Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
F urcsa dolog inasra használni a tollat, mint rajzolásra, tervezésre, számításra. Nem is azért teszem, mintha' irodalmi ambíciókkal keresnék kiutat egy megtöppedt életből. Azért írom ezt a beszámolót, mert hasznát veheti valaki; rájöhet, hogy akad más megoldás is, mint az öngyilkosság vagy az alkoholizmus. Jelentésemet nem követi másik, nem kapok tőle vérszemet. Volt időm átgondolni és leírni ezt — de több időm nem lesz rá. Ha rosszul sikerül, nem korrigálom, ha nem az derül ki belőle, amit akartam, úgy maiad. Érték nem születik és nem vész el benne. Két órát szánok rá. 1934-ben születtem, falun. Volt egy öcsém és egy húgom. Apámnak 12 hold földje volt, és éjt nappallá tévő munkával elértük, hogy negyvenkilencben 32 holdat vettek el tőle. Apám mindhármunknak 16 holdat szeretett volna hátrahagyni, ám csak a föld és a földmunka iránti szkepszist hagyta, meg a verejtékes, kemény munka igényét. Nem sok időnk maradt a tanulásra — apám szemében az nem volt fontos. Jó tanuló voltam. Negyvea- nyolcbam apám bizonytalansága miatt kerültem gimnáziumba, s az államosítás után apám felől azt csináltunk, amit akartunk. Ötven- hétben belehalt vesztett reményeibe. Agyondolgozott, csontsovány anyám még tartotta magát, a húgom miatt. Mária húgom — anyám sze-, rint — sokra vitte: megkeseredett, elhízott, kétgyermekes óvónő a falunkban. Azóta elbutult, s szájából csúnyán hangzik a valaha való igazság: több volt benne, többre vihette volna. Ötvenkettőben érettségiztem, kulák fiaként, igy szóba sem jöhetett, hogy a tanácsra kerüljek tisztviselőnek. Hálás vagyok ezért a politikai szankcióért. Felszívott a főváros. Esztergályos voltam egy nagy gyárban, ötvenkettőben már • szakmunkás. Akkor ennél níöbbre nem vihettem. Ötvenhatos cselekedeteimre nem derült fény. Kevésbé bizakodó öcsémet kisöpörte a menekülők áradata — útlevélkérő lapjaimon szerepel azóta. Nagy ritkán hazalátogat. Egy évtized még: karrierje életkora miatt KanyaUani kezd majd, gyakrabban jön, fölfedezi “gyökereit-«, gyerekeit nya- - ranta anyanyelvi táborba küldözi, s mert nem akarnak hazatelepülni, 'gyűlölni fogja őket, hiszen megakadályozzák, hogy tőkéjével itthon andalodjon nyugdíjba anyagilag biztosítottan, hazánk szeretett fiaként. A gyárban egy oda .száműzött fizikussal tovább hódplhat- t-am matematika iránti vonzalmamnak. Mikor ötven- hétben megint paraszti származású lettem, Géza bácsi bennem álmodta meg saját elpusztított sorsát. Az ő segítségével végeztem el az egyetemet: három évet. levelezőn, a maradékot nappalin, a gyár saját kádereként. Azóta Géza bácsi belehalt a sorsába. A művezetőségig vitte. Mérnök voltam. Otthonról hozott szívóssággal dolgoztam a rossz szervezés, a felelőtlen tervek, a gyatra vezetőgárda ellenében. Színvonalas embereink a munka szeretete miatt olyannyira kompromittálódtak történelmi ringlispilünkben, hogy végül csak az maradhatott fölül, aki jó szimattal örökké lavírozva, lábát váltogatva evezett át a következő kiemelt .garnitúrába. Én az életkorom miatt kerültem közéjük, nem a jó munkám eredményeképpen. Üj korszak köszöntött be. Lassan szorítottak ki a munkából. Teljesítményeinket fokról fokra a teljesítménydokumentáció és önigazoló tevékenység váltotta föl, vezető állásban alig nyílt módom valóban dolgozni. Lassan már a teljesítményt sem kérhettem számon: az elmaradás magyarázatát kaptam, s környezetem ebben valami hihetetlen, akrobatikus ügyességre tett szert. Dokumentáció, magyarázkodás, látogatások és adminisztráció tengerébe merültem rossz úszóként, törzskönyvezett vezetőként. Megbeszélés, kávézás, konyakozás, szolgálati kocsi, információértékelés, termékszerkezet-váltogatás, önjáró átszervezések között telt az életem. E lpárolgott alólam az effektiv munka, valahol messze alattam fölösleges munkaerők tömege harapta el előlem. Zavarodottságomban egyre többet ittam, képtelenségekre ragadtattam magam. Környezetem mintha észre sem vette volna, mindent tűrt és mindenben segítségemre volt. Egy óra öt perc telt el, öt- perccel több, mint amit erre a részre szántam. Most szigorúbban vehetem a tervemet : magamnak számolok el. Lássuk a másik oldalt. Vezető beosztásommal jelentkezett és hatalmasodott el rajtam a kór. Azelőtt soha semmiféle türelmetlenség nem emésztett, nem csináltam időbeosztást, jegyzetet vagy bármiféle dokumentációt napjaimról, heteimről. Mindig tudtam, mit akarok, a kemény munka úgy megterhelt, hogy semmi másra nem maradt időm, csak néha-néha egy lezárt, teljesített szakasz fölötti magános örömre, amit megduplázott a következő feladat izgalma.' Egészségesnek vélt remegéssel vártam, hogy elkészüljön egy tervem, megvalósítsák, alakot vegyen föl egy beruházás. bebizonyosodjék jó elképzelésem. egy gépsor vagy termelőegység próbaüzemelése igazolja: nemhiába tanultam, a tervezőasztaltól is előre látom, és hibátlanul számítom ki a lehetőségekét. Fölös izgatottság csak örökké ismétlődő trehányság újra- és új- raátéltén támadt bennem, küzdöttem ellene, hiába, s a néhány kiverekedett fegyelmi eljárást sikereim közé írtam. Nem zavart, hogy nem szeretnek. Apámat sem szerették, mert következetes volt, fegyelmezett, s mert az eredmények inkább irigyeket szülnek, mint elismerést. A kór akkor jelentkezett — térek vissza újra —, amikor lépésről lépésre kivették kezemből a munkát, mindenféle fölösleges szervek és bizottságok ellenőrizték eleinte egyedül koncipiált, majd csoportom, osztályom, főosztályom által benyújtott beruházások kivitelezését, mikor annyifelé osztották az egyértelmű és egységes munkát, hogy az isten sem igazodott ki rajta, nem szólva arról hogy felelőse, gazdája sem lett. Ebben a bá- belben egyedül maradtam egy mihaszna íróasztal gyarapodó telefonjaival... Közben megnősültem, két gyerekünk született, lakást cseréltünk kétszer, kocsit kétszer, berendezkedtünk többször. Minden a naptáramba került egyre görcsösebb, sietősebb írással. Azt hiszem a pontosság iszonyú rémuralmát alakítottam ki az intézetben. Beosztottaim féltek tőlem, számtalan ember életét keserítettem meg lehetetlent követelve tőlük. Hiába próbáltak megbuktatni, odafenn jó hírem volt — nem vették számba, hogy bizonyosságőrületemmel sem érek el többet, mintha hasonulnék környezetemhez. Ugyanezzel az eszelős bízó nyosságvággyal űztem feleségemet kiszámított órájában a szülőszobába, vártam a gyerekek első talpra- állását, első szót kényszerí- tettam ki belőlük, bölcsődei és óvodai követelményeket, pontos bilizést, étkezést, alvást, indulást és érkezést. Vártam, hogy eljöjjön a pillanat, amikor feleségem szigorú életünkbe fáradva először megcsal, letagadja, s én vallomásra kényszerítem... Ugyanígy vártam az orvosok biztatását, hogy megmentik csonttá aszott anyámat, s mikor tovább romlott az állapota, vártam a halálát, Amikor Povázsai büszkén mutatta élete álmának megvalósulását, a kék Skodát, Csemcsegi jóindulatúan veregette meg a vállát: — Gratulálok, öregem, gratulálok ... Csinos kocsi ez a Skoda. Nem mondom, az én Fiat 1500-asomhoz képest játékszer, barkácsdolog az egész, de azért autó. .. Lehet vele menni. Nem gyorsan, nem sokat. De autó. Nem Fiat, nem Volvo, nem Merci, de azért autó. Igen — tette hozzá mély meggyőződéssel —, mindennek ellenére autónak mondható ... — Hát ez ért hozzá . .. —Mihez? — kérdezte le- törten a férjétől Csemcsegi távoztával Povázsainé ... — Ahhoz, hogy kedvet csináljon az embernek . .. — legyintett rezignáltan Povázsai, és úgy nézett az ártatlan, kék Skodára, mint púpos törpére egy nudista strandon. Amikor Povázsai büszkén mutatta Csemcseginek élete másik álmát, a Philips sztereó rádió-magnót, a teljes és esodas felszerelésével , ö\vé?í kívánj Wát , ( vagy éntékáá . Kondor Bel» illusztrációja Shakespeare Ham!etjéhez. Kurucz Gyula H bizonytalanság vége Dél. Reich Károly alkotása.. James THURBER Piroska és a farkas hogy ne szenvedjen a szörnyű bizonytalanságtól, amitől én szenvedtem. A várakozások poklában ideggyógyászhoz fordultam. Nyugtatót írt föl — látszott, hogy nem érti a szakmáját. Feleségem egy elkeseredett percében elárulta, hogy pszichiátert keresett. Megértettem 6zűkölő félelmét — én is békéért fohászkodtam már. A tojásfejű, behízelgő modorú tudor néhány beszélgetés után úgy vélte: apakomplexusom van, a íelsőbbség hiányától szenvedek, s azt javallta: keressek valamit, aminek alárendelem magam: apaszerepet betöltő személyt, hatalmat vagy az istenhitet. Azt hiszem, akkor még javában munkálkodtam a megoldáson. Apámra gondolva megállapítottam, hogy ő a 32 hold megszerzése után korszerűsítette volna gazdaságát, jobb eredményeket ért volna el egyre okosabb módszerekkel, másokat és minket, a gyermekeit is részeltetett volna munkája gyümölcséből, csak egyet nem tett volna: nem adta volna ki kezéből fölvirágzó gazdaságát, élete értelmét, a munkát. De hát azok más idők voltak. Egy óra ötven perce írok. Nyugalmam teljes. Kiegyensúlyozottan élek, napjaimat értelmesen töltöm ki munkával és örömmel. Negyvenöt éves vagyok, , intézetünkben független, teljes értékű főtanácsadó. Szigorúságom a régi, mert módomban áll a legkeményebben helyreigazítani minden beruházási linkelést. Az emberekkel nem bánok olyan szigorúan többé — találják meg a maguk bizonyosságát. E llenőrző munkám befejeztével (kijövök a négy órából, hiszen kisujjamban van a szakma) sokat olvasok, örülök a n^i- pi háromszori étkezésnek, a tiltott cigarettának, a zamatos keletnémet sörnek. Újra hosszúak a napok, s én rninden percet élvezek. Na- ,gyot sétálok délután, elnézem a fejvesztetten rohangáló vagy céltalanul őgyelgő embereket, segítek a feleségemnek a háztartásban, fog- I lalkozom a gyerekekkel. A I két kölyök vjdám és fegyel- I mezett: Andrásból elvont | szakember válhat, a kicsi a - hallása miatt tálán a nyelvek terén érhet el jó teljesítményt. Otthon szigorú, de kellemes a hangulat. Feleségemnek nem engedem meg, hogy sírjon. ; Kár, hogy nem tölthetek hosszabb időt a hétvégi házunkban. Jólesne a földmunka, az erdő mellett el- nyugvás és ébredés, de saját érdekem, és az orvosom is úgy kívánja, hogy naponta megkapjam a fájdalom-- csillapítót. Az orvosok ügyeskedtek, tagadni próbáltak, és nagyon meglepődtek, mikor megmondtam nekik, hogy májrákom van. Azt hitték, nem viselem el az egyszerű tényt. Egy nap a sűrű, sötét erdőben egy hatalmas farkas várt egy kislányra, akinek — a farkas információi szerint — az adott ösvényen írellett jönnie és egy elemó- zsiás kosárkát kellett hoznia erdei szerény bungalóban élő nagymamájának. A , farkas már régen ott ült a bokrokban, s végül türelme elnyerte jutalmát: megpillantotta a kislányt. Pontosan a szürke ordas számításainak megfelelően cselekedett: éppen azon az ösvényen jött, amelyet ő őrzött, és tényleg hozta a karján az elemózsiás kosárkát is. — Ha nem tévedek, Miss ‘ — szóit udvariasan a farkas, kilépve a bozótból —, ezt a kis ínycsiklandozó szagokat árasztó kosárkát a nagymamájának viszi... — Igen, Sir — felelte egyszerűen a kislány —, pontosan a nagymamának ... Hogyan találta ki ? A farkas azonban figyelmen kívül hagyta a kérdést. Válasz helyett egy tapasztalt, vén, róka ügyességével kiszedte beszélgető partneréből az öregasszony pontos címét, és tétovázás nélkül eltűnt az erd(j sűrűjében, még a kapott értesüléseket is elfeledvén megköszönni a kislánynak. Amikor a kislány kinyitotta a nagymama bungalójának ajtaját, meg sem fordult a fejében, hogy küldetése nem úgy végződhet, ahogyan eltervezte. Ám a csöppség már a küszöbnél ösztönösen megérezte, hogy valami nincs rendjén, s épp ezért, amint meglátta, hogy — az ismerős hálóköntös és fökötő ellenére — egyáltalán nem a nagymami fekszik az ágyban, óvatosan megállt, húsz lábnyira a fekhelyétől. Kitalálni, hogy a nagyi helyett — akit akkorra már nyilván megevett — a takaró alatt a kegyetlen szürke gengszter rejtőzik, egy pillanat műve volt, mivel a farkast még a főkötőben és hálóköntösben is aligha lehetett összetéveszteni a drága jó nagymamival. A másodperc tört része alatt döntött a kislány. Villámgyors mozdulattal benyúlt a kiskosárba, kirántotta onnan a biztonságból előrelátóan odakészített col- tot, és a fenevadba -eresztette az egész tárat. Egyetlen lövést sem hibázott el. Tanulság: ahhoz, hogy napjainkban becsapjunk egy pici kislányt, sokkal leleményesebbnek kell lennünk, mint száz évvel ezelőtt. Juhász László ford. Gyurkó Géza LICIT együtt, s még egy Boney M.-lemezt is leforgatott a vendégnek, Csemcsegi jóindulatúan veregette meg Povázsai vállát, mondván : — Gratulálok öregem ... Igazán kellemes hatás. Csinos a . sztereód. Nem mondom, ezek az izék . .. ezek a skatulyák valóban nem hangfalak, aztán hiányzik a keverőasztal is, emiatt, bizony, amatőr dolog az egész, de azért kétségtelen, hogy lehet hallgatni ... Ha egyszer eljöttök hozzám és meghallgatjátok ugyanezt a lemezt az én NBC-hangfa- laimon, akkor majd látjátok, hogy... no, de mit is beszélek annyit... Van azért hang! Hang az van. Olyan, amilyen. Kezdőknek ez is jó . ;. Végeredményben azért leforgatja ez .is a lemezt — tette hozzá vigasztalásul Csemcsegi. hogy Povázsai úgy érezte, azonnal ki kell vágnia az egész sztereó kacatot, úgy, ahogyan van, az OTP-hitellevéllel együtt, ki az ablakon, bele egyenesen a kukába ... — Mert ez aztán valóban ért ahhoz, hogy kedvet csináljon az embernek — sírta el magát Povázsainé, és csak az vigasztalta, hogy jövőre juszt is megmutatják a víkendházukat Csemcseginek. Nem is akartak egyébként víkendházat. Nem volt rá pénzük se. — De ez a Csemcsegi — mondta volt Povazsai a feleségének —, ez aztán ért ahhoz,.hogy elrontsa az ember kedvét. Most aztán majd mi rontjuk el kedvrontó kedvét a víkendházzal — álmodozott Povázsai, éa álmodozott Povázsainé, lelki szemeikkel már előre látván, mint nyeli kedvrontő kedvét a gyomorfekélyig Csemcsegi a szép. új, modern víkendház láttán ... — Gratulálok, gyerekek !... Gratulálok, ezt szépén öszszehoztátok ... Van egy barátom Svájcban, annak a házát másoltam le. Alpesi stüusú az enyém: tiszta kő, nem faváz. Tiszta kő... Négy szoba, két fürdőszoba... Nektek egy van csak, ugye? Szóval, az enyém svájci mintájú, nem típusterv. .. De azért fel a fejjel, gyerekek, itt is lehet víken- dezni... Sőt talán még lakni Is ... Fel a fejjel ! Utóvégre azért csak ház ez is —■ veregette meg Povázsaiék vállát Csemcsegi, és távozott. Ügy hírlik, hogy Povázsaiék most egy Kozmosz típusú műholdra gyűjtenek, amely pont a víkendházuk felett lebeg majd ezer kilométer magasan, és csakis nekik sugározza a világ összes televízióállomásának adásait... Már előre arról álmodoznak, hogyan nyeli Csemcsegi a Povázsai-féle majd kedvrontó kedvét Kozmosz—100 000 miatt. Micsoda beteljesülés is lesz az, 'ram ég ...
