Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

Ar ördög furulyáim

Kaposvári

pipakészítö

Úgy emlékszem, a nagyapámnak volt pipája. Annyi bizonyos azonban, hogy gyakran fújtuk a mondókát az ibafai pap fapipájáról. Meg a »Hát az öreg mit csinál? Hason fekszik, úgy pipál!-*-t. Valaha pipázó nemzet lehettünk, mert O. Nagy Gábor szólásgyűjteménye szerint sok pöfékeléssel kapcsolatos mondás járta, íme. néhány: »Csúnyább a csonka pipánál... Egyéb már nincs hátra, csak gyújtsunk pipára!... A pipa az ördög furulyá ja... Pipát meg feleséget senki se ad

kölcsön

__ Ilyet még nem

p

ipáltálPipás ember, gyerekes asszony sokára tud elökészülni.« És így tovább.

Csakhogy manapság mintha szűnt volna a keletje e dohán.vpusztító, szúnyogűző alkalmatosságnak. Legföljebb póz alapozta tekintélyt kedvelők, különcök, írófélék vagy gátlásosságukban a kezüknek elfoglaltságot adó félfelnőttek pipáznak. Gondolja a laikus földi halandó.

És akkor egy váratlan információ jut el hozzá, miszerint Kaposváron a Honvéd utca 28. számú házban él egy ember, aki olyan, de olyan pipákat készít, hogy hét határban erről nevezetes...! Nosza, lássuk!

Galambos Lajos kedvelheti a színeket. Több színű — főleg élénk árnyalatokban gazdag — melegítőjében, kötött piros sapkájában inkább tengerésznek látszik, mint »egyszerű állampolgárnak", aki egyébként lakóbizottsági elnök, vöröskeresztes körzeti megbízott. Markáns arcát ápolt szakáll, bajusz egészíti ki, orrnyergén vastag keretes szemüveg ül.

Valóságos pipamúzeum ez a földszinti lakás. Pedig hát Galambos Lajos nem »hivatásos« művelője a mesterségnek, amely olyanná vált mára, mint a fehér holló.

— Apámnak ügyes keze volt, ö is készített pipákat Borowitznál a mostani Berzsenyi utcában. Próbálkoztam én is. Híre ment, úgyhogy Sommsieh gróf üzent: nem javitanám-e meg a legdrágább pipáját. Vállaltam, mert kitűnő fajanszragasztóm volt Bécsböl. Utána másolatot is kellett csinálnom erről a pipáról. Aztán érkez- ’ek sorban a megrendelések: Festetichtől, Antirássytól, Tankovichtól. ..

Abbamaradt ez a kedvtelésből űzött mesterség, mert Galambos Lajost háborúba vitték. Am a hadifogságban már újra volt idő a füstcsináló szerszám készítéséhez. Olyanannyira, hogy Karéliá- ból még kaolint is szereztek az őrök. Egy sztálini születésnapra pedig a táborparancsnokság Galambos-féle Kossuth-fejes pipát küldött a Szovjetunió első emberének. Közben persze más dolga is akadt a mesternek : apja vöröskatona volt a tanács- kormány idején, így az ifjabb Galambost nemigen keiiett agitálni az antifasiszta iskolára.

Amikor hazakerült. folytatta a felcseri tevékenységet — mert ez volt a hivatalos munkája — Taszáron. A házasságából három szép gyerek született: két lány, egy fiú. Sors lett volna a felcseri is, ha huszonhárom éve hát- gerinctörést nem Sizenved. Megbénult a bal lába. De emberfeletti erőfeszítéssel — hat évi gyötrelem! — újra inegtanull* járni. Igaz, hogy 100 százalékos rokkantnak nyilvánították; vitalitása, életszeretete azonban győzött. S talán az is hozzájárult kedélyének visszanyeréséhez, hogy tudta: valami olyan birtokában van, amelynek más nincs.

— Amikor kitudódott, hogy él itt egy ember, aki pipát tud csinálni, megkerestek : állítsam ki ezeket. Szekszár- don, a kaposvári Édosz- ban és Balatonszemesen is volt már kiállításon. Magam is meglepődtem: Frankfurtból, Salisburyből kerestek, hogy vigyem ki az anyagot. Bécsi ajánlat is érkezett. De hogy mozdulnék én el innen? Meg aztán az pénz is, nem is kevés.

— Van-e különbség pipa és pipa között?

— Igen. Én népi iparművészeiként fogom fel, amit csinálok. A kezeim közül hamis pipa nem kerülhet ki: minta az egyes vidékek foglalkozások pipadivatja ;

• ehhez néprajzi elmélyülésre is szükségem volt. A készítményeimet népi iparművészeti zsűri- bírálja el. Életem egyik legszebb eseménye, hogy Amerigo Tot ittjárta- kor tőlem is kért ajándékot a megyei tanács; Tot, állítólag, legelőször az én pipámat vette kézbe ...

Tíz-tizenkét fajta fával dolgozik, C-kategóriás pipakészítő. Tamás László népművész segíti: nála égetheti ki a pipafejeket. Töretlen kedvét, életszeretetét nem bírta le két infarktus sem. Amire pipáinál is büszkébb: fia az NDK-ban — ott dolgozik — kivaló munkáért kitüntetést kapott.

Mostanában ünnepelte öt- venhetedik születésnapját.

— Micsoda születésnap volt! Aznap este startolt az első magyar űrhajós . . . Farkasfejű pipát fogok faragni Farkas Bercinek, ezt megfogadtam!

Fotó : Gyertyás László Leskó László

Nagyatád „kertvárosa Ötvöskónyi

Hétvégi tanyák, hobbikertek

Örömmel eleget tettem volna nagyatádi ismerősöm szíves hívásának, hogy arrafelé jártomban látogassam meg — de időm akkor se, és azóta se engedte, hogy vendége legyek az ötvöskó- nyi »hegyen«. A közelmúltban viszont láttam az atá- diak »kertvárosának« egy részét, hallottam, a kertekkel barátkozókról szóló véleményt. Az ötvöskónyi tanács vezetőivel beszélgettem, akik szinte naponta találkoznak az atádi »telepesekkel«.

Jöttünk, kérünk...

A megye »mini tanácsainak egyike az ötvöskónyia- ké: önállóak, nincs társközségük és a lélekszám alig haladja meg az ezret. A mintegy hatszázötven »adóalanynak« csaknem fele nagyatádi lakos, de van itt zártkerti területe néhány somogyszobinak, segesdinek, kutasinak, mikeinek, sőt budapestinek is. Az atádiak jelentős részt vállalnak az ötvöskónyi zártkertek megműveléséből.

— Szőlőt ültetnek, gyümölcsöt, konyhakerti növényeket termesztenek — mondja Simon Jenőr tanácselnök. — Igaz, a régi szőlőkben nem volt kerítés a szomszédok parcellái között, most meg a legkisebb földet is gondosan elkerítik, de legalább van művelőjük a néhányszáz négyszögöles telkeknek. és szükségletükön felül értékesítésre is termelnek rajtuk. A régebbi atádi telepesek például létrehozták a málnatermelc szakcsoportot...

Az ötvöskónyi tanács évi költségvetésében 120 ezer forint községfejlesztési alappal számolnak. Akinek a határban ingatlana van 300 forint községfejlesztési hozzájárulást fizet, illetve jövedelem- adóra, borforgalmi adóra kötelezett. Pontosabban : az. akinek máshol is van földje, megosztott hozzájárulást fizet, így aztán akadnak záríkerttulajdonosok, akik az • ötvöskónyi tanácsnak földterületük aranyában

évente nem fizetnek többet harminc forintnál. Az igény viszont nőttön nő a »szolgáltatások« iránt: kérik az utak javítását, jóllehet a község több utcájában is elkelne a szilárd burkolatú út. Igénylik ezt például a Kónyi utcaiak, de a belegi összekötő út is földes még, s előfördult. hogy a beteget kerékpáron kellett kitolni az utcából, bogy elvihesse a mentő. Szóval van helye az évi 120 ezer forintnak — annak ellenére, hogy az atádiak sem tétlenek: előfordult például, hogy összefogtak, bontási törmeléket hoztak a városból és azzal javítottak a zártkerti utat.

A villany még várhat

A teljesíthetetlen »kívánságlista« ellenére egyöntetű a vélemény: az ötvöskó- nyiak nem bánják, hogy egyre-másra jönnek a telek •után érdeklődők, s úgy tetszik, a vásárlók sem hábo- rognak túlságosan, amiért egyik napról a másikra nem

„A tó ihletett poétája'

Halápy János emlékkiállítása Siófokon

Sok festőt lenyűgözött a Balaton szépsége, vizének és egének egymással változó. egymásba mosódó, egymásban tükröződő fénye, a partok — ma már tűnede- zö — nádasa, a kikötök hangulata, a tó egyénisége. Voltak, akik csak ideig-órá- ig. nyaralás, kirándulás közben hódoltak Magyarország legigézőbb tájának, mások viszont — mint a legnagyobbak közül például Egry — életművük legjavát alkották a Balaton sugárzásában. A húsz éve elhunyt Halápy Jánost kritikusai már életében a magyar tenger avatott ábrázolójának tartották. s ez a minősítés nem jelentett valamiféle lekicsinylést. Közhely. hogy Egry után nehéz újat mondani a Balatonról, ám ez a közhely egy másikkal cáfolható: látásmódok és »pofonok« különböznek. Halápy kétségtelenül tanult Egrytői, de tehetsége képessé tette, hogy másként mást mondjon a Balatonról — pontosabban: önmaga és a Balaton viszonyáról —, mint hallhatatlan barátja.

Halápy másoktól is tanult. Az egykori bajai tanítóképzős diák. aki anyagi gondok miatt nem végezhette el a főiskolát, bekerülve

00

'■«t

**

tV

Z.

'<

tx.

«0

Másfél

szoba

összkomfort

»A maga férje hány éves?« — csaptam le rá.

»Huszonkilenc« — felette gyanútlanul.

»No látja — nevettem keserűen. — Maga is fiatalt választott! Persze, állítólag ez az élet rendje ,.. Nem mondom: családot alapítani, gyereket nemzeni talán csakugyan így okos. Ezt még megérti a magamfajta ember. De hogy a futó kapcsolatokra is a taknyos köly- köket keresik, ez már megfoghatatlan ...«

»Már aki!« — mondta sértetten.

»Mindenikük! — legyintettem. — Néha a gyomrom fordul föl utcán, autóburí SOMOGYI

Eu NÉPLAP

saon: érett, meglett nők. huszonöt és harminc közt, tizennyolc-húsz év körüli, nyálas kölykökkel csókolóz- nak. aki az öcsikéjük lehetne...«

Tűz csapott fel arcán a hirtelen dühtől.

»Az jobb, aki az apukájuk lehetne?« — kérdezte gúnyosan.

»Látja: hát erről van szó!

— bólogattam letört en ; tiszta víz volt már a pohárban.

— Ezért reménytelen az én helyzetem! Akinek kellenék: nekem nem kell. Aki meg kellene...«

Rám villant a szeme.

»Olyan biztos? Megint megkérdezem: próbálta

már?«

O, ó.. ; A tiszta víz a pohárban megint zavarossá vált... Mégiscsak akar valamit?

»Igen, megpróbáltam. De ma már magam előtt is szégyellem .. Pojácának lenni nem kellemes állapot, legföljebb a cirkuszban. Akkor levontam a konzekvenciákat, és levonultam a pályáról.«

Megint a lenéző gúny a szája szögletén.

»Szóval bedobta a törülközőt!... így most jobb?«

Órámra pillantottam

»Ezen nincs időm tűnődni. Fél hétkor kelek, nyolckor belépek az intézet kapuján. Fél ötkor otthon ledőlök egy félórára, ötkor iszom egy kávét es leülök az asztalomhoz. Hétig dolgozom, aztán vacsora, tévéhíradó, tévéjáték, vagyis egy kis agymosás, s kilenckor

újabb kávé, és éjfélig meg- gint a munka. A moríondi- rozásra nincs időm !«

»És ez elég? — kérdezte valami furcsa, ironikus fintorral.

»Ez van. Számot vetettem az életemmel, kedves Judit. A pályán delelőjén vagyok, lényegében mjndent elértem, ami ezen a pályán elérhető. Főosztályvezető vagyok — nem akarok igazgató lenni. Akadémiai kandidátus vagyok — nem akarok a tudományok doktora lenni. Kocsim van — nem akarok nyaralót szerezni.«

»Itt megáll?« — kérdezte meglepetten.

»Megállók.«

Azt vártam, megint gúnyolódni fog — de nem! Elismerően bólintott.

»No és boldogság?« — És megint a szememet kereste.

Fölnevettem.

»Maga már elvégezte a nyolcadik általánost, kislányom?«

»Jó néhány éve...« — mosolygott értetlenül.

»Akkor nem tudom, miért használ ilyen szavakat.. . Boldogság?!... Ez egy bak- fislány szókészletéből való!«

»Miért? — nézett rám ellenségesen. — Talán nincs?!«

»De, biztosan! — bólogattam ironikus mosollyal. — Hisz annyit olvas róla az ember !«

»És nem is hiányzik?« — kérdezte halkan.

»Nem engedem, hogy hiányozzék! — csattant fel a hangom, kissé az akaratom

ellenére. — Érti? Nem engedem !«

»Szóval erőszakot tesz magán — mondta színtelenül. — Belülről is öreg fiú lett...«

»Nem ! De igazgató sem, akadémikus sem, villatulajdonos sem akarok lenni! Nincsenek álmaim. értse meg!«

»Az más. — Most már nem nézett rám. — De ez gyávaság!«

Hirtelen fáradtság csapott föl bennem. Mit nyavalygok itt ezzel a kölyökkel? Hisz nyilvánvaló, hogy röhög rajtam. És áldottam az óvatosságom: egy szóval, egy mozdulattal, de még csak egy pillantással sem adtam ki magam! Van isten! Fizessünk hát és gyerünk!

De Jutka most váratlanul megszólalt.

»Ennyire nem bízik magában?«

Fanyarul mosolyogtam.

»Én magukban nem bízom, Judit. A korosztályában!« — S forgatni kezdtem fejem a fizetöpincér után.

Hozzám hajolt; a hangja szinte elhalt.

»És ha valaki bebizonyítaná, hogy érdemes bíznia?« ...

»Nem lenne könnyű dolga!« — ráztam fejem nevetve.

»És ha az illető mégis megpróbálná? Nem mindenki olyan, mint maga, aki már eleve letesz minden reményről !«

( Folytatjuk)

a Hatvány család magas hőfokú kultúrközegébe, olyan barátokra lelt. mint Márffy Ödön. Egry és Rippl-Rónai. Párizs, mint annyi más kortársának, neki is sokat adott; Halápy fantáziáját főképp a kubizmus, Braque és Picasso művészete ragadta meg, de — későbbi technikáján érezhető — minden bizonnyal hatottak rá a pontilisták is. Miután hazatért a kubista komponálásmód háttérbe szorul művészetében. s a természeti élményekhez pártol. Ez már a Balaton hatása. Nem tud betelni az élménnyel... Színvilága egyre gazdagabb: foltokban, vonalakban rakja föl a felszabadult életöröm világos színeit, a kékeszöld árnyalatokat, a pirosat, s merészen bánik a rózsaszínnel és a lilával is.

Életöröm ... Talán ez az egy szó a legjellemzőbb Halápy balatoni világára. Számára boldogságot, harmóniát ad ez a táj : a füredi móló, a badacsonyi szőlők, a tihanyi tavasz, a Balaton viharos, majd letisztult ege, az esti kikötők hangulata és az izzó napfénnyel átitatott strandok embersűrűje. Egész szívével vállalta ez a világot, Tihanyt, Füred, Siófok közegét, a Balaton fényeit, s kertjeinek virágait. »Akkor leszek igazán boldog, ha •egyszer majd mint Balaton~ festő élhetek tovább a közönség tudatában« — írta.

Megadatott neki ez a boldogság. Bodnár Éva művészettörténész. Halápy életművének ismerője, méltán nevezi őt a ló ihletet poétájának.

Sz. A.

elégítik ki minden igényü- * két. A tanácselnök mondja;

— Törpe vízmű nincs öt- vöskónyiban, s arra is várni kell még, hogy a villany ott legyen a telkeken. De ez várhat is, hiszen a tulajdonosok csak napközben dolgoztatnak a kertjükben, nem okvetlenül szükséges a villany. Es az építkezéshez is elég a napfény: kis házakat — hétvégi tanyákat — építenek a telkükre vagy átalakítják a régi présházat. A telepesek közt van gyári munkás, jogász, orvos, és elég körüljárni á, kerteket, hogy meggyőződjünk róla: jó garda módjára gondozzák területüket.

— A vevők nem a tanácshoz jönnek érdeklődni, ha telket akarnak venni, ha» nem pontos címre mennek a

•községben — halljuk Szoba' di Jánosné vb-titkártól. — Azért beszélek jelen időben, mert folyamatról van szó; sőt az utóbbi időben inkább gyarapodott a telek- vásárlók száma. Tavaly például harminchárom nagyatádi lakos vett itt zártkerti földet, az idén eddig csaknem húsz adásvétel történt.

Azt is megtudjuk, hogv' jó néhányan lakni is kijöttek Nagyatádról ötvöskónyiba: ők belterületi ingatlant vettek a 68-as főközlekedési út mentén. Azt tartják — akár csak a kertbarátok —, hogy ma már nem számít távolságnak a két helység közötti néhány kilométer; ott a motorkerékpár vagy az autó, és a buszok is gyakran járnak, műszakkezdésre ott lehetnek Atádon.

— Szebb lett a zártkert — állítja Simon Jenő.

— Soha ennyi birtokhá- borítási. szabálysértési ügye nem volt a tanácsnak, mint most — bizonygatja Szaba-. diné.

Meddig a tiéd?

A tanácselnök szavalt alátámasztja a látvány, a vb- titkár igazát viszont adatok — »esetek« — tanúsítják. Utaltunk már rá, hogy a régi zártkertekben nem ismerték a kerítést a gazdák, mégis ritka volt a »határsertés«. Pedig akkoriban is sokan osztoztak a község zártkerti határrészén. Most már kevés az olyan ötvöskónyi lakos, akinek a belterületi földjén kívül zártkertje is van, ugyanis altkorák a házhoz tartozó belterületi részek, hogy nem képesek megbirkózni a munkával, ami ezen kívül adódna — következésképpen az erejüket meghaladó zártkerttől igyekeztek vagy éppen most igyekeznek megválni. Apránként adják el vagy egyben értékesítik az • egészet. Nem ritka az olyan gazda, aki — a határ különböző részein — négy-öt zártkerti földet is örökölt.

— Az új tulajdonosok gyakran vitatják, hol a határa a négy-öt felé osztott telkeknek, ezért sok mostanában a birtokháborítási panasz. A föld megműveléséhez például tárcsát is hoznak, s nem férnek el vele a régi, keskeny dűlőúton, kárt tesznek az út menti telken. S máris jön a bejelentés a tanácshoz, intézkedni kell.

És állandóan érkeznek az új építési engedélyek, sorra jönnek az új »telepesek« Ötvöskónyiba. Megjelenésük megváltoztatja a határ képét, új életre kelti a különben halódó zártkerteket Nagyatád szomszédságában.

Hernesz Ferenc

A Megyei Kórház-Rendeiömtezet értesíti a lakosságot,

hogy az Ezredév u. 13. sz. alatti Idegbeteg Gondozó

telefonszáma 11-075-re változott.

(43103)