vendégkarmester és énekes lép föl majd a tő- városban. S bár a magas sztárgázsik határt szabnak a vendégj árásnak, a tervek szerint élvezhetjük Mirella Freni, Ingrid Bjoner, Renata Scotto, Theo Adam, Nicolai Gedda. Giacomo Aragall, Jose Carreras, Peter Dvors- ky föllépését. A Magyar Állami Operaház jó hírét jelzi, hogy a társulat külföldi vendégíel- léptetésére is egyre gyakrabban sor kerül. A következő évadban görögországi, csehszlovákiai. franciaországi, olaszországi vendégszereplésről folynak tárgyalások. Az 1980—81-es évad az Opera 97. szezonja lesz. De hogy itthon is sokan és rendszeresen megtekinthessék a műsort, már megkezdték a két színház bérleteinek árusítását. Ezúttal 43 féle bérletet — többek között bemutató. balett, ifjúsági — bérleteket bocsátanak ki. Érdemes megjegyezni, hogy az Operának és az Erkel Színháznak több mint 65 ezer bérlője van. adó természetjáró ma már nem csinálja. Bővített változata viszont nagyobb fel- készültséget igényel, de megéri a fáradságot. Kezdjük erős basszushangon néhány »most megvagy, te átkozott!« kiáltással. A sikoly után »Ne, ne! Ne bánts!« sívít- suk. Ezután jöhet a segély- kiáltás. Fejezzük be néhány rekedt hörgéssel... Érdemes utána ijedten az első arra- j áréhoz rohanni: »Hallotta?...« Bátor férfiakból esetleg expedíciót is szervezhetünk. A turisták nagy része azt hiszi, hogy tud szemetelni. Igaz, a szemetelés a természetjáró legkönnyebb feladata, de ne feledjük: ezt is lehet magasabb színvonalon csinálni. Ne elégedjünk meg a hulladék egyszerű eldobásával. Inkább csináljunk egy nagy, látványos kupacot. A ragacsos, éles tárgyakat viszont rejtsük el körben, az ülésre alkalmas helyeken... A nagy rakás mindenkinek biztonságérzetet ad: azt hiszi, hogy minden szemetet oda hordtak össze. S ha szerencsénk van, áldozatunk beleül a konzervdobozba. Ügy kell nekil SOMOGYI NÉPLAP Kulcsár János Sanyi meg a sárkány T uristaiskola
