Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

F urcsa dolog inasra használni a tollat, mint rajzolásra, ter­vezésre, számításra. Nem is azért teszem, mintha' iro­dalmi ambíciókkal keresnék kiutat egy megtöppedt élet­ből. Azért írom ezt a beszá­molót, mert hasznát veheti valaki; rájöhet, hogy akad más megoldás is, mint az öngyilkosság vagy az alko­holizmus. Jelentésemet nem követi másik, nem kapok tőle vérszemet. Volt időm átgondolni és leírni ezt — de több időm nem lesz rá. Ha rosszul sikerül, nem kor­rigálom, ha nem az derül ki belőle, amit akartam, úgy maiad. Érték nem szü­letik és nem vész el benne. Két órát szánok rá. 1934-ben születtem, falun. Volt egy öcsém és egy hú­gom. Apámnak 12 hold föld­je volt, és éjt nappallá té­vő munkával elértük, hogy negyvenkilencben 32 holdat vettek el tőle. Apám mind­hármunknak 16 holdat sze­retett volna hátrahagyni, ám csak a föld és a földmunka iránti szkepszist hagyta, meg a verejtékes, kemény munka igényét. Nem sok időnk maradt a tanulásra — apám szemé­ben az nem volt fontos. Jó tanuló voltam. Negyvea- nyolcbam apám bizonytalan­sága miatt kerültem gimná­ziumba, s az államosítás után apám felől azt csinál­tunk, amit akartunk. Ötven- hétben belehalt vesztett re­ményeibe. Agyondolgozott, csontsovány anyám még tar­totta magát, a húgom miatt. Mária húgom — anyám sze-, rint — sokra vitte: megke­seredett, elhízott, kétgyer­mekes óvónő a falunkban. Azóta elbutult, s szájából csúnyán hangzik a valaha való igazság: több volt ben­ne, többre vihette volna. Ötvenkettőben érettsé­giztem, kulák fiaként, igy szóba sem jöhetett, hogy a tanácsra kerüljek tisztvise­lőnek. Hálás vagyok ezért a politikai szankcióért. Fel­szívott a főváros. Esztergá­lyos voltam egy nagy gyár­ban, ötvenkettőben már • szakmunkás. Akkor ennél níöbbre nem vihettem. Ötvenhatos cselekedete­imre nem derült fény. Ke­vésbé bizakodó öcsémet ki­söpörte a menekülők árada­ta — útlevélkérő lapjaimon szerepel azóta. Nagy ritkán hazalátogat. Egy évtized még: karrierje életkora mi­att KanyaUani kezd majd, gyakrabban jön, fölfedezi “gyökereit-«, gyerekeit nya- - ranta anyanyelvi táborba küldözi, s mert nem akar­nak hazatelepülni, 'gyűlölni fogja őket, hiszen megaka­dályozzák, hogy tőkéjével itthon andalodjon nyugdíj­ba anyagilag biztosítottan, hazánk szeretett fiaként. A gyárban egy oda .száműzött fizikus­sal tovább hódplhat- t-am matematika iránti von­zalmamnak. Mikor ötven- hétben megint paraszti szár­mazású lettem, Géza bácsi bennem álmodta meg saját elpusztított sorsát. Az ő se­gítségével végeztem el az egyetemet: három évet. leve­lezőn, a maradékot nappa­lin, a gyár saját kádereként. Azóta Géza bácsi belehalt a sorsába. A művezetőségig vitte. Mérnök voltam. Otthonról hozott szívóssággal dolgoz­tam a rossz szervezés, a fe­lelőtlen tervek, a gyatra ve­zetőgárda ellenében. Szín­vonalas embereink a munka szeretete miatt olyannyira kompromittálódtak törté­nelmi ringlispilünkben, hogy végül csak az maradhatott fölül, aki jó szimattal örökké lavírozva, lábát váltogatva evezett át a következő ki­emelt .garnitúrába. Én az életkorom miatt kerültem közéjük, nem a jó munkám eredményeképpen. Üj korszak köszöntött be. Lassan szorítottak ki a munkából. Teljesítménye­inket fokról fokra a telje­sítménydokumentáció és ön­igazoló tevékenység váltotta föl, vezető állásban alig nyílt módom valóban dol­gozni. Lassan már a telje­sítményt sem kérhettem számon: az elmaradás ma­gyarázatát kaptam, s kör­nyezetem ebben valami hi­hetetlen, akrobatikus ügyes­ségre tett szert. Dokumen­táció, magyarázkodás, láto­gatások és adminisztráció tengerébe merültem rossz úszóként, törzskönyvezett vezetőként. Megbeszélés, kávézás, konyakozás, szol­gálati kocsi, információérté­kelés, termékszerkezet-vál­togatás, önjáró átszervezé­sek között telt az életem. E lpárolgott alólam az effektiv munka, va­lahol messze alattam fölösleges munkaerők töme­ge harapta el előlem. Zava­rodottságomban egyre töb­bet ittam, képtelenségekre ragadtattam magam. Kör­nyezetem mintha észre sem vette volna, mindent tűrt és mindenben segítségemre volt. Egy óra öt perc telt el, öt- perccel több, mint amit er­re a részre szántam. Most szigorúbban vehetem a ter­vemet : magamnak számolok el. Lássuk a másik oldalt. Vezető beosztásommal je­lentkezett és hatalmasodott el rajtam a kór. Azelőtt so­ha semmiféle türelmetlenség nem emésztett, nem csinál­tam időbeosztást, jegyzetet vagy bármiféle dokumentá­ciót napjaimról, heteimről. Mindig tudtam, mit akarok, a kemény munka úgy meg­terhelt, hogy semmi másra nem maradt időm, csak né­ha-néha egy lezárt, teljesí­tett szakasz fölötti magános örömre, amit megduplázott a következő feladat izgalma.' Egészségesnek vélt remegés­sel vártam, hogy elkészül­jön egy tervem, megvalósít­sák, alakot vegyen föl egy beruházás. bebizonyosodjék jó elképzelésem. egy gép­sor vagy termelőegység pró­baüzemelése igazolja: nem­hiába tanultam, a tervező­asztaltól is előre látom, és hibátlanul számítom ki a lehetőségekét. Fölös izga­tottság csak örökké ismét­lődő trehányság újra- és új- raátéltén támadt bennem, küzdöttem ellene, hiába, s a néhány kiverekedett fe­gyelmi eljárást sikereim kö­zé írtam. Nem zavart, hogy nem szeretnek. Apámat sem szerették, mert következetes volt, fegyelmezett, s mert az eredmények inkább iri­gyeket szülnek, mint elisme­rést. A kór akkor jelentkezett — térek vissza újra —, ami­kor lépésről lépésre kivették kezemből a munkát, min­denféle fölösleges szervek és bizottságok ellenőrizték eleinte egyedül koncipiált, majd csoportom, osztályom, főosztályom által benyújtott beruházások kivitelezését, mikor annyifelé osztották az egyértelmű és egységes munkát, hogy az isten sem igazodott ki rajta, nem szól­va arról hogy felelőse, gaz­dája sem lett. Ebben a bá- belben egyedül maradtam egy mihaszna íróasztal gya­rapodó telefonjaival... Közben megnősültem, két gyerekünk született, lakást cseréltünk kétszer, kocsit kétszer, berendezkedtünk többször. Minden a naptá­ramba került egyre görcsö­sebb, sietősebb írással. Azt hiszem a pontosság iszonyú rémuralmát alakí­tottam ki az intézetben. Be­osztottaim féltek tőlem, számtalan ember életét kese­rítettem meg lehetetlent kö­vetelve tőlük. Hiába pró­báltak megbuktatni, oda­fenn jó hírem volt — nem vették számba, hogy bizo­nyosságőrületemmel sem érek el többet, mintha ha­sonulnék környezetemhez. Ugyanezzel az eszelős bí­zó nyosságvággyal űztem feleségemet kiszámított órá­jában a szülőszobába, vár­tam a gyerekek első talpra- állását, első szót kényszerí- tettam ki belőlük, bölcsődei és óvodai követelményeket, pontos bilizést, étkezést, al­vást, indulást és érkezést. Vártam, hogy eljöjjön a pil­lanat, amikor feleségem szi­gorú életünkbe fáradva először megcsal, letagadja, s én vallomásra kényszerí­tem... Ugyanígy vártam az orvo­sok biztatását, hogy meg­mentik csonttá aszott anyá­mat, s mikor tovább romlott az állapota, vártam a halálát, Amikor Povázsai büszkén mutatta élete álmának meg­valósulását, a kék Skodát, Csemcsegi jóindulatúan ve­regette meg a vállát: — Gratulálok, öregem, gratulálok ... Csinos kocsi ez a Skoda. Nem mondom, az én Fiat 1500-asomhoz ké­pest játékszer, barkácsdolog az egész, de azért autó. .. Lehet vele menni. Nem gyorsan, nem sokat. De autó. Nem Fiat, nem Volvo, nem Merci, de azért autó. Igen — tette hozzá mély meggyőződéssel —, minden­nek ellenére autónak mond­ható ... — Hát ez ért hozzá . .. —Mihez? — kérdezte le- törten a férjétől Csemcsegi távoztával Povázsainé ... — Ahhoz, hogy kedvet csináljon az embernek . .. — legyintett rezignáltan Povázsai, és úgy nézett az ártatlan, kék Skodára, mint púpos törpére egy nudista strandon. Amikor Povázsai büszkén mutatta Csemcseginek élete másik álmát, a Philips szte­reó rádió-magnót, a teljes és esodas felszerelésével , ö\vé?í kívánj Wát , ( vagy éntékáá . Kondor Bel» illusztrációja Shakespeare Ham!etjéhez. Kurucz Gyula H bizonytalanság vége Dél. Reich Károly alkotása.. James THURBER Piroska és a farkas hogy ne szenvedjen a ször­nyű bizonytalanságtól, amitől én szenvedtem. A várakozások poklában ideggyógyászhoz fordul­tam. Nyugtatót írt föl — látszott, hogy nem érti a szakmáját. Feleségem egy elkeseredett percében elárul­ta, hogy pszichiátert keresett. Megértettem 6zűkölő félel­mét — én is békéért fohász­kodtam már. A tojásfejű, behízelgő modorú tudor néhány be­szélgetés után úgy vélte: apakomplexusom van, a íelsőbbség hiányától szenve­dek, s azt javallta: keres­sek valamit, aminek aláren­delem magam: apaszerepet betöltő személyt, hatalmat vagy az istenhitet. Azt hiszem, akkor még javában munkálkodtam a megoldáson. Apámra gondolva megál­lapítottam, hogy ő a 32 hold megszerzése után korszerű­sítette volna gazdaságát, jobb eredményeket ért vol­na el egyre okosabb mód­szerekkel, másokat és min­ket, a gyermekeit is részel­tetett volna munkája gyü­mölcséből, csak egyet nem tett volna: nem adta volna ki kezéből fölvirágzó gazda­ságát, élete értelmét, a mun­kát. De hát azok más idők voltak. Egy óra ötven perce írok. Nyugalmam teljes. Ki­egyensúlyozottan élek, nap­jaimat értelmesen töltöm ki munkával és örömmel. Negyvenöt éves vagyok, , in­tézetünkben független, teljes értékű főtanácsadó. Szigorú­ságom a régi, mert módom­ban áll a legkeményebben helyreigazítani minden be­ruházási linkelést. Az em­berekkel nem bánok olyan szigorúan többé — találják meg a maguk bizonyosságát. E llenőrző munkám be­fejeztével (kijövök a négy órából, hiszen kisujjamban van a szakma) sokat olvasok, örülök a n^i- pi háromszori étkezésnek, a tiltott cigarettának, a za­matos keletnémet sörnek. Újra hosszúak a napok, s én rninden percet élvezek. Na- ,gyot sétálok délután, elné­zem a fejvesztetten rohangá­ló vagy céltalanul őgyelgő embereket, segítek a felesé­gemnek a háztartásban, fog- I lalkozom a gyerekekkel. A I két kölyök vjdám és fegyel- I mezett: Andrásból elvont | szakember válhat, a kicsi a - hallása miatt tálán a nyel­vek terén érhet el jó telje­sítményt. Otthon szigorú, de kellemes a hangulat. Fe­leségemnek nem engedem meg, hogy sírjon. ; Kár, hogy nem tölthetek hosszabb időt a hétvégi há­zunkban. Jólesne a föld­munka, az erdő mellett el- nyugvás és ébredés, de sa­ját érdekem, és az orvosom is úgy kívánja, hogy napon­ta megkapjam a fájdalom-- csillapítót. Az orvosok ügyeskedtek, tagadni próbáltak, és na­gyon meglepődtek, mikor megmondtam nekik, hogy májrákom van. Azt hitték, nem viselem el az egy­szerű tényt. Egy nap a sűrű, sötét er­dőben egy hatalmas farkas várt egy kislányra, akinek — a farkas információi sze­rint — az adott ösvényen írellett jönnie és egy elemó- zsiás kosárkát kellett hoz­nia erdei szerény bungaló­ban élő nagymamájának. A , farkas már régen ott ült a bokrokban, s végül türelme elnyerte jutalmát: megpil­lantotta a kislányt. Ponto­san a szürke ordas számítá­sainak megfelelően cseleke­dett: éppen azon az ösvé­nyen jött, amelyet ő őrzött, és tényleg hozta a karján az elemózsiás kosárkát is. — Ha nem tévedek, Miss ‘ — szóit udvariasan a far­kas, kilépve a bozótból —, ezt a kis ínycsiklandozó sza­gokat árasztó kosárkát a nagymamájának viszi... — Igen, Sir — felelte egy­szerűen a kislány —, pon­tosan a nagymamának ... Hogyan találta ki ? A farkas azonban figyel­men kívül hagyta a kérdést. Válasz helyett egy tapasz­talt, vén, róka ügyességével kiszedte beszélgető partne­réből az öregasszony pontos címét, és tétovázás nélkül eltűnt az erd(j sűrűjében, még a kapott értesüléseket is elfeledvén megköszönni a kislánynak. Amikor a kislány kinyi­totta a nagymama bungaló­jának ajtaját, meg sem for­dult a fejében, hogy külde­tése nem úgy végződhet, ahogyan eltervezte. Ám a csöppség már a küszöbnél ösztönösen megérezte, hogy valami nincs rendjén, s épp ezért, amint meglátta, hogy — az ismerős hálóköntös és fökötő ellenére — egyálta­lán nem a nagymami fek­szik az ágyban, óvatosan megállt, húsz lábnyira a fekhelyétől. Kitalálni, hogy a nagyi helyett — akit akkorra már nyilván megevett — a ta­karó alatt a kegyetlen szür­ke gengszter rejtőzik, egy pillanat műve volt, mivel a farkast még a főkötőben és hálóköntösben is aligha le­hetett összetéveszteni a drá­ga jó nagymamival. A másodperc tört része alatt döntött a kislány. Vil­lámgyors mozdulattal be­nyúlt a kiskosárba, kirán­totta onnan a biztonságból előrelátóan odakészített col- tot, és a fenevadba -eresztet­te az egész tárat. Egyetlen lövést sem hibá­zott el. Tanulság: ahhoz, hogy napjainkban becsapjunk egy pici kislányt, sokkal le­leményesebbnek kell len­nünk, mint száz évvel ez­előtt. Juhász László ford. Gyurkó Géza LICIT együtt, s még egy Boney M.-lemezt is leforgatott a vendégnek, Csemcsegi jóin­dulatúan veregette meg Po­vázsai vállát, mondván : — Gratulálok öregem ... Igazán kellemes hatás. Csi­nos a . sztereód. Nem mon­dom, ezek az izék . .. ezek a skatulyák valóban nem hangfalak, aztán hiányzik a keverőasztal is, emiatt, bi­zony, amatőr dolog az egész, de azért kétségtelen, hogy lehet hallgatni ... Ha egyszer eljöttök hozzám és meghallgatjátok ugyanezt a lemezt az én NBC-hangfa- laimon, akkor majd látjá­tok, hogy... no, de mit is beszélek annyit... Van azért hang! Hang az van. Olyan, amilyen. Kezdőknek ez is jó . ;. Végeredményben azért leforgatja ez .is a le­mezt — tette hozzá vigasz­talásul Csemcsegi. hogy Po­vázsai úgy érezte, azonnal ki kell vágnia az egész szte­reó kacatot, úgy, ahogyan van, az OTP-hitellevéllel együtt, ki az ablakon, bele egyenesen a kukába ... — Mert ez aztán valóban ért ahhoz, hogy kedvet csi­náljon az embernek — sír­ta el magát Povázsainé, és csak az vigasztalta, hogy jövőre juszt is megmutatják a víkendházukat Csemcsegi­nek. Nem is akartak egyébként víkendházat. Nem volt rá pénzük se. — De ez a Csemcsegi — mondta volt Povazsai a fe­leségének —, ez aztán ért ahhoz,.hogy elrontsa az em­ber kedvét. Most aztán majd mi rontjuk el kedvrontó kedvét a víkendházzal — álmodozott Povázsai, éa ál­modozott Povázsainé, lelki szemeikkel már előre lát­ván, mint nyeli kedvrontő kedvét a gyomorfekélyig Csemcsegi a szép. új, mo­dern víkendház láttán ... — Gratulálok, gyerekek !... Gratulálok, ezt szépén ösz­szehoztátok ... Van egy ba­rátom Svájcban, annak a házát másoltam le. Alpesi stüusú az enyém: tiszta kő, nem faváz. Tiszta kő... Négy szoba, két fürdőszo­ba... Nektek egy van csak, ugye? Szóval, az enyém svájci mintájú, nem típus­terv. .. De azért fel a fejjel, gyerekek, itt is lehet víken- dezni... Sőt talán még lak­ni Is ... Fel a fejjel ! Utó­végre azért csak ház ez is —■ veregette meg Povázsaiék vállát Csemcsegi, és távo­zott. Ügy hírlik, hogy Pová­zsaiék most egy Kozmosz típusú műholdra gyűjtenek, amely pont a víkendházuk felett lebeg majd ezer kilométer magasan, és csakis nekik sugározza a világ összes televízióállomásának adásait... Már előre arról álmodoznak, hogyan nyeli Csemcsegi a Povázsai-féle majd kedvrontó kedvét Kozmosz—100 000 miatt. Mi­csoda beteljesülés is lesz az, 'ram ég ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom